Orvosok Világnapja – március 30.

A kezdeményezés az Amerikai Egyesült Államokból indult, ahol 1990-ben nyilvánították ezt a napot az orvosok napjának, hogy keretet adjanak azon gesztusoknak, eseményeknek és programoknak, amelyekkel ünnepelhetik az orvostudomány fejlődését, annak gyarapítását és elsősorban a szakembereiket, akik tudásukkal és empátiájukkal együttesen enyhítik a betegek szenvedéseit. Magyarországon 2015 óta szenteljük március 30-at az orvosok iránti tiszteletünk kifejezésére.

Az idén hat éve alakult Nézőpontváltó Egyesület küldetése az egészségfejlesztés, ezen belül a prevenció, és a krónikus betegek mentális rekreációja. 

Mivel az élet a legjobb dramaturg, ezért a daganatos és a változókor fizikai tüneteit mutató betegeken kívül új célcsoportunk a long- és poszt covid traumával küszködő emberek. Az imént felsorolt betegségeket megelőzni nem igazán lehet, de hitünk szerint kicselezni talán igen, például azzal, ha időről-időre kimenőt adunk a lelkünknek. Beülünk egy moziba, megnézünk színdarabot, jót nevetünk egy sztendáp esten, elmegyünk egy koncertre.

Manapság már egyre többet és többen beszélnek a mentális jóllét fizikai és szellemi egészségre gyakorolt előnyeiről, de hat éve erről még nem beszéltünk. Nem volt ugyan tabu, csak a felismerés nem terjedt el általánosan, ezért behoztuk a közbeszédbe, és mi voltunk az elsők, akik hivatalosan tűztük a zászlónkra a fizikai mellett a lelki gyógyítás fontosságát. Ennek érdekében pszichológussal, terapeutával történő feldolgozó beszélgetéssel egybekötött, különböző művészeti programokat hozunk létre.

Minden évben más célt tűzünk ki, 2018-ban elhatároztuk, hogy a 19-es évet az orvos-beteg kommunikációnak szenteljük, ennek mentén szervezzük az edukációt. Lett egy színdarabunk, amiből szponzorok segítségével film is készült, és azzal járjuk az országot, már amikor a covid miatt szabad. A Barkochba című történet mind az orvosokat, mind a betegeket megszólítja, ezzel párbeszéd indulhat köztük.

Ha csak kimondjuk azt a közkeletű meghatározást, hogy orvos-beteg kommunikáció, máris az orvos nyakába varrjuk a felelősséget, a kezdeményezést, és ez így is van jól, hiszen abban a relációban ő a főnök, kvázi a felnőtt, ő tudja, nekünk mi a legjobb, mi pedig betegként a kvázi gyerekként a legtöbbször automatikusan az orvos kezébe adjuk az irányítást. Az egészségfejlesztési programjainkkal ebből a csapdából próbáljuk kivezetni a nézőinket, olvasóinkat, különböző trükköket, cseleket átadva nekik. Ezeket egyébként, megsúgom, orvosoktól tanultuk mi is. Hogy csak egy praktikus dolgot említsek, az orvos-beteg találkozó előtt írjuk fel az állapotunkra, gyógyszereinkre, terápiára vonatkozó kérdéseinket még otthon, nyugalomban, hogy ne az orvos ítéletére várva, vagy a feszült, vizsgálati helyzet után jöjjünk rá, mit felejtettünk el megkérdezni! Ha nem bízunk magunkban, abban, hogy partnerként tudjuk megszólítani az orvost, kérjük meg egyik családtagunkat, barátunkat, kísérjen el és lépjen közben, ha látja rajtunk a bizonytalanságot.

Rákanyarodva az Orvosok Világnapjára, rengeteg, különböző területen munkálkodó orvossal dolgozunk együtt projektjeink megvalósítása során. Eközben megismertük az ő nehézségeiket is, és azt vettük észre, lassan őket kéne megmenteni, felszabadítani a mindennapos lelki teher alól, pl. túlterheltség, kiégés, hogy csak két dolgot említsek a probléma halmazból.

Amikor lehetőséget kaptam, hogy beszélgethessek Gaál Ildikóval az orvos-beteg kommunikációról, arra gondoltam, hogy a holnapi világnap tiszteletére fordítsunk a sorrenden! Adjuk a betegek kezébe az irányítást, és beszéljünk a beteg kötőjel orvos kommunikációról, mielőtt a beteg orvosokról kellene diskurálnunk.  

Az orvos-beteg kommunikációs tevékenységünk legújabb projektjének különlegessége, hogy a krónikus, most elsősorban a poszt- és long covid traumáinak utóhatásaitól szenvedő betegek lelki jóllétének rendbetétele egy utazás keretében történik egy-egy, covidra szakosodott háziorvos és alapvetően onkopszichológiával, de coviddal is foglalkozó pszichoterapeuta idegenvezetésével. A választott desztinációnk Szicília, ahová az első csoport május elején utazik.

Ez úgy kapcsolódik a beteg-orvos kommunikációhoz: hogy amikor elterjedt a híre, hogy  fizikai utaztatással kezdtünk el foglalkozni, akkor sok orvos ismerősöm megkeresett, hogy szervezünk-e kifejezetten orvosok számára ilyen programot, mert ők is igen rászorulnának a mentális rekreációra. Emiatt elhatároztuk, hogy a 2022/2023-as évadot a beteg kötőjel orvos kommunikációnak fogjuk szentelni.

Mert ha a hallgató belegondol, a váróteremben eszébe jutott-e, hogy majd megkérdi orvosától, „kedves doktornő, doktor úr, ön hogy van? Jó napja van?” Ha például rámordul az orvos, visszakérdezett-e már valaha. „Rossz napja van? Miben tudok segíteni, hogy ez megváltozzon?”  Ez persze bizonyos kockázattal jár, mert lehet, hogy rossz ajtón kopogtat és bántó elutasítást kap, de az is lehet, hogy bejön, és díjazza a bátorságot az orvos. 

Én megkérdezem, mert az én háziorvosom, fogorvosom, és a többi, jó fejek, de ennek a jófejségnek az alapjait ketten tettük le, ő meg én.

Az Orvosok Világnapja alkalmából arra biztatok mindenkit, hogy amikor legközelebb bármilyen orvost felkeres, kérdezzen rá, hogy van! Még ha sablonválaszként csak egy motyogást is kap, vagy csak egy semmiközehozzá pillantást, higgye el, hogy jólesik az orvosnak, még ha nem is mutatja. Nekem ez a tapasztalatom.

 

Ha csak kimondjuk azt a közkeletű meghatározást, hogy orvos-beteg kommunikáció, máris az orvos nyakába varrjuk a felelősséget, a kezdeményezést, és ez így is van jól, hiszen abban a relációban ő a főnök, kvázi a felnőtt, ő tudja, nekünk mi a legjobb, mi pedig betegként a kvázi gyerekként a legtöbbször automatikusan az orvos kezébe adjuk az irányítást. Az egészségfejlesztési programjainkkal ebből a csapdából próbáljuk kivezetni a nézőinket, olvasóinkat, különböző trükköket, cseleket átadva nekik. Ezeket egyébként, megsúgom, orvosoktól tanultuk mi is. Hogy csak egy praktikus dolgot említsek, az orvos-beteg találkozó előtt írjuk fel az állapotunkra, gyógyszereinkre, terápiára vonatkozó kérdéseinket még otthon, nyugalomban, hogy ne az orvos ítéletére várva, vagy a feszült, vizsgálati helyzet után jöjjünk rá, mit felejtettünk el megkérdezni! Ha nem bízunk magunkban, abban, hogy partnerként tudjuk megszólítani az orvost kérjük meg egyik családtagunkat, barátunkat, kísérjen el és lépjen közben, ha látja rajtunk a bizonytalanságot.

Sári Edina, elnök

A szöveg a Klubrádióban hangzott el interjú formájában 2022. március 22-én a Fülbevaló című műsorban, ez annak legépelt és kiegészített változata. Műsorvezető: Gaál Ildikó

Az eredeti adás meghallgatható: https://klubradio.hu/adas?hanganyag_id=24053&fbclid=IwAR2F7xXi4ZNi92a0RQY60n4JswXYThIp0IVsnmlTNG52vRD4QP_vDKDaP-U 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!