A születés

Szerb Antal: Ex

Bemutató: 2016. december 16.

Még nincsenek jelmezek, ami azt illeti, színpad sem – egy hosszú asztal köré telepedtek le az Újszínház színészei, és hallgatják Kerényi Imrét, aki az Ex című színdarab rendezője, melyet Szerb Antal írt. 
A közönség majd csak decemberben láthatja a végeredményt, ám mi most arra invitáljuk a leendő nagyérdeműt, kukkantson be a kulisszák mögé, és kövesse nyomon a produkció születését!
Kerényi először a szerzőről, Szerb Antalról beszél, az irodalomtörténész géniuszról, aki fájdalmasan korán halt meg. Az általa írt lektűröket sorolja, majd rátér az Ex–re,ami egy hivatását megunt király kalandozásairól szól.

A népmese már nem megy, Szabó Gyula többé nem mondja a meséit, de feltalálódott a szappanopera – kezdte Kerényi. – A hölgyeink vették észre először, és nézik örömmel ezeket. Na most, ez is egy szappanopera, és nekem rendezőként az a feladatom, hogy a ti színészi játékotokat átfolyassam magamon, nektek pedig az, hogy nagyon jók legyetek. Amit én kérek, az elegancia, a szépség , a szép ruha, na meg a szép díszlet. Ha a szappanoperában nem jó a díszlet, a kutya se nézi. Emiatt egy tömény szecessziós világba bele lesztek rakva, csupa szép és elegáns ember.
 
A főszerepet I. Sancho királyt Fehérvári Péter vendégművész fogja játszani. A rendező szavaiból kiderült, hogy a kívülről érkező színészre egyáltalán nem véletlenül esett a választás.
A legfontosabb az, hogy ábrázoljatok egy királyságot – ahhoz pedig kell király és alattvalók –folytatta a rendező. – És egy nagy szerencsénk van, hogy van egy vendégkirály: nem ismeritek egymást, ez pont jó. Legyetek hát az alattvalói. Péter pedig higgye el, hogy király. És abban a pillanatban, ahogy ez megvan, működik az egész!
 
Kerényi Imre nem titkolja, szórakoztatni akar, méghozzá látványosan és magával ragadóan: Olyan előadást szíveskedjetek csinálni, hogy én itt ülök a nézőtéren, meg a többi kedves néző, és állandóan mosolyogjak –magyarázta az olvasópróba megkezdése előtt. – Nekem ez a célom. Ennyi a feladat: elmeséljük.
 
A színészek tehát felütötték a szövegkönyvet, és bár sem jelmez, sem színpad nem volt köröttük, pillanatok alatt belebújtak karakterükbe, a rendezőjük pedig instrukciókkal segítette az átlényegülést, túlzások nélküli, finom játékra bíztatva a művészeit.

Hamarosan már a színpadon folytatódik a próbafolyamat, és ígérjük, mi ott leszünk és mindenről beszámolunk!