A művészet templomai - Hitler kontra Picasso

A művészet templomai című ismeretterjesztő mozifilm-sorozat következő, immár 10. epizódja a hitleri diktatúra művészet-üldözését veszi górcső alá.

A náci rezsim egyrészről a propaganda által „elfajzott művészet”-nek titulált korabeli kortárs műalkotásokat nyilvánosan megbélyegezte, betiltotta és elkobozta, másrészről a pártvezetés által preferált klasszikus és modern alkotásokat – többnyire kényszer alkalmazásával – szisztematikusan begyűjtötték. Európa-szerte több százezer műalkotást koboztak el ily módon, amelyeket titkos raktárakba rejtettek.

A háború utáni évtizedekben számos festmény előkerült ugyan, de ez csupán a töredéke annak hatalmas mennyiségű elrejtett műkincsnek, amely után a nyomozás mind a mai napig zajlik.

2012-ben például Hildebrand Gurlitt egykori náci műkereskedő fiának lakásán több mint 1400 festményt, többek között Toulouse-Lautrec-, Picasso-, Renoir-, Kokoschka-műveket és egy elveszettnek hitt Monet-festményt foglaltak le, amelyek becsült összértéke 1 milliárd euró. 

A több éves kutatómunka alapján készült film párizsi, New York-i, hollandiai és németországi tematikus kiállítások, köztük a Gurlitt-gyűjteményt is feldolgozó tárlatok bemutatásával vezeti végig a nézőt a 20. századi művészettörténet e különösen vészterhes korszakán.

Toni Servillo, az Oscar-díjas A nagy szépség főszereplőjének narrációja mellett személyes visszaemlékezések, szakértői interjúk, a kiválasztott műalkotásokat bemutató közeli felvételek és különleges archív felvételek segítik a rendkívül szerteágazó téma feldolgozását.

A filmet június 7-től vetítik országszerte a mozik, de az Uránia Nemzeti Filmszínházban premier előtt már május 24-től látható a Pannonia Entertrainment forgalmazásában.

Történelmi, művészettörténeti háttér: Az 1930-as években Adolf Hitler háborút hirdetett a kozmopolitának és kommunistának tekintett „elfajzott művészet” ellen: a modern irányzatok remekműveit, köztük Matisse, Chagall, Monet, Renoir, Picasso és sok más neves alkotó műveit nyilvánosan megbélyegezték, tiltólistára tették, elkobozták és egy részét titokban külföldön eladták az államkassza javára. Ezzel párhuzamosan megindult a náci vezetés által preferált klasszikus műalkotások tömeges elkobzása azzal a céllal, hogy később ezek a művek kerüljenek a csak papíron létezett „Linz-i Louvre” elképzelt kiállítótermeibe vagy a pártvezetés rezidenciáiba. A második világháború végéig tartó időszakban több mint 600.000 műtárgyat koboztak el ily módon szerte Európában, amelyek közül az elmúlt évtizedek során közel 100.000 előkerült. Számos, a fosztogatások során összegyűjtött műkincs egészen a 20. század végéit maradt, vannak, amelyek csak a 2010-es években kerültek újra napvilágra Európa és a világ különböző pontjain.

A másfél órás film négy jelentős kiállításra fűzi fel a szerteágazó téma feldolgozását, személyes történetekkel és szakértői interjúkkal színesítve a narrációt és a kiemelt műkincseket bemutató közeli felvételeket. Különleges korabeli filmrészleteken látható a 1937-es müncheni „Elfajzott művészet” (Entartete Kunst) kiállítás, amit kifejezetten náci propaganda céllal rendeztek, hogy degradálják az összes olyan művészeti irányzatot, ami nem illeszkedett a pártvezetés által meghatározott "szépségideálhoz". Ez utóbbit a szintén 1937-ben megnyílt és mintaként beállított Nagy Germán Művészeti Kiállítás testesítette meg.
A müncheni kiállítás 80. évfordulója alkalmából 2017-ben Európa-szerte több kiállítást is rendeztek, a film további része ezekről tudósítva helyezi kontextusba az érintettekkel készült interjúkban megelevenedő történeteket. A párizsi „21 rue La Boétie” című tárlat kapcsán Anne Sinclair, a Huffington Post igazgatónője mesél nagyapjáról, Paul Rosenbergről, a 20. század egyik legizgalmasabb galériatulajdonosáról és műkereskedőjéről. Rosenberg francia zsidó műgyűjtő és műkereskedő volt, Picasso, Braque és Matisse személyes jóbarátja, aki 1910-ben nyitotta meg kimondottan az “elfajzott művészetre” specializálódott galériáját a rue La Boétie 21. szám alatt. A negyvenes években a nácik megfosztották francia állampolgárságától, gyűjteménye nagy részét elkobozták.


Kiemelt szerepet kapott a filmben a Gurlitt-gyűjtemény hihetetlen története. A kollekció a német Hildebrand Gurlitt művészettörténészről kapta a nevét, aki a náci párt megbízásából gyűjtötte össze az „elfajzottnak” ítélt festményeket a harmincas-negyvenes években. Halála után műkereskedő fia, Cornelius Gurlitt kezelésébe került a gyűjtemény, akit a német hatóságok 2012-ben egy zürichi vonaton elfogtak és adócsalási eljárást indítottak ellene. Gurlitt több lakásán összesen 1406 (!) festményt, köztük Monet-, Toulouse-Lautrec-, Picasso-, Renoir- és Kokoschka-műveket foglaltak le. Ezek közül is kiemelkedik Claude Monet egy elveszettnek festménye, aminek a becsült értéke kb. 3 milliárd Ft és Matisse „Egy hölgy arcképe” című műve, amely eredetileg a már említett impresszionizmus-rajongó Paul Rosenberg tulajdona volt. Az összesen egymilliárd euró értékűre becsült gigantikus gyűjtemény vizsgálata és a művek eredeti tulajdonosainak felkutatása jelenleg is zajlik, a festményes egyharmada pedig múzeumokba került. Ez utóbbiak közül a legkiemelkedőbbeket két kiállításon is górcső alá vették a kamerák: a Berni Művészeti Múzeum "Elfajzott művészet - Elkobozva és eladva" című kiállításán és a bonni Műcsarnok "A náci műkincsrablás" című tárlatán. A negyedik, filmben megjelenő kiállítás a hollandiai Deventerben került megrendezésre "Kifosztott művészet a II. világháború előtt, alatt és után" címmel.

Hitler és Picasso

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!