Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Őszintén a mellrák szűrésről

Miközben folyamatosan halljuk, hogy rosszul tesszük, ha nem járunk szűrésekre, a kutatók időnként egyre meglepőbb eredményeket közölnek. A mammográfia során "szerzett" sugárdózis is növelheti a mellrák kockázatát azoknál a fiatal nőknél, akik a betegségre való genetikai hajlammal születtek - közölték a napokban holland kutatók.  Nem ez az első tanulmány, amely a mellrákszűrés ezen formájának hatékonyságát kérdőjelezi meg.

Jansen-van der Weide munkatársaival hat tanulmány adatait elemezte, amelyekben összesen 12 ezer nagy kockázatú nő vett részt Európában és az Egyesült Államokban. A kutatók 8,5 ezer olyan nőt találtak, akik már 20 éves koruk előtt részt vettek mammográfián vagy mellkasröntgenen, illetve legalább ötször voltak kis dózisú sugárzásnak kitéve szűrővizsgálatok során.
   
A tengerentúlon a múlt hónapban javasolta egy kormányzati tanácsadó testület, hogy a negyvenes éveikben járó nőknél ne végezzenek rutinszerűen mammográfiát. Az állásfoglalás ellentmond az évtizedek óta tartó kampánynak, amely 40 éves kor után emlőszűrésre buzdítja a nőket. „Bizonyítékok vannak arra, hogy kevés előnnyel jár a rendszeres mammográfiai szűrővizsgálat a 40 és 49 év közötti nők esetében” - közölte a testület, azt javasolva, hogy a rendszeres mammográfiai vizsgálatot a jelenlegi 40 éves kor helyett 50 évesen kezdjék, és az éves rendszeresség helyett elég kétévente végezni. A javaslatot az orvosok azonnal elutasították, mondván, ha követnék az irányelveket, még több nő halna meg emlőrákban, amely már így is 40 ezer emberéletet követel évente.

 

Mégis mi az igazság?

MAMMOGRÁFIA:
Az emlő belső, finom szerkezetének vizsgálata úgynevezett lágy röntgensugárral történik, mind a két emlőt teljes egészében ábrázoló, összesen négy darab felvétel készítésével. A vizsgálat közben az emlőket két sugáráteresztő lemez közé szorítják - ami kissé kényelmetlen -, így tiszta, világos képet kapnak róluk, amit mammogramnak neveznek. A vizsgálathoz derékig le kell vetkőzni. Ne használjunk a vizsgálat előtt parfümöt, púdert, dezodort, mivel ezek zavarhatják a vizsgálatot.

Előnye abban áll, hogy segítségével a néhány mm-es, tumoros elváltozásra utaló jel is felismerhetővé válhat, még azt megelőzően, hogy kitapintható nagyságúvá növekedne, vagy nyirokcsomóba, esetleg távolabbi szervbe adna áttétet.

A felvétel elkészítéséhez szükséges, hogy az emlőt kb. 3-4 cm vastagságúra összenyomják, ami - ha a vizsgálat nem a menstruáció alatt ill. nem előtte vagy utána egy héttel történik - nem jár fájdalommal, legfeljebb kisebb kellemetlen érzéssel.

A sugárterhelés nem veszélyes, a leadott dózis kevesebb, mint egy mellkas röntgenfelvétel esetén.

  • a modern képalkotó emlődiagnosztika alapmódszere a röntgen mammográfia, amelynek során a női emlőről natív röntgenképek készülnek. Panaszokkal és tünetekkel rendelkező páciensek vizsgálata a klinikai mammográfia. Tünet és panaszmentes nők vizsgálata a szűrő mammográfia

 

  • A mammográfia előnyei: magas diagnosztikus pontosság (klinikai gyakorlatban 90%-os, szűrővizsgálatban 80%-os valódi pozitív arány), az emlőrák a klinikai tünetek megjelenése előtt átlagosan 2 évvel korábban diagnosztizálható, tudományos bizonyítékok alapján a rendszeres ismételt mammográfiás szűrés az emlőrák halálos kockázatát felére csökkenti

 

  • a módszer bizonyos hibákat rejthet, úgymint: minden ötödik emlőrák rejtve maradhat (oka rendszerint a tömör emlőállomány, a tünetmentes vagy tünetszegény daganat – leggyakrabban invazív lobularis carcinoma, nem meszesedő DCIS), daganatgyanús röntgentünetek mögött néha nem bizonyítható valódi rák, az egyszeri mammográfiás szűrés nem véd meg egy esetleges későbbi daganattól (ezért szükséges a vizsgálat rendszeres ismétlése), a mammográfiás szűrés sugárkockázata csekély, de fennáll. A mammográfia legfontosabb feladata az emlőrák felfedezése.

 

  • ajánlás a veszélyeztetett nők szűrésére (familiáris emlő vagy petefészekrák, BRCA 1,2 mutáció hordozás, korábbi mellkas besugárzás, askenázi zsidó származás, Li-Fraumeni vagy Cowden szindróma, kórelőzményben szereplő emlőrák): 30 éves kor felett évente javasolt a mammográfiás szűrés, szükség esetén (pl. denz emlőállomány) ultrahanggal, esetleg MRI-vel kiegészítve

 

  • a 40-49 éves korosztály szűrését a tanulmányok többsége évek óta támogatja – bár a mammográfia fiatal korban ismert alacsonyabb teljesítőképessége a magasabb parenchyma denzitás miatt – és a kisebb emlőrák incidencia okán a halálozás csökkenése is alacsonyabb. Ebben az életkorban azonban a daganatok lényegesen agresszívebbek

 

  • az idősebb nők szűrését (65 év felett) tovább javasolt folytatni, ha nem áll fenn az életkilátásokat rontó (várhatóan 3-5 éven belüli halálhoz vezető) egyéb súlyos betegség. Ez azért fontos, mert az összes új emlőrákos eset 45%-át a 65 éves vagy idősebb nők carcinomái adják, és az emlőrák miatti halálozás 45%-a is e korcsoportban tapasztalható

 

  • több, az utóbbi években napvilágot látott nemzetközi állásfoglalás szerint a javasolt szűrési intervallum 1 év. Főként fiatalabb korban magasabb az intervallum-rák aránya. A kisebb tumorméret szoros összefüggésben van a hosszabb túléléssel.

 

  • itthon a nemzeti népegészségügyi program keretében a 45-65 év közötti nőket kétévente hívják be szűrésre, az más kérdés, hogy nagyon alacsony a részvételi arány, pedig ezzel jó eséllyel lehetne megelőzni az évenkénti 2 ezer halálozást

 

  • nem árt óvatosan kezelni a kutatási eredményeket, mivel óriási a konkurenacia a vizsgálómódszerek között (lsd. pl. CTLM)

 

  • az emlő MR vizsgálata segítséget nyújthat az orvosoknak abban, hogy tisztázzák a mammográfiával nem egyértelmű véleményt adó elváltozások eredetét, azonban óvatosnak kell lenni a fals pozitív esetek lehetősége miatt

 

  • A legfrisebb európai adatok szerint amúgy 13 százalékkal csökkent valamennyi korosztályban a mellrák okozta halandóság; 17 százalékkal a 35-65 év közötti, 25 százalékkal a 35-44 év  közötti korosztályban, de csak 6 százalékkal a 65 vagy annál idősebb nőknél

dr. Bágyi Péter - radiologia.blog@gmail.com

 

 

A hólyagrákról dióhéjban

10 emberből 9 nem tudja, hogy létezik hólyagrák is. 10 emberből 10 nem tudja, mik a tünetei.

 

A hólyagrák tünetei
A húgyhólyagráknak leggyakoribb első tünete a vizeletben megjelenő vér (haematuria).

Sokszor a vérzés szabad szemmel is látható, megszínezi a vizeletet (makroszkópos haematuria), máskor szabad szemmel nem, csak labor vizsgálattal, mikroszkóp alatt megnézve derül ki a vérzés (mikroszkópos haematuria). 

A megjelenő vér a vizeletben másnapra el is múlhat, és akár hetekig, hónapokig nem tér vissza. Ez félrevezető lehet, hamis megnyugvásra adhat okot.

A korai fázisban kismértékű fájdalom kísérheti a véres vizeletet, de fájdalom nélkül is kialakulhat ez a tünet.

Mivel a véres vizelet olyan egyéb egészségügyi problémák jele is lehet, mint a húgyuti fertőzések, a vesekő vagy más veseproblémák, ezért fontos, hogy időben keresse fel orvosát és vizsgálatokkal járjon utána a véres vizelet pontos okának!

A véres vizeleten kívül a következő tünetek észlelése esetén is minél hamarabb keresse fel orvosát 

  • megnövekedett vizelési gyakoriság
  • vizeletet-tartási nehézségek
  • alhasi fájdalom
  • vizelési inger megjelenése után vagy a vizelést kísérő égő érzés .

 

Ezek a tünetek nem csak hólyagrákban fordulnak elő, mielőbb ki kell vizsgálni, mi áll a háttérben!

 

A panaszok húgyúti fertőzéssel, vese kövességgel és egyéb – pl férfiaknál prosztata – problémával is összefüggésben lehetnek, ezért fontos az alapos orvosi kivizsgálás.

 

Amennyiben a hólyagrák kialakul, további tünetek is megjelenhetnek:

  • vizelet elakadás
  • deréktáji fájdalom
  • étvágytalanság, súlycsökkenés
  • gyengeség, fáradékonyság

 

Lényeges, hogy a fent felsorolt tünetek nem csak a hólyagrákra jellemzőek! 

 

A tünetek megléte nem jelenti biztosan azt, hogy hólyagrák alakult ki, viszont fontos hangsúlyozni, hogy a fenti tünetek megjelenése után ne halogassa a mielőbbi orvosi kivizsgálást!

 


 

További információ: http://holyagrak.hu/

A petefészekrákról a szakorvos szemével

A Sári Edina-Simó Vivien: Életrevaló című könyvből és a sajtóból megismertük Simó Vivien történetét, aki harcolt a petefészekrákkal, majd kigyógyult és petesejt donációval gyermeket is vállalhatott.

De pontosan mi ez a betegség? Hogyan előzzük meg? Hogyan kezelhető?
Kérdéseimre Dr. Szőcs Gyula szülész-nőgyógyász főorvos, magánorvos, patológus, igazságügyi orvosszakértő válaszol, aki tagja a Magyar Orvosi Kamarának, a Magyar Szülész-Nőgyógyász Társaságnak, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarának és a Magyar Elhízástudományi Társaságnak.

 

  • Doktor Úr, melyek a petefészekrák tünetei?

 

  • Korai stádiumban rendszerint egyáltalán nincsenek tünetek, vagy nem túl jellegzetesek. Has puffadás, kismedencei fájdalom, étvágytalanság, állandó teltségérzet, vizelési panaszok, hasűri folyadékgyülem. Viszont ezek elég „általános” panaszok és sokszor már előrehaladott állapotában jelentkező tünetek. A legfrissebb statisztikák szerint a betegek 70%-nál már előrehaladott stádiumról beszélünk, amikor kiderül.

 

  • Mi növeli a petefészekrák kockázatát?

 

  • Kialakulásának oka mindmáig ismeretlen, azonban nagyobb eséllyel alakul ki azoknál a nőknél, akik 30 éves kor felett szülnek először, valamint az 50 év feletti nők körében, de kisebb részt genetikailag is meghatározott, a hajlam örökölhető. Fontos megemlíteni a BRCA1 és BRCA2 géneket, hiszen ezek a gének a családilag halmozódó petefészekrák kóreredetében is szerepet játszanak. Bár a rák rendszerint nem örökletes, mindig valamilyen génhiba következménye, létrejötte során bizonyos gének mutációja következtében a sejtek elvesztik ellenőrzésüket a normális sejtosztódás és sejtnövekedés felett.

 

  • Azt hallottam, hogy lelki tényezők is vezethetnek nőgyógyászati problémákhoz, daganatos betegségekhez. Önnek mi a véleménye erről?

 

  • Természetesen a lelki okok, stressz hatások gyengítik az immunrendszert. A szervezet így hajlamosabb a betegségekre, fertőzésekre, illetve gyengébb, kevésbé hatékony a kóros anyagcseréjű sejtek-sejtvonalak kiszűrése, tehát nagyobb a daganatos betegségek kialakulásának lehetősége is.

 

  • Hogyan előzhetjük meg a petefészekrák kialakulását?

 

  • A petefészek rák kialakulását nem tudjuk megelőzni. Csökkenti a kialakulás kockázatát a 25 éves kor előtti gyermekvállalás, a korai menopauza, az egészséges életmód, és ebből a szempontból jótékony hatást tulajdonítunk a fogamzásgátló tabletták szedésének is. Az évenkénti nőgyógyászati szűrés nem nyújt teljes biztonságot, de esélyt ad a korábbi felismerésre. Az igazi nehézséget az eredményezi, hogy a „petefészek rák” nem csak a petefészekből indulhat ki, és megjelenése nagyon változatos, számos megjelenési formája van. Nem olyan viszonylag homogén betegségcsoport, mint pl. a méhnyakrák. Kiindulhat a petevezetőből és a hashártyában lévő, fejlődéstanilag az előbbivel egyező sejtcsoportokból is. A megelőzésnek sajátságos formája a kényszerű méheltávolítás során mindkét petevezető (tuba uterina) eltávolítása, az egészséges petefészkek egyidejű meghagyásával.

 

  • Hogyan állítható fel a diagnózis?

 

  • A hagyományos és szokásos nőgyógyászati vizsgálattal nehéz lenne ezt megtenni. Az elmúlt 1-2 évtizedben tökéletesített képalkotó eljárások és laboratóriumi tumor marker vizsgálatok adnak esélyt a panaszok hátterében meghúzódó elváltozások felismerésére. Elsődlegesen az ultrahang vizsgálat, azon belül is a hüvelyi ultrahang vizsgálat, erek keringés vizsgálatával kiegészítve. Szintén hasznos az MRI (mágneses rezonanciás képalkotás) vizsgálat. Tumor markernek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek a daganatos beteg testnedveiben emelkedett mennyiségben vannak jelen, míg a nem daganatos egyének testfolyadékaiban csak minimális mennyiségben vagy egyáltalán nem mutathatók ki. A tumor markerek szerepe jelentős, de nem egyértelmű. Eredményük felhívhatja a figyelmet a petefészek kóros folyamataira, azonban nem kellően érzékenyek és nem csak daganatos betegségben emelkedhetnek meg. Azonban gyanú esetén indokolt mérni a CA 125 és HE 4 markert és validálni a ROMA (risk of ovarian malignancy algorytm) index-szel.

 

  • Hogyan kezelhető a betegség? Attól vajon függ, hogy milyen stádiumban van a beteg?

 

  • Hogyne. Ez életkortól, és a betegség súlyosságától (stádiumától) is függ. Kezelése elsősorban operációval történik, melynek célja, hogy minél kevesebb daganatos szövet maradjon vissza a szervezetben. Szükségessé válhat mindkét petefészek és a méh teljes eltávolítása, a kismedencei nyirokcsomók eltávolításával együtt. Amennyiben a betegség fertilis, fogamzóképes korban támad, de a méh megőrzése lehetséges, petesejt adományozással a gyermekvállalás sem reménytelen. Gyakorta a műtét önmagában nem elég, ezt követi a gyógyszeres (pl. kemoterápia) kezelés. Az utóbbi évtizedben jó hatásfokú szereket alkalmazhatunk, és szép eredményeket érhetünk el.

 

  • A gyógyulás után mire kell figyelni?

 

  • A kezelés ellenére is megvan az esély a betegség visszatérésére, ezért a gondozottainkat rendszeresen kell ellenőrizzük. Itt van lényeges szerepe a tumor marker eredményeknek.

 

Összegezve: a petefészekrák egy „csendes gyilkos”, amely a nők gyarapodó hányadát érinti a mai tendenciák szerint. Megelőzősére biztos módszer nincs, de fontos a rendszeres szűrés, nőgyógyászati vizsgálat és az egészséges életmód.

 

Pintér Ibolya Katalin

 

 

 

További orvosi segítségért keresse fel a http://drszocs.eu/ oldalt,

civil támogatásért forduljon a Mályvavirág Alapítvány munkatársaihoz! http://www.malyvavirag.hu/

A daganatos betegségekről a pszichoonkológus szemével

A Nézőpontváltó Egyesület pszichoonkológus szakmai vezetője, Dr. Prezenszki Zsuzsa pszichoterapeuta, tíz év kórházi gyakorlat után 2002. óta magánorvosként, illetve rákos betegeket támogató civil szervezetek külső munkatársaként dolgozik.

Főként a daganatos, illetve más krónikus betegségből gyógyult emberek százainak történetét hallva erősíti meg ars poetica-ját: „Szükségtelen keresni az igazságot. Elegendő, ha föladjátok előre megfogalmazott nézeteiteket.” (Szeng – Csan: A harmadik pátriárka szútrája. Kína, Kr. U. VI. század)

 

— Mit gondolsz arról, hogy a hit a legfontosabb a rákbetegek gyógyulása szempontjából?

 

— Félreérthető, vagy legalábbis kétértelmű, ha arról beszélünk, hogy ha elhiszem, hogy meg fogok gyógyulni, akkor az meg is történik.

Szinte kivétel nélkül minden beteg, akivel munkám során találkoztam, akár sikerült a betegséggel megküzdenie, akár nem, hinni akart a gyógyulásban. A hit ebben az esetben könnyen összekeverhető a reménnyel, vagy vággyal, és főleg ez utóbbi egy passzív, mondhatnám, csodaváró attitűdhöz vezethet.

Ebben az értelemben nem a hit a lényeg, talán jobb szó rá a meggyőződés, vagy meggyőződöttség. Az, hogy mit gondolok a rák gyógyíthatóságáról általában, és hogy a biztos gyógyíthatatlanságra vonatkozó „ellenerőket”, buktatókat hogyan tudom kicselezni.

 

— Milyen buktatókra gondolsz?

 

— Az első buktató, hogy a rákkutatásban elért szinte robbanásszerű eredményekről semmit nem tud a diagnózist kezében tartó beteg.

Mert mi történik azzal, aki ezzel a betegséggel először szembesül? Megretten. Az eredmények javuló tendenciája ellenére manapság is, aki megkapja azt a diagnózist, hogy rák, az belekerül abba a csapdába, hogy rák, egyenlő halál, tehát halálra vagyok ítélve.

A rákdiagnózis egy irdatlan félelemgeneráló hatású erő azért, mert az elért eredmények ellenére még mindig nincs meg a biztos gyógyítási módja, emiatt él bennünk nagyon erősen az a hit, illetve tévhit, hogy a rák biztosan gyógyíthatatlan.

Azért állítom, hogy tévhit, mert mint orvos tudom, hogy a rák gyógyítása az utóbbi évtizedekben nagyon sokat fejlődött, a legutóbbi tíz évben pedig még erőteljesebb fejlődésnek indult.

 

— Mi támasztja alá ezt a meggyőződésedet?

 

— A 2012-es év első szakcikke, ami a kezembe került, az Országos Onkológiai Intézetből Kásler Professzor Úr és munkacsoportja tollából került ki, úgy indult, hogy „Az idejében felismert, megfelelően diagnosztizált és kezelt emlőrákok 90%-a maradéktalanul gyógyítható.” Ennek a mondatnak minden szava hangsúlyos! 

Mert gondoljuk csak végig! A tudomány ma már ott tart, hogy a tíz-húsz évvel ezelőtt még halálos betegségként kikiáltott, a legborzalmasabb kínokkal együtt járó emlőrákot kilencven százalékban tudja gyógyítani! Ennek ellenére a hozzám forduló, például mellrákos nők szinte mindegyike a halál megbélyegzettségével a homlokán ül velem szemben, mert ez a fajta változás nem jutott el a közvéleményhez.

 

— Mi a legfontosabb lelki teendő a rákbetegségből való gyógyulásban a diagnózis kézhezvételéből adódó első sokk után?

 

— A gyógyulásban a legfontosabb az aktivitás. Hogy tudjak, bírjak, merjek magamért tenni. Gondolatban is, de cselekedetben is – egyforma súllyal.

Akkor van baj, ha ezt az aktivitást, egy zsigeri, a betegben berögzült alapmondat a fejben felülírja.

 

— Milyen alapmondat?

 

— Az, hogy ezt úgysem lehet túlélni. Mert akkor hiába a hit, akkor az aktivitást ez a belénk sulykolt, és ezáltal belénk rögzült alapmondat leblokkolja.

Ahogyan hallottam Vivien történetét, nála ezt az alapmondatot, hogy „úgysem lehet megcsinálni”,  Feri hite kiirtotta, illetve ezért fel sem merült benne, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

 

— Az is szerencsés volt nála, hogy a „rosszindulatú daganat” és a „rák” kifejezés nem kapcsolódott össze a fejében.

 

— Igen, erről nekem is van egy érdekes történetem. Egy fiatal lány megkeresett egyszer, és ahogyan elkezdtünk beszélgetni, mondta, hogy neki melanomája van, a testvérének bőrrákja, tehát mindkettejüknek bőrdaganata volt. A nővérének az orvosok bőrrákként nevezték meg a betegséget, az ő esetében pedig kimondták a melanoma szót. A lánynak a rettenete abból adódott, hogy a melanóma szó nála egyenlő volt a halállal, hiszen ezzel szembesült minden híradásból. Amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy a nővére meggyógyult a betegségből, tehát neki is jó esélye lehet, akkor azt mondta, hogy jó, de hát neki csak bőrrákja volt, nekem meg melanomám! Pedig a kettő egy és ugyanaz, de a fejében a szóhoz kapcsolódó képzetek az egyiket gyógyíthatónak, a másikat végzetesnek mutatták.

Tehát az is fontos, hogyan nevezzük meg a dolgot és az még inkább, hogy mit fantáziálunk mögé. Mi íródott be a tudatunkba a rákról, mit hallottunk róla, mi a közvélekedés, milyen veszélyesnek jelenítjük meg a betegséget magunkra nézve?

Itt térek vissza a beszélgetés elején mondottakra: ha ezt a rosszul belém ivódott információt, ezt az egyenlőségjelet a rák és a halál között ki tudom cselezni - ami ellenerőként hat az én hitemre -, ha ezt át tudom alakítani, és a rák nem az óborzalmat jelenti, hanem inkább valami nagyon nehéz, ám leküzdhető betegséget, akkor jobb eséllyel indulhatok a gyógyulás útján.

Mert igazából nem arra reagálunk, ami van, hanem arra, amit elképzelünk, tehát fantáziálunk.

 

— Akinek nincs egy olyan segítője, mint Viviennek Feri, az hogyan tudja átalakítani magában ezt a berögzült alapmondatot?

 

— Ez azért jó kérdés, mert ha benne van, hogy „hogyan”, akkor abban már benne van az, hogy át lehet alakítani.

Azt gondolom, a dolog sikere azon múlik, sikerül-e átforgatni ezt a nagyon mélyen belénk ivódott, szinte alapismeretet a rákról, ami a tudatunkban igenis átfordítható, felülírható.

Az, hogy ehhez ki milyen segítséget, módot talál, ahhoz nagyon sokféle út vezet.

Lehet segítség a pszichológus, lehet segítség lelkész, barátnő és meggyógyult betegtárs is.

Az egyik legszebb történetem egy hölgytől való, aki hat éve van egyensúlyban emlőrák után testileg-lelkileg. Egy beszélgetés során hallotta azt - egy ugyancsak évekkel ezelőtt gyógyult betegtársától, aki mára életvezetési tanácsadó lett: „azért egyél sok nyers gyümölcsöt, zöldséget, mert a nyers növényben benne van az az enzim, ami magának a növény egészségének szempontjából a legjobb hasznosulást segíti elő”.

A hölgy mesélte nekem, hogy végiggondolta, hogy ennyire okos egy sárgarépa, egy alma? Annyira, hogy minden benne van, ami a mi számára a legegészségesebb, és a legjobbat biztosítja a saját maga számára? Erős gyökeret, szárat, lombot, magot, gyümölcsöt? Továbbgondolta, hogy ha a növény ennyire okos, mi van, ha az ő szervezete is ilyen okos? Mi van, ha benne is megvan minden, ami az ő szervezete egészségének helyreállításához szükséges?

Benne ekkor született meg a felismerés – szakszóval ekkor történt meg az átkeretezés -, hogy ezt meg lehet csinálni! Hogy ő is meggyógyulhat! Ezért mondtam azt,  hogy azt, hogy kinek mikor és mitől jön ez a felismerés, az nagyon sokféle, nagyon színes és nagyon egyedi lehet.

Persze most hangsúlyosan erről a megyőződöttségről beszélünk, amit én első számú feji akadályként tapasztalok. De azért hozzá kell tenni, hogy nagyon jó, ha van a megküzdésben segítség.

A rák egy veszélyes betegség. És minden ide vonatkozó – tapasztalatban gyökerező - optimizmusom ellenére tudom, hogy van, amikor a kór győz.  Ezt nagyon sok minden befolyásolja. Az, hogy milyen stádiumban került felismerésre, van–e egyéb betegség, ami a szervezetet már eleve gyengíti; van-e szeretettel teli, praktikus segítség, van-e, aki megfőz, ha én nem tudok, vagy ellátja a gyerekeket, míg a kemoterápia nehéz napjai tartanak. És hát meghatározóak az anyagiak is, a szegénység, a nélkülözés, amikor kenyérharc nehezíti a gyógyulást.

De ezzel kapcsolatban is nagyon sok nagyon kedvező tapasztalatom, kedves történetem van. Van, amikor a kollégák fognak össze, vagy a vallási közössége tagjai kísérik a személyt a kezelésekre, vagy a munkahelyi vezető biztosít valami könnyítést, vagy plusz anyag lehetőséget.

 

— Véleményed szerint a személyiségjegyek szerepet játszanak a gyógyulásban? Állíthatjuk-e, hogy két nagyjából azonos helyzetben lévő emberből az egyik a személyisége miatt eleve kevesebb és rosszabb esélyekkel indul a gyógyulásért vívott harcban?

 

— Ezt a kérdéskört nagyon sokan vizsgálták régebben is, és a kutatások tárgyát képezi ma is. A piszchoonkológia is abból a kérdésfeltevésből indul ki, hogy ugyanolyan nemű, korosztályú, iskolázottságú, anyagi, családi hátterű és diagnózisú ember közül miért gyógyul meg az egyik és miért hal meg a másik.

A tudományos eredmények ellentmondóak, egyes vizsgálatok találtak jellemző személyiségjegyeket a túléléshez, mások viszont nem állapítottak meg ilyen jellegű összefüggéseket.

Bizonyos értelemben nem szeretem az átlageredményeket célzó vizsgálatokat, már csak azért sem, mert én a betegeimtől szeretek tanulni, az ő egyéni történetükből, sorsukból.

Az én tapasztalatom, rálátásom szerint - ami egy szűkebb keresztmetszet a globális, nagy számú vizsgálati személy bevonásával készült vizsgálatokhoz képest - a gyógyulás, a megküzdés nem személyiségtípusokhoz köthető, hanem inkább a beteg gondolkodásának rugalmasságához, ami – és ezt kiemelem! - csiszolható, alakítható.

Ahhoz, hogy gondolkodásunk kereteit könnyen tudjuk tágítani, szükség van azok rugalmasságára. Sok esetben hiteink, véleményeink annyira rögzülnek, hogy már nem vagyunk képesek kilépni azok karámjából. Az életben a folyamatos változás adott, a merev keretek pedig  az alkalmazkodóképességünket korlátozzák.

Attól függően, hogy milyen mintákban gondolkodnak a betegek, milyen képzettársításokat kötnek egy-egy betegséghez, konkrétan a rákhoz, az mutatja, hogy milyen eséllyel tudnak megküzdeni azzal, és jelzi nekem, a segítőnek azt is, hogy mit és mennyire kell feloldani a gondolkodás merevségén.

Ha egy helyzetet, egy betegség hátterében lévő lelki szituációt nézünk, akkor nem maga helyzet veszélyes, hanem az abban résztvevő, cselekvő vagy nem cselekvő embernek a helyzetre adott válasza, konkrét hozzáállása a helyzethez.

 

— Tehát te nem azt nézed, hogyan mozdul az ember a világban, hanem azt, hogyan mozdul benne a világ, milyen válaszokat ad a külvilágból érkező ingerekre?

 

— Igen, mert ha kevés ismerettel rendelkezem a témáról, akkor szűkek a bennem lévő megoldási minták, és ha nem bírom, és/vagy nem akarom tágítani ezeket a mintákat, nem akarok többet megtudni, új utakat keresni a megoldáshoz, akkor a helyzet megfoghat, benne ragadhatok, ami tartósan rátelepedhet az immunrendszeremre, így gyengítheti azt, ami még jobban elvihet a betegség irányába- ördögi körbe kerülök.

Ellenben, ha van nyitottságom, rugalmasságom és kreativitásom, akkor kijöhetek abból a szorult helyzetből, és elindulhatok a gyógyulás útján.

 

— Hogyan lehet ezt elérni, illetve, hogyan tudok változtatni a hozzáállásomon? Ha akarok, de nem tudom, merre induljak?

 

— Amik jelenleg vagyunk, az adottságainkon, a lehetőségeinken, azon bármikor, akaratunk szerint tudunk változtatni, tehát nincsenek csakis merev vagy csakis rugalmas személyiségek, ezért a merevséget sem tartom állandó jellemzőnek. Egy példával illusztrálva, ez olyan, mint az autóvezetés: eddig nem tudtam autót vezetni, de megtanultam, és most már tudok.

Ha van olyan helyzet, amikor és amiben így tudok reagálni – képes vagyok tanulni, új ismereteket elsajátítani és azokat alkalmazni -, akkor azt is feltételezem, hogy minden személyiségben bizonyos területen megvan ez a rugalmasság. Tehát például, aki képes vezetni, képes idegen nyelven beszélni, főzni, gyermeket nevelni, az képes a rák, illetve bármi betegség esetén mozgósítania tanulási képességét és új ismeretekre, megoldási mintákra szert tenni.

A krízisek önmagukban hordozzák a nagy áttörés lehetőségét is, amikor átértelmezhetem az addigi képzeteimet, gondolataimat, és az abból fakadó cselekvéseimet, ami a helyzet megoldásához vezet. Attól hogy komoly fenyegetettségbe kerülök, attól értékelek át mindent, és ezzel elnyerek egy olyan rugalmasságot a helyzet megoldásához, amilyen azelőtt nem volt.

Ebben a folyamatban meghatározónak tartom a pszichológusi segítséget, és a betegségből meggyógyultak szerepét, akár a közmédiában megjelenő híres emberek példáján keresztül.

Ez azért szükséges, hogy az ezzel a diagnózissal hirtelen meglepett ember lássa, hogy az a gyógyult másik is olyan ember, mint ő: két lába, feje, keze van, ezért, ha annak a másiknak is sikerült, neki is fog, tehát tudjon vele azonosulni. Ezek a történetek – például Viviené is -azért fontosak, mert átszabják a gondolkodásunkat, és ezzel már oldódnak a rosszul rögzült sémák.

Mert hogyan gondolkodik most a közvélemény? Ha bárkit megkérdezek, akár laikust, akár egészségügyi dolgozót, mit gondol a rákról, akkor az első három asszociációban benne van a halál.

Nem véletlenül említettem az egészségügyi dolgozót, mert nekem van egy pozitív statisztikám a rákról - hiszen sok gyógyult emberrel találkozom -, az onkológusnak viszont egy fordított irányú statisztikája van. Az ellentmondás nem ez az alaphelyzet, hanem az, hogy én tudom, hogy az enyém pozitívan torzít, az onkológus viszont azt hiszi, az övé a korrekt számítás, és ez megy át a köztudatba, mert az övét idézi a rádió, tévé, az újságok.

Bár a rák egy tényleg nagyon komoly, és potenciálisan életet veszélyeztető állapot, mégis: sokkal veszélyesebbnek tartom azt, ahogyan a rákról gondolkodik a közvélemény, mint amilyen veszélyes valójában a rák maga. Hetven éve mondta Gerson professzor (Gerson-diéta), hogy „több embert láttam meghalni a ráktól való félelmében, mint magában a rákban”.

Ez már akkor is így tűnt…

 

— Hogyan lehet a közgondolkodáson változtatni?

 

— Ezen a sok gyógyult eset felmutatásával lehet változtatni, itt meghatározó a civil szervezetek* szerepe, de akár egy ilyen könyv is példaértékű lehet.

Mindenki fél a ráktól. Ha valaki kézhez kapja ezt a diagnózist, akkor az is egy rossz instrukció a környezet részéről, hogy ne félj, ne gondolkodj negatívan. A pozitív gondolkodást gyakran összekeverik a fájdalmas érzések elnyomásával, ami szintén tévútra vezeti a beteget és a gyógyulást. Ezzel beléjük fojtjuk az érzelmeket, pedig elengedhetetlenül szükséges azok kimondása. Nem az a lényeg, hogy visszaszorítsuk az ezzel kapcsolatos érzelmeket, jogos a félelem ebben az esetben, de az a kérdés, hogy a félelem kapcsán jutok–e arra a következtetésre, hogy ezt úgysem tudom megcsinálni? Az „úgysem tudom megcsinálni” gondolat sokkal veszélyesebb, mint a félelem, mert mindenki fél. Azt gondolhatom, hogy nagyok félek, de mi van, ha mégis megpróbálom megcsinálni, mi van, ha mégis túlélem?

 

— A magyar egészségügyi paradoxon az, hogy az emberek rettegnek a betegségektől, főképpen a ráktól, de az ingyenes szűrésekre mégsem mennek el. Nem is a fájdalomtól való esetleges – teszem hozzá, jogtalan - félelem miatt, hanem, mert mi van akkor, ha kiderül valami rossz, ha felfedeznek valami kóros elváltozást?

 

— Bizony, pedig az a jó, ha kiderül, mert akkor elkezdhetik kezelni. Ez is a rugalmasság része.

A prevenciós szűrések is nagyon fontosak – a gyógyulást megerősítő tapasztalok mellett -, mert nekem is az a véleményem, hogy ezt a betegséget könnyebb megelőzni, mint gyógyítani.

Nagyon fontos szerepe van az előzményeknek: a megelőzésnek, a felvilágosításnak, a tudatos életvezetésnek, hogy az a felvetés ne kényszerszerűen, baj esetén jöjjön elő, hogy most baj van, most azonnal kezdjek el törődni magammal, változtassak mindenen, étkezzek egészségesen, mozogjak. Ha tudatos lennék, akkor előbb megtenném, és akkor lehet, hogy elkerülhetném a nagyobb bajt.

 

Hogyan tegyen valaki valamit önmagáért, ha felismeri, hogy változtatni kell a rossz beidegződésből fakadó életvitelén?

 

Arra a kérdésre, hogyan és mit lehet általában tenni, hogy megelőzzük a betegségeket, nagyon sok válasz van. De arra – és szerintem ez a nehezebb része - hogy mitől kapcsol át valaki, mitől jön rá, hogy fontos tennie magárét, erre már nehezebb válaszolni. De elolvasva egy könyvet, például ezt, vagy egy cikket, hallva egy betegségről, egy gyógyult esetről, felébredhet a kétkedése az addigi életvitelét vizsgálva: megteszek-e mindent azért, hogy én az ilyen rosszat elkerüljem? Mit tehetnék, hogy ez velem ne forduljon elő?

Körülöttünk nagyon sok egészségi problémával küzdő ember van, és ha látjuk, hogy mi vezet a csak civilizációs betegségekként nevezett krónikus betegségek kialakulásához, a magas vérnyomáshoz, cukorbetegséghez, infarktushoz, rákhoz, akkor elgondolkodhatunk, milyen életvezetés kell ahhoz, hogy ezt elkerüljük.

Amit most mondok, az részben a spanyolviasz feltalálásának tűnik, részben viszont utópia. Mit is kellene tennünk? Tiszta ételeket enni, tiszta vizet inni, tiszta levegőn élni. Mozogni.

De amikor valaki rágja a csipszet és issza az akciós kólát, majd méltatlankodva megkérdi, hogy ugyan már! hogy lehetne ezt a mai rohanó világban megtenni, akkor azt mondom, a kérdésben ott a válasz. Számára így: sehogy. Viszont, ha a kérdést úgy teszi fel, hogy én vajon hogyan tudom ezt megcsinálni, akkor már elindulhat egy új út keresése, először akár a konyhában, mert mindenki a saját környezetében tehet sajátmagáért a legtöbbet.

 

— Itt már megint a személyiség milyenségében látom a választ: alkalmas-e arra, hogy akarjon és tudjon is változtatni az életvezetésén az ember, és a bevezetett változtatásokat akkor is megtartsa, ha már elmúlik a fenyegetettség.

 

— Az sem a személyiségen múlik – hogy csak hogy az előző példánál maradjunk -, hogy nekem lesz-e jogosítványom, nyelvvizsgám, megtanulok-e főzni a pici gyermekemnek, vagy nem. Van-e bennem elég motiváció, látom-e értelmét? Meggyőz-e engem a világ, vagy valaki, hogy ennek értelme és haszna van számomra? És beleteszek-e tanulást és rengeteg gyakorlást a feladatba? Amikor először próbálja valaki egyesbe tenni a kocsit, előre a bal lábat, hátra a jobb kezet, és mindezt egyszerre, akkor ez egy nagyon bonyolult feladatnak tűnik, gyakorolni kell, azt mondod, nekem soha nem fog menni; de ha harmincszor húsz órát gyakorolod, akkor jogsit kapsz, és az mind semmi, még egy ilyen dzsumbujban is, mint Budapest, vezetni fogsz, és automatikusan teszed egyesbe a kocsit. Mert begyakoroltad és a készségeddé vált.

Eljuthatunk addig a felismerésig is, hogy a jogosítvány megszerzésével egyenértékű tudásnak, készségnek érzünk például egy meditációs vagy imaginációs kurzus elvégzését, ami szintén segíthet a gyógyulásban. Az imaginációs gyakorlatokat arra használjuk a gyógyításban, hogy átélve elképzelt történeteket vagy felidézve saját emlékeket és az azokba foglalt érzéseket, újabb lelki tapasztalatokra tegyünk szert és elmélyítsük azt, amitől a belső énünk felismerésekhez jut- és ez változást generálhat bennünk

(* Pl. „Rák ellen, az emberért, a holnapért!” Társadalmi alapítvány - a szerk.)

 

Mert mi történne, ha ugyanazt, amit a jogosítványszerzés során végigcsinálunk, azt megtennénk az egészségünkért, tehát harmincszor két órán keresztül a helyes életvezetést tanulnánk? Először lehet, hogy szentségelnénk, hogy ez nem az én személyisemhez illő, fúj, zöldség, fúj, reggeli futás, de gyakorolnánk és észrevétlenül a részünkké válna.

 

— Térjünk vissza a beszélgetés elején felidézett hithez! Mennyire fontos a gyógyulásban az aktivitás, a rugalmasság és a gyakorlás mellett?

 

— Ami még a nagy buktató a daganatos betegségek gyógyításában, az az, hogy a beteg azt mondja, én nem tudok hinni a gyógyulásban.

Pszichoterapeuta szakemberként és magánemberként is elfogadom, sőt mélyen átérzem, hogy nem tud hinni. Ott áll a beteg, aki eddig azt sem tudta, hogy beteg, van egy papír a kezében, amin az áll feketén-fehéren, hogy ő - a rosszul rögzült gondolata szerint – halálos beteg, össze van zúzva a világa, kétségbe van esve, találkozik egy számára uralhatatlan helyzettel, és ilyenkor nekifeszítjük őt annak, hogy higgyen! Felesleges. Nem a hit a lényeg itt, hanem a gyakorlás, az életmód és szemléletmód átalakítás, amiről beszéltünk.

Térjünk át a nyelvtanuláshoz! Ha meg akarok tanulni angolul, és ennek érdekében leteszem az angolkönyvet az egyik sarokba és leülök a másikba, és elkezdem mantrázni, hogy hiszem, hogy meg tudom tenni, hiszem, hogy megtanulok angolul, abból semmi nem lesz. Viszont, ha akármennyire is utálom, és nem hiszek benne, hogy sikerülni fog, de mindennap átballagok az egyik sarokból a másikba és odamegyek a könyvhöz, és kinyitom, és mindennap megtanulok öt szót, és egy nyelvtani szabályt, akkor megtanulok, és akkor egy év múlva beszélni fogok angolul.

Akkor is beszélek, ha utálom, és nem hiszek benne, hogy meg tudtam tenni. És beszélek, de ha már beszélek, akkor előbb-utóbb elhiszem, hogy megcsináltam.

A rákbetegségből való felgyógyulásnak is ez a titka, mert nem az a kérdés, hogy meg lehet-e csinálni, arra az a válasz - Vivien válasza is - hogy igen. A kérdés az, hogy mi tántoríthat el, és felismerem-e, hogy hogyan. És mi támogathat és felismerem-e, és hogyan.   

 

Sári Edina

 

 

A fiatalkori orális szex és a rákbetegség kapcsolata

Veszélytelen-e az orális szex, különösen fiatal korban?

 

Mi is lenne izgalmasabb általában, de különösen a kamaszkorban a szerelemnél és a szexnél, amikor elkezdődik egy hosszú életen át tartó újfajta életérzés, a fizikai és lelki vágyódás egy másik ember iránt?

 

Leszögezhetjük, hogy az emberi szexuális aktivitásban szinte minden póz, variáció jól ismert volt a szerelmesek érzelmi-fizikai megnyilvánulásaiban, az emberek között ez elmúlt több ezer évben. Azonban a szokásmódban és egészségi szempontból bizonyos változások követhetők nyomon annak megítélésében, gyakoriságában, a nemek közötti különbségben, a viselkedési szokásaokban is.

 

Miért most feszegetik a kutatók az orális szexuális szokások komplex vizsgálatát? Melyek azok a tényezők, amelyek elősegítik a kutatást?

 

A társadalmi diskurzus és a szakmai viták mutatják, hogy a kutatók most kezdik felderíteni a szexus-szokás változásainak okát és a szemléletváltozás motivációját. Többféle szempontból lehet vizsgálni, a szexuális szokásokat, illetve elválasztva a komplex szexuális aktivitástól lehet különbséget tenni pl. a társadalmi „besorolása” alapján is, genitális, anális, vagy orális behatolás között, de létezhet más besorolás is: coitális, és noncoitális szexuális együttlét.

Felmerül a kérdés van-e bármelyikben fokozottabb kockázati tényező, és ha igen, miben? Milyen a társadalmi megítélésük külön-külön, van-e szokásbeli, preferáltsági különbség a nemek és kor között?

Külön álláspontokat jelöl: szexuális cselekedet-e az orális szex, vagy az absztinencia fogalomba tartozik?

Megőrizhető-e a szüzesség, ha „csak” orális szexet alkalmaznak a fiatalok, megelőzhetőek-e a nemi betegségek és a nem kívánt terhesség a testi együttlét eme formájában?

Ad-e azonos intimitás érzetet, mint a kölcsönös genitális érintkezés? Része-e a hatalmi dinamikának ez a fajta szexuális lokalitás?

 

A kutatók újabb tendenciáira figyeltek fel az elmúlt 15-10 évben, különösen a tinik szexuális szokásaiban.

Akik hosszabb időre meg akarják őrizni a szüzességüket, azok is aktívak már szexuálisan, hiszen a hormonműködés és az akarat nincs szinkronban.

Vagyis a fiatal korban biológiai érés idejében (ez Magyarországon a lányoknál 12,6 év, a fiúknál sem később alakul ki) a nemi hormonok elkezdenek „tombolni” az ifjú szervezetében.

A társadalmi nevelés és elvárás viszont a tudatos, irányított fegyelmezett viselkedést várja el a fiataloktól.

Folyamatosan izgalmi állapotban vannak és mivel ez a legsérülékenyebb időszak, hiszen minden hirtelen megváltozik: külső-belső, a szülőkkel való viszony, az új barátokkal való több együttlét, a folyamatos szexuális késztetés, a kezdeti udvarlás, a csoportnyomás a fiatal közösségben, a vágyódás a felnőtt viselkedésre. Minderre kiválóan alkalmas az orális szex, a genitális nélkül.

 

Az orális szexben van egy adó (aki nyújtja) és egy elfogadó a páros együttlétben. Felmérések szerint 2000-től megváltozott az addig egyensúlyban lévő genitális és orális szexuális gyakoriság a nemek között az iskoláskorú tanulók szokásaiban, mégpedig abban, hogy a lányok gyakrabban nyújtották partnerüknek az orális szexet.

 

Sokan azt hiszik az orális szex veszélytelen, hiszen ha a terhességtől biztos védelmet nyújt, akkor a nemi betegségek ellen is véd.

Köztudott, bizonyos betegségek csak szexuális együttlét útján adhatók át a partnernek: ezek a szexuális úton terjedő fertőzések (STF), más néven szexuális úton terjedő betegségek (SZTB).

A nemi betegség szexuális érintkezés útján, a nemi szerveken keresztül terjedő fertőző betegség, mindhárom behatolási úton átadható.

A fertőzést baktériumok, gombák, vírusok okozzák. Ma több mint 20-féle nemi betegséget tartanak nyilván. A nemi betegség mindkét nemnél előfordul. Ha a pár egyik tagja megkapja, a partnert is kezelni kell, mert a betegség ping-pong módjára újra visszakapható, ha nem egyszerre kezelik páros tagjait.

 

Így a HIV és a HPV fertőzés orálisan is megbetegedést okoz. Nem csak megfertőződhet, hanem nagyon súlyos következményekkel is járhat fertőzésen túl a megfertőzött partner.

Nevezetesen torokrák éppúgy kialakulhat, mint a méhnyakrák.

 

Ezért nagyon fontos betartani a STF megelőzésének általános szabályait:

  • Nem csak fogamzásgátlót kell alkalmazni, hanem ha lehet akadálytípusút, vagyis óvszert, mert az védelmet ad a terhesség és a nemi betegség ellen is.
  • Orális szexnél is használni kell az óvszert!
  • A szexuális partnerek számát csökkenteni kell! Csak megbízható, hosszú távú kapcsolat az előnyös;
  • Az első gyanús jelnél orvoshoz kell fordulni;
  • A hűség fontos védelmet nyújt.

 

Tények:

  • naponta 1 millió ember fertőződik nemi betegségekkel.
  • minden évben, a becslések szerint 500 millió ember betegszik meg 4 leggyakoribb nemi betegséggel: Chlamydia, gonorrhoea, szifilisz és trichomoniasis.
    • több mint 530 millió ember fertőzött a nemi herpesszel (HSV-2).
    • több mint 290 millió nő fertőződik humán papillomavírussal (HPV)
    • a legtöbb szexuális úton terjedő betegségek jelen vannak tünetek nélkül.

 

Kockázatcsökkentő irányelvek szexuális magatartás terén:

 

  1. Absztinencia, azaz senki ne kezdjen túl fiatalon, érzelmileg éretlenül nemi életet!

    

     2.Ha már valaki szexuális életet él, akkor fontos, hogy:

  • törekedjen monogám kapcsolatra,
  • kölcsönös bizalom alakuljon ki a pár között,
  • ismerje a gyakori partnercsere veszélyeit,
  • minden esetben használjon óvszert!

 

  1. Nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, hogy a szexualitás nem azonos a közösüléssel, vagyis a testi érintkezésnek vannak fokozatai (csók, simogatás, petting stb.) amelynek tudatos alkalmazása megóvja a fiatalokat a nem kívánt következményektől, és alkalmazásuk majdnem! veszélytelen.

 

 Dr. Forrai Judit

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nanotechnológia segít a limfocitáknak a daganat felismerésében

A rák elleni küzdelemben a tudósok többféle irányt követnek. Ezek egyike a különféle hatóanyagok és módszerek kutatása, amellyel kívülről hatnak a daganatra.

Van azonban egy másik út is, amely a szervezet védekező reakcióit indtaná be, hogy az felismerje és elpusztítsa a ráksejteket.
 

Ez utóbbit választotta az a seattle-i orvoscsoport, amelynek munkájáról az origo.hu számolt be, s amely a nanotechnológia segítségével programozná át a sejteket, hogy azok felismerjék a tumorsejteket.

Tudomásunk szerint ez az első olyan technológia, amely gyorsan és testen kívül végrehajtott laboratóriumi manipuláció nélkül tumorfelismerő képességgel ruházza fel a T-sejteket – nyilatkozta dr. Matthias Stephan, a kutatás vezetője. – 
Az átprogramozott sejtek a beavatkozást követő 24–48 órán belül akcióba lépnek, majd hetekig a felszínükön hordozzák a daganatsejteket felismerő receptort.  Ezek alapján a módszer elég gyors és erős immunválaszt eredményez ahhoz, hogy elpusztítsa a rákos sejteket, mielőtt azok végeznének a gazdaszervezettel.

A sejtes immunterápia név alatt összefoglalt modern kezelési módok már eddig is ígéretesnek bizonyultak a klinikai vizsgálatokban, de továbbra is megoldatlan feladat, hogy miként lehetne őket széles körben elérhetővé és gyorsan alkalmazhatóvá tenni. Jelenleg általában néhány hétig tart ezeknek a kezeléseknek az előkészítése: a T-nyiroksejteket le kell venni a pácienstől, és genetikai módosítás, valamint speciális körülmények között történő sejttenyésztés után kell őket infúzióban visszajuttatni a beteg keringésébe. 

A most kifejlesztett nanorészecskék kiválthatják ezeket az idő– és költségigényes lépéseket. Bár az új T-sejtátprogramozás még jó néhány lépésnyire van a klinikai alkalmazástól, Stephan már látja a jövőt, ahol a daganatok és fertőző betegségek elleni, sejtalapú immunterápiák bonyodalmas és drága procedúrából könnyen beadható, a gyógyszertári polcról leemelhető és bárhol elérhető kezelésekké alakulnak. 

Nekem még nem volt daganatos betegségem, de ha egyszer rákkal diagnosztizálnának, biztosan azt szeretném, hogy azonnal kezdjük meg a kezelést – mondta el a kutató. Azt szeretném, hogy a sejtes immunterápia olyan kezelési opció legyen, amely akár már a diagnózis napján elindítható, és hogy a betegek ambuláns kezelés formájában, a lakóhelyükhöz közel megkaphassák…” 

A nanorészecskével átprogramozott T-sejtek derekasan állták a versenyt a hagyományos immunterápiával: mindkét módszer 2 hétről átlagosan 58 napra hosszabbította meg a közepes túlélést. 

 

Másfajta betegségek ellen is hatásos lehet

Stephanék nanorészecskéinek ezzel együtt még számos akadályt le kell küzdeniük, mielőtt emberben is kipróbálásra kerülhetnek. A kutatók olyan cégekkel létesítettek együttműködést, amelyek klinikai tisztaságú nanorészecskéket tudnak előállítani, hogy a CAR gén célba juttatását és kifejezését minél biztonságosabbá – s ezáltal emberi felhasználásra alkalmassá – tegyék.

Emellett Stephan célul tűzte ki a nem vérképzőszervi daganatok kezelését is, s ennek érdekében együttműködést kezdeményezett a Fred Hutchinson Központ több másik kutatócsoportjával is. 

 

Stephan hozzátette: a daganatellenes immunterápia valójában csak a kezdet, hiszen a nanorészecskéket elvben úgy is lehet módosítani, hogy fertőző betegségekkel szemben nyújtsanak védelmet.

Hasznosak lehetnek például az olyan betegek számára, akiknek az immunrendszere sürgős erősítésre szorul egy komolyabb fertőzés elleni küzdelemben, és nincs idejük kivárni, míg egy hagyományos oltás hatni kezd.

 

 

 

 

Létezik-e jó halál? - könyvajánló

Vajon aki nagyon beteg, tudja-e, hogy meg fog halni?

Mitől fél elsősorban?

Miről szeretne beszélni velünk, családtagokkal, ápolókkal, orvosokkal?

Hogyan kezdjük el a beszélgetést a nagybeteggel?

Mit válaszoljunk neki a kínos kérdéseit hallva?

A hagyományos szemléletmód még mindig sokszor akadályozza a nyílt kommunikációt. Pedig mennyivel könnyebb, ha meg lehet osztani a felelősséget orvos és beteg között!

A rossz hírek közlésének, a haldokló betegekkel való beszélgetéseknek már nagyon jó protokolljai vannak, mégis a súlyos betegek legtöbbször magukra maradnak a kérdéseikkel.

Ugyanakkor egyre többen akarnak előre dönteni arról, hogyan kívánnak meghalni, de sokan nem is tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak. Terjed a világban az életvégi ellátások előre tervezése, arra az időszakra vonatkozóan, amikor már esetleg nem leszünk döntésképes helyzetben.

Vajon mi legyen választásunk: az életfenntartó kezelések visszautasítása vagy a hospice a megfelelő megoldás?

Magyarországon is vannak kezdeményezések az élet végének tervezésére, sőt ehhez a törvényi háttér is adott.

Mindezek mellett ki törődik a legsúlyosabb betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók és a magukra maradt hozzátartozók lelkével?

Ezekre a fontos kérdésekre keresi a választ a könyv.

 

 

Megvásárolható: https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/letezik-e-jo-halal#bovebb_ismerteto

Mit jelent az, hogy "egészséges élet"? TEDx Conversation a Madách Színház Tolnay Szalonjában

Az este témája: Mit jelent az, hogy "egészséges élet"?
 
Helyszín és időpont:  Madách Színház, Tolnay Szalon; 2017. 04. 27. 19.00 óra
 

Szakértők:

Dr. Pavlik Gábor - professzor, emeritus, 26 éven át a vizilabdaválogatott sportorvosa, 3 olimpiai bajnoki cím elérésében segédkezett

Berkes Gabriella -Gyermekpszichológus, énekes

Duda ErnőMagyar Biotechnológiai Szövetség elnöke, TEDx Danubia előadó

Vidákovics Attila - kutatásvezető, Pro-Pre joghurt

 

Az este olyan, mint egy nagy baráti beszélgetés, ahol mindenki hozzá tud szólni a témához, amelyet megpróbálunk a lehető letöbb oldaláról körüljárni. Mindenkinek van időkerete, de csak azért, hogy egy-egy túl domináns személy, ne lopja el az estét és mindenki tudjon hozzászólni, ha úgy érzi és így jól is ípörög a beszélgetés.

 
A TEDx Conversations célja:


Minél több emberhez eljuttatni a TEDx (Technology, Entertainment, Design, x= Independently Organized TED event) előadások szellemiségét és megismertetni magas színvonalát, amely mára egybeforrt a legizgalmasabb, legmotiválóbb témakörökkel és történetekkel.

A TEDx Conversations, a TEDxDanubia közösségi kommunikációs programja, amely non-profit jellegű, a jegyvásárlásból befolyó összeg az önköltséget fedezi.

Kiemelt célunk, beszélgetéseket generálni a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkező hallgatóság között és egy izgalmas, tartalmas, de ugyanakkor előremutató közös gondolkodásra sarkallni, mindezt olyan témákat felvetve, amelyek napjaink alapvető kérdéseit feszegetik és nem lehet egy egyszerű pozitív, vagy negatív pólusú álláspontot képviselni velük kapcsolatban. Az este a szabad, értelmes és nyitott felfedezésről, a megértés vágyáról, közös útkeresésünkről, igazi kérdésekről és pozitív kicsengésű játszmákról szól, tisztán, hátsó szándékok nélkül, ahol nincs helye a pártpolitikai, vallási, vagy üzleti céloknak.

Pozitívan formálja a közös gondolkodást és a nem egymás lenyomására, hanem a valós érvek-ellenérvekre épülő kommunikáció kialakulásának elterjedésére, a kompromisszumkészségre, a másik fél érveinek meghallgatására és elfogadására fókuszál és megpróbálja elérni, hogy a jelenlévők meghallgasság az ellentétes álláspontokat, kezek közeledjenek egymáshoz, esetleg közös nevezőre is juthassanak. Ez utóbbi nem kötelező cél, csak egy lehetőség. A cél a kulturált eszmecsere az érvek és ellenérvek mentén, hogy más nézőpontokat, attitűdöket is megismerjünk, meghallgassunk, értelmezzünk, befogadjunk és toleránsabbá váljunk a másképp gondolkodókkal kapcsolatosan, Őket nem minden áron legyőzendőnek tekintve.

Minden résztvevő számára biztosított a véleményalkotás, amely természetesen nem kötelező.

A TEDx Conversations adott témáihoz szakértő vendégeink is lesznek, akik hitelesen tudják képviselni az egyik, illetve a másik oldalt és mélységeiben tudják bemutatni a témakör pro-kontra érveit. 

A szünetnek és az előadást követő kötetlen beszélgetésnek ugyanolyan fontos szerepe van, ugyanis cél a networking és a kötetlen véleménycsere kialakulása is, hogy egy következő alkalommal, már ismerősként köszönthessék egymást a résztvevők és kialakuljon egy egyre nagyobb számú TEDster közösség.

Amennyiben egy igazán tartalmas estére, izgalmas témakörökre, egy jó társaságra és beszélgetésre vágyik, akkor itt a helye!

 
További információ, jegyvásárlás:
A jegy.hu felületén található a fotókkal együtt minden részlet, illetve a Világaim.com facebook oldalának TEDx eseményénél, illetve a TEDx Danubia oldalán is..

Nemzeti Rákellenes Nap

Sokszor esik szó a daganatos betegségek gyógyításáról, új kezelési lehetőségeiről.

Érdemes azonban észben tartani a régi igazságot: a legjobb gyógymód a megelőzés.

A rizikótényezők csökkentésével, kiküszöbölésével a daganatos megbetegedések egyharmada megelőzhető lenne.

Ezért a személyes felelősség az egészséges életmód kialakításában tematikával szervezett konferenciát a Magyar Rákellenes Liga, ahol a megújult Európai Rákellenes Kódexet is bemutatták.

Magyarországon 1993 óta minden év április 10-én tartják a Nemzeti Rákellenes Napot. Az időpont dr. Dollinger Gyula sebész, ortopéd szakorvos, egyetemi tanár születésének napja, aki 1902-ben megalakította az Országos Rákbizottságot, így a hazai rákkutatás úttörőjének számít.

Az esemény szervezője a Magyar Rákellenes Liga, amely az idei évben egészséges életmóddal kapcsolatos, egyéni felelősséggel foglalkozó konferenciát szervezett az alkalomra.

Az elmúlt 100 évben nagy fejlődésen ment keresztül az orvostudomány a daganatos betegségek kezelésében, azonban a megelőzés még midig az egyik legfontosabb lehetőség. A konferencia fő célja is a figyelemfelhívás a megelőzésre, mivel amennyiben felismerik a betegséget előidéző rizikófaktorokat, a rákos megbetegedések egyharmada megelőzhető lenne. (forrás: World Cancer Report 2014)

A konferencia előadói az egészséges táplálkozásra, a mozgás jótékony élettani hatásaira, a megfelelő lelki egészségre, valamint a szervezett népegészségügyi szűrővizsgálatokra is kitérnek, illetve szó esik majd az Európai Rákellenes Kódexről is.

Ez utóbbi az Egészségügyi Világszervezeten (WHO) belül működő Nemzeti Rákkutató Ügynökség (IARC) és az Európai Bizottság közös munkája. Az idén 30 éves kiadvány a bizonyítékokon alapuló orvoslás jegyében megújult, de a célja változatlan: tájékoztatni az embereket azokról a lehetőségekről, amikkel ők maguk vagy családtagjaik tehetnek a daganatok kialakulása kockázatának csökkentése érdekében.

Végeredményben a kódex egy olyan javaslatcsomag, amelynek megalkotásakor a szakemberek figyelembe vették a rendelkezésre álló legfrissebb, tudományosan alátámasztott bizonyítékokat, a közérthetőség érdekében pedig viselkedéskutatási és kommunikációs szakemberekkel is egyeztették a szöveget.

Az életmód megváltoztatására ösztönző tanácsokat 12 pontba szedték, melyek megtartásával az évek, vagy akár évtizedek múlva fenyegető daganatos betegség kialakulásának kockázata csökkenthető:

1. Dohányzás: amennyiben dohányzik, mielőbb szokjon le, ne fogyasszon semmiféle dohányterméket, valamint kerülje a passzív dohányzás okozta veszélyeket is! Otthonát tegye dohányfüstmentes övezetté!

2. Egészséges testsúly: tegyen arról, hogy egészséges testsúlya legyen, ne hízzon el!

3. Testmozgás: próbáljon minél többet mozogni, legyen minél aktívabb, ne töltsön túl sok időt ülő helyzetben!

4. Táplálkozás: egészséges ételeket fogyasszon, iktasson be étrendjébe sok teljes kiőrlésű gabonából készült terméket, hüvelyeseket, zöldséget és gyümölcsöt. Mértékkel fogyasszon cukros vagy túl zsíros ételeket! Kerülje a feldolgozott hústermékeket, mértékkel fogyasszon vörös húsokat és magas sótartalmú ételeket!

5. Alkohol: tartson mértéket az alkoholfogyasztásban, de az a legjobb, hogyha egyáltalán nem fogyaszt semmilyen alkoholt!

6. Napozás, UV-terhelés: óvakodjon a túlzásba vitt napozástól, a gyermekeket fokozottan óvja a napsugárzástól, valamint használjon naptejet; mértékkel használjon szoláriumot!

7. Szennyező anyagok: kövesse a szükséges biztonsági előírásokat és összességében is óvakodjon a rákkeltő anyagoktól (például azbeszt, benzol, levegőszennyezés, stb.), függetlenül attól, hol is tartózkodik!

8. Sugárzás: tudakozódjon róla, hogy otthona, környezete nincs-e kitéve a természetes, magas radonsugárzásnak, ha igen, tegyen lépéseket ezen állapot csökkentésére!

9. Szoptatás: a kismamák a szoptatással együtt csökkenthetik a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát, éppen ezért, ha csak teheti, szoptassa kisbabáját!

10. Hormonterápia: a hormonpótló kezelések növelhetik a rák bizonyos fajtáinak kockázatát, ezért csak korlátozottan alkalmazzon ilyeneket!

11. Védőoltások és fertőzések: gondoskodjon arról, hogy gyermekei részt vegyenek a következő oltási programokban: Hepatitis B, Humán papillomavírus (lányok).

12. Szűrés: az életkor előrehaladtával rendszeresen vegyen részt a különféle szűrő programokban, hiszen a korai felismeréssel egyenes arányban nőhet az adott kezelés sikeressége! Szűrések: vastagbélrák (férfiak és nők), emlőrák és méhnyakrák (nők). Az 50 év feletti férfiak gondoljanak prosztatájuk egészségére!

 

A Kódexszel, illetve annak történetével, a kutatásokkal kapcsolatos további fontos információk itt találhatóak: https://cancer-code-europe.iarc.fr/index.php/hu/a-kodexrol

Az előbb említett 12 ponttal kapcsolatban további részletes információ itt áll rendelkezésére: https://cancer-code-europe.iarc.fr/index.php/hu/12-mod

 

 

Aranyosi Péter bedobta magát

Kampány indult az alumínium dobozok újrahasznosításáért. Azón kívül, hogy megvásároljuk, megisszuk belőle az italt - mennyit tudunk róla?

Egy érdekes összeállítás, egyben figyelemfelhívás a nézőpontváltás újabb területére.

Aki tudatos életvitelű és öngondoskodó, az a környezetére is figyel. Ebben segít ez a nyereményjátékkal egybekötött, társadalami szemléletváltást előidézhető, Dobd be magad! - elnevezésű program.

 

Mennyi aludobozt használunk valójában?

Mindenhol látod őket: partikon, boltokban, csoporttársaid kezében, vagy a hűtődben. Az aludobozok a modern életünk nélkülözhetetlen részét képezik, de belegondoltál már abba, hogy mennyit használunk el belőlük évente?

800-900 millió

A magyarok majdnem 800-900 millió aludobozt használnak el minden egyes évben. Ez rengeteg pénzbe kerül! Ha ezeket a dobozokat egymásra tennénk, akkor 1220 Mount Everest magasságát kapnánk.

És vajon hány százalékát hasznosítjuk újra ennek az elképesztő mennyiségnek?

50%-ot.

Más szóval csupán 610 Mount Everest magasságának megfelelő aludobozt gyűjtünk szelektíven. Ezen változtatnunk kell!

 

Megszámlálhatatlanul sok oka van az aludobozok újrahasznosításának,
lássunk néhány példát:

·         3 óra

Egyetlen aludoboz újrahasznosításával annyi energiát spórolhatsz meg, amely egy laptop 3 órás működéséhez is elegendő.

·         95%

Az világon elsődleges nyersanyagokból előállított alumíniumhoz képest az aludobozok újrahasznosításához 95%-kal kevesebb energiára van szükség.

·         Az aludobozok újrahasznosítása

Energiát és nyersanyagot spórolunk meg.

·         60 nap

Az újrahasznosított aludoboz 60 napon belül visszakerülhet a boltok polcaira.

·         Végtelenszer újrahasznosítható

Az alumínium értékes nyersanyag, mivel végtelenszer újrahasznosítható, az anyag minőségi romlása nélkül.

·         55%

Az elsődleges nyersanyagból készülő alumínium energiaigényének 55%-át vízerőművekben termelt, megújuló energiaforrásokból fedezik.

·  1kg

1 kg alumínium újrahasznosításával 4 kg bauxitot, 2 kg alumínium-oxidot és 14 kWh energiát takaríthatunk meg.

·  100%

Az aludobozok közel 100%-ban és végtelenszer újrahasznosíthatóak, az anyag minőségi romlása nélkül. Újrahasznosított alumíniumból készülhet a laptopod, vagy okostelefonod alkotórésze, de akár új aludobozként is visszatérhet az üzletek polcaira.

·  47%

Napjainkban az aludoboz körülbelül 50%-kal könnyebb, mint 30 évvel ezelőtt. Mivel ugyanabból a nyersanyag mennyiségből ma kb. 2 dobozt készíthetünk el, mint régen, ezért ezzel is nyersanyagokat takaríthatunk meg.

·  9kg

Minden újrahasznosított 1 kg alumínium megközelítőleg 9 kg-al kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátását eredményez

 

Alunagykövet

Az aludoboz visszaváltását – 2 ft egy doboz, így gyűjteni is érdemes! - népszerűsítő egyik alunagykövet Aranyosi Péter.

Péter a tanári pálya helyett választotta inkább a kabaré világát. A diploma megszerzése után kezdő éveit a Rádió Kabarénál töltötte, majd Fábry Sándor showja indulásakor felkérte asszisztensnek. Közben megalakult a Duma Színház is, az országos ismertséget a Showder Klub hozta meg számára. Azóta már számos önálló estet is láthattunk tőle.

Tanárként és két kisgyermek apukájaként pontosan tudja, hogy a példamutatás a legfontosabb a helyes viselkedés átadásában. Ismertségét ezért is használja fel arra, hogy minél többekhez eljusson, milyen fontos a szelektív hulladékgyűjtés, környezetünk megóvása.

Mindig azt kérik tőlem, hogy mondjak valami vicceset, ez legtöbbször sikerül is. Azonban a környezetünk védelme komoly dolog, az aludobozok visszagyűjtésével sokat tehetünk, arról nem is beszélve, hogy az alumínium értékes alapanyag” – mondta Péter.

 

 

 

További információ: http://mindendoboz.hu/

Iratkozzon fel hírlevelünkre!