Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Szívdobbanás: Keresztes Aranka

Budapesten élek. 55 éves vagyok. Optometristaként dolgozom egy optikaüzletben. A látás vizsgálata során egyszerűen és röviden a szemüveg felírásával foglalkozom.

A naplószerű írásaim, hosszabb feljegyzéseim egy betegség utáni gyógyulás időszakában születtek. Sokat segítettek a problémák feldolgozásában.

Kedvenc időtöltésem a tánc, bármilyen mennyiségben: salsa, womenstyle és a balett!

Egy 25 éves fiúgyermekem van, aki már önállóan külön él. Én Pécsen nőttem fel, párom pedig kubai származású, így színes az életünk a pécsi és kubai barátok gyűrűjében. Külön köszönöm testvéremnek Andreának a sok segítséget a betegségből való felépülésemben!

Hétköznapi vágyaim az önkarantén idején

2020. március 16. reggel éppen serényen dolgoztam munkahelyemen, mikor megcsörrent a telefon és a főnökség utasítása a következő volt: Rögtön pakolj és nyomás haza! A koronajárvány miatt nálad nem kérdés, hogy biztonságban légy minél előbb! Miért érdemeltem ki ezt a „megkülönböztetést”?  Vastagbéldaganatomat, a számomra  legjobb professzor rajtam végzett  műtétje során,ahogy ő mondta: kidobtuk!  A kemoterápiás kezelés után felépültem és itt vagyok másfél éve tünetmentesen! A betegségem itthon töltött hosszú hónapjai alatt sokszor gondoltam arra, hiába van sok szabad időm, az állandó rosszullétek miatt nem élvezhetem teljesen. Akkor azt gondoltam: milyen csodás lenne egészségesen és időmilliomosként itthon lenni! Hát már ez lenne az első pontja a bakancslistámnak, ami most megvalósult! Egyik pillanatról a másikra egy új helyzet elé állította az emberek millióit az élet.

Maradj otthon! De nézzük a pozitív oldalát az otthonmaradásnak!   13+1    pontban lássuk a rég dédelgetett álmokat miként valósítottam meg az izolációval barátságban.

  1. Mi az amire otthon rögtön rákattan mindenki a bezártság alatt? Hát persze, hogy az evés! Egyébként is a betegségemből kifolyólag már áttértem az egészségtudatosabb étkezésre, de már kívántam, hogy tovább fejlesszem, tökéletesítsem. Most idő és lehetőség adott volt a kísérletezésekre. Először az immunrendszeremnek szükséges vitaminokat kell megadni és minél természetesebb formában. De kinek van kedve egy uborkát, vagy sárgarépát rágcsálni, mondjuk almás pite helyett? Erre a megoldás a különféle turmixok és shakek lettek. Egy banán, egy cékla egy kis mézzel összeturmixolva fenséges reggeli. Minden nap más színű és ízű turmixokat találtam ki, majd ezeket lefotóztam rövid receptet mellékeltem, így született meg a mini receptgyűjteményem!
  2. Olvasni, olvasni, olvasni! No, ez az amire a legkevesebb időm volt. De nem csak az volt a vágyam, hogy sok könyvet olvassak. A mélyebb témájú, nem éppen szórakoztató könyveket hamar összecsapja az ember, főleg egy nehéz munkanap után képtelen rá koncentrálni. Most ez a vágyam is teljesülhetett. Többször elkezdhettem ugyanazt a bekezdést, és volt időm elmerengeni bizonyos részeken. Sőt! Nyitottam egy kis füzetet, amelybe a számomra fontos részeket kijegyzeteltem, idézeteket gyűjtöttem. A  karantén után, egy-egy nehéz élethelyzetben milyen sokat fog segíteni ezeket az idézeteket feleleveníteni, bizonyos mondatokon elgondolkodni! Abszolút kikapcsolódás!
  3. 3. Mozogni és jógázni! Hányszor, de hányszor elterveztem, beiratkozok jógára. A kifogások mindenkinek ismertek… most nincs időm, most nincs pénzem, majd holnap, vagy csak most nincs kedvem… Most pedig van időm, nem kerül pénzbe és ha ebben a pillanatban nincs kedvem hozzá, akkor lesz majd kedvem pár óra múlva. A karanténban a legnagyobb találmány az online jóga! Természetesen a kezdő jógaórák követhetőek, nem nehezek, mégis átmozgatnak, kikapcsolnak, energiával töltenek fel. Most már nagyobb aktivitással és bátrabban, eltökéltebben fogok egy jógatanfolyamra jelentkezni a járvány után.
  4. 4. Tai chi! A Tai chi volt azoknak a mozgásformáknak az egyike, amiről soha nem akartam lemondani. A kemoterápiás kezelésem alatt is jártam egy csupaszív edzőhöz, aki nagyon megszerettette velem. A felépülésem után a munkám mellett nem tudtam tovább látogatni az órákat, bármelyik időpontról elkéstem volna. Bezzeg most nem tudtam elkésni az online órákról! Segítségével a belső energiámat tudtam megmozgatni és egyensúlyban tartani.
  5. 5. El Camino- a lakótelepen! Egészségügyi sétára mindenki mehet! Pláne, ha a délutáni napsütésben olyan kis utcákat fedezünk fel, amelyekre egyébként soha nem fordulnánk be. A családi házak kerítései mit rejthetnek? Milyen eldugott, számomra kis üzleteket, parkokat, játszótereket találok? A hosszas, több órás séták során rendezhetem a gondolataimat is! Ja és közben a mozgásért is teszek!
  6. Salsa! Kubai táncot kubai tanártól! Az internet segítségével a nappalim tengerparttá változott és a csodálatos ritmusokkal pár nélkül (vagy olykor egy szék segítségével) a kezdő kurzust végigjártam! Jól leizzadtam a ritmusok kavalkádjára, kellemesen elfáradtam és most már mehetek salsabuliba, ha kinyitnak a szórakozóhelyek!
  7. Filmezés. Olyan hosszú volt a lista azokról a filmekről, amelyekre eddig nem volt időm! Így végre elővettem a régi magyar gyerekkori  kalandfilmeket is, és varázslatos időutazást tettem és sokat nevettem.
  8. Meditáció. Imagináció, Simonton klub. Pont erre volt a legkevesebb lehetőség a stresszes hétköznapokban, hiszen olyan állapotra törekedek, amikor a testem és lelkem is ellazul. Mindent átengedek a nyugalomnak és a belsőmre koncentrálok. Képzelőerőmmel az egészséges test elképzelése a legfontosabb! Gyakorlással könnyebb lesz ezekhez a gyakorlatokhoz visszatérni a karantén után. Ehhez kitűnő támogatást kapok egy végtelenül kedves pszichoonkológus doktornő személyében, akihez személyesen a klub találkozóira nem tudok eljutni, de a karantén alatti blogbejegyzései erőt adnak, és akár a „zoom” segítségével csoportfoglalkozásokkal is segít.
  9. Régi képek albumba rendezése. A képek nézegetése közben ezer és ezer kedves emlék, történet elevenedik meg, beszippant a múlt, szóval nosztalgiázok.
  10. Fotózás. Az egészségügyi séta során a tavasz gyönyűrűségeibe botlok, szinte az orrom előtt hever a csodálatos növények sokasága. Még egy egyszerű pitypangról közelről, hihetetlenül érdekes képet lehet készíteni. Egyszerűen telefonnal fotózok, de törekszem jó minőségű és érdekes kép elkészítésére, hiszen karantén után a legjobb képeket kinagyítattom és bekeretezve a hálószobám dísze lesz!
  11. Aludni. Aludni sokat és a pihentető alvás után akkor ébredni, amikor jólesik.
  12. Koncertek felvételről és élőben. Hát ez már luxus! Az élő koncertnél a legelső sorban ugrálhatok, a jegy ingyen van, nem kell sorban állni a sörért, csak kiszaladok a hűtőhöz és még ki se kell öltözni!
  13. Online színház. Sok színház nyitotta meg digitális archívumát ingyenesen. Milyen meglepetés, hogy több olyan táncelőadást és balettet is meg tudtam nézni, amelyre korábban, akár a jegy ára miatt nem volt lehetőségem. Milyen jó dolog belefeledkezni az előadás folyamatába, a színészek játékába. A színházzal sikerül eltávolodni a mindennapi problémáktól és egy kulturális élménnyel leszek gazdagabb.

 13 +1. Karanténbuli a barátokkal! A hiányzó barátokkal a laptop képernyőjén együtt kibeszéljük a problémáinkat, majd nagyokat nevetgélünk egy pohár bor kíséretében!

Keresztes Aranka

Szívdobbanás: Halászné Magyar Márta

Ecseren élek, 1970-ben születtem, idén májusban lettem 50 éves.

Szociális munkás diplomával és többféle emelt szintű egészségügyi szakképesítéssel rendelkezem. Hosszú évtizedekig egészségügyben és szociális szférában dolgoztam, ez év március végéig. A munkámat mindig is hivatásnak tekintettem. Hobbym a népművészet, hagyományőrzés, hímzés, olvasás, konyhai kreatívkodás. Nagyom szeretem az irodalmat. Írni kb. egy éve kezdtem, ahogy ez általában lenni szokott: főként magamnak, legtöbb írásom a fiókom mélyén lapul; de olvasásélményeket és ételkészítési ötleteket meg is szoktam osztani néha az ismerőseimmel. Irodalmi pályázatra idén küldtem be először írásomat. Férjnél vagyok, felnőtt gyermekem és egy gyönyörű, aranyos, kicsi unokám van.

 

  1. A „maradj otthon” időszak jegyében született bakancslistám 1. pontja természetesen azt a vágyat tartalmazza, ami nagymamaként a legfontosabb számomra: nagyon szeretném az édes kicsi Unokámat megölelni, babusgatni, az ölembe venni és sokat játszani Vele! Tudom, hogy a mi nagyszüleink idejében nem volt internet, nem volt lehetőség messengeren és egyebeken beszélni a távolabb élő szeretteinkkel; sőt, vezetékes telefon is ritka volt, a mobil nem létezett. Most videohívás esetén nemcsak hallhatjuk, hanem láthatjuk is a nem velünk lakó gyerekeinket, unokáinkat. Ám igazán megölelni egy kicsi unokát mégiscsak más, mint fényképen látni vagy a videohívás röpke perceiben rácsodálkozni, hogy milyen sokat nőtt megint pár nap alatt. Tudom, ki kell bírni ezt az időszakot, kibírjuk igen- de az őszinteség kimondatja velem, hogy igenis nagyon nehéz. Nem egészen egy évvel ezelőtt még az első kisunokánk megszületését vártuk- most pedig a koronavírus-járvány miatti központi és a saját magaunk által felállított óvintézkedések közbeszólnak a nagyszülő-unoka találkozásokba.
  2. A második pont szorosan kapcsolódik az elsőhöz: az Unokám kedves szüleit is nagyon szeretném már megölelni! Úgy rendesen, felhőtlenül, szívből és szeretetből, nem csak virtuálisan.
  3. A családtagok ezen időszakra eső szülinapi köszöntését most ahogy lehet úgy, de ebben a helyzetben is szeretettel megvalósítani, most „ölelésmentesen”- de később személyesen.
  4. A legjobb barátnőm 50. szülinapja volt nemrég, aminek megünneplése elmaradt. Telefonon, képeslapok küldésével, messengeren és minden lehető módon felköszöntöttem, de ez így nem az igazi. Ráadásul most egy nagyon nehéz időszakon megy keresztül, közeli hozzátartozója elvesztése miatt- és bár naponta beszélünk telefonon és igyekszem belé lelket önteni, de most személyesen nem tudom vígasztalni. Bízom benne, hogy megnyugszik a lelke, és a járványhelyzet elmúltával átadhatom neki a szülinapi ajándékot amit még jóval korábban gondosan választottam ki számára a szép kerek szülinapjára.
  5. Egy hagyományőrző kör tagja vagyok, és már nagyon hiányoznak a heti rendszerességű próbáink. Interneten tartjuk a kapcsolatot a többiekkel. Rengeteg hagyományőrző program elmaradt, ezek is hiányoznak. Jó lenne már ismét együtt „ápolni a hagyományokat” .
  6. A kézi hímzés szerelmeseként most is hímzek hobbyszinten a kicsit több szabadidőmben (már amennyit a látásom enged, mert már az sem tökéletes sajnos), javarészt a saját népviseletemhez tartozó ruhadarabokat. Szeretném ezeket viselni rendezvényeken.
  7. Az olvasás a másik hobbym. Elolvastam néhány könyvet, de még sok van az elolvasandóim listáján. A „házi könyvtáram” polcairól olvasok el újra könyveket, mivel a könyvtárak zárva vannak. A papíralapú könyveket szeretem, de most lehet, hogy jó lett volna valami „ E-book” – de amint lehet én bizony ismét könyvtárlátogató leszek.
  8. Habár szeretek főzni, erre nem volt munka mellett mindennap időm, ezért több napra főztem előre, hisz reggeltől estig nem voltam otthon a munkám és a napi ingázás miatt. Most több időm van főzésre. A konyhai kreatívkodás feltölt, új recepteket próbálok ki, és örülök, ha igazán jól sikerül egy-egy étel. A most kipróbált és bevált recepteket megtartom és valószínűleg még jónéhány „ételkreációt” kitalálok. Ez a hobbym a férjemnek is tetszik J
  9. Míg munka után fáradtan hazaérve gyorsan „bekaptuk” az ételt, sokszor bizony ketten kétféle mintájú tányérból ettünk. Most szépen megterítek mire a férjem hazaér a munkából. Nem mondom, hogy ez a legfontosabb dolog, természetesen sokkal fontosabb az, hogy az embernek legyen mit ennie és kevésbé fontos, hogy milyen tányérból fogyasztja el az ételt. Azonban eszembe jutott, hogy most van időm ezzel a részlettel is foglalkozni, és örömmel teszem. Használom a porcelánjaimat amik eddig csak ünnepi alkalmakkor kerültek az asztalra, egyébként a szekrényben várakoztak, hogy terítékre kerüljenek. Azt a gondolatot, hogy azért vannak a tárgyaink, hogy használjuk azokat, valószínűleg megtartom majd a továbbiakban is, és például a szép tányérokat használni fogjuk rendszeresen a járványügyi veszélyhelyzet után is.
  10. Egészségügyi sétáim közben most rendszeresen fotózok: fákat, virágokat, mindenféle szépet útközben. Ez tetszik, ezt a szokást megtartom valószínűleg a későbbiek során is.
  11. A könyvbemutatók, dedikálások is nagyon hiányoznak. Tegnap egy online könyvbemutatón vettem részt, míg korábban soha. Jó volt, de várom már az „igazi” személyes részvételű könyvbemutatókat, az író-olvasó találkozókat, azok közelebb állnak hozzám.
  12. Sok „kreatív ötlet” videót nézek. Szeretnék megvalósítani néhány ötletet a későbbiekben.
  13. Most úgy osztom be a napirendemet ahogyan számomra a legmegfelelőbb. Nem mondom, hogy minden itthoni feladat tökéletesen el van végezve, de sokkal jobban, mint amikor reggeltől estig lohol az ember. Az általános túlterhelést, túlvállalást ki kéne iktatni a későbbiekben is, legalábbis törekedni fogok erre.

+1. Barátaim eddig is sok esetben kértek segítséget tőlem, ha valamilyen dokumentum megfogalmazásában elakadtak; most többen fordultak hozzám az ismerőseim közül, és szívesen segítettem is mindegyiküknek. Ezzel nekik is segítettem, és én magam is gyakoroltam az írást, a fogalmazást. Mivel egészségügyi (főleg mozgásszervi) problémák miatt korlátozott, hogy milyen munkákat tudok elvégezni (korábbi munkámat elvesztettem nemrég), nagyon szeretnék olyan munkát találni, ami otthonról végezhető. Leginkább az írás, fogalmazás áll közel hozzám, jó lenne valami olyan munkalehetőséghez jutni, melynek során ilyen irányú tevékenységet végezhetek.

Halászné Magyar Márta

Szívdobbanás: Faragó-Kupi Andrea

Budapesten élek, és 32 éves vagyok.

Recepciós voltam, jelenleg GYED-en vagyok és most felvételizek az ELTE óvópedagógia szakára, vagyis szeretnék szakmát váltani.

2016 óta rendszeresen írok verseket, novellákat. Eddigi legjobb eredményeim: Anyanyelv ápolók szövetsége - Hobbinyelv pályázat 3. helyezés. Szárnypróbálgatók, próza kategóriában 3. helyezés.

Az íráson kívül imádok túrázni és futni. 2013 óta rendszeresen túrázok és futok. Amire a legbüszkébb vagyok az 4 félmaraton teljesítése.

A férjemmel és lányommal élek egy szép, kertes családi házban. A lányom jelenleg 15 hónapos, így a szabadidőm nagy részét az ő nevelése tölti ki.

 

Bakancslista

 Régóta írok már bakancslistát. Van havi és éves, meg „ha túl leszünk ezen az időszakon” utáni bakancslistám is. Vagyis én nagyon szeretem a listákat. Ad egy kis iránymutatást és nem hagyja az embert célok nélkül. Bár érdemes időközönként ápolni ezeket a listákat. Mondjuk úgy negyedévente, félévente. Akár össze is lehet kötni mással! Én például a pénteket a növénylocsolással és a sütéssel kötöm össze. Sütni szeretek, a növénylocsolás meg kötelező. De nálam az egyikből következik a másik. Így nehezebb megfeledkezni róluk, vagy mégis?

Na mindegy szóval egy bakancs listát is ápolni kell időnként. Gyomlálni, gazolni, ültetni bele új célokat, álmokat. Én legalábbis így szoktam.

Néha már az is jól esik ha sorba rendezem őket. De amikor pipipálom őket, az egyenesen mennyei. Jó tudni, hogy mindig vannak céljaim, még akkor is ha néha megfeledkeznék róluk, vagy ha csak legyintenék egyet rájuk, mondván: úgyse fog sikerülni.

Néha minél többet nézem őket, annál jobban elhiszem, hogy sikerülhet. Szerintem valahogy így működhetnek a sikeres emberek is.

Talán csak egy rákfenéje van a bakancs listáknak. Az emberek néha szeretik túlzsúfolni. Esetleg teljesen lehetetlen dolgokkal megpakolni.

Példának okáért, belőlem sose lenne jó énekes. Így ha az kerülne a bakancs listámra, hogy „fellépni a MÜPÁ-ban”- valószínűleg totálisan irreális lenne. És roppant elkeserítő, ha ez sose válik valóra.

Illetve érdemes a kicsire is adni! Ami nagyjából biztos, hogy bekövetkezhet és nincs különösebb akadálya: találkozni egy baráttal, nyugodtan meginni egy kávét a teraszon. Vagy akár végig nézni a kedvenc sorozatod.

Hogy ezeknek mi köze a bakancs listához? Miért is ne lehetnének rajta? Hisz mikor volt utoljára időd, mondjuk elolvasni egy könyvet együltő helyedben. Na? Bár mondjuk, én nem vágyok erre és most nincs is ennyi időm, de miért ne lehetne ez is cél?

S most hogy már mindent leírtam a bakancslistáról, amit tudni érdemes, tudjátok, nekem mi szerepel a karantén után az első helyen? Kisgyerekes anyukaként?

Elmenni egy órára egy trambulin parkban, és kiugrálni magamból a feszkót. Szerintetek reális cél?

 Faragó-Kupi Andrea

Szerintünk igen és hajrá! (- a szerk.)

  

Szívdobbanás pályázatunk különdíjasa: Tóth Istvánné, Anna néni

A Hosszúpályi Idősek Otthona lakójától érkezett meg az első pályamű, amiből képet kaphattunk, hogyan élték meg az otthonokban élők a COVID19 járványt és a kijárási korlátozást.

Köszönjük a verses beszámolót Anna néninek! Neki és lakótársainak további aktív szellemi életet és fizikai létet kívánunk!

 

Bemutatkozás: 1942. október 20-án született Vértesen. 2019. június 1. óta a Hosszúpályi Szociális Szolgáltató Központ lakója. Aktív korában pénztárosként és manikűrösként dolgozott.

Rendszeresen ír verseket az őt ért hatásokról, napi aktualitásokról. 
Kedvenc elfoglaltságát nagyon nehéz meghatározni, a legjobb szó rá, hogy örökmozgó. Minden érdekli: olvas, kertészkedik,énekel és persze verseket ír.  A  foglalkozások oszlopos tagja.
Egy fiú és egy lány édesanyja, 4 unoka és 2 dédunoka nagymamája.

 

Járvány idején

 

Be van zárva a nyugdíjas ház,

Mert fenyeget minket a láz.

Családunktól el van zárva,

 Nagy a bánat mostanába.

Sírunk- rívunk, énekelünk,

Napjainkat búban éljük.

Jó Istenünk, arra kérünk,

A harcunkba segíts nékünk.

Legyen eső, legyen szél,

A meleg most sokat ér.

Ettől pusztul el a vírus,

Ha harcba szállsz te is Vilmos.

Legyőzzük a „koronát”,

Így élő maradsz jó barát.

Kinyílhat a nyugdíjas ház ajtaja,

Nincs már veszély, jöhet már az unoka.

Tisztogatunk- pucolunk,

A higiénére sokat adunk.

Elpusztul a „korona”,

Vidám lesz az idősek otthona.

 

Tóth Istvánné, Anna néni

Szívdobbanás pályázatunk VII. helyezettje: T. Takács Zsuzsa

Bemutatkozás: 

Az írás számomra égi adomány. Azóta írok történeteket, amióta az iskolában megtanultam írni.
Huszonévesen újságíró és szerkesztő-riporter is voltam, aztán harmincasként jogi osztályon dolgoztam.
Legalább 15 évig nem írtam, de aztán jött egy pillanat 3 évvel ezelőtt, amikor megírtam a rákom történetét. Ihletet pillanat volt, azóta újra írok. Ha valaki tehetséget kapott az íráshoz vagy bármi máshol, ne pazarolja el. Ha csak önmaga talál benne élvezetet, nem jelenik meg, amit ír vagy nem állítják ki, amit alkot, akkor is írjon, alkosson.
Tíz évvel ezelőtt vastagbélrákom volt. Miután megírtam a történetét, láttam egy novellás pályázatot, elküldtem rá egy írást, nem nyertem, de azóta rendszeresen írok, ha van ihletem egy-egy történethez és indulok pályázatokon az írásaimmal. Újságokban is megjelentek novelláim.
Budapesten élek, 49 éves vagyok. Nincs gyerekem, férjem. Még keresem az Igazit, aki a társam, a szerelmem, a legjobb barátom lehet, akire mindig számíthatok.
Szeretem a filmeket, könyveket, szívesen elmegyek kiállításokra, programokra és csodálatos dolog a Facebook, kapcsolatot lehet tartani távoli ismerősökkel, új barátságokat találni.
Nekem hobbi is a reklám-marketing, ilyen oldalakat is követek a Facebookon és írással foglalkozó csoportokban is tag vagyok, így találtam rá erre a pályázatra is. Nekem is van egy írói csoportom, ahová kiposztolok írással kapcsolatos pályázatokat és az írásaimat, ha megjelennek.
Jelenleg keresem a helyem. Szövegírással, reklám-marketinggel, szinkronizálással szeretnék foglalkozni, mert ezek nem munkát jelentenének, hanem szenvedélyt és hivatást.

 13+1 óhaj, vágy

Ne múljon el a karantén után

  1. a segítőkészség: ételt vinni annak, akinek nincs miből megvenni vagy nem tud érte elmenni.
  2. a szeretet: tudni, hogy elveszítheted, akit szeretsz, felhívni rég nem látott barátot, észrevenni, ha valaki magányos.
  3. a szabadságvágy: hogy bárhová elmehetsz és van munkád, amiből megélhetsz.
  4. a kutyasétáltatás: hogy érezzétek az együtt töltött idő léleksimogató hatását. (Tudd, hogy ha elmész otthonról, az ő napjai téged várva telnek. Legyetek együtt, játssz vele.)
  5. a játék és a közös tanulás: mert az apák és anyák is jó, ha tudják, hogy miket tanul a gyerekük és együtt játszani életre szóló élmény marad.
  6. hogy van hol lakni: ahol biztonságban vagy, megvéd a külvilágtól, akkor is, ha láthatatlan ellenség leselkedik áldozatra várva.

Legyen újra a karantén után

  1. támogatás: mindenkinek, aki szegény, gyenge, beteg.
  2. ölelés: a nagymamát és unokát, a távol lévő szerelmet, kezet nyújtani és elfogadva megrázni, meg a születésnapi tortán gyertyát elfújni.
  3. utazás: szabadon bejárni a világot úgy, hogy van otthonod, ahová hazatérsz és munkád, amit szeretsz, s fizetésed, elegendő egy jó élethez.
  4. a macskák kedvenc konzervje: ami a karantén idején nem jutott át a határzáron, hogy érezze, hogy fontos neked, mert ő egész nap a hazatértedre vár, rád és a finom falatokra. (Engedd melléd kucorodni és simogasd sokat.)
  5. közös élmény a gyerekeddel: játszatok, kiránduljatok, olvass neki mesét, társasjátékozzatok és tanulj is vele. (Így leszel igazán édesapa és édesanya, nemcsak szülő.)
  6. otthon: ahol alszol, ahol jól érzed magad és ahová belépve azt mondhatod, hogy hazaértem.

Végül 13-ként, maradjon meg

a köszönet: azoknak, akik beteget ápolnak, elviszik a szemeted, hóban-fagyban kiviszik a leveled, naphosszat árulnak piacon vagy élelmiszerboltban dolgoznak, tanítják a gyereked, földet művelnek, gyártósor mellett állnak vagy sofőrként szállítanak, vagyis mindazoknak, akik működésben tartják a világot, s

megbecsülni egymást: akkor is, ha nem hagy nyomot arcokon a védőmaszk és hétköznapivá válik, hogy bárhová mehetünk és akármit vehetünk.

+1: Világbéke! (Tényleg!)

  T. Takács Zsuzsa

Szívdobbanás pályázatunk VI. helyezettje: dr. Juhászné Jedlovszky Mária

Bemutatkozás: 

Budapesten, a XI. kerületben élek. Ózdon születtem, 70 éves vagyok. 2007-ben nyugdíjba mentem, addig geológusként a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgoztam. Szerettem a szakmámat, örömmel végeztem mindvégig a munkámat.

4 éve kezdtem el verseket írni, amikor mellrákot diagnosztizáltak nálam. Egy kötetem került kiadásra Mentőkötelek címmel, amiben a betegségemmel és gyógyulásommal kapcsolatos érzéseimet fogalmaztam meg a célból is, hogy segítsek a még "úton lévőknek".

A sorstársammal és Bakos József író- és szerkesztővel jótékonysági könyvbemutatót szerveztünk az Országos Onkológiai Intézetben, ahol a bevételt felajánlottuk a betegek gyógyítására. 

Egyik kedvenc elfoglaltságom azóta is a versírás, de szeretek énekelni, kártyázni, pingpingozni, sétálni, de leginkább az unokákkal játszani.

Két fiam Amadé (46 éves) és Márton (38 éves) összesen 6 unokával (3 fiú és 3 lány) ajándékozott meg, akikben a legnagyobb örömöm telik. Kitűnő fiúk és boldog családapák. Az unokák egytől egyig csodálatos gyerekek.

 

Bakancslistán II.

Nincs is talán, mire nagyon vágyom
semmi sem csábít a láthatáron
nem várok nagy rácsodálkozásra
inkább a befelé fordulásra
magamban lelni rejtett kincseket
felfedezni lelki élményeket
készen lenni a befogadásra
mostban élni, nem gondolni másra
arra várni, mire nem készültem
tükörbe nézni hófehér őszülten
elégedetten visszamosolyogni
önmagamat homlokon csókolni.

 

(353.) Bakancslistán

Testem falak között 

lelkem átköltözött
éteri világba

mennyország házába
ahol mindent lehet 

mert csak a szeretet

tölti be a létet

semmi sem ér véget 

bármi elérhető

bárki szerethető 

nem ér fel a sóhaj 

mindennemű óhaj 

azonnal teljesül

nem hiányzik semmi

bárkit tudsz ölelni

látod mosolygását

őrzöd pillantását
mégis van valami 

nem lehet pótolni
az együttlét varázsát

tárt karok hívását

egymás érintését 

bőröd selymességét
teljesülő vágyat

ami feléd árad
a szeretetéhség 

az egyetlen erő
magányosságban nem kielégíthető
bakancslistán csupán 

csak egyedül marad
míg a vágy ereje 

ledönti a falat.

 

(354.) 13+1

Karanténba zárva

vágyak után járva
azon gondolkodom 

mi hiányzik nagyon
mindent számbavéve 

a javakat nézve
nem kell epekednem 

mindenhez van kedvem
akár tizenhárom megnyilvánulásom
lehetne a létben 

érdekesség képpen megpróbálnék mindent
mégsem hiányozna 

ha éppen nem volna
csupán egy valami

ami egyedüli
nélkülözhetetlen
különben az élet 

elviselhetetlen
erre vágyik minden 

érző földi lélek
csakis szeretettel 

élhető az élet.

"Jedymary"

  

Simonton alapú csoport indul daganatos betegeknek!

Dr. Prezenszki Zsuzsa pszichiáter vezetésével megismerheted a gyógyító kép technikát és számos más módszert, melyek támogatás nyújtanak abban, hogy a beteg megtalálja a gyógyuláshoz vezető utat.

A Simonton házaspár módszerére alapozó, de azt jelentősen továbbfejlesztő „Összehangolva - a benned rejlő gyógyító erő” elnevezésű módszer abban támogat, hogy szervezetünk saját belső erőforrásait felfedezzük. Ennek alapjait sajátíthatod el, 2020. július 9-ei indulással, egy 6+1 alkalmas online kurzus keretében. A tréning alapvető célja, hogy kialakítson egy olyan szemlélet- és életmód váltást, amiben a betegség passzív elszenvedőjéből az egész-ségünk alakításának cselekvő részeseivé váljunk. 

A 6+1 alkalmas tréning során elindulunk az úton, ahol felfedezzük és támogatjuk a belső erőt, amit szervezetünk védelmi rendszerének összehangolt működése jelent. Gyógyító technikák a meditációtól, relaxációtól, imaginációtól az egészen egyszerű testgyakorlatokig, támogató sorstársi közösség, önismereti lehetőség, hogy életed a valódi igényeidhez szabd – többek között ez várja a jelentkezőket.  

A csoport vezetője Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichiáter, aki több mint 20 éve támogatja pszichoonkológusként daganatos betegek gyógyulását. A program szervezője az „Összehangolva- Gyógyít a képzeleted!” Alapítvány.

A tréningről további részletek és jelentkezés:

https://www.drprezenszki.hu/event-details/osszehangolva-a-simonton-modszerrel-segitseg-daganatos-betegseggel-kuzdoknek

Az Összehangolva Alapítvány módszereiről és Dr. Prezenszki Zsuzsannáról további információk pedig itt olvashatók: https://www.drprezenszki.hu/

 

 

Szívdobbanás pályázatunk V. helyezettje: Antal Beatrix

Nyíregyházán élek 1970 óta,  74 éves vagyok. 2000-től nyugdíjas éveimet élem. 

Az egészségügy elkötelezettjének érzem magam, egész életemben valamilyen formában az Eü-ben dolgoztam. Eredeti foglalkozásom ápolónő,  az Eügyi Főiskola elvégzése után eü-i  szaktanárként dolgoztam nyugdíjazásomig. 

Igen, írogatok.  Több alkalommal vettem már részt pályázatírásban, ha inspirál a téma. Mint most az Önöké! Írtam már újság cikkeket, s évek óta írom a családomnak szóló memoáromat. 

Szeretek főzni.  Szabadidőmben rejtvènyt fejtek minden nap min. kettőt. Rendszeresen sportolok. Imádok játszani bármilyen társasjátékban ( Activity, kártya, kockapóker...stb. )

Három gyermekem van. A lányom 51, az iker fiaim 47 évesek. Unokám is 3 van, mindhárom leány.

 

Az én koronás bakancslistám – hétköznapi vágyaim az önkarantén idején

 

„Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.”

 

Ez a Sartre idézet jutott eszembe, amikor az Önök által meghirdetett pályázat célja(i)t elolvastam.

Antal Józsefné 75 éves nyugalmazott egészségügyi szaktanár vagyok, ezért a mentális egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés egész pályafutásomat (életemet) áthatotta.

Hiszem és vallom, hogy a Sartre idézet nem korfüggő. Az én korosztályom is sokat tehet(ne) azért, hogy fizikailag és szellemileg elfogadható állapotban maradjon.

Mi a párommal – akivel 53 éve vagyunk házasok – ebben is egyetértünk.

A Covid-19 által okozott világméretű járvány és az aggasztó hírek hallatán először megrémültünk.

Azután elhatároztuk, hogy semmiképp nem adjuk meg magunkat a korona vírusnak és nem hagyjuk, hogy az izoláltság rossz irányba befolyásolja hogylétünket.

Már az elején kitaláltuk, hogy készítünk egy napi/heti életrendet, ami persze nem kőbevésett szabály, de talán segít az egyforma napok-hetek „átvészelésében”.

Úgy gondoltuk, az okosan kialakított rendszeresség megelőzheti a testi-lelki hanyatlásunkat.

Meghatároztuk, hogy mikor takarítunk, mikor megyünk a legnagyobb óvatossággal vásárolni, melyik nap főzünk, stb. azért írom többesszámban, mert mi egyébként is együtt csinálunk mindent, évtizedek óta így alakítottuk ki az életünket.

A szokásos napi rutin teendők mellé beiktattunk egy közös esti jógázást, amit folytatni szeretnénk a karantén után is.

Fiatalabb korunkban nagyon szerettünk táncolni, van sok CD-nk, különféle zenékkel, hát táncoljunk amikor kedvünk szottyan. És megtettük/megtesszük!

Én mindig jártam valamiféle tornára, ami éppen divatos volt, aerobik (régen) kondicionáló torna, callanetix, Pilates, Senior torna (most), így ha a férjem pihenni szeretne, azért én minden nap tornázom az internet adta lehetőségeket kihasználva.

Mentális egészségünk megőrzése érdekében fényképeket válogatunk, rendszerezünk, emlékezünk, sokat nevetünk, meghatódunk. Szétválogattuk a képeket három gyerekünknek és három unokánknak névre szólóan.

Férjem sudoku-mániás, minden nap legalább kettőt megfejt, én pedig keresztrejtvényfejtőként minimum ugyanennyit. Mindketten szeretjük a sportközvetítéseket nézni, mivel nagy kézi- és röplabda rajongók vagyunk, most van rá módunk. Ahogy az olvasásra is!

A pár éve elkezdett, s abbahagyott Családi krónika írását is folytatom.

Az unokáimnak pedig „Emlékező sorok Neked nagyitól” címmel, a kettőnk kapcsolatáról, közös élményeinkről írok pár oldalnyi szöveget.

Ja és már tervezem egy ideje, hogy vegetáriánus leszek, de kényelmi szempontból eddig nem kezdtem bele, (külön főzni kettőnknek macerásnak tűnt) most itt a ragyogó alkalom a kísérletezésre. Már egy hónapja nem eszem húst, lassan kezdek belejönni a hús nélküli ételek elkészítésébe.

A gyerekeinkkel, unokáinkkal, családdal, barátainkkal, ismerőseinkkel, telefonon, messenger-en, skype-on tartjuk a kapcsolatot, ahogy más is teszi. Ez persze nem pótolja a személyes érintkezést, az öleléseket, puszikat, de sokat segít, hogy ne szakadjunk el egymástól.

Nagy tanulsága a karanténnak, hogy a közvetlen emberi kapcsolatok, az érintések nem pótolhatók semmivel.

És most leírom az én koronás bakancslistámat, hétköznapi vágyaimat az önkarantén idején:

 

A legfontosabb vágyam, hogy még minimum szeretnék tíz évet élni, hogy az alább     felsorolt bakancslistám java részét meg tudjam valósítani.

Szeretnék találkozni és beszélgetni az érzéseiről egy olyan emberrel, aki túlélte a vírus okozta betegséget.

Az én személyes történetemen keresztül leírni a világjárvány miatti karantén tapasztalatait, palackpostán eljuttatni valahogy, valakinek, valahová s remélni, hogy 20-30 vagy még több év múlva gazdára fog találni.

2020 decemberében mesebeli hangulatú, ajándékmentes Karácsonyt szervezni a családom összes tagjának, beleértve a Kanadában élőket is. Afféle beszélgetős, játékos, jókedvű Karácsonyt, amire mindenki meleg szívvel gondol majd vissza.

Elutazni a lányommal és két nagykorú lányunokámmal egy hétre valami egzotikus helyre és csupa csajos dolgot csinálni.

A legjobb barátnőmmel (lelki társammal) egy egész éjszakát végig dumcsizni.

Befejezni a család történetének leírását.

Szeretném a tehetséges, de egymással rivalizáló művészként élő iker fiaimat megbékíteni egymással.

Nagyon jó lenne megérni, hogy a Kanadában élő legidősebb – 26 éves – autista lányunokám megtalálja a párját, aki elfogadja és olyannak szereti, amilyen.

Szeretném megérni, hogy a legkisebb Budapesten élő - szintén autista - öt éves unokám még életemben elvégezze legalább az általános iskolát. Látni a fejlődését, segíteni őt (ugyan úgy, mint a kanadait) abban, hogy eligazodjon a világban. Vállalja másságát és megtalálja önmagát.

Vágyom rá, hogy a férjemmel végigjárjuk azokat a helyeket, ahol nagyon jól éreztük magunkat és boldogok voltunk.

Még egyszer eljutni kedvenc városomba - Párizsba, sétálni a Champs-Elysées-én, újra megcsodálni a Diadalívet, betérni Louvre-ba és látni az ujjáépített Notre-Dame-ot.

Megbocsátani magamnak a vétkeimért.

Bocsánatot kérni azoktól, akiket valaha megbántottam.

+1) Utópisztikus kívánságom: arra vágyom, hogy szeretett kicsi hazámban ne legyenek ekkora távolságok ember és ember között.

Ne legyen mélyszegénységben élő ember, de ne legyen szemérmetlenül gazdag sem.

A politikai hovatartozás ne válasszon szét barátokat, családokat, embereket egymástól.

 Antal Józsefné Beatrix

 

 

Szívdobbanás pályázatunk IV. helyezettje: Kiss Ibolya

Bemutatkozás: Kedvenc elfoglaltságom a kirándulás-séta a természetben, a  kerékpározás, az írás-rímelés, az önképzés, ezen kívül a daganatos- és krónikus betegségben érintettek szegedi csoportjaimnak programok szervezése. 

Fő alkotásom az eredeti Nils Holgersson történet lefordítása - mely feladatot terápiaként kaptam doktornőmtől. Végtelen hálával tartozom neki, hogy Itt haladok az Úton, ezért ennek képeit csatoltam az arcképemhez.
(Fb-csoportok: Erő-kör és Jelenben-együtt)

 

Védekezések és vágyak / 2020. karantén

 

Csigaházba behúzódva éldegélünk csendben, koronavírus karanténunkat március 10-én kezdve.

Védekezés és vágy – tudjuk – az Élet része, mégis e helyzetben összeszólalkozásra képes. Édesanyám és én önkéntesen zárkóztunk, egyéni rigolyáinkat mindketten félreraktuk. Alkalmazkodunk egymáshoz nevetve, vigyázunk egymásra féltő szeretettel.

Napirendünk alaposan megváltozott, nem jöhetek – mehetek, pedig akarok. Rendeljük házhoz a boltot, piacot, a cipekedés élvezetéről ezután lemondok.

Van napirendünk, – betartjuk, de az se gond, ha bármikor változtatunk. Hisz időnk az rengeteg, ráérünk, karantén végére akár „Pató Pálnék” leszünk.

Házimunkák megosztva szorgosan, az ötleteket megbeszéljük vidáman.

Oly sok rossz hír kering köröttünk, nem adjuk oda humorunk – nevetésünk.

Főzéskor van idő a kísérletezésre, abból főzünk, amink van, legyen egészséges. Beálltunk dalolva a pékek táborába, kél a kenyér, halad lelkes dagasztása.

Egyre finomabb kenyerünk illatozik hetente, karantén után sem a boltban veszem meg. Ízesítőnek azt teszek, mit épp akarok, belesütöm a kedvem – hangulatom.

Gyakran szól a zene lágy dallama, nyugtatja lelkemet, oldja gondolataimat.

Utána jönnek youtube-on a filmek, egyik sirat, másik jól megnevettet.

Rendeltünk szép virágokat, elültettük, jó időben az ablakokban sütkérezünk.

Gyógytorna van többször hetente, elfáradva, de lelkesen mozgattuk át testünket.

Az agyat is kell tornáztatni, korunkból adódva, ránk fér naponta.

Nevetve, nem számít, ki nyeri, römi és scrable csaták folynak.

Fcbook csoportokban pezseg az élet, pizsama partit rendezünk minden héten.

Segítünk egymásnak, tartjuk a lelket, várjuk a közös programokat, öleléseket.

Elhalmoz a net, válogatok, részt veszek több online tanfolyamon.

Képzem magam, előadásokat hallgatok, örömmel töltenek az újabb ismeretanyagok.

Gyakran szól a chat – hang, hurrá, a Gyerekek, látjuk – halljuk egymást.

Ez a technika igazi boldogság, de azért fájó a –megértett– távolságtartás

Csicseregnek az unokák, dédunokák, integetnek, mesélnek, mókáznak.

Mégis a személyes találkozást, várjuk legjobban mindnyájan.

Megoldottunk mindent, nem estünk kétségbe, bár szó mi szó, adódtak nehézségek.

Most már jön a fokozott lazítás, óvatosan kitárjuk lakásunk ajtaját.

A korona a leckét nekünk is feladta, koronát nem kérjük, de lecke megtanulva.

Ebben a helyzetben is a legjobb mód, a változás – változtatás volt.

Továbbvisszük ezeket karantén után is,

Hálát adunk s körbeüljük majd a családi asztalt is.

Kiss Ibolya

  

Szívdobbanás pályázatunk III. helyezettje: Várady Aranka

Bemutatkozás: A Főváros 18. kerületében élek és 57 éves vagyok. Jelenleg a közigazgatásban dolgozom iktató munkakörben. Időnként szoktam pályázni versekkel és novellákkal is. Kedvenc elfoglaltságom ételreceptek gyűjtése és kipróbálása. Férjemmel kettesben lakunk, felnőtt lányom, férje és 2 éves fiúunokám Németországban élnek, így modern "virtuális" nagymama lettem.

 

13 + 1 karantén napi „trend” - azaz kényszerű áttérés az egészséges táplálkozásra?! 

  1. Reggel végre nem kell időre felkelni, addig alszunk, ameddig csak akarunk...  AZAZ amíg a felettünk lakó népes szomszéd család el nem kezd zajongani

 

  1. Nyugodtan és bőségesen megreggelizünk, közben meghallgatjuk a legújabb híreket a koronavírussal kapcsolatban, pl. hogy kórházi fertőzésben elhunyt az elsőként hazánkba érkezett koronavírus.

 

  1. Reggeli után indulna a home-office, de először áramszünet majd a számítógép lefagyásai akadályoz a munkában, ezért nem is érdemes hozzákezdeni, mert mindjárt ebédelünk

 

  1. Csenget valaki, de a várt ételfutár helyett a szomszéd szőke nő az és azt kérdezi, hogy kölcsön tudnám-e adni neki a szobabiciklinket. Érdeklődöm nála, hogy minek, hiszen nekik is van tudtommal. Erre azt feleli, hagy azért kéne, mert mától nemcsak a férje, hanem ő is home-office-ban van és így már nem elég egy bicikli nekik a munkába járáshoz, hiszen nem egy helyen dolgoznak.

 

  1. Késve ugyan de megérkezik a várva várt ételfutár. Az ételeket gyorsan kirakom az asztalra, mert közben csöng a telefon. Anyukám az, aki elmondja, hogy annyira hiányzunk neki, mint patikából a szájmaszk. Én is megnyugtatom Őt, hogy nekünk meg Ő úgy hiányzik, mint Drogériából a kézfertőtlenítő.

 

  1. Mire kijutok a konyhába, a kutya fent van az asztalon és éppen a mi kajánkat lefetyeli. Rákiabálok, hogy mit csinálsz?, de Ő ennek ellenére pofátlanul tovább folytatja az evést.

 

  1. Mivel az ebédünk odalett, gyorsan ki kell találnom valamit helyette. A hűtőszekrény teli van, de annál nehezebb kitalálni, minél több alapanyag van benne. Belépek a szobába és látom, hogy a férjem a kanapén hortyog, így nem tudom megkérdezni, hogy mit főzzek, így úgy döntök, hogy én is pihenek egy kicsit, és ledőlök egy könyvvel a a kezemben.

 

  1. Arra riadok fel, hogy a kutya bökdösi a kezemet. Döbbenten látom, hogy már besötétedett és gyorsan vacsorát kell adnom a kutyának. Tej ó ég, az egész délutánt átaludtuk!

 

  1. De mi lesz a mi vacsoránkkal? Gyorsan rendelnem kéne egy pizzát! De a fene egye meg, közben lemerült a mobilom. A férjem még mindig a kanapén hortyog, nem akarom zavarni.

 

  1. Újabb ötletem támad, mi lenne ha csinálnék melegszendvicset. A konzervek közt van melegszendvicskrém és sajt is van a hűtőben. Gyorsan nekiállok és beteszem őket a sütőbe.

 

  1. Közben leülök és megnézem a híradót, melyből megtudom, hogy megvan a járvány 100. áldozata, aki nem is volt fertőzött csak rádőlt a spájzban felhalmozott 50 kg liszt.

 

  1. A reklám hangos zenéje mellett valami furcsa hangot hallok, csak nem a füstjelző hangja, de mégis! Úristen a melegszendvicsek! Na most már tényleg annyi a vacsoránknak.

 

  1. Odamegyek a hűtőhöz, előveszem a tejes üveget, jól meghúzom és mérgemben lefekszem aludni, hátha holnap majd összejön a normális családi ebéd vagy vacsora.

 

13+1: Éjszaka nagyon nyugtalanul alszom, sokat forgolódom és jócskán megizzadok. Rémálmomban iskolás vagyok és felelnem kell. El kéne szavalnom Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versét, de nem jutnak pontosan eszembe a sorok, így valamit rögtönöznöm kell és az valahogy így hangzik:

Ej mi a kő! nagyanyó, kend
Karanténban lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt járkálgat föl és alá,
Még az ablakba is kiáll.
Ki-be mászkál a szobából,
Nem mehet ki önszántából.

Dehogy mehet, dehogy mehet!
Csak a lakásában lehet.
Pihengethet jódolgában,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, nagyanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen már
Szabályszegő állampolgár.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi őrző vagy a háznál,
Mindig okosan szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,
Vigyázz te is nagyanyóra,
Légy neki a bajban társa,
Gazdi egyetlen jószága.

Várady Aranka

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!