Szeretettel köszöntelek Benneteket az első blog bejegyzésemben. A blog egy napló,  - méghozzá elég szubjektív napló - , amit azért szeretnék megosztani Veletek, mert úgy gondolom, hogy óriási erő van abban, ha az ember tudhatja, hogy nincs egyedül, bármilyen nehézséggel, változással, nagy feladattal készül szembe nézni. Én örülök, hogy ti itt lesztek nekem, még nem ismerlek Benneteket,  de abban bízom, hogy egyre többen lesztek majd és nem csak olvassátok majd, amiket írok, hanem amikor kedvet éreztek hozzá, akkor írtok is nekem.  Én is itt leszek Nektek, kérdezhettek, beszélgethetünk, együtt fogok örülni Veletek, a legkisebb sikereknek is és remélem, hogy erőt merítetek majd az írásaimból akkor is, amikor kicsit nehezebben megy tenni valamit azért, hogy a jövőben minden jobb legyen.

Már az elején elmesélem, hogy én nem vagyok egészséges életmód szakember, sem dietetikus, sem zumba oktató, sem személyi edző, sem  léböjt specialista. Egy óvó néni vagyok, 3 gyerek anyukája.

Egy vagyok közületek, aki bizony nagyon is nehezen boldogul a mai egészségszakemberek szájából elhangzó gyakran egymásnak homlokegyenest ellentmondó információval, hogy hogyan is kéne élni. Még mindig van, aki a koleszterin és más tényezők miatt életveszélyes fenyegetésnek tartja a húsevést, mások a kenyeret, krumplit, tésztát és a cukrot, vagy mindet együtt. Az emberek komoly százaléka bűntudattal eszi meg a tojást, minden megszokott, családi kedvenc magyar ételt, rossz érzések kínozzák, ha valami édes ízűre, netán süteményre vágyik. A mozgás az ember öröme addig, amíg nem rontják el azzal, hogy előírják: napi 45 percet, ilyen és ilyen kardio és erősítő formában kell. Mivel az emberek zöme nem sportoló, a mozgás szóhoz is legtöbbünkben bűntudat kapcsolódik.

Mintha valaki mindig azt suttogná a fülünkbe: Nem csinálod elég jól, nem lesz ennek jó vége!  Én biztos vagyok benne, hogy nem a Bűntudat lesz az az erő, ami minket majd arra motivál, hogy változtassunk.

 Antoine de Saint-Exupéry – től származik a következő idézet

„Ha hajót akarsz építeni,

ne az embereket trombitáld össze,

hogy  fát szerezzenek,

hanem tanítsd meg nekik

a végtelen tenger iránti vágyat!”

Azt gondolom, hogy mielőtt bármibe is belekezdünk, a szemünk elé kell helyeznünk az egészségesség csodálatos érzését. Most először is erről fogunk álmodozni, erre fogunk vágyakozni.

Olyan programot akartam kitalálni, ami az öröm felé vezet. Legyen öröm a célba érés és legyen az út maga is öröm. Velem jössz?

 Szeretettel várlak ! Andi