Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Jóga, a szelíd, gyógyító mozgás - könyvajánló

Az első kötet, a Yoga Budapest Tél művészeti album után, most a Nyár-ba kalauzolnak el minket az új kiadvány készítői.

A Yoga Budapest Nyár Lukácsi Ákos gyönyörű fotóival, és többek között A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány jógaoktatójának, Juhász Szilviának közreműködésével készült fotókkal már elérhető a boltokban.

A keletkezés és az elmúlás, a kezdet és a vég misztériumát, az örök körforgást foglalja magába."

... A jóga egy nagyon komplex és interdiszciplináris jelenség ,egyesít látszólag egymásnak ellentmondó területeket, például a sportot a művészettel.
Az élet mozgás ..... "

 


 

A könyv M E G R E N D E L H E T Ő :


www.lira.hu, www.animakonyv.hu, www.alexandra.hu oldalon.

Miért éppen a színház?

A 2017/18-as színházi évad Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta házigazdájának, a Spirit Színház igazgatójával, Perjés Jánossal készült beszélgetés a mentális rekreáció szerepéről az egészségmegőrzés és betegségmegelőzés tükrében.

 

Miért éppen a színház?

 

 

   

A boldogság az egész-ség része

Minden emberben genetikailag kódolva van a boldogság iránti vágy, így bátran állíthatjuk, hogy a boldogsághoz – kiteljesedéshez - vezető út megtalálása mindannyiunk közös célja.

Az út megtalálása azonban korántsem egyszerű.

2016. november 12-én egy egész napos Boldogság Szeminárium keretein belül, útkereső túrára invitálunk, mert együtt sokkal könnyebb, sokkal kalandosabb és sokkal egyszerűbb lesz elérni a célhoz!

 

 

Amikor boldogtalannak érzed magadat, akkor kénytelen leszel kérdéseket feltenni:

Ki vagyok én? Mit akarok? Hogyan érem el? Ki segíthet ebben?

 

  • Látszólag minden rendben van, valami mégsem kerek az életedben?
  • Állandóan fáradt vagy és nehezen találsz motivációt a mindennapokban?
  • Úgy érzed, hogy az élet állandó akadályokat gördít az utadba?
  • Nem tudsz őszintén mosolyogni?
  • Keresed önmagadat?

 

A BOLDOGSÁG tanulható! Vedd kezedbe életed irányítását! Nem leszel egyedül a boldogságkeresés kreszpályáján!

 

Ha hajlandó vagy tenni a változásért, itt a helyed!  

Te is tehetsz azért, hogy egy teljes és boldog életet élj!

Tégy a lelki egész-ségedért is!

 

Programsorozatunk során, reggeltől estig, több területről érkező neves magyar előadók, boldogságkutató szakemberek olyan tudományos és filozófiai tudást valamint olyan gyakorlati tapasztalatokat osztanak meg Veled, amelyek segítenek felismerni, hogy a boldogság állapota közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Íme a megoldás, mely garantáltan a segítségedre lesz!

 

 

BOLDOGSÁG Nyitott Szeminárium – Program:

 

08:15-09:00 Érkezés, regisztráció

A szeminárium résztvevőinek regisztrációja.

 

09:00-10:00 dr Toth Judit: A rendezvény szakmai vezetője, coach, Gestalt terapeuta

Ha boldog akarsz lenni, légy az!

Pozitív pszichológia a boldogságról témakörben tart előadást a rendezvény szakmai vezetője, a Magyar Gestalt Egyesület elnöke, Life business coach, Gestalt terapeuta, mediátor, jogász.

 

 10:15-11:15 dr. Prezenszki Zsuzsanna: pszichiáter, pszichoterapeuta

Agyunk rejtett kincsei boldogságunk szolgálatában

"Agyunk működése,  neuronhálózatunk felépítése és újra építése, és ennek következtében  érzelmeink megélése a terápia – és egyéb emberi interakció jelentette – kapcsolatban változatatható.  Ahol gondolataink struktúrája újrarendeződik, újraszerveződik a hozzá rendelt agyterület aktivitási mintázata, és ezzel változik megélésünk, szenvedésünk, örömünk  módja, intenzitása is. Lehet, hogy közénk és boldogságunk közé pusztán gondolataink állnak…?!"

 

11:15-11:35 Kávészünet

Ajánlatunk: Kávé, szénsavas- és mentes ásványvíz

 

11:30-12:30 Balogh Béla: mérnök, író

Gondolat, érzelem, boldogságteremtés

“Csak szét kell nézni a bolygón… Pedig lehetne másképp. Nem kifejezetten azért vagyunk itt, hogy szenvedés által tanuljunk meg egyszerű dolgokat. Lehet vidáman, boldogan is.”

 

12:30-13:30 Ebédszünet

A Lurdy Konferencia és Rendezvényközpont melletti éttermek ízletes és változatos, minden igényt kielégítő ételválasztékkal várnak mindenkit, hogy egy óra alatt energiaszükségleteit feltölthessék.

 

13:30-14:15 Szilágyi Áron: sportoló

Motivációs stratégia a boldogsághoz

A kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok kardvívó siker és motivációs stratégiája a boldogsághoz és a riói aranyhoz.

 

 14:15-15:15 Böjte Csaba: Ferences rendi szerzetes

“Akarj szeretni, jó lenni és jönnek majd az emberek!“

A jó cselekedetek és a nagylelkűség boldogságnövelő hatása.

 

15:15-15:45 Lippai Marianna: motivációs tréner

"Holnaptól igenis teszek a boldogságomért!"

Motivációs előadás egy anyától, aki elvesztette súlyos beteg gyermekét, most mégis kiegyensúlyozott és boldog.

 

15:45-16:30 Vermes Annamária: testnevelés tanár, dinamikus gerincgimnasztika tréner

Edzeni bolondulásig vagy boldogulásig?

"6 évesen ” költöztem ” az edzőterembe. 18 éves korom óta kommunikálok az emberekkel a mozgás nyelvén, és ezalatt a 35 év alatt megtaláltam a kapcsolatot az örömszerzés és a mozgás között. Néhány érdekes kérdés: Az edzés, mint módosult tudatállapot? Milyen testünk kommunikációs térképe? Lassan vagy gyorsan mozogjunk? Zenével vagy zene nélkül? Egyedül vagy csoportban? Eszközzel vagy anélkül? Talán a fentiek megválaszolása hozzásegíthet."

 

16:30-16:45 Kávészünet

Ajánlatunk: Kávé, szénsavas és mentes ásványvíz 

 

16:45-17:30 Bhaktananda: Satyananda Yoga Alapítvány vezetője

Ősi tudás a boldogságért

A jóga filozófiájába és gyakorlatába a Satyananda Yoga Magyarország Alapítvány vezetője ad bepillantást.  

 

17:30-18:30 dr Toth Judit: A rendezvény szakmai vezetője, coach, Gestalt terapeuta

Boldogságtechnikák a mindennapokban

Hosszú távú stratégia felépítése a boldogság, mint tudatállapot elérése érdekében és rövid technikák, amelyeket egyszerűen alkalmazhatunk a mindennapokban, a mindennapi jóllét, öröm és boldogság érdekében.

 

A nap végére rengeteg választási lehetőséged lesz arra vonatkozóan, hogyan vedd saját életed irányítását a kezedbe!

Indulhatunk!?

 

Helyszín: Lurdy Konferencia és Rendezvényközpont

(1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14.)

 

 

 

 

JÁTÉK!

 

Most egy szerencsés páros jegyet nyerhet erre a különleges eseményre! 


Nem kell mást tenned:

1. Lájkold az oldalunkat!

2. Lájkold a MyMoments (az esemény szervezője) facebook oldalát itt:
https://www.facebook.com/mymoments.hungary/

3. Oszd meg a játék felhívást!


4. Kommentben írd meg, hogy téged mi tesz boldoggá!

 


Nyertest november 8-án hirdetünk!


https://www.facebook.com/events/1224013807620925/

 

 

 

Vigyázz, előzz, rajt! - A betegségmeglőzés (prevenció) titkai

Amíg egészségesek vagyunk, fel sem tűnik a betegség hiánya. Ahogy megbetegszünk, azonnal észrevesszük az egészség hiányát.

Hogy is van ez? Vajon miért nem becsüljük meg azt, amink van, s ami - szerencsés esetben - születésünktől eleve a sajátunk.

 

Ha boncolgatom az egészség szót, akkor először arra gondolok, hogy a testrészeim állnak össze egésszé, és magát a szót lecsupaszítva, ezt jelenti. Talán ebből fakad a mögöttes tartalma, amivel felruházzuk. Akkor vagyok ép, ha a testrészeim nem betegek, hanem az együttműködésük harmonikus egészben történik. 

 

Valóban, életünk első harmadában, olyan harminc éves korunkig a szervezetünk automatikusan működik, minden a helyén van, minden azt szolgálja, hogy legyen életerőnk minden területen: legyen vidám és energikus gyerekkorunk, jeleskedjünk a tanulásban, legyünk sikeresek a munkában, felkészüljünk és megérjünk a párkapcsolatra, kiteljesedjünk a családi kötelékben azért, hogy felkészülten továbbadhassuk az életet utódainknak.

 

Az élet bankban nagyjából harmincig kiegyenlített a könyvelésünk, ha nem hibázunk nagyot, a tartozik-követel oldal egyensúlyban van.

 

De mi történik akkor, ha tartozásokat halmozunk fel a szervezetünkkel szemben, és nem foglalkozunk azzal, hogy a testünknek milyen követelései vannak a saját értékállóságának megőrzése érdekében?

 

Mi történik velünk az élet közben? Módszeresen, folyamatosan, roppant racionális ürügyeket találva kihasználjuk, majd kifosztjuk a kincstárunkat és negyvenen túl, hirtelen azt vesszük észre, hogy üres marokkal kapkodunk az eltűnt egész-ség után, amely visszaállításának esélye nagyrészt elszállt az éveinkkel együtt.

 

Amikor ezt a pontot felfedezzük, vagy az élet egy betegség képében rávilágít az egész-ségünk hiányára, akkor kell hátat fordítani addigi életmódunknak, és a testileg-lelkileg megroggyant énünket új alapokra helyezve elkezdeni másként gondolkodni, illetve egyáltalán: elgondolkodni sajátmagunkról.

Nincs más teendőnk, mint hogy a megmaradt adottságainkból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozzuk a minőségi élet reményében.

 

Persze, könnyű ezt mondani, de nagyon nehéz megváltoztatni a szokásokat, figyelembe véve azt, hogy azok már berögzültek. És igen, nagyfokú bátorság is kell hozzá, és kitartás is, és sokszor a család, a barátok és a környezetünkben élők győzködése is, hogy az út, amelyre léptünk, az opciók közül a lehető legkamatozóbb választás számunkra.

 

Egy olyan választás, amellyel nem kockáztatunk mást, mint hogy ismét összekaparjuk  elpazarolt egészségtőkénket, s hogy az átélt válság tudatában, a veszteséget elfogadva ugyan, a lehető legjobban tudjunk vele gazdálkodni a jövőben.

 

Az egészség befektetés. Nemcsak anyagilag, hanem mentálisan is. Aki az egészséges életmód útjára lép, az a tudatos életet választja, ami a hétköznapokban a praktikumot jelenti: mit eszem, milyen örömszerző testmozgást végzek, élvezem-e a munkámat, kikkel töltöm a szabadidőmet, boldogságot hoz-e az életembe a párkapcsolatom, mennyi minőségi időt töltök a gyermekeimmel, folyamatosan fejlődöm-e, törődöm-e másokkal, végzek-e olyan munkát, ami a társadalom számára is hasznos?

A tudatos élet hosszú távon stratégiát jelent: képes vagyok-e önmenedzselésre, mit miért vagyok hajlandó megtenni, honnan hova akarok eljutni az életben, illetve miről vagyok képes és hajlandó lemondani az egészség megőrzéséért cserébe.

 

Azért az egész-ségért, amelynek alapja az, hogy rendszeresen járunk orvosi szűrővizsgálatokra, figyelünk a testünk jelzéseire, és folyamatosan kihasználunk minden alkalmat arra, hogy a rekreációra, tehát önmagunk testi-lelki-szellemi újraépítésére figyelmet fordítsunk.

Fontos mások jóllétéről gondoskodnunk, mert az jót tesz a lelkünknek, de énidőt is kell töltenünk magunkkal azért, hogy feltöltődve nyújthassunk szeretteinknek az életünk minden területén a magunktól elvárt legjobbat.  

 

Aki életmódot változtat, ideig-óráig magányossá válhat. Nem azt eszi, amit a többség, elkezd sportolni, új hobbija lesz, figyeli a szakirodalmat, blogokat, tehát tudatosan azt teszi, ami a számára jó: kizárja az életéből az energiarabló ételeket, embereket, feladatokat - de végül új társakat talál az új élethez.

Keményen meg kell dolgozni a sikerért, de az hosszú távon tartós lesz és kamatostul megtérül az energia- és anyagi befektetésünk, amit az egészségbe invesztáltunk.

 

Az egészség minden, a minden egészség nélkül semmi!

 

Ha nyitott elmével és szívvel elébe megyünk a változásnak, ha rugalmasan gondolkodunk a testünk-lelkünk teljesítőképességéről, ha legalább egyvalaki mellénk áll a változásunk elején és biztat, sikerülni fog!

 

Sári Edina

 

 Nézőpontváltó találkozás

Fehér Balázs Benő színművész vallomása a rákbetegséggel való találkozásáról

A Radnóti Miklós Színház felvétele

 

A nevetés gyógyít!

A mosoly, a nevetés összehozza az embereket, boldogsággal és meghittséggel tölt el mindenkit. Előidézhet egészséges fizikális változásokat is az emberi szervezetben. Erősíti az immunrendszert, fokozza az energiát, csökkenti a fájdalmat, és stressz ellen is kiváló „orvosságnak” bizonyul. A humor maga bizony fertőző. A felmorajló nevetés hangja sokkal ragályosabban hat, mint bármilyen köhögés, vagy tüsszentés. Az egyik leghatékonyabb orvosság, – és még fizetnünk sem kell érte!

A nevetés az egyik legjobb stresszoldó „fegyver”. Nincs is annál hatékonyabb, mint egy kiadós nevetés, ami egyensúlyban tarthatja a test és lélek harmóniáját. Ösztönző hatású, frissen, éberen tartja az elmét. Egyetlen nevetés többet érhet száz meg száz antidepresszánsnál! Az emberi kapcsolatok megalapozásában is igen fontos szerepet tölt be.

 

Miben segít a nevetés?

- Ellazítja az egész testet. Egy kiadós nevetés után az izmok ellazulnak, a fizikai feszültség, stressz elmúlik.

- Erősíti az immunrendszert. Csökkenti a testben lévő stresszhormonok mennyiségét, növeli a fertőzés elleni antitestek számát, ezáltal javul a betegségekkel szembeni ellenálló képesség.

- Az endorfin termelődést, avagy a „boldogsághormont” is kiválthatja a nevetés.
Ez fontos a mindennapi jó közérzethez, emellett a fájdalmat is enyhítheti.

- A nevetés a szívműködésre is jótékonyan hat. Fokozza a vérkeringést, csökkenti a szívroham és más szív-érrendszeri problémák kockázatát.

 

Pozitív hatások lelki egészségünk megőrzésében

A nevetéstől jól érezzük magunkat. A humor pedig abban segít, hogy megőrizzük optimista, pozitív gondolkodásmódunkat a nehezebb időkben is. Erőt és bátorságérzetet ad, hogy reményekkel telve vághassunk bele valami újba.

Valóban, a nevetés ragályosan hat, hallatán vagy láttán az agyunk arra késztet minket, hogy elmosolyodjunk, elnevessük magunkat. Feloldja a nyomasztó érzéseket, hiszen mikor nevetünk, nem érzünk szomorúságot, sem fájdalmat.

A nevetéstől feltöltődhetünk, kipihentnek érezhetjük magunkat. Ez csökkenti a stresszt, növeli az energiát, jobban tudunk koncentrálni a napi teendőkre is. A humor abban segít, hogy bizonyos helyzeteket reálisabban kevésbé fenyegetően fogjunk fel.

A humoros perspektíva távolságot teremt, amely segít elkerülni a túlterheltség érzését.

 

A nevetés jótékony hatása szociális környezetünkben

A humor és a játékos kommunikációs formák pozitív erővel bírnak, ezáltal elősegítik az emberek közti érzelmi kapcsolatokat. A nevetés miatt pozitív kötelék alakul ki az emberek között, ami segít elkerülni a stresszt, segít a nézeteltérések, konfliktusok megoldásában.

 

Társaságban sokkal erősebben hat!

A közös nevetés az egyik leghatékonyabb eszköz a kapcsolatok fenntartásában. A humor igen erőteljes hatékony módja annak, hogy összekösse az embereket – a nehéz időkben is. Ha a mindennapi, monoton életünkbe egy kis vidámságot, humort csempészünk, azzal nem csak a magunk, de környezetünk kedélyállapotán is javíthatunk, baráti, vagy szerelmi kapcsolatainkról nem is beszélve. Soha nem szabad erőltetni: a humornak, nevetésnek mind szívből kell jönnie.

"Humorban nem ismerek tréfát!" – mondta Karinthy.

És mennyire igaza volt/van, hiszen ezáltal oldottabbak, nyitottabbak lehetünk, könnyebben ki tudjuk fejezni önmagunkat, és érzelmeinket is.

 

Csempésszünk több vidámságot életünkbe!

A nevetés velünk született dolog. A kisbabák már az első hetekben elmosolyodnak, és pár hónaposan már hangos nevetésre képesek. Szánjunk időt a nevetésre, a humorra!

 

Fejlesszük humorérzékünket!

Az egyik alapvető feltétele a humor fejlesztésének, hogy kevésbé vegyük komolyan magunkat. Ismerjük, az „örökké komor, halálosan komolyan gondolkodó” – típusú embereket. Semmi móka. Semmi öröm. Természetesen vannak bizonyos események, ahol nem illik viccelődni, nevetgélni. De általában a társasági események nem a bánatról, szomorkodásról szólnak, hanem arról, hogy mindenki érezze minél jobban magát.

Nevessen!

 

Lásd az élet derűsebb oldalát!

- Tudjunk nevetni önmagunkon. Osszuk meg a kínos, nevetséges pillanatainkat barátainkkal, családunkkal. A kevésbé komoly beszéd is segít azon, hogy ne legyünk túl komorak.

- Találjuk meg a humort a kínos helyzetekben is, az irónia ilyenkor jól jöhet, segít oldani a feszültséget.

- Tartsunk bármilyen kis játékot az asztalunkon, vagy az autónkban. Irodánkban egy vicces kép is feldobhat minket.

- Számítógépre képernyőként is választhatunk olyan képet, ami megmosolyogtat, boldoggá tesz minket.

- Foglalkozzunk a stresszel! Elvégre ez a fő ok, ami gátolhat minket a nevetésben.

- Figyeljünk arra, hogy gyerekeink eleget szórakozzanak, nevessenek!

 

EK Egészségkalauz

 

 

Október a mellrák elleni küzdelem hónapja

Pinktóbernek is nevezik az év tizedik hónapját. Mindenütt rózsaszínű, pink szalagok, karkötők, lufik hívják fel a figyelmet a mellrák betegség megelőzésére.

Ennek egyik módja a mammográfiai szűrés, amelyet kiegészít az egyszerűen elsajátítható, azután otthon, havonta szakszerűen végezhető mell-önvizsgálat.

 

Az adatok évről-évre riasztóbbak! Az össz-rákbetegség rátája a következő:

1936-ban 1:20

1996-ban 1:4

2016-ban: 1:3

2020-ban 1:2

 

Tehát ez azt jelenti, hogy négy év múlva minden második ember érintett lesz valamilyen daganatos betegségben.

 

A (mell)rák ellen (is), az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány csatlakozik a Mell-Véd Egyesület vezetője, Hargitai Mártának a kezdeményezéséhez, és munkatársainkkal - a jól végzett munka eredményéhez gratuláló ökölmozdulattal, mintegy virtuális összefogásként - felhívjuk a figyelmedet, hogy menj el az ingyenes mammográfiai szűrésre!

Végezz havonta mell-önvizsgálatot - amibe bevonhatod a párodat is, hiszen szerető cirógatásával ki találná meg előbb a bajt, mint ő? -, és vidd a barátnődet, édesanyádat, lányodat is! A párod menjen addig prosztatarák szűrésre, azután este közösen bontsatok fel egy üveg bort, és koccintsatok a magatok és egymás egészségére!

 

 

Mit okozhat a cigi és az alkohol?

Egészségnapunk fő témája a fej-nyaki régiókban kialakuló rosszindulatú daganatok, már csak azért is, mert arányuk folyamatosan növekszik, ráadásul tájékoztatás híján: keveset tudunk róluk.

Pedig az egyik legfontosabb kockázati tényező ellen védekezhetnénk, ha akarnánk! A
szájüregi daganatos és a gégerákos betegek 75-80 százaléka cigarettázik! Rizikót jelent az alkoholfogyasztás is, a dohányosok és alkoholisták körében 6-15- ször gyakoribb a szájüregi rákok előfordulása, mint azoknál, akik "csupán" az egyik káros szenvedély rabjai!

És van még egy kockázati tényező!

MichaelDouglas amerikai színész, néhány éve torokrákjával állt a nyilvánosság elé. Nagyon sokáig azt lehetett hinni, hogy Douglas rákja azért alakult ki, mert erős dohányos volt és inni is szeretett. Amikor kórházba került, már azt suttogták, hogy inkább olyan függőség miatt, minek köze van a szexhez.

Aztán a színész őszintén kijelentette, hogy orális szex útján került a szervezetébe a HVP (humán papillomavírus), és ez okozta torokrákját. Tényleg okozhat szájüregi rákokat az orális szex, és a HPV? Erre is válaszolnak a nyílt nap szakemberei.

Érdemes hangsúlyozni, hogy a szájüregi daganatok és a gégerákok kialakulási esélye az
életkor előrehaladásával növekszik, leggyakrabban 60 éves kor körül jelentkeznek.

Férfiaknál kétszer olyan gyakoriak a szájüregi daganatok mint nőknél, a gégerákok pedig négyszer gyakrabban fordulnak elő náluk, mint a nőknél! Ez a daganatcsoport sajnos a magyar férfilakosság körében a harmadik leggyakoribb daganatos halálok a tüdőrák, a vastag- és végbélrák után.

Nemcsak Európában, de világviszonylatban is Magyarországon hal meg a legtöbb férfi és nő fej-nyak rosszindulatú daganatok miatt! A leggyakoribbak a szájüregi és a gégedaganatok, előbbiek az összes fej-nyaki daganat közel felét, utóbbiak egyharmadát
teszik ki.

A terápia során komplex sebészi-sugár- gyógyszerkezelést alkalmaznak, az utóbbi évek
eredményei viszont megerősítették a komplex onkoterápia második komponense, a
sugárterápia központi szerepét a fej-nyak rákok kezelésében.

A nyílt napon Kásler Miklós főigazgató vezetésével bemutatkozik az Országos Onkológiai
Intézet Fej-nyak állcsont Rekontrukciós Plasztikai Sebészeti és Laser Sebészeti Osztálya,
továbbá az intézet jól képzett - sőt, másokat is képző! - kiváló orvosai, többek között Boer András, aki 2001-ben vezette be Magyarországon a pajzsmirigyrák genetikai indikáció
alapján végzett műtétjeit.

Remenár Éva 2002 óta tagja az EORTC Fej-Nyak Munkacsoportjának, osztályuk pedig az ott kezdeményezett klinikai vizsgálatok referencia centruma.

Gulyás Gusztáv az Európai Akkreditációs Bizottság által az európai plasztikai sebész szakorvos-képzőhellyé akkreditált oktatás irányítója, és Takácsi Nagy Zoltán, a Magyar
Sugárterápiás Társaság főtitkára.

Interaktív rendezvényünkön a praktikus tanácsok mellett egészséges ételek receptjeivel is
megismerkedhetnek, sőt meg is kóstolhatják őket, a Százszorszép Hastánc Klub tagjai pedig megmutatják, hogyan őrizhetik meg nőiességüket a mellrák műtéten átesett hölgyek.

B. Király Györgyi        Dr. Kásler Miklós
Kor Kontroll Társaság elnök főigazgató

 

 

TERVEZETT PROGRAM

 

10.00 Megnyitó és köszöntők

Fővédnök: Dr. Szentes Tamás Országos Tisztifőorvos

Prof. Dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója

Király Györgyi, a Kor Kontroll Társaság elnöke

 

 

10.10- 11.30  Mit kell tudni a fej-nyak rákokról, és megelőzésükről?

Moderátor: B. Király Györgyi és Kásler Miklós

Prof. Bánhidy Ferenc, az első magyar fej-nyaksebészeti osztály alapítója

Dr. Boér András fül-orr-gégész-klinikai onkológus, osztályvezető főorvos

Prof. Dr. Gödény Mária radiológus, osztályvezető főorvos

Dr. Hitre Erika belgyógyász- klinikai onkológus főorvos

Dr. Tóth Erika patológus szakorvos

Dr. Takácsi Nagy-Zoltán onkoradiológus főorvos

Dr. Remenár Éva centrumvezető főorvos

 

 

11.30- 11.50 Bemutatkozik a „ Beszélni nehéz!” klub

Vezeti: Dr. Mészáros Krisztina foniáter szakorvos

Levetítjük a 2016. Hang Világnapjára készült videót, amelyen a klub gége nélküli tagjai lépnek fel az Erkel Színházban.

 

 

11.50-12.50 A fejnyaksebészet XXI. századi kihívásai, azaz megőrzés, vagy csonkítás?

Prof. Dr. Gödény Mária osztályvezető főorvos

Prof. Dr. Borbély Katalin nukleáris medicina

Dr. Boér András  osztályvezető főorvos

Dr. Zámbó Orsolya fül-orr gégész szakorvos

 

 

12.50-13.50 Rekonstrukció a sebészetben

Dr.  Remenár Éva centrumvezető főorvos

Prof. Dr. Gulyás Gusztáv plasztikai sebész

Dr. Koltai László belgyógyász, fül-orr-gégész

 

 

13.40-14.20 Segíthetünk?

Dr. Borbényi Erika onkológus főorvos

Dr. Zoltánné Csorba Éva ápolási igazgató

Dr. Szalai Márta diplomás osztályvezető  főnővér

 

 

14.20-14.40  Főzőklub a zöldségekről, avagy hogy készül a színes zöldségkavalkád...

Vezeti: Bulla Bianka életmódtréner, a Kor Kontroll Társaság és a MOMOT receptversenyének egyik nyertese.

A sok-sok szín nemcsak gusztusossá teszi  ételeinket, ugyanis a fitotápanyagok sokféle, komplex egészségvédő hatással rendelkeznek. A citrom- és narancssárga színanyagok az éleslátást, az egészséges emésztést, és kiegyensúlyozott immunműködést támogathatják, a máj kedvenc színe a zöld, a  lilás- kékes  zöldségek, gyümölcsök (lilahagyma, áfonya, lilakáposzta, stb.) többek között gyulladás gátló, étvágyszabályzó hatásúak. Ez csupán néhány példa, a többit megtapasztaljuk, ha nemcsak nézzük,  hanem esszük a színeket!

 

 

14.40-15.00  Tombola

A rendezvény házigazdája: Bulla Bianka újságíró

 

Várunk a Kor Kontroll Társaság és az Országos Onkológiai Intézet nyílt napjára!

Helyszín: Budapest XII. Ráth György u 7-9. 3. épület aula

Időpont: 2016. október 10.10.00 -15.00- ig

A rendezvényre a belépés ingyenes!

 

A deutériummegvonás rutinszerű gyógyászati alkalmazása indulhat el

Megnyílik az első deutériumtipizálást végző klinika Amerikában

A deutérium lesz az egyik diagnosztikai anyagcsere-markere annak a klinikának, amelyet 13CIGNATURE 2HEALTH DIAGNOSTICS néven ma, szeptember 29-én, nyitnak meg a kaliforniai Santa Monicában.

A világ első anyagcsere-tipizálási laboratóriumában a precíz, egyéni anyagcsere-profil felállításához a deutérium (2H) mellett a szén nehézizotópjával (13C) jelzett glükózmolekulákat használják.

A deutérium élettani szerepének felismerése, gyógyszeripari felhasználása új lehetőségeket nyit meg a daganatos betegségek célzott terápiájára, illetve a normális sejtműködés deutériummegvonás általi helyreállítására a sejtek egyedi anyagcsere-profiljának részletes tisztázását követően. A kutatások elindítója dr. Somlyai Gábor biológus, aki 1990-ben kezdte vizsgálni, majd közölte a hidrogén nehézizotópjának jelentős élettani, sejtosztódásra gyakorolt hatását.

A héten nyíló klinikán ‒ Somlyai dr. 25 éves kutatómunkája nyomán ‒ a deutériummegvonás rutinszerű gyógyászati alkalmazása indulhat el, a magyarországi alkalmazás még várat magára.

A most nyíló klinikán kívül egy éven belül további 9 hasonló klinika megnyitását tervezik az Egyesült Államokban.

 

A deutérium élettani szerepének felismerése, gyógyszeripari felhasználása új lehetőségeket nyit meg a daganatos betegségek célzott terápiájára, illetve a normális sejtműködés deutériummegvonás általi helyreállítására a sejtek egyedi anyagcsere-profiljának részletes tisztázását követően.

A kutatási eredmények egyre jelentősebb érdeklődést és elismerést váltanak ki a nemzetközi tudományos életben, ennek eredményeként kezdődtek a szakmai egyeztetések az USA egyik leggyorsabban fejlődő vállalata, a Quest Nutrition, és a HYD Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft. között arról, hogyan lehetne a deutériumcsökkentéssel még egészségesebbé tenni a táplálék-kiegészítőket forgalmazó cég termékeit, hogyan lehet felhasználni az eljárást az egészségmegőrzésben és a gyógyításban.

A héten megnyíló 13CIGNATURE 2HEALTH DIAGNOSTICS az első, klinikai és járóbeteg-ellátást biztosító klinika, amely Boros professzor szakmai vezetésével deutériumtipizálást is végez majd. Dr. Que Collins, a Santa Monicában nyíló klinika igazgatója felkérte a magyar kutatócsoport tagjait arra, hogy készítsék fel az amerikai szakembereket a deutériumcsökkentett víz és egyéb deutériumcsökkentő élelmiszerek gyógyászati alkalmazására, tanítsák meg Amerikának a deutériummegvonás biológiai, biokémiai összefüggéseit. Szavaival élve, a betegek igénylik és megérdemlik ezt az új lehetőséget.

 

Adományként élem meg a mindennapokat - Interjú Burger Barna fotográfussal

Nem vagyok lépcsőházi gondolkodó típus, de már a hazafelé tartó vonaton ültem, amikor eszembe jutott a legkézenfekvőbb kérdés, amit nem tettem fel Barnának. Tudniillik azt, hogyan viseli a kiszolgáltatottságot. Óbudáig azon morfondíroztam, hogy miért nem, meg hogy majd felhívom, és mint Columbo, mondom neki, hogy lenne itt még egy apróság.

Tovább töprengtem a beszélgetésen, amiben rengeteg olyan, a hétköznapok rohanásában fel nem fedezett alapvetést mondott, ami elég volt útravalónak, nemcsak a harminc kilométer utazásra, hanem magának az életnek és a munkámnak a folytatásához is – és rájöttem, miért nem kérdeztem.

Mert nem volt kiszolgáltatott.

Jó-jó, mindenben segítségre szorul, hiszen az ALS nem kegyelmez, sorban sorvasztja el az izmokat, orvul ellopva tőle a külső mozgásteret, de ő belsőleg építkezik és a saját, újonnan felfedezett univerzumát tágítja.

Barna még csak nem is sajnálatra méltó, pedig a legtöbb krónikus betegről ez az első és utolsó benyomása egy kívülállónak.

Mostani találkozásunk első pillanata megrázó és gyönyörű volt. A ház nappalijában a hatalmas ebédlőasztal mellett ültem, velem szemben Fanni szoptatta a hathónapos, legkisebbet, Lénárd Manót, mellettem a négyéves Ferdinánd hintázott, és a jövő évi harmincegy napos balatoni nyaralásról szőtt terveket, Frida az asztalnál a reggelijét kanalazta, és lopva méregetett, a kutya önfeledten élvezte az idegentől kapott pluszszeretgetést, mozgásban volt és élt az egész alsó szint.  Barnát az emeleten éppen kezelték, vártam őt, beszélgettünk, ismerkedtünk. Aztán véget ért a kezelés, két barát segítette le Barnát fentről.

Zavarba jöttem, mert erre nem készültem fel, nem tudtam, hogyan viselkedjek: odanézzek vagy ne? most köszönjek? vagy zavarná, ha látná, hogy látom, ahogy lesegítik? – őrlődtem. De az idő megoldotta a kérdést: a trió a lépcső aljára ért, és akkor volt egy pillanat, amit elkaptam. Mint egy kimerevített képkocka: Barna lába már nem érintette a lépcsőt, a karjai, lábai elernyedve lógtak, a feje és válla előrebukott, csak a szakálla látszott, az arca nem. Megdermedtem. Ilyen lehetett, amikor leemelték Krisztust a keresztről. Megrendítő pillanat volt. De nem kiszolgáltatottságot sugalló.

— Hogy vagy ma?

— Jól. Köszönöm, jól. Ez a kranioszakrális kezelés nagyon jót tesz, helyre tesz egész napra. Nem tudom, mivel éri el Zsolt, de fantasztikus, nagyon jól érzem magamat utána. 

— Hogyan kezdődött a betegséged? Voltak jelei?

— Igen, persze, voltak. Az első, amit észrevettem, az volt, hogy egyik ebédnél ettem volna a levest, de annyira elkezdett remegni a kezem, hogy kifröccsent a kanálból a lé. 

Fanni - a feleségem - gyógytornász, mondta, hogy biztos túlerőltettem magamat, majd megmasszíroz. Igaza lehet, gondoltam, hiszen akkor költöztünk, cipeltem a két gyereket, jártam a Kéktúrát, így ráfogtuk a fáradtságra, kimerültségre.

Azután egyre több ilyen apró baleset történt, és ezek a furcsa testérzetek négy-öt hónapon keresztül jelentkeztek. Most már tudom, hogy előjelek voltak, de mi mindig megmagyaráztuk, mitől lehet. Idővel egyre rosszabb lett a helyzet, nemsokára már a bicepszemet sem tudtam akaratlagosan megfeszíteni. Elmentünk orvoshoz, azonnal meg akartak műteni nyaki gerincsérvvel, amit nem vállaltam, majd fél év múlva ismét a műtétet javasolták, de végül úgy döntöttünk, mégsem hagyom. 2014. augusztusában elmentem egy másik orvoshoz, aki azt mondta, hogy ez egy posztinfekciózus állapot, vagy motoneuron beteség. Végül maradt a motoneuron betegég valószínűsége, azon belül is az ALS nevű betegség, amely a  központi idegrendszer mozgató idegsejtjeinek pusztulása következtében az akaratlagos izmok fokozatos elgyengülésével, majd sorvadásával jár.

— Akkor még jártad és fotóztad a Kéktúra útvonalát.

— Igen, de akkor már csak pár helyre mentem, 2014 decemberében jelent meg a Kékvándor című könyvem.

— És hogy bírod, viseled ezt az egész helyzetet?

 

— Azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy tanítás számomra az élettől, mert éltem valahogyan ötven évig, és most rájöttem, hogy egy csomó mindent rosszul gondoltam, tettem. A betegség kezdete óta megértettem sok mindent, másként látok dolgokat, mint azelőtt. Tavaly augusztusban mindent elengedtem, lezártam azt az életemet, amelyet addig éltem, mert rájöttem, hogy annak mindenképpen vége van, viszont kaptam egy újat, tele üres lapokkal, amiket én írhatok tele.

Ez a lelki állapot most egy éve tart, és kimondhatom, hogy boldog vagyok. Fannival reggel leülünk a teraszon, iszunk egy kávét és beszélgetünk, béke van bennünk, körülöttünk. Egy ilyen alkalommal mondtam neki, hogy mennyire jó itt üldögélni a nyugalomban, kávézni, nézni a természetet, csak jó lenne, ha mindez a betegség nélkül lenne. Erre ő azt mondta, hogy “igen, csak ha nem lennél beteg, ezt az érzést nem ismernéd, mert nem lennél itt.” Ugyanis folyton mozgásban voltam, a nyugodtan üldögélést és csak létezést nem ismertem, soha nem bírtam csak úgy tétlenül ülni. Összegezve úgy látom, hogy elvett tőlem az élet valamit, de kaptam helyette. A mindent. Ezt, itt – néz körbe a gyerekektől, barátoktól nyüzsgő nappalin.

— A gyerekek ebből mennyit tudnak?

— A nagylány – Frida – a korából adódóan nyilván többet tud, de Ferdinánd is érzi, hogy nincs minden rendben. Sokat beszélgetünk erről velük az ő tudásszintjükön. Ha Ferdi hív focizni, akkor mindig elmondjuk neki, hogy most nem tudok, de ha meggyógyulok, akkor majd játszhatunk. Nagyon empatikusak. Ha meghallja valamelyikük, hogy szomjas vagyok, akkor egyből rohan és hozza az innivalót. Úgy látom, nagyon élvezik, hogy huszonnégy órában együtt vagyunk. Bevallom, én is élvezem a teljes munkaidős apuka szerepet. Tulajdonképpen mindent közösen csinálunk, tehát túl azon, hogy a betegség fizikailag korlátoz, adományként élem meg a mindennapokat. 

Arra is rájöttem, hogy az élet nevű projekt egy véges valami, ennek is van eleje és vége, csak sosem gondolunk bele igazán. Az ember az egyetlen élőlény a világon, aki a saját halálának tudatával mindennap hajlandó felkelni, újrakezdeni, és úgy tenni, mintha az élet sosem érne véget.

Persze az egész nem ilyen rózsaszínű, mert ez, mint minden más betegség is, tele van rosszal, fájdalommal, lemondással, de elsősorban nem azokra akarok gondolni, hiszen olyan sok jót is kapok tőle.

— A szó hagyományos értelmében vallásos vagy?

— Nem. Hagyományos értelemben véve nem. Inkább úgy mondom, hogy hiszek dolgokban. Öt éve érintett meg a téma, s most a betegségem kapcsán egyre mélyebben foglalkoztat a hit kérdése, sokat olvasok, mivel arra jutottam, hogy ennek a betegségnek nincsen orvosi megoldása.

De van megoldás és nem orvosi, és van olyan, aki kezelje, megállítsa, esetleg visszafordítsa. Ezen dolgozom én is. Elutasítottam például bizonyos kezelést, illetve van egy kísérleti gyógyszer is, amit nem kértem, mert olyan, mint a rákbetegek kemoterápiája, tehát egy biológiai gyógyszer, ami egy visszafordíthatatlan folyamatot indít el a szervezetben. Onnantól a szervezet öngyógyító képessége, úgymond, kilőve. Ezért ezt nem vállaltam. A saját utamon járok, kezeléseket kapok, hiszek magamban, és abban, hogy ez az izomleépülés valamikor le fog állni.

— Szerinted milyen állapotban vagy?

— Látom, látjuk, hogy az egyre romlik, januárban még autót vezettem, jöttem-mentem, most pedig itt fekszem, pedig csak nyolc hónap telt el azóta, tehát összességében gyorsan romlott az állapotom. Mindennap érzem, hogy kicsit rosszabb, de van úgy, hogy egyik-napról a másikra jobban vagyok. Úgy döntöttem, a rövid etapokkal nem foglalkozom, idő bőven van mindenre. Megyek előre útjeltől útjelig, mint a Kéktúrán.

— A tágabb környezeted, a barátok hogyan viszonyulnak az eddig aktív, tevékeny, de most helyhez kötött Barnához?

— Kétféle reakciót tapasztalok. Vannak olyan barátok, akik eltűntek, bár szorosnak gondoltam a kapcsolatunkat - ők nem tudnak mit kezdeni a betegségemmel, inkább nem jönnek, nem hívnak, nekik így egyszerűbb elfogadni a helyzetet, elvágni a köteléket. Viszont sok olyan régvolt ismerős, barát van, akik azonnal előkerülnek, amikor megtudják, mi történik velem, és itt vannak, segítenek, mint egy testvér, mint egy közeli családtag. Nálunk mindennap ez van – néz ismét körbe a viháncoló gyerekeken, kutyán, barátokon -, jönnek-mennek az emberek, mindenki jól érzi magát és ugrik, ha segíteni kell. Nem vertem nagydobra az állapotomat, de amióta megjelent Víg György cikke, azóta nyilvánvalóvá vált, mi van velem. Ha felhívnak, vagy írnak, hogy szorítanak nekem, az jólesik. Aminek a legjobban örülök, és a legnagyszerűbb, ami a túrám kapcsán történt, hogy rengeteg olyan ímélt kapok, amiben leírják, hogy a könyv hatására elkezdték, vagy végig is járták a Kéktúra útvonalát.

— Mit szeretnél, hogyan viselkedjenek veled az emberek?

— Azt nem tudom elviselni, amikor valaki idejön, simogatja a kezemet, bánatosan néz, és sóhajtozik, hogy mennyire sajnálja. Ne sajnálkozzanak! Azzal nem tudok mit kezdeni, mert persze akkor én is elérzékenyülök, de nem tudok neki segíteni, hogy ne fájjon már neki annyira.

— A már nagyon beteg Garas azt mondta a jajongóknak, hogy „minden részvétet a saját részemre tartok fenn”. Esterházy is azt írta a Hasnyálmirigynaplóban, hogy a sajnálkozás a legrosszabb, pedig ő kezdetben még vigasztalta is a hozzá ilyen módon közeledőket, de idővel elutasította. Nem ér rá vigaszt nyújtani, ő éppen a túléléssel van elfoglalva.

— Igen, így igaz. Péterrel beszélgettem az elmúlt évben erről. Őszintén tudtunk beszélgetni a bajainkról, nem volt tabu, és főleg nem kellett kedélyeskedni. Annak sincs értelme, hogy azon gondolkodj, vajon mi lesz, meg elkezdj variálni, a végén még beleéled magadat a legrosszabb helyzetbe, ahonnan nehéz kikecmeregni. A betegségem olyan, hogy én ugyanaz vagyok, ugyanúgy érzek, gondolkodom, belső életet élek, csak eltűnik belőlem az izomerő. Irányt kell változtatni, befelé kell élni!

— Gondolom, a legelején nem voltál ennyire barátságban a helyzeteddel.

— Persze. Ahol most tartok, az egy folyamat eredménye. Te kívülről láttál, Fanni, hogy volt ez? – Fanni észrevétlenül leült mellénk, tízóraiznak.

Feszthammer Fanni: — Barna először arra gondolt, hogy ez egy olyan folyamat, ami hat-nyolc hónap után leáll. Amikor aztán kiderült, hogy az étkezés átállítása és a kezelés nagyon jól hat az erőnlétére, de magára a betegségre nem hatásos - és ezzel szembesült, akkor volt egy nagyon komoly mélypont. Az egy nagyon kemény időszak volt. Érdekes módon egy közeli barátja hirtelen halála nyújtott kapaszkodót felfelé a szakadékból. Mintha az égből egy segítő kéz lenyúlt volna érte, hogy felsegítse Barnát, aki akkoriban gondolatban már arra készült fel, hogy mi lesz velünk, ha ő meghal. Eközben pedig az életerős barátja - akire mindenben számíthattunk, és folyton biztosított minket, hogy ő mindig itt lesz velünk – egyik napról a másikra kilépett az életünkből, na, az egy olyan erős üzenet volt nekünk, főleg Barnának, hogy rájöttünk, soha nem lehet kiszámítani, hogy mi fog történni. Egy dolog van, élni kell, és amíg élünk, addig teljességében kell megélni a mindennapokat.

— Ez februárban volt – mondja Barna.

Fanni: — Amennyire nehéz volt a barátja halála, annyit segített is Barnának. Akkor ismerte fel, hogy az ALS nem olyan megoldást kíván, mint a régi gondok, hogy ha felbukkant egy probléma, akkor hipp-hopp megoldotta. Akkor láttam őt először letörni, amikor az orvos közölte, hogy ez biztos nem autoimmun eredetű, így nincs közvetlen ráhatásunk a betegségre, és szembesült azzal, hogy talán nemsokára beszéd- és mozgásképtelen lehet, egy élőhalott. Ekkor már tudtuk, hogy a betegsége mást akar megtanítani, ez most másról szól.

— És te hogy viseled Fanni?

Fanni: — Nekem is nagyon nehéz volt addig, amíg ki nem derült, mivel is állunk szemben. Ameddig csak sejtettük, hogy mi lehet ez, és reménykedtünk, hogy csak nem az, addig minden irtózatosan reménytelennek tűnt. A következő lépés az volt, hogy el tudjuk fogadni, hogy most ez a mi utunk, és nem az, amit elterveztünk. Elsirattuk, hogy a régi életünk darabjaira hullott, majd amikor azt az önsajnálatot is elhagytuk, amivel magunkat, az álmainkat temettük, akkor megtanultunk arra koncentrálni, ami fontos, ami most van. Az életünk az örök ma, a mindennapok megéléséről szól.  Nem is akarunk tervezni, mert minden kiszámíthatatlan, Ma adjuk meg a lehetőségét annak, hogy holnap jobb legyen, de mindig a mát értékelve.

— Másként étkeztek, mint eddig? Barna folytat valamiféle diétát?

Fanni: — Igen, paleoketogén diétát, ami a klasszikus ketogén diéta szigorúbb változata. A ketózisnak az a lényege, hogy a szervezet zsír lebontásával jut cukorhoz, és ez sokkal egészségesebb folyamat, mintha szénhidrátokból nyerné az energiát. A paleoketogén pedig még szigorúbb, mert minden olyan anyagot, ami a mai tudás szerint ártalmas a szervezetnek, kiiktat az alapanyagok közül. Barnának szigorú ketózisa volt fél évig, csak állati eredetű élelmiszert lehetett ennie, tehát szőröstül-bőröstül az állatot, hogy a vitaminokat is be tudja vinni.

Barna: — Gyümölcs egyáltalán nem lehet a szénhidrát miatt, csak minimális zöldség, például brokkoli, uborka, hagyma…

Fanni: — … mert megvan, hogy melyik zöldség az, amelyik belefér a diétába, de Barnának még az engedélyezett öt százalék sem mehetett. Ennek ellenére viszont olyan vitaminszintjei voltak, hogy az orvosok csak csodálkoztak, nem eszik gyümölcsöt-zöldséget fél éve, mégis ilyen - főleg C- és  D-vitaminszintjei vannak!? Ebből a diétából mindent meg lehet kapni, és csúcsra járatja a szervezetet, annak az öngyógyító- és védekező képességével együtt.

Barna: — A két nagyobbik gyerek ovis, és azt képzeld el, hogy amikor ott is, itthon is mindenki beteg volt, én egyszer sem köhögtem, semmi nátha, láz! Én, az elvileg „beteg” szervezet!  Az erős, több felől támadó vírusok sem gyengítették le az immunrendszeremet. Ezek után végképp semmi sem ingat meg a diétámban.

— És hogyan sikerült lemondani a kenyérről, köretekről, édességről?

— Anyukám mesélt egy vicces történetet, hogy amikor bevittek az oviba, az óvónénik elhűlve mesélték neki első nap, hogy Barni semmilyen húst nem eszik meg, mindent, amit elém tettek, átraktam a szomszéd gyerek tányérjára. Ötven évig nem ettem húst, ha valaki pacalt evett, attól rosszul voltam.

— Akkor hogy sikerült átállni a szinte kizárólag húsevésre?

— Tisztán tanulási folyamat és döntés volt. Amikor elmentem arra a klinikára, ahol a ketózist elkezdtem, akkor leültem az orvosommal, Dr. Tóth Csabával, aki azt mondta, hogy neked áteresztő bélszindrómád van, és ezentúl húst kell enned a ketózishoz, ami gyógyíthat.

Bementem a szobámba, lefeküdtem, átkapcsoltam egy kapcsolót az agyamban, és reggeltől húst ettem. Semmi mást. Mostanában már mondják, hogy ehetek mást, ha akarok, lazítsak, de már nem esik jól, nem is kívánom, meg nem is akarom, mert ez a diéta jót tesz nekem. Nemcsak hiszem. Tudom.

Fanni: — Még Barna diétája előtt elkezdtünk paleózni a gyerekek miatt, mert testi tüneteik, kiütéseik voltak a gluténtól, Fridának pedig pocsék emésztése a tejtől. Ezek mind elmúltak a diétával – amik azonnal jelentkeznek, ha újra esznek valami számukra allergetizálót -, ezért úgy láttuk hogy mindenkinek jobbat tesz, ha elhagyjuk, vagy másra cseréljük azokat az élelmiszereket, amiket ártalmasnak véltünk. A paleoketogén diétába már nem fér bele sok olyan dolog, ami a sima paleóba még igen.

— Hogy zajlik ez praktikusan?

— Úgy, hogy Marcali mellett van egy állattenyésztő, akinek szólunk, amikor szükségünk van húsra, és akkor mangalicát, vagy szürke marhát vág igény szerint, mi pedig megyünk érte autóval és feltöltjük a mélyhűtőket. Az állatokról igazolhatóan tudjuk, hogy mit legeltek, mivel oltották be, tehát abszolút biztonságos a húsának a fogyasztása. Abból készít Fanni pörköltöt, levest, fasírtot, és sok minden mást is, nem egyhangú a menü.

 

Fanni: — A ketogén diéta hazai mesterszakácsa, Dr. Tulok Violetta ügyvédnő, a vadastól a spagettiig mindennek kidolgozta a csupán állati eredetű változatát, ami mind isteni és mi azokat esszük. A kolbászt, szalonnát Violetta személyesen nekünk füstöli, azzal fűszerezve, amit Barna fogyaszthat. Például az ő korlátlan fantáziája révén majonézt is lehet készíteni csak a megengedett anyagokból.

— Nagyon kreatívnak, és a kisszámú vásárlás miatt kényelmesnek is tűnik ez a fajta étkezési mód, főleg három kisgyerek mellett.

Barna: — Így van, mert amikor mást is eszel, mindennap kell menni, tejért, kenyérért, gyümölcsért, így meg egyszerre feltankolunk és amíg tart, addig az abból készült ételeket esszük. Egy héten egyszer-kétszer elég elmenni valamilyen boltba, élelmiszerek közül onnan csak tojás, fűszer, zöldség és gyümölcs kell.

Fanni: — Kenyeret már régen nem eszünk, pedig imádtuk, de annyira fedezi a fehérjeszükségletet ez az étrend, hogy nem is kívánunk, s nem is hiányzik más tipusú élelmiszer. A fehérje-zsír alapú étkezés teljes mértékben fedezi az energiaszükségletet, nem hiányzik a gabonaalapú energianyerés, amely egy hirtelen nagy szénhidrátlöket a szervezetnek, ami után a vércukorszint gyorsan visszazuhan, ezért lesz rosszul az ember az éhségtől pár óránként. A fehérje-zsír kombináció lassú felszívódású, és hosszútávú, kiegyenlített energiaszintet biztosít. Egy dolog miatt járok csak a henteshez, sertésagyvelőért. Azzal isteni piskóta és palacsintatésztát lehet készíteni…

— Igen?!

— Igen, a gyerekek alig várják, hogy a piskótát kivegyem a sütőből. Violetta, akit már említettem - miközben ezzel a módszerrel gyógyult, és azóta sok ember az általa alkotott receptekből készített ételekkkel gyógyul -, egy csomó receptet kidolgozott. Ezt a piskótareceptet is ő találta ki: forrásban lévő sima vízben megfőzünk 6 velőrózsát 25 perc alatt. 8 tojássárgáját összekeverünk egy csipet szegfűszeggel és két evőkanál mézzel(!), hozzáadjuk a villával összetört velőt, összeturmixoljuk. A 8 tojásfehérjét egy evőkanál mézzel(!) kemény habnak verjük, összedolgozzuk a velős sárgájával, zsírral kikent formákba tesszük (sülés közben megnő!), majd 180 fokos sütőben 30-40 perc alatt készre sütjük. Itt is tűpróba kell, ha az rendben és pirosodik a teteje, kész is. Piskótaállagú lesz, finom, imádják a gyerekek. Is.

— És ez miért jó?

Fanni: — Mert az állatok a C-vitamint a bőrükben és a belső szerveikben tárolják, ami hő hatására sem bomlik el, tehát azt a mi szervezetünk fel tudja használni. A lényeg, hogy az előkészítés és főzés hatására sem vész el a C-vitamin, amíg a zöldségek, gyümölcsök vitamintartalma csökken, majd eltűnik a melegítés révén.

Barna: — A zöldségből-gyümölcsből kevés vitamin mennyiség hasznosul, jobb az állati eredetű, amit az állatok a növényből nyertek, de már átalakították, ezért könnyebben beépül a szervezetünkbe. Azért találták ki a piskótát, palacsintát, hogy a gyerekek is szeressék, és megegyék, különben nem venné rá őket senki, hogy megkóstolják.

Fanni: —A paleoketogén étrend tényleg csodákat tesz. A terhesség utolsó két-három hónapjában észrevétlenül ketózisba kerültem. Azokat ettem, amiket Barna, de mellé ettem mást is, ami az ő szigorú étrendjébe nem fért bele, és még úgy is működött a ketogén energianyerés. Elcsodálkoztam, hogy terhesen, két gyerek mellett, akikkel mindig van tennivaló, este még futok fel a lépcsőn, és amikor leteszteltem, kiderült, hogy ketózisban vagyok, azért van ennyi energiám.

Barna: — Én is néztem, hogy szaladgál föl-le a lépcsőn!

Fanni: — Hihetetlenül jó volt a közérzetem és szülés után is gyorsabban regenerálódtam, ami jól jött, mert akkor már három gyerekről kellett gondoskodnom, és Barna is akkor volt a mélyponton.

— Főleg onkológusoktól hallottam, hogy a vese túlterhelése miatt ellenzik betegeiknek a ketogén diétát.

Barna: — Ez lehetséges, ha úgynevezett „rossz étel” társításokkal csinálják. Körültekintően kell alkalmazni, orvosi segítséggel, betanítással, nem a FB kommentekből, meg fórumokból kell (félre)tájékozódni. De ez minden gyógymódra igaz.

— Mondanál néhány, a ketóval együtt „rossz”, ételtársítást?

Barna: — Például kukorica, rizs, paradicsom, és ami nagyon fontos - a klasszikus ketogén diéta alapja: a tej, de az nagyon sok bajt okoz!

Fanni: — A ketózis a szervezetben egy meghatározott módon zajló folyamat, mindegy, hogy a trópusi égöv alatt nőttél fel, vagy a mérsékelt égövben élsz, ez egy minden emberben ugyanúgy működő fiziológiai folyamat, ami két nap után beindul, amikor átáll az emésztés a ketogén energianyerésre. A ketogén diéta olyan magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú diéta, amelyet elsősorban az epilepsziás betegek, főként gyerekek kezelésére fejlesztettek ki. A lényege, hogy a szénhidrátok megvonásával arra kényszeríti a szervezetet, hogy zsírokból fedezze energiaigényét. Normális esetben az élelmiszerrel felvett szénhidrátokat a szervezet glükózzá alakítja, majd pedig a szervezet minden részében, így az agyban is, felhasználja. A ketogén diéta alatt igen kevés szénhidrát áll rendelkezésre, ezért a máj a zsírokat zsírsavakká és ketonokká bontja le. A glükóz helyett ebben az esetben a ketonok játsszák az energiahordozó szerepét.

Barna: — Amikor lejöttünk a fáról, a domesztikáció kialakulásáig az ősünk egy vadászó-gyűjtögető állatfaj volt, lényegében ketózisban. Az osztrák havasokban megtalált 5300 éves Ötzi szerveinek állapotából és a DNS-éből megállapították, milyen betegségei voltak, és mire voltak hajlamai, például tejcukorérzékeny volt és még egyéb, civilizációs betegségekben is szenvedett. Ő már nemcsak a háziasított állat húsát fogyasztotta, hanem a tejét is, emellett gabonákat is termesztett és evett.

Fanni: — A ketogén diéta a rákbetegeknél és autoimmun betegségekkel küzdőknél is rendkívül hatásos lehet, persze orvos szakértővel konzultálva.

Barna: — Az orvosom például Chron-beteg volt, erőteljes ekcémával, és ő is belevágott a paleo-, majd később a paleoketogén diétába - sikerrel, ezután kezdett elmélyedni ebben a tudományban és azóta nagyon sok beteget és beteséget kezelt-kezel, megdöbbentő eredményekkel. Paleomedicina név alatt lehet keresni. De még egyszer mondom, hogy orvosi segítség, konzultáció nélkül a saját szakállára senki ne kezdjen bele a diétába!

(Ferdinánd lelkesen szalad apukájához elújságolni, hogy mennek majd a Palára, ahol ő csutorával és béla!—talppal felszerelkezve fog a medencébe ugrani. Barna arca ellágyul, kék szemei felragyognak, Jézus-szakálla mögött elmosolyodik, s amennyire tud, kisfia felé fordul, még mozgó kezével megérinti kisfiát, és érdeklődve figyeli, kérdezgeti.)

 — Bélatalp! – nevet. Állandóan körülvesznek, nem is lehet köztük búskomorodni – mosolyog.

— Rengeteg könyv vesz körül. Miket szoktál olvasni?

— Nagyon szeretem a könyvtáramat, most éppen egy izraeli professzor, Yuval Noah Harari: Sapiens című könyvét olvasom – Bill Gates szerint ezt a könyvet el kell olvasni! – a szerk.), ami az emberiség története tulajdonképpen. A sok olvasás közben arra jöttem rá, hogy amit mi a gimiben tanultunk (osztálytársak voltunk – a szerk.), az elavult, túlhaladott, mert a kémia, a biológia minden más ma már, olyan rohamléptekkel halad előre a tudomány. Az olyan alapok persze megmaradtak, mint e=mc2 , de amiket olvasok, az már teljesen más – ez egy érdekes tanulság. A betegségem megértéséhez fontos másik könyv Máté Gábor műve, A test lázadása, amely szerint a rák, a szenvedélybetegségek, sőt majdnem minden krónikus betegség visszavezethető a gyermekkori negatív élményekre és azok életünkre, viselkedésünkre és egészségünkre gyakorolt hatására. Profilírozta a betegségeket, évekig készített teljes-élet interjút halálos betegekkel hospice házakban - de dolgozott szklerózis multiplexben, daganatos betegségben, ALS-ben szenvedő betegekkel is -, majd leírta, hogy mi a jellemző a betegre, miért betegedett meg, majd ezt az ugyanabban a kórképben szenvedő betegek életével összevetve állított fel egy személyiségprofilt egy adott kórképre.

Az ALS betegség alapján bemutatott beteg élettörténete, személyiségjegyei nagyban megegyeztek az enyémmel. Nem vállalta a konfliktusait, eltemette a gondokat, nem nézett velük szembe, inkább egyedül oldott meg mindent, mindig mosolygott, nem volt hajlandó a száját kinyitni és megmondani, mi a rossz neki, és mi lenne jó - tök jól leírta, abszolút magamra ismertem! Ebből tudtam elindulni, tanulni, hogy változtathassak rajta.

— Az orvosi tanulmányokon kívül mit olvasol még?

— Sok kortárs irodalmat, magyar szerzőket, tudományos műveket, ami nem feltétlenül orvosi, és nem köthető a betegségemhez, hanem általában a világról szól. Sokáig nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet egy digitális olvasó, de most vettem egyet, és rájöttem, hogy hatalmas szabadságot jelent, négyezer könyv elfér rajta, egyszerűen imádom! Ez egy remek eszköz.

Amikor dolgoztam, elutaztam egy hétre, mindig volt nálam több kötet is a bőröndben, ezt meg nem kell cipelni. Vannak kedvenc könyveim, Rejtő Jenőtől az összes, vagy az indiánkönyvek, az mind rajta van, de az is jó, hogy régen a könyvet nem vettem elő két troli megállóra, de most, ha valahol várni kell, ezt csak előkapom, és már olvasom is! Ez is tanulság, hogy minden változik, a szokások is, ebben is haladni kell a korral, használni a technika vívmányait.

— Amikor kezdetben felkerested az orvosokat, hogy baj van, mit mondtak neked?

— Nem akarom az orvostudományt szidni, de az én egyik mérlegem az, hogy azalatt az egy év alatt, amikor orvostól-orvosig jártam, mindenki félrediagnosztizált, volt ott mindenféle vélemény. Amikor végre kiderült, hogy mi ez, akkor már láttam, hogy a saját utamat kell járnom, éspedig a holisztikus gyógyászat ösvényén. Ahogy meghatároztuk az utat, onnantól kezdve mindenki nagyon sokat segített, de eljutottunk egy pontig, amikor mindenképpen neurológussal kellett konzultálni. Egy nagyon kedves és lelkiismeretes főorvosnő, Dr. Rózsa Csilla, a Dél-pesti Kórház neurológiai osztályvezetője eljött hozzám beszélgetni.

Ennek szoros előzménye az, hogy amikor a Kéktúrát jártam - esetleg még korábban -, lett egy Lyme-kórom. Előfordul, hogy a Lyme-kór okozója, a borrelia burgdorferi bekerül az idegrendszerbe, ott megbújik az idegdúcokban, és időnként aktivizálódva rejtélyes neurológiai tüneteket okoz. Ezt hívják neuroboréliózisnak. Ebben az a kétségbeejtő, hogy nem tudják kimutatni, diagnosztizálni. Elkezdtünk utánakeresni és eljutottunk több olyan tanulmányig, ami az ALS-szerű tünetek és a neuroboréliózis kapcsolatáról ír. Több tanulmány is készült már az antibiotikumos kúra kezelésének hatékonyságáról neuroboréliozis hátterű ALS-szerű betegségek esetében olyan mennyiségű antibiotikum adásával, ami át tud jutni a vér-agy gáton, és hosszú távon magas mennyiségben jelen tud lenni. Ez általában 1 gramm antibiotikum naponta intravénásan, 10 héten keresztül. Orvosommal, Dr. Tóth Csabával arra jutottunk, járjunk utána a dolognak. Ezért kértem ki a doktornő véleményét is, aki elmondta, hogy bizony hallott a kezelésről, de nem látott még rá soha meggyőző bizonyítékot. Átküldtük neki a tanulmányokat, és az egyiket figyelemreméltónak találta, mert kongreszusokról és talán közös munkákból is ismerte a szerzőit, így megbízhatónak vélte. Úgy gondolom, nagyszerű, hogy van olyan orvos, aki nyitott arra, amit a páciense javasol, hajlandó azt mérlegelni és megerősíteni adott esetben, ha az az ő értékrendje és szakmai tudása alapján is vállalható, egyszóval komoly partnerként kezeli a betegét. Ezzel a mentalitással nehéz találkozni ma az egészségügyben. Ezt azért meséltem el, hogy más is lássa, ily módon juthatunk előre azokban a betegségekben, amelyek vakfoltok az orvostudomány térképén.

— Tehát öntevékenynek is kell lenni, ha megbetegszünk.

— Igen, abszolút! Nem elég passzívan eltűrni a bajt, és máshonnan, mástól várni a csodát. Ez az egyik legnagyobb tanulságom. A középkorú- és idősebb emberek nagy része tanult tehetetlenségben él, hiszen mi még a passzivitást tartottuk erénynek, én is úgy gondoltam ötven évig, hogy bemegyek, sorszám, fehér ruhás emberek, megmondom, mi fáj, kapok egy gyógyszert, kiváltom, beszedem, meggyógyulok és kész. Hát, nem! 

Fanni: — Más, szokványos betegségeknél van protokoll, ennél nincs. Ezért kell mindenkinek saját magának kutatni az optimális gyógymódot, ami neki személyre szabottan a legmegfelelőbb.

Barna: — Ez egy annyira új és kiismerhetetlen betegség, hogy nincs is igazán hatásos protokollja. Ma a halálokok úgy jönnek sorban, hogy az első és második helyen álló szív- és érrendszeri, meg a daganatos betegségek együtt is kevesebb ember halálát okozzák, mint a neurológiai betegségek együttesen. Minden olyan betegség, ami a neurológia tárgykörébe tartozik, összesen sokkal nagyobb halmazt ad ki, mint a szív-és érrendszeri és a daganatos betegségek együttesen, viszont a neurológiai terület a legkevésbé feltérképezett, legnehezebben feltárható. A neurológiai kórképekről még nem tudjuk pontosan, hogy minek a következményei.

— De valószínűsíthető, hogy ez a Lyme-kór utózöngéje lehet?

— Nem, ez már nem lehet, kizártuk 5 hetes antibiotikum kúra után, mert ennyi idő alatt kellett volna legyen javulás, ha az áll a háttérben. De más ALS-ben szenvedő betegeknél akár lehet ez is az ok. Az orvosom több ALS-es emberrel beszélt, akik mindegyike kapott valamilyen oltást a betegség kialakulását megelőző fél évben. Akárcsak én. Az amerikai, Öböl-háborús katonák között készítettek egy felmérést, ők nagyjából tíz oltást kaptak, és az ALS-es betegség előfordulása köztük a sokszorosa az átlag népességéhez képest, megközelítőleg a tízszerese.

— Erről nem lehet beszélni, vagy nem érdemes?

— Lehet erről beszélni, de tudomásul kell venni, hogy gyógyszer- és oltás lobbi van a világon, hiába vannak tanulmányok egyes vakcinák ellen, sokkal több pénz van abban, ha oltanak. Ha megjelenik egy adatokkal alátámasztott oltás-ellenes cikk, holnap megjelenik három másik, neves egyetemek professzorainak tollából, akiknek az orvoslátogatóik finanszíroznak ezt-azt. Én meg laikus betegként lobogtathatom a tanulmányokat, ki vesz engem komolyan!? De azért ne feledjük, sok minden jót is köszönhetünk az oltásoknak, úgyhogy az egész nem az ördögtől való, csak valószínűleg a gyógyszerlobbi sokszor a valódi szükségleteken és hatékonyságon túl is oltat, illetve nem mindent áll érdekében az emberek tudomására hozni.

A másik észrevételem és tapasztalatom, hogy az orvosoknak nyitottabbaknak kellene lenniük a holisztikus gyógyítás iránt, nem csak a konzervatív kezeléseket kellene elsődlegesen alkalmazniuk, bár kétségtelen, hogy az az ő szempontjukból sokkal kényelmesebb és biztonságosabb is. Egy orvosnak hiába mondom, hogy attól is gyógyulok, ha a lelkemet felszabadítom, ha meditálok, legjobb esetben is kinevet.

 

Fanni: — Nézőpontváltásra van szükség, hogy arra készüljenek fel az emberek, ha betegek lesznek, ne adják ki a kezükből a gyógyítás irányítását, hisz mindenki csak sajátmaga derítheti ki, hogy lelki-szellemi-testi vonalon milyen változásokra és gyógyításra van szüksége, és kötelessége is keresni az alternatív megoldásokat.  

Ki kell deríteni, mi az, ami a betegnek segíthet, mert az egészségügy szigorúan meghatározott keretei, és sok orvosnak kizárólag a nyugati orvoslásba vetett hite miatt nem várható az átfogó gyógyítás, hiszen tünetet kezel elsősorban, és az nem okot.

Ezért gyakran előfordul, hogy a gyógykezelés hatására a gyors javulás mellett egyéb problémák keletkeznek mellékhatásként, illetve az alap ok – ami a betegséget okozta – megmarad.

Ebbe a tudatosságba beletartozik az is, hogy az ember odafigyel a táplálkozására, miután a bőrünk után a második legnagyobb védelmi vonal a bélrendszerünk, ami megóvhat a káros anyagoktól. Nem mindegy, milyen állapotban van ez a “szervünk”, illetve az sem, milyen anyagokat engedünk a szervezetünkbe. A kereskedelmeben kapható, feldolgozott élelmiszerek pedig nagyon nagy mennyiségben tartalmaznak fogyasztásra nem alkalmas anyagokat, kifejezetten mérgeket - vagy csak simán olyan összetevőket, aminek semmi keresnivalója a táplálékunkban. Nézz meg például egy hétköznapi májkrémet, miket tesznek bele! Pedig semmi más nem kell bele, mint máj, szalonna, zsír és fűszerek. Szerencsére ma már szaporodnak azok a húsfeldolgozók, ahol valódi, fogyasztható termékeket készítenek, felesleges adalékanyagok nélkül, ilyen például a Szomor húsüzem, a gyerekeink kedvenc kolbászait és virslijét tőlük szerezzük be, mert megbízunk bennük. Végül is mindegy, hogy az ember állati eredetű diétát, vagy egy másik, számára elfogadhatót talál, mert azzal, hogy már tudatosan odafigyel az egészséges alapokra, sokat hozzátesz a saját egészségéhez-gyógyulásához.

Barna: — Amikor az ősember megevett egy gombát, és a másik látta, hogy a társa egy órán belül meghal, akkor megtanulta, hogy az mérgező, és tilos megenni. De amikor most eszünk bármit, ami a kereskedelemben kapható, arról azért már előre lehet tudni, hogy hosszútávon mérgezi a testet - mint cukor, laktóz, adalékanyagok.  Olvastam egy tanulmányt, ami az eszkimók megváltozott táplálkozási szokásairól szól. Amióta zsugorodik az északi sark, azóta többet vannak szárazföldön, kevesebb húst és több civilizált ételt esznek, mert például a lappföldi néni, aki életében nem látott csipszet, édességet, adalékanyagokkal telirakott ételeket, szép lassan rászokott, és metabolikus szindrómában vagy rákban hal meg, nem a rájuk jellemző halálok miatt.

De van közeli példa is. Harmincöt év után most voltam először általános iskolai osztálytalálkozón, ahol az emberek semmi mást nem tettek, mint az étteremben a két asztalszomszédjukkal beszélgettek és ettek. Végigették a négy-öt órát. A magyar ember jókedve ahhoz kötődik, hogy eszik. Eszik, ha örül, eszik, ha bánatos. Pedig az evés – leegyszerűsítve – olyan, mint a benzinkút: odamész, tankolsz, továbbmész, vagy a lovak etetése: víz, zab, szevasz! De ezt az alapfunkciót mi még felruházzuk egy hozzáadott örömértékkel, és ebből ered a legtöbb baj. Ezt nem elítélően mondom, mert én is ugyanígy éltem, de a mostani ráébredésem azt mondatja velem, hogy túlgondoljuk az evés szerepét az életünkben.

— Ez „az” örömforrás az életünkben.

— Igen, de ha belegondolsz, hogy elmész egy jó olasz étterembe, eszel mindenféle finomságot: minestrone, paradicsomos spagetti, saláta, egy jó fehérbor, tiramisu, kávé – ez mind a fejednek fontos, nem a testednek. 

— Említetted, hogy a betegséged hozott új embereket is az életedbe.

— Igen, vannak nagy találkozásaim. Az egyik ilyen annak a felismerése, hogy egy csomó mindenre még nem voltam kész, úgy éltem, hogy nem értettem dolgokat, de elegánsan átsiklottam rajtuk. A már említett újságíró, Víg György mondta, hogy volt Szőke Andrásnál, és mesélt neki rólam, erre András elkérte a telefonszámomat, majd felhívott és eljött hozzám. A vele való beszélgetés áttörés volt az életemben, mert ő úgy értetett meg velem dolgokat, például, hogy milyen lelki vagy agyi folyamatok zajlanak le bennem, amikről nem is tudok, és ezért kezeletlenül maradt, ahogy azelőtt egy kineziológus sem tudta megértetni velem. Ha azt mondja neked valaki, hogy csakra - ami az emberi testben elhelyezkedő pszichikai energia központi magja -, az nincs benne a fogalomkészletedben, az egy tanult dolog, de nem éled meg. András meg úgy magyarázta ezeket, hogy nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de megértettem a lényegét annak, hogy mi az, ami segíthet, mi az, ami árt. 

— Az emberek csak akkor változtatnak az életmódjukon, ha baj van. Akkor szaladgálnak fűhöz-fához. Az ideális, illetve a cél pedig a megelőzés lenne.

— Igen, óriási motiváció kell ahhoz, hogy változtassunk. És bátorság. A legjobb példa az én húsevésem, ami valahol mélyen kódolva volt bennem, és a vészhelyzet előhívta ezt az ősi tudást. Arra is rájöttem, hogy én magam vagyok az, aki létrehozom és megalkotom a dolgokat magamban és körülöttem, tehát csakis én tudok rajta változtatni. Ez külső ráhatásra nem működik. Aktív belső életet élek. Külön tudtam választani a dolgokat. Régen akkor mondtam, hogy jól vagyok, ha nem voltam beteg, nem köhögtem, nem voltam lázas. Attól, hogy nekem a testem ilyen, attól én még tök jól vagyok, zajlik velem az élet, a gyerekek, barátok körülvesznek, nem adnak esélyt a feladásra. Vannak olyan napok, amikor csak ketten ülünk itt Zolival, a barátommal, beszélgetünk, olyankor csendes a ház, én is elcsendesedem. Akkor többet olvasok, gondolkodom. Ez is előrevisz. Meg - nézz ki az ablakon! Hatalmas fák, sok virág, friss, tiszta levegő. Nem cserélném el soha másra.

De a fejemben én a saját, belső Kéktúrámat járom, el-elidőzve az utamat szegélyező jeleknél amiket már lassan, de egyre biztosabban felismerek, és tanulok általuk.

 

Sári Edina

 

Köszönöm a segítséget Feszthammer Fanninak, aki átolvasta az interjút, és szakmai kérdésekben kiigazította a leírtakat!

Beverly Hills 90210 - JÁRJ RÁKSZŰRÉSRE ÉS FIGYELMEZTESD A LEHETŐSÉGRE A KÖRNYEZETEDBEN ÉLŐKET IS!

Másfél év eltelt azóta, hogy a Beverly Hills 90210 sorozatsztárjánál mellrákot diagnosztizáltak, de azóta sem sikerült legyőznie a kórt. Ahelyett, hogy állapota javult volna műtétje után, rossz hírt közölt hétfőn a nyilvánossággal.

Könnyek között vallott állapotáról Shannen Doherty: "Továbbterjedt a rák a szervezetemben. A mellrák átterjedt a nyirokcsomóimra. Az egyik műtétem során fedezték fel, hogy talán a rákos sejtek továbbterjedtek. Ebből kifolyólag most kemoterápiára fogok járni, majd azután sugárkezelést is kapok” – nyilatkozta összetörten Shannen Doherty az Entertainment Tonightban.

Shannonnak három hónappal ezelőtt volt masztektómiája, mely után változtatható méretű implantátumot kapott.

A színésznőnél a daganatot sajnos későn fedezték fel, így aztán esélyei már korábban is elég rosszak voltak. Múlt héten megjelent fotói aggodalomra adnak okot. Shannont, édesanyja és legjobb barátnője, Anne Marie Kortright szabadította meg tincseitől, amely, élete egyik legnehezebb pillanata volt.

Tovább olvasom

Iratkozzon fel hírlevelünkre!