Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Gyógyulástörténet - Simó Vivien II.

Életrevaló lelkizés

2014. február 4-ére, a nemzetközi Rákellenes Világnapra megjelent a Simó Vivien betegségtörténetét feldolgozó, Életrevaló című könyv.

Rendhagyó módon az író (Sári Edina, és a történet főszereplője, Simó Vivien beszélgetését olvashatják ebben az interjúban, az Életrevaló című könyvből vett, a témába vágó illusztrációkkal.

- Hogy vagy, Vivien?

- Jól, köszönöm.

- Mikor voltál orvosnál utoljára?

- Egy hónapja. Vérvétel, hasi ultrahang, nőgyógyászat, CT, MRI.

- Milyenek lettek az eredmények?

- Minden negatív lett.

- Tehát minden lelet jó, jól vagy.

- Most már kimondhatom, hogy egészséges vagyok.

- Hány év telt el a megbetegedésed óta?

- Öt év. Öt év után nyilvánítják gyógyultnak a rákbetegeket.

- Milyen típusú rákbetegséged volt?

- Petefészekrák.

 - Elmeséled a történetedet? Hogyan kezdődött? Voltak jelek? Ha, igen, mik voltak?

 

  • Utólag már tudom, először előjelek voltak. Amire nem figyeltem a lelki egészségem szempontjából. Nem úgy működött a párkapcsolatom, ahogyan az jó lett volna nekem. Szerelmes voltam, felnéztem az istenített férfire, a páromra, aki a maga szempontjából a tenyerén hordva imádott, de ezért cserébe hallgatólagosan megkövetelte a mindenben egyetértést, a soha vissza nem szólást, az ő akaratának érvényesülését. Mivel eleinte kényelmes volt a vele való kapcsolatokat, a semmiben nem döntés luxusa, ezért óvatlanul és akaratlanul belementem a lelki játék párom által diktált leosztásába…,

 

  • … ami majdnem az életedbe került.

 

„Viviennek felforrt a vére a dühtől. Még jó, hogy nem látja az arcomat – gondolta -, még azt hinné, féltékeny vagyok, és jól gondolná, de nem szólok, nehogy azt mondja, hogy házisárkánnyá váltam már a beköltözés napján, mert kerítésen belül érzem magam – és nagyokat nyelt, hogy a torkában lévő gombócot eltüntesse.”

(részlet Sári Edina-Simó Vivien: Életrevaló c. könyvéből)

 

  • Sokat nyeltem, tűrtem, nem mondtam el a véleményemet, akkor sem szóltam, ha nekem nem volt jó és megfelelő a párom döntése, bár hangsúlyozom, szerettük egymást, és a szerelem nevében értek a lelki atrocitások. Csak gyűlt, gyűlt bennem a sok ki nem mondott szó, a félreértések, végül a harag. Minden – akkor úgy gondoltam, hogy - a kapcsolatunkat veszélyeztető súrlódásból adódó dühömet, még a sírást is visszafojtottam, hogy ne látsszak zsörtölődő házisárkánynak, akinek semmi nem jó. Még ki sem beszélhettem a nekem fájó dolgokat, magányosan, magamba fordulva küzdöttem velük.

 

  • Miből vetted észre, hogy az egészségeddel nincs minden rendben? Még akkor sem voltál…

 

  • … húsz éves. Elkezdett fájni az alhasam. Először nem folyamatosan, és nem erősen, de a fájdalom valahogyan mindig jelen lett az életemben. Egy idő után viszont már erősebben és gyakrabban fájt, már akkor is, amikor például a kuplungot nyomtam a kocsiban, így elmentem egy nőgyógyászhoz, aki mindkét petefészkemen cisztát diagnosztizált, de azt mondta, azzal nem kell foglalkozni, majd kifakadnak maguktól.

 

„Az elkövetkező hónapban Vivien egyre inkább elhatalmasodott a fájdalom. de hitt az orvosnak, hogy fel fognak szívódni a cisztái. Már egyáltalán nem tudott hasra fordulni, sőt, ha a hátán feküdt, az alhasán kidudorodtak a csomók, olyan volt, mint a Balaton felvidék hegyrajzi térképe. Vagy, ahogyan néha kínjában viccelődve mondta, vigyázzatok, mert Alien vagyok, nem lehet tudni, mi növekszik bennem, és az a valami mikor szabadul ki.

De azt már mindenki érezte és tudta, ez nem vicc. Várták a kontroll időpontját és Feri fellélegzett, amikor a vizsgálat napjának reggelén megszólalt a telefonja ébresztője a sokadik átvirrasztott éjszaka után. Vivien már szinte mozdulni sem bírt, de tűrte a fájdalmat.”

(részlet Sári Edina-Simó Vivien: Életrevaló c. könyvéből)

 

  • Letelt az egy hónap, visszamentem kontrollra, és a ciszták még nagyobbak lettek, de az orvos még mindig kedélyesen bíztatott, hogy maguktól el fognak múlni, nincs semmi teendőm. Megint eltelt egy hónap, addigra néha már fetrengetem a fájdalomtól.

 

  • Miért nem ragaszkodtál a második alkalommal ahhoz, hogy csináljon valamit, hiszen erősen fáj? Vagy az egy hónap letelte előtt miért nem mentél vissza hozzá? Vagy miért nem…

 

  • … váltottam orvost? Igen, utólag már tudom, hogy így kellett volna tennem, de akkor annyira bizonytalan voltam önmagamban, hogy úgy gondoltam, amit egy orvos mond, az szentírás.

 

„Amikor az ultrahangra került sor, a vizsgálatot végző orvos emelt hangon vonta őt felelősségre, miért nem ment el vécére, annyit már tényleg tudhatna magától is, hogy ultrahangos vizsgálat előtt pisilni kell, hogy a húgyhólyag kiürüljön.

- De én voltam vécén, épp az imént, mielőtt beszólítottak volna - rebegte az amúgy is megfélemlített lány.

- Ja, akkor…! - gondolkodott el az orvos, majd átszólt a másik szobába a kollégájának.

Te, gyere csak ide! Nézd meg ezt!

A kolléga átballagott a szomszédból, nézte a monitort, a fekvő nőre pillantott, megint a monitorra, majd a másikra nézett.

- Nem mondod, hogy ez a daganat! – kiáltott fel álmélkodón, mint aki ufót lát a saját garázsában.

- Hát igen, ezt legalább fél éve műteni kellett volna, ebbe akár bele is halhat – mondta társalgási hangon a vizsgálatvezető a kollégájának, mintha egyedül lettek volna a lelet kiértékelésénél.

Vivien legszívesebben felordított, volna, hé! én is itt vagyok, rólam beszéltek! Nem veszitek észre, hogy még érző húscafat vagyok? De ehelyett inkább nyelt egyet, és próbálta visszatartani a kitörni készülő zokogását.”

(részlet Sári Edina-Simó Vivien: Életrevaló c. könyvéből)

 

  • És ezután mi történt?

 

  • Felgyorsultak az események, elkerültem egy másik orvoshoz, aki kiműtötte a cisztákat, de kiderült, hogy a belsejükben rákos burjánzást találtak, másodszor is meg kellett műteni, kioperálták mindkét petefészkemet…

 

  • … alig huszonegy évesen.

 

  • Igen, huszonegy évesen.

 

  • Akkor már gondoltál gyerekre, hiszen…

 

  • … nekem kislánykorom óta az az álmom, hogy legyen egy rendes férjem, egy szép házam, és gyerekeim, és vezethessem a háztartást, jókat főzhessek, neveljem a gyerekeket. De akkor csak túl akartam élni a betegséget, akkor nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ne fájjon, hogy ne haljak, meg, hogy anyu, apu és az öcsém szeméből eltűnjön a rettegés. Akkori tudásom szerint petefészek nélkül gyereket szülni pedig úgysem lehetett volna, ezért elhessegettem magamtól még a gyerektervezés gondolatát is.

 

  • A műtét után megkezdődött a kemoterápiás kezelés…,

 

  • … ami hat hónapig tartott. Az állandó hányingerre emlékszem, meg szagok emlékét őrzöm, amitől öklendezem néha még ma is, de akkor is arra törekedtem, hogy a negatív dolgokat átfordítsam valami jóra. Lehet, hogy lefogyok? Nem baj, mert úgyis meg akartam szabadulni négy-öt kilótól. Ki fog hullani a hajam? Nem baj, majd nő új és erősebb! Minden kemos alkalom után megjutalmaztam magamat, elmentünk például úszni, vagy lelkifurdalás nélkül betértem egy étterembe, mert tudtam, másnap úgyis kihányok mindent, vagy vettem magamnak egy kis apróságot, fagyiztunk anyuékkal. De egyszer csak vége volt, túl voltam az utolsó kezelésen is.

 

„Izzadó tenyérrel, gyors, apró nyelésekkel várta, mi fog most történni? Látta, ahogyan az erei elszíneződnek, érezte, valami hideg lepi el belülről. Most folyik belém a méreg…, a gyógyszer- javította ki magát gyorsan. Most gyógyulok – szuggerálta magát. Vagy lehet, hogy hányni fogok?

  • Hogy érzed magad? Érzel valamit? Hozzak innivalót? – kérdezte Feri izgatottan, mert látta Vivienen, hogy retteg, és el akarta vonni a figyelmét, legalább addig, amíg hozzá nem szokik az érzéshez.
  • Talán egy kis vizet kérek, meg utána fejthetnénk rejtvényt.
  • Jó, mindjárt jövök, kerítek vizet. De nehogy nekem elcsavarogj, mire visszajövök! – próbált viccelni.
  • Még meggondolom, megvárjalak-e szépfiú, sok programom van, ezért siess vissza, nehogy csak a hűlt helyemet találd itt – vette a lapot a félelemtől sápadt lány. Mert minek szomorkodjunk – gondolta -, és rontsuk el a körülöttünk élők kedvét, ha a helyzetet el kell viselni, és változtatni sem tudunk rajta, ha nekem rossz, attól még nem kell mindenkinek savanyú képet vágnia – gondolta, és visszamosolygott Ferire.”

(részlet Sári Edina-Simó Vivien: Életrevaló c. könyvéből)

 

  • Mit ettél, mit tettél a kezelés alatt, ami megkönnyítette számodra a mellékhatások elviselését?

 

  • Rájöttem, hogy mindenkinek más jön be, én szinte egyfolytában rágcsáltam valamit, mint egy mókus, állandóan járt a szám, híztam is vagy öt kilót. Sokat edzettem, mivel tizenkét éves korom óta az életem része a sport, szinte egyetlen napot sem hagytam ki mozgás nélkül. Mivel tudatosan nem mondtam el a szűk családon kívül senkinek, hogy beteg vagyok, ezért a médiaszereplések is folyamatosak voltak, egy CKM címlapfotó, és egy televíziós felvétel is egy-egy kemoterápiás kezelés másnapján készült, amikor a legjobban rosszul voltam, de azt mondtam, nem hagyom el magamat, nem akartam, hogy sajnáljanak.

 

  • Mi történt közben a párkapcsolatoddal, aminek szerepe lehetett a betegséged kialakulásában?

 

  • Az első, cisztaeltávolító műtétem félidejében kiment a családomhoz a műtőorvos a hírrel, hogy valószínűleg rákos vagyok, és döntsenek, kivegyék-e a méhemet és a többi érintett szervemet is azonnal, vagy csak a szövettani eredmények ismeretében egy másik nagy hasi feltárásos műtét keretében. Anyu félholtan úgy döntött, szó sem lehet arról, hogy a húszéves lányát kipakolják.

 

„- Önöknek kell dönteni, asszonyom, és most azonnal, mert nem állhat le a műtét, felnyissuk-e és a biztonság kedvéért eltávolítsuk-e az érintett részeket, vagy várjuk meg a végleges szövettant, akkor viszont új műtét keretében kell ezt megtennünk. Kérem, vegyék figyelembe, hogy lehetséges, hogy rosszindulatú daganatról beszélünk, ami átterjedhet a környező szövetekre is, és azt tudniuk kell, hogy az idő a legfontosabb tényező a rákbetegségnél. De az is lehet, hogy csak a petefészek az érintett, akkor viszont a többi szervet, szövetet nem kell eltávolítani. Kérem, döntsenek most!

- Nem engedem, hogy az én kislányomat kipakolják, a belső részeit és a méhét kivegyék, úristen, nem lehet neki sose gyereke, hogy nézek majd a szemébe, ki fogja ezt neki megmondani, talán maga? – ordította zokogva Andrea, csak úgy zengett a folyosó.

- Asszonyom, kérem…

- Ne engem kérjen, hanem a jó istent, miért enged meg ilyet egy szép gyerekkel, hogy sose legyen gyereke, hol van ilyenkor a jó isten? Süket talán?”

(részlet Sári Edina-Simó Vivien: Életrevaló c. könyvéből)

 

  • A párom is akkor rendült meg, rájött, hogy elveszíthet, és ezzel száznyolcvan fokos fordulatot vett a velem való kapcsolata és viselkedése, az addigi lelki önzése önzetlenséggé változott, ő volt az, akinek köszönhetem, hogy túléltem a rákot, végig ő tartotta bennem a lelket, segített, ápolt. Összeházasodtunk.

 

„Az egyházi szertartást a Szent Jobb Őrzője celebrálta, ami után rendőri felvezetéssel a Hősök terére ment a pár, ahol a Rippel Testvérek méltó produkcióval kápráztattak el mindenkit, majd következett az elmaradhatatlan esküvői fotózás azért, hogy – ha csak fotón keresztül, de - majd az utódok is megismerjék, milyen exkluzív menyegzője volt a felmenőiknek.

Eközben a százötven fős násznép bérelt luxusbuszokon éppen a Domonyvölgyben lévő Lázár Lovasparkba tartott, ahol a később lovas kocsin érkező fiatal pár polgári szertartás keretében is kimondta az igent, mégpedig éppen akkor, amikor a lemenő nap utolsó sugarait hintette az ünneplőseregre. A jelenet annyira romantikus és megható volt, hogy sok helyen előkerültek a zsebkendők és a Love Story klasszikus dallamai mellett szipogás hangjait lehetett hallani mindenfelől. A gonoszok megjegyezték, hogy egy-egy nagy, hollywoodi filmrendező ölni tudna ilyen jelenetért, és a többiek bőszen bólogatva adtak nekik igazat.”

(részlet Sári Edina-Simó Vivien: Életrevaló c. könyvéből)

 

  • Ezután hosszú kálvária kezdődött a babaprojekttel, mert azt gondoltad…,

 

  • hogy a kemoterápia után rosszabb már nem jöhet, de sorban utasítottak el orvosok, meddőségi klinikák, hogy saját magam által kihordott gyermekem nem lehet, a méhem hormonális erősítése közben felerősödne a sejtosztódás, ami beindíthatja az esetlegesen még bennem szunnyadó rákos kezdeményeket is, azt mondták, örüljek, hogy élek, ne akarjak gyereket. Anyu kihordta volna a babámat, de Magyarországon a dajkaanyaság tiltott.

„Hát, kérem szépen, ez így nem lesz jó, ez nem fog működni.

- Mi? Mi nem jó? – kérdezte a hümmögéstől és fejcsóválástól lelki egyensúlyát kicsit elvesztő Feri.

- Ez a gyerekvállalás dolog nem fog összejönni. Mert, ha önt, asszonyom, teherbe ejtjük, valószínűleg a gyerekkel a hasában fog meghalni.

- Micsoda?! – esett kétségbe teljesen Andrea is. Vivien csak rémülten szorította Feri kezét és nem merte levenni az orvosról a tekintetét.

- Mert kérem szépen, az fog történni, hogy a lombikbébiprogram első fázisában ön, asszonyom – mondta egyenesen Vivi szemébe az orvos, tudomást sem véve a kísérőkről -, kapna egy hormonkezelést, hogy erősítsük a méhét és a szervezete megtarthassa a terhességet. Na, most lehet, hogy az ön szervezetében a kemoterápia ellenére is maradt egy icipici rákos sejtkezdemény, és ha a hormonerősítő szer hatására beindulna a káros sejtburjánzás, akkor ön meghal várandósan a magzattal együtt. Ez életveszélyes. Nem ajánlom, ne menjen másik klinikára sem, mert lehet, hogy megcsinálnák a pénz miatt, de ezzel a veszéllyel számolniuk kell. Ha van olyan rokona, aki szülőképes és megfelel a feltételeknek, az essen teherbe a férjétől, szülje meg a gyereket és mondjon le az ön javára! Vagy fogadjanak örökbe! Olyan sok árvagyerek vár nevelőszülőkre, maguk olyan szép pár és meg is tehetik, hogy otthont nyújtsanak egy árva kisgyereknek!”

(részlet Sári Edina-Simó Vivien: Életrevaló c. könyvéből)

 

  • Ekkor már az örökbefogadáson gondolkodtatok…

 

  • … és sok minden máson, de nem csak gondolkodtunk, hanem cselekedtünk is…,

 

  • amit részletesen megírtuk az Életrevaló című könyvben. Nagy sokára végre elkerültetek Czeizel Tanár Úrhoz…,

 

  • … akinek a bátorításával - miszerint mivel a petefészekrák nem hormonális eredetű, szemben például a mellrákkal, tehát nem kell félni a hormonerősítéstől – felkerestünk egy általa ajánlott meddőségi klinikát, ahol az orvosok segítségével, a csodával határos módon, petesejt donációval teherbe estem, majd normál terhesség után kihordtam a már majdnem három éves Krisztofert.

 

  • Volt nagy öröm, nagy ujjongás, de…

 

  • … végül tavaly mégis különköltöztem a férjemtől. Amint véget ért a feladat, ami összekötött bennünket, kiürült a kapcsolatunk.

 

  • Vivi, mit gondolsz, miért történt ez így?

 

  • Egyrészt azért, hogy megírhassuk ezt a könyvet, és ezzel segíteni tudjak sok, hasonló helyzetben lévő lánynak, asszonynak. Nagyon sokan kerestek meg a fészbúkon is, szinte minden nap azzal az elégedetlenséggel feküdtem le, hogy már megint nem tudtam minden hozzám fordulónak válaszolni. Ezért született meg az Életrevaló. Másrészt - attól függetlenül, hogy nagyon praktikus gondolkodású, egyáltalán nem ezoterikus beállítottságú ember vagyok, mégis - azt hiszem, nekem a volt párommal azért kellett megismerkednem, megbetegednem, és Feri azért gyógyított meg, hogy Krisztofer ebben a genetikai összetételben, éppen így jöjjön a világra. Hiszem, hogy ő nagy dolgokra lesz képes, különleges ember lesz belőle, aki a világ javára válik majd...!

 

„Mindkettejük szilárd meggyőződése, hogy ők ketten a kisfiuk életre hívásáért sodródtak össze az élet óceánján, s egy rövid időre közös deszkába kapaszkodva küzdöttek az árral, de a feladatuk megszűnésével az áramlat elsodorta őket egymás mellől.

Ma már csak egy soha el nem téphető, erős kapocs köti össze a régvolt szerelmespárt, a szépségkirálynőt, és a világhírű artistát: a kisfiuk, Rippel Krisztofer Herkules.”

(részlet Sári Edina-Simó Vivien: Éltrevaló c. könyvéből)

 

  • Változtattál valamit az életviteleden a gyógyulásod óta?

 

  • Igen, törekszem arra, hogy egészségesebben étkezzek, eleget igyak, figyelek arra is, hogy a kisfiamnak milyen élelmiszert vásárolok, milyen alapanyagokból főzök neki. Sokat sportolok, mint eddig is, és igyekszem kiegyensúlyozott, életet élni, és új jelszavam is lett: ami a szívemen, az a számon. Ha nem tetszik valami, nem hagyom magamat, hanem hangot adok a véleményemnek, és megvitatom a félreértés okát. Ezen kívül minden évben végigcsinálok egy Preventás ivókúrát, ami egy deutérium csökkentett víz, amely csökkenti a rák kiújulásának esélyét.

 

  • Életünkben mindennek, ami történik velünk, jónak-rossznak van valami célja, legalábbis a gondolkodó ember keresi a szenvedés értelmet a legrosszabb történésekben is. Szerinted…

 

  • … miért lettem beteg, és miért éltem túl a betegséget Krisztofer világra jöttén kívül? Talán azért, hogy most itt ülhessünk, és ezt elmesélhessem sok embernek. Hogy lehet csökkenteni a rákbetegség kockázatát. Hogy mindenki menjen különböző szűrésekre, amivel már a rákmegelőző állapotot is felismerik, és az idejében felfedezett daganatos elváltozások túlnyomó része majdnem száz százalékban gyógyítható. Hogy túl lehet élni a rákot. Hogy segítséget kell kérni. Több orvostól is kérhetünk segítséget, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a legjobb ellátást kapjuk, ne halogassuk a továbblépést! Hogy az orvosi kezeléseken kívül sajátmagunknak is aktívan tennünk kell a gyógyulásért. Nagyon sok olyan civilszervezethez fordulhatnak támogatásért, amelyeknek az önkéntesei szívesen és örömmel, ezen kívül saját tapasztalatból fakadó tudással is a segítségkérő rendekezésére állnak azért, hogy korunk pestisét együtt legyőzzük: a beteg érintettek, az orvosok és a segítő civilszervezetek.

 

Sári Edina

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyógyulástörténet - Simó Vivien I.

Simó Viviennél 21 évesen petefészekrákot diagnosztizáltak.

Megműtötték, kezelték.

Sokan segítették őt az életért vívott küzdelmében.

Meggyógyult.

Férjhez ment szerelméhez, Rippel Ferenchez, a világhírű artistához.

Petesejtdonációval kisfia született, aki nyáron múlt 5 éves.

Hogyan élte meg a betegséget, a gyógyulást? Erről vallott.

 

  1. "Előjelek, előzmények:

 

Betegségem kálváriája húsz éves koromban kezdődött. Úgy gondolom, egész életemben az egészséges életmódot követtem, sportoltam, egészségesen ettem (bár azért egy-két meki becsúszott), nem dohányoztam, nem ittam...

Elég erős is volt az immunrendszerem, nem nagyon voltam beteges, ezért nem is sűrűn jártam orvoshoz, amíg nem éreztem egyre gyakrabban alhasi tájékon szúró fájdalmat. Egy ideig betudtam menstruációs görcsnek, de rájöttem, hogy ez egyre rosszabb lesz. Elmentem nőgyógyászhoz, aki hüvelyultrahang útján megállapította, hogy mindkét petefészkemben két-három centiméter átmérőjű ciszta látható!

 

 

  1. Felfedezés, szembesülés a betegséggel, első gondolataim a diagnózis közlésekor:

 

Hosszú idő múltán végre sor került az első műtétemre, ekkor a ciszták már meghaladták a tíz centiméter átmérőt (vajon elrákosodhat, ha nem veszik ki időben???).

Laparoszkópos műtéttel eltávolították a daganatokat, csakhogy műtét közben az orvosok szembesítették a családomat azzal a ténnyel, hogy ez valószínűleg rákos daganat, és javasolt lenne, hogy a női szerveim kipakolásával fejezzék be a műtétet. (részletek az Életrevaló című könyvünkben!).

A műtét után három héttel később megérkezett szövettani eredményből sajnos bebizonyosodott, hogy rákos sejteket találtak a petefészkemben, amit ugyan kivettek, de úgy gondolták, hogy előfordulhat, hogy áttét keletkezett a szervezetemben. Ekkor szembesítettek azzal, hogy halálos beteg vagyok, ami ráadásul ilyen fiatalon akár egy év alatt elvihet! Hogy mit éreztem ekkor?

"Nem, én nem vagyok beteg, kivettek mindent, biztos nincs áttét, én jól vagyok, amit nem engedek, azt úgy sem fogják velem csinálni! Felejtsük el és menjünk haza, egy szót sem az akarok hallani az egészről!"  De biztos, hogy lélekben is megnyugodtam? Biztos, hogy tudom így tovább élni a megszokott életemet?

 

 

  1. Alternatív megoldások:

 

A diagnózis kézhezvétele utáni három hónapos időszak a családom és az én számomra azzal telt, hogy alternatív vizsgálatok, kezelések segítségével be akartuk bizonyítani magunknak, hogy egészséges vagyok, és nem kell további műtét és további kezelések. Mik voltak ezek? Biorezonancia, somatoinfra, szelleműzés, energetika, mágneses terápia. Hogy van e bennem rákos sejt? Kiűzték-e belőlem, ha van?  Hitelt érdemlően nem kaptunk választ senkitől, de ha hittünk volna ezekben a módszerekben,, lehet, hogy már nem írnám ezeket a sorokat... (részletek az Életrevaló című könyvünkben)

 

 

  1. Kinek mondtam el, a betegség felvállalása:

 

A betegségemről nem beszéltem soha senkinek, csak a szűk család tudta, viszont elhatároztam, hogy mindenkinek el fogom mesélni a történetemet, ha meggyógyultam. Így elkerültem azt, hogy bárhova mentem, mindig, mindenhol a rák legyen a téma, amiről utáltam beszélni.

 

 

  1. Kezelések, műtétek közbeni-utáni érzéseim, gondolataim, hogyan éreztem magam testileg-lelkileg?

 

Elérkezett a második "kipakolós" műtétem, amikor eltávolították a petefészkeimet, csepleszt, mirigyeket.

Féltem! Féltem a változástól, féltem a fájdalomtól, féltem a klimaxtól, féltem a kórháztól. Mi lesz velem a női szerveim nélkül? Mi lesz, ha a kemotól kihullik a hajam? Hogy fog kinézni  az a hatalmas heg a hasamon? Mi lesz, ha tényleg nem lehet gyermekem?  És ez a valóságban mind-mind mindegy volt, mert a fő kérdés az az volt, hogy megmenekülök, életben maradok-e?  De akkor nekem ez eszembe sem jutott, ugyanis az számomra biztos volt!

Az akadályokat át kell ugyan ugranom, amik irtó magasak voltak, de legyőzöm és visszakapom végre a régi életemet –gondoltam. 

Nagyon abszurd dolgok fordultak meg a fejemben, minden negatív dolgot pozitívvá tudtam alakítani a gondolataimban, pl. "nem baj egy kis kemo, legalább ledobok pár kilót"!

A műtét után kiderült, hogy áttétem is volt, ezért fél évig kemot kaptam, hatot, tehát havi egyet  Ezt az időszakot megpróbáltam úgy átvészelni, hogy semmit nem csináltam másképp, mint addig.

Ami erőt adott, az hogy minden nap edzettem, nem hagytam el magam. Csak azt ettem, amit kívántam (párizsis zsemlét, rántott husit általában).  Hogy eltereljem a gondolataim, elkezdtem kirakni egy óriás puzzle-t.

 

 

  1. Hogyan tovább?

 

Sokan kérdezik tőlem, hogy ezek után csinálok e valamit másképp? Nagyon sok oka lehet, hogy ez a kór kialakult bennem. Lehet orvosi mulasztás, lehet genetika, lehet a szellemvilág, de lehet lelki sérelmek miatt is. Abban biztos vagyok, hogy ma már nem követem el azt a hibát, hogy magamba fojtom a problémáimat!

Igenis ki kell mondani azokat, nem szabad a szőnyeg alá söpörni, nehogy aztán daganat formájában kezdjen el bennünk összegyűlni, növekedni.

Ugyanúgy egészségesen élek tovább, de semmiképp nem fosztom meg magam az élet kínálta élvezetektől.

Jószolgálati naykövete lettem az egyik rákellenes alapítványnak, hogy az átéltekkel, megélt sorsommal segíthessek sorstársaimon. Jó érzés támaszt nyújtani azoknak a rettegő nőknek, akik most ugyanazt élik át mint én. Lelkileg megerősíti őket az, hogy ha én túléltem, ők is meggyógyulhatnak."

 

Simó Vivien, túlélő érintett

 

 

   

Nézőpontváltó Üzenet a Nemzetközi Rákellenes Világnap alkalmából

A daganatos betegségek még most, a III. évezred elején is a legpusztítóbb betegséget, az emberiség legnagyobb ellenfelét jelentik.

Mivel azonban ismerjük a kialakulás kockázatának egyes, saját magunk által is befolyásolható tényezőit (dohányzás, táplálkozás, életmód stb.), ezért nem állunk teljesen tehetetlenül a daganatos betegségekkel szemben. A rákbetegség kialakulásának esélye csökkenthető!
Tovább olvasom

Bemutatjuk a Nézőpontváltó Egyesület új egészségnagykövetét - Gubík Ági színművészt

Gubìk Agi vagyok.

Színész.

Hiszek a színészet gyógyító erejében.

Hiszek a nevetésben, a felfokozott érzelmek erejében. A képzelet hatásában.

Esténként holtfáradtan lejátszom az előadást és kisimulnak a vonásaim. Megszépülök a végére.

Hogyha tényleg ott voltam. Ha csak túl akarok lenni rajta, akkor nem...

A szinház találkozóhely.

Hiszek a közösség gyógyító erejében, a beszélgetésben, a kézfogásban, az ölelésben...

Ezért vállaltam el ezt az új szerepet.

 

 

Bemutatjuk új munkatársunkat, a Nézőpontváltó Egyesület dietetikusát, Hajdú Zsófiát

Hajdú Zsófi vagyok, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán dietetikus szakirányon végzem másoddiplomámat.
Az ételekkel, táplálkozással (és táplálkozástudománnyal), főzéssel és egészséges életmóddal kapcsolatos témakörök régóta érdekelnek.
2013-ban határoztam el, hogy mivel hivatásomnak érzem a dietetikát, ezért belevágok újra a tanulásba.
 
Hiszek az őszinte és nyílt emberi kapcsolatok és kommunikáció erejében. Valószínűleg ezért is áll olyan közel a szívemhez és szerepel a céljaim-lista kitüntetett helyén a prevenció és a preventív szemlélet terjesztése és ennek egészen fiatal korban történő meggyökereztetése.
 
Magam is lelkes gyakorlója vagyok a kommunikáció különböző ágazatainak. Rendkívül szeretek előadást tervezni és kivitelezni olyan módon, hogy a megosztott információ és tudás a közönség számára - legyen szó bármely korosztályról - szerethető, érthető és befogadható legyen. 
 
Azt gondolom, hogy a Nézőpontváltó Egyesület keretet és egyben rengeteg lehetőséget ad, hogy haladó szemléletű, kreatív közegben gondolkodjunk és tegyünk együtt a közös ügy érdekében.
 
Ezen közös célokhoz szeretném hozzátenni mindazt, amit tudok és tehetek, egy lelkes és elkötelezett csapattag személyében.
 
 

Bemutatjuk új munkatársunkat, a Nézőpontváltó Egyesület titkárát, Pintér Ibolyát

Pintér Ibolya vagyok, 21 éves. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Karára járok, Emberi erőforrások szakra.

A családomban sok haláleset történt: cukorbetegség, rák, tüdőbetegség, hipertónia miatt. Ezek mind a nem megfelelő életmód miatt alakultak ki: stressz, rendszertelen étkezés.

Szeretem a munkámat, a szakmámat, de a mindennapi teendőim mellett sosem hanyagolom el a mozgást sem. Szeretek a párommal kirándulni, rendszeresen zumbázom is.

Elkötelezettnek érzem magam a betegségek elleni küzdelemben és a helyes, egészséges életmód kialakítását illetően.

Hiszek a tudatosságban és a kitartásban.

Mindig Édesapám szavai jutnak eszembe: „Csak egészség legyen, a többit megvesszük!” Való igaz, ha egészség nincs, az életet nem tudjuk élvezni.

A Nézőpontváltó Egyesület számomra egy lehetőség ennek kifejezésére. 2016. decemberében „Az én életmódváltásom története” pályázatban leírtam a depressziómból, pánikbetegségemből kilábalásom történetét, amellyel előkelő helyezést értem el.

Elhivatottnak érzem magamat – mint az egyesület titkára-, hogy segítsem a csapat munkáját és előrelépését, ezen kívül, hogy példát mutathassak az embereknek!

 

Vessünk magot, arassunk sikert! Nézőpontváltó sikerrecept 2017-re

2016-os év meglehetősen dinamikus kimozdulásokat, derült égből villámcsapásként megélt helyzeteket hozott.

A világról alkotott biztosnak vélt elképzelések keretei kezdtek szétrepedezni. Olyan dolgok történtek velünk, amiket korábban elképzelni sem tudtunk (vagy nem akartunk).

Betegségek, balesetek, halálozások és egyéb veszteségek fordultak elő, amik személyesen minket vagy a környezetünkben élőket érintettek.

Szilárdnak hitt emberi kapcsolatok bomlottak fel hirtelen, gyakran mindenféle érthető magyarázat nélkül. 

Öntudatlanul vagy egészen tudatosan falakat bontottunk. Van azonban egy pozitív vonzata is ennek az átrendeződésnek.

Az elengedés, a lezárás - bár rendkívül fájdalmas folyamat - lehetőséget ad az újrakezdésre.

A 17-es szám hagyományosan az új reménység száma. Az előző év egy rendkívül fontos epizód volt. Ha ugyanis nem vagyunk-voltunk jó helyen egy munkában, egy kapcsolatban vagy általánosságban az életben - akkor a velünk történt események ebből próbáltak meg bennünket kimozdítani. Azért, hogy végre a saját utunkat követhessük.

Az, amit a 2017-es esztendő kínál számodra, óriási lehetőség arra, hogy 365 nap alatt fizikailag, szellemileg és lelkileg nagyot fejlődj, új nézőpontból lásd és értékeld a saját életedet, és elhidd, hogy mindenre képes vagy, mert a változás kulcsa és motorja benned van. Csakis benned.

A magvetés ideje jött el számodra, amihez 10 lényegretörő lépést kell megtenned, hogy az általad földbe vetett magok - terveid, kitűzött céljaid -, locsolással és ápolással - kemény munka, tanulás, kitartás, bátorság, hit önmagadban - kivirágozzanak, azaz kézzel fogható eredménnyé fejlődjenek és örömtelivé tegyék az életedet. 

 

1. Fókuszálj a lényeges dolgokra!

Mindig legyen konkrét célod. Határozd meg azt, írd jól körbe, így nem fogsz eltévedni az élet sűrű rengetegében.

 

2. Ébredj rá a valóságra!

Vedd észre, hol tartasz, mit értél el mostanság, örülj a legapróbb sikereidnek is, merd másoknak is elmondani, de ismerd be a hibáidat is, amiből tanulj sokat. Mindenre önmagadban keresd a választ. Táplálkozz a saját forrásodból.

 

3. Minden rajtad múlik!

Ezt meg kell értened, ezért is lényeges kijelölni egy utat, és azon végigmenni. Ha sikerült, jöhet a következő terv. A csoda benned van, nem pedig rajtad kívül.

 

4. Tedd meg az első lépést!

Ne arra hivatkozz amid nincs, hanem arra összpontosíts, milyen sok képesség és készség birtokában vagy, és mennyi mindened lehet még. A változás képességének forrása benned van, illetve belőled fakad, engedd szabadon!

 

5. Különböztesd meg a fontosat a lényegtelentől!

Folyamatosan vess számot, és hagyd magad mögött azt, ami nem segíti a fejlődésedet. Told előtérbe azt, ami inspirál, fejleszt, növekedésre sarkall - embereket, eszméket egyaránt.

 

6. Kérj segítséget!

Kell inspiráció, támasz, jó szó. Légy képes az EGYÜTTműködésre. Bárkivel, bárhol. Ha kell, cseréld le az emberi kapcsolataid egy részét tartalmasabbakra. Ne hagyd magadat lehúzni, de mindig segíts a rászorulónak egy jó szóval, egy falattal. A te életedet is megszépíti az adakozás.

 

7. Maradj kitartó minden körülmény közt!

Egy akadály, még nem akadály. Nem futamodhatsz meg az első gát láttán. Ugord át, és közben folyamatosan a célra fókuszálj!

 

8. Légy részese építő folyamatoknak, inspiráló társaságoknak!

Oszd meg eszméidet, hitedet, spirituális gondolataidat olyanokkal, akik erre befogadók. Találd meg, vagy hozd létre magad az inspiráló közösséget. Ne félj megosztani az ötleteidet, amit csinálsz, azt csak te tudod megtenni, ezért ne félj, hogy elorozzák azt! Cserébe te is figyelmesen hallgasd mások ötleteit, terveit, és gondold tovább azokat, amik tovább építhetik a jellemedet és segítik a céljaid elérését!

 

9. Ne álmodozz, hanem tervezz!

Különböztesd meg az egód fényezését a valódi ambíciótól, dolgozz érte keményen, és akard erősen a sikert!

 

10. Ha elérted eltervezett célodat, indulj a következő felé!

Ünnepeld magadat, dőlj hátra két percig, hagyd, hogy mások is hátbaveregessenek, majd vedd elő a következő tervet. Az élet maga a folyamat, a siker pedig az eszköz a folyamat örömteli megéléséhez..

 

Testi, szellemi és lelki egészségben gazdag, megvalósult tervekkel teli újévet kívánunk!

 

 

Nézőpontváltó egészségnagykövetek:

 

KERN ANDRÁS, színművész

ELIZA BLISS, mélyhegedűművész

KAUTZKY ARMAND, színművész

 

 

Nézőpontváltó csapat:

 

Sári Edina - elnök; író

Dr. Borbényi Erika - alelnök; onkológus,

Dr. Tóthné Lacza Zsuzsanna - alelnök; mellrákrehabilitációs szakember

Vasvári Judit - alelnök; sajtófőnök

 Dr. Tőkés Tímea, rákkutató

Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichoonkológus

Dr. Kegye Adrienne, radiológus, pszichiáter

Dr. Antal Péter, belgyógyász, holisztikusan gyógyító orvos

Dr. Darnói Tibor, idegsebész, holisztikusan gyógyító orvos

Dr. Füzi Rita, egészségfejlesztési szakember

Farkas Csenge, iskolai egészségfejlesztési szakember

Gallyas Györgyi, gyógyszerész

Kővári Edina, angol nyelvi tréner

Medgyesy Dóra, nemzetközi kapcsolatok szakember

Sári Tamás, szabadalmi ügyvivő

Somogyi Ildikó, értékesítési szakember

Csóka Ernő, grafikus, író

Preku László, honlapfejlesztő, webszakember

Horváthné Tóth Zsófia, mellrákrehabilitációs szakember

Szendi Horváth Éva, újságíró, kommunikációs szakmeber

 

Életmódváltó-csapat:

 

Rippel Ferenc, egészségmentor, életmód coach

Csere Erzsébet, életmódtanácsadó

 

 

Nézőpontváltó adomány a Tábitha Ház kis lakóinak

A Nézőpontváltó® színházi rákellenes staféta program ADÓ-VEVŐ szolgáltatása katétereket adományozott a törökbálinti Tábitha Ház kis lakóinak.

Az adományt Dr. Benyó Gábor főorvos-igazgató vette át Sári Edina Nézőpontváltó® programvezetőtől.

 

A Tábitha nem „a halál és a szenvedés háza”. Épp ellenkezőleg: a megnyugvás, és a szenvedéstől való megkönnyebbülés helye. Nem csak „haldoklókkal”, hanem mindenféle krónikus beteg gyermekkel és családjaikkal foglalkozunk. Tudjon meg többet az ellátásainkról!


 

Az Életvégi ellátás a terminális állapotú gyermekeknek és családjaiknak nyújt segítséget. Ez a szolgáltatásunk elsőbbséget élvez a többi szolgáltatásunkkal szemben. Terminális állapotú az a beteg, aki súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenved, és állapota az orvosi kezelések ellenére folyamatosan hanyatlik, várható élettartama kevesebb, mint 12 hónap. A palliatív ellátás (terminális palliatív medicina) a terminális állapotú betegek fájdalmának és egyéb tüneteinek enyhítésére irányuló támogató kezelések összessége, amely magában foglalja a hospice szellemiségét, a magas színvonalú orvosi és szakápolói szakértelmet és a terapeuták munkáját. A munkánk végső célja a lehető legjobb életminőség elérése az utolsó pillanatokig. 

A gondozásunk alatt elhunyt gyermekek emlékének ápolására évenként emlékezés-napot szervezünk. A gyászoló szülőket gyászfeldolgozó csoporttal segíti a Ház.

 

A mentesítő ellátás a súlyos, nem gyógyítható betegséggel együtt élő, és 24 órás ápolást igénylő gyermekeknek és családjaiknak segít. A gondozásunk ideje alatt a gyermek ápolása és felügyelete alól mentesítjük a szülőket. Évente legfeljebb 28 napra (egyben vagy részletekben) vehető igénybe ez a szolgáltatás.

 

A tranzitellátás azoknak a családoknak segít, ahol egy hosszú kórházi kezelést követően a gyermek tartós, speciális otthoni ápolásra szorul. Célunk, hogy megrövidítsük a kórházi tartózkodást és elősegítsük, hogy a szülők nyugodt, családias környezetben  elsajátíthassák a gyermekük biztonságos ellátását. Évente legfeljebb 28 napra (mentesítő szolgáltatással összevonhatóan, részletekben is) vehető igénybe.

 

A nappali ellátással a súlyos, nem gyógyítható betegséggel együtt élő gyermeknek és családjaiknak nyújtunk segítséget azzal, hogy napközben egy, a szülővel előre megbeszélt ideig ellátjuk és ápoljuk a gyermekét. A napi ellátási idő minimum 6, maximum 12 óra. Ez az ellátás legfeljebb 42 napig vehető igénybe.

 

Minden ellátásunk ténylegesen és teljesen ingyenes. 

 

 

 

 

 

 

http://tabitha.hu/category/igy-segithet/

"Ne legyen több fájdalom!" - A Magyar Hospice Palliatív Egyesület táncos jótékonysági rendezvénye

Kevés olyan dolog van a világon, ami minden embert összeköt. Saját és szeretteink emberi méltóságát mégis mindannyian féltve őrizzük. Az emberi méltóság, az élet és az elmúlás összeköt bennünket.

 

A hospice az életük végén járó – elsősorban daganatos – betegek humánus gondozását végző szervezet, az emberhez méltó életvégért küzdő mozgalom. A hospice gondozás célja a betegek életminőségének javítása (testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása), valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében. Ingyenes segítséget nyújt a betegeknek és családtagjaiknak, függetlenül származásuktól, világnézetüktől és anyagi helyzetüktől. A hospice gondozásban orvosok, nővérek, gyógytornászok, pszichológusok/mentálhigiénikusok, lelkészek, szociális munkások, dietetikusok és képzett önkéntes segítők vesznek részt.

 

A Magyar Hospice-Palliatív Egyesületet 1995-ben alapították a hazai hospice szervezetek. Az egyesület – kiemelten közhasznú, nemzeti ernyőszervezetként – közel 100 hospice szolgálatot fog össze, támogat és képvisel itthon és külföldön egyaránt.

Célja az érdekvédelmi feladatok ellátásán túl az ellátás szakmaiságának és minőségének biztosítása és továbbképzések és ismeretterjesztő rendezvények szervezése.

Az egyesület nagy súlyt helyez az önkéntes munkára, amelynek egyik célja a társadalmi szolidaritás és felelősségvállalás erősítése a súlyos állapotú betegek méltóságának megőrzésében.

2016. november 4-én tizedik alkalommal ünnepeljük a Hospice és Palliatív Ellátás Világnapját, melynek célja, hogy az egész világon felhívja a figyelmet a hospice ellátás fontosságára.

A világnap megrendezésével fő célkitűzésünk a társadalom szemléletének formálása, mely lehetővé teszi, hogy a haldoklás és a halál az élet természetes részeként, az emberi méltóság megőrzésével mehessen végbe.

Szeretnénk olyan programokat megvalósítani, amely segíthet az egyéni és közösségi empátia kialakításában, amelyek által a társadalom mind szélesebb körben ismerheti meg a hospice szemléletet és annak a szolgáltatásnak a lehetőségét, amelyre bárkinek és bármikor szüksége lehet, hiszen mindannyian előbb-utóbb találkozni fogunk olyan helyzettel, mikor egy szerettünk az élete utolsó stádiumába kerül. Jó, ha ez a pillanat nem felkészületlenül ér bennünket, ha időben megértjük mit adhat az, ha az utolsó időszakot békében, méltóságban, szeretetben töltjük el.

 

A könnyebb elfogadás és a minél szélesebb társadalmi réteg elérése érdekében idén is közösségi és kulturális eseményt szervezünk a világnap alkalmából.

Szeretettel és egy remek énekes-táncos rendezvénnyel várjuk az arra járókat 2016. november 4-én az ALLEE bevásárlóközpontban 16 és 18 óra között.

Közkedvelt művészek műsora biztosítja a jó hangulatot, ünnepeljük együtt az életet!

Nézőpontváltó-est 2016. október 2. Házigazda: Szegedi Nemzeti Színház

A 2015. októberi, Pesti Magyar Színházbeli kezdeményezésből kiindulva 2016. májusán Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta néven új egészségfejlesztési program indult, amely az egészségmegőrzés origójába a mentális rekreációt állítja.

A stafétához a magyar színházak többsége, mintegy 60 színház csatlakozott, amelyek társulata, alkotógárdája és munkatársai ezekben az októberi napokban rákellenes figyelemfelhívással fordulnak közönségükhöz.

A staféta idei házigazdája a Szegedi Nemzeti Színház, ezért az ő nevükkel közöljük a nyilatkozatot.

 

NÉZŐPONTVÁLTÓ® FELHÍVÁS és NYILATKOZAT

 

Mi, a Szegedi Nemzeti Színház színművészei, alkotói és munkatársai a mentális rekreációt az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés origójába állítva, egyesítve színházszakmai hitelességünket, átfogó tapasztalatainkat és tudásbázisunkat, mély hittel a gondolatok teremtő erejében, a mai napon országos figyelemfelhívással fejezzük ki a daganatos betegségek elleni küzdelem fontosságát.

 

A Nézőpontváltó® rákellenes színházi staféta programhoz csatlakozott színházi közösség nevében közönségünket szemléletváltásra biztatva felemeljük a szavunkat minden egyes ember jólléte és egészsége érdekében: álljanak önmagukhoz másként, mint eddig, vigyázzanak arra a testre, ami az övék, próbálják adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni a minőségi élet reményében.

 

Buzdítjuk nézőinket és rajtuk keresztül az ország népességét, hogy járjanak orvosi rákszűrésekre akkor is, ha nem érzik annak szükségét, ne várjanak az intő jelekre!

Rendszeresen vegyék igénybe az ingyenes, betegségmegelőző- és felfedező szűrővizsgálatokat, éljék tudatosan az életüket, gondolkodjanak hosszútávon legfőbb értékükről, a testük egészségéről úgy, ahogyan a pénzügyi befektetéseikről: körültekintően és előrelátóan feltérképezve az értékállóság lehetőségét, továbbá cselekedjenek öntevékenyen a saját- és szeretteik vitalitásának, egészségének megőrzése, fejlesztése érdekében.

 

Ma, amikor Magyarországon minden 14. percben rákbetegségben hal meg egy ember, nincs idő a halogatásra: ma kell megtenni mindent, hogy a holnap élhető legyen, hogy a ma felnevelt jövendő generációnak már természetes legyen, hogy csak akkor érzi jól magát a lélek, ha hármas egységként egész-séget alkothat a testével és szellemével. A prevención kívül az egészség szentháromsága a fizikai, szellemi és mentális rekreáció, amihez mi az irodalom remekeit a színpadra adaptálva változtatjuk át azt holisztikusan gyógyító közkinccsé. 

 

Mivel a krónikussá szelídített daganatos betegségek megfelelő kezelése nem csak pénz, hanem szemlélet kérdése is, ezért latba vetjük művészi hitvallásunkat, és szüntelenül, újra meg újra felhívjuk a figyelmet arra, hogy a betegség megelőzése, és a betegségben élők körülményeinek mentális és fizikális javítása nem nélkülözheti azt az egyéni és társadalmi felelősségvállalást és konszenzust, amellyel megfordíthatók lennének a jelenlegi megbetegedési és halálozási mutatók.

 

A Nézőpontváltó® program jelképe a levendulavirág, amely gyönyörködtet és gyógyít is egyben, így egyesítve magában mindannak a múltbeli tudásnak a jelenre ható tapasztalását, amelyet mi, lelki egészségmentőkként színészi játékunk erejével, estéről-estére átadunk a nézőközönségünknek.

 

A levendula színű szalag, amelyet a mai napon az összes rákbetegség elleni küzdelem szimbólumaként feltűzünk, a hétköznapokban is emlékeztetni fog bennünket a legfőbb hivatásunkra - arra, hogy a színházunkba ünneplőbe öltöztetett szívvel betérőket estéről-estére katartikus élménnyel ajándékozzuk meg, hogy azután lelkileg megtisztulva nézhessenek szembe a mindennapok kihívásaival.

 

A társulat nevében:

 

Gyüdi Sándor

főigazgató

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!