Szívdobbanás: Kovács Ádám Máté

28 éves mezőcsáti fiatalember vagyok. Amatőr színészként, gitáros kántorként, karnagyként, költőként, színdarabíróként, zeneszerzőként tevékenykedem Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részének több településén. A Kultúra Lovagrendje „A települések életminősége fejlesztéséért” a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntetett ki 2020. január 18-án.

 

Első állomás

A Magyar Kultúra Lovagjaként intenzív kulturális életet éltem egészen addig, míg be nem szüntettük az énekkari, népdalköri, férfikórus próbákat és az istentiszteleteket a járványra való tekintettel, tulajdonképpen megszűnt minden szabadidőben végzett szolgálati lehetőségem. Ám ebben a feszített tempójú menetrendben őszintén bevallom, sokszor nem volt idő a lelkemre. Így számomra ez az időszak sem a tétlenségről szól, hanem a lelkemben eddig felgyülemlett érzelmeim alkotásokban történő megjelenítéséről. Írok apevát, haikut, pundurkát, hagyományos verseket, kórusműveket, zenekari műveket és egy monodrámát, mindent, ami előadóművészettel kapcsolatos. Alkotásaimban egyértelműen teret kap most a jelenlegi helyzet és az erre adott lelki, szellemi reflexióm.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, mire tanít engem a vesztegzár, melyből reménység szerint mások is tanulhatnak. Tanít figyelmességet, türelmet, alázatot, melyben észrevehetem embertársaim szükségeit ebben a nyomorúságos helyzetben és ennek megfelelő segítséget tudok nekik nyújtani. Alapvetően így kellene ennek lennie, de körbe nézve a világban sajnos mást tapasztalunk, a profitmaximalizálás rányomta bélyegét az emberi kapcsolatainkra. Csak addig szükséges a másik, míg az érdekeim mentén ki tudom általa magamból hozni a legtöbbet és amint kisajtoltam minden cseppjét, dobom is ki a kukába. Ha pedig neki lenne segítségre szüksége? Ez a variáció meg sem történhet… nem állítom, hogy ez egy új jelenség, ahogy azt sem, hogy meglepődtem, mert tisztában vagyok a világban történő folyamatokkal. De nem értek vele egyet, mert az ember nem csak testből áll, hanem lélekből is.

A jelenlegi idő alkalmas egy kis önismeret elsajátítására, „befelé fordulásra”, melyben felismerhetjük lelki szükségleteinket, megoldást kereshetünk életünk eddigi kimondott, vagy elfojtott nehézségeire. Nem egyszerű, mert ebben az esetben - ha változást szeretnénk az életünket illetően - nem kereshetünk kifogásokat. De hosszútávon egy csodálatos lelki fejlődésnek lehet az első állomása. Ilyen állomás az én életemben a karantén.

Kovács Ádám Máté

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!