Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Az én életmódváltásom története 2016. II. helyezett: Leisztner Réka

… ülök a buszmegálló padján, néma csöndben szárnyalok valahol a gondolataimban.

Pár perc után egy házaspár érkezik mellém egy babakocsival és az apró kis kutyájukkal. Tekintetem lassan a gyerkőcre tévedt; mennyire kis tiszta lélek még. Szavakkal nem tudja kifejezni a gondolatait, de ezer meg ezer dolog fut át a kis fejében. Megfigyeltem az apró ártatlan mosolyát, és hogy mennyi örömet lel egy rongyos kendőben. Szép volt nagyon. Minden új, a világ új neki, és mint mindnyájan még felnőtt korban is, úgy tanulunk, hogy megfigyelünk és másolunk.

Majd a tekintetem lassan a szülőkre tévedt, akik rá sem néztek a gyerekre. Felvették ölükbe a kiskutyát és azt dédelgették, észre sem véve, hogy időközben, egy játékos mozdulattal, babájuk kendője a földön landolt. Mivel a kendő leesett, a babakocsiba láncolt apró teremtés, tehetetlenségből adódóan “panikolni” kezdett, ami az esemény megfigyelése nélkül tökéletesen egy oktalan hisztinek tűnhetett mások számára. Ekkor kapta meg az első pillantásokat szüleitől, akik még mindig nem látták, hogy a kendő a földön van. Mivel a gyerek sír, le kell nyugtatni ugye bár, és gondolván, hogy csak hisztizik, az Anyuka elővett egy kis csomag gumicukrot és kezdte szépen a baba szájába adagolni.

Reakció: azonnali megnyugvás. Esküszöm, mint egy filmben, úgy láttam, ahogy a cukor elndult útjára az apró kis teremtésben, az majdhogynem nulla munkát igényelve bekerült vérében, elkezdett utazni ezer felé, miközben már a hasnyálmirigy dobbantott is egy nagy inzulinförccsel, hogy helyet találjon neki a különböző szervekben. Mind eközben már megugrott a vércukor szint, hiszen az azonnal szétáradt a vérében, beindult az endorfin termelés, stimulálva az ízlelőbimbókat és a leptin termelést, és megérkezett a végeredmény, ami kívülről a következő volt:  a baba arcára kiült a nyugodt mosoly. Most már nem baj, hogy a kendő a földön van. El is felejtette…

Olyan ideges lettem. Merev arccal ugyanúgy ültem ott tovább, de szívem szerint kihalásztam volna a gyerek szájából a gumicukrot és megráztam volna a szülőket, mégis miért büntetik a gyereket? Miért tanítjátok neki ezt? Miért jobb íly könnyedén elnyomni egy problémát, anélkül, hogy körbenéznének, hogy mi az okozója? Meg sem kérdezték mi a baj! Végigfutott a szemem előtt a sorozat, ami mindnyjunkkal történik és történt kisebb nagyob mértékben. Leperegtek a pillanatképek, ahogy a kis diákok suliból hazafelé chipset, csokit majszol, tejeskávét iszik és beugrik a mekibe. Láttam ezt a babát ahogy nő fel, ahogy a szülő csak pénzt ad neki uzsonnára és a felét majonézes fehérkenyeres szendvicsre költi, a másik felét suli után valami gyorskajára. Láttam ahogy ez az életforma természetessé vált. Több chips és több csoki, mert a folyamatosan magas vagy ugráló vércukorszinttől az endorfin termelés is egyre rezisztensebb és egyre nagyobb adag kell. Közben minden Péntek és Szombat egy szolid földalá ivás, hajnalban buli utáni street-food, és amúgy meg ez az apró baba később majd retteg, hogy elhízik és nem tudja hozni az 50 kg-s elvárt limitet, ezért naponta egyszer maximum kétszer eszik valami haszontalan ételt. Következésképpen kellő kalória bevitelt produkál a létfentartáshoz, de messze nem táplálja vele a szerveit megfelelően. A sportról és ahhoz tartozó kitartásról erősen meg van a véleménye, nem neki való és amúgy meg utálja. És ahogy idősödik, a teste lanyha lesz, állóképessége nullával egyenlő, izom nincs rajta és persze még tartja az elvárt 50-70 kg közötti limitet, de szépen a szeme alá kiülnek a táskák, a bőre egyre kevésbé sima, és megérkeznek az első kis megbetegedések. Allergia, allergia után, inzulinrezisztenicia, vitamin hiány, folyamatos puffadás, emésztési problémák, “leküzdhetetlen” zsírpárna oldalt, fáradság és enyhe depresszió, elégedlenség és önutálat. “A ruha kövérít” , takargatás, panaszkodás a tükör előtt. Ekkor lép a képbe a drasztikus diéta 3 hét -10 kg, egy kis aerobic ideig-óráig, súly ingadozás, 100% hit a diétás mocsadékokban a boltokból, és teljes tudattalanság a testünk működését illetőleg. A megoldást narancsbőr krémekben keresi, és nem érti miért nem fogyott, hiszen már három napja alig eszik.
Ahogy lepergett előttem a kis film, körbe néztem és ott állt számos már felnőtt “kisbaba” körülöttem; mind várták a buszt. Elhízott nők és férfiak akik szemében ott pislog az elkeseredettség szürke függőnye. Cukorbetegek, allergiások, magas koleszterin szinttel és vérnyomással küzdők, rákosak, emésztési problémákkal küzdők, depressziósak, pánik betegek, stb stb. Egyik sem autoimmun, mind volt egészséges kisbaba… aki gumicukrot kapott megnyugtatás képpen, napi szinten nyomta be a finomított szénhidrátot, alkoholt és édességeket, semmit nem sportolt és életében semmilyen vitaminnal még kompenzálni sem próbálta a már kellően rossz helyzetet. Elkeserítő volt. Semmit nem tudnak a testük működéséről. De hát honnan is tudnák? Senki, soha nem tanította. Felvettem a kendőt, odaadtam az Anyukának. Szóltam, hogy emiatt sír a gyerek, nem a cukorka miatt, és felszálltam a buszra.

Sajnos én sem voltam ám mindig ilyen. Pontosabban nem sajnos…így tiszta az összehasonlítási alapom. Joggal mondom másoknak, hogy nincs igazuk. És ahhoz, hogy az ember megértse mi történik a testében, az nem egy cikk elolvasása valami női oldalon. Idő, energia, rengeteg utánajárás, érdeklődés, kitartás és hit, hogy igenis megérted egyszer.

 

2011 Augusztusában azt hallottam, jó ha szüneteltetünk pár hónapot a fogamzásgátlóval. Tudod… kitisztul a test, stb. Na, ott kezdődött minden.

Ahogy nem használtam azt a bizonyos gyűrűt, ami egy hormon sokk a testnek, a hormonháztartásom lassan kezdett összeomlani. Nem értettem miért, és hogy. Fogalmam sem volt mi történik, de a bőröm egy tinédzser bőrévé változott, az egész hátam és az arcom oldalt az államig tele volt gennyes, mély és fájdalmas pattanásokkal. Rohamosan kezdtem hízni, pontosabban asszonyosodni. A mestruációm pedig olyan fájdalmakkal járt, hogy rendszeresen remegve feküdtem a hideg földön, miközben szét fagytam és ömlött rólam a víz. Újból a mende-mondákra hivatkozva gondoltam kell pár hónap mire kiürülnek belőlem a külsőleg bevitt hormonok. Pár hónapig tudtam is magam dédelgetni ebben a hamis hitben, majd egyszer olyan egész éjszakás alhasi szenvedésen mentem át, hogy ott volt egy forduló pont, ébredtem fel és kezdtem érzékelni, hogy ez nem normális. Természetesen, mint mindenki ilyen esetben, az orvosoknál kerestem én is első körben a választ, de őszintén szólva fölösleges volt minden kiadott forint és eltöltött perc. Hiszen mind csak azt hajtotta, szedjek fogamzásgátlót és attól majd beáll a hormonháztartásom. Valamilyen belső késztetésből fakadóan, azonnal utasítottam el ezt a megoldást, mondván hogy az egész probléma ott kezdődött, így logikusan a megoldás nem abban lesz.

Ahogy a téma egyre fontosabbá vált, minden addig eltöltött, lényegében hasznoltalan szabad percemet felváltotta a folyamatos olvasás, és önmagam kimüvelése az adott témában. Természetesen az elején csak apró cikkeket olvastam, majd amint nem értettem valamit, utána néztem. Ha kellett napokat olvastam és kutattam a glükóz hasznosulásáról a szervezetemben, csak hogy megértsem azt, amiről alapjáraton olvasni kezdtem. Meg akartam érteni pontosan mi zajlik le bennem, egészen az alap helyzettől: Mit művelt velem a fogamzásgátló.

Szépen kezdett kitisztulni milyen borzalmas dolgokat műveltem a testemmel azáltal, hogy évekig mesterségesen befolyásoltam az egész hormonműködésemet. Nem titkolom, voltak alkalmak amikor már nem tudtam uralkodni a gyógyszeripar iránt érzett dühömön. Elindult bennem egy harag, egy gyűlölet hullám az egész orvoslás és gyógyszerezés iránt. Azt éreztem, hogy a naivitásom és a hitem van kihasználva, hogy azok akik erről tanultak és “erre áldozták az életüket” majd segítenek a problémámban. Én tehetetlennek éreztem magam a témában, és ez az, ami engem kikészít. Hogy lehetséges, hogy orvosok esküt téve, nevüket adják ilyen szereknek, ami egyértelműen borzalmas hatással van minden nőre, akár van tünet, akár nincs?! Hogy lehet, hogy ez engedélyezve van? Miért nem értetik meg inkább mindenkivel, hogy a kényelem érdekében milyen kockázatokat vállalunk a saját testünkkel szemben, hogy milyen következményekkel jár a fogamzásgátló szedése. Mert amit a testünkkel művelnek ezek a hormon gyógyszerek, az mindenkire igaz, mindenkinek mesterségesen átállítja a homronműködését, akár szenved a következményektől, akár nem. (Hozzáteszem a nők 80%-a szenved tőle, csak nem tud róla, mert soha nem lett diagnosztikálva… Nem éri meg) Most meg lehet cáfolni, hogy igen, ez kellően le van kommunikálva (nincs), de az, hogy a hormonok milyen fontos szerepet játszanak az életünkben az már végképp nincs. Hallottunk a menopauzáról, és tudjuk, hogy terhesség és menstruáció alatt hisztisek a nők. Nagyságrendileg a társadalom ennyit tud a hormonokról – ami hozzáteszem kizárólag nőkhöz van rendelve, pedig férfiakban egyaránt létfenntartó szerepe van, csak kevesebb az ösztrogén, ami a hangulatingadozást okozza többek között. Ugyanakkor a téma nem merül ki az ösztrogén, progeszteron és tetsztoszteron hormonokban.

Ahogy jött a “felvilágosodás” ideje, azt követte egy diéta is. Nem drasztikus, hanem megtervezett, heti 5x sport és 3 óránként étkezés. Akkor még keveset tudtam arról mit, miért lehet enni, de csináltam szorgalmasan és le is adtam 8 kg-t. Attól a ponttól kezdve mániámmá vált az étkezés és a testem megértése. Mivel az egy elég megtervezett diéta volt, és azelőtt már évek óta semmit nem sportoltam, “könnyedén” értem el azt az eredményt, amiből pár kiló visszajött az azt követő időben, de ez nem is annyira lényeges. Sokkal inkább az, hogy milyen változáson mentem át. A fókusz teljes mértékben a probléma megértésére és ahhoz tartozó tudatos életmódra került. Sajnos a történet nem olyan szép, mint a filmekben. A nagy felismerése a problémának, azt követi egy tett, ami kihat a mai napig és nagy életmód guru lettem. No.

Sok minden változott az életemben, ért nagy fájdalom is, amit senkivel nem osztottam meg, költöztem másik országba, dolgoztam éjjel-nappal, sportoltam és közben kerestem a választ a rossz közérzetemre, emésztési problémáimra, bőrőm megoldására, puffadásaimra, ízfüggőségemre és hogy miért nem tudok visszaugrani arra a csodás 55 kg-ra, pedig már egyszer sikerült… Ami miatt nem olyan csodás a történet, mert a testem kísérletezése közben sokszor olyan dolgot érintettem, amit nem kellett volna, ezáltal kiváltva olyan reakciókat, ami befolyással volt mindenre körülöttem. Egyre többet koncentráltam az ételek hatásaira a testünkben. Nem kértem megoldást, kész választ senkitől. Egyszerűen meg akartam érteni mi, miért történik, hogy alkalmas legyek tudatos döntést hozni az étkezésemmel kapcsolatban.

Mivel mindezt szakértő segítsége nélkül tettem, sem iskolát nem végeztem el, így bele-bele csúsztam olyan dolgokba, amit visszagondolva nem kellett volna tennem. Például kipróbáltam a teljesen vegan étkezést, aminek minden pillanatát élveztem, de időközben fényderült egy erős inzulinrezisztenciára és szubklinikus pajzsmirigy alulműködésre, amit a felborult hormonháztartásomnak köszönhettem, de vegan étkezés nagyon szélsőséges irányba indította el. Mivel a hangsúly az étkezésemben a szénhidráton volt (akár gyors vagy lassú, egyik sem jó nagy mennyiségben az említett betegségekben) és rettentő kevés fehérjét vittem a szervezetembe miközben rendesen sportoltam; egyre erősebb inzulinrezisztenciám lett, illetve egyre lassabban működött pajzsmirigyem. A pajzsmirigy az egyik legfontosabb hormonokat termelő szerv, a kommunikáció szerve. Igen, két létfontosságú hormonért felelős, amik befolyásolják az egész emésztést, hízást-fogyást, inzulin reakciót, életerőt, hajat, körmöket, bőrt, anyagcserét, stb stb. Egy hormon, ami akarva-akaratlanul meg van piszkálva azzal, hogy mesterségesen belepiszkálunk a hormonháztartásba. A hajam úgy hullot, hogy meg tudtam vele ijeszteni a környezetem. Akármilyen egészségesen ettem, csak híztam, és elképesztő vitamin és ásványianyag hiányom lett. És félre ne értse senki, én nem a vegan étkezés ellen vagyok. Alapvetően a nagyipari hús-élelmiszer és ruha feldolgozást elvből elutasítom, így a vegan életmódot rettentően becsülöm, de veszélyes, ha valaki nem átgondoltan és következetesen csinálja az.

Miután megszenvedtem a kísérletezésem eredményét, folytattam a magam okítását a témában. Hiszen az orvosok továbbra is csak gyógyszerekkel akartak tömni. Inzulinrezisztenciára olyan minta étrendet kaptam, ami 1 zsömle és fekete kávé reggelire tanáccsal indult. Mondom, najó gyerekek… ezt tényleg nem hiszem el.

Szóval nem adtam fel, már többet tudtam mint az aktuális diétásnővér. Ha egyszer kezded megérteni a környezeted, többé nem tudsz nem tudomást venni a rossz dolgokról magad körül. Ha naponta péksüteménnyel kezded a napot és tudod mit művel veled (nem más mondja, hogy ne csináld) akkor nem vagy egyszerűen képes napi szinten űzni ezt többé.

Ehhez nem kell mást tenni, mint hobbi szerűen ülni a cikkek és könyvek fölött és szépen elsajátítani a testünk működését. Hallani sem akartam semmiféle gyógyszeres kezelésről. Megismerkedtem azzal miért fontos a fehérje, és a szénhidrát. Hol és miként hasznosul, vagy raktározódik. Mi az inzulin, és hogyan hat az az éhségérzetre, zsír raktározásra, vércukor szintre és még sorolhatnám. Azt is megtanultam miért fontos a reggeli, miért és mit érdemes enni a különböző étkezésekkor, valamint ha nem úgy cselekszem, annak mi a következménye. Például megérttem miért nem érdemes enni lefekvés előtt, mi játszódik le a testben, így már magamtól nem teszem, az én döntésem, nem pedig valaki azt mondta, ezért nekem azt követnem kell. Ha másképp cselekszem, az is az én döntésem alapja, és tudom hogy mit von maga után. Ilyen formában értettem meg a cukrot is. Hogy milyen haszontalan dolog az ember mindennapjaiban és hogy milyen hatással van a testünkre. Így anélkül, hogy bárki megtiltotta volna, vagy nekem kéne nemet mondanom, szépen kisétált az életemből a cukor használata, mint egy drog amivel nem szeretnék élni. Természetes módon nem fogyasztok cukrot, nem pedig tiltást követve. Így érdekes, ha megkóstolok valamilyen cukros süteményt, kifutok a világból milyen édes, pedig régen még csak édesnek sem mondtam volna. Elszoktak tőle az izlelőbimbóim.  Hasonló módon ismerkedtem meg a finomított szénhidráttal. Megértettem mi a különbség a lassan és gyorsan felszívódó szénhidrát között, és mekkora hazugság az, hogy ha valami barnakenyér az már egészséges. Megismerkedtem a gluténnal és a laktózzal, hogy mit művelnek a gyomromban, és miért érdemes kerülnöm őket. Ezáltal nagyrészt azt is megértettem mi mit jelent a doboz hátulján, és természetből fakadóan elolvasom. Tanulmányoztam az állati és növényi fehérjéket, a vegetáriánus, vegan, nyers étkezéseket. Kiműveltem magam vitaminokból és ásványi anyagokból. Milyen értékesek a szerveinknek a megfelelő működéshez. Megértettem mik azok az enzimek és azt is, mit tesz a testünkkel a sport (azon kívül hogy kalóriát éget). Tipikusan azzá az emberré váltam, akit hülyének néznek, hogy falevelet eszik fűszállal. De ez 5 év komoly tanulás eredménye. És az igazság az, hogy ha bárki megkérdezi mit miért teszek, arra van egy válaszom. Az én döntésem mind, és okkal teszem. Ebből fakadóan én nem hibáztatok senkit és semmit az engem körülvevő dolgok miatt. Ez az életforma megértette velem, hogy én kreálom a világom magam körül, és minden engem érintő dolog közvetve, vagy közvetlenül a saját döntéseim sorozata.

Sokszor hallgattam végig már embereket, akik ilyenkor állítják, hogy ez mekkora ostobaság, és hogy megvonunk magunktól minden finom dolgot és semmi öröm nincs az életünkben. Nevetségesek vagyunk, mert ő biztos benne, hogy a cukor nem is annyira rossz, hiszen ő jól van. Ennyivel támasztja alá az állítását, ami az adott pillanatban igaz, de muszáj messzebbre látnunk mint a következő egy méter, hiszen testünk romlása nem robbanás szerűen történik. Nem úgy, hogy megeszünk egy kanál cukrot és meghalunk. Minden népbetegség mögött rossz étkezés rejlik. Az össze cukorbetegség, magas vérnyomás és koleszterin, elhízás, depresszió és társaira az orvosok felírja szépen a gyógyszereket, és mellé azt ajánlja egyen több zöldséget, ne egyen cukrot, ne igyon alkoholt max vörösbort, ne dohányozzon, ötször egyen egy nap kisebb mennyiségeket, késő este ne egyen, ne fogyasszon gyorskaját, chipset, édességet, cukros üdítőt, ne igyon tejet, de igyon több vízet stb stb… Abban az esetben már helytálló az az étkezési forma, hiszen már beteg vagy, de ha még nem, akkor a boldogságtól való megvonás? Egy kényszer, ami nevetséges? Elgondolkodtató az is, ha az összes ilyen ételt el kellene hagyni betegség idején, akkor talán nem az az egyik fő okozója a betegségnek?

Nem vitatkozom soha. Nem akarok meggyőzni senkit, ez nem egy harc. Néha elmerengek azon, vajon mi lenne ha az össze finomított szénhidrátot és cukrot eltűntetnék a világból. Vajon mi lenne az emberek reakciója? Teljes megbolondulás… Ugyanakkor, ha az össze zöldséget tűntetnék el a világból, akkor káosz nem lenne…

Hogy vagyok most? 27 éves vagyok és az esetek 99%-ban 20-21 évesnek néznek. Ez fordítva volt elmondható amikor 20-21 voltam, aminek őszintén szólva akkor örültem, mert idősebbnek akartam tűnni, de egy idő után elkezdett aggasztani a dolog, hogy ebből az lesz, hogy 30 évesen 37-nek nézek ki. Akarom én azt? Minden bőrhibám eltűnt, minden. A hajam nem hullik, és elképesztően dús, valamint úgy nő mint a dudva. Elértem az elégedett testsúlyt és testképet. Nem fájt a fejem évek óta, maximum 10 percre ami a szomjúságot jelezte. Soha nem vagyok ágyban fekvő beteg, tele vagyok energiával, elképesztően aktív vagyok és nagyon pozitív.. Ez a tudatosság hihetetlen szabadságérzetet ad, hiszen nem tapogatok kétségbeesetten a sötétben valami biztos pontért. A körmeim csodásak és erősek, testápolót évente ha kétszer használok, mivel az elfogyasztott folyadékkal kellően hidratált vagyok. Az anyagcserém gond nélkül működik, a puffadás csak akkor jön elő, mikor olyat eszem ami nem túl előnyös. Tökéletesen alszom, és motivált vagyok folyamatosan. Még sorolhatnék ezer dolgot, de fölösleges. A legfontosabb, hogy az inzulinterheléseim jók, a pajzsmirigyem normálisan működik, mindez úgy, hogy egy szem gyógyszert sem vettem be. Nincsenek szabályok, senki nem tilt meg nekem semmit. Ha meg akarok enni egy krémest, megteszem, de ez ha félévente egyszer előfordul sokat mondok. Az igényeim mások lettek, más ízek hoznak lázba és nem sóvárgok péksütemények után. Ehetnék bármikor, de ha egyszer megtanulod, hogy valami mérgező ha kicsivel nagyobb mennyiségben fogyasztod, akkor egyszerűen csak nem kívánod többé.

A lényeg, hogy a kezembe vettem az életem, és 100%-ig elégedett vagyok az eredménnyel. Nem volt egy egyszerű eljutni erre az útra, számos esetben álltam tehetetlenül egy helyzet előtt, teljesen elkeseredve, hogy miért történik ez velem. Ettől függetlenül hittem abban, hogy a megoldás ott van, csak meg kell érteni. Most végre jó ösvényen járok és minden egyes kis szenvedés az ide vezető út során, csak segítette a haladásom.

Hálás vagyok az életemért, és azért is ahogy élem!

 

Az én életmódváltásom története 2016. II. helyezett: Zirstein Zita

Nyilvánvalóan sokféle aspektusból mutatkozhat be az ember, ebben az esetben az tűnt a legjobb választásnak, ha megosztom veletek annak a szörnyű eseménysorozatnak a történetét, aminek ugyanakkor életem legnagyobb pozitív változását köszönhetem

 

Pár éve még egyike voltam azoknak a fiataloknak, akik azt hiszik, hogy a betegség csak az időseket érinti, rájuk nem vonatkozik, ők örökké élnek. Egyszerre naiv és arrogáns hozzáállásom az életmódomon is egyértelműen látszott: éjszakázások, a sport mellőzése, na meg az egészségtelen étrend.

Nem kell a legrosszabbra gondolni, nem étkeztem minden nap gyorsétteremben, de ha a mai fejemmel visszaemlékszem arra, hogy miket ettem, komolyan megdöbbenek. Hogy bírt el a testem ennyi nutellás fehérkenyeret?

 

2013-ban minden megváltozott egy borzasztó diagnózisnak hála. Intermedier és posterior uveitist állapítottak meg nálam, egy gyógyíthatatlan és potenciálisan vaksághoz vezető autoimmun betegséget, ami tulajdonképpen csak egy másik (gyakran még rosszabb) betegség tünete.

Hosszadalmas vizsgálatok, rémisztő lehetőségek és számtalan elhalt reménysugár után, 3 év alatt sem sikerült megtalálni az uveitis kiváltó okát. Ekkorra már folyamatosan kellett szteroidokat és kemoterápiás gyógyszereket szednem, kivették az epehólyagomat, eltávolították az összes bölcsességfogamat, megállapították, hogy alulműködik a pajzsmirigyem és inzulinrezisztenciára is hajlamos vagyok.

Az orvosom szerint kizártak mindent, amit lehetett, ő látszólag le is zárta ennyivel, én szedtem a gyógyszereket, a szemem pedig nem javult. De nem tudtam beletörődni, hogy ez már mindig így lesz, nem hagytam magam eltántorítani (és itt az 'én' alatt tulajdonképpen a sziklaszilárd hátországomat, a családomat és a barátomat is értem).

Még az IR-gyanú környékén elkezdtem rendszeresen sportolni és tartani az IR-diéta fő irányelveit: viszlát egyszerű szénhidrátok és össze-vissza zabálás! Ez remek hatással volt az általános közérzetemre, a bőröm állapotára és állóképességemre, de a szemem állapotában égbekiáltó változást nem hozott.

Később egy ételintolerancia teszt eredményeit és több belgyógyász javaslatát ötvözve váltottam a glutén-, tej-, tojás- és kukoricamentes, IR-barát étrendre. Emellett aktívan foglalkozni kezdtem a lelki békém megtalálásával és a szorongásra hajlamos attitűdöm levetkőzésével is, hiszen egyértelművé vált, hogy a stressz minden tünetemet képes még erősebbé tenni.

Szerintem rengeteget fejlődtem, és habár még hosszú út áll előttem, büszke vagyok magamra.

Kialakítottam egy fenntartható étrendet, ami változatos, egészséges és mindig új kombinációk és receptek kitalálására ösztönöz. Minden nap biciklizek, jógázok és időnként úszni is eljárok.

Lassan, de biztosan megtanultam elfogadni a betegséget, a tényt, hogy megváltoztatott és megacélozott, megtanított egészségesen élni és figyelni magamra, a testem és a lelkem jelzéseire. Ráadásul (ironikus módon?) élesebben és tisztán látom, hogy mit szeretnék és mik a céljaim, mint valaha.

Pár hónapja csoda történt: egy kedves és hihetetlenül lelkiismeretes orvos ismerősünk átnézte az összes leletemet és megállapította, hogy valószínűleg Crohn-betegségem van. Kezelni kezdett, megerősített a diétázást illetően is, a szemem pedig végre köszöni, jól van.

Konkrétan még sosem volt ilyen jól. Tudom, hogy brutálisan hangzik, de szerintem ember még sosem örült ennyire Crohn-diagnózisnak.

Ennek hatására elkezdtem blogot írni. Szerettem volna megosztani mindazt, amit tanultam és mindazt, amit még fogok.

Bemutatni, hogy lehet élvezni is egy olyan életmódot és diétát, ami a legtöbb embert megijesztené.

Szerettem volna erőt adni másoknak, bátorítani, inspirálni, hátha együtt még könnyebb megtanulni élvezni az életet úgy, ahogy van."

 

 

Zita Zirstein

Az én életmódváltásom története 2016. I. helyezett: Bagolyné Szűcs Andrea

„ Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki nem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg”

 

Kitt- Katt program

 

A hatalmas vászonra lendületes mozdulattal kanyarítanám fel az almafa ágat, feketével, mély barnával árnyalnám, majd nekilátnék a háttér megfestésének. Aranyló, késő őszi, fakó sárgát választanék, meg akarnám festeni azt a fajta búcsúzását a nyárnak, amit már hetek, hónapok óta érezek a szívemben. A sötétzöld levelek széle is barnába kunkorodna, eltakarná a megbúvó piros almákat. A szüretelésre érett gyümölcsökből, amiket festeni szeretnék, tudom, hogy nem lenne semmi. Hiába akarnék én feszes héjú, csalogatóan lédús, egészségtől kicsattanó életerő bombákat festeni, olyan lenne mind, mint az életem mostanában, erőtlen, lendülettelen, kókadozó, töppedt.  Mivel nem vagyok festőművész, mások talán azzal vigasztalnának, hogy először meg kéne tanulnom bánni a színekkel és az ecsetekkel.  49 évesen sem reménytelen. De én tudom, hogy ha az lennék, sem ragyognának az almáim.   Picasso mondta egyszer, hogy a festőművésznek a festés olyan, mint másnak a naplóírás. Öregszem. Bár még egészséges vagyok, egyre fáradtabbnak érzem magam, lendülettelen lettem. Olyan vagyok, mintha a következő kép a sorozatban mindenképpen az lenne, hogy a fa, amin az almák csüngnek, lógatja az ágait.

Ez történt márciusban. Aztán a gödör alján megtapasztalt mélypont észre térített. Általános iskolás kislányom részt vett az egyik társa szülinapi buliján, ahol sok ismeretlen gyerek volt. Nála kisebbek is. Amikor érte mentem a többi anyukával még beszélgettünk egy csokorban. Az egyik kicsi, megkérdezte az én lánykámat: Melyik a te anyukád?  Lia rám mutatott. Az az öreg?  - kérdezte a kicsi. Lia bólintott és lesütötte a szemét.

Mélységes dühöt éreztem magamban a tehetetlenségem miatt. Hazaérve előkaptam egy lapot és nagy piros betűkkel jó vastag filctollal ráírtam: A fa nem szárad ki, hanem újra virágba borul. Fogok én még esővel megitatott, tápanyaggal megetetett, okosan megmetszett, életerős almákat festeni.

Elhessegettem magamban a feltörő emlékeket, a kudarcokat, hogy nem először próbálkozom és mindig hiába, hogy nincs kitartásom semmihez, hogy diéta idején az én testem kétségbeesett éhségsztrájkba kezd, és úgyis feladom. Hogy a mozgástól megfájdul a térdem, a zöldségektől puffad a hasam, hogy mindenre kifogást találok. Ha a családomnak elmesélném, hogy újra valami életmódprogramba akarok belevágni, előre kinevetnének.

Most valami egészen mást fogok csinálni. Olyat, amit előttem még senki. Valamit, ami igazán nekem való. Előkaptam egy üres papírlapot. Először leírtam, hogy milyen szeretnék lenni, mire vágyom: Könnyebb mozgásra, több energiára, szép arcszínre, szem alatti karikák eltűnésére, tiszta fejre, logikus gondolkodásra, megerősödő emberi kapcsolatokra stb.

A tükör elé álltam és azt mondtam magamnak, hogy ha teszek érte, mindez lehetséges. Aztán előkotortam a fejemben minden tudásomat arról, hogy mi az, amit egy ember megtehet az egészségéért. Ezeket kétfelé csoportosítottam, az egyik oszlopba az került, amit én örömmel megteszek ezek közül, a másikba az, amit utálok megtenni. Örömmel nyugtáztam, hogy egészen sok egészséges dolgot szeretek csinálni, csak nem teszem rendszeresen, amit pedig nem szeretek, arra tulajdonképpen képes lennék, ha hinnék az erőmben és a kitartásomban, mert megvan hozzá mindenem.

Tudom, hogy bárki más, másmilyen listát írt volna. Az a lényeg, hogy ez az én listám, azt fogom tenni, ami nekem jó. Úgy döntöttem, hogy naponta kiválasztok valamit azok közül a dolgok közül, amiket szívesen megteszek az egészségemért és heti hármat azok közül, amit nem szeretek, de tudom, hogy fontos. De még ezt az engedékeny programot is aggódással figyeltem, hogy képes leszek e tartani, ha simán csak az akaraterőmön múlik majd a siker.

Aztán történt valami. Találkoztam egy barátommal, aki túláradó lelkesedéssel mesélt arról, hogy nemrég értek haza Ausztriából és ő megmászta a legmagasabb hegycsúcsot a Dachstein -t.

  • De hát hogy csináltad? Az nagyon magas!
  • Te is meg tudnád, ha időnként megállnál fényképezni.

Ez a mondat aztán meghatározója lett az én életmódprogramomnak. Mindig is szerettem fényképezni. Azonnal megéreztem, hogy mit jelenthetett a magas hegy megmászásakor a fényképezőgép: szünetet, erőgyűjtést, a gyönyörködés adta pozitív érzések erejét. Kicsit kibújót, hogy ne kelljen lépést tartani a többiekkel, haladhasson mindenki a saját tempójában.

Már most az elején elmesélem, hogy nem hittem volna, hogy ez nekem majd ilyen nagyon jól működik.

Fényképezőgép a kézbe. „Igyál kakaót és fogd rá a nyuszira”- hangzott a régi reklám, „tegyél az egészségedért és fogd rá a fényképezőgépre”, így szólt az én szlogenem. Ha mozogni indultam nem húztam sportcipőt és szabadidőruhát. Sima hétköznapi ruha volt rajtam – persze nem tűsarok – és a fényképezőgépem a kezemben. A sétálás, gyaloglás többé nem volt céltalan, talán még másoknál is nyitottabb vagyok a világ szépségeire. Itt egy különleges fakéreg, ott egy szép virág, épült valami új a városban, vidám fiatalok serege, egy kedves kiskutya, az első tavaszi levélkék a fákon- mind nagyszerű fotós téma.  Elvittem a fényképező masinámat a fogorvoshoz is, hogy az asszisztens megörökítse, amint szépül, gyógyul a fogam és vele a mosolyom. Egészséges zöldségeket vásároltam a piacon, voltam egy lélekemelő koncerten, láttam egy jó filmet, mindent, de mindent megörökítettem. Nyitottam egy zárt blogot a neten magamnak, és naponta feltöltögettem a képeket: ezt tettem ma az egészségemért. Jó érzéssel nézegettem vissza a fotókat, erőt adott a másnapi változásokhoz. Az új, egészséges ételeimet is lefényképeztem, mellétettem a recepteket, hogy máskor is elkészíthessem majd. Annyira jól éreztem magam, hogy egészen megfeledkeztem arról, hogy most éppen életmódprogramot hajtok végre.

Megfigyeltem azt is, hogy milyen fontos az előrelátás, az életmódváltoztatás idején. Mert ugye, ha reggel kinyitod a hűtőt és nincs benne semmi egészséges, neked pedig 5 perc múlva indulni kell dolgozni, akkor bizony legördíted azt, amit éppen találsz. Ha úgy szervezed a napodat, hogy nem marad benne idő önmagad számára, akkor lehet, hogy a főnököd jó munkaerőnek tart és holnap még több feladattal megkínál, de te kimerült leszel és csalódott. Így aztán fényképezni kezdtem az előrelátásom bizonyítékait is a magam számára – pl. a család előző nap előkészített egészséges reggelijét, az előre leszervezett egészségépítő programokat igazoló belépőjegyeket, az egészséges befőttjeimet. Jó érzés volt, hogy ma teszek valamit a család egészséges holnapjáért.

A következő fotótémám azoknak a dolgoknak a megörökítése lett, ami megelégedést okoz nekem. Korábban végig rohantam minden napon, igyekeztem mindenhol megfelelni és dühöngtem azon, hogy senki nem segít, nem veszik észre, mennyi mindent csinálok. Igazából én sem álltam meg soha egy pillanatra sem, hogy örüljek annak, amit megtettem, megtehettem. De most elkezdtem lefényképezni a nagy kupac vasalt ruhákat, a finom, egészséges ebédeket, a gyerek gyönyörűen csillogó, tiszta haját, amiből épp az előbb szedegettem ki a serkéket, amiket az iskolából haza hozott, lefényképeztem a kreatív ajándékokat, amivel megleptük a családtagokat, takarítás után a lakást. Tudom, kicsit furcsa szokás és vicces. De minden este jóleső érzés volt nézegetni, hogy mennyi mindenre volt erőm, időm, mennyi hasznos, érdekes dolgot csinálhattam, milyen sok szépet láttam.

Aztán elkezdtem lefényképezni az örömet mások arcán. Korábban nem koncentráltam erre ennyire. A gyerekeimet a kiránduláson, a nagyszülők mosolyát, amikor az unokák az ölükbe bújtak, a kutyát, amikor a bot után szaladt, Liát, amikor felpróbálta az új ruhát vagy elmélyülten rajzolgatott. A férjem, amint a megmetszett fa alatt áll és örül a munkája gyümölcsének. Ezt is gyűjtöm ezután, a mosolyokat.

A család sokáig új hobbinak tartotta a dolgot, de nagyjából másfél hónap után elkezdték mondogatni, hogy „Mennyivel jobb nekünk anya, mióta Te így szeretsz fényképezni”

Elhatároztam, hogy nyilvánossá teszem a blogot. Végül is mit veszíthetek? Hátha van valaki a nagyvilágon, aki 50 évesen úgy érzi, hogy változtatna, ha tudná, hogy nincs egyedül.

Olyan oldalt szeretnék, ahol az emberek, akik kattintgatnak, fényképeznek, büszkén mutathatják meg másoknak, amit megtettek az egészségükért, elégedettségükért, még ha nem is nagy dolgok ezek. A csapat tagjai támogatják, bátorítják, lelkesítik, tanítják egymást.

Régebben is sokat hallottam, hogy legyek hálás azért, amim van, amit megtehetek. Most már végre tudok hálás lenni és szeretni az embereket.

Ma már nem csak egy faágat festenék le – ha tudnék festeni -, hanem egy nagy gyümölcsös kertet, sok életerős fával és hamvas, pirospozsgás, naponta egyre lédúsabbá és ízletesebbé váló almákkal.  A festményemen újra lendületesek lennének a vonalak, harsányak a zöldek, a narancssárgák, élet lüktetne bennük és erő.

 

Kitt katt program

 

Amit szívesen megteszek az egészségemért   

     

  • Finom ételeket eszem, ami akár egészséges is lehet
  • Sétálok napsütésben
  • Istennel sok időt töltök, tanulok Tőle, imádkozom
  • Hálás tudok lenni
  • pihenek, lustálkodom magazinokat lapozgatva
  • pozitív üzenetű filmeket nézek
  • Örülök a világ szépségeinek, fényképezek
  • Kellemes programokra –színház, táncverseny, kosármeccs megyek
  • Kifekszem az udvarra, ha süt a nap
  • este időben lefekszem
  • biciklizek
  • kirándulok, szép városok, kirándulóhelyek látnivalóit megnézem
  • zenét hallgatok
  • kreatív tevékenységet végzek, barkácsolok, kézimunkázom, alkotok
  • írok
  • újszerű ételeket is kipróbálok a hagyományosak mellett
  • virágokat ültetek, locsolgatom őket, örülök a szépségüknek
  • nyáron a medencében lubickolok
  • a hintaágyból figyelem a kismadarak életét, akik itt élnek nálunk és a természet szépségét.
  • a kádban illatgyertyás fürdőt veszek
  • hangszeren játszom, furulyán
  • beszélgetek a családtagjaimmal, és a gyerekeim párjaival mindenfélékről. Filozofálgatok.
  • süteményt sütni
  • tanulmányozni a diétákat, egészséges ételek receptjeit
  • főzni
  • főzőműsorokban egészséges ételek elkészítését megtanulni
  • utazásokat, kirándulásokat megszervezni
  • megismerni a közeli kirándulóhelyeket, látnivalókat
  • festményeket nézegetni

 

Amit nem szeretek megtenni, de szerintem fontos az egészségemért

 

  • fogorvoshoz megyek
  • szűrésre megyek
  • rendszeresen sétálok akár hidegben, esőben is
  • Sétán és biciklizésen kívül más testmozgást is végzek
  • barna kenyeret vagy más kevésbé kellemes ízű ételt is eszem
  • eleget alszom
  • kertészkedem, udvari munkát végzek
  • házimunkát végzek a belső megnyugtató rendért
  • fodrászhoz megyek
  • vásárolni megyek ruhaneműt
  • eleget iszom
  • tevékenyebben élek, nem ülök órákat a gép előtt
  • táncolok
  • úszom
  • sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok
  • beszélek valakivel a problémáimról, nehézségeimről
  • megbocsátás, a sérelmek elfelejtése, feldolgozása
  • oda figyelek a súlyomra
  • rendszeresebben foglalkozom a körmeimmel és a lábápolással
  • megoldást találni a kényelmetlen ágyra, a lakásban túl sok tárgyra, amit nehéz rendben tartani
  • nyitottabbá válni az emberek iránt
  • előrelátóbbnak lenni pl az egészséges étkezés megvalósítása miatt
  • rendet tartani
  • a családot jobban bevonni a családot, mint közösséget érintő feladatokba (Lilla!)
  • eleget inni
  • többet játszani
  • nehéz helyzetekben is bizakodóbbnak lenni
  • erősebb emberi kapcsolatokat kialakítani
  • tenni valamit másokért csupán adakozásból, könyörületességből, minden és személyes érdek nélkül

 

Az én Vállalásom a Kitt Katt programban

 

A dokumentálás nagyon fontos része a programnak, különösen azoknak a dolgoknak a dokumentálása, amiket utálsz megtenni.

Eddig visszatartott, hogy mit gondolnak mások, kinevetnek, leszólják a törekvéseimet, az igyekezetemet. De ha belegondolok, be kell látnom, hogy szenvedni,  - ha nem változtatok-  nem ők fognak. Magamért csinálom, nem értük.

Azt is tudatosítani kell magamban, hogy nem csak az a testmozgás, edzés, ha valaki szabadidőruhában, edzőcipőben mozog. Nem csak az, ha valaki hivatalosan elfogadott sportot űz, pl futás, úszás, atlétika, kosárlabda stb.

50 évesen én álruhában edzek. Nem körömcipőben, de egészen hétköznapi öltözetben. Csak én tudom egyedül, hogy amikor lelkesen sétálok, kirándulok, kertészkedem, akkor éppen a fittségemért, jó alakomért, erőnlétemért teszek

 

Mire vágyom?

 

  • Könnyebb mozgásra
  • Több energiára
  • Jobb közérzetre
  • Kellemetlenségek, fájdalmak nélküli életre
  • Szebb, egészségesebb arcszínre
  • A bőröm jobb állapotára
  • Jobb emésztésre, puffadás nélkül
  • Szem alatti karikák el tünésére
  • Dús, fényes hajra
  • Lepedékmentes nyelvre
  • Kellemes szájízre
  • Üde leheletre
  • Mozgékony, fájdalommentes ízületekre
  • Könnyű gyomorra
  • Tiszta fejre
  • Élénk memóriára
  • Éberségre egész nap
  • Könnyű beszédre, logikus gondolkodásra
  • Csillogó, tiszta tekintetre
  • Jóleső mozgásra
  • Szívósságra, rugalmasságra
  • Belső békességre
  • Nyugodt alvásra
  • Elég alvásra megszakítások nélkül
  • Csinos testre
  • Formás idomokra
  • Ruhákban fiatalosnak, csinosnak látsszak
  • Könnyű, lendületes járásra
  • Könnyű levegővételre
  • Örömteli együtt töltött időre másokkal
  • Könnyű fej és vállforgatásra
  • Örömteli, könnyed táncra
  • Kitartó, kifulladás nélküli mozgásra

 

Ezzel a programmal ezt el lehet érni!

 

Bagolyné Szűcs Andrea

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én életmódváltásom története 2016. pályázat eredményhirdetése, díjkiosztója

Évek óta tanakodunk azon, hogy az általunk szervezett előadások, szemináriumok, work shopok, illetve cikkeink, interjúink üzenetei eljutnak-e az emberekhez, és ha igen, vajon mihez kezdenek az információkkal, ezért 2016. őszén pályázatot írtunk ki.

 

Rengeteg pályamű érkezett Az én életmódváltásom története címmel kiírt pályázatra.  

Összesen 11 pályaművet találtunk érdemesnek a díjazásra, nagy harc volt a zsűriben, mindenki anyaoroszlánként védte a saját pályamű-védencét, ezért hosszú viták után  alakult ki a végső sorrend.

A kiválasztási szempontok a következő gondolatok mentén történtek: legyen mindenki számára hasznos és praktikus, legyen hosszútávon fenntartható, ne legyen túl költséges, ne kizárólag a testsúlyvesztést tartsa szem előtt, lehetőleg integrálódjon a program a szűkebb (család) és tágabb (baráti, munkahelyi) közösségbe, hogy ne legyen kirekesztve az életmódváltó, és végül legyen pozitív és sugározzon életörömöt.

A pályázat kiírásával egyidejűleg Rippel Ferenc, az Életmódváltó-csapat vezető coach-a elkezdett dolgozni Aranyosi Péter humoristával és Hajnal János színésszel, a Barátok közt tévésorozat egyik fiatal szereplőjével. Mindkettejük célja az életmódváltás, de más-más aspektusból, mint ahogyan azt a pályázat díjkiosztóján elmesélték. A felpörgetett életükhöz kívánnak egészség-mankókat kapni: Aranyosi Péter a tudatos és rendszeres mozgástól energikusabb lesz, Hajnal János a táplálkozása megváltoztatásával igazodik a hektikus forgatási felvételekhez, és színház próbarendhez, fellépésekhez.

A díjátadón a Nézőpontváltó Egyesület® szakmai vezetője, Dr. Borbényi Erika onkológus, a Semmelweis Egyetem főorvosa az életmódváltás fiziológiai; Dr. Tóthné Lacza Zsuzsanna, mellrák rehabilitációs szakember a szemléletváltás rehabilitációban betöltött szerepéről, és arról beszél, hogy sosincs késő; Dr. Darnói Tibor idegsebész, holisztikus orvos, a változtatás mentális kihívásairól; majd Dr. Somogyi Péter ortopéd szakorvos, a Sport Kórház osztályvezető főorvosa az életmódváltás leglátványosabb moduljának, a mozgás/sportnak megkezdése előtti teendőkre készít fel, és annak pozitív hatásairól beszél röviden.

 

Összegzésként elmondhatjuk, hogy igen, érdemes beszélnünk az életmódváltás eszközeiről, formáiról, praktikáiról, mert az emberekben él a változtatás vágya még akkor is, ha ez nem azonnal manifesztálódik valódi, a külvilág által látható változásban.

 

A változtatni akarás szikráját viszont mi, nézőpontváltásra buzdítók adjuk nekik, ami szerencsés esetben a motivációt lobbantja lángra az addig szunnyadó – punnyadó? - parázson.

 

Karácsonyig mind a 11 nyertes pályaművet közöljük teljes terjedelmében, változtatás nélkül.

 

A Nézőpontváltó® Egyesület szakemberi gárdájával azt kívánjuk a kíváncsi olvasónak, hogy merítsen és lopjon sok-sok ötletet, kövesse a bátor úttörőket, utánozza újonnan kialakult, egészségre törekvő szokásaikat!

 

Győztesünk, Bagolyné Szűcs Andrea „Kitt-katt” programjának blogját hamarosan megnyitjuk itt, az oldalon, lehet őt követni, csatlakozni hozzá!

Nem kell ahhoz más, csak egy kis nyitottság a világra, önmagunk szeretni akarása azért, hogy még sokáig legyünk ép- és egész-séges tagjai szűkebb és tágabb környezetünknek.

 

Köszönjük mindenkinek, aki megtisztelt minket azzal, hogy elküldte a saját személyes történetét!

Nagyszerű érzés volt olvasni azokat, mert ez egy remek visszajelzés számunkra, hogy van értelme a munkánknak még akkor is, ha nem folyamatosan látjuk az eredményét!

További sikeres, egész-séges, sz-épséges, új életet és 2017. évet kívánunk a mottónkkal:

 

Az egészség MINDEN, a minden EGÉSZSÉG nélkül semmi!

 

Sári Edina programvezető, Nézőpontváltó Egyesület®, elnök

 

 

Idézetek az első három (4) helyezett pályaműből:

 

I. helyezett: Bagolyné Szűcs Andrea, Kitt-katt program - a hobbival kiteljesedett életéért díjaztuk.

„Jó érzés volt, hogy ma teszek valamit a család egészséges holnapjáért.”  

 

II. helyezett: Zirstein Zita

„Lassan, de biztosan megtanultam elfogadni a betegséget, a tényt, hogy megváltoztatott és megacélozott, megtanított egészségesen élni és figyelni magamra, a testem és a lelkem jelzéseire.”

 

II. helyezett: Leisztner Réka

„A fókusz teljes mértékben a probléma megértésére és ahhoz tartozó tudatos életmódra került.” 

 

III. helyezett: Gárdonyi Andrea

„Legelőször is leszoktam a dohányzásról, ami abból állt, hogy egyszerűen letettem a cigit, majd utánanéztem a dolgoknak és egy éven belül aerobic sportedző, valamint Zumba Fitness Instructor lettem.”

 

Női Különdíj: Sebeők Sarolta

Mozdulj, Anyu! programja a zsűri szerint sokaknak segíthet a példaadásban, kitartásban

 

Férfi különdíj: Kovalovszky Zoltán

A zsűri szerint Zoltán azért (is) érdemel díjat, mert férfiként mer beszélni a váltásról és hallgat a feleségére

 

 

Életmódváltó beszélgetés Aranyosi Péterrel, avagy: mi a jó és a rossz, amitől csúfak leszünk?

– Miért vágtál bele első hívó szóra a Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta Életmódváltó programjába?

 

– Lelkiekben már felkészülőben voltam a megújulásra, hiszen a testem és lelkem szinte rákényszerített annak a felismerésére, hogy valamit változtatni kell az életemen, életmódomon.

Apró jelekből egy-két éve érzékelem, hogy tennem kell valamit az egészségem megőrzése érdekében, de hogy mit és hogyan kell, azt majd Rippel Ferenccel és az Életmódváltó csapattal kitaláljuk - tehát a megkeresés összeért az én elhatározásommal.

 

– Mi váltotta ki belőled a változtatás gondolatát?

 

– Egyszerűen mondva: az elsúlyosodásom. Ami nemcsak fizikai elnehezülést jelent - mert a súlyomat azért szolid odafigyeléssel tartom (cukormentes üdítő, kevesebb édesség, főtt tészta) -, de érzem az enerváltságot, a belső és külső fizikai elsorvadást.

Az első találkozáskor megbeszéltem Ferivel, hogy napi húsz percet mozgok. Amikor elkezdtem azt a fajta szobabiciklizést, ami tőlem pillanatnyilag kitelik - tévézés közben, ami egyszerre munka és szórakozás is számomra, hiszen abból élek, hogy hírekre reflektál a lelkem és az agyam –, akkor érzem, hogy az a húsz perc is valamit felszabadít a testemben, a belső szerveim szinte megkönnyebbülnek a mozgástól.

Azt érzem, hogy bár fáradtabb vagyok az edzés végére, de belül mégis, szinte mintha fellélegezne a testem, annyira jótékony hatással van rám ez a csekély mértékű mozgás is.

 

– Mik azok a csapdahelyzetek az életedben, amikbe öntudatlanul, de folyamatosan belesétálsz?

 

– Egyrészt a negyvennégy éve begyakorolt, megtanult szokásrendszerem, a másik a mostani humorista-cigányéletből fakadó ezerfelé szakadása a hivatásomnak és a családi életemnek.

A rosszul begyakorolt étkezési szokásokról azért hallottam ám sok-sok előadást, és abszolút tisztában is vagyok vele, mi a jó és a rossz, amitől csúfak leszünk.

Azt is tudom, hogy negyven felett kevesebbet és mást kell enni, mint addig, de ez úgy megy a hétköznapokban, hogy a könnyebb megoldást részesítem előnyben, mert az gyorsabb.

Másrészt nincs kiegyensúlyozott életem, nincs rendszeresség az életemben, folyamatosan nem találkozom rendszeresen a családommal, akik egyébként kifejezetten jól viselik a helyzetet, viszont én pontosan tudom, hogy azok az idők, amiket most nem töltök a feleségemmel, a fiaimmal, azok sosem jönnek már vissza, visszafordíthatatlanul a múltba süllyednek.

De hát, most megy a szekér, most alapozom az életünket, és nem titok, imádom is azt, amit csinálok!

A munkámban viszont már történt egy nagy változás, amit én kértem és én írtam le tudatosan: hogy mikor és mennyit akarok szabadságon lenni, sőt, most azt forgatom a fejemben, hogy a komplett jövő júliust kiveszem szabadságra és csak a családomnak és a kedvelt időtöltéseimnek élek az idő alatt.

A feleségem nagyon vigyáz rám, reformételeket főz, becsempészi az étkezésbe az általam még nem annyira ismert, esetleg idegenebb ízeket, de én ennek örülök, hiszen ezzel nyitott kapukat dönget.

Az is lehet, hogy fejemben lévő vészcsengő is ennek hatására szólalt meg.

Édesítőszereket használ cukorpótlásra, bulgurt, hajdinát, kölest eszünk rizs és tészta helyett, de viccesen azt szoktam mondani, hogy nagyon szívesen megeszem a müzlis akármit reggelire, ha utána megehetem a császárszalonnámat.

Úgy vagyok vele, ha elém rakják, megeszem az újdonságokat. Nincsen semmifajta viszolygásom, ellenérzésem, egyszerűen csak a mindennapok rohanásában elérhetőbbek számomra a hétköznapi, mindenhol felkínált ételek.

Tehát a feleségem kitartóan próbálkozik, hogy átállítsa az étkezésünket, és én ezért nagyon hálás vagyok neki.

 

– Egyik kisfiad sikeres sportoló, ez biztosan megdobogtatja édesapai szívedet, de vajon motivál-e az életmódváltásra?

 

- Kicsit, bár én inkább lelkesen szurkolok neki, mert tizenhárom évesen a korosztályos vízilabda válogatott tagja, vele én már hiába is akarnám, nem vehetem fel a versenyt, például azért, mert én úszni sem tudok.

Én magamért szeretnék változtatni, és nemcsak a súlyom, meg a fizikai jóllétem miatt, hanem a mentális eltunyulásom ellen is. Na, meg persze azért, mert ha egészséges vagyok, akkor hosszabb minőségi időt tölthetek a családommal

Az életmódváltás azzal is jár, hogy kicsit visszaveszek a tempóból, és megpróbálok szervezettebben élni. Megfogadtam, hogy nem ugrom azonnal ezerfelé ezerféle dologba kapva – divatos szóval élve multitaskingolva -, mert a posta, a mosógép, a telefon megvárja, amíg végzek az előző tevékenységgel.

Egyre inkább azt érzem, hogy többet ér, és több feladatot is el tudok végezni, ha néha kimenőt adva magamnak, otthon videózom és kikapcsolódva feltöltődöm, mintha rohangálnék összevissza, tehát elfogadtam, hogy úgysem tudok mindent egyszerre elintézni.

 

– Milyen volt Rippel Ferenc életmódtrénerrel - azóta egészségmentoroddal - való első, szakmai találkozásod?

 

– Először a saját példáján keresztül elmondta, hogy az ő elsúlyosodása hogyan történt. Nemcsak a fizikai, hanem annak lelki aspektusairól is beszélt, arról, hogyan döbbent rá, hogy azon a vágányon, amin fut, a vesztébe rohan.

Megismertetett a paleoketogén étrend alapjaival, mert nálam először az étkezést kell átállítani, majd azután lehet elkezdeni erőteljesebben mozogni, hogy az ízületek, porcok ne sérüljenek meg.

Tehát ez egy lassú, hosszú folyamat lesz, amint a neve is sugallja: az életem módját, hogyanját, napi rutinomat, szokásaimat fogom megváltoztatni.

Ez nagyon egybecseng a mostani életérzésemmel, ezért az élet minden területén próbálom ezt a lassulást, a saját magammal töltött időt beépíteni a mindennapi mókuskerékbe.

Az ezt akadályozó, életvitelemből fakadó nehézségeken - mint időhiány, a fellépések az ország legkülönbözőbb részén való összehangolása a családi élettel - változtatok kisebb, de biztosabb lépésekben.

Másként állok önmagamhoz, és a családommal is éreztetem, hogy a velük töltött idő a legértékesebb dolog az életemben, és azért teszek meg mindent, hogy megőrizzem az egészségemet, és megelőzzem a helytelen életmódból eredő betegségek kialakulását.

Amikor a gyerekeknek csomagolom az uzsonnát, és viszem őket edzésre, közben megy a mosógép, fülemen a telefon, mert fellépésre hívnak, de közben a bevásárló listát is körmölöm, szóval akkor nem egyszerű még úgy főznöm is, hogy azután bedobozoljak magamnak egész napra, hogy ha megéhezem, ne essek be az első piacon lévő kifőzdébe egy jó kis káposztás cvekedlire, de megpróbálom.  

 

– Te, aki fejben – ami a legfontosabb - már ráléptél a változás útjára, mivel tudnád motiválni azt az olvasót, aki még mindig tamáskodik: „persze, ő híres ember, neki könnyű, hiába mondja, nekem úgysem menne!”?

 

– Leszögezem, hogy annak sok értelmét nem látom, hogy félévente csodafogyókúrába kezdjünk, mert ami lemegy, az szinte azonnal vissza is jön. Annál már többet rontottunk el magunkon, minthogy azt fél év alatt rendbe tudjuk tenni – ráadásul nagy szenvedések és lemondások árán.

Annál már több kell, bár magamon is látom, hogy milyen nehéz nap nap után reggeltől késő estig dolgozni, utána még nekiállni mosni, takarítani, vásárolni, egészségeset főzni, mozogni, minőségi időt a családdal tölteni, és még mentálisan kikapcsolódni is, hiszen sokszor csak arra van igényem, hogy bezuhanjak az ágyba, és másnap elölről indítsam a verklit.

Azt javaslom, először lépésről-lépésre menjenek végig azon, hogy a jelenlegi életükben mi az, amit el tudnak engedni. Mi az, ami nem annyira kell, és mi az, ami viszont fontos, mert muszáj, hogy megmaradjon. Utána gondolják végig, hogyan tudják az énidejüket a lehető legoptimálisabban felhasználni, hogy azután feltöltődve és önmagukból a lehető legjobbat adni képesen tudjanak élni, közreműködni a családban, a munkahelyükön.

Amit viszont el kell fogadni, az az, hogy kész receptek nincsenek, mindenkinek saját magának kell kialakítania azt a stratégiát, hogy ezt hogyan csinálja a mindennapokban, és azzal hogyan fogja elérni a célját, ami minden emberben közös: az örömteli, aktív és mégis hatékonyan működő, egészséges életet.

 

Sári Edina

 

 

 

Csak el ne sodorjon az ár! - Ónodi Eszter rajtol a Budapest Maratonon

Vasárnap élete első futóversenyén áll rajthoz a Jászai Mari-díjas Ónodi Eszter, aki a 31. SPAR Budapest Maraton® Fesztiválon a 10 kilométerbe „csap bele”.

A Katona József Színház művészében ezzel kapcsolatban ugyan akadnak még kérdőjelek, azonban nagyon lelkesen várja a rajtot, mint ahogy azt a mai sajtótájékoztatón elmondta.
- Mindössze két hete érkezett a felkérés a versenyre, de szerencsére a sport az elmúlt években szerves részévé vált az életemnek – jegyezte meg Eszter, aki amióta a nagysikerű Aglaja című filmjében cirkuszi mutatványosként zsonglőrködött, még jobban odafigyel életmódjára. Mint fogalmazott, fut, tornázik, és amikor csak teheti, kerékpáron közlekedik. Nem véletlen a tudatosság ezen a területen, hiszen mindennapi munkája során is nélkülözhetetlen számára a megfelelő állóképesség. Noha heti 3-4 alkalommal biztosan mozog valamit, saját futóteljesítményével kapcsolatosan igencsak visszafogottan nyilatkozott.

- A tempóm miatt egyelőre nem is nevezném futásnak, inkább csak kocogás ez, igaz, így hosszabb távon is bírom. 40-50 perc megállás nélkül nem okoz gondot, és nemrég önmagam tesztelése végett megcsináltam két szigetkört is. Mármint egymás után, pihenő nélkül. A megszokott iramomban holtpont nélkül értem a végére, így némiképp megnyugodtam, hogy nem légből kapott a vállalásom a versenyre – fogalmazott.

Az élete első futóversenyére készülő művésznő még sosem futott aszfalton, így még ő maga sem tudja, lábai hogyan fogják bírni a keményebb talajviszonyokat. Magyarázatképpen hozzátette: elsősorban terepen, a Balatonon, olykor a Városligetben zajlanak az edzései. Eszter nem fogalmazott meg maga előtt komoly célokat most vasárnapra. Elsősorban szeretne célba érni, méghozzá úgy, hogy élvezni is tudja a 10 kilométert.
 
- Arra kell vigyáznom, hogy ne sodorjon el az ár, hiszen nyilván rengetegen sokkal gyorsabban fognak futni, mint én. Természetesen a végére én is tervezek egy hosszabb sprintet, de a táv jó részében a saját tempómra kell koncentrálnom – avatott be a részletekbe a művésznő, aki egyelőre még nem tudja, hogy a várható hidegebb idő miatt milyen ruhákban fog rajthoz állni a Városligetben. Ónodi Eszter a margitszigeti emlékekből szeretne erőt meríteni a versenyre, és reméli, hogy a hangulat a helyszínen át fogja segíteni a nehezebb pillanatokon. Azt mondták több tízezer ember lesz az útvonal mellett, remélem nekem is fognak néhányan szurkolni – fűzte hozzá végül.

 

 

 

www.futanet.hu

Éjfélkor lezárult "Az én életmódváltásom" című pályázat

2016. szeptember 25-én 24.00 órakor lezárult Az én életmódváltásom története címmel kiírt pályázatunk.

Köszönjük mindenkinek, aki elküldte a történetét, amelyeket az eredményhirdetés után folyamatosan feltöltünk majd ide, a Nézőpontváltó honlapjára, az Életmódváltó Sebességváltójába.

A zsűri olvasni kezd, de már most látjuk, nehéz helyzetben leszünk, amikor rangsorolni kell, hiszen mindenki nyertes, aki a változtatás nehéz terepére merészkedett és szembenézett először önmagával, majd a kihívással, és legyőzve sajátmagát helyezi új alapokra az életét.

Köszönjük pályázóink bizalmát!

A nyerteseket az általuk megadott ímélcímen értesítjük.

 

Nézőpontváltó csapat

 

PÁLYÁZAT! PÁLYÁZAT! PÁLYÁZAT! - Az én életmódváltásom története

A Nézőpontváltó® Egyesület, amelynek célja a figyelemfelhívás az egészségtudatos életvezetésre - ezen belül a rákszűréseken való részvétel fontosságára, amely a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés egyik legfontosabb eleme - pályázatot ír ki

 

Az én életmódváltásom története címmel

a szemléletváltásról magánszemélyek részére, amely magában foglalja a  

 

  • a teljes értékű táplálkozásra való áttérésről,
  • a mozgás- és sporttevékenység elkezdéséről,
  • a testtudat kialakulásáról,
  • a gondolkodásmód megváltozásáról-megváltoztatásáról,
  • ezek nehézségeiről, és
  • az elért eredményekről, ezen kívül
  • az új, a pályázó számára ideális életmód fenntarthatóságának biztosítékairól szóló beszámolót, és
  • arról, mennyiben változtatta meg emberi viszonyait az egészséges életmódra való áttérés.

 

Olyan pályázók jelentkezését várjuk, akik önként, saját elhatározásból, vagy baráti, családi ösztönzésre fogtak bele az életmódváltásba, illetve betegség miatt orvosi javallatra kezdték megváltoztatni az egészségükre ártalmas szokásaik felszámolását és átalakítását.

 

A pályázat témája lehet:

- új szokásrendszer kialakítása testi-lelki-szellemi vonatkozásban a mindennapokban,

- a család bevonása az új életmódba,

- segítő csoportokra való rátalálás (edzőterem, futóközösség, FB-csoport, stb.)

- személyes inspiráló és motiváló támogató megtalálása

 

A pályázat beadási határideje: 2016. szeptember 25. éjfél

 

Beküldési cím: a pályázatot az nezopontvalto@gmail.com ímélcímre várjuk.

 

Fődíj: egy darab levendulaszínű SONY DSC-W830 típusú fényképezőgép

 

Különdíj női pályázó részére: egy darab sportmelltartó az Anita Hungária Kft. felajánlásával

 

Különdíj férfi pályázó részére: 1 órás személyes konzultáció Rippel Ferenc világrekorder artistaművésszel, életmód coach-csal.

 

A zsűri elnökei a Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta® Életmódváltó csapatának tagjai, Rippel Ferenc, artistaművész, életmód coach, és Csere Erzsébet személyi edző és gasztro-coach; tagjai a Nézőpontváltó® Egyesület alapító tagjai, ezen kívül egészségnagykövetei: Kern András, Elisa Bliss és Gáspár Kata.

 

A pályázó hozzájárul, hogy a pályamunkája megjelenjen a Nézőpontváltó® Egyesület honlapján, és egyéb kommunikációs felületein.

 

 

 

További információk a programról: www.nezopontvalto.hu; www.facebook.com/Nézőpontváltó Egyesület

Öt fiatalodási titok a világ öt legfittebb idős emberétől

Végül is, miért ne éljük le az egész életünket egy maximálisan optimalizált testtel és aggyal? Nagyon is tetszik az ötlet, hogy 90 éves koromban focizni tudjak a dédunokáimmal, 95 évesen szabad merülést végezzek vagy 100 évesen rénszarvasra vadásszak.

Miközben ezt a cikket írom, éppen egy privát egészség fesztiválon vagyok. A résztvevők között számos anti-aging orvos és hosszú élet specialista van. Az előadások szünetében az egyik kedvenc tevékenységem, hogy odamegyek a legfittebb és legegészségesebb kinézetű résztvevőkhöz, és kifaggatom őket a legfontosabb fitness titkaikról, amelyekkel fiatalosak maradnak, jól néznek ki meztelenül is, és sokáig élnek.

Tehát a mostani cikkben megosztom Önökkel a legújabb tudományos anti-aging kutatási eredményeket és a legfittebb idős emberek praktikáit. (És igen, most kihagyom a táplálék kiegészítőket, a megadózis halolajat, a friss turmix recepteket, amiket egyébként nap, mint nap magukhoz vesznek…), és ehelyett kizárólag a táplálkozásukra és a mozgásukra koncentrálok.

A mitokondriumok, a telomérek, az erőedzés és mit jelent az, hogy "anti-aging" aktivitás?

Az életkor előrehaladtával az izmok egyre kisebbek és gyengébbek lesznek (a folyamatot szarkopéniának nevezik), és a bizonyítékok azt mutatják, hogy a leépülés jó része a mitokondriumban történik, amely az energiatermelés fő motorja.

Egy vizsgálatban kimutatták, hogy hat havi, ellenállással végzett erőedzéssel 36%-os erőnléti javulást lehetett elérni idős embereknél. Az izomszövetből vett mintákon kimutatták, hogy 179 féle gén mutatott fiatalodást a résztvevőknél.

Tehát, ami a mitokondriumokat illeti, az erőedzés közel 40 évnyi öregedést fordított vissza!

De az edzés nem csak a mitokondriumokra van jó hatással. Két másik vizsgálat kimutatta, hogy az edzés egyrészt megóvja a DNS-t az öregedéssel járó "kopástól", másrészt a gyors izomrostok zsírvesztést és az anyagcsere javulását idézik elő, elsősorban a teloméreken keresztül.

A telomérek a DNS kromoszómák "védőkupakjai" a sejten belül, amelyek védik a károsodástól. A kor előrehaladtával a telomérek egyre rövidülnek és kopnak. Ennek oka az ismételt sejtosztódás, az oxidatív stressz, a gyulladás és egyéb anyagcsere folyamatok. Végül teljesen elkopnak és védtelenül hagyják a kromoszómákat.

Egy másik vizsgálatban 2401 ikerpárnál analizálták az aktív életmód telomér hosszabbító hatását. Ikrek esetében könnyen külön lehet választani a genetikai és életmódbeli faktorokat.

És hogy mit találtak?

A fizikailag aktív résztvevőknek, kortól, testsúlytól, egészségi állapottól, társadalmi státusztól és dohányzástól függetlenül, hosszabb telomérjei voltak, mint a nem mozgóknak! Ezen kívül azok a résztvevők, akik több mint heti 3 órát erőteljes fizikai aktivitással, pl. súlyemeléssel töltöttek, hosszabb telomérekkel rendelkeztek, mint tíz évvel fiatalabb társaik. Ez azt jelenti, hogy ha valaki tartózkodik az erőteljesebb edzéstől, az tíz évvel megnövelheti a biológiai életkorát, azaz idősebb lesz a teste, mint a naptári életkora.

30 év fölött tíz évente kb. 3 kiló izomtömeget vesztünk. Az erőedzés kulcsfontosságú fegyver lehet az elhízottság elleni harcban és az ezzel összefüggő népbetegségekben, mint a cukorbetegség, a szívbetegség, a sztrók, a magas vérnyomás és a rák.

Az erőedzés, a II-es típusú (gyors összehúzódású, fehér, nagyobb erő kifejtésére alkalmas) izomrostok megerősítése révén hatékonyabb a kardiónál, az állóképességi edzésnél és az aerobiknál, ha a zsír elégetését vagy a testsúlykontrollt nézzük. A túledzett, krónikus kimerültséggel küzdő sportolóknál viszont abnormálisan rövid izom teloméreket találtak.

Azoknak a sportolóknak voltak a leghosszabb telomérjei, akik súlyt emeltek. Minél nagyobb súlyokkal dolgozik valaki, annál hosszabbak a telomérjei!

Anti-Aging és erőedzés

Na, de mi a helyzet a való élettel? Ami a laboratóriumban jól vizsgázik, az mit mutat a való életben?

Egy közelmúltban végzett vizsgálatban megnéztek olyan idős embereket, akik hetente kétszer erőedzést végeztek, és azt találták, hogy ez csökkenti a halálozás esélyét. Kisebb vizsgálatokból azt is tudjuk, hogy minél több az izomerő valakinél, annál alacsonyabb a halálozási rizikó.

De ez a mostani vizsgálat eléggé nagy eredményet hozott.

30.000 amerikai és kanadai, 65 év feletti lakos adatainak feldolgozásából az derült ki, hogy a heti legalább két erőedzést végzőknek 46%-al kisebb esélye volt a halálozásra, mint a nem végzőknek. Többségük fiatalos, hímnemű, fehér, nemdohányzó, nem ivó, aerobik edzést is végző, házas ember volt, normális testsúllyal, és magas iskolázottsággal.

Amikor a kutatók korrigálták a demográfiai és egészségi változókat, az erőedzés halálozásra gyakorolt statisztikailag szignifikáns hatása még így is megmaradt.

Nézzük meg, hogy mit tanácsolnak nekünk a világ legfittebb idős emberei?

Ismerkedjünk meg Charles Eugster, 96 éves brit sprinterrel, aki világcsúcs tartó 60-100-200 és 400 méteren. Ez mind meglehetősen lenyűgöző, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbben már menni se nagyon tudnak ebben a korban, vagy már nincsenek is az élők sorában…

De ez még nem minden.

Charles body-builder, előadó, író, vállalkozó, divattervező, evez, vízisíel. Azt állítja, hogy néhány ősz hajszálát látta visszabarnulni! A legutóbbi állítással kapcsolatban szkeptikus vagyok, de a "hogyan maradj fitt idősen is" titkát biztosan megfejtette.

  1. Anti-Aging tipp az 1. legfittebb idős embertől, Charles Eugstertől - "Egyél valódi ételeket".

Charles a következőt mondja az étrendjéről egy interjúban:

"A változatosság kulcsfontosságú. Minden reggel egy fehérjeturmixxal kezdem, mert, ahogy öregszel, a fehérjeszintézised már nem működik olyan jól. Kerülöm a cukrot és sok húst eszem, különösen zsírosat. Imádom a zsírt. Nemrég egy szupermarketben láttam 0% zsírtartalmú joghurtot. Hát az meg mi a csuda? Az ételpiramis, aminek a tetején egy kevés zsír és hús van, az alapját pedig a szénhidrátok képezik, már megbocsáss, de egy nagy marhaság. Az ember olyan hihetetlenül hülye, hogy elkezdett kontárkodni az élelmiszerekkel. A legújabb táplálkozási ajánlások katasztrofális elhízás járványhoz vezettek. El tudod képzelni, amint egy vadászó-gyűjtögető zsírmentes joghurtot eszik? És engedd meg, hogy azt is eláruljam: nemrég olvastam egy beszámolót arról, hogy a zsírban dús étrend a libidót is megnöveli."

  1. Tipp a 2. legfittebb idős embertől, Laird Hamiltontól - "Tanulj új dolgokat!"

A nagy (több mint 6 méter magas) hullámokon versenyző szörfös, az 52 éves Laird Hamilton, aki ma is pont olyan fürge, mint huszonéves társai, (akiket egyébként legyőz), kiemeli a szerinte legfontosabb fiatalon tartó tippet: folyamatosan tanulj valami újat!

Laird garázsa tele van különféle új játékszerekkel, amiket ő tervez. Feltalált már számos eszközt hullámlovasoknak; síléceket, snowboardokat, egyensúlyozó szerkezeteket, és mindenféle olyan eszközt, amivel a testét újabb és újabb módokon tudja tanulásra, fejlődésre ösztönözni, az agyát és az izmait új neuronok termelésére és új készségek tanulására sarkallni. Gyakran kérdezik tőle, hogy miért vág bele annyi mindenbe az íjászattól a snowboardon, a dárdahalászaton, az akadályversenyeken és a kickboxon át egészen az ukuleléig? Ez az oka!

Mint ahogy múlt héten Dr. Daniel Amen agyszakértőtől megtudtam: a változatosság a lényeg.

  1. Tipp a 3. legfittebb idős embertől, Mark Sissontól - "Emelj súlyt, mozogj, sprintelj"!

A 62 éves Mark Sisson valószínűleg a legimpozánsabb hasizmokkal rendelkezik, amit valaha láttál, főleg a saját korosztályában! De mi a titka?

Először is, ahelyett, hogy hosszú, lassú tempójú, "krónikus kardió" edzést csinálna, rövid, gyors sprinteket fut teljes erőbedobással, legalább egyszer egy héten. Nem túl gyakran csinálja őket, és azt ajánlja, hogy az ilyenfajta mindent bele edzéseket (mint pl. a hegynek felfelé biciklizés vagy a magas intenzitású treadmill intervallum tréning) 7-10 naponta csak egyszer csináljuk. Másodszor, rövid, intenzív nehéz súlyemelést végez hetente 1-3 alkalommal, 7-30 percig. És végül: állandóan mozgásban van, egész nap alacsony intenzitású mozgást végez, és kerüli a hosszabb, folyamatos mozdulatlanságot.

  1. Tipp a 4. legfittebb idős embertől, Don Wildmantől - "Csinálj hősies, nagyszabású dolgokat!"

Amikor először mentem el a konditerembe, hogy végigcsináljam Don Wildman "a világ legnehezebb tréningje" néven elhíresült programmját, azt gondoltam magamban, hogy semmiség lesz az egész. Hiszen, ha egy 75 éves ember meg tudja csinálni, akkor én röhögve. Amikor 3 órával később négykézláb kivánszorogtam a teremből, már másképp gondoltam, és a testem jó néhány napra megérezte a kihívást.

Miután alaposabban utána néztem Don Wildmannek (aki most 80 éves), felfedeztem, hogy nem elég, hogy ezt az elképesztő rutint igencsak gyakran végigcsinálja, de emellett minden áldott nap több mérföldet mountain biking-ol nehéz terepen, valamint nagyhullám szörföl, állva evez szörfdeszkán, és helikopter snowboardozik. Hű.

  1. Tipp a legfittebb idős nőtől, Olga Kotelkótól - "Maradj rugalmas!"

Olga Kotelko sztárfutó 95 koráig 23 világcsúcsot állított fel, ebből 17-et a 90 és 95 év közötti kategóriában. Amikor elolvastam a róla szóló könyvet, a legfontosabb üzenet, amit ebből tanultam, hogy Olga nem csak nap, mint nap terhelte a szervezetét az edzésekkel, hanem gondosan ügyelt a megfelelő regenerálódásra, és a hajlékonyság, rugalmasság megőrzésére is.

Minden áldott éjjel végigmasszírozta az izompólyáit, az izmait és az ízületeit egy üres, régi borosüveggel. Lehet hetente masszíroztatni, vagy a "metabolikus mobilitás" programmot csinálni, de a lényeg, hogy nagyon fontos a terhelés alatt álló test ilyen irányú karbantartása. A rendszeres masszázs kordában tartja az izomfájdalmakat, a rozsdás ízületeket, a merevséget, és olyan egyéb testi tüneteket, amelyeket időskorban lényegében normálisnak tartunk.

Összefogaló - a nagyobb izmok nem feltétlenül jobbak a hosszú élet szempontjából

Az izmok és a fiatalodás közötti összefüggés szempontjából, a rövid ideig tartó, nagy erőkifejtésre képes, szálkás izomzat a legegészségesebb, jobb, mint a nagy izomtömeg.

Ezért van az, hogy a nagy erőhöz és izomzathoz megfelelő a cross-fit-szerű edzés, vagy a rengeteg súlyemelés, bicepszre edzés, de ami a hosszúéletűséget illeti, ez a megközelítés nem lesz tartható. Ne felejtsük el, hogy sérülés és károsodás nélkül szeretnénk az izomtömegünket megtartartani 40, 60, és 80 évesen is.

Mint ahogy a fentiekben láttuk, a hihetetlenül fitt idős emberek azt ajánlják, hogy együnk valódi ételeket, mindig tanuljunk új dolgokat, emeljünk súlyt, mozogjunk és sprinteljünk, csináljunk nagyszabású dolgokat és maradjunk rugalmasak. Ezeket a dolgokat összevéve hihetetlenül fittek maradhatunk még egészen idős korunkban is, és az élettartamunk is minden valószínűség szerint nőni fog.

Fordította, kivonatot készítette: Mezei Elmira

Forrás: Ben GreenField: The latest longevity research & 5 anti aging secrets from five of the fittest old people on the face of the Planet

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!