Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Szívdobbanás: Ládai Eszter

43 éves vagyok. Hét éve Budakeszin élünk. Egészségügyi Főiskola védőnő és ELTE pedagógiai szakon végeztem, később pedig mediátor képesítést szereztem. Jelenleg Budakeszi két gimnáziumában iskolai védőnőként a gyerekek testét-lelkét ápolom, illetve egészségneveléssel foglalkozom.
Amikor időm engedi, írok. A fiókomban gyűlnek haiku verseim és novelláim.
Kedvenc időtöltésem a táncolás, balettozás, olvasás, írás, túrázás, de szeretek sütni is. Kiagyalok új korszerű recepteket, melyeket megvalósítok és általában jóízűen elfogyasztjuk.
Négy gyermekünk van. Lányunk 14, utána szép sorban a fiaink 11 és ½ , 7 és ½ végül 5 évesek.

Sós mogyoró

A vírus beleszólt életünkbe. Kérdés, hogy mit kezdünk vele, hogy tekintünk a ránk kényszerített változásokra...

Nem kapok levegőt, két hónapja fedi szánkat és orrunkat maszk. A kitekintő szempárok így is sok mindent elárulnak. Figyelem az arcokat. Embereket látok magam körül, köztük sokan félnek, arra gondolok, talán egyedül élnek otthon vagy a találkozások hiánya ébreszt bennük riadalmat. Ilyenkor rászegezem tekintetem a szembejövőre, mosolyogva köszönök és amikor egymásra nézünk rájövünk mindannyiunknak jutott a nehézségből, fájdalomból, aggodalomból, de az örömből is. Pozitívan hatunk egymásra ebben a röpke pillanatban. Sokat érnek ezek nekem és remélem az ismeretlennek is.

Szolidaritás is szembeötlőbb. Összefogunk, közös a felelősségvállalás. Rádöbbenünk cselekedeteink és szokásaink másokra is hatással van, ezért idomulunk, módosítunk önmagunkon, igényeinken.

Négy gyermekem untalan zsibong otthon. Gyakran egyszerre jönnek hozzám problémájukkal és persze mindenki saját búját tartja elsődlegesnek. Klassz dolog lenne mama robottá váltózni, mindenféle csoda csomaggal beprogramozva. Azt képzelem, egy kantintással matek, másik gombnyomással nyelvtan tanárrá alakulok, és lám kisdiákjaim kitűnő bizonyítvánnyal zárnak év végén. Új alakomban sose emelem fel a hangom, helyette szelíden, higgadtan oldom meg összes problémájukat. Robotformámban főzéssel, mosással, tisztasággal és saját munkámmal is könnyűszerrel végezhetek. Tudom vágyam képtelenség, ezért önmagamban kell megváltoztatni valamiket. Szükségem van nagy fokú türelemre és rugalmasságra. Napi huszonnégy órán át – ki tudja meddig – bezárva vagyunk hatan, különféle szükségletek között. Mozgósítom belső erőforrásaimat.

Karantén elején nassoltam, a bennem levő stresszt próbáltam levezetni. Fürdőszobai mérlegünk maga nyelvén figyelmeztetett, óvakodjak a sós mogyorótól! Szót fogadok. Helyette nyers sárgarépa és alma kerül a tálkába.
Irigykedve lesem a kiposztolt aranybarna színű cipókat. Szeretek sütni, de kenyereimmel kudarcot vallok. Tucatnyi receptet kipróbálok, mind hiába, vagy cipőtalp keménységű, vagy túlsül, vagy a nyers tészta a tenyeremhez tapad. Ábránd marad a meleg, jó sok maggal megszórt ropogós vekni.

Rettenetesen hiányoznak szüleim hosszas ölelései. Szeretném arcukat két kezem közé fogni, szemükbe nézni, megpuszilni ráncos, imádni való homlokukat, átölelni őket. Szótlanul, perceken át.

És várom, hogy a rokonokkal összejöjjünk dínomdánomozni.

Digitális oktatásnak köszönhetően felelevenednek ódon szagos geometriai ismereteim, fejlődik kézügyességem a rajzos feladatoktól, olvasónaplókat írok kötelező olvasmányokból. Eddig is segítettem lurkóim délutáni tanulásában, de ez több, motiválni, kitartásukat fenntartani, fotózni, elküldeni a kész leckéket naponta…! Mellette ott vannak saját feladataim is. Merül Duracell elemem. Szeretnék lazítani, kiülni egy kávézó teraszára jegeskávét inni, barátnőmmel dumcsizni.

Jómagam híve vagyok a mozgásnak. Online órákon Pilates gyakorlatokat lesek el. Naponta tornázom. Erősítek. Nyújtok. Szenvedélyem a tánc. Boldoggá tesz. Titkos vágyam, közönség előtt balettozni, a műsor végén tapsvihartól zeng a terem és a színpadot elöntik a virágcsokrok. Mostanában többet álmodozom, jót derülök, ugyan már: negyvenhárom évesen maradjak a realitás földjén. Végül is a négy falnak is öröm táncolni!
Karosszékből követjük a Szentmise eseményeit, ülünk-felállunk-térdelünk, közben gyerekeink kommentálnak, a legkisebb otthonosság érzése miatt ki-be járkál, diskurál. Soványabb a lelki táplálék, nincs Szentáldozás. Egyetlen előnye, hogy olyan papot választunk akihez a távolság miatt ideáig nem jutottunk el.

Párom a gyerekekkel egy kupacba összegyűjtötték vágyaikat, szépen lerajzolták a színhelyeket. Evidens, ami nekik örömöt okoz, az nekem is: állatkert, strand, játszótér, múzeum, mozi, színház, zsúrok, efféle programok. Érdekes, az iskola még nem került fel a lajstromra.
Hangzavar bőven van itthon. Képzeletemben letelepszem lila színű, nyugalmat árasztó Balaton-felvidéki monoszlói levendulamezőre. Atmoszférájában órákat töltök, kezembe forgatok egy puha vagy kemény fedeles borítású könyvet és elutazom az író lelkivilágába. Csend vesz körül, magamba szívom a virágok illatát, az élet csodás dolgait, hogy később tovább adjam annak aki szembe jön velem.

Remélem, hogy ezen időszak jó oldalainak maradnak nyomai.

Bakancslistám összefoglalva


1. Mosoly: szabadalmaztatom mosolyra fakasztó szérumomat, mellékhatása nincs (mint Jokernél).
2. Szolidaritás: egy zsákra valót elteszek későbbiekre, amikor már nem lesz vírus.
3. Mamarobot:: következő szülői farsangi bálra elkészítem ezüst színű anyurobot jelmezemet.
4. Répa: karantén végére fülünkből is sárgarépa fog kibújni, feltalálom a mogyoróízű zöldségeket.
5. Kenyérsütés fortélyainak elsajátítása: beiratkozom péktanfolyamra.
6. Szülők: első dolgom meglátogatni őket. Viccen kívül.
7. Rokonok meghívása: előtte takarítónőt keresek hogy lakásunk elfogadható állapotba kerüljön.
8. Jegeskávé: hetente rendszeressé teszem, az lesz a cukorforrásom, Duracell elemem feltöltője.
9. Barátnő: ugyanaz, mint az előző sor, csak cukorforrás helyett örömforrás címkét kap.
10. Tánc: folytatom hobbim, de nyilvánosság helyett férjemnek mutatom be új koreográfiámat.
11. Szentmise: mindegy melyik templom, egyetlen kikötésem, az ülőhely jó kemény legyen!
12. Férjem és gyerekek kívánságai: tizennégy rajz készült. Melyik lesz az első? Jóisten tudja.
13. Csend: Tutira megvalósítom a levendula mezős pihenőt. Vagy a lakásunkat árasztom el vele.
42. Boldognak lenni egyszerű, csak szeressünk és fejezzük is ki.

Ládai Eszter

Szívdobbanás: Kovács Ádám Máté

28 éves mezőcsáti fiatalember vagyok. Amatőr színészként, gitáros kántorként, karnagyként, költőként, színdarabíróként, zeneszerzőként tevékenykedem Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részének több településén. A Kultúra Lovagrendje „A települések életminősége fejlesztéséért” a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntetett ki 2020. január 18-án.

 

Első állomás

A Magyar Kultúra Lovagjaként intenzív kulturális életet éltem egészen addig, míg be nem szüntettük az énekkari, népdalköri, férfikórus próbákat és az istentiszteleteket a járványra való tekintettel, tulajdonképpen megszűnt minden szabadidőben végzett szolgálati lehetőségem. Ám ebben a feszített tempójú menetrendben őszintén bevallom, sokszor nem volt idő a lelkemre. Így számomra ez az időszak sem a tétlenségről szól, hanem a lelkemben eddig felgyülemlett érzelmeim alkotásokban történő megjelenítéséről. Írok apevát, haikut, pundurkát, hagyományos verseket, kórusműveket, zenekari műveket és egy monodrámát, mindent, ami előadóművészettel kapcsolatos. Alkotásaimban egyértelműen teret kap most a jelenlegi helyzet és az erre adott lelki, szellemi reflexióm.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, mire tanít engem a vesztegzár, melyből reménység szerint mások is tanulhatnak. Tanít figyelmességet, türelmet, alázatot, melyben észrevehetem embertársaim szükségeit ebben a nyomorúságos helyzetben és ennek megfelelő segítséget tudok nekik nyújtani. Alapvetően így kellene ennek lennie, de körbe nézve a világban sajnos mást tapasztalunk, a profitmaximalizálás rányomta bélyegét az emberi kapcsolatainkra. Csak addig szükséges a másik, míg az érdekeim mentén ki tudom általa magamból hozni a legtöbbet és amint kisajtoltam minden cseppjét, dobom is ki a kukába. Ha pedig neki lenne segítségre szüksége? Ez a variáció meg sem történhet… nem állítom, hogy ez egy új jelenség, ahogy azt sem, hogy meglepődtem, mert tisztában vagyok a világban történő folyamatokkal. De nem értek vele egyet, mert az ember nem csak testből áll, hanem lélekből is.

A jelenlegi idő alkalmas egy kis önismeret elsajátítására, „befelé fordulásra”, melyben felismerhetjük lelki szükségleteinket, megoldást kereshetünk életünk eddigi kimondott, vagy elfojtott nehézségeire. Nem egyszerű, mert ebben az esetben - ha változást szeretnénk az életünket illetően - nem kereshetünk kifogásokat. De hosszútávon egy csodálatos lelki fejlődésnek lehet az első állomása. Ilyen állomás az én életemben a karantén.

Kovács Ádám Máté

 

Szívdobbanás: Kondra Katalin

45 éves vagyok, egy felnőtt lány és egy kamasz fiú anyja. 

Répcelakon élek, a munkám mellett vers klubot, színjátszó kört vezetek, verseket, novellákat, meséket írok. 

Van két irodalmi Facebook oldalam: Alkonyzóna, Kondra Katalin szerzői oldal, és létrehoztam egy blogot is.

 

Egyszerűen boldog

 

Amikor minden összezavar

csak a lelked nyugalmát vágyod,
amikor kilépnél az idő taposómából
aztán arra ébredsz hirtelen,
teljesült az álom. Megtörtént veled?
Egy történetet mondok el neked.
Maradj otthon- mondták a jó emberek.
Nem kell rohanni, kávéval kettesben

maradni, pizsamában olvasni az ágyban

most bármeddig lehet.
Reggelente madárdal zengi be a házat,
nem motorok zúgó zaja árad.
Nincsenek emberek amerre járok,
újra felfedeztem a régi világot
s mint egy gyermek csodálom
tenyérnyi helyen, a folyó lágy
sodródó vizében,

és madár röptében a szabadságot.
Szinte elfeledtem gazdag vagyok,
látni újra a lenyugvó napot,
fényt, árnyékot játszani testemen
ez több mint szerelem.
Ez élet, csoda, öröm, köszönöm.
Többre nem vágyom,

de ez mind kell nekem.

Kondra Katalin

  

Szívdobbanás: Kisgyörgy Ágnes

Kézdivásárhelyen élek, Erdélyben. 56 éves vagyok. Orvos asszisztens a szakmám és az is a foglalkozásom. Egész műszakban a sebészeten dolgozom. Fél műszakom a kórházi konyhán, mint dietetikus. 

Az asszisztensképzőben szakoktató mesterként tanítok. Két műszak között, ahogy az időm tartsa otthonápolást is végzek. 

Szoktam irogatni. Már gyerekkoromban volt az írás után érdeklődésem. Verset és forgatókönyvet írtam, amivel, az akkori Jóbarát országos diákfolyóiratban 3-ik helyezést értem el. Sajnos az akkori tanáraim nem támogatták a tehetségem, sőt a kedvem is elvették tőle, dicséret helyett megrovásban részesítettek, mert a forgatókönyvem egy brutális tanár órájáról szólt. A szakmatanulás végett Brassóba kellett folytassam tanulmányaim, román nyelven. Gyerekkori álmom vált valóra, azzal, hogy betegeket ápolhatok.

42 évesen leszázalékoltak. Huzamosabb ideig nem dolgozhattam. Először egy egészségügyi pályázatra figyeltem fel, amin el is vittem a nyereményt. Akkor jött az ötletem és a bátorságom, hogy kipróbáljam újra beindítani írói vénám keringését. Egy pályázattal nyertem egy Brüsszeli látogatást az Európai Parlamentbe 2010-ben. Egyre több versenybe nevezek be, kisebb-nagyobb sikerrel. A kudarcnak épp nem mondhatom, de a nem dobogós helyezésekből is tanulok. A sikerek erőt adnak a további alkotásokhoz. Több esszém is jelent meg a ma irodalma által hirdetett pályázatok segítségével. Versem is jelent meg nyomtatásban is, és online felületen is értem el esszé és vers kategóriában 7-8-9 helyezést 96 pályázó közül. Még a fiókomban is sok szerzeményem van. Ami hátrányom a kétnyelvűség, és bár igyekszem, de néha becsúszik még egy pár helyesírási hiba is. Meg kellett tanuljak fogalmazni ismét, mert a fogalmazás jobban ment román nyelven, a középiskola elvégzése után.

A kedvenc elfoglaltságom a betegápolás és a tanítás. Szabadidőben, pedig az írás. Sok kudarc volt az életemben, és meg kellett tanuljak örülni minden apró kis dolognak, hogy tovább tudjak lépni. Például: Elhelyeztek a munkahelyemről, valósággal utáltam, amit kellett végezzek. Első napokban akaratlanul peregtek a könnyeim munkába menet. A öngyilkosság határára sodortak. Van két gyerekem, és értük kellett éljek. Kapaszkodót kellett keressek. Csodálni kezdtem a természetet, felfigyeltem a madarak csicsergésére, a zöldellő fákra és észre sem vettem amint az idő elszaladt, s már a munkába találtam magam. Itt is megpróbáltam sikerélményeket szerezni. Nagyrészt ellenségként tekintettek rám a munkatársak. Kezdtem szűrővizsgálatokat szervezni és őket is bevonni az akcióba. Látván a siker örömét, kezdtek közeledni hozzám. Saláta diétát szerveztem tízóraira. Lassan-lassan csúcsokkal-völgyekkel elértem az 56 évet. Ha most kezdeném is, ezt  a szakmát választanám. Most sem tenném másképp. 

Fiam a nagyobb 25 éves-az én szakmámat követte, példaképe lettem. Lányom 21 éves, másodéves a Kolozsvári Szapiencia Egyetemen, az Európai tanulmányok, nemzetközi kapcsolatok karon. Férjem vegyészmérnökként dolgozott a kórházi laboratóriumban, de egészségügyi okokra hivatkozva kérte nyugdíjazását.

Kisgyörgy Ágnes

 Ölelés

 

Semmi sincs véletlen, és mégis oly nehéz elfogadni a mostani állapotot, amibe egy parányi, láthatatlan ellenség kényszerített. Amikor hallottam róla először, azt mondtam nem lehet igaz. Tanultam, tanítottam járványtant, de soha nem gondoltam volna, hogy ebben a modern világban illesmi előfordulhat. Térdre húllanak a nagyhatalmak, országok, vezérek. Mindenki kapkod. Felkészületlen éri a kórházakat ez az állapot. Mindig hívatásként, vagy jelentéktelen szakmaként kezelték az utóbbi időben az asszisztensek munkáját. Most mindenki próbálja kárpótolni? -vagy valóban felmérik, hogy a mi önzetlen, őszinte helytállásunkon múllik sokuk élete..
A csomagunk elő volt készítve, mint a háborúra, ha hívnak menni kell. Nem számít család, gyerek, férj, kik itthon maradnak. Vajon látom-e még valaha őket? Minden nap, egy utolsó búcsúzás volt számomra. Akár az is kilátásba volt helyezve, hogy más városba irányítanak, ha a szükség úgy kívánja. Amint bevezették a kijárási tilalmat, szabadidőnkbe négy fal közé kényszerültünk. A feszültség sem volt elhanyagolható. Nem akartam a családomon levezetni a feszültséget. Magamba zárkoztam. Egyetemista lányom a barátjához költözött, nehogy megfertőződjön tőlem. ha elkapom a kórt. Olyan jó érzés volt átölelni gyerekeim járvány előtt, A vírus megályt kiálltott. Már szinte borúltam volna gyerekem nyakába, amikor szólt-két méter távolság. A lányom hangját naponta hallottam, de hiányzott a bársonyos bőre a kiskezén, ahogy máskor átölelt, és magához szorított naponta többször is. Nem akartam, hogy lássák, érezzék a bennem viharzó feszültséget. Nagyon sok álmatlan éjszaka lopakodott életembe. Külön költöztem.Tévét vettem a szobámba, hogy enyhítsem az aggodalmam, sürgessem a hajnal eljövetelét álmatlan éjszakákon. Nem sokat segített. Okostelefont is vásároltam mert rá kényszerítettek, hogy a modern riasztást jobban meg tudják szervezni. Nagyon ellene voltam az okostelefonnak. Tizenhét évig szolgált engem egy Nokia telefon. Nehezen váltam meg tőle. Az újjat csak most tanulom, nehezen. Sokszor idegesít, ha nem boldogulok, jobb volt a régi-mondogatom magamban. Éjszakánként azt is bekapcsolom, a facin is navigálok, hogy enyhitsem a türelmetlenséget. Megkerestem elszármazott barátaimat, ami még némi mosolyt csal arcomra. Keresem a tájékoztatókat sorra, hátha talál már valaki valami csodaszert, a kézmosáson kivül, mert már kiszáradt a bőröm, a sok mosástól. A maszk viseléstől csak nehezebben lélegzem és fejfájást okoz. A baj soha nem jár egyedül. A járvány előtt, nagyon pörgős életem volt. Sokat dolgoztam, több helyen is, most pedig négyfal közé vagyok zárva. Cukorbeteg lévén, a gyógyszereket órára be kell venni és utánna kell enni. Enni-enni, de a mérleg nyelve is majd kiakadt, amikor méretkeztem. Kitaláltam minden diétát, vettem fogyasztó tablettát, semminek nem volt hatása. Vízhajtóval próbálkoztam, Elhagytam a kenyeret az étrendemből. Keto diétába kezdtem. Az eredmény elhanyagolható volt. Kitaláltam, hogy a csecsemő is csak akkor sír, ha éhes. Mi lenne, ha én is csak akkor ennék, ha éhes vagyok? A cukorbeteg étkezzen ötször!-de ki viseli a kilókat? Elkezdtem csak akkor enni, ha korrog a gyomrom, és nem bírom az éjséget. Vásároltam bónúsznak 100 gr -os diétás csokit. ha hipózok Csökkentettem a kalória mennyiséget is, de még ez is sok a visszaszorult mozgáshoz. A szomszédaim elkezdtek reggelente szaladni. Az én súlyom már akkora, hogy tönkre tenném az izületeim vele. Ugrókötelet vásároltam. Hogy ne a szomszéd feje tetején ugráljak, a munkába, az irodámba zárkózva üzöm ezt a sportot. Az eredmény még várat magára. Ami késik nem múlik, mondja a közmondás. Abban a reményben zárom pályázatom, hogy minden kezdetnek vége lesz, ezt is legyőzzük, és újra ölelhessük egymást mint a járvány előtt,

 

 

 

Szívdobbanás: Keresztes Aranka

Budapesten élek. 55 éves vagyok. Optometristaként dolgozom egy optikaüzletben. A látás vizsgálata során egyszerűen és röviden a szemüveg felírásával foglalkozom.

A naplószerű írásaim, hosszabb feljegyzéseim egy betegség utáni gyógyulás időszakában születtek. Sokat segítettek a problémák feldolgozásában.

Kedvenc időtöltésem a tánc, bármilyen mennyiségben: salsa, womenstyle és a balett!

Egy 25 éves fiúgyermekem van, aki már önállóan külön él. Én Pécsen nőttem fel, párom pedig kubai származású, így színes az életünk a pécsi és kubai barátok gyűrűjében. Külön köszönöm testvéremnek Andreának a sok segítséget a betegségből való felépülésemben!

Hétköznapi vágyaim az önkarantén idején

2020. március 16. reggel éppen serényen dolgoztam munkahelyemen, mikor megcsörrent a telefon és a főnökség utasítása a következő volt: Rögtön pakolj és nyomás haza! A koronajárvány miatt nálad nem kérdés, hogy biztonságban légy minél előbb! Miért érdemeltem ki ezt a „megkülönböztetést”?  Vastagbéldaganatomat, a számomra  legjobb professzor rajtam végzett  műtétje során,ahogy ő mondta: kidobtuk!  A kemoterápiás kezelés után felépültem és itt vagyok másfél éve tünetmentesen! A betegségem itthon töltött hosszú hónapjai alatt sokszor gondoltam arra, hiába van sok szabad időm, az állandó rosszullétek miatt nem élvezhetem teljesen. Akkor azt gondoltam: milyen csodás lenne egészségesen és időmilliomosként itthon lenni! Hát már ez lenne az első pontja a bakancslistámnak, ami most megvalósult! Egyik pillanatról a másikra egy új helyzet elé állította az emberek millióit az élet.

Maradj otthon! De nézzük a pozitív oldalát az otthonmaradásnak!   13+1    pontban lássuk a rég dédelgetett álmokat miként valósítottam meg az izolációval barátságban.

  1. Mi az amire otthon rögtön rákattan mindenki a bezártság alatt? Hát persze, hogy az evés! Egyébként is a betegségemből kifolyólag már áttértem az egészségtudatosabb étkezésre, de már kívántam, hogy tovább fejlesszem, tökéletesítsem. Most idő és lehetőség adott volt a kísérletezésekre. Először az immunrendszeremnek szükséges vitaminokat kell megadni és minél természetesebb formában. De kinek van kedve egy uborkát, vagy sárgarépát rágcsálni, mondjuk almás pite helyett? Erre a megoldás a különféle turmixok és shakek lettek. Egy banán, egy cékla egy kis mézzel összeturmixolva fenséges reggeli. Minden nap más színű és ízű turmixokat találtam ki, majd ezeket lefotóztam rövid receptet mellékeltem, így született meg a mini receptgyűjteményem!
  2. Olvasni, olvasni, olvasni! No, ez az amire a legkevesebb időm volt. De nem csak az volt a vágyam, hogy sok könyvet olvassak. A mélyebb témájú, nem éppen szórakoztató könyveket hamar összecsapja az ember, főleg egy nehéz munkanap után képtelen rá koncentrálni. Most ez a vágyam is teljesülhetett. Többször elkezdhettem ugyanazt a bekezdést, és volt időm elmerengeni bizonyos részeken. Sőt! Nyitottam egy kis füzetet, amelybe a számomra fontos részeket kijegyzeteltem, idézeteket gyűjtöttem. A  karantén után, egy-egy nehéz élethelyzetben milyen sokat fog segíteni ezeket az idézeteket feleleveníteni, bizonyos mondatokon elgondolkodni! Abszolút kikapcsolódás!
  3. 3. Mozogni és jógázni! Hányszor, de hányszor elterveztem, beiratkozok jógára. A kifogások mindenkinek ismertek… most nincs időm, most nincs pénzem, majd holnap, vagy csak most nincs kedvem… Most pedig van időm, nem kerül pénzbe és ha ebben a pillanatban nincs kedvem hozzá, akkor lesz majd kedvem pár óra múlva. A karanténban a legnagyobb találmány az online jóga! Természetesen a kezdő jógaórák követhetőek, nem nehezek, mégis átmozgatnak, kikapcsolnak, energiával töltenek fel. Most már nagyobb aktivitással és bátrabban, eltökéltebben fogok egy jógatanfolyamra jelentkezni a járvány után.
  4. 4. Tai chi! A Tai chi volt azoknak a mozgásformáknak az egyike, amiről soha nem akartam lemondani. A kemoterápiás kezelésem alatt is jártam egy csupaszív edzőhöz, aki nagyon megszerettette velem. A felépülésem után a munkám mellett nem tudtam tovább látogatni az órákat, bármelyik időpontról elkéstem volna. Bezzeg most nem tudtam elkésni az online órákról! Segítségével a belső energiámat tudtam megmozgatni és egyensúlyban tartani.
  5. 5. El Camino- a lakótelepen! Egészségügyi sétára mindenki mehet! Pláne, ha a délutáni napsütésben olyan kis utcákat fedezünk fel, amelyekre egyébként soha nem fordulnánk be. A családi házak kerítései mit rejthetnek? Milyen eldugott, számomra kis üzleteket, parkokat, játszótereket találok? A hosszas, több órás séták során rendezhetem a gondolataimat is! Ja és közben a mozgásért is teszek!
  6. Salsa! Kubai táncot kubai tanártól! Az internet segítségével a nappalim tengerparttá változott és a csodálatos ritmusokkal pár nélkül (vagy olykor egy szék segítségével) a kezdő kurzust végigjártam! Jól leizzadtam a ritmusok kavalkádjára, kellemesen elfáradtam és most már mehetek salsabuliba, ha kinyitnak a szórakozóhelyek!
  7. Filmezés. Olyan hosszú volt a lista azokról a filmekről, amelyekre eddig nem volt időm! Így végre elővettem a régi magyar gyerekkori  kalandfilmeket is, és varázslatos időutazást tettem és sokat nevettem.
  8. Meditáció. Imagináció, Simonton klub. Pont erre volt a legkevesebb lehetőség a stresszes hétköznapokban, hiszen olyan állapotra törekedek, amikor a testem és lelkem is ellazul. Mindent átengedek a nyugalomnak és a belsőmre koncentrálok. Képzelőerőmmel az egészséges test elképzelése a legfontosabb! Gyakorlással könnyebb lesz ezekhez a gyakorlatokhoz visszatérni a karantén után. Ehhez kitűnő támogatást kapok egy végtelenül kedves pszichoonkológus doktornő személyében, akihez személyesen a klub találkozóira nem tudok eljutni, de a karantén alatti blogbejegyzései erőt adnak, és akár a „zoom” segítségével csoportfoglalkozásokkal is segít.
  9. Régi képek albumba rendezése. A képek nézegetése közben ezer és ezer kedves emlék, történet elevenedik meg, beszippant a múlt, szóval nosztalgiázok.
  10. Fotózás. Az egészségügyi séta során a tavasz gyönyűrűségeibe botlok, szinte az orrom előtt hever a csodálatos növények sokasága. Még egy egyszerű pitypangról közelről, hihetetlenül érdekes képet lehet készíteni. Egyszerűen telefonnal fotózok, de törekszem jó minőségű és érdekes kép elkészítésére, hiszen karantén után a legjobb képeket kinagyítattom és bekeretezve a hálószobám dísze lesz!
  11. Aludni. Aludni sokat és a pihentető alvás után akkor ébredni, amikor jólesik.
  12. Koncertek felvételről és élőben. Hát ez már luxus! Az élő koncertnél a legelső sorban ugrálhatok, a jegy ingyen van, nem kell sorban állni a sörért, csak kiszaladok a hűtőhöz és még ki se kell öltözni!
  13. Online színház. Sok színház nyitotta meg digitális archívumát ingyenesen. Milyen meglepetés, hogy több olyan táncelőadást és balettet is meg tudtam nézni, amelyre korábban, akár a jegy ára miatt nem volt lehetőségem. Milyen jó dolog belefeledkezni az előadás folyamatába, a színészek játékába. A színházzal sikerül eltávolodni a mindennapi problémáktól és egy kulturális élménnyel leszek gazdagabb.

 13 +1. Karanténbuli a barátokkal! A hiányzó barátokkal a laptop képernyőjén együtt kibeszéljük a problémáinkat, majd nagyokat nevetgélünk egy pohár bor kíséretében!

Keresztes Aranka

Szívdobbanás: Halászné Magyar Márta

Ecseren élek, 1970-ben születtem, idén májusban lettem 50 éves.

Szociális munkás diplomával és többféle emelt szintű egészségügyi szakképesítéssel rendelkezem. Hosszú évtizedekig egészségügyben és szociális szférában dolgoztam, ez év március végéig. A munkámat mindig is hivatásnak tekintettem. Hobbym a népművészet, hagyományőrzés, hímzés, olvasás, konyhai kreatívkodás. Nagyom szeretem az irodalmat. Írni kb. egy éve kezdtem, ahogy ez általában lenni szokott: főként magamnak, legtöbb írásom a fiókom mélyén lapul; de olvasásélményeket és ételkészítési ötleteket meg is szoktam osztani néha az ismerőseimmel. Irodalmi pályázatra idén küldtem be először írásomat. Férjnél vagyok, felnőtt gyermekem és egy gyönyörű, aranyos, kicsi unokám van.

 

  1. A „maradj otthon” időszak jegyében született bakancslistám 1. pontja természetesen azt a vágyat tartalmazza, ami nagymamaként a legfontosabb számomra: nagyon szeretném az édes kicsi Unokámat megölelni, babusgatni, az ölembe venni és sokat játszani Vele! Tudom, hogy a mi nagyszüleink idejében nem volt internet, nem volt lehetőség messengeren és egyebeken beszélni a távolabb élő szeretteinkkel; sőt, vezetékes telefon is ritka volt, a mobil nem létezett. Most videohívás esetén nemcsak hallhatjuk, hanem láthatjuk is a nem velünk lakó gyerekeinket, unokáinkat. Ám igazán megölelni egy kicsi unokát mégiscsak más, mint fényképen látni vagy a videohívás röpke perceiben rácsodálkozni, hogy milyen sokat nőtt megint pár nap alatt. Tudom, ki kell bírni ezt az időszakot, kibírjuk igen- de az őszinteség kimondatja velem, hogy igenis nagyon nehéz. Nem egészen egy évvel ezelőtt még az első kisunokánk megszületését vártuk- most pedig a koronavírus-járvány miatti központi és a saját magaunk által felállított óvintézkedések közbeszólnak a nagyszülő-unoka találkozásokba.
  2. A második pont szorosan kapcsolódik az elsőhöz: az Unokám kedves szüleit is nagyon szeretném már megölelni! Úgy rendesen, felhőtlenül, szívből és szeretetből, nem csak virtuálisan.
  3. A családtagok ezen időszakra eső szülinapi köszöntését most ahogy lehet úgy, de ebben a helyzetben is szeretettel megvalósítani, most „ölelésmentesen”- de később személyesen.
  4. A legjobb barátnőm 50. szülinapja volt nemrég, aminek megünneplése elmaradt. Telefonon, képeslapok küldésével, messengeren és minden lehető módon felköszöntöttem, de ez így nem az igazi. Ráadásul most egy nagyon nehéz időszakon megy keresztül, közeli hozzátartozója elvesztése miatt- és bár naponta beszélünk telefonon és igyekszem belé lelket önteni, de most személyesen nem tudom vígasztalni. Bízom benne, hogy megnyugszik a lelke, és a járványhelyzet elmúltával átadhatom neki a szülinapi ajándékot amit még jóval korábban gondosan választottam ki számára a szép kerek szülinapjára.
  5. Egy hagyományőrző kör tagja vagyok, és már nagyon hiányoznak a heti rendszerességű próbáink. Interneten tartjuk a kapcsolatot a többiekkel. Rengeteg hagyományőrző program elmaradt, ezek is hiányoznak. Jó lenne már ismét együtt „ápolni a hagyományokat” .
  6. A kézi hímzés szerelmeseként most is hímzek hobbyszinten a kicsit több szabadidőmben (már amennyit a látásom enged, mert már az sem tökéletes sajnos), javarészt a saját népviseletemhez tartozó ruhadarabokat. Szeretném ezeket viselni rendezvényeken.
  7. Az olvasás a másik hobbym. Elolvastam néhány könyvet, de még sok van az elolvasandóim listáján. A „házi könyvtáram” polcairól olvasok el újra könyveket, mivel a könyvtárak zárva vannak. A papíralapú könyveket szeretem, de most lehet, hogy jó lett volna valami „ E-book” – de amint lehet én bizony ismét könyvtárlátogató leszek.
  8. Habár szeretek főzni, erre nem volt munka mellett mindennap időm, ezért több napra főztem előre, hisz reggeltől estig nem voltam otthon a munkám és a napi ingázás miatt. Most több időm van főzésre. A konyhai kreatívkodás feltölt, új recepteket próbálok ki, és örülök, ha igazán jól sikerül egy-egy étel. A most kipróbált és bevált recepteket megtartom és valószínűleg még jónéhány „ételkreációt” kitalálok. Ez a hobbym a férjemnek is tetszik J
  9. Míg munka után fáradtan hazaérve gyorsan „bekaptuk” az ételt, sokszor bizony ketten kétféle mintájú tányérból ettünk. Most szépen megterítek mire a férjem hazaér a munkából. Nem mondom, hogy ez a legfontosabb dolog, természetesen sokkal fontosabb az, hogy az embernek legyen mit ennie és kevésbé fontos, hogy milyen tányérból fogyasztja el az ételt. Azonban eszembe jutott, hogy most van időm ezzel a részlettel is foglalkozni, és örömmel teszem. Használom a porcelánjaimat amik eddig csak ünnepi alkalmakkor kerültek az asztalra, egyébként a szekrényben várakoztak, hogy terítékre kerüljenek. Azt a gondolatot, hogy azért vannak a tárgyaink, hogy használjuk azokat, valószínűleg megtartom majd a továbbiakban is, és például a szép tányérokat használni fogjuk rendszeresen a járványügyi veszélyhelyzet után is.
  10. Egészségügyi sétáim közben most rendszeresen fotózok: fákat, virágokat, mindenféle szépet útközben. Ez tetszik, ezt a szokást megtartom valószínűleg a későbbiek során is.
  11. A könyvbemutatók, dedikálások is nagyon hiányoznak. Tegnap egy online könyvbemutatón vettem részt, míg korábban soha. Jó volt, de várom már az „igazi” személyes részvételű könyvbemutatókat, az író-olvasó találkozókat, azok közelebb állnak hozzám.
  12. Sok „kreatív ötlet” videót nézek. Szeretnék megvalósítani néhány ötletet a későbbiekben.
  13. Most úgy osztom be a napirendemet ahogyan számomra a legmegfelelőbb. Nem mondom, hogy minden itthoni feladat tökéletesen el van végezve, de sokkal jobban, mint amikor reggeltől estig lohol az ember. Az általános túlterhelést, túlvállalást ki kéne iktatni a későbbiekben is, legalábbis törekedni fogok erre.

+1. Barátaim eddig is sok esetben kértek segítséget tőlem, ha valamilyen dokumentum megfogalmazásában elakadtak; most többen fordultak hozzám az ismerőseim közül, és szívesen segítettem is mindegyiküknek. Ezzel nekik is segítettem, és én magam is gyakoroltam az írást, a fogalmazást. Mivel egészségügyi (főleg mozgásszervi) problémák miatt korlátozott, hogy milyen munkákat tudok elvégezni (korábbi munkámat elvesztettem nemrég), nagyon szeretnék olyan munkát találni, ami otthonról végezhető. Leginkább az írás, fogalmazás áll közel hozzám, jó lenne valami olyan munkalehetőséghez jutni, melynek során ilyen irányú tevékenységet végezhetek.

Halászné Magyar Márta

Szívdobbanás: Faragó-Kupi Andrea

Budapesten élek, és 32 éves vagyok.

Recepciós voltam, jelenleg GYED-en vagyok és most felvételizek az ELTE óvópedagógia szakára, vagyis szeretnék szakmát váltani.

2016 óta rendszeresen írok verseket, novellákat. Eddigi legjobb eredményeim: Anyanyelv ápolók szövetsége - Hobbinyelv pályázat 3. helyezés. Szárnypróbálgatók, próza kategóriában 3. helyezés.

Az íráson kívül imádok túrázni és futni. 2013 óta rendszeresen túrázok és futok. Amire a legbüszkébb vagyok az 4 félmaraton teljesítése.

A férjemmel és lányommal élek egy szép, kertes családi házban. A lányom jelenleg 15 hónapos, így a szabadidőm nagy részét az ő nevelése tölti ki.

 

Bakancslista

 Régóta írok már bakancslistát. Van havi és éves, meg „ha túl leszünk ezen az időszakon” utáni bakancslistám is. Vagyis én nagyon szeretem a listákat. Ad egy kis iránymutatást és nem hagyja az embert célok nélkül. Bár érdemes időközönként ápolni ezeket a listákat. Mondjuk úgy negyedévente, félévente. Akár össze is lehet kötni mással! Én például a pénteket a növénylocsolással és a sütéssel kötöm össze. Sütni szeretek, a növénylocsolás meg kötelező. De nálam az egyikből következik a másik. Így nehezebb megfeledkezni róluk, vagy mégis?

Na mindegy szóval egy bakancs listát is ápolni kell időnként. Gyomlálni, gazolni, ültetni bele új célokat, álmokat. Én legalábbis így szoktam.

Néha már az is jól esik ha sorba rendezem őket. De amikor pipipálom őket, az egyenesen mennyei. Jó tudni, hogy mindig vannak céljaim, még akkor is ha néha megfeledkeznék róluk, vagy ha csak legyintenék egyet rájuk, mondván: úgyse fog sikerülni.

Néha minél többet nézem őket, annál jobban elhiszem, hogy sikerülhet. Szerintem valahogy így működhetnek a sikeres emberek is.

Talán csak egy rákfenéje van a bakancs listáknak. Az emberek néha szeretik túlzsúfolni. Esetleg teljesen lehetetlen dolgokkal megpakolni.

Példának okáért, belőlem sose lenne jó énekes. Így ha az kerülne a bakancs listámra, hogy „fellépni a MÜPÁ-ban”- valószínűleg totálisan irreális lenne. És roppant elkeserítő, ha ez sose válik valóra.

Illetve érdemes a kicsire is adni! Ami nagyjából biztos, hogy bekövetkezhet és nincs különösebb akadálya: találkozni egy baráttal, nyugodtan meginni egy kávét a teraszon. Vagy akár végig nézni a kedvenc sorozatod.

Hogy ezeknek mi köze a bakancs listához? Miért is ne lehetnének rajta? Hisz mikor volt utoljára időd, mondjuk elolvasni egy könyvet együltő helyedben. Na? Bár mondjuk, én nem vágyok erre és most nincs is ennyi időm, de miért ne lehetne ez is cél?

S most hogy már mindent leírtam a bakancslistáról, amit tudni érdemes, tudjátok, nekem mi szerepel a karantén után az első helyen? Kisgyerekes anyukaként?

Elmenni egy órára egy trambulin parkban, és kiugrálni magamból a feszkót. Szerintetek reális cél?

 Faragó-Kupi Andrea

Szerintünk igen és hajrá! (- a szerk.)

  

Szívdobbanás pályázatunk különdíjasa: Tóth Istvánné, Anna néni

A Hosszúpályi Idősek Otthona lakójától érkezett meg az első pályamű, amiből képet kaphattunk, hogyan élték meg az otthonokban élők a COVID19 járványt és a kijárási korlátozást.

Köszönjük a verses beszámolót Anna néninek! Neki és lakótársainak további aktív szellemi életet és fizikai létet kívánunk!

 

Bemutatkozás: 1942. október 20-án született Vértesen. 2019. június 1. óta a Hosszúpályi Szociális Szolgáltató Központ lakója. Aktív korában pénztárosként és manikűrösként dolgozott.

Rendszeresen ír verseket az őt ért hatásokról, napi aktualitásokról. 
Kedvenc elfoglaltságát nagyon nehéz meghatározni, a legjobb szó rá, hogy örökmozgó. Minden érdekli: olvas, kertészkedik,énekel és persze verseket ír.  A  foglalkozások oszlopos tagja.
Egy fiú és egy lány édesanyja, 4 unoka és 2 dédunoka nagymamája.

 

Járvány idején

 

Be van zárva a nyugdíjas ház,

Mert fenyeget minket a láz.

Családunktól el van zárva,

 Nagy a bánat mostanába.

Sírunk- rívunk, énekelünk,

Napjainkat búban éljük.

Jó Istenünk, arra kérünk,

A harcunkba segíts nékünk.

Legyen eső, legyen szél,

A meleg most sokat ér.

Ettől pusztul el a vírus,

Ha harcba szállsz te is Vilmos.

Legyőzzük a „koronát”,

Így élő maradsz jó barát.

Kinyílhat a nyugdíjas ház ajtaja,

Nincs már veszély, jöhet már az unoka.

Tisztogatunk- pucolunk,

A higiénére sokat adunk.

Elpusztul a „korona”,

Vidám lesz az idősek otthona.

 

Tóth Istvánné, Anna néni

Szívdobbanás pályázatunk VII. helyezettje: T. Takács Zsuzsa

Bemutatkozás: 

Az írás számomra égi adomány. Azóta írok történeteket, amióta az iskolában megtanultam írni.
Huszonévesen újságíró és szerkesztő-riporter is voltam, aztán harmincasként jogi osztályon dolgoztam.
Legalább 15 évig nem írtam, de aztán jött egy pillanat 3 évvel ezelőtt, amikor megírtam a rákom történetét. Ihletet pillanat volt, azóta újra írok. Ha valaki tehetséget kapott az íráshoz vagy bármi máshol, ne pazarolja el. Ha csak önmaga talál benne élvezetet, nem jelenik meg, amit ír vagy nem állítják ki, amit alkot, akkor is írjon, alkosson.
Tíz évvel ezelőtt vastagbélrákom volt. Miután megírtam a történetét, láttam egy novellás pályázatot, elküldtem rá egy írást, nem nyertem, de azóta rendszeresen írok, ha van ihletem egy-egy történethez és indulok pályázatokon az írásaimmal. Újságokban is megjelentek novelláim.
Budapesten élek, 49 éves vagyok. Nincs gyerekem, férjem. Még keresem az Igazit, aki a társam, a szerelmem, a legjobb barátom lehet, akire mindig számíthatok.
Szeretem a filmeket, könyveket, szívesen elmegyek kiállításokra, programokra és csodálatos dolog a Facebook, kapcsolatot lehet tartani távoli ismerősökkel, új barátságokat találni.
Nekem hobbi is a reklám-marketing, ilyen oldalakat is követek a Facebookon és írással foglalkozó csoportokban is tag vagyok, így találtam rá erre a pályázatra is. Nekem is van egy írói csoportom, ahová kiposztolok írással kapcsolatos pályázatokat és az írásaimat, ha megjelennek.
Jelenleg keresem a helyem. Szövegírással, reklám-marketinggel, szinkronizálással szeretnék foglalkozni, mert ezek nem munkát jelentenének, hanem szenvedélyt és hivatást.

 13+1 óhaj, vágy

Ne múljon el a karantén után

  1. a segítőkészség: ételt vinni annak, akinek nincs miből megvenni vagy nem tud érte elmenni.
  2. a szeretet: tudni, hogy elveszítheted, akit szeretsz, felhívni rég nem látott barátot, észrevenni, ha valaki magányos.
  3. a szabadságvágy: hogy bárhová elmehetsz és van munkád, amiből megélhetsz.
  4. a kutyasétáltatás: hogy érezzétek az együtt töltött idő léleksimogató hatását. (Tudd, hogy ha elmész otthonról, az ő napjai téged várva telnek. Legyetek együtt, játssz vele.)
  5. a játék és a közös tanulás: mert az apák és anyák is jó, ha tudják, hogy miket tanul a gyerekük és együtt játszani életre szóló élmény marad.
  6. hogy van hol lakni: ahol biztonságban vagy, megvéd a külvilágtól, akkor is, ha láthatatlan ellenség leselkedik áldozatra várva.

Legyen újra a karantén után

  1. támogatás: mindenkinek, aki szegény, gyenge, beteg.
  2. ölelés: a nagymamát és unokát, a távol lévő szerelmet, kezet nyújtani és elfogadva megrázni, meg a születésnapi tortán gyertyát elfújni.
  3. utazás: szabadon bejárni a világot úgy, hogy van otthonod, ahová hazatérsz és munkád, amit szeretsz, s fizetésed, elegendő egy jó élethez.
  4. a macskák kedvenc konzervje: ami a karantén idején nem jutott át a határzáron, hogy érezze, hogy fontos neked, mert ő egész nap a hazatértedre vár, rád és a finom falatokra. (Engedd melléd kucorodni és simogasd sokat.)
  5. közös élmény a gyerekeddel: játszatok, kiránduljatok, olvass neki mesét, társasjátékozzatok és tanulj is vele. (Így leszel igazán édesapa és édesanya, nemcsak szülő.)
  6. otthon: ahol alszol, ahol jól érzed magad és ahová belépve azt mondhatod, hogy hazaértem.

Végül 13-ként, maradjon meg

a köszönet: azoknak, akik beteget ápolnak, elviszik a szemeted, hóban-fagyban kiviszik a leveled, naphosszat árulnak piacon vagy élelmiszerboltban dolgoznak, tanítják a gyereked, földet művelnek, gyártósor mellett állnak vagy sofőrként szállítanak, vagyis mindazoknak, akik működésben tartják a világot, s

megbecsülni egymást: akkor is, ha nem hagy nyomot arcokon a védőmaszk és hétköznapivá válik, hogy bárhová mehetünk és akármit vehetünk.

+1: Világbéke! (Tényleg!)

  T. Takács Zsuzsa

Szívdobbanás pályázatunk VI. helyezettje: dr. Juhászné Jedlovszky Mária

Bemutatkozás: 

Budapesten, a XI. kerületben élek. Ózdon születtem, 70 éves vagyok. 2007-ben nyugdíjba mentem, addig geológusként a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgoztam. Szerettem a szakmámat, örömmel végeztem mindvégig a munkámat.

4 éve kezdtem el verseket írni, amikor mellrákot diagnosztizáltak nálam. Egy kötetem került kiadásra Mentőkötelek címmel, amiben a betegségemmel és gyógyulásommal kapcsolatos érzéseimet fogalmaztam meg a célból is, hogy segítsek a még "úton lévőknek".

A sorstársammal és Bakos József író- és szerkesztővel jótékonysági könyvbemutatót szerveztünk az Országos Onkológiai Intézetben, ahol a bevételt felajánlottuk a betegek gyógyítására. 

Egyik kedvenc elfoglaltságom azóta is a versírás, de szeretek énekelni, kártyázni, pingpingozni, sétálni, de leginkább az unokákkal játszani.

Két fiam Amadé (46 éves) és Márton (38 éves) összesen 6 unokával (3 fiú és 3 lány) ajándékozott meg, akikben a legnagyobb örömöm telik. Kitűnő fiúk és boldog családapák. Az unokák egytől egyig csodálatos gyerekek.

 

Bakancslistán II.

Nincs is talán, mire nagyon vágyom
semmi sem csábít a láthatáron
nem várok nagy rácsodálkozásra
inkább a befelé fordulásra
magamban lelni rejtett kincseket
felfedezni lelki élményeket
készen lenni a befogadásra
mostban élni, nem gondolni másra
arra várni, mire nem készültem
tükörbe nézni hófehér őszülten
elégedetten visszamosolyogni
önmagamat homlokon csókolni.

 

(353.) Bakancslistán

Testem falak között 

lelkem átköltözött
éteri világba

mennyország házába
ahol mindent lehet 

mert csak a szeretet

tölti be a létet

semmi sem ér véget 

bármi elérhető

bárki szerethető 

nem ér fel a sóhaj 

mindennemű óhaj 

azonnal teljesül

nem hiányzik semmi

bárkit tudsz ölelni

látod mosolygását

őrzöd pillantását
mégis van valami 

nem lehet pótolni
az együttlét varázsát

tárt karok hívását

egymás érintését 

bőröd selymességét
teljesülő vágyat

ami feléd árad
a szeretetéhség 

az egyetlen erő
magányosságban nem kielégíthető
bakancslistán csupán 

csak egyedül marad
míg a vágy ereje 

ledönti a falat.

 

(354.) 13+1

Karanténba zárva

vágyak után járva
azon gondolkodom 

mi hiányzik nagyon
mindent számbavéve 

a javakat nézve
nem kell epekednem 

mindenhez van kedvem
akár tizenhárom megnyilvánulásom
lehetne a létben 

érdekesség képpen megpróbálnék mindent
mégsem hiányozna 

ha éppen nem volna
csupán egy valami

ami egyedüli
nélkülözhetetlen
különben az élet 

elviselhetetlen
erre vágyik minden 

érző földi lélek
csakis szeretettel 

élhető az élet.

"Jedymary"

  

Iratkozzon fel hírlevelünkre!