Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Szívdobbanás pályázatunk VI. helyezettje: dr. Juhászné Jedlovszky Mária

Bemutatkozás: 

Budapesten, a XI. kerületben élek. Ózdon születtem, 70 éves vagyok. 2007-ben nyugdíjba mentem, addig geológusként a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgoztam. Szerettem a szakmámat, örömmel végeztem mindvégig a munkámat.

4 éve kezdtem el verseket írni, amikor mellrákot diagnosztizáltak nálam. Egy kötetem került kiadásra Mentőkötelek címmel, amiben a betegségemmel és gyógyulásommal kapcsolatos érzéseimet fogalmaztam meg a célból is, hogy segítsek a még "úton lévőknek".

A sorstársammal és Bakos József író- és szerkesztővel jótékonysági könyvbemutatót szerveztünk az Országos Onkológiai Intézetben, ahol a bevételt felajánlottuk a betegek gyógyítására. 

Egyik kedvenc elfoglaltságom azóta is a versírás, de szeretek énekelni, kártyázni, pingpingozni, sétálni, de leginkább az unokákkal játszani.

Két fiam Amadé (46 éves) és Márton (38 éves) összesen 6 unokával (3 fiú és 3 lány) ajándékozott meg, akikben a legnagyobb örömöm telik. Kitűnő fiúk és boldog családapák. Az unokák egytől egyig csodálatos gyerekek.

 

Bakancslistán II.

Nincs is talán, mire nagyon vágyom
semmi sem csábít a láthatáron
nem várok nagy rácsodálkozásra
inkább a befelé fordulásra
magamban lelni rejtett kincseket
felfedezni lelki élményeket
készen lenni a befogadásra
mostban élni, nem gondolni másra
arra várni, mire nem készültem
tükörbe nézni hófehér őszülten
elégedetten visszamosolyogni
önmagamat homlokon csókolni.

 

(353.) Bakancslistán

Testem falak között 

lelkem átköltözött
éteri világba

mennyország házába
ahol mindent lehet 

mert csak a szeretet

tölti be a létet

semmi sem ér véget 

bármi elérhető

bárki szerethető 

nem ér fel a sóhaj 

mindennemű óhaj 

azonnal teljesül

nem hiányzik semmi

bárkit tudsz ölelni

látod mosolygását

őrzöd pillantását
mégis van valami 

nem lehet pótolni
az együttlét varázsát

tárt karok hívását

egymás érintését 

bőröd selymességét
teljesülő vágyat

ami feléd árad
a szeretetéhség 

az egyetlen erő
magányosságban nem kielégíthető
bakancslistán csupán 

csak egyedül marad
míg a vágy ereje 

ledönti a falat.

 

(354.) 13+1

Karanténba zárva

vágyak után járva
azon gondolkodom 

mi hiányzik nagyon
mindent számbavéve 

a javakat nézve
nem kell epekednem 

mindenhez van kedvem
akár tizenhárom megnyilvánulásom
lehetne a létben 

érdekesség képpen megpróbálnék mindent
mégsem hiányozna 

ha éppen nem volna
csupán egy valami

ami egyedüli
nélkülözhetetlen
különben az élet 

elviselhetetlen
erre vágyik minden 

érző földi lélek
csakis szeretettel 

élhető az élet.

"Jedymary"

  

Simonton alapú csoport indul daganatos betegeknek!

Dr. Prezenszki Zsuzsa pszichiáter vezetésével megismerheted a gyógyító kép technikát és számos más módszert, melyek támogatás nyújtanak abban, hogy a beteg megtalálja a gyógyuláshoz vezető utat.

A Simonton házaspár módszerére alapozó, de azt jelentősen továbbfejlesztő „Összehangolva - a benned rejlő gyógyító erő” elnevezésű módszer abban támogat, hogy szervezetünk saját belső erőforrásait felfedezzük. Ennek alapjait sajátíthatod el, 2020. július 9-ei indulással, egy 6+1 alkalmas online kurzus keretében. A tréning alapvető célja, hogy kialakítson egy olyan szemlélet- és életmód váltást, amiben a betegség passzív elszenvedőjéből az egész-ségünk alakításának cselekvő részeseivé váljunk. 

A 6+1 alkalmas tréning során elindulunk az úton, ahol felfedezzük és támogatjuk a belső erőt, amit szervezetünk védelmi rendszerének összehangolt működése jelent. Gyógyító technikák a meditációtól, relaxációtól, imaginációtól az egészen egyszerű testgyakorlatokig, támogató sorstársi közösség, önismereti lehetőség, hogy életed a valódi igényeidhez szabd – többek között ez várja a jelentkezőket.  

A csoport vezetője Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichiáter, aki több mint 20 éve támogatja pszichoonkológusként daganatos betegek gyógyulását. A program szervezője az „Összehangolva- Gyógyít a képzeleted!” Alapítvány.

A tréningről további részletek és jelentkezés:

https://www.drprezenszki.hu/event-details/osszehangolva-a-simonton-modszerrel-segitseg-daganatos-betegseggel-kuzdoknek

Az Összehangolva Alapítvány módszereiről és Dr. Prezenszki Zsuzsannáról további információk pedig itt olvashatók: https://www.drprezenszki.hu/

 

 

Szívdobbanás pályázatunk V. helyezettje: Antal Beatrix

Nyíregyházán élek 1970 óta,  74 éves vagyok. 2000-től nyugdíjas éveimet élem. 

Az egészségügy elkötelezettjének érzem magam, egész életemben valamilyen formában az Eü-ben dolgoztam. Eredeti foglalkozásom ápolónő,  az Eügyi Főiskola elvégzése után eü-i  szaktanárként dolgoztam nyugdíjazásomig. 

Igen, írogatok.  Több alkalommal vettem már részt pályázatírásban, ha inspirál a téma. Mint most az Önöké! Írtam már újság cikkeket, s évek óta írom a családomnak szóló memoáromat. 

Szeretek főzni.  Szabadidőmben rejtvènyt fejtek minden nap min. kettőt. Rendszeresen sportolok. Imádok játszani bármilyen társasjátékban ( Activity, kártya, kockapóker...stb. )

Három gyermekem van. A lányom 51, az iker fiaim 47 évesek. Unokám is 3 van, mindhárom leány.

 

Az én koronás bakancslistám – hétköznapi vágyaim az önkarantén idején

 

„Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.”

 

Ez a Sartre idézet jutott eszembe, amikor az Önök által meghirdetett pályázat célja(i)t elolvastam.

Antal Józsefné 75 éves nyugalmazott egészségügyi szaktanár vagyok, ezért a mentális egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés egész pályafutásomat (életemet) áthatotta.

Hiszem és vallom, hogy a Sartre idézet nem korfüggő. Az én korosztályom is sokat tehet(ne) azért, hogy fizikailag és szellemileg elfogadható állapotban maradjon.

Mi a párommal – akivel 53 éve vagyunk házasok – ebben is egyetértünk.

A Covid-19 által okozott világméretű járvány és az aggasztó hírek hallatán először megrémültünk.

Azután elhatároztuk, hogy semmiképp nem adjuk meg magunkat a korona vírusnak és nem hagyjuk, hogy az izoláltság rossz irányba befolyásolja hogylétünket.

Már az elején kitaláltuk, hogy készítünk egy napi/heti életrendet, ami persze nem kőbevésett szabály, de talán segít az egyforma napok-hetek „átvészelésében”.

Úgy gondoltuk, az okosan kialakított rendszeresség megelőzheti a testi-lelki hanyatlásunkat.

Meghatároztuk, hogy mikor takarítunk, mikor megyünk a legnagyobb óvatossággal vásárolni, melyik nap főzünk, stb. azért írom többesszámban, mert mi egyébként is együtt csinálunk mindent, évtizedek óta így alakítottuk ki az életünket.

A szokásos napi rutin teendők mellé beiktattunk egy közös esti jógázást, amit folytatni szeretnénk a karantén után is.

Fiatalabb korunkban nagyon szerettünk táncolni, van sok CD-nk, különféle zenékkel, hát táncoljunk amikor kedvünk szottyan. És megtettük/megtesszük!

Én mindig jártam valamiféle tornára, ami éppen divatos volt, aerobik (régen) kondicionáló torna, callanetix, Pilates, Senior torna (most), így ha a férjem pihenni szeretne, azért én minden nap tornázom az internet adta lehetőségeket kihasználva.

Mentális egészségünk megőrzése érdekében fényképeket válogatunk, rendszerezünk, emlékezünk, sokat nevetünk, meghatódunk. Szétválogattuk a képeket három gyerekünknek és három unokánknak névre szólóan.

Férjem sudoku-mániás, minden nap legalább kettőt megfejt, én pedig keresztrejtvényfejtőként minimum ugyanennyit. Mindketten szeretjük a sportközvetítéseket nézni, mivel nagy kézi- és röplabda rajongók vagyunk, most van rá módunk. Ahogy az olvasásra is!

A pár éve elkezdett, s abbahagyott Családi krónika írását is folytatom.

Az unokáimnak pedig „Emlékező sorok Neked nagyitól” címmel, a kettőnk kapcsolatáról, közös élményeinkről írok pár oldalnyi szöveget.

Ja és már tervezem egy ideje, hogy vegetáriánus leszek, de kényelmi szempontból eddig nem kezdtem bele, (külön főzni kettőnknek macerásnak tűnt) most itt a ragyogó alkalom a kísérletezésre. Már egy hónapja nem eszem húst, lassan kezdek belejönni a hús nélküli ételek elkészítésébe.

A gyerekeinkkel, unokáinkkal, családdal, barátainkkal, ismerőseinkkel, telefonon, messenger-en, skype-on tartjuk a kapcsolatot, ahogy más is teszi. Ez persze nem pótolja a személyes érintkezést, az öleléseket, puszikat, de sokat segít, hogy ne szakadjunk el egymástól.

Nagy tanulsága a karanténnak, hogy a közvetlen emberi kapcsolatok, az érintések nem pótolhatók semmivel.

És most leírom az én koronás bakancslistámat, hétköznapi vágyaimat az önkarantén idején:

 

A legfontosabb vágyam, hogy még minimum szeretnék tíz évet élni, hogy az alább     felsorolt bakancslistám java részét meg tudjam valósítani.

Szeretnék találkozni és beszélgetni az érzéseiről egy olyan emberrel, aki túlélte a vírus okozta betegséget.

Az én személyes történetemen keresztül leírni a világjárvány miatti karantén tapasztalatait, palackpostán eljuttatni valahogy, valakinek, valahová s remélni, hogy 20-30 vagy még több év múlva gazdára fog találni.

2020 decemberében mesebeli hangulatú, ajándékmentes Karácsonyt szervezni a családom összes tagjának, beleértve a Kanadában élőket is. Afféle beszélgetős, játékos, jókedvű Karácsonyt, amire mindenki meleg szívvel gondol majd vissza.

Elutazni a lányommal és két nagykorú lányunokámmal egy hétre valami egzotikus helyre és csupa csajos dolgot csinálni.

A legjobb barátnőmmel (lelki társammal) egy egész éjszakát végig dumcsizni.

Befejezni a család történetének leírását.

Szeretném a tehetséges, de egymással rivalizáló művészként élő iker fiaimat megbékíteni egymással.

Nagyon jó lenne megérni, hogy a Kanadában élő legidősebb – 26 éves – autista lányunokám megtalálja a párját, aki elfogadja és olyannak szereti, amilyen.

Szeretném megérni, hogy a legkisebb Budapesten élő - szintén autista - öt éves unokám még életemben elvégezze legalább az általános iskolát. Látni a fejlődését, segíteni őt (ugyan úgy, mint a kanadait) abban, hogy eligazodjon a világban. Vállalja másságát és megtalálja önmagát.

Vágyom rá, hogy a férjemmel végigjárjuk azokat a helyeket, ahol nagyon jól éreztük magunkat és boldogok voltunk.

Még egyszer eljutni kedvenc városomba - Párizsba, sétálni a Champs-Elysées-én, újra megcsodálni a Diadalívet, betérni Louvre-ba és látni az ujjáépített Notre-Dame-ot.

Megbocsátani magamnak a vétkeimért.

Bocsánatot kérni azoktól, akiket valaha megbántottam.

+1) Utópisztikus kívánságom: arra vágyom, hogy szeretett kicsi hazámban ne legyenek ekkora távolságok ember és ember között.

Ne legyen mélyszegénységben élő ember, de ne legyen szemérmetlenül gazdag sem.

A politikai hovatartozás ne válasszon szét barátokat, családokat, embereket egymástól.

 Antal Józsefné Beatrix

 

 

Szívdobbanás pályázatunk IV. helyezettje: Kiss Ibolya

Bemutatkozás: Kedvenc elfoglaltságom a kirándulás-séta a természetben, a  kerékpározás, az írás-rímelés, az önképzés, ezen kívül a daganatos- és krónikus betegségben érintettek szegedi csoportjaimnak programok szervezése. 

Fő alkotásom az eredeti Nils Holgersson történet lefordítása - mely feladatot terápiaként kaptam doktornőmtől. Végtelen hálával tartozom neki, hogy Itt haladok az Úton, ezért ennek képeit csatoltam az arcképemhez.
(Fb-csoportok: Erő-kör és Jelenben-együtt)

 

Védekezések és vágyak / 2020. karantén

 

Csigaházba behúzódva éldegélünk csendben, koronavírus karanténunkat március 10-én kezdve.

Védekezés és vágy – tudjuk – az Élet része, mégis e helyzetben összeszólalkozásra képes. Édesanyám és én önkéntesen zárkóztunk, egyéni rigolyáinkat mindketten félreraktuk. Alkalmazkodunk egymáshoz nevetve, vigyázunk egymásra féltő szeretettel.

Napirendünk alaposan megváltozott, nem jöhetek – mehetek, pedig akarok. Rendeljük házhoz a boltot, piacot, a cipekedés élvezetéről ezután lemondok.

Van napirendünk, – betartjuk, de az se gond, ha bármikor változtatunk. Hisz időnk az rengeteg, ráérünk, karantén végére akár „Pató Pálnék” leszünk.

Házimunkák megosztva szorgosan, az ötleteket megbeszéljük vidáman.

Oly sok rossz hír kering köröttünk, nem adjuk oda humorunk – nevetésünk.

Főzéskor van idő a kísérletezésre, abból főzünk, amink van, legyen egészséges. Beálltunk dalolva a pékek táborába, kél a kenyér, halad lelkes dagasztása.

Egyre finomabb kenyerünk illatozik hetente, karantén után sem a boltban veszem meg. Ízesítőnek azt teszek, mit épp akarok, belesütöm a kedvem – hangulatom.

Gyakran szól a zene lágy dallama, nyugtatja lelkemet, oldja gondolataimat.

Utána jönnek youtube-on a filmek, egyik sirat, másik jól megnevettet.

Rendeltünk szép virágokat, elültettük, jó időben az ablakokban sütkérezünk.

Gyógytorna van többször hetente, elfáradva, de lelkesen mozgattuk át testünket.

Az agyat is kell tornáztatni, korunkból adódva, ránk fér naponta.

Nevetve, nem számít, ki nyeri, römi és scrable csaták folynak.

Fcbook csoportokban pezseg az élet, pizsama partit rendezünk minden héten.

Segítünk egymásnak, tartjuk a lelket, várjuk a közös programokat, öleléseket.

Elhalmoz a net, válogatok, részt veszek több online tanfolyamon.

Képzem magam, előadásokat hallgatok, örömmel töltenek az újabb ismeretanyagok.

Gyakran szól a chat – hang, hurrá, a Gyerekek, látjuk – halljuk egymást.

Ez a technika igazi boldogság, de azért fájó a –megértett– távolságtartás

Csicseregnek az unokák, dédunokák, integetnek, mesélnek, mókáznak.

Mégis a személyes találkozást, várjuk legjobban mindnyájan.

Megoldottunk mindent, nem estünk kétségbe, bár szó mi szó, adódtak nehézségek.

Most már jön a fokozott lazítás, óvatosan kitárjuk lakásunk ajtaját.

A korona a leckét nekünk is feladta, koronát nem kérjük, de lecke megtanulva.

Ebben a helyzetben is a legjobb mód, a változás – változtatás volt.

Továbbvisszük ezeket karantén után is,

Hálát adunk s körbeüljük majd a családi asztalt is.

Kiss Ibolya

  

Szívdobbanás pályázatunk III. helyezettje: Várady Aranka

Bemutatkozás: A Főváros 18. kerületében élek és 57 éves vagyok. Jelenleg a közigazgatásban dolgozom iktató munkakörben. Időnként szoktam pályázni versekkel és novellákkal is. Kedvenc elfoglaltságom ételreceptek gyűjtése és kipróbálása. Férjemmel kettesben lakunk, felnőtt lányom, férje és 2 éves fiúunokám Németországban élnek, így modern "virtuális" nagymama lettem.

 

13 + 1 karantén napi „trend” - azaz kényszerű áttérés az egészséges táplálkozásra?! 

  1. Reggel végre nem kell időre felkelni, addig alszunk, ameddig csak akarunk...  AZAZ amíg a felettünk lakó népes szomszéd család el nem kezd zajongani

 

  1. Nyugodtan és bőségesen megreggelizünk, közben meghallgatjuk a legújabb híreket a koronavírussal kapcsolatban, pl. hogy kórházi fertőzésben elhunyt az elsőként hazánkba érkezett koronavírus.

 

  1. Reggeli után indulna a home-office, de először áramszünet majd a számítógép lefagyásai akadályoz a munkában, ezért nem is érdemes hozzákezdeni, mert mindjárt ebédelünk

 

  1. Csenget valaki, de a várt ételfutár helyett a szomszéd szőke nő az és azt kérdezi, hogy kölcsön tudnám-e adni neki a szobabiciklinket. Érdeklődöm nála, hogy minek, hiszen nekik is van tudtommal. Erre azt feleli, hagy azért kéne, mert mától nemcsak a férje, hanem ő is home-office-ban van és így már nem elég egy bicikli nekik a munkába járáshoz, hiszen nem egy helyen dolgoznak.

 

  1. Késve ugyan de megérkezik a várva várt ételfutár. Az ételeket gyorsan kirakom az asztalra, mert közben csöng a telefon. Anyukám az, aki elmondja, hogy annyira hiányzunk neki, mint patikából a szájmaszk. Én is megnyugtatom Őt, hogy nekünk meg Ő úgy hiányzik, mint Drogériából a kézfertőtlenítő.

 

  1. Mire kijutok a konyhába, a kutya fent van az asztalon és éppen a mi kajánkat lefetyeli. Rákiabálok, hogy mit csinálsz?, de Ő ennek ellenére pofátlanul tovább folytatja az evést.

 

  1. Mivel az ebédünk odalett, gyorsan ki kell találnom valamit helyette. A hűtőszekrény teli van, de annál nehezebb kitalálni, minél több alapanyag van benne. Belépek a szobába és látom, hogy a férjem a kanapén hortyog, így nem tudom megkérdezni, hogy mit főzzek, így úgy döntök, hogy én is pihenek egy kicsit, és ledőlök egy könyvvel a a kezemben.

 

  1. Arra riadok fel, hogy a kutya bökdösi a kezemet. Döbbenten látom, hogy már besötétedett és gyorsan vacsorát kell adnom a kutyának. Tej ó ég, az egész délutánt átaludtuk!

 

  1. De mi lesz a mi vacsoránkkal? Gyorsan rendelnem kéne egy pizzát! De a fene egye meg, közben lemerült a mobilom. A férjem még mindig a kanapén hortyog, nem akarom zavarni.

 

  1. Újabb ötletem támad, mi lenne ha csinálnék melegszendvicset. A konzervek közt van melegszendvicskrém és sajt is van a hűtőben. Gyorsan nekiállok és beteszem őket a sütőbe.

 

  1. Közben leülök és megnézem a híradót, melyből megtudom, hogy megvan a járvány 100. áldozata, aki nem is volt fertőzött csak rádőlt a spájzban felhalmozott 50 kg liszt.

 

  1. A reklám hangos zenéje mellett valami furcsa hangot hallok, csak nem a füstjelző hangja, de mégis! Úristen a melegszendvicsek! Na most már tényleg annyi a vacsoránknak.

 

  1. Odamegyek a hűtőhöz, előveszem a tejes üveget, jól meghúzom és mérgemben lefekszem aludni, hátha holnap majd összejön a normális családi ebéd vagy vacsora.

 

13+1: Éjszaka nagyon nyugtalanul alszom, sokat forgolódom és jócskán megizzadok. Rémálmomban iskolás vagyok és felelnem kell. El kéne szavalnom Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versét, de nem jutnak pontosan eszembe a sorok, így valamit rögtönöznöm kell és az valahogy így hangzik:

Ej mi a kő! nagyanyó, kend
Karanténban lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt járkálgat föl és alá,
Még az ablakba is kiáll.
Ki-be mászkál a szobából,
Nem mehet ki önszántából.

Dehogy mehet, dehogy mehet!
Csak a lakásában lehet.
Pihengethet jódolgában,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, nagyanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen már
Szabályszegő állampolgár.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi őrző vagy a háznál,
Mindig okosan szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,
Vigyázz te is nagyanyóra,
Légy neki a bajban társa,
Gazdi egyetlen jószága.

Várady Aranka

 

 

Szívbobbanás pályázatunk II. helyezettje: Szép Györgyi

Bemutatkozás: Grafológiával foglalkozom, igazságügyi szakértő vagyok. Munkámmal segítem az igazságszolgáltatást.

Régebben dolgoztam a családi vállalkozásunkban, tanultam és dolgoztam nyomdai montőrként, voltam iskolatitkár, óvodatitkár, pénztáros, közművelődésszervező, adminisztrátor, adatrögzítő, általános művelődési központ alapítványának adminisztrációját végeztem, grafológia rovatot vezettem a hetente országosan megjelenő Meglepetés Magazinban, grafológia könyveket írtam, jelenleg "késik" a járvány miatt a mesekönyvem megjelenése.
Írtam újságcikkeket egyik volt munkahelyem tevékenységéről és grafológia témában, grafológia témájú tanulmányt és könyvet, meséket, verseket, részt vettem a Gábriel József festőművészről készült könyv megírásában, az Izsák Imre tudós csillagászról készült könyv készítésében is közreműködtem és a róla szóló film elkészítéséhez is hozzájárultam a régi levelezések-kézírások vizsgálatával, analízis készítésével.
Kedvenc elfoglaltságok: grafológia, melyet a hivatásomnak tekintek, írás, olvasás, zene, színház... Szívesen szerepeltem televízióban, rádióban. 

Egyedül élek, gyermekem nem születhetett.

 

Kedves Olvasó!

Most valóban megtudhatod, introvertált vagy ambivertált alkat vagy-e, mert ha ezen típusokba tartozol, egészen jól tűröd a karantént, nem visel meg túlzottan! Azért, mert rendkívül mélyen érzel, szenzitív vagy, folyton rengeteg impulzus ér el hozzád. Ha viszont extrovertált vagy, sajnos valóban megszenveded ezt az időszakot! Hiszen neked folyton menni és látni kell, körülötted állandóan történnie kell valaminek, hogy jól érezd magad. Nem észleled, hogy még a csendnek is hangja van, s annyi minden történik akkor is, amikor úgy látszik „messziről”, hogy nem is történik semmi.

De:

Minden rosszban van valami jó! – tartja a mondás.

Először is: gondolkodjunk!

Komoly és nehéz feladatot kaptunk, melyet csak akkor lehet hamar megoldani, ha kollektíven teszünk érte! Mindenki végezze a saját dolgát lelkiismeretesen!

Tartsuk szem előtt: Sok kicsi sokra megy! Semmi nem tart örökké! Aminek kezdete, annak vége is van! 

Mi az, amit megtehetünk saját magunk és mások egészsége érdekében?                       Maszkot viselünk és lehetőleg gumikesztyűt, gyakran mosunk kezet, rendszeresen takarítunk, csak akkor mozdulunk ki a lakásból rövid időre, ha muszáj. Ésszerűen vásárolunk, amit lehet, házhoz rendelünk. Nem stresszeljük magunkat azzal, hogy egész álló nap (ál) híreket olvasunk! Lehetőleg minden nap levegőzünk, szívunk egy kis friss oxigént és gyűjtünk a Naptól D-vitamint jobb híján az erkélyen, nyitott folyosókon járkálva. Szobabiciklizhetünk, tornázhatunk televíziós segítséggel is, hogy termeljünk magunknak elegendő boldogsághormont a nehéz időkben! Étkezésnél is igyekezzünk kedvezni a szervezetünknek! Ha jól van a testünk, a lelkünk jobban érzi magát, a szellemünk élesebben zakatol! Próbáljuk ezek működését egyensúlyba hozni – most igazán van rá időnk, ne keressünk kifogást! Álmodjuk és tervezzük a jövőt!

Miért is lenne rossz a csend, a tisztább levegő, hogy ráérsz figyelni a természetet?! Végre hallod a madarakat, a finom kis neszeket, melyeket eddig nem vettél észre a nyüzsgő, zajos városban. Napról napra éled a tavaszban a sok gyönyörű zöld. Minden nap más és más színeket látsz! Ha rácsodálkozol, talán eztán igényed lesz rá, hogy majd sétálj, kóricálj egyet „csak úgy”, magad örömére, ha ennek vége lesz!

Most van időd alaposan kitakarítani, rendszerezni a lakásban felgyülemlett holmikat, megszabadulni a lomoktól, csinosítgatni a környezetedet... Magadban is a megfelelő polcokra tenni a történteket, megélteket, emlékeket. Jól kialudni, kipihenni magad.

Olvashatsz, tévézhetsz, zenét hallgathatsz, meditálhatsz, kártyázhatsz, használhatod a modern kütyüket, ha társaságra vágysz. Számtalan módon töltődhetsz, találd meg a módját!

Ne arra gondolj, hogy mit nem lehet tenni, hanem arra, hogy miket lehet mégis! Miből mit lehet építeni!

Ne azt hidd, hogy a pohár félig üres, hanem azt, hogy félig tele van!

Figyelj! Ha az életben is mindig arra fókuszálsz, hogy mid nincs, mit nem birtokolsz, mi nem lehet valószínűleg sosem a tiéd, mit nem próbálhatsz ki, soha nem leszel elégedett és boldog ember. S a szomszéd fűje sem mindig zöldebb, ha igazán közelről alaposan megvizslatjuk! Mindig körül kell nézni magadban és magad körül!

Krízishelyzetben vagyunk mindannyian. Rossz stresszben. De ez is előrevisz! Hidd el! Csak idő kérdése! Ne legyél türelmetlen!

Végezetül álljon itt néhány „házi bölcsesség” a tarsolyomból:

  • jobb a jó szűkebb úton járni, mintsem a bő, de veszélyesen
  • ismerd meg magad, mert a csoda benned van
  • fedezd fel a környezeted, mert a segítség közel van
  • ne légy irigy, gonosszá, elégedetlenné, beteggé tesz
  • a harag rossz tanácsadó
  • hallgass a szívedre
  • hallgass az eszedre
  • mosolyra mosoly a válasz!
  • ha kapni akarsz, elébb adj
  • az élet rövid: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra
  • ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan
  • a szépség múlandó, a csúnyaság maradandó
  • légy szeretetre méltó, ne csak magadra gondoló
  • szólj, gondolj, tégy jót - minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád
  • legyen tiszta a lelkiismereted, nyugodtan alszol
  • a remény hal meg utoljára
  • a koporsónak nincsen zsebe
  • bánj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak
  • inkább légy becsületesen szegény, mint becstelenül gazdag.

Szép Györgyi 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szívdobbanás pályázatunk I. helyezettje: Kulcsár Péter

Lezárult a SZÍVDOBBANÁS - Az én koronás bakancslistám – hétköznapi vágyaim az önkarantén idején című pályázatunk értékelése. Rengeteg remek pályamű érkezett a témában, éreztük, hogy a pályázók kiéhezettek a vágyaik közzétételére, hogy legalább ebben a formában átélhessék a szabadság örömét.
Amíg a test fogoly volt, a lélek szabadon szárnyalt.
A következő hetekben közzétesszük azokat a műveket, amelyeket a Bayer Ilona, televíziós újságíró által vezetett zsűri érdemes talált a közlésre a tartalma vagy pedig a stílusa miatt.
Olvasóinknak teljék bennük olyan sok örömük, mint amellyel mi válogattunk az írások között, amely élményt ezúton is köszönjük a pályázóinknak, akikkel egy nyárvégi felolvasóesten személyesen is találkozunk a tabáni Mr és Mrs Columbo Étterem Sörözőben!

Bemutatkozás: 

Az idén április hónapban töltöttem be a negyvenhetedik életévemet, de a lelkemben és a szívemben örök gyerek szeretnék maradni.

Jelenleg a Balaton közelségében lévő festői szépségű Rezi településen hatalmas méretű földterület rendbetételén munkálkodom. Hosszú távú céljaim között egy vegyszermentes kisgazdaság létrehozása is szerepel. Szabadföldiben termesztett paradicsomjaink reméljük a közeljövőben sok örömet fognak okozni.

Korábban szociális munkásként hajléktalanokkal, majd fiatal bűnelkövetőkkel foglalkoztam, mindamellett büntetőügyi mediátorként tevékenykedtem.

Felzárkóztató néven középiskolában iskolaújságot alapítottunk, amelynek főszerkesztője voltam. Több évet követően Hajlék-talán néven hajléktalan emberek számára is indítottam egy lapot, amibe hontalan emberek írásait publikáltuk, ami igen nagy népszerűségnek örvendett.

Tavaly  egyik blogom díjazásban részesült, több százezren olvasták írásaimat. Többek között gyógynövényekről, egészséges életmódról, gasztronómiáról, állatokról és emberi történetekről írok. Kedvenc elfoglaltságom az írás és régi álmom, hogy egyszer sok örömet okozó szerző válhasson belőlem. Novellákat is írok, központban az emberi kapcsolatok és  sorsok állnak.

Feleségemmel és családtagnak tekintett Mira nevű négylábúval élünk hármasban. Őket édesanyámat és nővéremet egyben a legjobb barátaimnak is tekintem.

 

A fődíjas pályamű:

A kórság

Órára, percre pontosan 80 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot. Anyám a születésem körülményeiről nem anekdotázott. Az apám sem, mert nem tehette, ő a háború áldozata lett. A fronton lehelte ki a lelkét, a teste tömegsírban nyugszik, a fényképe az éjjeliszekrényen van. Ez maradt. Anyámmal vannak rajta ketten. Ő sincs már velem, 20 esztendeje temettem el. Testvérem nem született, anyám megtehette volna, hogy szüljön. De ő csak az apámat szerette. Más férfira csak ránézni tudott, az érintést sem tűrte. Tömören ez a magyarázata egykeségemnek.

20 éven keresztül együtt laktunk. Évekig társbérletben, albérletben húztuk meg magunkat. Anyám szorgos ember volt a munkában látta az élet értelmét. Vagy ebbe temetkezett. Nem tudom. A szavak helyett a tettekben hitt. Minden munkát elvállalt. Uraknál takarított, cselédnek állt, napszámot vállalt. Ami szembejött, azt nem kerülte el. A takarékosságának köszönhetően lakást is tudott venni, igaz némi segítséggel. Ez lett az én örökségem, most is itt írom a sorokat. Tanulni nem tudott, arra nem volt elegendő pénz. A szüleit is korán temette el. Ez lehetett a sorsa. Mindenkit eltemetett, akit szeretett. A kivétel én voltam. Sokáig egyetlen örömforrása.

Nekem mindent megadott, amit tőle elvett a sors. Visszagondolva egy szavam sem lehet. Soha semmiben nem szenvedtem hiányt. Étel mindig volt az asztalon. Annyira élelmes volt, hogy hetente egy-két alkalommal még húst is tálalt. Kuriózum volt az ínséges időben. A ruhatáram miatt sem kellett szégyenkeznem. Az öreg Singeren éjszaka varrta a ruháimat, amiket vasalva öltött reám.

Megadatott, hogy iskolába járhassak. Kitüntetésnek és nem tehernek vettem az oktatást. Anyám ebben is nagyon következetes volt. Naponta átélte a fizikai munka nyüvét, nekem jobbat akart. Iskola után, ha tehette mindig meleg étellel fogadott. Ha elszólította a munka a spájzban tette el. Nekem csak meg kellett melegítenem, majd magam után rendet raknom.

Hamar elrepültek az iskolai évek. A szorgos következetes tanulásnak meg lett az eredménye. Színötösre érettségiztem le. Emlékszem anyám büszke pirospozsgás arcára. Akkor láttam egyszerre sírni és nevetni.  Mindketten biztosak voltunk a sikeres egyetemi felvételin. Tévedtünk. Éveket kellett várnom a tovább tanulásra. A köztes időben anyám megtanított háztartást vezetni. Dolgozni nem engedett, a felszabaduló időmben tanultam. Tudtam egyszer újra az iskolapadot koptathatom.

Messze kerültem a vidéki kisvárosból. Egészen Budapestig repített az utam. Az orvosi karra nyertem felvételt. Egy aprócska szobában a házkörüli munkáért cserében kaptam lakhatást. Óriási szerencsének tudható be, hiszen nem tudtam volna fizetni a lakbért. Anyám így is hetente küldött csomagot. Élelmiszerre nem nagyon kellett költeni.

Éjjel nappal tanultam. Hiába volt színötös az érettségim, mégis volt lemaradásom. Elsősorban latinból kellett sokat bepótolnom.  Második év végére a fáradozásaim a jegyeimen is megmutatkoztak. Motivált, hogy beteg emberek gyógyításában fogok aktívan részt venni. Egy idő után a tanárok és a többi diák is elismerte igyekezetemet.

Anyámat havonta egyszer meglátogattam. Szeméből mérhetetlen büszkeség mellett riadalom is megmutatkozott. Egyre soványabb lett. Az orvos rákot diagnosztizált. Nem lehetett ott a diplomaátadón. Csak lélekben, de ez nem nyújtott vigaszt.

Árva maradtam, teljesen egyedül a nagyvilágban. A magány hamarosan elillant. Az egyetem után állásba kerültem. Egy közkórház segédorvosa lettem. Napi 12-16 órában dolgoztam. Nem tűnt robotnak, hivatásnak tekintettem a munkámat. A szerelem egy ideig elkerült, majd rám röppent.

Természetesen egy kollégámmal jöttem össze. Az egészségügyieken kívül szinte senkivel nem érintkeztem. Pár évvel idősebb volt nálam, ő is orvos, mint én. Az esküvő után pár évvel két gyermekünk született. A férjemmel szeretetben neveltük őket. Szerencsénkre a férjem szerető nagycsaládban nevelkedett, sokat segítettek, ha kellett. A lurkóknak legalább voltak nagyszülei.

Teltek múltak az évek. A gyerekek kirepültek a családból. Az apjukkal ketten maradtunk. Nyugdíj mellett is dolgoztunk. Gyógyítani akkortájt is kellett. Jól éltünk, minden tekintetben. A gyerekekkel rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, leginkább telefonon. Mindketten más földrészt választottak. A hazájuk maradt, az otthonuk változott. Büszkék voltunk rájuk. Ketten a férjemmel. Én még mindig az vagyok, a férjem meghalt. Türelemmel viselt betegségben. Békében. Én itt vagyok. Kissé betegen, de élek.

A gyerekeket várom, pár hete ígérkeztek, de valami közbeszólt. A vírus. Koronának nevezték el. Viharos, erőteljes, és nem kímél senkit és semmit. Engem még békén hagyott. A lakást nem hagyom el, csak végső esetben. A magamfajta öregeknek szánt időben bevásárolhatok. Legalább hetente kétszer el kell mennem. Egyszerre nem tudok mindent bevásárolni. Nem is beszélve a négy falról. Üresek, konganak. Több mint negyven évig emberek között sürögtem. Nehéz, de betartom, még akkor is, ha vén idiótának néznek. Sokan. Pedig a kór nem én vagyok.

Kulcsár Péter

MeNŐpauza-adomány a VIII. kerületi Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal munkatársainak

A koronavírus-veszélyhelyzet alatti köszönetnyilvánításként történő felajánlásokat hallgatva azon gondolkodtam, hogy mi, a Nézőpontváltó Egyesület tagjai, mivel tudnánk honorálni azok munkáját, akik a közösségért, értünk, a frontvonalban végzik mindennapi munkájukat.

Hogy meg tudjuk-e hálálni nekik valamivel. Azoknak, akik napról-napra veszélyeztetik saját és családjuk egészségét miattunk. És egyáltalán: kiknek köszönjük meg, hiszen rengeteg ember dolgozott számunkra láthatatlanul ezekben a hónapokban értünk.

Sok ötlet jött az alapítóktól, de mivel a székhelyünk a Józsefváros, ezért végül a helyi hivatal front office-ban munkát végző munkatársainak ajánlottunk fel 100, azaz száz darab Pauza-trilógiát 1.200.000 forint értékben.

A Pauza-trilógia kötetei a szórakoztató egészségügyi edukáció irodalmi alműfaj megteremtői Magyarországon.

Szerdán megtörtént a könyvek átadása a Cser Kiadó-ban, és reméljük, hogyha az élet visszatér a "rendes"ebb medrébe, akkor a hivatal munkatársai szabadidejükben vagy akár a nyári szabadságuk alatt szeretni fogják Niko és családja történetét.

A szív zugai

Mi a szív? Szünet nélkül kalapáló és zakatoló motor, ami az egész testet életben tartja. Az ember legnagyobb, folyamatosan mozgó izomkötege, ami ritmikus mozgásával pumpálja az ereken és vénákon át az életet adó testnedvet, a rubinvörös vért.

És mi lakik a szívben? Érzelmek.

A mese arról szól, hogyan viszonyulnak ezek egymáshoz, milyen lakóközösséget alkotnak az ember legfontosabb szervében.

Sári Edina: A szív zugai

Előadja: Huszárik Kata

 

SZÍVDOBBANÁS - Az én koronás bakancslistám

A Nézőpontváltó® Egyesület, amelynek célja a figyelemfelhívás az egészségtudatos életvezetésre a fizikai, szellemi és mentális egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés érdekében, pályázatot ír ki:  

SZÍVDOBBANÁS - Az én koronás bakancslistám

– hétköznapi vágyaim az önkarantén idején

címmel, otthonmaradt magánszemélyek részére, amelyet Bayer Ilona, televíziós újságíró Facebook posztja inspirált, ami az amúgy is távol élő unokák hiányát fogalmazta meg szívszorító egyszerűséggel:

SZÍVDOBBANÁS
Hosszan sorolhatnám, mi minden hiányzik a karantén előtti életből. De mindent megelőz az én kicsi kincseimnek a hiánya. Az odabújásuk, az öröm a szemükben, amikor megérkezem, és reggel, ha én csinálom a kakaójukat…

Most kérdezgetik, miért nem jön Szamszocó? Az apjuk magyarázza. Mégsem értik. Skype, meg hangüzenet... Több a semminél. De az ölelésüket semmi más nem pótolja. Békeidőben sem. De ebben a bizonytalan „harci” helyzetben ezerszer súlyosabb a hiányuk… Kicsi szamurájom már hosszú, egész mondatokban beszél magyarul (is). Noemi huncutkozik a videó beszélgetésekben. Most ért a halandzsa korszakba. A pici szőke herceg nevetve érkezik, mikor a nővére hívja: – Itt van Szamcocó!

Éneklem nekik a Tavaszi szél vizet áraszt, meg a Hinta palintát! Ezt már mindhárman jól ismerik, a legnagyobb már velem együtt énekli a világnak ebben a hatalmas háromszögében, amelynek csücskei: Magyarország-Ausztria-Japán…”

 

Várjuk az otthonmaradásból adódó, hétköznapi vágyak bakancslistáját!

A pályamű a 13+1 óhaj, vágy megfogalmazásán kívül magában foglalhatja a koronavírus ellen való védekezés egyik elemének, a társadalmi önkarantén idején tapasztalt

testi (hízás, mozgáshiányból eredő fáradtság, anyagcsere- és egyéb külső-belső zavarok),

lelki (hangulat- és alvászavar, türelmetlenség, dühkitörés),

és szellemi (feledékenység, szavak-kifejezések keresése, lassúbb gondolkodás) síkon kialakult tünetek jelentkezéséről való beszámolást, azok házi orvoslását.

 

A 13+1 pontos listaszerűen felsorolt vágyakon kívül a Bírálóbizottság szívesen olvasna

  • a teljes értékű, időigényesebb táplálkozásra való áttérésről,
  • a mozgás- és sporttevékenység elkezdéséről,
  • az esetlegesen megváltozott testtudat kialakulásáról,
  • kapcsolati problémák megoldásáról,
  • a gondolkodásmód-szokásrendszer megváltozásáról-megváltoztatásáról,
  • ezek nehézségeiről, és
  • az elért eredményekről, ezen kívül
  • a fentiek tükrében a pályázó saját magához és családtagjaihoz való megváltozott hozzáállásáról és emberi viszonyairól
  • arról, hogy mely új szokásokat kívánja átmenteni a vírusmentes hétköznapokba,
  • virtuális segítő csoportokra való rátalálásról (ZOOM-os edzőterem, futóközösség, FB-csoport)
  • személyes inspiráló és motiváló támogató megtalálásáról
  • tehát tulajdonképpeni egy egészségesebb életmódra való áttérésről.

A versbe szedett karantén-bakancslista pályázatokat külön kategóriában kezeljük, és Tarjányi Melinda által felajánlott meglepetéssel díjazzuk!

  

Férfiak jelentkezését is várjuk!

A humoros történeteket külön díjazásban részesítjük!

 

A pályázat terjedelme: max. 2 A/4-es gépelt oldal, 12-es betűnagysággal, másfeles sortávval.

A pályázat beadási határideje: 2020. május 20. éjfél

Eredményhirdetés: 2020. június 1.

Beküldési cím: a pályázatot az nezopontvalto@gmail.com ímélcímre várjuk.

 

Bírálóbizottság:

Bayer Ilona, televíziós újságíró

Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichoonkológus (Nyírő Gyula OPAI), Nézőpontváltó Egyesület szakmai vezetője, Összehangolva - "Gyógyít a képzeleted!" Alapítvány alapítója

Sári Edina író, Nézőpontváltó Egyesület elnöke

Tarjányi Melinda művészeti vezető, REGEA Alapítvány

 

Nyeremények, felajánlók:

Fődíj: Karanténban kötött zokni 

II. díj: Sári Edina Pauza-trilógiája: MeNŐpauza nőregény, MAN♂pauza önironikus pasisztori és MűNŐpauza duplanő regény, amelynek átadása az írónő új könyvének bemutatóján, szeptemberben lesz

III. díj: Részvétel VIP vendégként a korlátozások feloldása utáni könyvbemutatók egyikén (nyár vége-ősz elején) plusz személyre szóló, dedikált könyvajándék

 

A pályázó hozzájárul ahhoz, hogy a pályamunkája megjelenjen a Nézőpontváltó® Egyesület honlapján, és egyéb kommunikációs felületein.  

 

Sári Edina sk.

elnök

Nézőpontváltó Egyesület

 

Budapest, 2020. április 29.

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!