Szívdobbanás: Lovák Ibolya

Pécsen élek 68 éves aktív nyugdíjasként.

Eredeti végzettségem szerint tanító vagyok, később végeztem közgazdászként. Mind a két munkaterületen dolgoztam/dolgozom és szeretem is mind a két szakmámat. A tanítást pár hónapja hagytam abba, mert már nagyon elfáradtam a kisgyerekek között. Önkéntes munkában egy egyesület adminisztrációs és pénzügyi tevékenységét segítem, részt veszek a programok szervezésében, kiadványok szerkesztésében.
Az írás az utóbbi időben kezdett foglalkoztatni. Naplót írok, édesanyámról írtam, most apukámról szeretnék megemlékezni egy rövidebb írással.
Kedvenc időtöltésem a túrázás, amit egy túracsoport vezetőjeként űzök. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, énekelni és kertészkedni is.
Két felnőtt gyermekem van és négy unokám. Az évek sajnos nem csak fölöttem jártak el, hanem a gyerekeim és unokáim fölött is. Nem igénylik már a napi aktív jelenlétemet, de gyakran találkozunk és  akkor jókat beszélgetünk, nevetünk.

 

Egy kicsi mozgás ilyenkor is kell

 Testmozgás takarítással

A járvány veszély kihirdetése napján elhatároztam, hogy életkorom miatt önkéntes karanténba vonulok, és elsőként nagytakarítást végzek az otthonomban. Számba vettem, milyen tornagyakorlatokat végzek majd takarítás közben, mert az önkéntes karantén idején fontos a mozgás. Miközben ablakot pucolok, gyakran emelgetem a fejemet, a karomat, a lábaimat a létrára való föl- és lemászással edzem, közben nagyokat hajolgatok ezzel a gerincemet is bekapcsolva a gyakorlatokba. Mindezek után, a takarító vödörbe langyos vizet engedtem és hozzáláttam a tényleges munkához. Egy idő múlva azt vettem észre, hogy nincs mibe mártogatnom a takarító rongyomat, mert a vödörből eltűnt a víz. Soron kívül lemásztam hát a létráról és az eltűnt víz után eredtem. Sikerült is nyomára bukkannom a franciaágy alatt. Miközben az ágyat próbáltam kimozdítani helyéről, egyszer csak megcsúsztam, és műkorcsolyázókhoz illő, elegáns mozdulattal, hanyatt vágtam magam. Sebaj, megpróbáltam föltápászkodni, akkor meg a fejem vertem be a kinyitott ablakszárnyba.  Rájöttem, ez a mozgásforma most nem jött be. Más után kell néznem. Néhány napig csak szemmozgatás végeztem, miközben a televíziót bámultam és olvastam.

 

Torna a botokkal

Másnap reggel a szemem az előszobában árválkodó kirándulós botjaimra tévedt. Elszomorodtam, hogy feladat nélkül álldogálnak várván a jobb időket. Na, majd kaptok ti feladatot! Fölkaptam őket és a nordic walking oktatáson kapott kis útmutató segítségével jó néhány gyakorlatot el is végeztem az erkélyen. Közben azért félve lesegettem lefelé, vajon látja-e valaki mit művelek, és bíztam benne, hogy nem néznek bolondnak miközben a fejem fölött hadonászok a botjaimmal. Ezekkel a gyakorlatokkal jó néhány napig elvoltam, növeltem egy-egy gyakorlat mennyiségét, újabb gyakorlatokat találtam ki.

 

Reggeli torna televízióval

Pár nap eltelte után a magyar televízió vezetőinek is leesett a tantusz, hogy valamit tenni kellene a karanténba vonult lakosság egészségéért. Fölvettek tehát néhány videót, jó nagy reklámot csaptak és elkezdték őket levetíteni. Én, mint „gyakorlott” tornázó rövidesen be is kapcsolódtam a programba. Azt hiszem, a harmadik alkalommal túl jól, túl szépen akartam kivitelezni az egyik gyakorlatot megfeledkezvén élemedett koromról ízületi és gerincbetegségemről, hát pórul jártam. Mivel másnap reggel alig bírtam kikecmeregni az ágyból, két-három nap kihagytam az intenzív mozgást. Megelégedtem azzal, hogy csupán a szemgolyóimat mozgatom a képernyő bámulása közben, esetleg néha az ujjaimat is megemelgetem a billentyű püfölése közben.

 

Mozgás a youtubbal

Okulva az előbbi napok tapasztalatából most alaposan fölkészültem a napi tornámra. Sok-sok ajánlást, videót megnéztem a youtubon, mire sikerült kiválasztanom a nekem megfelelőt. Nagyon jó gyakorlatsort találtam, amit egyedül, szép csöndben minden reggel elvégeztem, nyitott ablaknál (mert azt ajánlották) odabent a szobában, hogy elkerüljem a kíváncsi tekinteteket. Támadt ugyan egy kis hiányérzetem, de nem igazán tudtam, hogy mire is vágyom.

Miközben a reggeli torna gyakorlatsort kerestem a youtuben, véletlenül megakadt a szemem a reggeli torna zene címen. Nosza, ez kell nekem. Így aztán bővült a repertoár, először mindennapi gyakorlatok vagy reggeli ébresztő torna 10 percben, utána reggeli torna zenére saját koreográfiám szerinti táncolás, ugra-bugrálás. A tornagyakorlatoktól egyre lazább lettem, már nem fájt a kézfelemelés, a guggolás és a jókedvem is rendre megjött.

 

Visszatérés a botokhoz

Az általam oly kedvelt Szenior akadémia vezetőjétől emailben kaptam egy gyakorlatsort, melyet az egyetem szakemberei direkt a mi korosztályunk számára állítottak össze. Ezek közül nagyon megtetszett a helyben gyaloglás. Jó hangosra állítottam az egyik kedvenc zenémet, kivonultam az erkélyre, vittem az addig dologtalanul heverő botjaimat, és uccu, neki, elkezdtem gyalogolni. Ez a napi, négy-öt perces gyaloglás mind a hangulatomnak, mind a lábaimnak nagyon jót tett. Később a helyben gyaloglást magas lábemeléssel, sarokemeléssel tarkítottam. Közben még arra is volt időm, hogy a kutyafuttatóban kőröző kutyusokat és gazdikat nézegessem.

 

Mire jók a könyvek?

Egy ismerősömtől, több pontból álló kihívást kaptam, ami arról szólt, hogy mit lehet csinálni a könyvekkel a karantén idején. Pl. lehet őket emelgetni, amitől erősödik a karunk. Levettem hát a polcról a Magyar irodalom története negyedik és hatodik kötetét, melyeket elég nehéznek találtam és elkezdtem emelgetni. Először egy karral, majd másikkal, aztán a kettővel. Sosem gondoltam, hogy ez nem éppen könnyű elfoglaltság, eleinte jól meg is izzasztott. Mivel az unokám is részt vesz valami kihívásban, ezért készítettem egy felvételt az ügyeskedésemről és a telefonnal elküldtem neki. Kaptam is egy kedves választ „nyomjad Mama”.

A reggeli repertoár most már a könyv emelgetéssel is bővült. Először elvégzek egy reggeli tornát-10-15 perc, táncolok egyet a youtube videóval 4-5 perc, kimegyek az erkélyre helyben járni 4--5 perc, levezetésként emelgetem a könyveket, ami újabb 5 perc. Így aztán reggelente már majd félóránál tartok.

 

Vidéki élet

Tíz napot vidéken töltöttem. Természetesen ott sem feledkeztem meg a mozgásról. Először a takarításhoz kapcsolódó gyakorlatokat végeztem immáron nagyobb rutinnal, baleset nélkül. Majd néhány napot a kertben kapálással, gereblyézéssel, vetéssel, palántázással töltöttem. Hogy mi volt ebben a torna? Ki lehet próbálni! Gyaloglás, hajolás, nyújtózkodás, emelgetés, egyszóval minden, amit eddig is végeztem. Ráadásul sikerült elegendő mennyiségű friss levegőt beszívnom és feltöltődni D vitaminnal is. Igaz, hogy az első, kertben töltött nap után hétrét görnyedve, kapa nyelére támaszkodva mentem föl a házba és másnap reggel alig bírtam fölkelni, de azt hiszem, hogy megérte.

 

Tempósan a kutyafuttató körül

Miután hazatértem vidéki kiruccanásomból nagy változást vettem észre. Azt láttam, hogy sokkal többen mozognak az utcákon, jönnek-mennek az emberek. Végre itt a szabadság, ezután én is megyek, első utam a Mecsekbe vezet, gondoltam. Másnap aztán Cilike kijózanított. Megmondta, hogy az öregek lehetőleg továbbra is maradjanak otthon, csak akkor mászkáljanak, ha ez feltétlenül szükséges és természetesen tartsanak megfelelő távolságot egymástól. Így hát a gyalogos, főleg csoportos túrákból egyelőre nem lesz semmi. Visszatértem a megszokott menetrendemhez és gyakorlataimhoz. Torna, tánc, könyv emelgetés, helyben gyaloglás.  Ez utóbbi végzése közben egyszer csak azt vettem észre, hogy kedves ismerősöm lohol a kutyafuttató körül, ahol rajta kívül nem tartózkodott senki. Micsoda ötlet, gondoltam. Fölkaptam a botjaimat, fülemre a szájmaszkot, és uccu, neki a nyomába eredtem. Utolérni ugyan nem sikerült, de a kutyafuttató körüli tempós gyaloglást fölvettem a műsoromra. Mi haszna van mindennek? Gondolom, talán egészségesebb maradok és az időm is jobban telik.

Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy elindulok hosszabb távolságokra is és visszatérek a rendszeres túrázáshoz eleinte egyedül, majd idővel a Szenior kiránduló csoportommal. A reggeli tornát, a táncot és a szájmaszkot azért megtartom a „karanténos”időkre emlékezve.

Pécs, 2020. május havában

Pasek Lidi

Iratkozzon fel hírlevelünkre!