Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

KÖZLEMÉNY

„Mi, a daganatos betegeket segítő és érdekvédelmét képviselő civilszervezetek, ezzel a közleménnyel jelezzük és kifejezzük a rákszűrések ideiglenes leállítása és az elmaradó kezelések miatti aggodalmunkat.

Ismerjük a Covid-19 világjárvány okozta egészségügyi nehézségeket, a hivatástudatból jelesre vizsgázó személyzet leterhelését, de tisztában vagyunk azzal is, hogy Magyarország a világ élvonalába tartozik a daganatos megbetegedések okozta elhalálozások rangsorában, – a bármilyen krónikus – betegség megelőzésében pedig az utolsók között vagyunk.

Szakmai tudásunk teljes birtokában és lelkiismeretünk szerint kijelentjük, hogy ezek az intézkedések hosszú távon súlyos, a társadalom széles rétegét érintő, komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, ezzel magasabb pénzügyi kiadást eredményeznek, mint amennyi emberi erőforrást a kormányzat jelenleg visszatart a bevezetett rendelkezésekkel."

Sári Edina, elnök-programvezető

Emlőportál – Tudománnyal az emlőrákos betegekért

Magyar Hospice Alapítvány

Magyar Hospice Palliatív Egyesület

Magyar Rákellenes Liga

Mályvavirág Alapítvány

Mellrákfórum – Nem vagy egyedül alapítvány

Mellrákinfó Egyesület

Mell-véd Közösség

Nézőpontváltó Egyesület

Összehangolva – Gyógyít a képzeleted - Alapítvány

Ráktúlélőkért, hozzátartozókért Egyesület

Tábitha Gyermekhospice Ház

Rákellenes Világnap: február 4.

Kiszálltam a Délinél a metróból és ahogy mentem a mozgólépcső felé, automatikusan kikerültem egy nehezen mozgó, hátulról jó hatvanasnak tűnő nőt. A szemem sarkából, csak egy villanásra tűnt fel, hogy a mínuszok és a csúszós útviszonyok ellenére egy „kínainál” kapható, vékonytalpú, bordó, műbőr klumpában araszolgat a tömeg közepén. A bokája, ami kivillant a bőszárú, fekete dzsörzé nadrágból, cipónyira dagadt, lábfejét fehér pamut zokni borította.

Visszavettem a lendületből, bevártam és belekarolva felsegítettem a mozgólépcsőre. Felém kapta a fejét, és bár nem engedélyezte a támasznyújtást, nem is ellenkezett. Amikor fent leléptünk, megkérdeztem, elkísérhetem-e a Kékgolyó utcába? Nem igazán lepte meg a felajánlkozás, lerítt róla, hogy már csodálkozni is fásult, csak rám nézett és biccentett.

Az Alkotás út felé vezető aluljárólépcsőn, majd az Intézetbe vezető meredek utcán kaptattunk. A karomat szorította, erősen szuszogott, de nem beszélt. Kissé síkos volt a járda, egyet előreléptünk, kettőt majdnem visszacsúsztunk, erőlködött, kapaszkodott a falba, meg belém. Nem is tudom, egyedül hogyan lett volna képes feljutni, nem annak a segélykéregetős típusnak látszott.

Egy teljesen átlagos, hatvanpluszos „bármelyikünkanyjalehetne”, fehér hajú, nyúzott arcú, megtört tekintetű asszony volt, akin láthatóan lötyögött a régen testre simuló kabát. Akár a Fény utcai piacra is mehetett volna túróért, tejfelért, hogy otthon csuszatésztát gyúrva, jóleső örömmel várja haza az övéit, a frissen kisült szalonnapörctől illatozó, hosszú évek keserves munkájával megkeresett pénzéből törlesztett, saját lakásban.

De nem a piac volt a cél, mivel rákbeteg. Ment kemóra, vagy sugárra. Várakozással, vizsgálatokkal és reménykedéssel töltötte a fél napját, nem fényes arccal a gyerekek, unokák örömére gondolva, sodrófát forgatva, tésztagyúrással.

A bejáratnál biccentett egyet, megszorította a karomat és bement. Nagyokat nyeltem, mert anyut kísértem ide utoljára, majd’ nyolc éve. Az ő arca, tekintete, cipóra dagadt bokája is ilyen volt a vég előtt.

Na szóval! Most mindenkinek szemtörcsi, orrfúvás, mert jön a lényeg:

Nekem abban a pár percben tökmindegy volt, hogy a hölgy genetikai hiba miatt lett daganatos beteg, vagy helytelen életmóddal rátett még egy lapáttal az öröklődésre, kvázi „magának okozta-e” a betegségét, mert abban a pillanatban, ahogy megláttam, egy elesett, segítségre szoruló ember volt, aki egyszerűen csak túl akarja élni ezt az egészet, ami váratlanul rázuhant. Mondhatjuk, hogy vigyázhatott volna, akár így lett rákos, akár úgy daganatos, de minek hibáztassuk? Azzal sem neki, sem a társadalomnak, orvosoknak nem lesz jobb – a helyzet, a betegség és az azzal való együttélés neki és a hozzátartozóinak ugyanaz marad.

Persze, mi emberek szeretünk mindent tisztán látni, sőt, tisztázni, feketén-fehéren, főként, ha másról van szó, nem saját magunkról. A bűnbakképzés és a kioktatás a legmagasabb szinten folyó egyetemes, emberi „tanítási” módszer, aminek végtermékét, a bűntudatot, az egész világon elfogadnak kívánatos alapkompetenciaként. Pedig a pellengérre állítás csak megszégyenülést okozhat, esetleg bűntudatot egy mártíromságra hajlamos embernél, de senkire nem hat konstruktívan a jövőt tekintve.

Mindenkinek az a kutyakötelessége, akár orvos, vagy ápoló, esetleg civilszervezet munkása, tehát minden jóérzésű embernek, hogyha elesett, beteg embert lát, segítse őt a tudási szintjének megfelelően, lehetőségeinek számbavételével, mindenek felett a beteg érdekeit szem előtt tartva. Természetesen a szakembereknek az is a feladatuk, hogy korrekt információkkal felhívják a figyelmet az egészségmegőrzésre és a betegségek kockázatának csökkentésére, de azt is csak az egyén, rajta keresztül pedig a társadalom egészének érdekeit figyelembe véve, nem pedig haszonszerzési célból.

Azonban a beteg emberrel szemben csak egyfelé, az emberiesség felé mutató, humánus teendőnk van: segíteni neki, megkönnyíteni a betegsége nehéz napjait, és ha lehet, mert tehetségünk van rá, elősegíteni a gyógyulását.

Ez a Rákellenes Világnap egyik üzenete számomra.

                                                                                               Sári Edina, elnök                                                                                                      Nézőpontváltó Egyesület

  

A karácsonyi csengettyű

 

A varródoboz egyik titkos fiókjában lapult az aprócska, harang formájú, ezüstszínű csengettyű.

Szerényen megbújt és hosszú hónapokig várt türelmesen a sorára. Tudta, hogy hamarosan eljön a nap, amikor büszkén csillogva ismét kibújhat a varródobozból és főszereplő lehet belőle. És valóban! Elérkezett a karácsony napja. A család tele volt izgalommal. Az Édesanya sütött-főzött, az Édesapa a fát díszítette. A gyerekeknek tilos volt a nappaliba bemenni, a felöltöztetett karácsonyfa is a meglepetés része volt. A Kisfiú és a Kislány boldog izgalommal fülelt a gyerekszobában és türelmetlenül toporogva várakozott. Az esti szürkületbe forduló délutánon, hat óra előtt két perccel a várakozás némasága borult a házra. Az egész ház és annak lakói, imára kulcsolt kézzel várakoztak a minden évben ajándékba kapott, pillanatnyi csodára, amikor talán megpillanthatják, hogyan száll közéjük mennyből az angyal. Ebben a megszentelt csendben a csengettyűt az édes kéz megsimogatta, felemelte az ég felé, és óvatosan megrázta. Az aprót sóhajtott, majd megszólalt. Először csak bátortalanul csilingelt, majd egyre hangosabban zengett a hangja.

A gyerekek sejtették, hogy a csengettyű az év többi háromszázhatvannégy napjában is a házban lakik, az viszont a nagy napon nem tűnt fel nekik, hogy az Édesapa az Angyalok hívásakor nincs közöttük. Kétségek nélkül tudták, hogy a csengettyű magától szólal meg minden december huszonnegyedikén este, pontban hat órakor, ezzel behívva a meglesni áhított, égi ajándékozókat.

A ház kisebb lakóit az sem foglalkoztatta, hogy honnan jönnek és hová tűnnek az Angyalok. Nem volt fontos, mint ahogyan az sem, hogy a Télapó vagy a Jézuska hogyan kerül a házba és miért láthatatlan. Egyszerűen csak hittek a Karácsony Szellemében és ettől volt minden olyan varázslatos!

És ez így ment évről-évre, karácsonyról-karácsonyra. A gyerekek közben felnőttek, de a kis csengettyű a házban maradt, őrizte összes álmukat. Ahogy teltek az évek, úgy változott a csengettyű hangja, először harangocska, majd harang lett belőle, aminek hangja bár ércesen, harsogón ölelte át, de hűségesen ringatta a régvolt, gyönyörűséges szentesték hangulatába őket és immár az ő gyerekeiket. Az aprócska, égi jeladó melegséget, meghittséget árasztva hirdette a szeretet mindenhatóságát.

Otthonos, barátságos hangja egész évben megtartotta, nem hagyta kialudni a család örök fény utáni vágyakozását. A család csodás éveket élt a harangocska keltette bódult boldogságban.  

És amikor eljött az első, majd a második és sokadik Szenteste, amikor egyre kevesebben ülték körül a szépen megterített, ünnepi asztalt, a kis harang még akkor is rendíthetetlenül jelezte a szeretet ünnepének eljöttét.

A hosszú, szolgálattal teli évek alatt a harang lassan elveszítette ezüstös csillogását, fénye megkopott és a hangja sem volt már annyira harsogó. A család megfogyatkozott, a gyerekek szétszéledtek, de a harangocska a házban maradt, és a varródoboz titkos fiókja mélyén várta azt a napot, amikor az Édesanya újra kézbe veszi, és Édesapa ráakasztja a feldíszített fenyőfára.

Aztán elérkezett az a bizonyos karácsony, amely örökre megváltoztatta a kis harang életét. Azon a szent estén a fenyőfából nehezen lett karácsonyfa. Senki nem akarta felöltöztetni. Nem volt, aki kinyissa a varródobozt, és kivegye a harangocskát. Egy szempillantás alatt elmúlt a varázs és vele együtt a karácsony szelleme is elhagyta a gyerekeket és azok gyerekeit. Azon a karácsonyon megrepedt a kis harang szív felőli oldala és elnémult. Sebesülten is tovább álmodott a varródoboz mélyén, a régi karácsonyokra emlékezve. Teltek az évek, múltak a karácsonyok, de a kis harang soha többé nem szólalt meg. A karácsony szelleme ugyan lassan visszatért, hozott melegséget, megtartotta a szeretetet, de a kis harang hangja nem csendült fel többé. Nem volt, aki kivegye a ládika mélyéről és keze melegével összeforrassza bánattól megrepedt szívét és ismét lelket öntsön belé. Lassan feledésbe merült, a létezése is, a gyerekek gyerekei már nem is tudtak róla, hogy volt valaha.

A lelke mélyén a harangocska a hitét megtartva abban bízik, hogy talán eljön majd egyszer az a karácsony, amikor valaki ismét kiveszi a varródoboz mélyéről, talán kicsit megfényesíti, és talán olyan is lesz a házban, aki a díszes karácsonyfára akasztja őt, éppen az angyalkát formázó csúcsdísz mellé.

És mit tegyünk addig mi, amíg ez megtörténik? Minden adventi napon higgyünk abban, hogy a kis harang Szenteste visszatér és újult erővel, még harsogóbban fogja hirdetni az összetartozásunkat. Finom hangocskája betölti majd az otthonunkat, megérinti a szívünket, és lángra gyújtja azt a fényt, amely megóv bennünket a magánytól és megtartja bennünk az égiektől kapott, egymás iránti mindent elsöprő, kifogyhatatlan és örök szeretetet.

 

Sári Edina 

 

 

 

 

 

Nézőpontváltó üzenet a Rákellenes Világnapra

Az International Union Against Cancer (UICC) 2000. februárjában, Párizsban tartotta az első rákellenes világkongresszust. A résztvevők február 4-én történelmi dokumentumot írtak alá, amely világméretű összefogásra szólít fel a halálos kór ellen. A Párizsi Chartát a világ minden részéről összegyűlt vezető kormányzati tisztségviselők, a legjelentősebb rákkutató társaságok és szervezetek vezetői, vezető orvosok, betegképviselő civil szervezetek és az ipar reprezentánsai látták el kézjegyükkel. Ennek emlékére a kongresszus február 4-ét Rákellenes Világnappá nyilvánította, hogy a rák ellen folytatott küzdelem eszméje „a világon élő összes ember szívében és gondolataiban éljen”.

A Világnap idei jelmondata: I am and I will, ami azt jelenti, hogy:

most ez vagyok - teszek valamit önmagamért - és az leszek.  

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan a daganatos betegségre kell gondolni, hanem azt, hogy a megelőzésre fókuszálva mindenkinek tennie kell saját magáért, az egész-ségéért.

Az elsődleges megelőzés az ingyenes szűrővizsgálatok rendszeres igénybevétele, emellett az önvizsgálat. Nőknél a mell, férfiaknál a here tartozik az utóbb említett, személyesen havonta ellenőrizhető kategóriába.

 

A másodlagos betegségmegelőzés az egészségmegőrzés, ami lehet fizikai, szellemi és mentális eredetű tevékenység.

Ez folyik a csapból is, de mit is értünk alatta konkrétan?

A fizikai prevenció például a tudatosan jó étkezés, az örömmel és rendszeresen végzett testmozgás, sport – ide tartozik a szex is!

A szellemi lehet a tanulás, a munka, amivel a személyiség kiteljesedik és egész lesz, és a fel tudja venni a kesztyűt a mindennapok kihívásaival, mert egészségessé válik.

A mentális rekreáció manapság a legdivatosabb kifejezés a kikapcsolódásra.  Pedig egyszerű dolgokról van szó: gyönyörködni a gyereked-unokád játékában, háziállatot tartani, egy-egy séta a kedvessel, beülni egy moziba a barátnővel, megnézni egy meccset a fiaddal, csajos napot rendezni lustálkodással, nagy nevetésekkel a lányoddal, új receptből csodásat alkotni a konyhában, utazni, koncertre járni, beszélgetni az élet nagy dolgairól otthonos kávéillatban – tehát bármi, ami boldoggá tesz és kikapcsol a mindennapok rutinjából.

 

A Rákellenes Világnapra való tekintettel megosztjuk a Nézőpontváltó Egyesület tavaly októberben, a színházi staféta alkalmával közzétett üzenetét, ami kifejezi mindazt, amiben hiszünk:

 

Varázserő a mindennapokban

 

Gyakran kérdezik, mivel lehet megelőzni a rosszindulatú, krónikus betegségeket. Az erre adott válasszal azonban nem tudnak mit kezdeni, mert a ma embere híján van ezeknek: tiszta víz, tiszta étel, tiszta gondolatok, rendezett viszonyok. Rendszeres mozgás, örömteli munka, tisztességes emberi kapcsolatok, az önkifejezés lehetősége.

 

Amikor valaki megbetegszik, rá kell jönnie, hogy bár szeretné, de az életben varázsszerek nincsenek.

Varázspálca sincs, amivel eltüntethetné a feje felett gyülekező fekete fellegeket.

Amivel viszont biztosan rendelkezik minden földi halandó, van saját varázsereje saját maga felett.

A varázserő a fejben lakozik, az agytekervényekben bujkál, és megidézéséhez a szívüket kell megnyitni.

Az okosok ezt úgy nevezik, a tudat hatalma.

A házi patikában címkézhetik ezt akár varázserőnek, a tudat hatalmának vagy bárminek, a lényeg az, hogy életük során sokszor kell igénybe venni, mozgósítani. 

Betegség esetén az orvosi kezelések mellett az első teendők között legyen előcsalogatni a saját, külön bejáratú belső erőt!

 

Ehhez segítségül hívhatják például a színházi előadásokat, ahol egy-egy remek nevetős-sírós színdarab élvezete után, amikor az önmagukba és a jövőbe vetett hitük a katarzis miatt visszatér, erősödik az immunrendszer, és szépen csatasorba állítja a kis katonáit, hogy felvegye a harcot a betolakodó rosszindulatú támadókkal szemben.

 

Használják ki a belső erőt megmozgató színjáték varázsának különleges, gyógyító erejét, alkalmazzák gyakran, járjanak színházba ahányszor csak lehetőségük engedi!

Hallgassanak zenét, olvassanak, táncoljanak, mondjanak verset magukban vagy társaságban! A művészetek különböző területén való bolyongás felerősíti a belső tartalék mozgósítását, amikor égetően nagy szüksége van testüknek a segítségre.

Mindemellett éljenek teljes életet! Sportoljanak, törekedjenek egyensúlyra a mindennapi tevékenységekben, beszélgessenek, szeressenek!

 

És ne feledjék: járjanak rendszeresen az ingyenes rákszűrésekre és egyéb orvosi szűrővizsgálatokra!  

 

Egész-séges életerőt kíván Sári Edina, elnök és a Nézőpontváltó Csapat

 

 

BARKOCHBA orvos-beteg kommunikációs dráma

A rákellenes színházi staféta programot szervező Nézőpontváltó Egyesület orvos-beteg kommunikáció-edukációs kampányba kezd.


A kampány célkitűzése az orvos-beteg érzékenyítés a másik fél érzelmi állapotának, tartalmi és formai nyelvezetének megértésére és elfogadására, ezáltal egy hatékony és konstruktív párbeszéd kialakítása a gyógyítás-gyógyulás érdekében.

Hogy szót értsünk egymással. Orvos a beteggel, beteg az orvossal és az ápolókkal.

A kommunikációs projekt három elemből áll, amely a témára írott Barkochba című magyar dráma háromféle feldolgozása: felolvasószínházi és az arról készült kisfilm produkció, valamint a Joghurt villával, avagy Kórmagyar című kisregény könyv, és e-book formájában való megjelentetése, ami a téma hosszabb feldolgozásaként teszi teljessé a kampány eszköztárát.

A dráma létrejöttében Dr. Zsuzsanna Prezenszki, a Nyírő Gyula OPAI pszichoonkológusa, a téma szakértője segített, aki a majdani élő előadások, illetve filmvetítések után a dramaturgiába illesztett kérdésekkel-megjegyzésekkel a közönséggel interaktívvá teszi a téma feldolgozását.

A Barkochba filmes premierje 2019. szeptember 29-én, vasárnap 15.00 órától az Minden nő számít! 2019-es Hídséta és mellrák konferencia (a Nézőpontváltó Egyesület stratégiai partnere, az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen Egyesület) szervezésben megrendezendő Hídséta előtt lesz.

Az asszertív orvos-beteg kommunikációs projektet támogató betegszervezetek többek között: Magyar Rákellenes Liga, Mellrákfórum - Nem vagy egyedül Alapítvány, Magyar Hospice-Palliatív Egyesület, REGEA Alapítvány.

A premiervetítés után az őszi (mell)rákellenes hónapokban vidéki városokban egészségnapok keretében mutatják be a kisfilmet.

A Barkochba tartalma: Egy vidéki körorvos felesége mellrákos lesz. Dr. Kende Márton kíséri végig feleségét a betegségén annak felfedezésétől a műtét végéig, ami közben szembesül a fővárosi kollégák beteghez való másfajta viszonyával, elidegenedettségével, ami az ő körzetében és az ő fejében elképzelhetetlen.
Hogyan és mitől válik egy „egyen-protokollszerűen kezelt húscafatból” egy emberszámba vett gyógyulandó beteg?

Rákérdezhetsz!

A nyomtatott könyv vásárlói felülete:
Ez pedig az ekönyv:

 

 

Szereplők: Barabás Kiss Zoltán, Gubík Ági, Hajnal János

 

Hálás köszönetünk a forgatás helyszínét biztosító FÉM Színház igazgatójának-művészeti vezetőjének, Cziczó Attila-nak és munkatársainak!
Remekül éreztük magunkat náluk, nemcsak a professzionális színházi körülmények miatt, hanem a kávéházas próbahangulat miatt is.
Szívből ajánljuk mindenkinek a belváros szívében elhelyezkedő, testi-lelki felüdülést és szellemi kikapcsolódást jelentő, intim terekkel és barátságos enteriőrökkel rendelkező művészeti bázist!

 

A filmforgatás főtámogatója

 

Három évesek lettünk!

Örömmel és büszkeséggel írom le és teszem közhírré, hogy a Nézőpontváltó Egyesület három éve alakult meg tizenkét, a betegségprevencióban és rehabilitációban elkötelezett szakember koherens együttgondolkodásának eredményeképpen.

Túlnyomórészt holisztikus szemléletben gyógyító orvosok: onkológusok, pszichoonkológus, rákkutató, mellrákrehabilitációs szakember részvételével (a latin doctor szó jelentése gyógyító), de HR-szakember, szervezetfejlesztő, angolnyelvi téner és coach, szabadalmi ügyvivő, szoftverfejlesztők, újságíró, szponzor- és pályázati nyelvet beszélő marketinges tudása is gazdagítja és repíti a célok felé a csapatunkat.

Egyesületünk alapprojektje, a rákellenes színházi staféta behálózza az országot, a kétszemélyes mikroszínháztól a budapesti mainstream színiintézményekig bezárólag, pártpolitikai nézettől, játékstílustól függetlenül rengeteg színjátszóhely tűzi fel minden október első vasárnapján az összes rákbetegség elleni szimbólumot, a levendula színű szalagot.

Elterjesztettük a hitvallásunkat: a színház gyógyít!

A Nézőpontváltó rákellenes stafétát az különbözteti meg az addig megszokott rákellenes civil programoktól, hogy merőben más maga a csatorna, amin keresztül az üzenet eljut a befogadóhoz. Ez a színház. Ahova a néző nyitott szívvel, kíváncsian, új információk, ingerek befogadására alkalmas lelkiállapotban jut el, ami által könnyebben eljut hozzá a közvetíteni kívánt rákprevenciós üzenet.

Ezen kívül férfiakhoz és nőkhöz szól, valamint az összes ráktípus elleni küzdelmet képviseli és edukációs programjával egész évben, folyamatosan jelen van, igazodási pontként szolgál, és praktikus segítséget nyújt a XXI. század digitális csatornáin (ADÓ-VEVŐ modul , blog, chat, e-learning, skype, webinárium), az azokon használható eszközök igénybevételével.

Az egészségmegőrzésre, és a rákszűrések rendszeres igénybevételére való figyelemfelhívás új színtérre vitele a közönség körében is tetszést aratott. A nézők büszkék a számukra kedves színházak társadalmi felelősségvállalásának új területére, a rákellenes prevencióra, hiszen maga a betegség közvetve vagy közvetlenül egyre többüket érinti a hétköznapokban, tehát ők is belátják, hogy a jó időben elkapott felhívás akár életet is menthet.

Az elmúlt három évben számos programunkkal sok civilszervezet munkáját segítettünk és még több magánembernek nyújtottunk segítő kezet és sokszor vigaszt a betegség nehéz óráiban. 

Hisszük és tudjuk, hogy a mentális rekreáció, a kikapcsolódás ugyanolyan fontos eleme az egész-ségnek, mint a teljes értékű táplálkozás, a rendszeresen és örömmel végzett testmozgás, az aktív szellemi- és érzelmi élet, ezen kívül a hatékony stresszoldás, valamint a kiteljesedés és önmegvalósítás az élet különböző területein.

Hisszük és tapasztaljuk, hogy az emberi odafordulás, egymásra figyelés, valamint a komplementer medicina (a hagyományos orvoslást kiegészítő kezelések) ugyanolyan hasznos, mint a szakember diagnózisa és a kezelési protokoll, ezért nagyszerű, ha azok kiegészítik egymást.

Tudjuk és tapasztaljuk, hogy egészségben-betegségben nem a kor számít, hanem a prevenció, a gyógyulniakarás készsége, az orvos-beteg kommunikáció, ezért ezek hatékonyságának javítása érdekében adunk ki szórakoztató, egészségügyi edukációs könyveket és szervezünk klubnapokat. A harmadik évfordulós Nézőpontváltó-estünkre saját orvos-beteg kommunikációs színdarabbal készülünk.

Alapvetésünk, hogy a megelőzésbe fektetett energia és idő megtérül, ezért szajkózzuk rendületlenül, hogy tessék elmenni rendszeresen az ingyenesen igénybevehető szűrővizsgálatokra. Ne azért ne menjenek, mert nehogy találjanak valamit, hanem azért menjenek rendszeresen, hogy ne találhassanak semmi kóros elváltozást. Ha viszont baj van, akkor mielőbb fedezzék fel a rákmegelőző állapotot, hogy még kevés szenvedés árán tudják meggyógyítani az érintettet.

Mit is kívánhatnánk, mit kívánunk a jövőre?

Az orvosoknak kevesebb beteget, több pénzt.

A betegeknek gyors és fájdalommentes gyógyulást pihent és empatikus orvosokkal, jól felszerelt környezetben.

Az egészségeseknek további betegségmentességet és felszabadultan végeztetett szűrővizsgálatokat.

Magunknak?

Még sokszor három ilyen évet együtt.

 

A Nézőpontváltó-csapat nevében: Sári Edina, elnök

 

MeNŐ-MANó könyvek Miskolcon!

Június 8-án, pénteken Niko és Bandi változókori története Miskolcra megy bemutatkozni.

A randi a Kaffka Margit Könyvtárban lesz, a cím: Miskolc, Park u. 8.

Köszönöm László Borkuti könyvtárvezető szíves segítségét!

A napokban két frissen MANópauzát olvasótól is levelet kaptam. Azt írták, hogy nem tudták, hogy a pasisztori a MeNŐpauza nőregény folytatása.

De.

Bandi története (MANópauza) Nikoénak a folytatása.

Önállóan is olvasható ugyan, de párban jobb, mert érthetőbb a ki-kicsoda és kitől-mit akar.

A borítóra is rákerült az információ, de egyértelművé akkor válik, amint valaki olvasni kezdi, hiszen azonnal visszagabalyodik a Komoróczy család állatorvosi-ló történetébe.

A trilógia befejező része félig kész, MűNŐpauza a címe.

Sajnálni fogom amikor kiteszem a pontot az utolsó oldalon. A szívemhez nőttek az életközepi válságban vergődő, majd abból kikecmergő karakterek.

Szóval, Miskolciak, környékbeliek, gyertek pénteken 4 órára a Kaffkába!

 

Sári Edina

író,

elnök - Nézőpontváltó Egyesület

Nyár Társadalmi Szervezete

A Nézőpontváltó Egyesület a Magnet Bank Nyár Társadalmi Szervezete lett!

A Bartók Béla úti újbudai fiókban (Hadik Kávéház mögött) támogathatjátok a rákellenes színházi staféta programot adományaitokkal, amiért "cserébe" egy Életrevaló című regényt kaphattok. A regény Vivien Simó történetét meséli el.

Petefészekrák betegség-gyógyulás - petesejtdonációval történő megtermékenyítés - gyermekszületés = élet.

Köszönjük, ha támogatod céljainkat!

A Nézőpontváltó Csapat

 

Tiszteletbeli Egészségnagykövetünk: Hajnal János

Két éves önkéntes munkája elismeréseként és köszöneteként 2018. március 21-én tiszteletbeli Egészségnagykövetté avattuk Hajnal János színészt.

A közönség leginkább a Barátok közt-ből ismerheti, pedig fiatal kora ellenére, János mögött jó pár éves szakmai múlt áll.

Játszott többek között a Belvárosi Színház, Komod Színház, József Attila Színház,       Pinceszínház, Spirit Színház, a Vörösmarty Színház (Székesfehérvár, produkciós asszisztens is), és a Zsámbéki Színházi Bázis színpadán.

Legutóbb a B32-ben láthattuk A pincér főszereplőjeként, egy kortárs Forgách András-mű színapdi változatában Gubík Ági partnereként.

János két éve vállalt először jótékony szerepet a Nézőpontváltó Egyesületben, amikor Az én életmódváltásom című országos pályázatunk zsűrijében vett részt Aranyosi Péter humorista, és Rippel Ferenc artista- és egészség-coach mellett.

2017-ben Gubík Ágival segítette a "Civilek mentik meg az egészségügyet" kampányunkat, amit a Hála festő Lakatos Norbert támogatására indítottunk.

2018. március 21-én temérdek munkája mellett az első hívó szóra jött, és felolvasott egyesületünk új könyvének, a MANópauza című, a férfiak életközepi válságát kísérő pszichés zavarokról kiadott könyv bemutatóján.

Hálásak vagyunk neki a segítségéért, és bízunk a további siekres együttműködésben!

 

 

 

 

 

HÚSVÉTRA

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Juhász Gyula

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!