Élet. Közép. Válság!? Szereprulett!

A Nézőpontváltó Egyesület a klimaxszal nehezített életközepi válság időbeni felismerése céljából indított tevékenységet, amelyet a mindkét nemet egyaránt érintő téma tabumentesítése miatt indítottunk.

Ennek egyik eleme a MeNŐpauza nőregény után megjelentetett MANópauza önironikus pasisztori, amelynek témája a negyvenpluszos férfiakat sújtó pszichés- és abból adódó fiziológiai problémák bemutatása (munkaalkoholizmus, kiégettség, pánikbetegség, alkohol- és narkotikum visszaélés, szexuális alulteljesítés, az egészségvédelem teljes hiánya). A kötet második részében szakemberek interjúi mutatják be a férfiak körében "nem létező"-nek vélt férfi klimaxot. 

A romantikus dráma megpróbálja átkonvertálni az egyén fejében élő, ám évezredes össztársadalmi előítéleteket, ami tabuvá emeli a negyvenpluszos férfiak (és nők) egy életszakaszát, a változókort, majd a kötet második felében elismert orvosokkal - pszichiáter, szexuálpszichológus, onkológus, belgyógyász - készített interjúkban praktikus "életszakasz-vezető" tippeket talál az olvasó.

Mivel a Nézőpontváltó Egyesület tevékenysége alapvetően rákellenes egészségfejlesztésre irányulnak, ezért fontosnak tartottuk, hogy a férfi-könyvben egy érzékletes prosztataszűrési jelenettel mutassuk be - a miértek mellett a hogyant is hangsúlyosan megjelenítve - azt.
Ehhez a rákmegelőzési célhoz nevét adta Szacsvay László színművész is a prosztatabetegségéről szóló, vele készült interjú közlésének engedélyével.

A lényeg: A nehéz téma feldolgozását könnyed, igazi nyári, strandon, vagy otthon, egy esős napon a fotelbe kucorodva egy illatos teával kikapcsolódásként lehet olvasni. A történet most is Zuglóban kezdődik, majd nagyrészt Rómában, ezen kívül Toszkánában és Szardínián játszódik.

A MANópauza - hasonlóan a MeNŐpauza nőregényhez - meglepő, moliere-i csavarokkal teletűzdelt történet, rengeteg humorral, pezsgő olasz életigenléssel, jókora traktákkal, a főhős férfiasságát visszaállító(?) flörttel, az élethelyzetéből (apuka egyedül a kisfiával távol anyukától) adódó kis szentimentális háttérrezgéssel.

 

Ajánló: A regény főhőse, Bandi, egy családját és munkáját szerető, ízig-vérig XXI. századi férfi, aki negyvenkét évesen élet közepi válságba kerül. Az addig munkájában és a családi életében sikeres, önmagában bízó férfi, akinek felvállaltan vannak hibái. Sokszor megbotlik az élet rögös útján, hiszen gyarló, de nem bukik el, hanem folyamatosan küzd a testi-lelki talpon maradásért, ezért végül mindig megtalálja a helyes utat.

A burnout szindrómával, pánikrohamokkal, libidó csökkenéssel, szív- és keringési rendszer problémáival megspékelt, divatosan élet-közepi válságnak nevezett útkeresésben segítik őt gyermekei, barátai, saját józan esze, és humora, no meg a szerencse és a véletlenek is kísérőtársul szegődnek hozzá. Bandi nemcsak fizikailag utazik el Rómába egy szusszanásnyi időre kiszállva a mókuskerékből, hanem egy belső, lelki utat is megtesz, aminek a végén rátalál önmagára és új életcélt találva magának visszatalál a családjához.

Ez a regény nem való annak, aki az élet asztalánál eltartott kisujjal ül, és finnyásan válogat a feltálalt fogások között, azoknak viszont bátorítást ad, akik mernek nagykanállal a sűrűjéből és elfogadják, onnan bármit is halásszanak ki. Aki megtesz saját magáért annyit, hogy a jó és rossz döntésekkel tarkított önismereti utat felvállalja, azt az élet nevű séf fantasztikus desszerttel jutalmazhatja. Jó létvágyat az utazáshoz!

 

Szinopszis: 2020-ban Komoróczy András, Bandi – a MeNŐpauza főhőse, Nikonak a férje –, már egy piacvezető kereskedelmi bank aligazgatója, a szoftverfejlesztési részleg biztonságtechnikai vezetője, aki sokat utazik vidéki bankfiókokba, figyelemmel kíséri a telepítéseket, eligazítást tart a műszakis kollégáknak, betanítja a vevőforgalomban dolgozó munkatársakat, külföldi konferenciákra és workshopokra jár. Munkája miatt alig vesz részt a kétéves Bence (Manó) életében, mert kinevezése óta néha heti hat napon át tizenhat órázik a bankban.

A kisfia második születésnapja előtt eszmél rá, hogy annak röpke kis életének első két éve pótolhatatlanul kimaradt az életéből.

Niko, bár konkrétan nem kéri számon a házon kívül töltött rengeteg időt, és a család elhanyagolását, de néha szemrehányóan célozgat az egyedülálló anyák keserves helyzetére, főleg amióta Bence a dackorszakba lépett. A hálószobában is állandósulni látszik Bandi levertsége, fáradtsága, amin Niko a visszatért menopauzája ellenére is szeretne változtatni, mert nem akarja magát ismét olyan csapdába zárni, mint majd’ három éve, amikor klimaxa miatt megszökött.

Bandinak a munkáján kívül más gondja is akad, amit senkinek nem mer bevallani, néha szorítást érez a szíve táján, zsibbad a bal karja, amit a sok autóvezetésre fog, néha robbanásig feszült a hangulata, egyre gyakrabban csődöt mond az ágyban, amikor nagy nehezen végre egyáltalán rászánja magát a szexre. Hogy felpörgesse magát, elkezd kokaint használni, majd lazításként inni. Egyre rosszabb fizikai és lelki állapotba kerül, de még a felszínen tartja magát.

A családi bomba akkor robban, amikor az alig kétéves kisfia talál a zakója zsebében egy kokainos zacskót, amit a fogaival széttépve akar a cukornak látszó porhoz jutni. Épp idejében találnak rá a gyerekre. Niko azonnal kirúgja a házból.

Miki – Bandi legidősebb fia –, fiatal apukaként (kislánya, Giovanna, másfél éves) és kezdő orvosként átlátja a szakmai és családi válságban vergődő férfi krízishelyzetét, aki szerinte a teljes kiégés felé halad, ezért azt javasolja Bandinak, utánozza Nikot és lépjen ki egy rövid időre a saját életéből. Meghívja az általa csak Bandiapunak nevezett mostohaapját Rómába. A férfi eleinte hallani sem akar a dologról, sőt, egyenesen letorkollja Mikit, de ahogy jobban belegondol, egyre inkább megtetszik neki az ötlet.

Csak a kedvező alkalomra vár, amit a bankja fúziója egy másik, véletlenül éppen római székhelyű, kereskedelmi- és hitelbankkal idéz elő számára, amikor két hónapra az örök városba delegálják a két bank összeolvadása számítástechnikai háttérmunkáinak levezénylésére.

Leül Nikoval beszélni - aki az eltelt két évben szinte teljesen magára hagyatva a gyermeknevelés mellett a cukrászda ügyeit és mamma Caterina vállalkozását menedzselte, közben kiadott egy magyar-olasz szakácskönyvet Antonio del Medico-val – és megkéri, engedje el vele Bencét Mikihez, Rómába, amíg ő a tárgyalásokat vezeti a kinti kollégákkal.

Niko hosszas vívódás után beleegyezik, hogy elutazzanak, mert tudja, hogy számíthat a szintén kisgyermekes Juliára, a fia fiatal, ám rendkívül talpraesett feleségének, és régi barátja, Michele feleségének, az örökbefogadott Bernardo (kétéves) anyukájának óvó felügyeletére, és persze a Trasteverén élő barátok jóindulatú, ám néha kotnyeles figyelmére.

A két bank fúziója sikeresen létrejön, és Bandi a munkájáért kapott díjazásból belefog egy, a habitusától, előéletétől teljesen távolálló, új életcélt jelentő hivatásba.

A regény érdekessége, hogy annak első része maga az izgalmas történetbe ágyazott, a negyvenpluszos férfiakat sújtó pszichés és abból adódó fiziológiai problémák bemutatása (burn out-szindróma, pánikbetegség, alkohol- és narkotikum visszaélés, szexuális alulteljesítés, az egészségvédelem teljes hiánya) a második részében szakemberek interjúi mutatják be a férfiak körében nem létezőnek vélt férfi klimaxot.

A szókimondó MANópauza másik érdekessége, hogy a regényen belül Bandi (hasonlatosan a Niko vezette MeNŐpauzához) blogot ír, amikből sokat megtudunk egy negyvenpluszos férfi szupertitkos lelki rezdüléseiből.

A könyv alkotói folyamatát egy pszichiáter szakmai hozzáértése kísérte, amint azt már a szórakoztató edukáció műfajú kötetekben megszokhatta az olvasó.

Az életigenlő, humoros, pazar olasz ételleírásokkal, erotikával fűtött, és nagy amplitúdójú érzelmekkel teli történet előszavában Aranyosi Péter humorista a kérdésének eldöntését az olvasóra bízza:

"Elvileg a negyvenes éveinek végén a FÉRFINAK már szinte mindene megvan ahhoz, hogy jól érezze magát. A gyerekek már nem betegek folyton és nincsenek is otthon sokat, a felesége már egy nem túlhajtott harmincas anyuka. A munkájában már sikeres és jó pénzt is keres vele, rutinból jól dönt és nem öli meg a ”mindennap”. Az egészsége jó, pedig sokat dolgozik, a barátai szeretnek vele eljárni borozgatni.  A hobbijait végre már tudja újra folytatni, tud rá időt szakítani... Kedves olvasó, te ilyeneket látsz a magunk fajtájából magad körül?

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!