Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Mindenki azt hiszi, ő kivétel...

... pedig nem.

Hajlamosak vagyunk ugyan azt gondolni, hogy ránk nem vonatkoznak a szabályok, hogy mi a törvényszerűségeken kívül esünk. Még akkor is bölcs tanácsokkal látjuk el a rászorulókat, amikor mi magunk sem a javaslatainknak megfelelően élünk.

Tovább olvasom

Egy boldog háromszög meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy festőművész. Remekül értette a dolgát, de titokban világéletében fával szeretett volna dolgozni.

Egy napon a felesége azt mondta, a családnak szüksége lenne egy új asztalra. Hej, de megörült ennek a festő! Azonnal a műtermébe szaladt és a bakon lévő vászon helyett egy tölgyfa tönkkel kezdett el foglalkozni. Sok éjen és nappalon át dolgozott kitartóan, s egyszer csak előállt egy szép, új, stabil lábakon álló faasztallal.

Ez a biztonságos négylábú asztal lett a ház központja, ott gyúrta a tésztát az asszony, ott gyakorolták a folyóírást a gyerekek, ott vitatták meg életük ügyes-bajos dolgait, ott gyűlt össze a család, ott fogadták a barátokat hét országra szóló vigalommal.

Egy borús, sötét éjen aztán valaki betört a házba és a családi ereklyék mellett valamilyen rejtélyes okból az asztal egyik lábát is ellopta.

Hej, de nekibúsult a festő és a felesége, s az összes gyerek! Sokáig tanakodtak, mitévők legyenek, de annyira szerették az asztalt, hogy nem dobták ki, hanem megpróbálták nehéz kövekkel ellensúlyozni a billegését, amivel csak azt érték el, hogy az ép lábak majdnem összeroppantak a nehéz teher alatt.

A festőt elöntötte a bánat, visszavonult a műtermébe, napokig siratta az asztalt, s amikor elapadtak a könnyei, erősen elgondolkodott. Bevitte az asztalt a műhelyébe és megint éjt nappallá téve dolgozott, ki sem mozdult onnan, amíg végül - lássatok csudát! - csak előjött egy… új asztallal.

Az új asztal kisebb volt, de ugyanolyan erős, stabil és biztonságos, mint az előző, ámde „csak” háromlábú. Idővel ez a háromlábú is ugyanolyan nélkülözhetetlenné és szilárd középponttá vált, mint az elődje, meg is becsülte ám a festő családja!

Egy testi, lelki, szellemi krízis után az ember olyan, mint ez a háromlábú asztal. A diagnózis előtt valószínűleg éppoly erős és ép volt az ember, mint a négylábú asztal, aztán egyszer csak – számára is érthetetlen okból – elvész az egyik része az egész-ségének.

Eleinte megpróbálja összehangolni a munkát, a családot, fenntartani a mentális egészséget, ám belülről továbbra is ingatagnak érzi magát, ezért herkulesi erőfeszítéssel próbálja kompenzálni az elveszett funkciót, hogy visszaálljon az eredeti ép-ség, de az egyedül, segítség nélkül csak nem sikerül újra. Ekkor nincs mese, újból meg kell teremtenie önmagát, amely reményei szerint ugyanolyan stabil és egész lesz, mint a régi -, de mégis más.

A négyszög csak látszólag stabilabb alakzat, azért is látunk a természetben annyi háromszög alakú formát - ezektől lesznek például szupererősek a fehérjékhez, és a DNS-hez hasonló molekulák.

Két állandó dolog van az életben: a változás és a bizonytalanság.

Aki ma boldogtalan négyszög, lehet holnap örömteli háromszög, ha lelkileg, szellemileg és fizikailag újrateremti önmagát.

Azt kívánom minden egyes olvasónak az elkövetkező minden egyes napra, hogy a rossz hírekkel való megbirkózáshoz szükséges megküzdési stratégiák legyenek sikeresek, s ezzel önmaga is váljon erősebbé - olyan stabillá, mint a festő családjának háromlábú asztala!

 

Sári Edina, Nézőpontváltó programvezető

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!