Az én életmódváltásom története 2016. - elismerő oklevélben részesült: Balláné Sárosi Ágnes

53 éves vagyok, a foglalkozásom pedagógus. Három évvel ezelőtt munkából hazafelé menet zebrán, szabálytalanul elütött egy autó. Sérüléseim nagyon súlyosak voltak. A jobb karom 17 helyen tört el, a felkarcsontom két helyen, ezen kívül distalis végízületbe hatoló nyílt törést, jobb csípővápa törést és jobb szeméremcsont szártörést szenvedtem.

A baleseti sebész azt mondta, látható, hogy sokat sportolok. A sérüléseim életveszélyesek is lehettek volna, ha izmaim nem védekeznek még öntudatlan állapotban is.

 

A balesetem előtt – egész életemben – nagyon sportosan éltem. Minden sportágat amatőr szinten űztem, de nagy szenvedéllyel és kitartással. Az életem volt a futás. Azokat a sportágakat szerettem, amelyeket a monotonságot jól tűrők szeretnek. Napi rendszerességgel futottam. Részt vettem a debreceni Oxigén Kupa futóversenyen, melynek fő védnöke Balczó András.  Rendszeresen úsztam, indultam a Rentka László vezette debreceni Senior úszóversenyen. Nagyon szerettem a jógát, a pilatest, a straching tornát. Hegymászás, gyalogtúrák voltak a kedvenc szabadidős tevékenységeink a családommal. Az úszáson kívül a kajakozást és kenuzást is nagyon szerettem.

 

A sport mellett figyeltem az egészséges életmódra: rendszeres napirend, egészséges ételek és italok fogyasztása.

 

A baleset egyik pillanatról a másikra a teljes mozdulatlanság állapotába kényszerített. Mivel a kezem és a medencém is eltört, nagyon nehezen és későn kezdhettem el a járást. Több hónapig feküdtem, majd kerekesszék, járókeret, bot. Az önálló és viszonylag biztonságos mozgást kb. 8 hónap alatt értem el. Nagyon meghíztam az eltelt a három év alatt.

 

Éveken át gyógy-masszőr segítette elindítani a nyirokkeringést a sérült tagjaimban. Hihetetlen élmény volt, amikor életet lehelt azokba az izmaimba, amelyekről én másfél-két éven át nem is tudtam.

 

Orvosi utasításra a futást abba kellett hagynom. Gyalogolnom és kerékpároznom, úsznom viszont tanácsos.

 

Minden sportágért meg kell küzdenem: a kerékpározás azért nehéz, mert a sérült karomat nem tudom kinyújtani, nem tudom stabilan tartani a kormányt. Eleinte nagyon féltem a nyeregbe felülni, iszonyatos félelem volt a városi közlekedésben kerékpároznom. Lassan-lassan múlik a félelmem és milliméterről milliméterre nyúlik a könyököm.

Úszni sem tudtam eleinte, mivel a vállam mozgása nagyon beszűkült, még most sem tudom magas tartásba emelni a karomat.

Kezdetben egy karral húztam.

Apránként nyúlnak a vállízületeim és az izmaim, egyre könnyebb az úszás. Hegyet mászni, túrázni viszont nem tudok. Jógázni és tornászni is kb. két évig nem tudtam, mivel nem tudtam mozgatni a karomat, vállamat, nem tudtam lehajolni, leguggolni.

 

Most rendszeresen jógázom, úszom, kerékpározom és nagyon sokat gyalogolok.

 

Összességében teljesen átalakult az életem. Nagyon nehéz feldolgozni a változásokat és veszteségeket. A mozgáshiányos időszakban sokszor voltam kedvetlen, elkeseredett. Nem bíztam magamban.

Amióta azonban újra van lehetőségem arra, hogy elfáradjak, leizzadjak, kipirosodjam a mozgásban, azóta újra úgy tudok örülni annak, hogy élek, mint régen.

 Balláné Sárosi Ágnes

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!