Szívdobbanás pályázatunk V. helyezettje: Antal Beatrix

Nyíregyházán élek 1970 óta,  74 éves vagyok. 2000-től nyugdíjas éveimet élem. 

Az egészségügy elkötelezettjének érzem magam, egész életemben valamilyen formában az Eü-ben dolgoztam. Eredeti foglalkozásom ápolónő,  az Eügyi Főiskola elvégzése után eü-i  szaktanárként dolgoztam nyugdíjazásomig. 

Igen, írogatok.  Több alkalommal vettem már részt pályázatírásban, ha inspirál a téma. Mint most az Önöké! Írtam már újság cikkeket, s évek óta írom a családomnak szóló memoáromat. 

Szeretek főzni.  Szabadidőmben rejtvènyt fejtek minden nap min. kettőt. Rendszeresen sportolok. Imádok játszani bármilyen társasjátékban ( Activity, kártya, kockapóker...stb. )

Három gyermekem van. A lányom 51, az iker fiaim 47 évesek. Unokám is 3 van, mindhárom leány.

 

Az én koronás bakancslistám – hétköznapi vágyaim az önkarantén idején

 

„Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.”

 

Ez a Sartre idézet jutott eszembe, amikor az Önök által meghirdetett pályázat célja(i)t elolvastam.

Antal Józsefné 75 éves nyugalmazott egészségügyi szaktanár vagyok, ezért a mentális egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés egész pályafutásomat (életemet) áthatotta.

Hiszem és vallom, hogy a Sartre idézet nem korfüggő. Az én korosztályom is sokat tehet(ne) azért, hogy fizikailag és szellemileg elfogadható állapotban maradjon.

Mi a párommal – akivel 53 éve vagyunk házasok – ebben is egyetértünk.

A Covid-19 által okozott világméretű járvány és az aggasztó hírek hallatán először megrémültünk.

Azután elhatároztuk, hogy semmiképp nem adjuk meg magunkat a korona vírusnak és nem hagyjuk, hogy az izoláltság rossz irányba befolyásolja hogylétünket.

Már az elején kitaláltuk, hogy készítünk egy napi/heti életrendet, ami persze nem kőbevésett szabály, de talán segít az egyforma napok-hetek „átvészelésében”.

Úgy gondoltuk, az okosan kialakított rendszeresség megelőzheti a testi-lelki hanyatlásunkat.

Meghatároztuk, hogy mikor takarítunk, mikor megyünk a legnagyobb óvatossággal vásárolni, melyik nap főzünk, stb. azért írom többesszámban, mert mi egyébként is együtt csinálunk mindent, évtizedek óta így alakítottuk ki az életünket.

A szokásos napi rutin teendők mellé beiktattunk egy közös esti jógázást, amit folytatni szeretnénk a karantén után is.

Fiatalabb korunkban nagyon szerettünk táncolni, van sok CD-nk, különféle zenékkel, hát táncoljunk amikor kedvünk szottyan. És megtettük/megtesszük!

Én mindig jártam valamiféle tornára, ami éppen divatos volt, aerobik (régen) kondicionáló torna, callanetix, Pilates, Senior torna (most), így ha a férjem pihenni szeretne, azért én minden nap tornázom az internet adta lehetőségeket kihasználva.

Mentális egészségünk megőrzése érdekében fényképeket válogatunk, rendszerezünk, emlékezünk, sokat nevetünk, meghatódunk. Szétválogattuk a képeket három gyerekünknek és három unokánknak névre szólóan.

Férjem sudoku-mániás, minden nap legalább kettőt megfejt, én pedig keresztrejtvényfejtőként minimum ugyanennyit. Mindketten szeretjük a sportközvetítéseket nézni, mivel nagy kézi- és röplabda rajongók vagyunk, most van rá módunk. Ahogy az olvasásra is!

A pár éve elkezdett, s abbahagyott Családi krónika írását is folytatom.

Az unokáimnak pedig „Emlékező sorok Neked nagyitól” címmel, a kettőnk kapcsolatáról, közös élményeinkről írok pár oldalnyi szöveget.

Ja és már tervezem egy ideje, hogy vegetáriánus leszek, de kényelmi szempontból eddig nem kezdtem bele, (külön főzni kettőnknek macerásnak tűnt) most itt a ragyogó alkalom a kísérletezésre. Már egy hónapja nem eszem húst, lassan kezdek belejönni a hús nélküli ételek elkészítésébe.

A gyerekeinkkel, unokáinkkal, családdal, barátainkkal, ismerőseinkkel, telefonon, messenger-en, skype-on tartjuk a kapcsolatot, ahogy más is teszi. Ez persze nem pótolja a személyes érintkezést, az öleléseket, puszikat, de sokat segít, hogy ne szakadjunk el egymástól.

Nagy tanulsága a karanténnak, hogy a közvetlen emberi kapcsolatok, az érintések nem pótolhatók semmivel.

És most leírom az én koronás bakancslistámat, hétköznapi vágyaimat az önkarantén idején:

 

A legfontosabb vágyam, hogy még minimum szeretnék tíz évet élni, hogy az alább     felsorolt bakancslistám java részét meg tudjam valósítani.

Szeretnék találkozni és beszélgetni az érzéseiről egy olyan emberrel, aki túlélte a vírus okozta betegséget.

Az én személyes történetemen keresztül leírni a világjárvány miatti karantén tapasztalatait, palackpostán eljuttatni valahogy, valakinek, valahová s remélni, hogy 20-30 vagy még több év múlva gazdára fog találni.

2020 decemberében mesebeli hangulatú, ajándékmentes Karácsonyt szervezni a családom összes tagjának, beleértve a Kanadában élőket is. Afféle beszélgetős, játékos, jókedvű Karácsonyt, amire mindenki meleg szívvel gondol majd vissza.

Elutazni a lányommal és két nagykorú lányunokámmal egy hétre valami egzotikus helyre és csupa csajos dolgot csinálni.

A legjobb barátnőmmel (lelki társammal) egy egész éjszakát végig dumcsizni.

Befejezni a család történetének leírását.

Szeretném a tehetséges, de egymással rivalizáló művészként élő iker fiaimat megbékíteni egymással.

Nagyon jó lenne megérni, hogy a Kanadában élő legidősebb – 26 éves – autista lányunokám megtalálja a párját, aki elfogadja és olyannak szereti, amilyen.

Szeretném megérni, hogy a legkisebb Budapesten élő - szintén autista - öt éves unokám még életemben elvégezze legalább az általános iskolát. Látni a fejlődését, segíteni őt (ugyan úgy, mint a kanadait) abban, hogy eligazodjon a világban. Vállalja másságát és megtalálja önmagát.

Vágyom rá, hogy a férjemmel végigjárjuk azokat a helyeket, ahol nagyon jól éreztük magunkat és boldogok voltunk.

Még egyszer eljutni kedvenc városomba - Párizsba, sétálni a Champs-Elysées-én, újra megcsodálni a Diadalívet, betérni Louvre-ba és látni az ujjáépített Notre-Dame-ot.

Megbocsátani magamnak a vétkeimért.

Bocsánatot kérni azoktól, akiket valaha megbántottam.

+1) Utópisztikus kívánságom: arra vágyom, hogy szeretett kicsi hazámban ne legyenek ekkora távolságok ember és ember között.

Ne legyen mélyszegénységben élő ember, de ne legyen szemérmetlenül gazdag sem.

A politikai hovatartozás ne válasszon szét barátokat, családokat, embereket egymástól.

 Antal Józsefné Beatrix

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!