Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Mindennapi (pszicho)drámáink

A Nézőpontváltó Egyesület, amely az egészségmegőrzés alapjának tekinti a gondolatok megújítását is magában foglaló betegségmegelőzést, új területre merészkedik a figyelemfelhívás, és az ismeretterjesztés eszközeit segítségül hívva.

Az új tárgykör ugyanolyan óriási, társadalmi tabutémának számít, mint a daganatos- és egyéb krónikus betegségekkel, a haldoklással, vagy a halállal kapcsolatos kérdések.

Ez a terület az élet közepi válság gyűjtőfogalomba tartozó fizikai-, szellemi-, és főként mentális öregedés, a menopauza, klimax.

A célunk erről a tabutémáról egy nyílt, közösségi párbeszéd kialakítása, amelyben fontossága szerint nem különböztetjük meg az eltérő tünetekben megmutatkozó férfi- és női változókort, hanem egységesen, és holisztikus szemléletben mutatjuk be azokat a szemléletváltás elősegítése érdekében.

Az előítélet hatalmas gátja annak a megismerésnek, ami viszont önfelszabadító lehet, mert a tudatlanság az előidézője az előítéletnek – fogalmaztuk meg közösen a gender-szemléletű, egyéni- és csoportterápiás módszerekkel gyógyító Molnár Erika pszichodráma vezetővel, akivel a Nézőpontváltó Egyesület szakmai partnerségre lépve, közösen kíván tenni az öregedéssel kapcsolatos előítéletek felszámolásáért.

 

Molnár Erika, a gendertudatos* pszichodráma vezető, coach és tréner már egészen kicsi korában figyelte a felnőtteket, és azon gondolkodott, hogy miért mondják sajnálkozva csendes, szelíd, visszahúzódó nagypapájára, hogy nem férfias, ugyanakkor karakán, vagány, az élet legelképesztőbb helyzeteire is megoldást találó nagymamájára, hogy nem eléggé nő.

Neki ők emberek voltak, sokfélék, ezért nem értette, miért és minek ez a sok ítélkezős skatulya?

Ezekre az első benyomásokra épültek később, Svédországban töltött éveinek tapasztalatai, ahol megdöbbent azon, hogy mekkora felszabadultságot hoz férfinak és nőnek egyaránt a nemi sztereotípiák lebontása, egyedi személyiségük elvárások nélküli megélése. Saját bőrén is megtapasztalta, hogy milyen sokat jelent a mélyre temetett berögződések tudatosítása és átdolgozása.

 

Erika őszintén hisz abban, hogy bizonyos  társadalmi elvárások, és a korlátozó hiedelmek megfosztják a férfiakat és a nőket egyaránt attól, hogy kiteljesedjenek. 2014-ben kezdett el gender-szemlélettel önismereti csoportokat vezetni Borsfay Krisztina pszichológus, egyetemi oktató vezetőtársával.

Csoportjaik ma már ismertek és keresettek az önismeretre nyitott és egyre tudatosabb érdeklődők között. A csapat nemrégiben Molnár Judit közgazdász-coach-pszichodráma vezetővel bővült. Judit több mint két évtizedes, üzleti területen szerzett szakmai és vezetői tapasztalat után döntött úgy, hogy a személyes fejlesztés felé kötelezi el magát, és erős negyvenesként kezd el egy új pályát.

Hisz abban, hogy sosem késő tanulni, változni, cselekedni, ezért nagy lendülettel kezdte építeni újra magát, juniorként egy szenior életkorban. Közvetlen és tágabb környezetének visszajelzései döbbentették rá, hogy mennyire nem könnyű egy ilyen váltást elindítani, milyen lehetetlennek tűnhet lépni, változtatni, új utakat keresni, és hinni benne, hogy nem zárultak még be a kapuk.

Mindig csodálattal nézte és hallgatta a körülötte élő időseket, ahogy egy-egy kis történetből kibontakozik egy egész életút, sok bölcsességgel és tapasztalattal, és nehezen fogadja el, hogy a generációk eltávolodásával az idősek perifériára kerülnek, és így tanulni is nehezebb egymástól.

Úgy látja, kevés mintánk van arra, hogy hogyan kell szépen, elfogadással, természetességgel öregedni, és arra is, hogy hogyan tud minden generáció értékes részese maradni a családnak, a munkának, valamely közösségnek, és úgy általában az életnek.

 

Erikáék munkájuk során arra figyeltek fel, hogy az önismereti berkekben méltánytalanul kevesen foglalkoznak fókuszáltan a 40-60 közötti korosztály jellegzetes kérdéseivel, problémáival. Pedig az ebben az életkorban bekövetkező testi-lelki változások, a normatív krízisként leírt élethelyzet pszichés terheivel való megküzdés egy komoly önismereti folyamat is egyben.

A többség nem szívesen gondolkodik az úgynevezett B oldalról, tabusítás, szégyen, és kilátástalanság övezi sokszor a 40-50-60+ évesek életét, pedig lehetne újrakezdésről, új távlatokról, új célokról is beszélni. Ennek az újfajta gondolkodásnak az elősegítésére hívják most életre Judittal az első Életközép csoportot, amely olyan közösségben való önismereti munka és játék, ahol tabumentes környezetben keretezhetik újra a csoporttagok a gondolkodásukat, és állíthatják új pályára a következő ötven évüket.

Erika és Judit gender-szemlélete kiemelt fontosságú egy olyan csoport vezetésénél, ahol a csoporttagok egyéni témája nem függetleníthető a minket körülvevő társadalmi környezettől, hiszen az egyéni döntéseket nagyban befolyásolja, hogy a társadalom milyen lehetőségeket kínál fel a 40-60 közöttiek számára, illetve milyen társadalmi szintű válaszokat és reakciókat ad a személyes forgatókönyvekre, életutakra.

A csoportról további információk valamint jelentkezés az alábbi linken: https://www.gendertrainer.com/eletkoezep

 

*A gender-elmélet szerint a női és férfi sztereotípiák nem alapozhatók meg a biológiával, ahogyan a nemi szerepekre való determináció sem igazolható a testi felépítés által: ha empirikusan, azaz a tapasztalat szintjén adott esetben beigazolódik közülük néhány, annak hátterében nem biológiai meghatározottság, hanem a nemiséggel kapcsolatos normák elsajátítása, internalizálása áll.

Eszerint tehát a társadalmi nem (gender) a társadalom által elvárt szereprepertoár. Ezt a szereprepertoárt a nevelődés során sajátítjuk el. (Jó példa erre az, amikor a kisgyermekekre születésük után nemük szerint rózsaszín vagy világoskék szalagocskákat kötnek vagy amikor gyermekként a lányoknak babát, a fiúknak pedig játék katonákat ajándékoznak vagy a szülői, rokoni figyelmeztetések, melyek a lányokat kedvességre, a fiúkat határozott érdekérvényesítésre intik.) Ezek a jelenségek mind azt szolgálják, hogy a gyerekek beletanuljanak az életük végéig játszandó nemi szerepekbe s világosan utalnak a nemi szerep tartalmára és egymáshoz való viszonyukra.

Természetesen a társadalmi nemhez kapcsolódó szereprepertoár erőteljes különbözéseket mutat a különféle társadalmakban, valamint ugyanazon társadalmon belül is sokat változhat a gazdasági, történelmi vagy politikai folyamatok következtében. (Wikipédia)

 

 

REGEA Alapítvány Életmód tábora rákbetegségből gyógyulók részére

A táborban azt mutatjuk meg neked, hogyan válhatsz – mindenféle félelem nélkül - önmagad számára is a legfontosabbá!

 

A gyógyulásod egyik feltételét már teljesítetted, ha elfogadtad önmagadat, és tudod szeretni a testedet. Képessé válhatsz az egészséged és az állapotod megőrzésére, ha a tested jelzésein túl figyelsz a tudattalanod üzeneteire is.

 

A gazdag és sokszínű programok között biztosan megtalálod azt, amely segít Neked, hogy teljességgel figyelhess önmagadra.

Szakembereink odaadóan és elkötelezetten nyújtják ehhez tudásuk legjavát.

 

Vár Rád többek között:

  • Többféle mozgás: Gyógytorna, Meridián-torna, Pink Ribbon torna, Örömtánc
  • Meditációk, Relaxálás
  • A belső gyógyítóerő mozgósítása többféle módon
  • Zene- és meseterápia
  • Hatékony önérvényesítés és problémamegoldás gyakorlása
  • Családállítás
  • Illatterápia
  • Mindennap finom és egészséges zöldség-, és gyümölcsleveket fogyasztunk.

 

Hasznos előadást fog tartani és konzultációs lehetőséget is biztosít:

 

  • Dr Prezenszki Zsuzsa pszichiáter, Simonton-terapeuta
  • Dr. Darvai László belgyógyász, pszichoterapeuta orvos
  • Dr. Hegedűs Ágnes holisztikus orvos
  • Rigó István gyógynövény-termesztő
  • Szabó Józsi Atya – katolikus lelkész
  • Gyulavári Kata kineziológus

 

Fakultatív programok: egyéni előzetes bejelentkezés alapján és önköltséges formában:

 

- Zacharné Helli Hajni Yumeiho terapeuta, Reflexológus, Reiki gyógyító

  • Yumeiho-, vagy talp masszázs, 3000Ft/óra
  • Reiki, Kapcsolatteremtő gyógyítás 2500Ft/45 perc
  • Gyulavári Kata: Az arcodon van a sikered – arcelemzés 3000 Ft / fő

 

 

 További jó program-lehetőségeink:

  • Esti csapatépítő és önismereti játékok
  • OH kártya
  • Úszás, jakuzzi, szauna
  • Kápolna megtekintése, séta a tavak körül

 

A részletekről:

 

 

 

 
   

Mentális rugalmassággal az egészségért

Az optimizmus mértékét és olyan egyéb tényezőket vizsgáltak, amelyek befolyásolhatják az optimizmus hatását a halálozási kockázatra.

Ezek a tényezők az etnikum, a magas vérnyomás, az étrend és a testmozgás.

Tovább olvasom

Varázslatos transzformáció: a lélek határtalan gazdagsága - átkeretezés a Júlia című monodráma kapcsán

Júlia nem akar a földön járni

 

Az embertől elvehetik minden földi javát, életére törhetnek, a testét bebörtönözhetik, megkínozhatják, az emberségét, a hitét, szerelmét, a semmi ágán lebegő, örök asszonyi létet soha senki nem tudja elkobozni.

 

Azokat Júlia már régen másnak adta, már nem ő rendelkezik vele, hanem a maga köré képzelt volt és új szerettei, a két évtizede bebörtönözött férje, akiről nem tudja, él-e, hal-e, a gyermekei, akinek a legidősebbje is még csak tizenkettő, az angina pectoris, akit baráti rangra emelve kér, vigye el innen, szabadítsa már meg őt e pokoli magánytól.

És a lelke Istené is, akit folyvást kutat. Az, hogy van, nem kérdés. Mert ab ovo már önmagában hordozza, de a kívül lévőt, a hatalommal rendelkezőt keresi, akitől néha kér, akit néha számon kér, amikor nagy néha sorsa kacskaringóit követeli újratervezni a mindenható dzsípíesze által.

Azt is csak belenyugvó, lelki elcsendesültséggel teszi, amibe burkolózva Júlia végigéli az elfogatását, kitelepítését és igen, a halálát. Halálos betegségét, angina pectorist, amit szinte barátnői gyöngédséggel emelget - mintha ötórai teára hívva őt, egy társas út részleteiről csacsognának –, s kérleli őt, vigye már el innen, a magányos földi létből, és a bőröndje fogantyúját markolászva demonstrálja, ő bizony már indulásra készen áll.

A halál azonban csak nem jön, ezért az Istent kutató szem az egyetlen lámpa pislákoló fényébe kapaszkodva reméli a megváltást, ami messze röpítené testét, amely rongyokba csavarva a puszta földön tengődik.

 

A lelki pakkjában ott az összes emléke még tiszteletesné korából, amikor férjével köztiszteletnek örvendett a faluban, benne a hét gyermekével töltött rövidke élet lenyomatai, és benne a didergő, kiéhezett asszonyi szív, aminek dobbanását az előadás alatt többször hallhatjuk.

 

Júlia gondolatai a huszonkét évre bebörtönözött férje emlékét élteti, elviselhetetlenül nem tudva, él-e, halt-e. A titokban viselt két karikagyűrű megszemélyesítése érezteti a nézővel, hogy ez az a két tárgy, ami őt még a valós világhoz köti, és ezek nem engedik, hogy elméje végképp megháborodjék.

Az anyai gondoskodás még a semmiben is, mint csibéit a tyúkanyó, körülveszi, dédelgeti hét gyermekét, gondolatai teremtő erejével varázsolva őket maga köré.

 

Az ablaktalan, szűk cella sötét falai kitágulnak Júlia képzelt társakkal folytatott párbeszédei által, és a szabadság friss fuvallata tisztítja meg az elátkozott helyiséget.

 

A halálos beteg Júlia képzelete istenhite által metaforákban újra életi a vele történteket, mert az értelme követeli a miértet, kell, hogy értelme legyen a sok szenvedésnek, a sok borzalomnak, ami vele és családjával történt, így lesznek az őket elhurcoló katonákból angyalok, a rabságból pedig Isten kiválasztott népének pusztai vándorlása.

 

A pszichológia tudománya ezt átkeretezésnek nevezi, amivel Faludy György (és sok ezer, meg ezer hadi- és politikai fogoly) is túlélte recski raboskodást:

„Velünk volt mindvégig a természet, a szférák dobhártyámon folyton-folyvást zenéltek, az ég alatt s hegyek közt könnyebbnek tűnt a rabság,”

 

A díszlettelen, kevés kelléket használó előadás az embert és a gondolatait a középpontba állítva, a néző képzelőerejét hívja társul a tragédia átéléséhez, amelyhez a fény- és hang effektek drámaisága biztosít idegenvezetőt.  

Ráckevei Anna Júliája megrázó erejű alakítás. A szív az ő fájdalmas megadásától összeszorul, a kéz pedig ökölbe a tehetetlenségtől. Júlia szeme, keze és hangja vetíti ki azt a belső díszletet, ami az ő képzeletében játszatja saját történetét.

 

Júliát mindenkinek meg kell ismernie, hogy hírül vigyék, az ember nem azért született a Földre, hogy ilyen borzalmak történhessenek, és azért, hogy ilyen borzalmak ne történhessenek meg soha többé. 

 

 Sári Edina

Információ, jegyvásárlás: http://pestimagyarszinhaz.hu/julia/

 

 

 

 

Átkeretezés a művészetben és a mindennapokban

 

A Mindennapi Pszichológia weboldalán található praktikus, tömör meghatározás alapján az átkeretezés "olyan gondolkodási folyamat, amely révén egy dolog az addigitól eltérő jelentést kap".

 

De vajon mit takar valójában ez az elvont, száraznak tűnő fogalom, mi a személetes jelentése az örömökkel, fájdalmakkal, kihívásokkal, tragédiákkal teli, hús- vér mindennapokban?

 

Ha azt kérdeznénk, vajon mi van előbb, érzelmeink megjelenése, és az azt követő érzés–érzékelés vagyis a gondolkodás folyamata, vagy a gondolatok születnek meg elsőként, és ez követik az érzelmi reakciók, sokan ez utóbbit választanánk.

 

Mindennapi megélésünkben az érzések valahogy „csak úgy, maguktól" támadnak, amit aztán gondolatban tovább fűzünk-élünk, örülünk, bánkódunk rajtuk.

 

A pszichológiában az 1970-es években lezajlott úgynevezett kognitív fordulat ezzel szemben egy érdekes jelenséget tárt fel: a mélyebb betekintés alapján még érzelmeink megszületése előtt lezajlik egy - többnyire öntudatlan - értékelési-értelmezési, tehát gondolkodási művelet. A megélt jelenségeket ez az első szűrő kategorizálja, majd hozzáad egy emocionális színezetet: "ez jó", vagy "ez rossz "; és ezt az értékelést képezik le, színezik tovább korábbi tapasztalataink, hiedelmeink alapján az érzelmeink.

Vagyis az érzés megszületésében a kogníciónak, a gondolkodásnak meghatározó szerepe van: "ahogy gondolkodsz, úgy érzed magad".

 

"Nincs a világon se jó, se rossz: a gondolkozás teszi azzá." Arany János fordításában Shakespeare jól ismert sorai ugyanezt írják le; de a kognitív pszichoterápia jelmondatán túl ez a mondat az egyik legősibb, a lélek működésének mély megértésén alapuló filozófiai irányzat, amely a Buddhizmus kvintesszenciájaként is tekinthető.

 

Nincs a világon se jó, se rossz...

Hogy ez jó-e, vagy rossz, attól függ, honnan nézed!

 

Na, várjunk, várjunk! – hökkensz meg most.

Nincs rossz a háborúban, deportálásban, indokolatlan bebörtönözésben, az embernek ember általi válogatott megalázásaiban?! Vagy akár egy halálos betegségben?! A Gulág, a rák, mind "attól függ"?! Minden relatív?

 

Vannak helyzetek, amikor hétköznapi, megszokott, bejáródott viselkedési mintáinkkal egy helyzet elviselhetetlenné válik. Van úgy, hogy a külső körülmények megváltoztathatatlansága miatt kiúttalanná, kilátástalanná is.

 

Ilyenkor egyetlen eszköz marad.

 

Egyetlen eszköz: az emberben élő Isten-Képmás, a Teremtő, az Önmagát Meghaladó Alkotó Kreatívitás: ("Majd azt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra..." Ter.1,26 .)

 

Amikor minden külső veszni látszik, fájdalmasan varázslatos transzformációban előbújik a belső határtalan gazdagsága.

A helyzetek önmaguktól átértékelődhetnek: a rák többé nem halálos kór, hanem döntés egy szellemhez, lélekhez harmonizált testi felelősségvállalásra. A gettó, a börtön nem a megfosztottság színtere többé, hanem a felidézhető és felidézett, megélt és megélhető valódi pillanatoké.

 

Ha az alkímia hagyományából bármi komolyan vehető, ha létezik bölcsek köve, ha van bármilyen elixír, ami a közönséges fémből aranyat, a puszta élésből megélést csinál, annak az egyik neve "átkeretezés".

 

Erről az ígéretről, erről a megváltásról, a vég közelében feltárult lét-öröm lehetőségéről szól a Júlia, Ráckevei Anna megrázóan szép alakításában.

 

Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichoonkológus

 

Az egészség minden, a minden egészség nélkül semmi.

Amíg egészségesek vagyunk, fel sem tűnik a betegség hiánya. Ahogy megbetegszünk, azonnal észrevesszük az egészség hiányát.

 

Hogy is van ez? Vajon miért nem becsüljük meg azt, amink van, s ami - szerencsés esetben - születésünktől eleve a sajátunk.

Ha boncolgatom az egészség szót, akkor először arra gondolok, hogy a testrészeim állnak össze egésszé, és magát a szót lecsupaszítva, ezt jelenti. Talán ebből fakad a mögöttes tartalma, amivel felruházzuk. Akkor vagyok ép, ha a testrészeim nem betegek, hanem az együttműködésük harmonikus egészben történik. 

 

Valóban, életünk első harmadában, olyan harminc éves korunkig a szervezetünk automatikusan működik, minden a helyén van, minden azt szolgálja, hogy legyen életerőnk minden területen: legyen vidám és energikus gyerekkorunk, jeleskedjünk a tanulásban, legyünk sikeresek a munkában, felkészüljünk és megérjünk a párkapcsolatra, kiteljesedjünk a családi kötelékben azért, hogy felkészülten továbbadhassuk az életet utódainknak.

Az élet bankban nagyjából harmincig kiegyenlített a könyvelésünk, ha nem hibázunk nagyot, a tartozik-követel oldal egyensúlyban van.

 

De mi történik akkor, ha tartozásokat halmozunk fel a szervezetünkkel szemben, és nem foglalkozunk azzal, hogy a testünknek milyen követelései vannak a saját értékállóságának megőrzése érdekében?

 

Mi történik velünk az élet közben? Módszeresen, folyamatosan, roppant racionális ürügyeket találva kihasználjuk, majd kifosztjuk a kincstárunkat és negyvenen túl, hirtelen azt vesszük észre, hogy üres marokkal kapkodunk az eltűnt egész-ség után, amely visszaállításának esélye nagyrészt elszállt az éveinkkel együtt.

 

Amikor ezt a pontot felfedezzük, vagy az élet egy betegség képében rávilágít az egész-ségünk hiányára, akkor kell hátat fordítani addigi életmódunknak, és a testileg-lelkileg megroggyant énünket új alapokra helyezve elkezdeni másként gondolkodni, illetve egyáltalán: elgondolkodni sajátmagunkról.

Nincs más teendőnk, mint hogy a megmaradt adottságainkból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozzuk a minőségi élet reményében.

 

Persze, könnyű ezt mondani, de nagyon nehéz megváltoztatni a szokásokat, figyelembe véve azt, hogy azok már berögzültek. És igen, nagyfokú bátorság is kell hozzá, és kitartás is, és sokszor a család, a barátok és a környezetünkben élők győzködése is, hogy az út, amelyre léptünk, az opciók közül a lehető legkamatozóbb választás számunkra.

Egy olyan választás, amellyel nem kockáztatunk mást, mint hogy ismét összekaparjuk elpazarolt egészségtőkénket, s hogy az átélt válság tudatában, a veszteséget elfogadva ugyan, a lehető legjobban tudjunk vele gazdálkodni a jövőben.

 

Az egészség befektetés. Nemcsak anyagilag, hanem mentálisan is.

Aki az egészséges életmód útjára lép, az a tudatos életet választja, ami a hétköznapokban a praktikumot jelenti: mit eszem, milyen örömszerző testmozgást végzek, élvezem-e a munkámat, kikkel töltöm a szabadidőmet, boldogságot hoz-e az életembe a párkapcsolatom, mennyi minőségi időt töltök a gyermekeimmel, folyamatosan fejlődöm-e, törődöm-e másokkal, végzek-e olyan munkát, ami a társadalom számára is hasznos?

A tudatos élet hosszú távon stratégiát jelent: képes vagyok-e önmenedzselésre, mit miért vagyok hajlandó megtenni, honnan hova akarok eljutni az életben, illetve miről vagyok képes és hajlandó rövidtávon lemondani a hosszú távú sikerért, az egészség megőrzéséért cserébe.

Azért az egész-ségért, amelynek alapja az, hogy rendszeresen járunk orvosi szűrővizsgálatokra, figyelünk a testünk jelzéseire, és folyamatosan kihasználunk minden alkalmat arra, hogy a rekreációra, tehát önmagunk testi-lelki-szellemi újraépítésére figyelmet fordítsunk.

Fontos mások jóllétéről gondoskodnunk, mert az jót tesz a lelkünknek, de énidőt is kell töltenünk magunkkal azért, hogy feltöltődve nyújthassunk szeretteinknek az életünk minden területén a magunktól elvárt legjobbat.  

 

Aki életmódot változtat, ideig-óráig magányossá válhat. Nem azt eszi, amit a többség, elkezd sportolni, új hobbija lesz, figyeli a szakirodalmat, blogokat, tehát tudatosan azt teszi, ami a számára jó: kizárja az életéből az energiarabló ételeket, embereket, feladatokat - de végül új társakat talál az új élethez.

Keményen meg kell dolgozni a sikerért, de az hosszú távon tartós lesz és kamatostul megtérül az energia- és anyagi befektetésünk, amit az egészségbe invesztáltunk.

 

Ha nyitott elmével és szívvel elébe megyünk a változásnak, ha rugalmasan gondolkodunk a testünk-lelkünk teljesítőképességéről, ha legalább egyvalaki mellénk áll a változásunk elején és biztat, sikerülni fog!

 

Sári Edina

 

 

A http://nezopontvalto.hu/hu/eletmodvalto/sebessegvalto oldalon október 3-tól hús-vér emberek történetét olvashatja Az én életmódváltásom címmel. Ezek mindegyike egy pályázatra érkezett és azért tesszük közkinccsé, hogy konkrét receptet, útmutatást, biztatást adjanak a még döntés előtt állóknak vagy az út elején járóknak.

A nezopontvalto@gmail.com címen közönségszavazást indítunk, amely október 25-én éjfélig tart. Kérjük, jelölje meg azt az egy történetet, amelyik a legjobban tetszett, avagy: Szavazzon az egészségre, a nézőpontváltásra!

Támogatás az életmódváltás során

 
Három döntő (ám nem kézenfekvő) stratégia a szeretteid támogatásának kivívásához

Az étkezési és mozgásbeli szokásokat éppen eléggé nehéz megváltoztatni. És mi a helyzet a szeretteid támogatásával? Készülj fel a fogcsikorgatásra! A téged körülvevő emberek hatással vannak a fejlődésedre. Alább álljon néhány fontos tanács, hogy miként védheted ki a felesleges nyomást, és hogyan kaphatod meg azt a támogatást, amire oly nagy szükséged van.

Sugárzó arccal feltálalod az általad szeretettel készített egészséges vacsorát: grillcsirkét, párolt brokkolit, és tökmagos vegyes salátát. Idegesen figyeled a reakciókat.

A kislányod az etetőszékből messzire elhajítja az egyik brokkoli rózsát. A kis tizenéves fiad annyira lecsúszik az asztalnál, hogy csak a szemöldöke meg a mobilja látszik ki. A férjed, aki próbál udvarias és támogató lenni, már két perce rágja az első falatot. De nem nyeli le…

Még a kutya is, aki máskor izgatottan szaglászik az asztal körül, most mélyet sóhajtva elvonul. Egyedül érzed magad.

Most mi lesz? Hogyan tovább?

A te életmódváltásodhoz valóban szükséges meggyőzni a környezetedet?

Könnyebb lenne úgy? És ha igen, akkor hogy a bánatban kell ezt kivitelezni?

Mert ez tényleg számít neked. Izgatott vagy a változásoktól. Több zöldséget eszel, az ebédszünetben gyalogolni mész, hétvégén edzel. A tested jobban néz ki, egészségesebb és jobban érzed magad a bőrödben. Reménységet és inspirációt érzel. Folytatni akarod.

És nagyon szeretnéd, ha a szeretteid veled tartanának.

Miért?

Hát azért, mert szereted őket! A legjobbat szeretnéd nekik, egészségben, biztonságban, jó közérzetben. Szeretnéd megvédeni őket a betegségtől és fájdalomtól.

Ezen kívül, neked is szükséged van támogatásra a hozzád legközelebb állóktól.

Ezeket a nagy változtatásokat egyedül véghezvinni nagyon nehéz.

Ha ilyen és ehhez hasonló érzéseid vannak, ne érezd magad egyedül, mert ez roppant gyakori. Sokan küzdenek ugyanezzel.

Nagyon nehéz úgy tartani magadat a kitűzött céljaidhoz, hogy a baráti körödben a hétvégi program sörivást és mexikói taco zabálást jelent.

A barátaid szokásai téged is érintenek. A szokások fertőzőek lehetnek.

A kutatások szerint a körülöttünk élők testösszetétele, életmódja és szokásai hatnak ránk.

Minél többen csinálnak valamit a körülöttünk élők, annál valószínűbb, hogy mi is azt fogjuk csinálni.

Ha a családtagjaink és a barátaink fittek és egészségesek, akkor valószínűbb, hogy mi is azok leszünk. És az ellenkezője is igaz…

Kutatási eredmények:

  • A hozzánk közel állók testsúlya meghatározhatja a saját testsúlyunkat. Egy nagy mintán végzett vizsgálat adatai szerint egy elhízott barát, felnőtt korú testvér vagy házastárs 57- 40, illetve 37 százalékkal megnövelheti a saját elhízási rizikónkat. Még a barátaink barátai is számítanak!
  • A társadalmi életed exponenciálisan kihat az elhízási rizikódra. Minden egyes elhízott ismerősöd 0,5 százalék növekedést jelent a saját elhízásodra nézve. Tehát: öt elhízott ismerős több, mint megduplázza a saját elhízásod rizikóját!
  • A testsúlyunkra nagyobb hatással vannak a velünk azonos nemű ismerőseink, rokonaink.
  •  
  • Az elfogyasztott étel mennyiségét befolyásolja, hogy kivel eszünk. Egy nagyevő mellett hajlamosak vagyunk mi is többet enni, és fordítva, még akkor is, ha idegenekről van szó.
  • Az ismerőseink ugyancsak nagy hatással lehetnek arra, hogy mit eszünk.

Ezeknek a dolgoknak a jó része tudat alatt történik. Gyakran változtatjuk meg a szokásrendszerünket úgy, hogy hasonlítson az ismerőseinkére, anélkül, hogy erről beszélnénk, vagy gondolkoznánk rajta.

De miért működik ez így? Miért nem vagyunk magányos farkasok vagy egyedülálló egyének? Hát, bizonyos értelemben a szociális ráhatás jó dolog. Az összetartás életben tart bennünket.

Az evolúció során kisebb csoportokban éltünk, nagy egymásra utaltságban. Az agyunk jó része specifikusan szociális jelzésekre és kommunikációra adaptálódott: arcok felismerése, érzelmek leolvasása, a nyelv kifejezése és értése, stb... Az elhagyatás az életveszéllyel volt egyenlő.

A modern orvostudomány megmutatja, hogy a magány tényleg ölhet: a testünk úgy reagál a szociális kirekesztésre, mint a vírusveszélyre. A hosszú távú magányosságtól megemelkedik a szervezet gyulladásszintje, csökken az ellenálló képesség, gyakoribbá válnak a krónikus betegségek és hamarabb halunk meg. Az egyedüllét félelmetes, kiszolgáltatott és nehéz.

Ha egy társaságból te vagy az egyetlen, aki salátát rendel, mikor a többiek mind egy hegynyi chipset, akkor is egyedül fogod érezni magad. Kilógsz a sorból.

Az egyedüllét elleni védekezés genetikailag belénk van kódolva.

Persze léteznek lánglelkű úttörők, de valljuk be, sokkal könnyebb jól enni és többet mozogni, ha a környezetünk támogat ebben.

Olyan ez, mint a fizika törvényei. Amikor változtatni próbálsz, akkor vagy súrlódással, vagy hajtóerővel találod szemben magad.

A súrlódás nehezítés.

Szemet forgató kollégák, spenót utáló gyerek, és hamburger imádó barátok. Emberek, akik kifejezetten nem értenek egyet veled vagy egyszerűen csak teljesen más szokásrendszert képviselnek, környezeti és érzelmi akadályt képeznek a kitűzött céljaid felé vezető úton.

Biztosan ismerős, amikor az általad gondosan elkészített fodros kel chips heveny undort vált ki a gyerekeidből, a 10 kilométeres futásra való benevezésedet cikizik a kollégák, vagy az a hálaadás napi vacsora, amikor előzetesen megbeszélted az anyósoddal, hogy ezúttal te hozol valami könnyebb köretet, de arra érkezel meg, hogy juszt is elkészítette az összes szokásos zsíros, édes köretet, mert "nem akarta megtörni a hagyományt".

Amikor ellenállásba ütközöl, az olyan, mintha egy meredek hegyre próbálnál felmászni, úgy, hogy közben a kavicsok folyamatosan gurulnak ki a lábad alól.

A hajtóerő viszont segít előre, erősít és megújítja az energiáidat: amikor a családoddal együtt készítitek el és kóstoljátok meg az új, egészséges ételeket, amikor drukkolnak a futásodhoz, és az anyósod betartja azt a bizonyos megállapodást…

Mi, a Precision Nutrition csapatában abban hiszünk, hogy az ellenállással együtt is kaphatsz támogatást.

Még ha a szeretteid nem is szuper-lelkesek az életmódváltásoddal kapcsolatban, ha nem is a kedvencük a brokkoli csíra, ez még nem jelenti azt, hogy nem érdekled őket, és hogy nem fognak segíteni.

A támogatás kétoldalú. Te is lehetsz hatással a környezetedre. Itt jön be a jófajta önállóság, vagyis a vezetői képesség.

Lehet, hogy sokkal könnyebb lenne úgy életmódot váltani, hogy a környezetedben élők is ezt az utat követik, de az ellenerő ellenére úttörőnek lenni a változásban nagyon is inspiráló dolog.

Ha békésen, de határozottan és kitartóan képviseled a döntésedet, azzal előbb-utóbb megtöröd az ellenállást.

Íme, egy pár lépésből álló cselekvési terv:

  1. Fogadd el, hogy esetleg nem neked van "igazad". Lehet, hogy a súrlódásokat, amiket érzel, valójában te kreálod? Még ha 100%, teljesen igazad van, akkor is… Lehet, hogy a környezetednek túl sok a te lelkesedésed, a prédikálásod, az önelégültséged.

Ha nyitottabban, elfogadóbban hallgatod meg őket, érdeklődsz az ő szemszögük iránt, empatikus és megértő vagy velük, az előbbre fogja vinni az eseményeket.

Akármilyen szokásaik is vannak a szeretteidnek, annak mind oka van. Számukra "helyesek" ezek a szokások. Talán az ő limitált eszköztárukban kevés opció rejlik arra, hogy megbirkózzanak a nehézségekkel.

Lehet, hogy a bátyád azért iszik, mert így tudja oldani a véget nem érő munkahelyi stresszt. A legjobb barátnőd retteg a saját testével való szembenézéstől, ezért lesz mindig ideges, amikor felhozod az egészséges táplálkozás témáját. A szüleid neveltetése arra tanította őket, hogy tiszteljék a hagyományos szaktekintélyeket. Azért hisznek benne, hogy a margarin egészségesebb, mint a vaj, mert az orvosuk 30 évvel ezelőtt ezt verte beléjük.

Ha el tudjuk engedni azt, hogy "nekünk van igazunk" és a másik téved, akkor belép a képbe az empátia, ami helyet csinál a megértésnek. Súrlódások helyett több együttműködés, kritika helyett kapcsolódás születik.

  1. Légy kitartó és nem akaratos!

Az ellenállás gyakran félelemből fakad. A változás félelmetesnek tűnhet, és felszínre hozhat kontrollal, biztonsággal, identitással kapcsolatos érzéseket.
Ilyesféle gondolatok kavaroghatnak bennük:
Mi van, ha megváltozik?
Mi van, ha az újféle ételek borzalmasak lesznek?
Mi van, ha a te egészséges szokásaid tükrében szembesülök az én egészségtelen szokásaimmal?
Mi van, ha az emberek nem fognak így elfogadni bennünket?
Mi van, ha ítélkezni fogsz fölöttem és már nem fogsz szeretni?
Mi van, ha nem fogok tudni lépést tartan veled?
Mi van, ha elveszítelek?
Ezekre az aggodalmakra nem válasz sem az erőltetés, sem a racionális érvelés.
Fő a kitartás, amelyen belül folyamatosan lehetőség nyílik a csatlakozásra és az érdemi kommunikációra.

  1. Magaddal foglalkozz!

Az életmódváltás göröngyös útján kulcsfontosságú a miértek alapos megértése és magunkévá tétele, mert ez lendít tovább a nehézségeken. Ezt pedig mindenki csak maga szülheti meg magának, a saját meggyőződésed másokat nem fog előrelendíteni. Nekik is szükségük van a saját meggyőződésük kiérlelésére. Ezt hívjuk mi "saját belső motivációnak" ("intrinsic motivation").

A kutatások kimutatták, hogy az ilyen motiváció vezet tartós eredményhez, viszont ezt hosszabb ideig tart kifejleszteni. Foglalkozz tehát magaddal, és haladj szilárdan előre az utadon.

A saját bátorságod, kitartásod, erőfeszítéseid inspirálni fog másokat is.

Mit tehetsz?

Kezdd el gyakorolni a győzni nem akarást még ma! Ez csökkenteni fogja a konfliktusokat.
Tiltások és kritika helyett tegyél szelíd javaslatokat és minél inkább vond be a szeretteidet az új életmódodba.

Például:

Kérd meg a párodat, hogy segítsen az edzés utáni nyújtásban vagy, hogy jöjjön el veled reggel sétálni.
Kérd meg a gyerekeidet, hogy segítsenek megtervezni a heti menüt és segédkezzenek a vásárlásban és a főzésben.
Kérd meg a legjobb barátodat, hogy öleljen meg, ha túl sok a stressz.
Kérd meg a családodat és a barátaidat, hogy drukkoljanak neked a pálya széléről, ha indulsz egy futóversenyen.
Hagyd, hogy részt vegyenek az új életedben, anélkül, hogy erőltetnéd náluk a változást.

Fogadd el őket úgy, ahogy vannak, és ne felejtsd el megmondani nekik, hogy milyen sokat jelent neked a támogatásuk.

 

 

 

Fordította: Mezei Elmira

Forrás: Alex Picot-Annand: 3 crucial (and counterintuitive) strategies for getting loved ones to support your healthy lifestyle.

 

A Nézőpontváltók júniusi mintamenüjét a http://nezopontvalto.hu/hu/eletmodvalto/etelvalto  -nál találod!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!