Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Az én életmódváltásom története 2016. - Női különdíj: Sebeők Sarolta

BEVEZETŐ


Ez a történet neked szól, hogy erőt érezz magadban ahhoz, hogy változtass. Akarj élni, egészségesen, erőteljesen és mosolyogva. Találd meg a célod, a belső motivációdat, és ismerd fel a rossz szokásaidat. Elérhető, csak tenni kell érte!


Nem mondom, hogy rövid leszek, de ez az eredmény több év munkája. Nem egyik évről a másikra sikerült, sok lemondással és rengeteg edzéssel értem el ezt. Olvasd el, hogy tanulj belőle, hogy motiváljon, erőt adjon neked is a változtatáshoz!


Egyszerűen egy anya vagyok, egy feleség, egy háziasszony, aki önmegvalósításra adta a fejét, és be akartam bizonyítani mindenkinek, nem mellesleg magamnak, hogy mire vagyok képes, hogy ez nem genetika, igenis meg tudom csinálni, mindenféle szuper zsírégető bogyók, „otocsilik” és „flabélosok” nélkül is.


Így lettem anya: 30 évesen mentem férjhez, meghozva ezzel életem legjobb döntését. Az esküvőt követően két fiúgyermekünk született, 31 és 33 éves koromban. Életkorom: sokan nem hiszik el, de 40+


A lényeg, és itt most biztos, hogy nem fogsz olyat olvasni, hogy milyen versenyeket nyertem és milyen sportágakban volt kimagasló eredményem. Egyikben sem, és nem is tervezem. Semmiféle sportmúlttal nem rendelkezem, 36 éves koromban futottam először igazán úgy, hogy tudtam miért csinálom, ezt megelőzően csak olyan „himbi-limbi-alibi” edzésekre jártam a barátnőkkel.

Teljesen egyedül, edző és életmód-tanácsadó nélkül. Közepes életszínvonallal, takarítónő és bébiszitter nélkül, saját kútfejemből állítottam össze étrendet, edzést magamnak.
Amit szeretnék: minél több nőt, anyát, tinédzser lányt meggyőzni arról, hogy a hamburger, a chips és a fagyi, a kóla bizony nem jó dolog. Hogy arra van időd, amire szeretnéd, hogy legyen. Hogy te is meg tudod csinálni, mert nekem is sikerült!

Amit nem tudok: edzeni helyetted, főzni helyetted, megenni helyetted, elkezdeni helyetted, tervezni helyetted. Szóval, ami a te részed, neked kell megcsinálni.

Amit tudok: hiszek benned, melletted leszek, segítek, tanácsot adok, motivállak, ha nem jól csinálod, javítalak, elmondom százszor, ha kell ezerszer!

Amit már megtettem: 2015. november végén kezdett működni a www.mozduljanyu.hu webcímen található Mozdulj Anyu! blogom. Ez előtt 2013 évvégétől a blogspoton ugyanezzel a névvel, illetve a facebookon is a mozdulj anyu néven van rajongói oldalam, ma már 4500+ követővel.

2016. szeptember 1-jén indítottam el a Mozdulj Anyu! – Nektek is sikerülni fog zárt csoportot a facebookon, olyan anyáknak, akik együtt, egymást támogatva fogynak, váltanak életmódot.

KEZDETEK

Amit a tükörben láttam: a tükör nem is volt annyira gond, inkább a fényképek, amiktől rosszul voltam. Amit a mérleg mutatott: 66kg Úgy voltam vele, hogy minek foglalkozzam vele, hiszen így az esküvő után úgyis kisbabát szeretnénk, jön a terhesség, a hízás ideje, majd ledobom a felesleget, ha már túl vagyok rajta. De azzal nem voltam ekkor még tisztában, hogy a terhesség alatt jó esetben 10, rosszabb esetben, akár 30 kilót is lehet hízni. Én szerencsére csak 14 kilót híztam, majd 69 kilóval lettem terhes és 83 kilóval mentem szülni 2006. szeptemberében. Ekkor született meg az első fiam. A terhességem utolsó heteiben annyira be voltam már vizesedve, hogy mozogni sem esett jól. Erről az időszakról szerencsére nincs is fényképem.

A második gyermekem pedig viszonylag hamar jött, 23 hónap múlva. Még jó, hogy nem álltam neki komolyan diétázni, hisz újra jött a 10 kiló pluszba. Ami pár hónap alatt lement magától, most újra visszajött, így a következő szülésnek is 84 kilóval indultam neki. Immár egy kicsivel és egy picivel nem volt épp mozgás-szegény az életem. A nagyobbik még éppen, hogy totyogott, a kicsi pedig keveset aludt. Hol a babakocsit toltam, hol a kismotor után futottam. Amikor már a kisebbiket sem szoptattam, elkezdtem 2009. nyarán kocogni. Ezt úgy oldottam meg, hogy amikor ő elaludt a babakocsiban, kitoltam a focipályára, ahol leállítottam a szöglethez és én körbe-körbe kocogtam. Idővel ezt görkorizással kombináltam. Így simán mentek le rólam a kilók, de az étkezésemen nem igazán változtattam. Éjszakánként, vagy az egyikhez, vagy a másikhoz ébredtem. Nem voltak éjszakáim, hogy kipihenjem magam, így nem tudtam komolyabban foglalkozni a diétázással.

Fel is adtam, nem bírtam, azt mondtam, hogy várnom kell még ezzel. Nem lehet áldozata a diétának az egész családom, a gyerekek kiegyensúlyozottsága és a családi béke sokkal fontosabb mindennél. Így hát éltem a mának, a gyerekekkel töltöttem a lehető legtöbb időmet, igyekeztem minél többet pihenni. Voltak éjjelek, amikor tizenhatszor kellett felébrednem, mert valamelyik mindig ébren volt. A kilók visszajöttek.


ÚJRAKEZDÉS

A két szülésem utáni első próbálkozás feladással végződött, eltelt úgy fél év, hogy nem érdekelt, belefáradtam, nekem ez úgy sem fog sikerülni. Aztán összeszedtem magam újra és újra terveztem. Eltelt két év. 2011. szeptemberében döntöttem úgy, hogy most már elég volt, ezen változtatnom kell!

A fiúk már 5 és 3 évesek, vannak éjszakák, van oviba járás, van elég szabadidőm, meg kell csinálnom! Elolvastam Schobert Norbi könyvét, amiből nagyon sok új információt tudtam meg. Amit ő csinált, én is meg tudom csinálni. Naponta többször edzett, nagyon szigorú volt magával, igenis meg kell csinálnom! És neki álltam! Amit a mérleg mutatott: 82 kg – mozgás: heti 5-6 alkalommal kocogás. Eleinte futás-gyaloglás, majd azt vettem észre, hogy végig futottam 5 km-t, közepes tempóban, ezt a távot emeltem egészen 15 km-ig, amit másfél óra alatt teljesítettem. – étkezés: cukor és liszt kizárva, még egy nyalat fagyi sem.

A gyerekek az oviban kaptak ebédet, a férjem a munkahelyén, én itthon voltam és tanultam. Nem főztem magamra külön, ők pedig vacsorára általában hideg ételt kértek, így rendeltem az ebédemet. Napi menüm így állt össze:  Reggeli: pro body kenyér 2 szelet, vaj, sonka, zöldség vagy pirítva diabetikus lekvárral. Tejeskávé  Tízórai: natúr joghurt vagy gyümölcs  Ebéd: diétás rendelt ebéd  Uzsonna: ua. mint a tízórai  Vacsora: vegyes zöldsaláta, tojás, sonka, sajt Mint látható, ez az étrend nagyrészt low carb diétán alapult, alacsony szénhidrát, magasabb zsír és fehérje tartalommal. Tejet ittam 2,8%-osat, zsíros sajtokat ettem, kolbászt, felvágottat ettem, virslit ettem. Mivel nem vagyok sem laktóz-, sem gluténérzékeny így ezzel a részével nem is foglalkoztam. Valami elindult…

MEGTALÁLTAM A CÉLT

Amit a tükörben láttam az a testem!

Örültem, hogy most nem adtam fel, hogy nem voltam fáradt, hogy a tanulás is sokat segített, olvastam rengeteg szakirodalmat a témában. Elkezdetem az edzői iskolát is.

Tudtam, hogy csak akkor fog sikerülni egyedül, ha tudom, mit csinálok rosszul vagy jól. Így az elmúlt fél évben sokat fogytam, így teljesen meg voltam elégedve. Ekkor jött az ígéret! Én bizony 40 évesen úgy fogok kinézni, mint azon a képen Toldi Zsuzsi. És innentől nem volt megállás! Meglett a cél! Volt miért csinálni!

Megígértem magamnak, hogy ez a cél, ezt kell teljesíteni! Amit a mérleg mutatott: 64kg Amikor a futás mellé elkezdtem több eszközös köredzésre is járni, akkor már annyit módosítottam, hogy a napi 2 órás edzést követően ittam egy fehérje turmixot tejjel, így a tízóraim kicserélődött erre.

Idővel éreztem, hogy a futás és az edzés már kevés, többre vágyom, ekkor kerestem egy edzőtermet és egy személyi edzőt, aki sokat segített (2012. április). Megbeszéltük jelenlegi étkezésemet, és javasolt nekem egy szénhidrátdúsabb, zsírszegényebb étkezést, de sose fogadtam meg, csak mentem a saját fejem után. Heti 4-szer jártam súlyzós edzésre és heti 4-szer mentem futni, bár az edzőm azt kérte, hogy ne fussak és egyek több szénhidrátot, én továbbra sem fogadtam szót.

Étrendem a következőképpen alakult:  Reggeli: teljes kiőrlésű kenyér 1 – 2 szelet sonka, sajt, vaj, tejes kávé  Tízórai: tejsavó fehérje turmix tejjel  Ebéd: még mindig diétás low carb rendelt étel  Uzsonna: turmix vagy valami saját készítésű diétás süti  Vacsora: saláta tonhal, csirke, tojás, sajt Ez az étkezés még mindig nagyon kevés, hiába minden olvasmány, hiába az edző tanácsai, hiába az iskolában tanultak. Az agyam nem akarta befogadni.

Csalások: ritkán egy-egy sütemény, inkább családi eseményeken. Mivel egy idő után annyira rosszul voltam, minden csalóétkezést követően, inkább nem is ettem félre.


MOTIVÁCIÓ

Amit a tükörben láttam: alakuló testet láttam, most már láttam, hogy van vállam, karom és hasizmom. Amit a mérleg mutatott: 60-62kg. Annyira megörültem ezeknek az eredményeknek, hogy a motiváció megvolt. Nem hagytam abba. Az iskolám két éves volt, minden második hétvégémet vette el. Tanárom Berkes László, akinél azt gondolom, nem sok jobb van a szakmában. Az iskolai hétvégéken vagy a férjem, vagy anyukám volt a gyerekekkel. Hétköznapjaim pedig az általános anyai-teendőim mellett tanultan-tanultam-tanultam, és hozzáolvastam.

Nagyon szerettem ezt a témát, ami a vizsgáimon is látszik, hiszen jeles bizonyítvánnyal végeztem. Étrendem hasonló az előző időszakhoz, itt kezdtem el azt, hogy a turmixot nem tejjel ittam, hanem átszoktam vízre, azonban a kávéhoz még mindig tejet fogyasztottam. Csalások: most már megengedtem magamnak, hogy néha fagyizzak, sütizzek. Családi eseményeken nem mondtam nemet a süteményeknek továbbra sem. A mikulás csokit is megdézsmáltam, majd lelkiismeret-furdalással másnap szuper jó nulla szénhidrátos napot tudtam csinálni.

Ami nagyon megviselt az a tejszínhab, vagy a vajkrémes torták. Ezeket egyáltalán nem bírtam. A zsíros ételeket kellett elkerülnöm, mert ugyanezt éreztem a pizzánál és a lecsónál is. Étrendemet még mindig nehezen módosítottam, ha kellett szénhidrátot ennem, akkor is inkább valami müzli szelet szinten ki is merült, még a kínai étteremben is rizs nélkül ettem a húst.

A sok olvasás és a rengeteg “egyél valamit!” felszólítások megtették a hatását, végre kezdtem megérteni, elfogadni ezt a szénhidrát dolgot. A közérzetem sokkal jobb, a bőröm szebb, nem vagyok fáradt, nem vagyok beteges. Kicsattanok az energiától és mindig mozgásban lát a környezetem. A családomnak tetszik, mindenben támogatni, le tudok lépni egy kis kocogásra, egy-egy edzésre.

Sőt, a férjem is úgy tűnik kedvet kapott az egészségesebb életmódhoz. Rá is fért, hiszen magas vérnyomással küzd évek óta.

MOZDULJ ANYU!

Erre az időre már nagyon sok ismerős keresett meg, fordult hozzám tanácsért, hogy mit és hogyan kéne csinálni, hogy ők is lefogyhassanak, ekkor jött a “Mozdulj Anyu!”, ami egy olyan csoportos óra volt, ahova a gyereket is hozhatták az anyukák, és bevonva őket végeztük a gyakorlatokat.

Az étrendem így alakult:  Reggelire szénhidrátcsökkenetett kenyeret ettem tojással vagy diétás lekvárra, kávét tejjel ittam hozzá.  Tízóraira: túrókrémet ettem gyümölccsel és kb. 20gr zabpehellyel. Ezután jött egy súlyzós edzés, majd a turmixom vízzel.  Ebédre már párolt zöldséget és húst ettem,  Uzsonnára újra ugyanazt, amit ebédre.  Vacsora előtt heti 2-3 alkalommal végig tornáztam egy csoportos órát, utána 250gr túrót ettem egy-két evőkanál joghurttal, valamilyen módon ízesítve. Aki fogyni szeretne, annak változatos és elegendő. A zöldséges húst sok féle képpen lehet variálni. Több féle húst és rengeteg zöldséget lehet összeválogatni az ebédhez. Nem sajnáltam az időt arra, hogy a neten nézzek ötletek ahhoz, hogy változatosan ehessek finomakat. Vettem cukormentes jégkrémet és ha megkívántam, akkor az is volt itthon és bátran ettem a családdal. Ilyen fagyizós, sütizős napokat hetente egyszer tartottam, minden héten vasárnap. Ezt a jószokásomat meg is tartottam. Továbbra is a vasárnap az, amikor több minden belefér.

Ez egyébként az anyagcserét is gyorsítja és kicsit be is csapja a szervezetet. Ilyenkor is igyekeztem finomakat de diétásat, vagy legalábbis a „clean eating” elveket betartva sütiket készíteni. Míg én másokat motiváltam mozgásra, egészséges életmódra, addig én csak is Toldi Zsuzsi fotóját lebegtettem a szemem előtt. Nyilván nem lehet senki testét leutánozni, nem is szeretném, hiszen a különbség minimum annyi lesz – ha sikerül, hogy én 7 évvel idősebb vagyok nála, nincsen sportmúltam és előnyben vagyok, mert van már két gyerekem! Arról a sok munkáról és lemondásról, amit ő ezért a testért tesz, én messze nem tudom teljesíteni. Van még két évem!

TUDATOSAN CSELEKEDNI

2013. év végére sikeresen le tettem a sportoktatói vizsgát. Már a testképen is alakul, tényleg látványos, de nem elég! Most aztán napi szinten olvasni, csinálni, tenni napról napra többet és többet azért, hogy sikerüljön, hiszen az idő telik és még másfél évem van a 40. születésnapomig. Egyre többen kezdték mondani, hogy egyek már, mert így sose lesznek izmok rajtam. Így hát belefogtam! Kötelező olvasmányom és „bibliám” Arnold – Testépítés Enciklopédiája, valamint Domonkos Zsolt Táplálkozási Tanácsok Felsőfokon. Ez a két könyv az, ami a mai napon is az éjjeli szekrényemen van, hogy bármikor belelapozhassak.

Edzéseim: Hetente 4-szer súlyzós edzés, kocogás maximum hetente 2 alkalommal, ami inkább aerob, mint kardio, mivel időközben megtanultam, hogy mi a különbség a kettő között és miért jobb az egyik, mint a másik. Közben a szadai VIDfit Fitnesz teremben edzettem tovább mindennap. Ott is kaptam lehetőséget arra, hogy a szakmámat gyakoroljam, edzéseket tartsak.

Étkezésem:  Reggeli: elfogadtam és megszerettem a zabpelyhet. Sosem ettem tejjel vagy joghurttal, az elejétől fogva vízzel és proteinnel. Aszalt gyümölcsöt, vagy magokat használtam hozzá.  Tízórai: túró joghurttal és jobb esetben ettem hozzá már 3 pufi rizst, vagy egy kis savanykás gyümölcsöt, fahéjat, kókuszreszeléket, magokat, aszalt gyümölcsöket  Edzést követően ittam mindig turmixot csak vízzel!  Ebéd: főztem magamnak és edzést követően 1 órán belül el is fogyasztottam. Csirke és brokkoli (vagy kelbimbó, vagy zöldhüvelyű zöldbab, vagy nyers saláta) Hetente 1-2 alkalommal főztem barnarizst is.  Uzsonna: ugyanazt, mint ebédre, vagy túrót, cottage cheeset  Vacsorára salátát ettem valahogy, egyre több finomságot tudtam az alapanyagokból összeállítani. Már túróból készült pizzát is csináltam és az volt a vacsora.  Este lefekvés előtt 100% caseint ittam, vagy túrót ettem.

Ez már ide kevés volt, jöhet a komolyabb kihívás. Nagyon ritkán, amikor kakaós csigára vágytam, akkor update schwarz csigát ettem, de igen magas a kalória tartalma és a zsírja, valamint tele van szójával!

Jött a nyár és imádtam, hogy két gyerekes anyukaként közel 40 évesen a legjobb csaj voltam a strandon. Többen jöttek oda hozzám a nyáron érdeklődni, hogy mit sportolok és mit eszem. Büszkén meséltem mindenkinek. Természetesen ellenálltam a megmaradt sajtos-tejfölös lángosnak és vittem magammal a strandra is a salátámat, uborkámat, csirkémet, pufi rizsemet, tonhal konzervemet. Csalások: miután tudatosult bennem sok minden, így ésszel csaltam, maximum fagyizás a gyerekekkel, a maradékot mindig megettem. „light” elnevezésű fagyit vásároltam magamnak itthonra és hétvégente abból ettem.

Sütögettem sok féle diétás és protein alapú süteményt, ezek kielégítették édesség iránti vágyamat, de ezeket is vagy reggelire, vagy hétvégén ettem. Ebben az időszakban nagyon sokat főztem és recepteket böngésztem állandóan. Kísérleteztem az ételekkel és viszonylag hamar rájöttem, hogy tudok rövid idő alatt finom, egészséges és diétás ételeket elkészíteni.

2013. novemberében lett a férjem 40 éves, a születésnapjára egy fotó sorozattal készültem, ahol sportos fényképek is készültek. Akkor még mindig azt hittem, hogy jól csinálom. A 2013. októberi fotózásra az alábbi étrenddel készültem.  Reggeli 30gr zabpehely + protein  Tízórai túró joghurt, cottage  Edzés után protein 100% tejsavó  Ebéd brokkoli csirkemell sajt  Uzsonna brokkoli csirkemell sajt  Vacsora saláta csirkemell 

Lefekvéshez casein Itt hiányzott belőle a szénhidrát és a hasznos zsírsavak, ebből adódóan a fotózáson, az izomzatom lapos és a testképem plöttyedt volt. Akkor pillanatnyilag tetszettek a fotók, de rájöttem, hogy ez messze nem az, amit szeretnék. Tovább kell mennem, át kell gondolnom, hogy mit kell másképp csinálni, hogy még jobb legyek.

NEKEM EZ NEM ELÉG, MÉG TÖBBET AKAROK

Az utolsó egy év jön, tömegeltem egy fél évet, felmentem 66kg-ig 2014. decemberig, és onnan kezdtem diétázni 2015. januárban. A sok-sok olvasás megtette hatását. Végre komolyabban vettem a dolgot. Meg van az alap, amit stabilizálok és letisztítom. Ez volt az éves tervem. Kreatint és edzés előtti formulát is mertem használni a szénhidrát fogyasztás mellett, sőt még carboxot is tettem a tejsavó fehérjébe. Aminosavakat folyamatosan, majd januártól zsírégetőket is fogyasztottam. A kiegészítők közül az omega 3 sem hiányozhatott soha. Edzéseim: heti 5 kemény súlyzós edzés. Nagy súlyok közepes-alacsony ismétlések. Aerob heti 1-2 alkalommal vagy hétvégén, vagy kar edzés után,amikor még maradt energiám. Étkezésem kb. 2000kalória  reggeli ébredés után rögtön: egy pohár citromos víz, glutamin, bcaa  reggeli: 50-100gr zabkása proteinnel, vitaminok, kávé üresen vagy kókusztejjel, ha a kalória mennyiség megengedte  tízórai, ebéd: hús, zöldség,100gr főtt rizs (köles, bulgur, barnarizs, pufi rizs)  uzsonna, vacsora : hús és zöldség (láb, vagy hátedzés után uzsonnára is ettem szénhidrátot)  Edzés előtt: aminosavak, energizáló, zsírégető  Edzés közben: aminosav, CaMg pezsgőtablettás ital 

Edzés után: protein (tejsavó vagy marha ) és szénhidrát  Lefekvés előtt 100% casein vagy túró Csalások: rengeteg, felsorolhatatlan, melyek után természetesen jött a gyomorgörcs, de nem érdekelt, hiszen tudtam, hogy majd januártól lefogyom. Ha most nem eszem, miből fogok fogyni?! – nem jó gondolat, ne tanuld meg!!! Mindent vezettem a kalóriabázisban és kiszámoltam előre a mennyiségeket, mértem, számoltam, előre terveztem, vittem magammal. Tudtam, hogy nem biztos, hogy hazaérek evésidőre, így inkább vittem magammal, ha kellett hűtőtáskában. Sokszor ettem az autóban egy parkolóban kézzel, mert villát elfelejtettem vinni magammal. Semmi nem számított.

A HAJRÁ pár hét a célig

Az utolsó két hónap, a 40. születésnapom előtti kemény diéta következik. Amit a tükörben láttam: mindent bele, az alap meg van, lássuk mi rejtőzik alatta. Amit a mérleg mutatott: januártól márciusig 66-ról 63-ra kúszott le a dolog pusztán annyival, hogy nem csaltam semmit, csak vége lett a karácsonynak és elfogyott a mikuláscsoki is. Edzéseim: heti 5 alkalommal súlyzós edzés, heti 3 alkalommal felsőtest súlyzós edzése utáni 20 perces aerob edzés, lábnapon nem mentem még lépcsőzni is, mert már nem volt erőm. Étkezésem: szénhidrát hintáztatás módszerével szigorúan vezetve, mérlegelve és a kalóriabázisba beírva.  Hétfőn- magas (170gr),  kedden – közepes (100gr)  szerdán – alacsony (30gr),  csütörtökön – közepes (100gr),  pénteken – magas (170gr),  szombaton és vasárnap –alacsony (30gr) Összes kalória bevitelem 1400kcal. Csalások: nulla, vagy minimális és azt mindig beleszámoltam az adott napba! Étrendek általában 1400 kalória az alábbiak szerint leegyszerűsítve:  Reggeli: magas napon 70gr zab, közepesen 50gr, alacsonyan 30gr protein, cottage, tojásfehérje, kávé üresen.  Tízórai: magas napon gyümölcs, közepesen cottage, alacsony hús+zöldség  Ebéd: magas napon hús-zöldség-rizsféleség, közepesen és alacsonyon hús+zöldség  Uzsonna: mindig hús-zöldség, cottage, túró, tojásfehérje  Vacsora: mindig saláta Ezeken kívül semmi mást nem ettem, nem variáltam, nem gondolkodtam, nem akartam változatossan étkezni…

Szülinapom közben volt, így a családom rendelt nekem protein tortát és csirkét kaptam brokkolival ebédre. Szóval mindenki mellettem állt.

10 NAPPAL A CÉL ELŐTT

Amit a tükörben láttam: alakul! Amit a mérleg mutatott: 61,5kg A szénhidrát hintáztató módszert követően, az utolsó 12 napban, azaz a szülinapom utántól nem fogyasztottam turmixot, sóból visszavettem, és reggeli 30gr zabpelyhen kívül nem fogyasztottam szénhidrátot, csak is jégsalátát vagy kígyóuborkát csirkével, hallal, tojásfehérjével. Elhagytam a túrót, a cottage cheeset, és mindent, ami tejtermék. A reggeli zabkásámat simán vízzel és némi fahéjjal, esetleg egy kis kókuszreszelékkel fogyasztottam. Aminosavat vagy tabletta formájában, vagy ízesítetlen porként vettem be, aminek amúgy borzasztó íze volt.

Étrendem:  Reggeli 30gr zabpehely, forró víz, fahéj, kókuszreszelék, 125gr tojásfehérje, egy evőkanál utifűmaghéj turmixolva  tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora: 200gr hús/tojás/hal + fél uborka vagy negyed fej jégsaláta  ital: 3-4 liter víz (nestlé aquarel vagy jana, ezek Nátriumban szegények!)  aminosav: 5 alkalommal bcaa és glutamin  omega 3 összesen 10 db/nap  c-vitamin, CaMg, multivitamin 3-3-3db/nap Az utolsó két hét, 10 nap volt a legnehezebb. Csalás: só hiányában egy-két ropi, hogy érezzek némi ízt. Valamint egyszer nem ették meg a gyerekek a kakaós csigát és én megettem, valamikor a két hét első felében.

Az utolsó 5 napon a reggeli zabpelyhet is elhagytam és a vízhajtás céljából két napig háromszor annyit ittam, mint eddig, majd a többi napon harmadoltam a vízmennyiséget és az étkezések egyébként maradtak. Az utolsó előtti napon délutántól kezdtem száraz puffasztott rizzsel tölteni, 10 darabot ettem meg belőle. Ekkor már nem ittam semmit. Az utolsó napon két zacskós rizst főztem ki, azt ettem meg kb. 40dkg csirkével, kortyokat ittam csak az étkezések után kb. 1-1decit. Este még puffasztott rizst ettem egy egész zacsival. A fotózás napján reggel 56.5 kg-t mutatott a mérleg.

EGY ÁLOM TELJESÜLNI LÁTSZIK

Végre a fodrásznál, a sminkesnél és jöhet a fotózás… Végre jött a szénhidrát töltés, ami annyit jelent, hogy száraz, de édes cuccot kell enni, ez nálam a győri édes keksz volt és hozzá egy-egy korty, azaz fél óránként egy kortynyi hell energia ital, természetesen cukros változat. Annyira fájt a nyelvem az ízektől, hogy a nap végére semmit nem akartam szinte, csak inni. – na ezt sem így kell csinálni, utólag már tudom! Igazából ez olyan, volt, mint a szülés. Amíg nincs meg a végeredmény, addig szenvedsz, de amikor a tükör előtt állsz és látod, hogy óráról órára miként változik a tested, annál jobban érzed magad.

Csodálatos látvány!

Óráról órára szebben láttam az izmokat, ahogy a testem elszívta a vizet a bőröm alól. Az izmok pedig feltöltődtek az szénhidráttal.

Reggel 7-kor kezdtem a töltést és délután fél kettőkor voltam a legszebb. Láttam a négyfejű combizmomat, amit eddig soha életemben, a karomon kijöttek az erek, a vállam ezerfelé vált szét. Nagyon tetszett, megcsináltam, a képek pedig szuper jók lettek. Igen, tetszik, ezt akartam, ez volt a terv.

Nagyon elégedett vagyok! A fotózást követően két nappal zajlott a 2015. tavaszi Fitbalance, ahol volt szerencsém Toldi Zsuzsival is találkozni.

Küldetés teljesítve!

Te is képes vagy rá!

 

Az én életmódváltásom története 2016. III. helyezett: Gárdonyi Andrea

Egészséges életvezetés

Gárdonyi Andrea vagyok, 32 éves, két gyermek édesanyja és húsz éve túlsúlyos.
Főállásomat tekintve védőnő. Másodállásban aerobic sportedző, Zumba Fitness Instructor, GrandUP Fitness Instructor, Kinezio Tape Terapeuta, jelenleg épp Testépítés-Fitness edzőnek tanulok. Középtávú tervként az Életmód tanácsadó és terapeuta végzettséget szeretném megszerezni.

Hogy jövök mégis ahhoz túlsúlyosként, hogy embereket edzek, és életmód tanácsokat adjak?

Elmesélem.

Első benyomásaim az egészséggel kapcsolatban:
Édesanyám ápolónő, így a minta kezdetektől előttem volt. Elmondhatom, hogy egyenes út vezetett számomra az egészségügyhöz. Önzetlen, segítőkész embernek tartom magam, már gyerekként tudtam, hogy ha „nagy leszek”, emberekkel szeretnék dolgozni/foglalkozni.

Az én időmben már nem voltak érettségi mellé szakmát adó középiskolát, de legalább léteztek humán egészségügyi szakmacsoportok, így természetesen olyan iskolát választottam, ahol volt ilyen.

A sport és egészségügy szeretete küzdött bennem. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy biológia-testnevelés szakra jelentkezzem, vagy maradjak az egészségügy vonalán esetleg gyógytornászként.

Végül önbizalom híján egyik sem lettem.

A testnevelés szakhoz túl „nagydarab” voltam, a gyógytornász szakhoz meg nem tartottam magam „elég okosnak”, olyan magas volt a felvételi ponthatár.

Sok választásom nem volt, és a diplomás ápoló szakkal szemeztem. Végül gyakorlatilag az utolsó pillanatban kapott információknak köszönhetően a védőnő szakot jelöltem meg. A döntés egyszerű volt.

Édesanyám révén előttem volt az ápolói minta. A rengeteg munka, éjszakázás. Az egészségügyben nincs ünnep. A kórházban az ember csak betegekkel találkozik többnyire. Én viszont nem akartam hétvégén dolgozni, sem éjszakázni, sem ünnepekkor távol lenni a családomtól. És védőnőként nem kimondottan beteg emberekkel dolgozom együtt, bár sajnos az életmódból fakadó negatív hatások miatt minden életkorban egyre több az egészségügyi problémák miatt gondozott.

Ettől eltekintve még mindig prevenciós szakma az enyém. A betegségek megelőzése. Egészséges életmódra nevelés.
Munkám során főként várandósokkal, a 0-6 éves korú gyermekekkel és családjukkal dolgozom együtt, de gyakorlatilag minden korosztállyal kapcsolatban vagyok, például település szintű egészségnapi rendezvények, vagy újságcikkek kapcsán.

A célkitűzés tehát megvalósult. Egészségügyi szakdolgozóként emberekkel dolgozhatok az egészségmegőrzés területén.

A változáshoz vezető okok:
Életmódváltás…
Talán az első és legfontosabb kérdése a fogalommal kapcsolatban: hogyan jut el az ember arra a pontra, amikor azt mondja, „elég volt”?
Ha megkérdeznénk száz embert, akik már túl vannak a változáson, körülbelül száz féle válasz születne, úgy, mint egészségügyi probléma (leggyakrabban), megváltozott élethelyzet, új szerelem, példakép, fogadás, újévi fogadalom… lehetne tovább fokozni.
Egy dolog azonban mindenkinél közös lenne: az elhatározás!

Mert ezt fejben el kell dönteni.

Egyszerű recept.

E nélkül bele se kezdjen senki, mert kudarc és csalódás lesz a vége.

Elhatározás után aztán ugyanolyan fontos lesz a kitartás, az akaraterő. Közhely szerű kifejezések, a titok mégis bennük rejlik, nem a fogyókúrás turmixokban és csodabogyókban.
Az én nézőpontom minden estre ez.

Ahhoz, hogy valami ösztönössé váljon, „csuklóból menjen”, ahhoz gyakorlás kell, új módszerek megismerése, kudarcok megélése, melyek után fel kell állni, levonni a következtetést és továbbmenni.

Senki nem születik túlsúlyosnak. Kövérnek meg pláne! Velem sem volt másként. Családtagjaim ugyanígy voltak fiatalként. De szeretjük a családi „tivornyákat”. Az ünnepi zabálást. Vasárnap akkor is kell enni a nagyinál, ha egyébként szétdurran az ember a másfél órája elfogyasztott rántott hústól. De nem akarja megsérteni a mamát, meg hát almás pitét sütött, ami amúgy a kedvenc…

Valahogy nálunk a napi ötszöri étkezésnek sem volt divatja.

Reggeli, ebéd és vacsora. Legfeljebb délután valami nassolni való.
Nem volt belőle gond. Egy darabig sikerült kompenzálni.

Nálam általános iskolában, a serdülő korral jött a változás. Egyik pillanatban még azzal csúfoltak, hogy gebe vagyok, a következőben szétrepedt a bőröm. Ronda, vörös striáim lettek, és dupla akkora méretű matyó mintás farmergatya kellett, mint a legvékonyabb osztálytársnőmnek.

Családi szinten könnyű volt elintézni a „döncikének” szóló fanyar humorral, illetve: „ez genetikus” típusú megjegyzésekkel.

Közben lelki traumát jelentett egy érzékeny lelkületű tinédzsernek, aki nem szép, ráadásul három úszógumiba gyűrődik a hasa, miközben bepasszírozza magát az iskolapadba. Legyen aztán önbizalom! Megfelelni az iskolai elvárásoknak, szülőknek, barátoknak, a kritikus osztálytársaknak, nem utolsó sorban saját magamnak. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, alig vártam, hogy továbbtanulhassak és eltűnhessek ebből a „lelkileg mélyen támogató” környezetből.

Így esett, hogy más korombéli lányokkal ellentétben a plátói szerelem terén igen széleskörű tapasztalatokra tettem szert, mely állapot a középiskolás évek alatt, újonnan felfedezett önbizalmamnak köszönhetően szerencsére megváltozott.
Személyiségem formálásában igen nagy szerepet játszott, hogy humán egészségügyi osztályba jártam, ahol pszichológiát, önismeretet, mentálhigiénét tanulhattam, kiscsoportos foglalkozásokon vettem részt. És ezt nagyon fontosnak tartom. Minden változás előfeltétele önmagunk megismerése és elfogadása! Ez után jöhetnek a következő lépcsőfokok.

Ezen új tudás birtokában megtanultam, hogy a belső kisugárzás számít. Körülbelül innentől nem is volt fontos a széles csípő és pocak. Így is jó volt, akinek kellett, a barátok ezzel együtt elfogadtak, a többi meg kit érdekelt. Persze a kis hangya azért folyamatosan ott motoszkált a felszín alatt.

Felsóhajtottam olykor, hogy de jó lenne tíz kilót leadni.

Mostani eszemmel visszagondolva, soha senkinek nem szúrt szemet - saját magamat is beleértve, hogy napi szintű sport és viszonylag normál étrend mellett mégis „husika” vagyok. Egyetlen egyszer néztek pajzsmirigy funkciókat, mikor hírtelen elég sokat fogytam tizenhat évesen. Akkor pajzsmirigy túlműködésem volt, ami magától rendeződött, így nem lett bolygatva, mi okozhatta a kilengést. 16 éves koromtól mostanáig ekkor voltam a legvékonyabb. 58 kiló. A legkisebb ruhám M-es méretű volt. Felnőtt M-es!

Pedig tényleg mozogtam.

Általános iskolában tömegsport, kézilabda, atlétika, tánc, túrázás. Ehhez jött középiskolában a kosárlabda és foci. Főiskolán a röplabda, valamint a csoportos alakformáló edzésekkel való barátkozás, mert a kötelező tesi aláírásokért az ember bármit bevállalt.
Két dolgot nem szerettem soha: futni és konditerembe járni.

Futni azért, mert nem bírom a hosszútávot. Egy kilométert nem bírtam lefutni a nélkül, hogy legalább egyszer meg ne álljak. A rövid távokat viszont imádtam! A fitness terem meg drága! … Na! Bezzeg a heti öt-hat doboz cigi az olcsó volt… Mert, hogy dohányoztam is. Körülbelül tíz évig.

Az 58 kilós mellékvágány után folyamatosan 70-80 kiló körül ingadoztam. A hízásban a szerelem mindig segítségemre volt.

Legközelebb főiskolás koromban sikerült lefogynom 63 kilóra. A 168 cm-es testmagasságomhoz képest nagyon klassznak tűnik, de kortársaim mellé állva kinézetre mégis plus size-nak számítottam. Összeérő combok, nagy has. Finoman fogalmazva vastag felkar, de szlengesen konyhás néni izom. A fogyásban talán a vizsgaidőszak stresszelése is bőven benne volt. Nem tudom. Minden esetre sem érettségire való felkészüléskor, sem más vizsgaidőszakban nem fogytam egyetlen dekát sem. Csak ekkor.

Kétszer ettem rendesen. Ami a reggeli volt, valamint este öt óra körül a tanulás végeztével estebéd. Közben gyümölcs, egy-egy energia szelet (későbbiekben kiderül, miért van nagy jelentősége) és minden este mozgás, főleg tánc és erősítő gyakorlatok.

Három hónap alatt fogytam 15 kilót.

Volt olyan, hogy egyik vizsgáról a másikra egy hét alatt annyit fogytam, hogy lecsúszott a derekamról a begombolt ünneplő gatya.
A sikeren felbuzdulva szakdolgozatomat is az elhízás témakörében írtam. Az obesitas kialakulását befolyásoló tényezőket vizsgáltam meg közelebbről.

Aztán jött az újabb románc, újabb hízás. Tízenegy kilo plusz megint.

Huszonnégy évesen elkezdtem versenyszerűen kézilabdázni. Rendes edzésekkel, és a 74 kilóm megmaradt, de két számmal kisebb ruhamérettel, mert a zsír izommá alakult, amit sokan még mindig nem vesznek figyelembe egy testmozgással kombinált diéta során.

Az első terhességnél nem sokat híztam. Mi több, szülést követően kevesebb volt a súlyom, mint kezdetben. Meg kell mondjam, jól néztem ki.

Egy rövid ideig.

A tankönyvek azt írják, hogy a szoptatás mennyi kedvező hatással van az anyai szervezetre, a mellett, hogy a babának a legoptimálisabb táplálék. Szoptattam én tizennégy és fél hónapig, valamint híztam körülbelül öt kilót. Tettem is érte. Keveset sportoltam, ugyanakkor kalóriát bőven vittem be. Mert hát az alkoholmentes sör esténkénti fogyasztása szükséges volt az anyatej termeléséhez. (Mindent meg lehet magyarázni.) Ekkor már közel voltam a nyolcvan kilóhoz.

Érzelmileg labilis időszak következett. Válás, költözés.

Ekkortájt vettem részt életem első Zumba óráján, ami szerelem volt első látásra. Testem, lelkem megmozdult. A lelkem helyre jött, a súlyomban viszont sem a válásból fakadó élethelyzeti nehézség, sem a sport hatására nem következett be változás.
Az újonnan megtalált boldogságot követően annál inkább! Plusz öt kilóval ajándékozott meg, amit azért már sokalltam.

Ráadásul elköltöztünk, és az új helyen nem volt Zumba!

A „narkóstól elvették a cuccot”!

Visszaesés helyett azonban gondoltam egyet. Ha nincs Zumba, majd csinálok!

Legelőször is leszoktam a dohányzásról, ami abból állt, hogy egyszerűen letettem a cigit, majd utánanéztem a dolgoknak és egy éven belül aerobic sportedző, valamint Zumba Fitness instructor lettem.

Szóval jött a rendszeres testmozgás, az otthon való felkészülés, de a súlyom valahogy nem akarta észrevenni a változást.

Szétnéztem hát a „piacon” és a fellelhető diéták közt kutakodva végül a cukorbetegek számára előírt diéta mellett döntöttem. Dizájnosan. 160 gr szénhidrát. Semmi dietetikus. Mert már miért ne? Le is ment egy hónap alatt öt kiló.

A lendületet a következő gyermekvállalás szakította meg, amikor is a diétával felhagytam, a mozgást viszont folytattam a „végsőkig”. Ugyanúgy, mint először, a várandósság ezúttal sem ért véget plusz kilókkal. Annál több testi „nyomorúsággal”. 3 centiméteres rectus diastásis, elhúzódó vérzés, szülés utáni depresszió, szoptatási nehézségek.

Amilyen hamar lehetett, visszatértem az edzésekhez, mert éreztem, hogy szükségem van a sport gyógyító erejére. Két hónappal szülés után egy újabb fitness instructori képzést is elvégeztem. Ennek ellenére fél év alatt, heti négy edzés és szoptatás mellett tíz kilót híztam. Valósággal szétfolyt a hasam. Epe és emésztési problémáim voltak, hetente migrénes rohamok. Hát és derékfájdalmak. Két számmal nagyobb ruhaméret.

2016. január 19-én csecsemő tanácsadás alkalmával ráálltam a mérlegre, amely 94 kilót mutatott.

Majdnem vágósúly…

Hazaérve fehérneműre vetkőzve álltam a tükör előtt és bőgtem.

Fizikailag egy „roncs” voltam, lelkileg nem különben, különösen a szoptatás sikertelensége után.

Ekkor döntöttem el, hogy ELÉG VOLT!

Célkitűzés:
Nem csaptam bele egyből a lecsóba.
Tisztában voltam a korlátaimmal.

Elvégre anya vagyok, család és munka mellett kellett helytállnom, bár egyelőre még csak az edzéseket tartom GyED mellett. A napi nyolc órában való megfelelés védőnőként még ezután jön.

- Állapotfelméréssel kezdtem. Utolsó laborleletem alapján tudtam, hogy a vércukrom és pajzsmirigyem rendben van. A vérszegénységre szedtem a vasat.

- Kezdetnek az étkezési szokásaimon változtattam.
Semmi cukor, fehér liszt. Helyette teljes kiőrlésű kenyér, zabpehely. Fehérje dús étrend, sok tojással és sok zöldség. Elhagytam a nassolást!

- Minden napos testmozgás a heti négy edzés ellenében.

- Célul tűztem ki magam előtt, hogy 90 nap alatt leadok 15 kilót.
Ehhez a kiindulási alap a főiskolán elért drasztikus fogyás szolgált alapul, s utólag jót mosolygok rajt. Megjegyzem a céljaim menet közben többször bővültek. Vasbetonba vésett elveim közül pedig jó néhány megdőlt az elmúlt nyolc hónap során.

Módszereim részletezése:
A változásokat fényképeken, valamint testsúly, testzsír méréssel dokumentáltam a kezdetektől.
Utólag sajnálom, hogy a testtájak körfogatait nem mértem, de a fotókat elnézve, valamint a ruhaméret változáson pontosan nyomon követhető a változás.
Egy soványító diétával kezdtem, melyet dietetikus állított össze, és mindjárt fogytam vele öt kilót.
Naponta négyszer ettem. 4 hétre előre össze volt állítva az étrend. Volt, hogy a hozzávalókon változtattam, de arra gondosan odafigyeltem, hogy a szénhidrát, zsír és fehérjetartalom mindig közel azonos, vagy ugyanaz legyen.
Az edzéseket igyekeztem úgy ütemezni, hogy ne a gyerekeimtől/családtól vegyem el az időt, illetve amibe lehetett, őket is bevontam. Így mélyültem el például a baba-mama fitness műfajában.
A testmozgást a rectus diastásisra való speciális hasizom tréninggel, valamint tartásjavító tornával indítottam. Ennek köszönhetően a migrénes panaszaim, valamint a hátfájásom teljesen megszűnt a második hónap végére. Ekkor álltam neki a komolyabb edzésnek, eleinte kardio edzés és saját testsúllyal végzett gyakorlatok kombinációjának.
A diétát nyolc hétig bírtam ebben a formában, s bár éhes nem voltam mellette, a kalória bevitel kevésnek bizonyult az egyre intenzívebb testmozgás mellett. Csökkent a teljesítő képességem, fáradékony lettem, így változtatni kellett.
Visszatértem a köretekhez, vagyis főleg a rizshez. Olykor ettem tésztaféléket. Összességében jobban odafigyeltem bevásárláskor, az ételkészítésnél.

Persze jött az első hullámvölgy.

Nyolc kiló mínusznál megállt a fogyás. Hetekig képtelen voltam elmozdulni a nyolcvanhat kilóról. Addigra már az edzéseket „csúcsra járattam”. A heti négy edzés mellett itthon elkezdtem a súlyzós tréninget. Hét napból hetet edzettem.

Ennél még drámaibb a nyolcvannégy kilós állomás volt, ami konkrétan hét hétig tartott.

Végül a kilencven napos célkitűzésem végén a mínusz tizenöt kilóból tizenegy kilót tudtam prezentálni, aminek nagyon örültem.
De a fogyás továbbra sem úgy ment, ahogy „terveztem”.
Bizony.

Különböző honlapok, táblázatok, kalóriaszámolás, célkitűzések beállítása. És az értetlenség: bőven több kalóriát égetek, mint amit beviszek, odafigyelek, akkor miért nem fogyok?

Első gondolatom az volt, hogy talán pont itt van a kutya elásva. A túl nagy deficit miatt raktároz a szervezetem. Ekkor próbáltam emelni a kalória bevitelt. Itt dőlt meg az első elvem, mi szerint nem fogok mesterséges „cuccokat” a szervezetembe vinni. Ehhez képest az L-carnitin és az energia szeleteknek engedményt kaptak. A fehérjebevitelt sem sikerült optimalizálnom kizárólag táplálékbevitel útján, ezért a fehérjeturmixokat is kipróbáltam. Ezeket most is fogyasztom, de nem rendszeresen és kizárólag edzésekhez kötve.

Hosszú hetek szóltak a kísérletezésről. Kalóriamérleg, étrend összeállítás. Az ember képes eljutni arra a pontra, amikor még a napi szeretkezés időtartamát is stopperrel méri, hogy minél pontosabb eredményt kapjon. Sokan talán fanatikusnak tartottak miatta, de én úgy gondolom, tisztán elszánt voltam.

A hosszú-hosszú stagnálás miatt kellett valami új módszer, mellyel újra beindíthatom a fogyásom. Addigra már több fronton bombáztak ismerősök és ismeretlenek a különféle tisztító kúrákkal, fogyasztó turmixokkal, zsírbontó kapszuláikkal, ami borzasztóan idegesített, mivel az összes hasonló módszer ellensége vagyok. Pénzlehúzás. Méregtelenítés céljából inkább a masszázst próbáltam ki május legvégén, illetve vele egy időben elkezdtem futni. A fogyás ismét beindult. Nem firtattam, hogy melyik módszer hozott végül eredményt, de a mérleg nyelve inkább a futás oldalára billent.
Egyértelmű.

Mostanra már nyolc kilométert bírok elfutni megállás nélkül, ami hatalmas eredmény olyan valakitől, aki életében sem futott le két kilométert egyhuzamban.

Nyolcvanegy kilóig nem is volt különösebb gond, ám ott ismét falba ütköztem. Mi több, durván elindult a yoyo effektus.

Ekkor történt, hogy egy ismerősnél épp akkor diagnosztizálták az inzulin rezisztenciát és ez engem is elgondolkodtatott. Mert hiába van rendben a vércukor és a pajzsmirigy. Ha inzulin szintet nem néznek speciális vizsgálattal, akkor ez az alattomos betegség feltáratlan marad, mely mellesleg a lakosság 60%-át érinti, és pusztán a passzív életmódunkból fakad.

Alaposan utánanéztem hát magának a betegségnek, a kivizsgálás menetének, a diétának.

Nem tudtam beutalót kérni a kivizsgáláshoz, mert a háziorvosom abban az időben töltötte szabadságát, de ettől függetlenül hozzákezdtem a diétához. Gyakorlatilag sok változtatást nem igényelt az átállás, hiszen január óta odafigyelek a táplálkozásra. A kulcs a lassú és gyors felszívódású szénhidrátok bevitelén van, és a legalább ötszöri étkezésen. Nehézséget talán ez okozott egyedül. Megtanulni, hogy olyankor is egyek, amikor nem vagyok éhes, én, aki három-négynél többször nem igen ettem egy nap.

De hamar átálltam. Mostanra jelez a szervezetem, ha „idő van” és enni kell.
Ez a diéta hozta meg a változást.

Összegzés:

Visszagondolva a főiskolán elért fogyásomra, gyakorlatilag ugyanezt a táplálkozási elvet követtem, csak nem tudatosan. Reggeli, gyümölcs, valami magasabb kalóriatartalmú „nasi”, például müzli szelet, joghurt, esti edzés előtt főétkezés. Mindezt napi ötször. Az inzulin és vércukor szinten tartásához megfelelő volt, ezért fogytam mellette.

Megdőlt számomra az a tény, mi szerint ha valaki több kalóriát visz be a szervezetébe, mint amennyit eléget, akkor fogyni fog. Ez egy egészséges ember szempontjából tökéletesen működik, azonban ha nem, akkor feltétlenül utána kell nézni, nincs e valamiféle anyagcsere és/vagy hormonális zavar a háttérben.

Ez úton ragadnám meg a lehetőséget, hogy felhívjam a figyelmet saját példám okán a túledzés veszélyeire. Nagyon fontos a pihenés! Már én is csak hét napból hatot edzek. Olykor csak ötöt.

Aktuálisan: két hónapja kezdtem el az inzulin rezisztenciára előírt diétát és csaknem hét kilót fogytam.
Egyenletes a súlyvesztésem. Nincs már a heti szintű ingadozás, a harminc deka lemegy, ötven feljön, stb. Józan paraszti ésszel belegondolva mindenki számára ez lenne az ideális táplálkozás, elvégre már az óvodásoknak is azt hangsúlyozzuk, hogy „sokszor együnk keveset!”

A változás már számomra is szembetűnő, aki testkép zavarral küzdöttem hosszú éveken keresztül.
Egészségi állapotom javult. Emésztési problémáim megszűntek. Migrénes panaszaim szintén. Javult a tartásom. A lordózisom.

Velem együtt a család is áttért az egészséges étkezésre. A leányaim jó evők. Mindent szívesen fogyasztanak, nem válogatnak.
A tudatosan kialakított napirendnek, edzéseknek köszönhetően sokkal több időm marad a gyerekeimre.
Mostanra a férjem is kedvet kapott a gyakoribb testmozgáshoz, és az sem ritka, hogy családostól vonulunk ki a szabadtéri fitness pályára, sportpályára.

Fizikai és szellemi aktivitásom megnőtt.

Megnőtt az önbizalmam. Új ismeretségekre tettem szert. Egyre többen keresnek meg tanácsért.

Sokáig csak lakóhelyemen tartottam edzéseket, de idén már részt vettem nyilvános rendezvényeken, más településeken tartott edzéseken is.

Az elmúlt nyolc hónap tapasztalásai után úgy éreztem, folytatnom kell tanulmányaimat a sport, valamint táplálkozás tudomány területén, így ismét iskolapadba ültem.

Ami az esztétikát illeti: XL/XXL-es méretről S/M-re sikerült lefogynom.

Végül eljutottam oda, hogy már nem gondolkodom étrendeken, nem számolgatom a bevitt kalóriákat. Egyszerűen megtanultam, miben mi van és mennyi. Rutinszerűen megy a bevásárlás, a főzés. Edzéstervemet általában egy hétre előre elkészítem, hogy ne ez töltse ki a mindennapjaimat.

Új szokásiam készség szintre fejlődtek.

Közvetlen eredményként a jövőben azt várom, hogy a munkába való visszatérés mellett is haladhassak tovább, és elérjem az ideális testsúlyomat és testzsír százalékot.

A sikeres diéta ellenére feltétlenül alávetem magam minden szükséges orvosi vizsgálatnak, hogy a lehető legpontosabb képet kapjam jelenlegi egészségi állapotomról. Nem vagyok már mai „csirke”. Az intenzív sport miatt igen is kell a rendszeres kontroll.

Jelenleg még fogyni szeretnék, de főként formálni az alakomat. Növelni a fizikai állóképességemet, az izomerőt, majd tavasszal jó lenne a gyorsaságomon is javítani, hogy év közepén indulhassak egy futóversenyen.

Közvetett eredményként szeretném, ha a gyerekeim ugyanígy megszeretnék a sportot, ahogy én.

Továbbá igyekszem minél több tudást megszerezni a meglévő tapasztalataim mellé, hogy azt a jövőben minél hatékonyabban, személyre szabottabban tudjam átadni a hozzám segítségért, támogatásért forduló embereknek.

Továbbra is az egészséges életmód, egészséges életvezetés elkötelezett híve vagyok, és saját eredményességem okán sokkal hitelesebbnek érzem magam választott hivatásaimban.


Pétfürdő, 2016. szeptember 25.

 



Az én életmódváltásom története 2016. II. helyezett: Leisztner Réka

… ülök a buszmegálló padján, néma csöndben szárnyalok valahol a gondolataimban.

Pár perc után egy házaspár érkezik mellém egy babakocsival és az apró kis kutyájukkal. Tekintetem lassan a gyerkőcre tévedt; mennyire kis tiszta lélek még. Szavakkal nem tudja kifejezni a gondolatait, de ezer meg ezer dolog fut át a kis fejében. Megfigyeltem az apró ártatlan mosolyát, és hogy mennyi örömet lel egy rongyos kendőben. Szép volt nagyon. Minden új, a világ új neki, és mint mindnyájan még felnőtt korban is, úgy tanulunk, hogy megfigyelünk és másolunk.

Majd a tekintetem lassan a szülőkre tévedt, akik rá sem néztek a gyerekre. Felvették ölükbe a kiskutyát és azt dédelgették, észre sem véve, hogy időközben, egy játékos mozdulattal, babájuk kendője a földön landolt. Mivel a kendő leesett, a babakocsiba láncolt apró teremtés, tehetetlenségből adódóan “panikolni” kezdett, ami az esemény megfigyelése nélkül tökéletesen egy oktalan hisztinek tűnhetett mások számára. Ekkor kapta meg az első pillantásokat szüleitől, akik még mindig nem látták, hogy a kendő a földön van. Mivel a gyerek sír, le kell nyugtatni ugye bár, és gondolván, hogy csak hisztizik, az Anyuka elővett egy kis csomag gumicukrot és kezdte szépen a baba szájába adagolni.

Reakció: azonnali megnyugvás. Esküszöm, mint egy filmben, úgy láttam, ahogy a cukor elndult útjára az apró kis teremtésben, az majdhogynem nulla munkát igényelve bekerült vérében, elkezdett utazni ezer felé, miközben már a hasnyálmirigy dobbantott is egy nagy inzulinförccsel, hogy helyet találjon neki a különböző szervekben. Mind eközben már megugrott a vércukor szint, hiszen az azonnal szétáradt a vérében, beindult az endorfin termelés, stimulálva az ízlelőbimbókat és a leptin termelést, és megérkezett a végeredmény, ami kívülről a következő volt:  a baba arcára kiült a nyugodt mosoly. Most már nem baj, hogy a kendő a földön van. El is felejtette…

Olyan ideges lettem. Merev arccal ugyanúgy ültem ott tovább, de szívem szerint kihalásztam volna a gyerek szájából a gumicukrot és megráztam volna a szülőket, mégis miért büntetik a gyereket? Miért tanítjátok neki ezt? Miért jobb íly könnyedén elnyomni egy problémát, anélkül, hogy körbenéznének, hogy mi az okozója? Meg sem kérdezték mi a baj! Végigfutott a szemem előtt a sorozat, ami mindnyjunkkal történik és történt kisebb nagyob mértékben. Leperegtek a pillanatképek, ahogy a kis diákok suliból hazafelé chipset, csokit majszol, tejeskávét iszik és beugrik a mekibe. Láttam ezt a babát ahogy nő fel, ahogy a szülő csak pénzt ad neki uzsonnára és a felét majonézes fehérkenyeres szendvicsre költi, a másik felét suli után valami gyorskajára. Láttam ahogy ez az életforma természetessé vált. Több chips és több csoki, mert a folyamatosan magas vagy ugráló vércukorszinttől az endorfin termelés is egyre rezisztensebb és egyre nagyobb adag kell. Közben minden Péntek és Szombat egy szolid földalá ivás, hajnalban buli utáni street-food, és amúgy meg ez az apró baba később majd retteg, hogy elhízik és nem tudja hozni az 50 kg-s elvárt limitet, ezért naponta egyszer maximum kétszer eszik valami haszontalan ételt. Következésképpen kellő kalória bevitelt produkál a létfentartáshoz, de messze nem táplálja vele a szerveit megfelelően. A sportról és ahhoz tartozó kitartásról erősen meg van a véleménye, nem neki való és amúgy meg utálja. És ahogy idősödik, a teste lanyha lesz, állóképessége nullával egyenlő, izom nincs rajta és persze még tartja az elvárt 50-70 kg közötti limitet, de szépen a szeme alá kiülnek a táskák, a bőre egyre kevésbé sima, és megérkeznek az első kis megbetegedések. Allergia, allergia után, inzulinrezisztenicia, vitamin hiány, folyamatos puffadás, emésztési problémák, “leküzdhetetlen” zsírpárna oldalt, fáradság és enyhe depresszió, elégedlenség és önutálat. “A ruha kövérít” , takargatás, panaszkodás a tükör előtt. Ekkor lép a képbe a drasztikus diéta 3 hét -10 kg, egy kis aerobic ideig-óráig, súly ingadozás, 100% hit a diétás mocsadékokban a boltokból, és teljes tudattalanság a testünk működését illetőleg. A megoldást narancsbőr krémekben keresi, és nem érti miért nem fogyott, hiszen már három napja alig eszik.
Ahogy lepergett előttem a kis film, körbe néztem és ott állt számos már felnőtt “kisbaba” körülöttem; mind várták a buszt. Elhízott nők és férfiak akik szemében ott pislog az elkeseredettség szürke függőnye. Cukorbetegek, allergiások, magas koleszterin szinttel és vérnyomással küzdők, rákosak, emésztési problémákkal küzdők, depressziósak, pánik betegek, stb stb. Egyik sem autoimmun, mind volt egészséges kisbaba… aki gumicukrot kapott megnyugtatás képpen, napi szinten nyomta be a finomított szénhidrátot, alkoholt és édességeket, semmit nem sportolt és életében semmilyen vitaminnal még kompenzálni sem próbálta a már kellően rossz helyzetet. Elkeserítő volt. Semmit nem tudnak a testük működéséről. De hát honnan is tudnák? Senki, soha nem tanította. Felvettem a kendőt, odaadtam az Anyukának. Szóltam, hogy emiatt sír a gyerek, nem a cukorka miatt, és felszálltam a buszra.

Sajnos én sem voltam ám mindig ilyen. Pontosabban nem sajnos…így tiszta az összehasonlítási alapom. Joggal mondom másoknak, hogy nincs igazuk. És ahhoz, hogy az ember megértse mi történik a testében, az nem egy cikk elolvasása valami női oldalon. Idő, energia, rengeteg utánajárás, érdeklődés, kitartás és hit, hogy igenis megérted egyszer.

 

2011 Augusztusában azt hallottam, jó ha szüneteltetünk pár hónapot a fogamzásgátlóval. Tudod… kitisztul a test, stb. Na, ott kezdődött minden.

Ahogy nem használtam azt a bizonyos gyűrűt, ami egy hormon sokk a testnek, a hormonháztartásom lassan kezdett összeomlani. Nem értettem miért, és hogy. Fogalmam sem volt mi történik, de a bőröm egy tinédzser bőrévé változott, az egész hátam és az arcom oldalt az államig tele volt gennyes, mély és fájdalmas pattanásokkal. Rohamosan kezdtem hízni, pontosabban asszonyosodni. A mestruációm pedig olyan fájdalmakkal járt, hogy rendszeresen remegve feküdtem a hideg földön, miközben szét fagytam és ömlött rólam a víz. Újból a mende-mondákra hivatkozva gondoltam kell pár hónap mire kiürülnek belőlem a külsőleg bevitt hormonok. Pár hónapig tudtam is magam dédelgetni ebben a hamis hitben, majd egyszer olyan egész éjszakás alhasi szenvedésen mentem át, hogy ott volt egy forduló pont, ébredtem fel és kezdtem érzékelni, hogy ez nem normális. Természetesen, mint mindenki ilyen esetben, az orvosoknál kerestem én is első körben a választ, de őszintén szólva fölösleges volt minden kiadott forint és eltöltött perc. Hiszen mind csak azt hajtotta, szedjek fogamzásgátlót és attól majd beáll a hormonháztartásom. Valamilyen belső késztetésből fakadóan, azonnal utasítottam el ezt a megoldást, mondván hogy az egész probléma ott kezdődött, így logikusan a megoldás nem abban lesz.

Ahogy a téma egyre fontosabbá vált, minden addig eltöltött, lényegében hasznoltalan szabad percemet felváltotta a folyamatos olvasás, és önmagam kimüvelése az adott témában. Természetesen az elején csak apró cikkeket olvastam, majd amint nem értettem valamit, utána néztem. Ha kellett napokat olvastam és kutattam a glükóz hasznosulásáról a szervezetemben, csak hogy megértsem azt, amiről alapjáraton olvasni kezdtem. Meg akartam érteni pontosan mi zajlik le bennem, egészen az alap helyzettől: Mit művelt velem a fogamzásgátló.

Szépen kezdett kitisztulni milyen borzalmas dolgokat műveltem a testemmel azáltal, hogy évekig mesterségesen befolyásoltam az egész hormonműködésemet. Nem titkolom, voltak alkalmak amikor már nem tudtam uralkodni a gyógyszeripar iránt érzett dühömön. Elindult bennem egy harag, egy gyűlölet hullám az egész orvoslás és gyógyszerezés iránt. Azt éreztem, hogy a naivitásom és a hitem van kihasználva, hogy azok akik erről tanultak és “erre áldozták az életüket” majd segítenek a problémámban. Én tehetetlennek éreztem magam a témában, és ez az, ami engem kikészít. Hogy lehetséges, hogy orvosok esküt téve, nevüket adják ilyen szereknek, ami egyértelműen borzalmas hatással van minden nőre, akár van tünet, akár nincs?! Hogy lehet, hogy ez engedélyezve van? Miért nem értetik meg inkább mindenkivel, hogy a kényelem érdekében milyen kockázatokat vállalunk a saját testünkkel szemben, hogy milyen következményekkel jár a fogamzásgátló szedése. Mert amit a testünkkel művelnek ezek a hormon gyógyszerek, az mindenkire igaz, mindenkinek mesterségesen átállítja a homronműködését, akár szenved a következményektől, akár nem. (Hozzáteszem a nők 80%-a szenved tőle, csak nem tud róla, mert soha nem lett diagnosztikálva… Nem éri meg) Most meg lehet cáfolni, hogy igen, ez kellően le van kommunikálva (nincs), de az, hogy a hormonok milyen fontos szerepet játszanak az életünkben az már végképp nincs. Hallottunk a menopauzáról, és tudjuk, hogy terhesség és menstruáció alatt hisztisek a nők. Nagyságrendileg a társadalom ennyit tud a hormonokról – ami hozzáteszem kizárólag nőkhöz van rendelve, pedig férfiakban egyaránt létfenntartó szerepe van, csak kevesebb az ösztrogén, ami a hangulatingadozást okozza többek között. Ugyanakkor a téma nem merül ki az ösztrogén, progeszteron és tetsztoszteron hormonokban.

Ahogy jött a “felvilágosodás” ideje, azt követte egy diéta is. Nem drasztikus, hanem megtervezett, heti 5x sport és 3 óránként étkezés. Akkor még keveset tudtam arról mit, miért lehet enni, de csináltam szorgalmasan és le is adtam 8 kg-t. Attól a ponttól kezdve mániámmá vált az étkezés és a testem megértése. Mivel az egy elég megtervezett diéta volt, és azelőtt már évek óta semmit nem sportoltam, “könnyedén” értem el azt az eredményt, amiből pár kiló visszajött az azt követő időben, de ez nem is annyira lényeges. Sokkal inkább az, hogy milyen változáson mentem át. A fókusz teljes mértékben a probléma megértésére és ahhoz tartozó tudatos életmódra került. Sajnos a történet nem olyan szép, mint a filmekben. A nagy felismerése a problémának, azt követi egy tett, ami kihat a mai napig és nagy életmód guru lettem. No.

Sok minden változott az életemben, ért nagy fájdalom is, amit senkivel nem osztottam meg, költöztem másik országba, dolgoztam éjjel-nappal, sportoltam és közben kerestem a választ a rossz közérzetemre, emésztési problémáimra, bőrőm megoldására, puffadásaimra, ízfüggőségemre és hogy miért nem tudok visszaugrani arra a csodás 55 kg-ra, pedig már egyszer sikerült… Ami miatt nem olyan csodás a történet, mert a testem kísérletezése közben sokszor olyan dolgot érintettem, amit nem kellett volna, ezáltal kiváltva olyan reakciókat, ami befolyással volt mindenre körülöttem. Egyre többet koncentráltam az ételek hatásaira a testünkben. Nem kértem megoldást, kész választ senkitől. Egyszerűen meg akartam érteni mi, miért történik, hogy alkalmas legyek tudatos döntést hozni az étkezésemmel kapcsolatban.

Mivel mindezt szakértő segítsége nélkül tettem, sem iskolát nem végeztem el, így bele-bele csúsztam olyan dolgokba, amit visszagondolva nem kellett volna tennem. Például kipróbáltam a teljesen vegan étkezést, aminek minden pillanatát élveztem, de időközben fényderült egy erős inzulinrezisztenciára és szubklinikus pajzsmirigy alulműködésre, amit a felborult hormonháztartásomnak köszönhettem, de vegan étkezés nagyon szélsőséges irányba indította el. Mivel a hangsúly az étkezésemben a szénhidráton volt (akár gyors vagy lassú, egyik sem jó nagy mennyiségben az említett betegségekben) és rettentő kevés fehérjét vittem a szervezetembe miközben rendesen sportoltam; egyre erősebb inzulinrezisztenciám lett, illetve egyre lassabban működött pajzsmirigyem. A pajzsmirigy az egyik legfontosabb hormonokat termelő szerv, a kommunikáció szerve. Igen, két létfontosságú hormonért felelős, amik befolyásolják az egész emésztést, hízást-fogyást, inzulin reakciót, életerőt, hajat, körmöket, bőrt, anyagcserét, stb stb. Egy hormon, ami akarva-akaratlanul meg van piszkálva azzal, hogy mesterségesen belepiszkálunk a hormonháztartásba. A hajam úgy hullot, hogy meg tudtam vele ijeszteni a környezetem. Akármilyen egészségesen ettem, csak híztam, és elképesztő vitamin és ásványianyag hiányom lett. És félre ne értse senki, én nem a vegan étkezés ellen vagyok. Alapvetően a nagyipari hús-élelmiszer és ruha feldolgozást elvből elutasítom, így a vegan életmódot rettentően becsülöm, de veszélyes, ha valaki nem átgondoltan és következetesen csinálja az.

Miután megszenvedtem a kísérletezésem eredményét, folytattam a magam okítását a témában. Hiszen az orvosok továbbra is csak gyógyszerekkel akartak tömni. Inzulinrezisztenciára olyan minta étrendet kaptam, ami 1 zsömle és fekete kávé reggelire tanáccsal indult. Mondom, najó gyerekek… ezt tényleg nem hiszem el.

Szóval nem adtam fel, már többet tudtam mint az aktuális diétásnővér. Ha egyszer kezded megérteni a környezeted, többé nem tudsz nem tudomást venni a rossz dolgokról magad körül. Ha naponta péksüteménnyel kezded a napot és tudod mit művel veled (nem más mondja, hogy ne csináld) akkor nem vagy egyszerűen képes napi szinten űzni ezt többé.

Ehhez nem kell mást tenni, mint hobbi szerűen ülni a cikkek és könyvek fölött és szépen elsajátítani a testünk működését. Hallani sem akartam semmiféle gyógyszeres kezelésről. Megismerkedtem azzal miért fontos a fehérje, és a szénhidrát. Hol és miként hasznosul, vagy raktározódik. Mi az inzulin, és hogyan hat az az éhségérzetre, zsír raktározásra, vércukor szintre és még sorolhatnám. Azt is megtanultam miért fontos a reggeli, miért és mit érdemes enni a különböző étkezésekkor, valamint ha nem úgy cselekszem, annak mi a következménye. Például megérttem miért nem érdemes enni lefekvés előtt, mi játszódik le a testben, így már magamtól nem teszem, az én döntésem, nem pedig valaki azt mondta, ezért nekem azt követnem kell. Ha másképp cselekszem, az is az én döntésem alapja, és tudom hogy mit von maga után. Ilyen formában értettem meg a cukrot is. Hogy milyen haszontalan dolog az ember mindennapjaiban és hogy milyen hatással van a testünkre. Így anélkül, hogy bárki megtiltotta volna, vagy nekem kéne nemet mondanom, szépen kisétált az életemből a cukor használata, mint egy drog amivel nem szeretnék élni. Természetes módon nem fogyasztok cukrot, nem pedig tiltást követve. Így érdekes, ha megkóstolok valamilyen cukros süteményt, kifutok a világból milyen édes, pedig régen még csak édesnek sem mondtam volna. Elszoktak tőle az izlelőbimbóim.  Hasonló módon ismerkedtem meg a finomított szénhidráttal. Megértettem mi a különbség a lassan és gyorsan felszívódó szénhidrát között, és mekkora hazugság az, hogy ha valami barnakenyér az már egészséges. Megismerkedtem a gluténnal és a laktózzal, hogy mit művelnek a gyomromban, és miért érdemes kerülnöm őket. Ezáltal nagyrészt azt is megértettem mi mit jelent a doboz hátulján, és természetből fakadóan elolvasom. Tanulmányoztam az állati és növényi fehérjéket, a vegetáriánus, vegan, nyers étkezéseket. Kiműveltem magam vitaminokból és ásványi anyagokból. Milyen értékesek a szerveinknek a megfelelő működéshez. Megértettem mik azok az enzimek és azt is, mit tesz a testünkkel a sport (azon kívül hogy kalóriát éget). Tipikusan azzá az emberré váltam, akit hülyének néznek, hogy falevelet eszik fűszállal. De ez 5 év komoly tanulás eredménye. És az igazság az, hogy ha bárki megkérdezi mit miért teszek, arra van egy válaszom. Az én döntésem mind, és okkal teszem. Ebből fakadóan én nem hibáztatok senkit és semmit az engem körülvevő dolgok miatt. Ez az életforma megértette velem, hogy én kreálom a világom magam körül, és minden engem érintő dolog közvetve, vagy közvetlenül a saját döntéseim sorozata.

Sokszor hallgattam végig már embereket, akik ilyenkor állítják, hogy ez mekkora ostobaság, és hogy megvonunk magunktól minden finom dolgot és semmi öröm nincs az életünkben. Nevetségesek vagyunk, mert ő biztos benne, hogy a cukor nem is annyira rossz, hiszen ő jól van. Ennyivel támasztja alá az állítását, ami az adott pillanatban igaz, de muszáj messzebbre látnunk mint a következő egy méter, hiszen testünk romlása nem robbanás szerűen történik. Nem úgy, hogy megeszünk egy kanál cukrot és meghalunk. Minden népbetegség mögött rossz étkezés rejlik. Az össze cukorbetegség, magas vérnyomás és koleszterin, elhízás, depresszió és társaira az orvosok felírja szépen a gyógyszereket, és mellé azt ajánlja egyen több zöldséget, ne egyen cukrot, ne igyon alkoholt max vörösbort, ne dohányozzon, ötször egyen egy nap kisebb mennyiségeket, késő este ne egyen, ne fogyasszon gyorskaját, chipset, édességet, cukros üdítőt, ne igyon tejet, de igyon több vízet stb stb… Abban az esetben már helytálló az az étkezési forma, hiszen már beteg vagy, de ha még nem, akkor a boldogságtól való megvonás? Egy kényszer, ami nevetséges? Elgondolkodtató az is, ha az összes ilyen ételt el kellene hagyni betegség idején, akkor talán nem az az egyik fő okozója a betegségnek?

Nem vitatkozom soha. Nem akarok meggyőzni senkit, ez nem egy harc. Néha elmerengek azon, vajon mi lenne ha az össze finomított szénhidrátot és cukrot eltűntetnék a világból. Vajon mi lenne az emberek reakciója? Teljes megbolondulás… Ugyanakkor, ha az össze zöldséget tűntetnék el a világból, akkor káosz nem lenne…

Hogy vagyok most? 27 éves vagyok és az esetek 99%-ban 20-21 évesnek néznek. Ez fordítva volt elmondható amikor 20-21 voltam, aminek őszintén szólva akkor örültem, mert idősebbnek akartam tűnni, de egy idő után elkezdett aggasztani a dolog, hogy ebből az lesz, hogy 30 évesen 37-nek nézek ki. Akarom én azt? Minden bőrhibám eltűnt, minden. A hajam nem hullik, és elképesztően dús, valamint úgy nő mint a dudva. Elértem az elégedett testsúlyt és testképet. Nem fájt a fejem évek óta, maximum 10 percre ami a szomjúságot jelezte. Soha nem vagyok ágyban fekvő beteg, tele vagyok energiával, elképesztően aktív vagyok és nagyon pozitív.. Ez a tudatosság hihetetlen szabadságérzetet ad, hiszen nem tapogatok kétségbeesetten a sötétben valami biztos pontért. A körmeim csodásak és erősek, testápolót évente ha kétszer használok, mivel az elfogyasztott folyadékkal kellően hidratált vagyok. Az anyagcserém gond nélkül működik, a puffadás csak akkor jön elő, mikor olyat eszem ami nem túl előnyös. Tökéletesen alszom, és motivált vagyok folyamatosan. Még sorolhatnék ezer dolgot, de fölösleges. A legfontosabb, hogy az inzulinterheléseim jók, a pajzsmirigyem normálisan működik, mindez úgy, hogy egy szem gyógyszert sem vettem be. Nincsenek szabályok, senki nem tilt meg nekem semmit. Ha meg akarok enni egy krémest, megteszem, de ez ha félévente egyszer előfordul sokat mondok. Az igényeim mások lettek, más ízek hoznak lázba és nem sóvárgok péksütemények után. Ehetnék bármikor, de ha egyszer megtanulod, hogy valami mérgező ha kicsivel nagyobb mennyiségben fogyasztod, akkor egyszerűen csak nem kívánod többé.

A lényeg, hogy a kezembe vettem az életem, és 100%-ig elégedett vagyok az eredménnyel. Nem volt egy egyszerű eljutni erre az útra, számos esetben álltam tehetetlenül egy helyzet előtt, teljesen elkeseredve, hogy miért történik ez velem. Ettől függetlenül hittem abban, hogy a megoldás ott van, csak meg kell érteni. Most végre jó ösvényen járok és minden egyes kis szenvedés az ide vezető út során, csak segítette a haladásom.

Hálás vagyok az életemért, és azért is ahogy élem!

 

Az én életmódváltásom története 2016. II. helyezett: Zirstein Zita

Nyilvánvalóan sokféle aspektusból mutatkozhat be az ember, ebben az esetben az tűnt a legjobb választásnak, ha megosztom veletek annak a szörnyű eseménysorozatnak a történetét, aminek ugyanakkor életem legnagyobb pozitív változását köszönhetem

 

Pár éve még egyike voltam azoknak a fiataloknak, akik azt hiszik, hogy a betegség csak az időseket érinti, rájuk nem vonatkozik, ők örökké élnek. Egyszerre naiv és arrogáns hozzáállásom az életmódomon is egyértelműen látszott: éjszakázások, a sport mellőzése, na meg az egészségtelen étrend.

Nem kell a legrosszabbra gondolni, nem étkeztem minden nap gyorsétteremben, de ha a mai fejemmel visszaemlékszem arra, hogy miket ettem, komolyan megdöbbenek. Hogy bírt el a testem ennyi nutellás fehérkenyeret?

 

2013-ban minden megváltozott egy borzasztó diagnózisnak hála. Intermedier és posterior uveitist állapítottak meg nálam, egy gyógyíthatatlan és potenciálisan vaksághoz vezető autoimmun betegséget, ami tulajdonképpen csak egy másik (gyakran még rosszabb) betegség tünete.

Hosszadalmas vizsgálatok, rémisztő lehetőségek és számtalan elhalt reménysugár után, 3 év alatt sem sikerült megtalálni az uveitis kiváltó okát. Ekkorra már folyamatosan kellett szteroidokat és kemoterápiás gyógyszereket szednem, kivették az epehólyagomat, eltávolították az összes bölcsességfogamat, megállapították, hogy alulműködik a pajzsmirigyem és inzulinrezisztenciára is hajlamos vagyok.

Az orvosom szerint kizártak mindent, amit lehetett, ő látszólag le is zárta ennyivel, én szedtem a gyógyszereket, a szemem pedig nem javult. De nem tudtam beletörődni, hogy ez már mindig így lesz, nem hagytam magam eltántorítani (és itt az 'én' alatt tulajdonképpen a sziklaszilárd hátországomat, a családomat és a barátomat is értem).

Még az IR-gyanú környékén elkezdtem rendszeresen sportolni és tartani az IR-diéta fő irányelveit: viszlát egyszerű szénhidrátok és össze-vissza zabálás! Ez remek hatással volt az általános közérzetemre, a bőröm állapotára és állóképességemre, de a szemem állapotában égbekiáltó változást nem hozott.

Később egy ételintolerancia teszt eredményeit és több belgyógyász javaslatát ötvözve váltottam a glutén-, tej-, tojás- és kukoricamentes, IR-barát étrendre. Emellett aktívan foglalkozni kezdtem a lelki békém megtalálásával és a szorongásra hajlamos attitűdöm levetkőzésével is, hiszen egyértelművé vált, hogy a stressz minden tünetemet képes még erősebbé tenni.

Szerintem rengeteget fejlődtem, és habár még hosszú út áll előttem, büszke vagyok magamra.

Kialakítottam egy fenntartható étrendet, ami változatos, egészséges és mindig új kombinációk és receptek kitalálására ösztönöz. Minden nap biciklizek, jógázok és időnként úszni is eljárok.

Lassan, de biztosan megtanultam elfogadni a betegséget, a tényt, hogy megváltoztatott és megacélozott, megtanított egészségesen élni és figyelni magamra, a testem és a lelkem jelzéseire. Ráadásul (ironikus módon?) élesebben és tisztán látom, hogy mit szeretnék és mik a céljaim, mint valaha.

Pár hónapja csoda történt: egy kedves és hihetetlenül lelkiismeretes orvos ismerősünk átnézte az összes leletemet és megállapította, hogy valószínűleg Crohn-betegségem van. Kezelni kezdett, megerősített a diétázást illetően is, a szemem pedig végre köszöni, jól van.

Konkrétan még sosem volt ilyen jól. Tudom, hogy brutálisan hangzik, de szerintem ember még sosem örült ennyire Crohn-diagnózisnak.

Ennek hatására elkezdtem blogot írni. Szerettem volna megosztani mindazt, amit tanultam és mindazt, amit még fogok.

Bemutatni, hogy lehet élvezni is egy olyan életmódot és diétát, ami a legtöbb embert megijesztené.

Szerettem volna erőt adni másoknak, bátorítani, inspirálni, hátha együtt még könnyebb megtanulni élvezni az életet úgy, ahogy van."

 

 

Zita Zirstein

Az én életmódváltásom története 2016. I. helyezett: Bagolyné Szűcs Andrea

„ Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki nem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg”

 

Kitt- Katt program

 

A hatalmas vászonra lendületes mozdulattal kanyarítanám fel az almafa ágat, feketével, mély barnával árnyalnám, majd nekilátnék a háttér megfestésének. Aranyló, késő őszi, fakó sárgát választanék, meg akarnám festeni azt a fajta búcsúzását a nyárnak, amit már hetek, hónapok óta érezek a szívemben. A sötétzöld levelek széle is barnába kunkorodna, eltakarná a megbúvó piros almákat. A szüretelésre érett gyümölcsökből, amiket festeni szeretnék, tudom, hogy nem lenne semmi. Hiába akarnék én feszes héjú, csalogatóan lédús, egészségtől kicsattanó életerő bombákat festeni, olyan lenne mind, mint az életem mostanában, erőtlen, lendülettelen, kókadozó, töppedt.  Mivel nem vagyok festőművész, mások talán azzal vigasztalnának, hogy először meg kéne tanulnom bánni a színekkel és az ecsetekkel.  49 évesen sem reménytelen. De én tudom, hogy ha az lennék, sem ragyognának az almáim.   Picasso mondta egyszer, hogy a festőművésznek a festés olyan, mint másnak a naplóírás. Öregszem. Bár még egészséges vagyok, egyre fáradtabbnak érzem magam, lendülettelen lettem. Olyan vagyok, mintha a következő kép a sorozatban mindenképpen az lenne, hogy a fa, amin az almák csüngnek, lógatja az ágait.

Ez történt márciusban. Aztán a gödör alján megtapasztalt mélypont észre térített. Általános iskolás kislányom részt vett az egyik társa szülinapi buliján, ahol sok ismeretlen gyerek volt. Nála kisebbek is. Amikor érte mentem a többi anyukával még beszélgettünk egy csokorban. Az egyik kicsi, megkérdezte az én lánykámat: Melyik a te anyukád?  Lia rám mutatott. Az az öreg?  - kérdezte a kicsi. Lia bólintott és lesütötte a szemét.

Mélységes dühöt éreztem magamban a tehetetlenségem miatt. Hazaérve előkaptam egy lapot és nagy piros betűkkel jó vastag filctollal ráírtam: A fa nem szárad ki, hanem újra virágba borul. Fogok én még esővel megitatott, tápanyaggal megetetett, okosan megmetszett, életerős almákat festeni.

Elhessegettem magamban a feltörő emlékeket, a kudarcokat, hogy nem először próbálkozom és mindig hiába, hogy nincs kitartásom semmihez, hogy diéta idején az én testem kétségbeesett éhségsztrájkba kezd, és úgyis feladom. Hogy a mozgástól megfájdul a térdem, a zöldségektől puffad a hasam, hogy mindenre kifogást találok. Ha a családomnak elmesélném, hogy újra valami életmódprogramba akarok belevágni, előre kinevetnének.

Most valami egészen mást fogok csinálni. Olyat, amit előttem még senki. Valamit, ami igazán nekem való. Előkaptam egy üres papírlapot. Először leírtam, hogy milyen szeretnék lenni, mire vágyom: Könnyebb mozgásra, több energiára, szép arcszínre, szem alatti karikák eltűnésére, tiszta fejre, logikus gondolkodásra, megerősödő emberi kapcsolatokra stb.

A tükör elé álltam és azt mondtam magamnak, hogy ha teszek érte, mindez lehetséges. Aztán előkotortam a fejemben minden tudásomat arról, hogy mi az, amit egy ember megtehet az egészségéért. Ezeket kétfelé csoportosítottam, az egyik oszlopba az került, amit én örömmel megteszek ezek közül, a másikba az, amit utálok megtenni. Örömmel nyugtáztam, hogy egészen sok egészséges dolgot szeretek csinálni, csak nem teszem rendszeresen, amit pedig nem szeretek, arra tulajdonképpen képes lennék, ha hinnék az erőmben és a kitartásomban, mert megvan hozzá mindenem.

Tudom, hogy bárki más, másmilyen listát írt volna. Az a lényeg, hogy ez az én listám, azt fogom tenni, ami nekem jó. Úgy döntöttem, hogy naponta kiválasztok valamit azok közül a dolgok közül, amiket szívesen megteszek az egészségemért és heti hármat azok közül, amit nem szeretek, de tudom, hogy fontos. De még ezt az engedékeny programot is aggódással figyeltem, hogy képes leszek e tartani, ha simán csak az akaraterőmön múlik majd a siker.

Aztán történt valami. Találkoztam egy barátommal, aki túláradó lelkesedéssel mesélt arról, hogy nemrég értek haza Ausztriából és ő megmászta a legmagasabb hegycsúcsot a Dachstein -t.

  • De hát hogy csináltad? Az nagyon magas!
  • Te is meg tudnád, ha időnként megállnál fényképezni.

Ez a mondat aztán meghatározója lett az én életmódprogramomnak. Mindig is szerettem fényképezni. Azonnal megéreztem, hogy mit jelenthetett a magas hegy megmászásakor a fényképezőgép: szünetet, erőgyűjtést, a gyönyörködés adta pozitív érzések erejét. Kicsit kibújót, hogy ne kelljen lépést tartani a többiekkel, haladhasson mindenki a saját tempójában.

Már most az elején elmesélem, hogy nem hittem volna, hogy ez nekem majd ilyen nagyon jól működik.

Fényképezőgép a kézbe. „Igyál kakaót és fogd rá a nyuszira”- hangzott a régi reklám, „tegyél az egészségedért és fogd rá a fényképezőgépre”, így szólt az én szlogenem. Ha mozogni indultam nem húztam sportcipőt és szabadidőruhát. Sima hétköznapi ruha volt rajtam – persze nem tűsarok – és a fényképezőgépem a kezemben. A sétálás, gyaloglás többé nem volt céltalan, talán még másoknál is nyitottabb vagyok a világ szépségeire. Itt egy különleges fakéreg, ott egy szép virág, épült valami új a városban, vidám fiatalok serege, egy kedves kiskutya, az első tavaszi levélkék a fákon- mind nagyszerű fotós téma.  Elvittem a fényképező masinámat a fogorvoshoz is, hogy az asszisztens megörökítse, amint szépül, gyógyul a fogam és vele a mosolyom. Egészséges zöldségeket vásároltam a piacon, voltam egy lélekemelő koncerten, láttam egy jó filmet, mindent, de mindent megörökítettem. Nyitottam egy zárt blogot a neten magamnak, és naponta feltöltögettem a képeket: ezt tettem ma az egészségemért. Jó érzéssel nézegettem vissza a fotókat, erőt adott a másnapi változásokhoz. Az új, egészséges ételeimet is lefényképeztem, mellétettem a recepteket, hogy máskor is elkészíthessem majd. Annyira jól éreztem magam, hogy egészen megfeledkeztem arról, hogy most éppen életmódprogramot hajtok végre.

Megfigyeltem azt is, hogy milyen fontos az előrelátás, az életmódváltoztatás idején. Mert ugye, ha reggel kinyitod a hűtőt és nincs benne semmi egészséges, neked pedig 5 perc múlva indulni kell dolgozni, akkor bizony legördíted azt, amit éppen találsz. Ha úgy szervezed a napodat, hogy nem marad benne idő önmagad számára, akkor lehet, hogy a főnököd jó munkaerőnek tart és holnap még több feladattal megkínál, de te kimerült leszel és csalódott. Így aztán fényképezni kezdtem az előrelátásom bizonyítékait is a magam számára – pl. a család előző nap előkészített egészséges reggelijét, az előre leszervezett egészségépítő programokat igazoló belépőjegyeket, az egészséges befőttjeimet. Jó érzés volt, hogy ma teszek valamit a család egészséges holnapjáért.

A következő fotótémám azoknak a dolgoknak a megörökítése lett, ami megelégedést okoz nekem. Korábban végig rohantam minden napon, igyekeztem mindenhol megfelelni és dühöngtem azon, hogy senki nem segít, nem veszik észre, mennyi mindent csinálok. Igazából én sem álltam meg soha egy pillanatra sem, hogy örüljek annak, amit megtettem, megtehettem. De most elkezdtem lefényképezni a nagy kupac vasalt ruhákat, a finom, egészséges ebédeket, a gyerek gyönyörűen csillogó, tiszta haját, amiből épp az előbb szedegettem ki a serkéket, amiket az iskolából haza hozott, lefényképeztem a kreatív ajándékokat, amivel megleptük a családtagokat, takarítás után a lakást. Tudom, kicsit furcsa szokás és vicces. De minden este jóleső érzés volt nézegetni, hogy mennyi mindenre volt erőm, időm, mennyi hasznos, érdekes dolgot csinálhattam, milyen sok szépet láttam.

Aztán elkezdtem lefényképezni az örömet mások arcán. Korábban nem koncentráltam erre ennyire. A gyerekeimet a kiránduláson, a nagyszülők mosolyát, amikor az unokák az ölükbe bújtak, a kutyát, amikor a bot után szaladt, Liát, amikor felpróbálta az új ruhát vagy elmélyülten rajzolgatott. A férjem, amint a megmetszett fa alatt áll és örül a munkája gyümölcsének. Ezt is gyűjtöm ezután, a mosolyokat.

A család sokáig új hobbinak tartotta a dolgot, de nagyjából másfél hónap után elkezdték mondogatni, hogy „Mennyivel jobb nekünk anya, mióta Te így szeretsz fényképezni”

Elhatároztam, hogy nyilvánossá teszem a blogot. Végül is mit veszíthetek? Hátha van valaki a nagyvilágon, aki 50 évesen úgy érzi, hogy változtatna, ha tudná, hogy nincs egyedül.

Olyan oldalt szeretnék, ahol az emberek, akik kattintgatnak, fényképeznek, büszkén mutathatják meg másoknak, amit megtettek az egészségükért, elégedettségükért, még ha nem is nagy dolgok ezek. A csapat tagjai támogatják, bátorítják, lelkesítik, tanítják egymást.

Régebben is sokat hallottam, hogy legyek hálás azért, amim van, amit megtehetek. Most már végre tudok hálás lenni és szeretni az embereket.

Ma már nem csak egy faágat festenék le – ha tudnék festeni -, hanem egy nagy gyümölcsös kertet, sok életerős fával és hamvas, pirospozsgás, naponta egyre lédúsabbá és ízletesebbé váló almákkal.  A festményemen újra lendületesek lennének a vonalak, harsányak a zöldek, a narancssárgák, élet lüktetne bennük és erő.

 

Kitt katt program

 

Amit szívesen megteszek az egészségemért   

     

  • Finom ételeket eszem, ami akár egészséges is lehet
  • Sétálok napsütésben
  • Istennel sok időt töltök, tanulok Tőle, imádkozom
  • Hálás tudok lenni
  • pihenek, lustálkodom magazinokat lapozgatva
  • pozitív üzenetű filmeket nézek
  • Örülök a világ szépségeinek, fényképezek
  • Kellemes programokra –színház, táncverseny, kosármeccs megyek
  • Kifekszem az udvarra, ha süt a nap
  • este időben lefekszem
  • biciklizek
  • kirándulok, szép városok, kirándulóhelyek látnivalóit megnézem
  • zenét hallgatok
  • kreatív tevékenységet végzek, barkácsolok, kézimunkázom, alkotok
  • írok
  • újszerű ételeket is kipróbálok a hagyományosak mellett
  • virágokat ültetek, locsolgatom őket, örülök a szépségüknek
  • nyáron a medencében lubickolok
  • a hintaágyból figyelem a kismadarak életét, akik itt élnek nálunk és a természet szépségét.
  • a kádban illatgyertyás fürdőt veszek
  • hangszeren játszom, furulyán
  • beszélgetek a családtagjaimmal, és a gyerekeim párjaival mindenfélékről. Filozofálgatok.
  • süteményt sütni
  • tanulmányozni a diétákat, egészséges ételek receptjeit
  • főzni
  • főzőműsorokban egészséges ételek elkészítését megtanulni
  • utazásokat, kirándulásokat megszervezni
  • megismerni a közeli kirándulóhelyeket, látnivalókat
  • festményeket nézegetni

 

Amit nem szeretek megtenni, de szerintem fontos az egészségemért

 

  • fogorvoshoz megyek
  • szűrésre megyek
  • rendszeresen sétálok akár hidegben, esőben is
  • Sétán és biciklizésen kívül más testmozgást is végzek
  • barna kenyeret vagy más kevésbé kellemes ízű ételt is eszem
  • eleget alszom
  • kertészkedem, udvari munkát végzek
  • házimunkát végzek a belső megnyugtató rendért
  • fodrászhoz megyek
  • vásárolni megyek ruhaneműt
  • eleget iszom
  • tevékenyebben élek, nem ülök órákat a gép előtt
  • táncolok
  • úszom
  • sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok
  • beszélek valakivel a problémáimról, nehézségeimről
  • megbocsátás, a sérelmek elfelejtése, feldolgozása
  • oda figyelek a súlyomra
  • rendszeresebben foglalkozom a körmeimmel és a lábápolással
  • megoldást találni a kényelmetlen ágyra, a lakásban túl sok tárgyra, amit nehéz rendben tartani
  • nyitottabbá válni az emberek iránt
  • előrelátóbbnak lenni pl az egészséges étkezés megvalósítása miatt
  • rendet tartani
  • a családot jobban bevonni a családot, mint közösséget érintő feladatokba (Lilla!)
  • eleget inni
  • többet játszani
  • nehéz helyzetekben is bizakodóbbnak lenni
  • erősebb emberi kapcsolatokat kialakítani
  • tenni valamit másokért csupán adakozásból, könyörületességből, minden és személyes érdek nélkül

 

Az én Vállalásom a Kitt Katt programban

 

A dokumentálás nagyon fontos része a programnak, különösen azoknak a dolgoknak a dokumentálása, amiket utálsz megtenni.

Eddig visszatartott, hogy mit gondolnak mások, kinevetnek, leszólják a törekvéseimet, az igyekezetemet. De ha belegondolok, be kell látnom, hogy szenvedni,  - ha nem változtatok-  nem ők fognak. Magamért csinálom, nem értük.

Azt is tudatosítani kell magamban, hogy nem csak az a testmozgás, edzés, ha valaki szabadidőruhában, edzőcipőben mozog. Nem csak az, ha valaki hivatalosan elfogadott sportot űz, pl futás, úszás, atlétika, kosárlabda stb.

50 évesen én álruhában edzek. Nem körömcipőben, de egészen hétköznapi öltözetben. Csak én tudom egyedül, hogy amikor lelkesen sétálok, kirándulok, kertészkedem, akkor éppen a fittségemért, jó alakomért, erőnlétemért teszek

 

Mire vágyom?

 

  • Könnyebb mozgásra
  • Több energiára
  • Jobb közérzetre
  • Kellemetlenségek, fájdalmak nélküli életre
  • Szebb, egészségesebb arcszínre
  • A bőröm jobb állapotára
  • Jobb emésztésre, puffadás nélkül
  • Szem alatti karikák el tünésére
  • Dús, fényes hajra
  • Lepedékmentes nyelvre
  • Kellemes szájízre
  • Üde leheletre
  • Mozgékony, fájdalommentes ízületekre
  • Könnyű gyomorra
  • Tiszta fejre
  • Élénk memóriára
  • Éberségre egész nap
  • Könnyű beszédre, logikus gondolkodásra
  • Csillogó, tiszta tekintetre
  • Jóleső mozgásra
  • Szívósságra, rugalmasságra
  • Belső békességre
  • Nyugodt alvásra
  • Elég alvásra megszakítások nélkül
  • Csinos testre
  • Formás idomokra
  • Ruhákban fiatalosnak, csinosnak látsszak
  • Könnyű, lendületes járásra
  • Könnyű levegővételre
  • Örömteli együtt töltött időre másokkal
  • Könnyű fej és vállforgatásra
  • Örömteli, könnyed táncra
  • Kitartó, kifulladás nélküli mozgásra

 

Ezzel a programmal ezt el lehet érni!

 

Bagolyné Szűcs Andrea

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én életmódváltásom története 2016. pályázat eredményhirdetése, díjkiosztója

Évek óta tanakodunk azon, hogy az általunk szervezett előadások, szemináriumok, work shopok, illetve cikkeink, interjúink üzenetei eljutnak-e az emberekhez, és ha igen, vajon mihez kezdenek az információkkal, ezért 2016. őszén pályázatot írtunk ki.

 

Rengeteg pályamű érkezett Az én életmódváltásom története címmel kiírt pályázatra.  

Összesen 11 pályaművet találtunk érdemesnek a díjazásra, nagy harc volt a zsűriben, mindenki anyaoroszlánként védte a saját pályamű-védencét, ezért hosszú viták után  alakult ki a végső sorrend.

A kiválasztási szempontok a következő gondolatok mentén történtek: legyen mindenki számára hasznos és praktikus, legyen hosszútávon fenntartható, ne legyen túl költséges, ne kizárólag a testsúlyvesztést tartsa szem előtt, lehetőleg integrálódjon a program a szűkebb (család) és tágabb (baráti, munkahelyi) közösségbe, hogy ne legyen kirekesztve az életmódváltó, és végül legyen pozitív és sugározzon életörömöt.

A pályázat kiírásával egyidejűleg Rippel Ferenc, az Életmódváltó-csapat vezető coach-a elkezdett dolgozni Aranyosi Péter humoristával és Hajnal János színésszel, a Barátok közt tévésorozat egyik fiatal szereplőjével. Mindkettejük célja az életmódváltás, de más-más aspektusból, mint ahogyan azt a pályázat díjkiosztóján elmesélték. A felpörgetett életükhöz kívánnak egészség-mankókat kapni: Aranyosi Péter a tudatos és rendszeres mozgástól energikusabb lesz, Hajnal János a táplálkozása megváltoztatásával igazodik a hektikus forgatási felvételekhez, és színház próbarendhez, fellépésekhez.

A díjátadón a Nézőpontváltó Egyesület® szakmai vezetője, Dr. Borbényi Erika onkológus, a Semmelweis Egyetem főorvosa az életmódváltás fiziológiai; Dr. Tóthné Lacza Zsuzsanna, mellrák rehabilitációs szakember a szemléletváltás rehabilitációban betöltött szerepéről, és arról beszél, hogy sosincs késő; Dr. Darnói Tibor idegsebész, holisztikus orvos, a változtatás mentális kihívásairól; majd Dr. Somogyi Péter ortopéd szakorvos, a Sport Kórház osztályvezető főorvosa az életmódváltás leglátványosabb moduljának, a mozgás/sportnak megkezdése előtti teendőkre készít fel, és annak pozitív hatásairól beszél röviden.

 

Összegzésként elmondhatjuk, hogy igen, érdemes beszélnünk az életmódváltás eszközeiről, formáiról, praktikáiról, mert az emberekben él a változtatás vágya még akkor is, ha ez nem azonnal manifesztálódik valódi, a külvilág által látható változásban.

 

A változtatni akarás szikráját viszont mi, nézőpontváltásra buzdítók adjuk nekik, ami szerencsés esetben a motivációt lobbantja lángra az addig szunnyadó – punnyadó? - parázson.

 

Karácsonyig mind a 11 nyertes pályaművet közöljük teljes terjedelmében, változtatás nélkül.

 

A Nézőpontváltó® Egyesület szakemberi gárdájával azt kívánjuk a kíváncsi olvasónak, hogy merítsen és lopjon sok-sok ötletet, kövesse a bátor úttörőket, utánozza újonnan kialakult, egészségre törekvő szokásaikat!

 

Győztesünk, Bagolyné Szűcs Andrea „Kitt-katt” programjának blogját hamarosan megnyitjuk itt, az oldalon, lehet őt követni, csatlakozni hozzá!

Nem kell ahhoz más, csak egy kis nyitottság a világra, önmagunk szeretni akarása azért, hogy még sokáig legyünk ép- és egész-séges tagjai szűkebb és tágabb környezetünknek.

 

Köszönjük mindenkinek, aki megtisztelt minket azzal, hogy elküldte a saját személyes történetét!

Nagyszerű érzés volt olvasni azokat, mert ez egy remek visszajelzés számunkra, hogy van értelme a munkánknak még akkor is, ha nem folyamatosan látjuk az eredményét!

További sikeres, egész-séges, sz-épséges, új életet és 2017. évet kívánunk a mottónkkal:

 

Az egészség MINDEN, a minden EGÉSZSÉG nélkül semmi!

 

Sári Edina programvezető, Nézőpontváltó Egyesület®, elnök

 

 

Idézetek az első három (4) helyezett pályaműből:

 

I. helyezett: Bagolyné Szűcs Andrea, Kitt-katt program - a hobbival kiteljesedett életéért díjaztuk.

„Jó érzés volt, hogy ma teszek valamit a család egészséges holnapjáért.”  

 

II. helyezett: Zirstein Zita

„Lassan, de biztosan megtanultam elfogadni a betegséget, a tényt, hogy megváltoztatott és megacélozott, megtanított egészségesen élni és figyelni magamra, a testem és a lelkem jelzéseire.”

 

II. helyezett: Leisztner Réka

„A fókusz teljes mértékben a probléma megértésére és ahhoz tartozó tudatos életmódra került.” 

 

III. helyezett: Gárdonyi Andrea

„Legelőször is leszoktam a dohányzásról, ami abból állt, hogy egyszerűen letettem a cigit, majd utánanéztem a dolgoknak és egy éven belül aerobic sportedző, valamint Zumba Fitness Instructor lettem.”

 

Női Különdíj: Sebeők Sarolta

Mozdulj, Anyu! programja a zsűri szerint sokaknak segíthet a példaadásban, kitartásban

 

Férfi különdíj: Kovalovszky Zoltán

A zsűri szerint Zoltán azért (is) érdemel díjat, mert férfiként mer beszélni a váltásról és hallgat a feleségére

 

 

Életmódváltó beszélgetés Aranyosi Péterrel, avagy: mi a jó és a rossz, amitől csúfak leszünk?

– Miért vágtál bele első hívó szóra a Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta Életmódváltó programjába?

 

– Lelkiekben már felkészülőben voltam a megújulásra, hiszen a testem és lelkem szinte rákényszerített annak a felismerésére, hogy valamit változtatni kell az életemen, életmódomon.

Apró jelekből egy-két éve érzékelem, hogy tennem kell valamit az egészségem megőrzése érdekében, de hogy mit és hogyan kell, azt majd Rippel Ferenccel és az Életmódváltó csapattal kitaláljuk - tehát a megkeresés összeért az én elhatározásommal.

 

– Mi váltotta ki belőled a változtatás gondolatát?

 

– Egyszerűen mondva: az elsúlyosodásom. Ami nemcsak fizikai elnehezülést jelent - mert a súlyomat azért szolid odafigyeléssel tartom (cukormentes üdítő, kevesebb édesség, főtt tészta) -, de érzem az enerváltságot, a belső és külső fizikai elsorvadást.

Az első találkozáskor megbeszéltem Ferivel, hogy napi húsz percet mozgok. Amikor elkezdtem azt a fajta szobabiciklizést, ami tőlem pillanatnyilag kitelik - tévézés közben, ami egyszerre munka és szórakozás is számomra, hiszen abból élek, hogy hírekre reflektál a lelkem és az agyam –, akkor érzem, hogy az a húsz perc is valamit felszabadít a testemben, a belső szerveim szinte megkönnyebbülnek a mozgástól.

Azt érzem, hogy bár fáradtabb vagyok az edzés végére, de belül mégis, szinte mintha fellélegezne a testem, annyira jótékony hatással van rám ez a csekély mértékű mozgás is.

 

– Mik azok a csapdahelyzetek az életedben, amikbe öntudatlanul, de folyamatosan belesétálsz?

 

– Egyrészt a negyvennégy éve begyakorolt, megtanult szokásrendszerem, a másik a mostani humorista-cigányéletből fakadó ezerfelé szakadása a hivatásomnak és a családi életemnek.

A rosszul begyakorolt étkezési szokásokról azért hallottam ám sok-sok előadást, és abszolút tisztában is vagyok vele, mi a jó és a rossz, amitől csúfak leszünk.

Azt is tudom, hogy negyven felett kevesebbet és mást kell enni, mint addig, de ez úgy megy a hétköznapokban, hogy a könnyebb megoldást részesítem előnyben, mert az gyorsabb.

Másrészt nincs kiegyensúlyozott életem, nincs rendszeresség az életemben, folyamatosan nem találkozom rendszeresen a családommal, akik egyébként kifejezetten jól viselik a helyzetet, viszont én pontosan tudom, hogy azok az idők, amiket most nem töltök a feleségemmel, a fiaimmal, azok sosem jönnek már vissza, visszafordíthatatlanul a múltba süllyednek.

De hát, most megy a szekér, most alapozom az életünket, és nem titok, imádom is azt, amit csinálok!

A munkámban viszont már történt egy nagy változás, amit én kértem és én írtam le tudatosan: hogy mikor és mennyit akarok szabadságon lenni, sőt, most azt forgatom a fejemben, hogy a komplett jövő júliust kiveszem szabadságra és csak a családomnak és a kedvelt időtöltéseimnek élek az idő alatt.

A feleségem nagyon vigyáz rám, reformételeket főz, becsempészi az étkezésbe az általam még nem annyira ismert, esetleg idegenebb ízeket, de én ennek örülök, hiszen ezzel nyitott kapukat dönget.

Az is lehet, hogy fejemben lévő vészcsengő is ennek hatására szólalt meg.

Édesítőszereket használ cukorpótlásra, bulgurt, hajdinát, kölest eszünk rizs és tészta helyett, de viccesen azt szoktam mondani, hogy nagyon szívesen megeszem a müzlis akármit reggelire, ha utána megehetem a császárszalonnámat.

Úgy vagyok vele, ha elém rakják, megeszem az újdonságokat. Nincsen semmifajta viszolygásom, ellenérzésem, egyszerűen csak a mindennapok rohanásában elérhetőbbek számomra a hétköznapi, mindenhol felkínált ételek.

Tehát a feleségem kitartóan próbálkozik, hogy átállítsa az étkezésünket, és én ezért nagyon hálás vagyok neki.

 

– Egyik kisfiad sikeres sportoló, ez biztosan megdobogtatja édesapai szívedet, de vajon motivál-e az életmódváltásra?

 

- Kicsit, bár én inkább lelkesen szurkolok neki, mert tizenhárom évesen a korosztályos vízilabda válogatott tagja, vele én már hiába is akarnám, nem vehetem fel a versenyt, például azért, mert én úszni sem tudok.

Én magamért szeretnék változtatni, és nemcsak a súlyom, meg a fizikai jóllétem miatt, hanem a mentális eltunyulásom ellen is. Na, meg persze azért, mert ha egészséges vagyok, akkor hosszabb minőségi időt tölthetek a családommal

Az életmódváltás azzal is jár, hogy kicsit visszaveszek a tempóból, és megpróbálok szervezettebben élni. Megfogadtam, hogy nem ugrom azonnal ezerfelé ezerféle dologba kapva – divatos szóval élve multitaskingolva -, mert a posta, a mosógép, a telefon megvárja, amíg végzek az előző tevékenységgel.

Egyre inkább azt érzem, hogy többet ér, és több feladatot is el tudok végezni, ha néha kimenőt adva magamnak, otthon videózom és kikapcsolódva feltöltődöm, mintha rohangálnék összevissza, tehát elfogadtam, hogy úgysem tudok mindent egyszerre elintézni.

 

– Milyen volt Rippel Ferenc életmódtrénerrel - azóta egészségmentoroddal - való első, szakmai találkozásod?

 

– Először a saját példáján keresztül elmondta, hogy az ő elsúlyosodása hogyan történt. Nemcsak a fizikai, hanem annak lelki aspektusairól is beszélt, arról, hogyan döbbent rá, hogy azon a vágányon, amin fut, a vesztébe rohan.

Megismertetett a paleoketogén étrend alapjaival, mert nálam először az étkezést kell átállítani, majd azután lehet elkezdeni erőteljesebben mozogni, hogy az ízületek, porcok ne sérüljenek meg.

Tehát ez egy lassú, hosszú folyamat lesz, amint a neve is sugallja: az életem módját, hogyanját, napi rutinomat, szokásaimat fogom megváltoztatni.

Ez nagyon egybecseng a mostani életérzésemmel, ezért az élet minden területén próbálom ezt a lassulást, a saját magammal töltött időt beépíteni a mindennapi mókuskerékbe.

Az ezt akadályozó, életvitelemből fakadó nehézségeken - mint időhiány, a fellépések az ország legkülönbözőbb részén való összehangolása a családi élettel - változtatok kisebb, de biztosabb lépésekben.

Másként állok önmagamhoz, és a családommal is éreztetem, hogy a velük töltött idő a legértékesebb dolog az életemben, és azért teszek meg mindent, hogy megőrizzem az egészségemet, és megelőzzem a helytelen életmódból eredő betegségek kialakulását.

Amikor a gyerekeknek csomagolom az uzsonnát, és viszem őket edzésre, közben megy a mosógép, fülemen a telefon, mert fellépésre hívnak, de közben a bevásárló listát is körmölöm, szóval akkor nem egyszerű még úgy főznöm is, hogy azután bedobozoljak magamnak egész napra, hogy ha megéhezem, ne essek be az első piacon lévő kifőzdébe egy jó kis káposztás cvekedlire, de megpróbálom.  

 

– Te, aki fejben – ami a legfontosabb - már ráléptél a változás útjára, mivel tudnád motiválni azt az olvasót, aki még mindig tamáskodik: „persze, ő híres ember, neki könnyű, hiába mondja, nekem úgysem menne!”?

 

– Leszögezem, hogy annak sok értelmét nem látom, hogy félévente csodafogyókúrába kezdjünk, mert ami lemegy, az szinte azonnal vissza is jön. Annál már többet rontottunk el magunkon, minthogy azt fél év alatt rendbe tudjuk tenni – ráadásul nagy szenvedések és lemondások árán.

Annál már több kell, bár magamon is látom, hogy milyen nehéz nap nap után reggeltől késő estig dolgozni, utána még nekiállni mosni, takarítani, vásárolni, egészségeset főzni, mozogni, minőségi időt a családdal tölteni, és még mentálisan kikapcsolódni is, hiszen sokszor csak arra van igényem, hogy bezuhanjak az ágyba, és másnap elölről indítsam a verklit.

Azt javaslom, először lépésről-lépésre menjenek végig azon, hogy a jelenlegi életükben mi az, amit el tudnak engedni. Mi az, ami nem annyira kell, és mi az, ami viszont fontos, mert muszáj, hogy megmaradjon. Utána gondolják végig, hogyan tudják az énidejüket a lehető legoptimálisabban felhasználni, hogy azután feltöltődve és önmagukból a lehető legjobbat adni képesen tudjanak élni, közreműködni a családban, a munkahelyükön.

Amit viszont el kell fogadni, az az, hogy kész receptek nincsenek, mindenkinek saját magának kell kialakítania azt a stratégiát, hogy ezt hogyan csinálja a mindennapokban, és azzal hogyan fogja elérni a célját, ami minden emberben közös: az örömteli, aktív és mégis hatékonyan működő, egészséges életet.

 

Sári Edina

 

 

 

Csak el ne sodorjon az ár! - Ónodi Eszter rajtol a Budapest Maratonon

Vasárnap élete első futóversenyén áll rajthoz a Jászai Mari-díjas Ónodi Eszter, aki a 31. SPAR Budapest Maraton® Fesztiválon a 10 kilométerbe „csap bele”.

A Katona József Színház művészében ezzel kapcsolatban ugyan akadnak még kérdőjelek, azonban nagyon lelkesen várja a rajtot, mint ahogy azt a mai sajtótájékoztatón elmondta.
- Mindössze két hete érkezett a felkérés a versenyre, de szerencsére a sport az elmúlt években szerves részévé vált az életemnek – jegyezte meg Eszter, aki amióta a nagysikerű Aglaja című filmjében cirkuszi mutatványosként zsonglőrködött, még jobban odafigyel életmódjára. Mint fogalmazott, fut, tornázik, és amikor csak teheti, kerékpáron közlekedik. Nem véletlen a tudatosság ezen a területen, hiszen mindennapi munkája során is nélkülözhetetlen számára a megfelelő állóképesség. Noha heti 3-4 alkalommal biztosan mozog valamit, saját futóteljesítményével kapcsolatosan igencsak visszafogottan nyilatkozott.

- A tempóm miatt egyelőre nem is nevezném futásnak, inkább csak kocogás ez, igaz, így hosszabb távon is bírom. 40-50 perc megállás nélkül nem okoz gondot, és nemrég önmagam tesztelése végett megcsináltam két szigetkört is. Mármint egymás után, pihenő nélkül. A megszokott iramomban holtpont nélkül értem a végére, így némiképp megnyugodtam, hogy nem légből kapott a vállalásom a versenyre – fogalmazott.

Az élete első futóversenyére készülő művésznő még sosem futott aszfalton, így még ő maga sem tudja, lábai hogyan fogják bírni a keményebb talajviszonyokat. Magyarázatképpen hozzátette: elsősorban terepen, a Balatonon, olykor a Városligetben zajlanak az edzései. Eszter nem fogalmazott meg maga előtt komoly célokat most vasárnapra. Elsősorban szeretne célba érni, méghozzá úgy, hogy élvezni is tudja a 10 kilométert.
 
- Arra kell vigyáznom, hogy ne sodorjon el az ár, hiszen nyilván rengetegen sokkal gyorsabban fognak futni, mint én. Természetesen a végére én is tervezek egy hosszabb sprintet, de a táv jó részében a saját tempómra kell koncentrálnom – avatott be a részletekbe a művésznő, aki egyelőre még nem tudja, hogy a várható hidegebb idő miatt milyen ruhákban fog rajthoz állni a Városligetben. Ónodi Eszter a margitszigeti emlékekből szeretne erőt meríteni a versenyre, és reméli, hogy a hangulat a helyszínen át fogja segíteni a nehezebb pillanatokon. Azt mondták több tízezer ember lesz az útvonal mellett, remélem nekem is fognak néhányan szurkolni – fűzte hozzá végül.

 

 

 

www.futanet.hu

Éjfélkor lezárult "Az én életmódváltásom" című pályázat

2016. szeptember 25-én 24.00 órakor lezárult Az én életmódváltásom története címmel kiírt pályázatunk.

Köszönjük mindenkinek, aki elküldte a történetét, amelyeket az eredményhirdetés után folyamatosan feltöltünk majd ide, a Nézőpontváltó honlapjára, az Életmódváltó Sebességváltójába.

A zsűri olvasni kezd, de már most látjuk, nehéz helyzetben leszünk, amikor rangsorolni kell, hiszen mindenki nyertes, aki a változtatás nehéz terepére merészkedett és szembenézett először önmagával, majd a kihívással, és legyőzve sajátmagát helyezi új alapokra az életét.

Köszönjük pályázóink bizalmát!

A nyerteseket az általuk megadott ímélcímen értesítjük.

 

Nézőpontváltó csapat

 

PÁLYÁZAT! PÁLYÁZAT! PÁLYÁZAT! - Az én életmódváltásom története

A Nézőpontváltó® Egyesület, amelynek célja a figyelemfelhívás az egészségtudatos életvezetésre - ezen belül a rákszűréseken való részvétel fontosságára, amely a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés egyik legfontosabb eleme - pályázatot ír ki

 

Az én életmódváltásom története címmel

a szemléletváltásról magánszemélyek részére, amely magában foglalja a  

 

  • a teljes értékű táplálkozásra való áttérésről,
  • a mozgás- és sporttevékenység elkezdéséről,
  • a testtudat kialakulásáról,
  • a gondolkodásmód megváltozásáról-megváltoztatásáról,
  • ezek nehézségeiről, és
  • az elért eredményekről, ezen kívül
  • az új, a pályázó számára ideális életmód fenntarthatóságának biztosítékairól szóló beszámolót, és
  • arról, mennyiben változtatta meg emberi viszonyait az egészséges életmódra való áttérés.

 

Olyan pályázók jelentkezését várjuk, akik önként, saját elhatározásból, vagy baráti, családi ösztönzésre fogtak bele az életmódváltásba, illetve betegség miatt orvosi javallatra kezdték megváltoztatni az egészségükre ártalmas szokásaik felszámolását és átalakítását.

 

A pályázat témája lehet:

- új szokásrendszer kialakítása testi-lelki-szellemi vonatkozásban a mindennapokban,

- a család bevonása az új életmódba,

- segítő csoportokra való rátalálás (edzőterem, futóközösség, FB-csoport, stb.)

- személyes inspiráló és motiváló támogató megtalálása

 

A pályázat beadási határideje: 2016. szeptember 25. éjfél

 

Beküldési cím: a pályázatot az nezopontvalto@gmail.com ímélcímre várjuk.

 

Fődíj: egy darab levendulaszínű SONY DSC-W830 típusú fényképezőgép

 

Különdíj női pályázó részére: egy darab sportmelltartó az Anita Hungária Kft. felajánlásával

 

Különdíj férfi pályázó részére: 1 órás személyes konzultáció Rippel Ferenc világrekorder artistaművésszel, életmód coach-csal.

 

A zsűri elnökei a Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta® Életmódváltó csapatának tagjai, Rippel Ferenc, artistaművész, életmód coach, és Csere Erzsébet személyi edző és gasztro-coach; tagjai a Nézőpontváltó® Egyesület alapító tagjai, ezen kívül egészségnagykövetei: Kern András, Elisa Bliss és Gáspár Kata.

 

A pályázó hozzájárul, hogy a pályamunkája megjelenjen a Nézőpontváltó® Egyesület honlapján, és egyéb kommunikációs felületein.

 

 

 

További információk a programról: www.nezopontvalto.hu; www.facebook.com/Nézőpontváltó Egyesület

Iratkozzon fel hírlevelünkre!