Az én életmódváltásom története 2016. II. helyezett: Zirstein Zita

Nyilvánvalóan sokféle aspektusból mutatkozhat be az ember, ebben az esetben az tűnt a legjobb választásnak, ha megosztom veletek annak a szörnyű eseménysorozatnak a történetét, aminek ugyanakkor életem legnagyobb pozitív változását köszönhetem

 

Pár éve még egyike voltam azoknak a fiataloknak, akik azt hiszik, hogy a betegség csak az időseket érinti, rájuk nem vonatkozik, ők örökké élnek. Egyszerre naiv és arrogáns hozzáállásom az életmódomon is egyértelműen látszott: éjszakázások, a sport mellőzése, na meg az egészségtelen étrend.

Nem kell a legrosszabbra gondolni, nem étkeztem minden nap gyorsétteremben, de ha a mai fejemmel visszaemlékszem arra, hogy miket ettem, komolyan megdöbbenek. Hogy bírt el a testem ennyi nutellás fehérkenyeret?

 

2013-ban minden megváltozott egy borzasztó diagnózisnak hála. Intermedier és posterior uveitist állapítottak meg nálam, egy gyógyíthatatlan és potenciálisan vaksághoz vezető autoimmun betegséget, ami tulajdonképpen csak egy másik (gyakran még rosszabb) betegség tünete.

Hosszadalmas vizsgálatok, rémisztő lehetőségek és számtalan elhalt reménysugár után, 3 év alatt sem sikerült megtalálni az uveitis kiváltó okát. Ekkorra már folyamatosan kellett szteroidokat és kemoterápiás gyógyszereket szednem, kivették az epehólyagomat, eltávolították az összes bölcsességfogamat, megállapították, hogy alulműködik a pajzsmirigyem és inzulinrezisztenciára is hajlamos vagyok.

Az orvosom szerint kizártak mindent, amit lehetett, ő látszólag le is zárta ennyivel, én szedtem a gyógyszereket, a szemem pedig nem javult. De nem tudtam beletörődni, hogy ez már mindig így lesz, nem hagytam magam eltántorítani (és itt az 'én' alatt tulajdonképpen a sziklaszilárd hátországomat, a családomat és a barátomat is értem).

Még az IR-gyanú környékén elkezdtem rendszeresen sportolni és tartani az IR-diéta fő irányelveit: viszlát egyszerű szénhidrátok és össze-vissza zabálás! Ez remek hatással volt az általános közérzetemre, a bőröm állapotára és állóképességemre, de a szemem állapotában égbekiáltó változást nem hozott.

Később egy ételintolerancia teszt eredményeit és több belgyógyász javaslatát ötvözve váltottam a glutén-, tej-, tojás- és kukoricamentes, IR-barát étrendre. Emellett aktívan foglalkozni kezdtem a lelki békém megtalálásával és a szorongásra hajlamos attitűdöm levetkőzésével is, hiszen egyértelművé vált, hogy a stressz minden tünetemet képes még erősebbé tenni.

Szerintem rengeteget fejlődtem, és habár még hosszú út áll előttem, büszke vagyok magamra.

Kialakítottam egy fenntartható étrendet, ami változatos, egészséges és mindig új kombinációk és receptek kitalálására ösztönöz. Minden nap biciklizek, jógázok és időnként úszni is eljárok.

Lassan, de biztosan megtanultam elfogadni a betegséget, a tényt, hogy megváltoztatott és megacélozott, megtanított egészségesen élni és figyelni magamra, a testem és a lelkem jelzéseire. Ráadásul (ironikus módon?) élesebben és tisztán látom, hogy mit szeretnék és mik a céljaim, mint valaha.

Pár hónapja csoda történt: egy kedves és hihetetlenül lelkiismeretes orvos ismerősünk átnézte az összes leletemet és megállapította, hogy valószínűleg Crohn-betegségem van. Kezelni kezdett, megerősített a diétázást illetően is, a szemem pedig végre köszöni, jól van.

Konkrétan még sosem volt ilyen jól. Tudom, hogy brutálisan hangzik, de szerintem ember még sosem örült ennyire Crohn-diagnózisnak.

Ennek hatására elkezdtem blogot írni. Szerettem volna megosztani mindazt, amit tanultam és mindazt, amit még fogok.

Bemutatni, hogy lehet élvezni is egy olyan életmódot és diétát, ami a legtöbb embert megijesztené.

Szerettem volna erőt adni másoknak, bátorítani, inspirálni, hátha együtt még könnyebb megtanulni élvezni az életet úgy, ahogy van."

 

 

Zita Zirstein

Iratkozzon fel hírlevelünkre!