A Nézőpontváltó Egyesület 2021. évi prosztatarákszűrésre való figyelemfelhívója Barabás Kiss Zoltán színművész, aki - rengeteg nagyszínházi és filmes szerepe, szinkronmunkája mellett - egyben a Barkochba című dráma Férj-e is. Elsőként az ő szavait idézzük, majd a Férj imája olvasható, amit a Feleség, Editke műtétje előtt mond.

BKZ: "Szeretek együtt lenni a családommal, hajókázni a barátaimmal, imádom a szerepeimet, de ahhoz, hogy ezeket meg tudjam tenni, néha a nemszeretem dolgokra is kell időt szakítanom. Ilyen például a prosztatarák szűrés, ami valljuk be, elég kellemetlen dolog, de negyven felett, évente minden férfinak kötelező az egészsége érdekében. Éppen azért, hogy sokáig igazi férfiak maradjunk a szeretett nő mellett, ezen kívül sokáig tudjuk élvezni a családunk, a barátaink, és a közönség körében eltöltött időt."

Férj: "Szervusz, én vagyok a Kende Márton, a Marci, Jakabszállásról, tudod, az a vézna, örökké szorongó kisgyerek, aki anno szeretett veled beszélgetni lefekvés után, mert félt, hogy a diskurzus nélkül éjszaka elrabolnák a lelkét a gonosz erők, amit a vajákos Mari néni mesélt be neki, és ő elhitte, már mért ne hitte volna, hiszen a nénjének az orra hasonlatos volt a mesekönyve vasorrúihoz, tehát én vagyok, és remélem, emlékszel még rám, bár rég nem beszéltünk, pontosan azóta, hogy a harmadikunkat elvetted tőlünk, nemcsak a lelkét, hanem testestül mind az egész, apró gyereket, aki még csak akkorka volt, mint egy nagyobb csibe, és azt az Editke azóta sem tudja kiheverni, ami persze nem azt jelenti, hogy hibáztatlak, csak magyarázom, hogy mi az oka a némaságomnak irányodban, de most szükségem van a te mindenható segítségedre, mert az én Editkém ott fekszik egyedül, fent a nagy Budapesten, az onkológiai központban a negyediken, a negyvenkettes szobában, balra a középső ágy, ha keresnéd, és nagyon beteg és holnap műtik, és ő biztos nem fog tőled kérni semmit, de én igen, mert nem tudom, hogy és mint lesz, de ha neki valami baja lesz, azt én sem élem túl, és nem tudom eldönteni, hivatalosnak vehető-e ima nélkül ez a kérés, de most csak az énistenemjóistenemlecsukódikmáraszemem jut eszembe, mert olyan kimerült vagyok és annyira rettegek, tehát így, összetett kézzel kérlek szépen, hogy segíts rajta, légy szíves, mert nagyon jó asszony, tudod, ő itt az alsós tanítónő, szeretik és megbecsülik és várják vissza iskolakezdésre, ami, úgy érzem, rajtad is múlik, és megígérem, hogy ismét jó fiú leszek és imádkozni fogok hozzád és a papot sem kergetem ki a haldokló mellől, és néha még meg is látogatlak téged a templomban, bár ezt, beláthatod, befolyásolja, hogy folyton úton vagyok egyik betegtől a másikig, persze ezzel nem akarok máris kihátrálni az egyezségből, megyek én, ha akarod, csak ne vedd el őt is tőlem, mert azt már nem bírnám ki és tiéd az ország és a hatalom, meg a dicsőség is, ámen!"

Sári Edina: Barkochba