Szívdobbanás: Szebeni János

Budapesten élek, a XIII. kerületben,  Újlipótvárosban, feleségemmel kettesben.

70 éves vagyok, de nem látszom 69-nél többnek!

Mivel foglalkozom most? Jelenleg írom Önöknek a levelet, de várom nagyon, hogy mikor jön már vissza a "vírusnélküliség" ideje.

Nyugdíjas építészmérnök vagyok, de azért még néha dolgozgatok. Épületeket terveztem és tervezek ma is, de már kevesebbet, mert kevesebb a megrendelés is

Most a "maradj otthon" idején szoktam rá a leírásra, mert elfoglaltságom miatt nem volt időm az írásra. Írtam én novellát kettőt, és költöttem  vicces verseket.

Kedvenc elfoglaltságom a lustálkodás! Emellett szeretem a mozit, a színházat, a barátokat, de legjobban szeretek olvasni, feltéve ha nem írok újabban!

Feleségemmel 45 éve vagyunk házasok. 45 év termése lehetne gazdagabb, de nekünk ennyire jutott: két gyerek, egy fiú és egy leány és három unoka, két fiú és ? leány!

 

Szebeni János

HAZUGSÁG VÍRUS IDEJÉN

 

Március 13-án, pénteken a lányom azzal a kéréssel állt elő, hogy menjünk le a Balatonra, annyi mindent kellene megcsinálni a nyaralóban így a szezon előtt, vétek lenne kihagyni ezt a hétvégét. A ház – amit nyaralónak használtunk – közös tulajdonunk a lányunkkal. A tervnek megfelelően, péntek reggel jött értünk Mari a két unokánkkal, a kiscsoportos óvodás Marcival és a nagycsoportos Mátéval. Két igazi rosszcsont. Már az út első negyedórájában elkezdték a fékevesztett – birkózásnak nevezett - őrjöngést. Szegény Manyi, a feleségem ült velük hátul a kocsiban. Az oda út alatt átélt gyötrelmekért nem irigyeltem. Megérkezésünk után kipakoltunk és a nők kérésére játszottam a fiúkkal. A lényeg az volt, hogy én állok, ők pedig rúgják a labdát azzal a céllal, hogy eltalálják a fejemet. Máténak sikerült, ha nem is a fejemet, de ott ahol legjobban tud fájni. Az első két nap, úgy ahogy elmúlt, de mikor készültünk haza, hívott a vejem – mi a gyerekek miatt TV-t nem tudtunk nézni, csak rajzfilmeket, Thomas a gőzmozdonyt és ehhez hasonlókat – és kérdezte, hogy láttuk-e a hírekben, hogy a vírus már itthon is jelen van. Hétfőtől nincs óvoda, tanítás és teljes a pánik!! Javasolta, hogy maradjunk lent a Balcsin amíg nem alakul ki a helyzet. Őszintén szólva nekem annyira nem tetszett az ötlet – ismerve a vejem „vérmérsékletét” még irigyeltem is -, de a nők előtt pártoltam az ötletet. Természetesen a vejem nem tud jönni, egy élelmiszerlánc vezetője, és neki, mint döntéshozónak a helyén kell maradni. A házban TV és korlátlan internet elérhetőség volt, úgy hogy már rendszeresen kerestük a híreket, természetesen a Thomas a gőzmozdony kalandjai mellett. Kialakult a mi kis életünk így járvány idején. Mivel én korán kelő típus vagyok, reggel elmentem a sarki fűszereshez – aki természetesen kinyitott előszezon idején is – és megvettem a friss kifliket, tejet, stb. A fűszerüzlet mellett lakik az én régi barátom, aki itt van a Balatonon. Ő egy igazi törzslakó. Imádok vele beszélgetni, mert nagyon érdekesen „fűzi” a mondanivalóját. Mindeni tudja róla, hogy nagy füllentő az öreg. Orbán Misinek hívják, és azt terjeszti magáról, hogy ő a miniszterelnök nagybátyja. A fia atomfizikus és Párizsban él, mert a tudását csak ott fizetik meg, de Viktor számít rá a paksi beruházás lebonyolítása terén és akkor majd hazajön. Addig csak ritkán, kéthavonta jön haza a Papához, hoz neki egy kis ajándékot és egy kis költőpénzt. Ez a legutolsó információ, ami igaz az egész meséből.

Néhány hete már itt vagyunk, játszom a fiúkkal, tűröm a megpróbáltatásokat, vágom a füvet, festem a kerítést, szóval van dolgom bőven. Egyik reggel, amikor elmentem a fűszereshez a szokásos kifli, tej, kalács vásárlás ürügyén, megszólított Misi bácsi, aki már kint ült az út menti teraszon. Érdeklődött a családról és beszámolt legújabb „hőstetteiről”, amit én szívesen hallgattam, mert ezzel is telik az idő, a sajnos minden nap egyforma idő. Misi, aki napra ugyanolyan idős, mint én vagyok, javasolta, hogy koccintsunk a közelgő szülinapunkra, mert van egy nagyszerű francia bora. Szó szót követett és felbontotta a második üveg bort is. Közölte, hogy ő nem hajlandó maszkot viselni, mert bepárásodok a szemüvege és különben is ő nem fertőzött, mert csak a boltba járókkal beszélget, azokkal is több mint 2m–ről, mert annyira van a kerítése a járdától. A bor és a magyarázat rám is hatással volt, én is levettem a Manyika által gyártott és a hajszínemhez tökéletesen passzoló szürkésfehér, gyönyörű maszkomat. A bortól kicsit égett a gyomrunk, így ettünk egy kis spanyol sonkát hagymával, a fűszeres ropogós, friss kenyerével. A sonkáról jutott eszembe – meséltem neki -, hogy nyugdíj kiegészítésképpen elvállaltam egy társasház műszaki ellenőrzését. A társasház címe – mondom nevetve és a tányéromra nézve – II. kerület Sonka utca 12. Erre aztán megint koccintottunk. Kissé kapatosan hazaérve tapasztaltam, hogy már megreggeliztek a tegnapi maradékból. Senki nem szólt hozzám, még a gyerekek is kerültek a leheletem miatt. Másnap még korábban keltem, hogy ne találkozzam senkivel a családomból. Elindultam a fűszeres felé, amikor észrevettem, hogy szkafanderes férfiak pakolnak be valakit a szirénázó, majd gyorsan elhajtó sárga-piros mentőautóba. A fűszeres mondta, hogy Misi bácsit vitték el. Valószínű, hogy korona-vírusos - állapította meg az orvos. Tudja a fia volt itt nemrégen külföldről, valószínű, hogy tőle kapta el – magyarázta meggyőzően a fűszeres. Megszédültem és hányinger kerülgetett. Agyam, mint a gőzmozdony zakatolt. Fejem iszonyúan elkezdett fájni. Néhány pillanat alatt összeállt a kép. Misi bácsi fia, aki magyar állampolgár, néhány hete meglátogatta a különösen fertőzött Párizsból érkezve. Ettük a spanyol sonkát, ami valószínűleg az igencsak bajban lévő Spanyolországból származott. Ittuk a francia bort, sőt örömünkben talán elvétettük megfigyelni, hogy melyik pohár melyikünké. Az, hogy nem maszk se és kesztyű se rajtunk, az csak „hab a tortán”. Azonnal felmértem a helyzet borzalmát! Valószínű, hogy én is fertőzött lettem, így nem mehetek haza, a családot is megfertőzni. Ha elmondom, hogy egy vírusfertőzöttel tivornyáztam, akkor Manyika megöl.

Döntöttem, menekülök! A tárcám mindig nálam van, ebben van pénz, kártya, igazolvány, és ami a legfontosabb a pesti lakás kulcsa. A vonat a nyaralónk utcájának túloldalán megy el, úgy hogy a teljes menetrendet fejből tudom. Órámra néztem, a pesti vonat 10 perc múlva indul. Elértem. A vonaton a járvány miatt talán tízen ültünk. Üres kupé tehát volt és tudtam telefonálni mobilon Manyikának. Előadtam, hogy távollétemben az engedélyem nélkül elkezdtek állványozni a Sonka utca 12. szám alatti társasházon. A rendőrség azonnal magához rendelt, mint műszaki ellenőrt, mert az egyik ember súlyosan megsérült, mert leszakadt az állványzat, elindult a vizsgálat, azonnal utazzak haza. Éppen hogy elértem a reggeli vonatot, estére biztosan vissza tudok érni. Hazudtam, hazudtam, mint a vízfolyás. Útközben kerestem egy magánkórházat, ahol a szűrést elvégzik. A pályaudvarhoz közel találtam egyet. Kevés várakozás után elvégezték a szűrést, ami negatív lett. A szűrést végző szkafanderes, világoskék szemű kisasszony közölte velem, hogy tekintettel arra – mert bevallottam -, hogy vírusfertőzöttel kerültem kapcsolatba, elrendelik a házi karantént és 14 nap múlva meg kell ismételni a szűrést. A pesti lakásba taxival mentem maszkban. Kicsit vásároltam és hazamentem az üres otthonunkba. Beszéltem telefonon a Sonka utcai művezetővel, aki közölte, hogy még nem tud indulni az állványozás, talán a jövő héten, bár a dolgozók már jönnének pénzt keresni, de ő szigorúan veszi a „maradj otthont”, amíg tudja – fűzte hozzá. Később felhívtam Manyikát és elhazudtam neki a szörnyű rendőrségi kihallgatást, a sok várakoztatást, a megaláztatást, stb. Mondtam, hogy nem tudom meddig tart még a „molesztálásom”, mert ártatlan vagyok, de lehet, hogy még egy-két hétig is eltarthat a kivizsgálás. Ő szörnyen sajnált, én közöltem, hogy nagyon hiányoznak. Ez volt a legnagyobb hazugság, mert remekül éreztem magam. Nincsen fűnyírás, kerítésfestés, piszkálás a fröccsözés miatt, fejberúgás és állandó visítás az unokáim részéről, a lányom nyaggatása, hogy vigyem őket sétálni, ahol az a játék, hogy ki tud engem elgáncsolni többször hazáig, és még sorolhatnám. A házi-karanténomban 10-kor kelek, mert addig nézem a híreket, bőségesen reggelizek abból, amit önkormányzat küldönce hoz, olvasok, nézem a kedvenc sorozataimat és a krimiket, amiket Manyika utál. Megiszom naponta egy üveget a kedvenc boromból, délben vodkával fertőtlenítek, és ilyenkor kell a kísérő dobozos búzasör, és így tovább, szóval remek dolog a karantén, csak ne legyek beteg, bár az első teszt negatív lett. Minden nap felhívom Manyikát és hazudok, hazudok, hazudok a szomorú sorsom ecsetelésével. Közben elindult az építkezés is, az állványozással, de a művezető közölte, hogy ehhez nem kell műszaki ellenőrzés.

Eltelt a „csodálatos” két hét és elmentem a kontroll szűrésre. Szörnyen izgultam! A „kékszemű” örömmel mondta, hogy negatív, megúszta maga mázlista! Boldogan rohantam a vonathoz, közben felhívtam Manyikát, hogy lezárult a vizsgálat, ártatlan vagyok, a sérült is jól van, az állványokat lebontották, mert közben elkészült a munka, így az állványzatot el is szállították, most egy kis szünet van, egy hét múlva indul majd a munka. Hogy miért hazudtam ilyen részletesen, ezt a mai napig nem tudom! A vonatról leszálltam és a fűszereshez mentem, hogy vegyek egy-egy tábla csokit az unokáknak. Hatalmas hírem van mondta, képzelje el Misi bácsi itthon van. Nem volt korona-vírusa, mert a doki a heveny epegörcsét gondolta fertőzésnek. Tele van az öreg élménnyel. Azzal szórakoztat bennünket, hogy ő volt a lélegeztető gépen is, de kiderítették, hogy olyan a légzése, mint egy trombitásé, úgy hogy kiengedték és szuperül van már. Furcsán érintett a hír, de örültem!? A család boldogan fogadott, főleg Manyika. Mint a járvány óta mindig, most is ment a TV híradó a háttérben. Manyika könnyes szemekkel üdvözölt. Én szégyent éreztem – most már kiderült, hogy felesleges – hazugságaim miatt. Ahogy ott álltunk összefonódva, tisztán hallottuk mindketten a bemondó szavait:

- Ma délben leomlott a Budapest, II. kerület Sonka utca 12. szám alatti épülő társasház állványzata és maga alá temetett egy munkást, aki életveszélyes állapotban van. A rendőrség elkezdte a vizsgálatot a felelősség megállapítása céljából. Manyika eltolt magától, nem szólt, de szeméből olvastam a megválaszolhatatlan kérdést… akkor hol a fenében voltál két hétig, ha ez ma történt???  Tudtam, hogy nagy bajban vagyok, megszédültem a tanácstalanságtól, amikor megcsörrent a telefonom… A rendőrség keresett….

  

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!