A Nézőpontváltó stratégiai partnerével, a Pesti Magyar Színháznak az igazgatójával, Zalán Jánossal készült interjú

„27 ezerrel több fizető néző” – Zalán Jánossal, a Pesti Magyar Színház igazgatójával beszélgettünk

Nagyobb látogatottság, szélesebb repertoár a gyerekdaraboktól a klasszikusokig. Zalán Jánossal, a Pesti Magyar Színház igazgatójával az idei évadról, eredményekről és a jövőbeni tervekről beszélgettünk.

2015. január óta igazgatja a színházat, ami azt jelenti, hogy ez az első teljes évadja a Pesti Magyar Színházban. Hogyan értékeli ezt az évadot, mennyiben sikerült megvalósítani mindazt, amit eltervezett?

Először is az eredményekről szeretnék beszélni: 44 százalékról 70 százalékra ment föl a látogatottságunk, és 27 ezerrel több fizető nézője van a színháznak. Azt gondolom, ez a növekedés megkérdőjelezhetetlenül igazolja, hogy amit megvalósítani szeretnénk itt, az életképes. De ami ennél sokkal fontosabb: bebizonyítottuk azt is, hogy erre a színházra szükség van, a nézők szeretik, és szívesen jönnek ide. Hosszú folyamat egy bizonyos fázisánál járunk, nem mondhatjuk azt, hogy készen vagyunk, megállhatunk, mert még nagyon sok munkát kell elvégeznünk. A 27 ezer új fizető néző egy vidéki város teljes lakossága, ezt pedig nem szabad lebecsülni! Ez fontos sikere ennek a menedzsmentnek és a csapatnak, amely ebben a munkában segít engem. Újra szerveztük az értékesítést, és új struktúrában próbáljuk üzemeltetni az intézményt is.

Milyen irányba tart a színház, milyen a műsorpolitikája, illetve kik a célközönség?

Állami intézmény lévén a fenntartó meghatározta, milyen tevékenységet és milyen célközönséget kell megszólítanunk, ezért ezen radikálisan nem változtattunk. Megpróbáltuk megtalálni azokat a piaci szegmenseket és kommunikációs eszközöket, amelyekkel nagyobb arányban tudjuk megszólítani a fiatalokat, a családokat és a nagycsaládosokat. Olyan portfóliót építünk, amely a nézők szélesebb rétegének érdeklődését kelti fel. A fenntartó úgy határozta meg, hogy a Magyar Színház gyerek-, ifjúsági- és családi színház legyen. Ebből az elmúlt időszakban a családi jelleg kimaradt. Nagyon szép gyerekprodukciók születtek, de ezek nem szolgálták ki a teljes családot, ezért a gyerekdarabok felől a családi darabok felé fordultunk. Hibás az a gondolkodás, miszerint majd maguktól jönnek a gyerekek. A gyerekeket úgyis az iskola hozza, vagy a családjukkal érkeznek. Arra jutottunk, hogy olyan programokat kell ajánlani, amely a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt élvezhetők és értékesek.

Elég széles a repertoár, hiszen a jövő évadban fogják bemutatni például az Utazás az éjszakába című művet is, amely nem tekinthető könnyed családi szórakozásnak…

650 nézőt befogadó nézőterünkkel a nagy színházak közé tartozunk, tehát meg kell szólítanunk minden réteget ahhoz, hogy estéről estére lehetőség szerint teltházas előadásokat játsszunk. A konyhával kezdtünk, aztán a Chioggiai csetepaté jött, ami egy klasszikus Goldoni darab – értékorientáltan igyekszünk fölépíteni a repertoárt. Ha valaki megnézi a tavalyi évadunkat, akkor láthatja, hogy például Arnold Wesker drámájával, A konyhával nagyon is komoly társadalmi kérdésekkel foglalkozó aktuális darabot tűztünk műsorra, amelyről semmi esetre sem mondhatjuk azt, hogy felhőtlen kacagást, nevetést kínál. A muzsika hangját 50 év után, s közel 20 éves budapesti szünet után tűztük műsorunkra – ez a musical is komoly mondanivalóval bír, amellett, hogy magas színvonalon kell énekelni és táncolni benne. Mi pedig megmutattuk vele, hogy erre is alkalmas és képes a Magyar Színház alkotógárdája. Óriási kihívás volt a Van, aki forrón szereti című musical – azon az ízléshatáron belül, amit megszabtunk magunknak, az igényes szórakoztatás magas színvonalát nyújtjuk benne, kiemelkedő színészi alakításokkal. Az a célunk, hogy bármi, amit könnyednek, vidámnak gondolnak az emberek, magas színvonalú szakmai és művészi munkával legyen alátámasztva. Nálunk a színészek nemcsak eléneklik a dalokat, hanem el is játsszák a szerepeket, ugyanis csak így van tétje, súlya a történeteknek. Az emberek a napi gondjaik mellett szeretnének kikapcsolódni, de nem mindegy, hogy ezt milyen formában teszik, és nem mindegy, hogy erre
milyen lehetőséget kínálunk nekik…

Amikor pályázott a színház igazgatói posztjára, szakmai kihívásnak nevezte a Pesti Magyar Színház igazgatását. Mit értett ezen, és hogy érzi, sikerült megfelelnie ennek a kihívásnak?

Kihívásnak tekintettem, mert vissza kellett helyezni ezt a színházat a kulturális piacra. Azt hiszem, ebben jó úton járunk. Strukturálisan kellett átalakítani, hogy versenyképes legyen a budapesti és az országos színházi palettán. Ebben a tekintetben is sokat fejlődtünk. Továbbá óriási kihívást jelent azoknak az örökölt hiányosságoknak a kezelése is, amelyek jó pár évig el nem végzett munkálatok eredményeként nehezítik a mindennapi működésünket. Tehát nemcsak művészi-szakmai kihívás ennek a színháznak a vezetése, hanem intézményi szinten is komoly feladatokat hozott.

Mennyiben változott az alkotógárda?

Az első évben – egyszerű státuszhiány okán – nem igazán volt lehetőségem a társulat szerkezetének átalakítására. Vannak viszont olyan szerepkörök, amelyekre nincs megfelelő karakter a társulatban, ilyenkor vendég művészeket hívunk. A társulat tagjai számára az első évben mindenkinek szerettem volna biztosítani a lehetőséget, hogy bizonyítson, hogy megismerjük egymást, együtt tudunk-e dolgozni. A magas színvonalú művészi teljesítmény mindenkivel szemben alapkövetelmény. Ezen a pontosságot, a színpadi jelenlétet, az előadásokon való maximális teljesítményt értem. A színészek a közönség azonnali reakciójából érzik, hogy milyen volt az aznapi teljesítményük. És jól tudják, ők csak akkor jönnek vissza, ha pozitív élményben volt részük a Magyar Színházban.

Milyen tervek vannak a jövő évaddal kapcsolatban?

Tovább kell folytatnunk azt a munkát, amit elkezdtünk, a portfóliót ki kell szélesítenünk, a klasszikus daraboktól a kortárs előadásokig. A jövő évadot A tizedes meg a többiekkel kezdjük, azt követő premierünk egy gyerekdarab lesz, a Tündér Míra, és nagy erőkkel készülünk a Valahol Európában című musicalre, amely 17 éve nem ment budapesti színházban. A muzsika hangja sikere után, ami 20 évig nem ment, és a Van, aki forrón szereti után, ami szintén több mint egy évtizedig nem volt látható a fővárosi színpadokon, ebben a darabban is nagyon bízunk. Egy izgalmas ősbemutatóra is készülünk, Jon Fosse Alvás című darabjára. Ezzel is szeretnénk bizonyítani azt, hogy a színházi műhelymunka, amely a megújulás forrását jelenti, fontos számunkra. Ez a színmű kifejezetten alkalmas arra, hogy új formában, új színházi nyelven fogalmazva szólítsunk meg  olyanokat, akik nyitottak az újra. Utána pedig az Utazás az éjszakába premierje következik, ami fantasztikus vállalkozás lesz. Nagyon örülök annak, hogy két emblematikus színész áll majd ismét együtt a színpadon: Bánsági Ildikó és Andorai Péter, akik számos filmszerepben tündökölhettek és fantasztikus partnerei voltak egymásnak az elmúlt évtizedekben. A szereposztás további érdekessége, hogy Gáspár Kata is játszik benne az édesanyja, Bánsági Ildikó mellett. És még egy óriási meglepetéssel szolgálhatok: Moliere: A fösvény című darabját mutatjuk be Haumann Péterrel, Haumann Mátéval és Haumann Petrával a főszerepben, tehát igazi kuriózum lesz, hogy család játssza a családot, így aztán fantasztikus művészek fognak perlekedni, vitatkozni és felejthetetlen pillanatokat szerezni a nézőknek. Az évad végén lesz még egy ősbemutatónk: Benyovszky Móric életét feldolgozó új, magyar musical gazdagítja majd a zenés repertoárunkat.

Mi alapján választ darabot?

Ez nagyon hosszú folyamat. Figyelni kell a kulturális piacot, de a saját teljesítményünket is, illetve észre kell vennünk, hogy a közönség mit vár tőlünk. Ez egy folyamatos párbeszéd, amelyben meg kell értenünk, mi az, amit tőlünk várnak, és mi az, amit nyújtani tudunk. Meg kell nézni, mi van a piacon, milyen darabok szolgálnak arra, hogy egy-egy színész a saját művészi pályáján előrébb tudjon lépni, illetve mi az, amiben újat tudunk mondani. Ami számunkra az egyik legfontosabb elv, hogy klasszikus értékeket szeretnénk közvetíteni és minőségi színházat csinálni. A fösvényt például klasszikus formában adjuk elő, természetesen modern játékstílusban, modern nyelvezettel. Az mindig nagyon izgalmas találkozás, amikor klasszikus környezetben, mégis modern színjátszással hiteles, aktuális, érvényes megfogalmazását tudjuk adni azoknak a daraboknak, amiket választunk.

Színészként végzett, nem hiányzik a színpad? Tervezi esetleg, hogy újra
szerepeljen?

Abban a pillanatban, amint úgy érzem, hogy az intézmény biztonságban van, igent fogok mondani a felkérésekre, amelyek már eddig is elértek. Természetesen, csak ha biztos vagyok abban, hogy meg tudom valósítani úgy, hogy közben az intézmény vezetése nem szenved csorbát. Élő audionarráció, jelnyelvi tolmácsolás az előadásokon. Ami nagyon fontos, és amire a legbüszkébbek vagyunk, hogy a kihívással élők - vakok és gyengénlátók, valamint a hallássérült nézők - felé elsőként nyitottunk.
Intézményes formában a Pesti Magyar Színház az egyetlen olyan intézmény Budapesten, amely folyamatosan élő audionarrációt biztosít színházi előadásai mellé. Olyan gazdag művészi és szakmai tapasztalatunk van már ebben a szolgáltatásban, amit érdemesnek tartok a továbbgondolásra és továbbfejlesztésre. 2015. október másodikától az évad végéig több mint 60 audionarrált előadást tartottunk, ami közel 450 érintett nézőt jelentett. Stratégiai partnerünk ebben a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, illetve a Gyengénlátók Általános Iskolája, valamint a Vakok Iskolája. Nagyon fontos számunkra, hogy a látássérült gyerekek is eljussanak színházba.

Ez csak gyerekeknek szól vagy minden előadásra érvényes?

Minden előadásra igaz, hogy bejelentkezés alapján elérhető az audionarrációs szolgáltatásunk. Azért regisztrációhoz kötött, mert mi biztosítjuk az eszközöket a látássérültek számára. A honlapunkon feltüntetjük azokat az előadásokat, amelyekre lehet jelentkezni. A hallássérültek részére pedig bevezettük a jelnyelvi tolmácsolást, és van olyan előadásunk, ahol az audionarráció és a jelnyelvi tolmácsolás egyszerre valósul meg. Ez a kezdeményezésünk túlnőtt önmagán, és büszkén jelenthetem, hogy most már Európában is érdeklődnek a szakmai programunk iránt. Tagja vagyunk az Európai Színházi Konvenciónak (ETC), ami azt jelenti, hogy 25 ország 45 tagszínháza dolgozik együtt, és segíti egymás munkáját. Több tagszínház jelezte, hogy érdeklődik a szakmai programunk iránt, kíváncsiak arra, hogyan lehetne ezt megvalósítani az ő színházukban is. Mi pedig nyitottak vagyunk arra, hogy megosszuk a tapasztalatainkat, hiszen az a cél, hogy minél több intézményben megvalósuljon az akadálymentesítés, amely nemcsak fizikai akadálymentesítést, hanem a kultúrához való hozzájutásnak egyéb formáit is jelenti. Rendszeresen tartunk erről előadást mindenhol, ahova meghívnak bennünket. Október 25-re országos konferenciát hirdettünk, hogy összefogjuk azokat a szervezeteket, akik ebben képviselik a kihívással élőket, és közben megvitassuk azt is, milyen lehetőségek rejlenek az együttműködésekben, hol tartunk most és milyen irányba tudunk közösen fejlődni, segítve egymás munkáját.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!