Szívdobbanás: Sütkei Gábor
1970. december 31-én születtem Szekszárdon, ahol azóta is élek. Jelenleg betegkisérö vagyok a Művese állomáson.
16 éves korom óta írok verseket, próbálkozom mással is. Családfakutatással is foglalkozom. Szeretek olvasni, sétálni, idegennyelvet tanulni. Menyasszonyom van, gyerekünk még nincs.
- Szeretnék kimenni az utcára.
- Szeretnék az emberek között mozogni.
- Jó lenne a szülőkkel értekezni.
- Szeretnék találkozni a decsi ismerösökkel, akiknél isteni finom méz kapható.
- Jó lenne a kollégákkal, kolléganőkkel találkozni.
- Szeretnék találkozni újra a betegekkel, akikért eddig is éltem.
- Szeretném végigjárni a kiállításokat.
- Elmenni a levéltárba kutakodni.
- Jó lenne plázázni úgy mint régen
- Kimenni a mezőre, megszámolni, hány csillag van az égen.
- Az ige valóra válik, mindig van remény.
- A Reményt vesztett ember halott.
13. A Remény hal meg utoljára…
+1. Így kezdődik a koronavírus idején a Regény.
Sütkei Gábor