Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Szeptembertől a Kultúrbrigád vezeti az Átriumot

2017 decemberében lesz öt éve, hogy megnyitotta a kapuit a Margit körúton az Átrium Film-Színház, a leginkább talán Május 1. moziként ismertté vált épületben. A 2017/2018-as évadban megújul az intézmény, szeptembertől a színházban öt éve dolgozó Kultúrbrigád veszi át a színház vezetését.

Az Átrium profilja hasonló marad az elmúlt években kialakulthoz, az állandó jelleggel itt dolgozó társulatok nagy részével tovább folytatódik a közös munka, vagyis a Pintér Béla és Társulata, a Lepkegyűjtő Produkció, valamint a Budapesti Operettszínház továbbra is fontos művészeti és stratégiai partnere marad a színháznak. A színház elsődleges célja szórakoztató, de társadalmi szempontból érzékeny és érzékletes, művészi értelemben tartalmas, összetett előadásokat tárni a közönség elé.

A következő évad első felében két, a Kultúrbrigád produkciójában készülő előadást mutatnak be, mindkettő ősbemutató. Elsőként októberben Alföldi Róbert rendezésében Rainer Werner Fassbinder: A félelem megeszi a lelket című filmjének színpadi adaptációja lesz látható, Hernádi Judit, Bányai Kelemen Barna, Parti Nóra, Bercsényi Péter, Mihályfi Balázs és Szatory Dávid szereplésével. Az 1974-es, világsikerű német filmből készült darab egy német asszony és egy arab bevándorló kapcsolatának történetét meséli el. A másik bemutatót, amelynek munkacíme Vendetta, Bodó Viktor írja és rendezi, akinek ez lesz a következő évadban az egyetlen magyarországi munkája. A most születő darab egy színházi társulat, egy pályázat és a politika viszonyáról szól, en­nek főbb szerepeiben Lukáts Andort, Molnár Piroskát, Gyabronka Józsefet, Lázár Katit láthatják a nézők, de elég sok meglepetést is ígér a produkció, amely február közepén kerül színpadra. Ugyancsak februári bemutató lesz George Orwell: 1984 című re­gé­nyé­nek új adaptációja, amelyet a Lepkegyűjtő Produkció készít, Horgas Ádám ren­de­zésében, Bereczki Zoltán főszereplésével és a k2 Színház színészeivel.

2017 szeptemberétől széles körű, kiterjedt ifjúsági színházi nevelési programot is kínál az Átrium. Egyrészt tovább játssza és új bemutatókkal szélesíti az elsősorban középiskolások és felsőoktatásban részt vevő fiatal felnőttek számára programokat készítő Mentőcsónak Egység repertoárját. A nagy sikerű, többszörös díjnyertes Szociopoly és a Menekülj okosan! mellé az évad második felében új, interaktív, társasjáték jellegű előadás jön létre Fábián Gábor művészeti irányításával, Schnábel Zita rendezésében, Mentortársas címmel. Előtte, 2017 novemberétől Gimesi Dóra: A vezér című Lorenzaccio-feldolgozása mutatkozik be a Jurányi Mentőcsónak-termében, Pass Andrea rendezésében.

Az Átrium a színház határterületeiről és a kisebb korosztályokról nem megfeledkezve zenei nevelési programokat is tervez: az óvodások és kisiskolások számára Farkasházi Réka és a Tintanyúl zenekar, a felső tagozatosok és a középiskolások számára a Buda­pest Jazz Orchestra bigbandje mutat be beavató koncerteket, ezek célja a legfia­ta­labbakkal is megismertetni és megszerettetni a muzsika és a hangszeres zene világát, érzését és örömét.

Természetesen műsoron maradnak azok az előadások is, amelyeket évek óta nagy sikerrel és közönségérdeklődéssel játszik az Átrium, például a Parasztopera, a BÁRKIBÁRMIKOR, Az Őrült Nők Ketrece, az Igenis, miniszterelnök úr!, a színház nyitó­előadásaként bemutatott Vaknyugat, a Pillanatfelvétel, Molnár Ferenc: Egy, kettő, három című vígjátéka vagy az Operettszínház Nők az idegösszeomlás szélén című musicalje, és műsoron lesz a Sirály, a Duda Éva Társulat és az Operettszínház ko­produkciójaként bemutatott Frida, a Makbett, A Soha Vissza Nem Térő és az Át­rium­klorid is visszatér. Ezek mellett az Átriumban újként kerül műsorra a jövő évadban Vidovszky György rendezésében a Bárka Színház majdnem húsz éve kapcsán Tasnádi István és a Majdnem Színház csapata által írt Majdnem 20 című előadás az Ördögkatlan produkciójában, illetve decembertől a Kiscsillag zenekar Semmi kon­fe­ren­cia című zenés színházi estje. Az Átriumba költözik Krizsó Szilvia beszélgetős sorozata is.

Egész évben képzőművészeti kiállítóhelyként működik majd a tervek szerint az Átrium galériája, amelynek programját művészeti tanácsadóként Alföldi Róbert állítja össze.

Az üzemeltetőváltással megtörténik a színház műszaki parkjának és villamoskábeleinek cseréje, illetve sor kerül a hátsó, kiszolgáló helyiségek részleges felújítására is. Mindez, ahogy maga az évad is a színházat kedvelő és támogatni, segíteni akaró magánbefektetők bevonásával valósul meg, többféle konstrukcióban.

A sajtótájékoztatón Koch Andrea ügyvezető bemutatta a színház új vezetőit, Ugrai István intendánst, Zsedényi Balázs operatív menedzsert és Nyulassy Attila technikai menedzsert, majd Alföldi Róbert és Horgas Ádám rendezők, Borbély László (Operettszínház), Molnár Zsolt (Clavis Irodalmi Ügynökség), Kollmann Gábor (Budapest Jazz Orchestra), Földes Eszter és Lovasi András (Kiscsillag), Krizsó Szilvia, Inhaizer Gyula (Pintér Béla és Társulata), Pass Andrea (Mentőcsónak) ismertették az Átriummal közösen készülő projekteket. A Kultúrbrigád köszönetet mondott Magács Lászlónak, a színházat eddig üzemeltető Angolnyelvű Színház KHA vezetőjének az elmúlt öt év közös munkájáért és a zökkenőmentes átmenet biztosításáért.

 

 

További információ, előadások: http://kulturbrigad.hu/

Remek nyitány a Dunán: kirándulás+kultúra+művészet

A Duna hullámain ringatózva érkezhet ezentúl a közönség a budapesti zene, tánc- és színház fellegváraiba, hiszen április 25-től kiköt a menetrend szerinti kishajó az új Müpa–Nemzeti Színház hajóállomáson.

Az új hajóállomás ünnepélyes átadásán Káel Csaba, az intézmény vezérigazgatója kiemelte: nagy sikernek tartja, hogy az elmúlt 12 évben a Müpa nem csupán a főváros
emblematikus kulturális intézményévé, de valódi, jól megközelíthető, a nézők és az ide
érkező művészek által is kedvelt, pezsgő találkozóhellyé vált.

A D11-es és a D12-es hajójárattal Újpesttől és a Rómaifürdőtől, immár meghosszabbított
útvonalon, a Müpa – Nemzeti Színház kikötőig lehet utazni. Az új hajóállomás ünnepélyes
átadásán Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes hangsúlyozta a fejlesztés szimbolikus értékét: „Egy ilyen utazás – miközben Budapest csodálatos panorámájában gyönyörködhetnek a hajó fedélzetéről – remek nyitány az ezt követő kulturális élményhez”.

Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója felidézte: amikor a Müpa elkészült, sokan feltették a kérdést, nincs-e túlságosan messze a városközponttól, ám az elmúlt 12 évben a Müpa a város szerves részévé vált és az intézmény rengeteget tett és tesz azért, hogy egy új kulturális városközpont alakuljon ki a vonzáskörzetében.

„Magyarország egyik legmodernebb kulturális intézményeként az innováció és sokszínűség
mellett a megközelíthetőség is fontos érték – a szó legszorosabb és átvitt értelmében is”
mondta el Káel Csaba, kiemelve, hogy a Müpa az új kikötőnek köszönhetően most már
nemcsak sínen és közúton, de hajójárattal is elérhető, sőt a tervek szerint a közeljövőben
egy Bubi-állomással gazdagodik a kerület, a kerékpárosok legnagyobb örömére.

Dr. Dabóczi Kálmán a BKK vezérigazgatója példaértékűnek nevezte a Müpa, a Nemzeti
Színház, a Fővárosi Önkormányzat, a BKK és a BKV együttműködését, amelynek
eredményeképpen létrejöhetett az új kikötő és bővülhet a szolgáltatás.

A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója Budapest legszebb közösségi közlekedési útvonalának nevezve a Dunát, Bolla Tibor, a BKV Zrt. elnök-vezérigazgatója pedig emlékeztetett arra: öt éve indult újra a menetrend szerinti közösségi közlekedés a Dunán és naponta mintegy kétezren veszik igénybe a D11-es és a D12-es hajójáratot.

Az új Müpa – Nemzeti Színház hajóállomásra április 25-én érkezett meg az első hajó, az
ünnepélyes megnyitót követően a hét minden napján menetrend szerinti járatokkal
érkezhetnek a látogatók.

 

A Müpa Magyarország egyik legismertebb kulturális márkája és egyik legmodernebb kulturális intézménye, amely egyedülálló módon fogja össze a különböző művészeti ágakat:

- helyet ad komoly- kortárs, könnyű-, jazz- és világzenének, operának, új cirkusznak, táncnak,

- irodalomnak, filmnek egyaránt.

A Müpát 2005-ben azért hívták életre, hogy magas színvonalú, minőségi kulturális eseményeket nyújtson széles és igen változatos közönség számára különböző műfajokban.

Az intézmény alapvető feladata - a hazai és európai művészeti hagyományok tiszteletben tartásával - az új irányok és irányzatok bemutatása és közérthetővé tétele, úgy az ínyenc, mint a szélesebb közönség számára is befogadható, magas szintű élmény megteremtése.

A Müpa a hazai és nemzetközi élvonalba tartozó művészek előadásain túl új művek létrehozását kezdeményezi és támogatja. Kiemelt szerepet játszik a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolásában, a hazai kulturális célok megvalósításában, illetve a magyar előadóművészek nemzetközi megismertetésében.

Tevékenysége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a jövő nemzedékének fiataljai is egyre
szélesebb körben váljanak tudatos kultúrafogyasztó felnőttekké. Mindezt inspiráló,
párbeszédet generáló, kérdéseket felvető művészeti eseményekkel és szolgáltatásokkal, az élményre, kreativitásra és interakcióra építő újszerű programok bemutatásával teszi.

 

Az esélyegyenlőség érdekében

A Müpába a kerekesszékes vendégeink számára is biztosított az akadálymentes bejutás, ugyanakkor a Müpa melletti új BKK-hajóállomás jelenleg nem akadálymentes.

http://www.bkk.hu/akadalymentesen-budapesten/

 

Kerekesszékes látogatóink a számukra fenntartott helyek erejéig előzetesen (legkésőbb az adott előadás előtt egy héttel) ingyenes belépőjegyet igényelhetnek jegypénztárunknál a jegypenztar@mupa.hu címen.

Kísérőjük – amennyiben a férőhelyek száma még engedi – az adott koncert jegyárainak legalacsonyabb kategóriájában válthat a pótszékre jegyet. A kerekesszékes jegy az előadás kezdete előtt egy órával vehető át személyesen a Müpa jegypénztárában.

 

Visz Major – avagy az Örkény Színház a Városmajorba ment

A nézőtér és környékének korszerűsítése és teljes felújítása érdekében az Örkény Színház társulata az évad végéig (2017. május 24.) a Városmajori Szabadtéri Színpadra költözött.

 

Az eleinte április elsejei tréfának beillő búcsúzásra és költözésre meghívták a színház pártolói tagságát és a sajtó képviselőit, akiknek Mácsai Pál igazgatón kívül a kerület polgármestere, Vattamány Zsolt, ezen kívül Bagdy Gábor, a pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettes és Bán Teodóra, a Szabadtér Színház vezetője - aki felajánlotta a játszóhelyét az Örkény Színháznak- mesélték el a felújítási projekt minden kulisszatitkát.
 

A nézőtér felújításával helyreállítják az eredeti alaprajz alapján tervezett épületet, új világítási karzatot építenek, hangterelő felületekkel javítanak az akusztikán, hogy a karzat alatt ülők is jól hallhassák a színpadon elhangzottakat. A széksorok közötti távolságot is növelik, amelynek kicsik és nagyok egyaránt örülnek. A nagyok azért, mert kényelmesen elférnek, a kicsik derekát pedig nem rugdossák tovább a fészkelődő nagyok. 

 

Vincze Krisztián építésztervező a színházépület fizikai akadálymentesítésével kapcsolatban elmondta, hogy:  „A teljes akadálymentesítésre jelen beruházás keretein belül nem tud sor kerülni.

Ennek oka egyrészt az épület geometriája, másrészt a beruházás célzott volta, de mindezek ellenére elindultunk egy úton, ami reményeink szerint a teljes akadálymentes kialakításhoz vezet majd.

 Terveink szerint ennek első lépcsőjeként a nézőtéri szinten kialakításra kerül egy akadálymentes wc-mosdó.

Így a mozgásukban korlátozottak a szünetekben ezt már tudják használni.

A nézőtérre való feljutást viszont - mint eddig is - a műszak segítségével tudjuk megoldani.

Az akadálymentesítés következő lépcsője lenne a belső udvarban kialakított akadálymentes felvonó kialakítása.

Ezt szeretnénk összekötni az udvar szintje és a hozzá képest szintben süllyesztett előcsarnok közötti lépcsőre felszerelt lépcsőjáró beépítésével.

Így a mozgásukban korlátozottak az épület udvari bejárati szintjét, a nézőtéri szintet az akadálymentes mosdóval, valamint az előcsarnok szintjét a büfével, meg tudják közelíteni.

Ettől függetlenül várjuk a mozgásukban korlátozott nézőinket a felújított színházban is.

A műszak támogatásával a bejutást biztosítjuk, a mosdó pedig már készen lesz” – mondta el érdeklődésünkre Vincze Krisztián építésztervező és Fülöp Krisztina belsőépítész, a felújítási projekt terveinek bemutatásakor.

 

 

 

Mácsai Pál azt is elmondta, hogy mivel szinte az egész repertoárt átvitték, ezért sok színház megirigyelte a felújítás alatti zavarmentes játéklehetőséget biztosító költözést, de amikor megmondta, mennyibe került az, hogy a közönségüket jól tartsák a visszaköltözésig, akkor az összeg hallatán lelohadt a kezdeti lelkesedés.

Az Örkény Színház a városmajori ideiglenes elhelyezést saját forrásból oldotta meg, és a nézőket egy az egyben ugyanaz a színpadkép fogadja majd, amit a Madách téren már megszoktak, köszönhetően a műszaki gárda munkatársainak, akik a színészeknek is akartak kedveskedni a megszokott játéktér létrehozásával.

 

A Városmajorba költözik a Bernhardi-ügy, az Anyám tyúkja (1 és 2), Az ügynök halála, az Azt meséld el, Pista!, a Csoda és Kósza, a Három nővér, a József és testvérei, a Liliomfi, a Macskajáték, a Mesél a bécsi erdő, a Tartuffe és a Tóték előadása.

Az Asbóth utcai Stúdióban fogják játszani a Diggerdrájver, az Emlékezés a régi szép időkre, a Kripli Mari, A Dohány utcai seriff és a Hit, szeretet, remény című, áprilisban bemutatásra kerülő darabokat. Április elejétől a következő évadig szünetel az Apátlanok, a Hamlet, A Sötétben Látó Tündér, A vihar és a Két néni, ha megindul előadása.  

 

 

A verőfényes, tavaszi délutánon a színház félhomályába burkolt pártolók és újságírók most megtapasztalhatják, hogy a színészek a legcsalogatóbb napsütésben is feketére festett falak között, mesterséges megvilágításban fáradoznak nem létező emberek nem létező sorsának bemutatásán, szép és értékes gondolatok közvetítésén és megmutatásán” – viccelődött Mácsai Pál, hogy azután mindezek ellentételezésére meghívhassa az egybegyűlteket, hogy egy közös kirándulás keretében együtt tekintsék meg az új játszóhelyet a Városmajorban.

 

Három békávé busz indult szubjektív városélmény-hallgatással egybekötve a Madách tértől.

Az elsőn Mácsai Pál igazgató, a másodikon Bíró Kriszta színművésznő, a harmadikon Csuja Imre színművész által elmeséltek alapján tekintett a fővárosra más szemmel a nagyérdemű utazóközönség.

 

 

 

A délután zárásaként a megérkezés után, a buszokon gurulós bőrönddel, táskákkal felszerelkezett teljes társulat a városmajori színpadon helyet foglalva válaszolt a nézők által feltett kérdésekre, ezzel mintegy felszentelve és megnyitva az új játszóhelyet.

 

Sári Edina

Hamar Zsolt lesz a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója

A Liszt Ferenc-díjas Hamar Zsolt zeneigazgatója, Herboly Domonkos pedig megbízott főigazgatója lesz a Nemzeti Filharmonikusoknak 2017. március 16-tól. A zenekar zeneigazgatói, majd főzeneigazgatói feladatait 1997-től haláláig Kocsis Zoltán látta el. Az új vezetés célja Kocsis örökségének továbbvitele és a zenekar erőteljesebb külföldi pozicionálása lesz.

 

Hamar Zsolt 1995-ben tűnt fel a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenyén, ahol 2. helyezést, illetve közönségdíjat nyert, majd 1996-ban a spanyolországi Cadaques-ben rendezett karmesterversenyen ismét második helyezést ért el. 1997-ben megnyerte a Portugál Rádió Nemzetközi Karmesterversenyét, 1999-ben pedig Trentóban a Nemzetközi Antonio Pedrotti Karmesterversenyt. 1997-től Kocsis Zoltán mellett a Nemzeti Filharmonikusok jogelődje, az Állami Hangversenyzenekar első állandó karmestere, 2000-től 2009-ig a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere és művészeti igazgatója volt. 2001 óta rendszeresen vezényel a Magyar Állami Operaházban. 2004-től 2007-ig az Orchestra Verdi Padova e del Veneto első karmestere volt, 2007-től 2012-ig a Zürichi Operaház állandó karmestere, majd 2012-től 2016-ig a Hesseni Állami Színházban főzeneigazgatóként dolgozott.

 

A Nemzeti Filharmonikusok új megbízott főigazgatója Herboly Domonkos lesz, aki ezt megelőzően a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek ügyvezetője volt. Ez utóbbi feladatkört mostantól Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok korábbi főigazgatója veszi át.

 

 

 

 

 

Maxim Rysanov és Hamar Zsolt a Nemzeti Filharmonikusokkal

 

A Nemzeti Filharmonikusok március 14-én a Zeneakadémián Maxim Risanov brácsaművész és Hamar Zsolt karmester vezényletével Liszt, Bartók és Kodály műveket adnak elő.  A Kodály Zoltán halálának ötvenedik évfordulójához a szerző emblematikus Páva-variációival kapcsolódó hangversenyen a 20. századi magyar zene „ősatyja”, Liszt Ferenc is képviselteti magát, azzal a sodró lendületű remekművel, amelyet Victor Hugo költeménye nyomán komponált, és amely a híres kozák szabadságarcosnak állít emléket. Bartók Béla utolsó alkotásának szólistája kapcsolódik a Liszt-mű hőséhez, hiszen ő is Ukrajnában született, igaz, háromszáznegyven évvel később, 1978-ban. A Londonban otthonra lelt Maxim Rysanov nemzedékének egyik legjobbja, Nagy-Britanniában több, fiatalok számára alapított rangos díjat kapott a 2000-es évek végén, és neves karmesterekkel, zenekarokkal, kamarapartnerekkel lépett már fel eddig is, illetve jegyez lelkes kritikákkal fogadott felvételeket, köztük egy Grammy-jelölt albumot is. Az Öt magyar népdalt a Budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának nyolcvanadik évfordulójára emelte ki Bartók a Húsz magyar népdal sorozatból, és ültette át zenekarra. Mint vallotta: „Népi dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb feladatoknak. Merem állítani, van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású eredeti mű megírása.” Másutt így fogalmazott a sorozattal kapcsolatban: „ezek a művek nem» feldolgozások«, hanem eredeti kompozíciók”, tehát megszólaltatásuk is igényes művészi feladat, de Hajnóczy Júlia már többször bizonyította ezzel a zenekarral is, hogy a stílus értő és jó ízléssel megáldott előadója. Horváth István szintén visszatérő vendég, többek között a Schönberg-operában és Strauss Daphnéjában üdvözölhettük őt a színpadon. Az est karmestere Hamar Zsolt, aki a Zeneakadémián a zeneszerzés szakot Petrovics Emil professzornál végezte el, tanulmányai utolsó évében felvette a karmesterképző szakot is, ahol Lukács Ervin és Gál Tamás voltak a tanárai. 1995 második helyezést ért el és közönségdíjat nyert a Magyar Televízió VIII. Nemzetközi Karmesterversenyén. 1995-től egy évig Vásáry Tamás mellett dolgozott és vezette a Magyar Rádió Ifjúsági Szimfonikus Zenekarát. Ugyancsak ebben az évben Lord Yehudi Menuhinnal dolgozott a Zene Világnapja Gála koncertjén, aki így nyilatkozott róla: “Az egyik legdinamikusabb, legprecízebb, legintelligensebb fiatal karmester, akit valaha hallottam.” 1997 őszén Kocsis Zoltán zeneigazgató javaslatára az akkor még Magyar Állami Hangversenyzenekar nevet viselő Nemzeti Filharmonikusok első állandó karmesterévé nevezték ki. 2000-től 2009-ig a pécsi Pannon Filharmonikusok főzeneigazgatója. Ezzel párhuzamosan 2001-től az Állami Operaház karmestereként is dolgozott.
2007-ben igen sikeresen debütált a zürichi Operaházban. Ezt követően számos előadást premiert és felújítást vezényelt itt állandó karmestereként. A 2012/2013-as szezontól kezdve a wiesbadeni Hessischen Staatstheaters főzeneigazgatója.
Mindezek mellett 2009 óta vendég professzor a Liszt Ferenc zeneművészeti Akadémia karmester szakán. 2003-ban Liszt Ferenc díjjal tüntették ki, majd 2006-ban elnyerte a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjét.

 

Liszt Ferenc (1811–1886) 6. szimfonikus költeménye, a Mazeppa a szerző a leginkább illusztratív jellegű zenekari műve. Egy fékevesztett, vad pusztai lovaglás megjelenítése, amely évtizedeken át foglalkoztatta, és amelynek zenei ötlete Liszt gyermekkorába, az 1826-os zongoraetűdök negyedik darabjáig vezethető vissza. A sorozat 1837-9-es átdolgozásában (Nagy etűdök) a d-moll mű még mindig cím nélkül látott napvilágot, majd 1840-ben Liszt ezt kiemelte a ciklusból és Victor Hugo Mazeppa című verséhez igazítva a költőnek ajánlotta. A darab újabb változata 1851-ben helyet kapott a Transzcendens etűdökben (no.4), és Liszt ugyanekkor szimfonikus költeményt is komponált az etűd zenei anyagának felhasználásával.
A költői program hátterében valós személy, Ivan Sztyepanovics Mazépa története áll. A 17. századi ukrán nemest egy asszony megrontásáért ítélték el és kötözték háttal egy pusztába űzött, megvadított ló hátára, majd megmenekülése után csellel és fondorlattal szerezte meg a vezérséget. Alakja azonban a festészetben és az irodalomban idealizált formában jelent meg, és sorsa Liszt számára is a művész szenvedésének és diadalának lett a szimbóluma.

 

Nincs miért szépíteni a tényeket: Bartók nem írt brácsaversenyt. Élete vége felé, a híres brácsavirtuóz, William Primrose felkérésére ugyan belekezdett egy versenymű alkotásába, de ezt nem tudta befejezni. Amennyi ereje maradt, azt inkább a 3. zongoraverseny megalkotására fordította. Bartók, a népzenegyűjtő és népzenetudós zeneszerző így ír a népdalok (saját szóhasználatával élve: parasztdalok) feldolgozási lehetőségeiről: „Miként nyilvánulhat meg a parasztzene hatása a magasabb műzenében? […] Először is úgy, hogy a parasztdallamot minden változtatás nélkül, vagy csak alig variálva, kísérettel látjuk el, esetleg még elő- és utójáték közé foglaljuk. A népdalokat a zeneszerző mesteri leleménnyel dolgozta fel, oly módon, hogy bár mindvégig érződik Bartók tisztelete a népdal iránt, mégis a kíséret körbefonja, új kontextusba helyezi az egyszerű dallamokat, az eredmény szinte már nem is feldolgozás, hanem eredeti kompozíció. A sokszor meglepő hangvételű „kíséret” és a népdalok feldolgozásmódja azonban sosem öncélú. Ismét Bartókot idézhetjük: „mindenkor nagyon fontos, hogy az a zenei köntös, amelybe a dallamot öltöztetjük, a dallam karakteréből, a dallamban nyíltan vagy burkoltan mutatkozó zenei sajátosságokból legyen levezethető, illetve, hogy a dallam és minden hozzáadás elválaszthatatlan egység benyomását keltse.”

 

Kodály 1937-ben megzenésítette Ady versét; természetesen ebben a híres férfikari kompozícióban is felhasználta a népdalt. A zeneszerzőnek azonban túl sok mondanivalója volt a “Páva”-témáról: a zenekari mű tulajdonképpen a kórusból nőtt ki, mint annak továbbfejlesztése.  Ady Endre 1907-ben, a Vér és arany címú kötetében jelentette meg “Felszállott a páva” című versét, mely már maga is “változat magyar népdalra” – a népi szöveg döbbenetes erejű, forradalmi továbbgondolása. Az alapeszme – a páva mint a szabadság jelképe – mellett ott van másik szimbólumként a vármegyeház, melynek tömlöcében senyvednek a szabadulásra váró rabok. Amikor Ady ezt a látomásos verset írta, a népdalnak még csak a szövege volt hozzáférhető. A később feltárt eredeti dallamban a kutatás a régi magyar népdal iskolapéldáját találta meg, tökéletes kvintváltó szerkezettel, szabályos pentaton dallamvonallal és parlando rubato előadásmóddal. Korántsem volt tehát véletlen, hogy Kodály választása a sok száz és ezer magyar népdal közül éppen a “Pává”-ra esett, amikor nagyszabású zenekari mű írására kapott megrendelést Willem Mengelbergtől és az amszterdami Concertgebouw zenekartól. Tudományos munkája során Kodály megállapíthatta, hogy a Felszállott a páva dallamtípusa nemcsak parlando rubato, hanem giusto változatban is létezik; így a variációsorozat egyik alapvető jellemvonása, a rubato-giusto ellentét, a népzenei anyagból közvetlenül adódott.

Kodály 1937-ben megzenésítette Ady versét; természetesen ebben a híres férfikari kompozícióban is felhasználta a népdalt. A zeneszerzőnek azonban túl sok mondanivalója volt a “Páva”-témáról: a zenekari mű tulajdonképpen a kórusból nőtt ki, mint annak továbbfejlesztése.

 

  1. március 14. 19.30 óra Zeneakadémia

LISZT, BARTÓK ÉS KODÁLY MŰVEI

 

Liszt Mazeppa – szimfonikus költemény

Bartók Brácsaverseny, BB 128

Bartók Öt magyar népdal, BB 108

Kodály Felszállott a páva – változatok egy magyar népdalra

Km.: Maxim Rysanov brácsa, Hajnóczy Júlia szoprán, Horváth István tenor, Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Hamar Zsolt

 

Következő hangversenyünk

 

  1. április 8. (szombat) 18.00 óra – Próbaterem

PRÓBATERMI VENDÉGSÉG - Kamarazenei koncert 
A házigazda: Szentpáli Roland

 

Huszadik századi francia zene dominál a kamarabérlet harmadik estjén, kiegészülve a házigazda, a nagyszerű tubaművész–zeneszerző Szentpáli Roland izgalmas hangszer-összeállítású kvartettjével, amely a Melton/Meinl Weston német hangszergyár fennállásának 200. évfordulójára készült, a tulajdonos megrendelésére. A három miniatűr tétel egy-egy érdekes helyzet–hangulat zenei megjelenítése, második és harmadik tétele például a Pletyka és Az elgurult pirula címet viseli. André Jolivet azért is érdekes figurája a 20. századnak, mert a zenét olyan ősi művészetnek tekintette, amely emberi közösségek és hitének mágikus megnyilvánulása – a koncerten elhangzó Kis szvitje 1941-ben íródott. Tizenkét évvel korábbi Marcel Tournier szintén változatos karaktereket felsorakoztató Szvitje – a 20. század első felének egyik legjelentősebb hárfás zeneszerzője és pedagógusa nagymértékben gazdagította a hangszer irodalmát. A hárfa mint szóló- és kamarazenei hangszer főleg Claude Debussy munkásságának köszönhetően nyert polgárjogot a hangverseny-termekben. A francia klasszikus szerző ugyanis számos területen és műfajban bizonyult korszakalkotónak, például a kamarazene, ezen belül a vonósnégyes történetében is új fejezetet nyitott egyetlen, 1893-ban keletkezett kvartettjével.

 

 

Ex – kulisszatitkok, 1. rész - Újszínház hírek

A születés

Szerb Antal: Ex

Bemutató: 2016. december 16.



Még nincsenek jelmezek, ami azt illeti, színpad sem – egy hosszú asztal köré telepedtek le az Újszínház színészei, és hallgatják Kerényi Imrét, aki az Ex című színdarab rendezője, melyet Szerb Antal írt. 
A közönség majd csak decemberben láthatja a végeredményt, ám mi most arra invitáljuk a leendő nagyérdeműt, kukkantson be a kulisszák mögé, és kövesse nyomon a produkció születését!
Kerényi először a szerzőről, Szerb Antalról beszél, az irodalomtörténész géniuszról, aki fájdalmasan korán halt meg. Az általa írt lektűröket sorolja, majd rátér az Ex–re,ami egy hivatását megunt király kalandozásairól szól.

A népmese már nem megy, Szabó Gyula többé nem mondja a meséit, de feltalálódott a szappanopera – kezdte Kerényi. – A hölgyeink vették észre először, és nézik örömmel ezeket. Na most, ez is egy szappanopera, és nekem rendezőként az a feladatom, hogy a ti színészi játékotokat átfolyassam magamon, nektek pedig az, hogy nagyon jók legyetek. Amit én kérek, az elegancia, a szépség , a szép ruha, na meg a szép díszlet. Ha a szappanoperában nem jó a díszlet, a kutya se nézi. Emiatt egy tömény szecessziós világba bele lesztek rakva, csupa szép és elegáns ember.
 
A főszerepet I. Sancho királyt Fehérvári Péter vendégművész fogja játszani. A rendező szavaiból kiderült, hogy a kívülről érkező színészre egyáltalán nem véletlenül esett a választás.
A legfontosabb az, hogy ábrázoljatok egy királyságot – ahhoz pedig kell király és alattvalók –folytatta a rendező. – És egy nagy szerencsénk van, hogy van egy vendégkirály: nem ismeritek egymást, ez pont jó. Legyetek hát az alattvalói. Péter pedig higgye el, hogy király. És abban a pillanatban, ahogy ez megvan, működik az egész!
 
Kerényi Imre nem titkolja, szórakoztatni akar, méghozzá látványosan és magával ragadóan: Olyan előadást szíveskedjetek csinálni, hogy én itt ülök a nézőtéren, meg a többi kedves néző, és állandóan mosolyogjak –magyarázta az olvasópróba megkezdése előtt. – Nekem ez a célom. Ennyi a feladat: elmeséljük.
 
A színészek tehát felütötték a szövegkönyvet, és bár sem jelmez, sem színpad nem volt köröttük, pillanatok alatt belebújtak karakterükbe, a rendezőjük pedig instrukciókkal segítette az átlényegülést, túlzások nélküli, finom játékra bíztatva a művészeit.

Hamarosan már a színpadon folytatódik a próbafolyamat, és ígérjük, mi ott leszünk és mindenről beszámolunk!

Japán után Kínában folytatódik a Nemzeti Filharmonikusok ázsiai turnéja

A Nemzeti Filharmonikusok Japán turnéit a Japan Arts ügynökség szervezi. Legutóbb 2014-ben jártak az országban, akkor szintén nyolc alkalommal adtak teltházas, ráadásokkal teli hangversenyeket.

A zenekar Shanghajban, Kínában folytatja turnéját, ahol Kovács János vezényletével november 6-án a Shanghai Culture Square Theatre színpadán mutatják be az október 7-én, Kocsis Zoltán vezényletével és óriási sikerrel előadott két Bartók művet, A kékszakállú herceg várát, valamint a Csodálatos mandarint.

A produkció a Sanghaji Nemzetközi Művészeti Fesztivál keretében kerül előadásra, Káel Csaba rendezésében. Közreműködik Bretz Gábor, Szántó Andrea és a Pécsi Balett.

A zenekar következő sanghaji hangversenye november 7-én az Oriental Art Centerben lesz, melyen a Muzsikás Együttessel közösen lépnek színpadra magyar népzenével, valamint Dohnányi, Kodály és Bartók műveivel. Az október 15-én kezdődött egy hónapos sanghaji eseménysorozat Ázsia legrangosabb és legnagyobb kulturális fesztiválja.

 

 

Gőzben – Ők vajon hogyan csinálják!?

Nézőpontváltó® villáminterjúk a Karinthy Színház előadásának szereplőivel

 

Hat nő, hat különböző jellem, hat különböző társadalmi helyzet.

Két dologban mégis közös a sorsuk, mindannyian magánéleti válsággal küzdenek és imádnak a gőzbe járni, ahol nemcsak a hideg tél elől találnak menedéket, hanem megértésre, lelki támaszra, barátokra is lelnek. 

Hétről-hétre kimenőt adnak a testüknek-lelküknek, hogy azután újult erővel vessék bele magukat a létért vívott küzdelembe.

A Gőzben lévő hölgyeken keresztül az örök női problémákkal szembesülhetünk a sok humorral, öniróniával, némi pikantériával, lélekmelegítő stílusban megírt és játszott műben. 

A darabban szereplő színésznőket kérdeztem arról, hogy a való életben mi jelenti számukra a kikapcsolódást, a lelki és fizikai egészségmegőrzést, egyszóval: ha csak pillanatokra is, de mi állítja meg az ő életük mókuskerekét. 

 

 

Pásztor Erzsi (Mrs. Meadow)

 

Nagyon egyszerű hétköznapi praktikám van. Háztartást vezetek egyszem magamnak, de olyan életet élek, mintha egy négytagú család lennék. Járom a piacot, azt veszem és eszem, amit megkívánok.

Élem a magam életét, nem kesergek azon, ami elmúlt, ez a fő motívuma az életemnek.

Borzasztó nehéz pályám volt, pedig mindenki azt hiszi, hogy engem egy meseautó repített, de nem így volt. Az enyém egy keserű, sok könnyel áztatott pálya volt, de a fájdalmakat akkor és ott éltem meg, amikor jöttek, akkor és ott kisírtam a könnyeimet, lezártam a történetet és tovább nem foglalkozom azzal, hogy mi volt, hogy volt anno, hanem élvezem azt, ami most jó nekem.

És most nekem az a jó, hogy egyszerre két színházban játszom négy darabban, kettőt-kettőt színházanként, és a jó isten ajándékaképpen most kaptam egy remek próbalehetőséget. A darab premierje december 16-án lesz, itt ebben a teátrumban, a Karinthyban. Ez egy zenés darab lesz Korcsmáros György vezényletével.

Fantasztikus nagy művésznőkkel együtt léphetek a deszkákra, a sztárszereposztás a következő: Almási Éva, Hámori Ildikó, Zsurzs Kati, Kalmár Magda, Kovács István, Szegezdi Róbert, Marton Róbert, és az én édes, drága barátom, Szirtes Gábor.

Nagyon jó a sztori, ami egy öregek színészotthonában játszódik, ahonnan a lerobbant banyákat és urakat ki akarják dobni, de ők megemberesednek, fellázadnak, és tesznek azért, hogy ez ne történjen meg. Csillagszórós ajándék ez a darab nekem, így karácsony előtt.

 

 

Egri Kati (Violet)

 

Stílszerű a kérdés és a válasz is, mert volt egy olyan időszak az életemben, amikor én is a gőzbe jártam a gőzt kiengedni, de akkor még Budapesten laktam.

Most már a Dunakanyarban élek, imádom  a hosszú Duna-parti sétákat, bár ezt főleg addig élveztem, amíg élt a pulikutyám, mert vele mindennap le kellett menni sétálni, de ő sajnos már két éve nincs.  Most egy kicsi yorkshire terrierem van, de ő a hűvösebb időben nem annyira szeret már mászkálni, inkább csak az udvaron sétálgat, de ez is egyfajta kikapcsolódás, ami rendszerességre is szoktat.

 

Még pluszmozgás nekem, hogy rendszeresen járok gyógytornára, mert két éve volt egy gerincsérülésem, ezért nem is tehetném meg, hogy ne mozogjak!

Sokat járok színházba más előadásokat nézni, de amikor már nagyon besűrűsödik a munka az évadban, akkor inkább otthon töltődöm.

Sokat olvasok, a tévét csak módjával nézem, nagyon megválogatom, mit engedek a képernyőről az életembe.

Jó volna többet utazni, igényem lenne rá, de ahhoz anyagi fedezet kéne, és idő.

Igyekszem sok zöldséget és gyümölcsöt enni, főleg így, a náthaszezon kezdetén, de mivel vidéken élek, a bioterményekhez minden különösebb erőfeszítés nélkül hozzájutok.

A faluban van egy csirkés emberem is, aki a saját maga által nevelt baromfikat árulja, óriási különbség, aki nem kóstolta a nagyüzemi után a házi nevelésű állat húsát, nem is hiszi, milyen különlegesen zamatos! Szerencsére nem kell különösebben megtartóztatnom magamat az étkezés területén, mert nem is nagyon bírom az igazi, nehéz, magyaros ételeket.  

Mivel a férjem erdész, ezért tud néha olyan isteni vadhúsokat is hozni, hogy csak na, és akkor annak az elkészítéséhez és elfogyasztásához is keresünk valami finom, magyar bort, így alkotjuk meg a magunk közös feltöltődését a tűz melegénél.

 

 

Murányi Tünde (Dawn)

 

Elsősorban lelki, érzelmi oldalról közelítem meg az élet dolgait, lelki alkat vagyok, tehát azt vallom, hogy alapvetően lényeges a test-lélek-szellem egysége, ezért nagyon fontos számomra, hogy harmóniában legyek a világgal és önmagammal is.

Ami nekem sok erőt ad a hétköznapokban, az a rendszeresség, a napi szokásokhoz való ragaszkodás, a ráhangolódás az előttem álló feladatokra.

Ha esik, ha fúj, mindennap hosszú sétákat teszek a kutyával - bár szegényke, ahogy egyre öregszik, ezek egyre rövidebbek, de még az is olyan jól átmossa, tisztítja a gondolatokat.

Kertes, családi házas övezetben lakunk, gyönyörű helyen, ahol már azzal jól indul a nap, hogy a felkelő Napot nézem, sétálok, majd ébresztem a gyerekeimet, és végre elkezdjük együtt a napot.

Nagyon egyszerűen étkezem, délig csak gyümölcsöt eszem, általában egy almát. Most, hogy főpróbahét van, természetesen eszem energiadúsabb dolgot is, például nemrég rátaláltam egy pékségben egy barna, teljes őrlésű lisztből készült kenyérkére, ami elég energiát ad a próba végéig.

Ha nincs étkezési lehetőség a színházban, akkor kicsit nehéz a rendszerességet tartani, de én hál’ istennek nagyon szeretem a zöldségeket, tehát nekem nem kínzás salátát hozni és azt enni. Otthon viszont abszolút a vegyes étkezés híve vagyok, húst, zöldséget, jó szénhidrátokat teszek az asztalra.

Számomra a legeslegfontosabb az, hogy legyen időm a csöndre.

Rengeteg módszert tanultunk a főiskolán (Film- és Színművészeti Egyetem – a szerk.) is, meditációt, jógát, tehát sok hozott anyag van bennem, amiből én összeraktam a saját magam elcsendesedését szolgáló programomat. Megteremtem a magam belső csendjét, úgy igazán ráhangolódom önmagamra – ez a teljes kikapcsolódás a világból, ez az énidőm – ahogy mostanában trendin fogalmazzuk.

Ezek most nagy szavaknak tűnnek, de praktikusan nagyon egyszerű dolgokról beszélek. Séta közben felnézni az égre és észrevenni, megbámulni egy felhőt. Vagy meglátni, hogy a másikból öröm sugárzik. Persze ezt csak akkor lehet észrevenni, csak akkor tudok igazán a másikra is figyelni, ha ezt a belső csöndet meg tudom teremteni az életemben.

 

 

Balázs Andrea (Josie)

 

Nagyon sokat dolgozom, és úgy kapcsolódom ki, hogy rendkívül sokat pihenek.

Ha azt érzem a sok előadás után, hogy most itt a pihenés ideje, akkor én valóban pihenek, olvasok, zenét hallgatok, van egy kertem, ahol matatok – tehát egyedül vagyok magammal és kizárom a külvilágot.

Remek helyen lakom, ahol nagyon jó a levegő, sokat vagyok a szabadban, sok időt töltök a barátaimmal is, akik szintén igénylik a szabadban való együttlétet.

Van kiskutyám és kiscicám is, akik a szeretetükkel folyamatosan karban tartanak.

Ezekkel a dolgokkal úgy töltöm magamat, mint ahogy a telefon, amikor lemerül, egyenesen szívom magamba az energiát.

Még azelőtt teszek a kimerültség ellen, mielőtt az bekövetkezne, figyelek az intő jelekre.

Apukámnak van egy mondása, ami az, hogy a szervezetet nem lehet becsapni. Mindent és mindenkit be lehet, de azt nem, mert azonnal jelez és büntet – és ez így is van, már megtanultam.

 

 

Sári Évi (Jane)

 

Nagyon sok sporttal őrzöm a vitalitásomat, ami nem kényszer számomra, hanem kedvtelés is, de mivel hízékony alkat vagyok, és a testem a munkaeszközöm, ezért kötelesség is, sok mozgásra van szükségem.

Sokat edzem, ezen kívül a lehető legtöbb időt töltöm együtt a barátaimmal, és van egy kiskutyusom és egy kiscicám is, akik szintén csak pozitív energiát adnak - én így vértezem fel magamat a mindennapok kihívásaival szemben.

 

 

Erdős Borcsa (Nancy)

 

Nekem gyerekeim vannak. Így egyszerűen. Engem ugyanis a család tart fitten. Egy tizenhárom éves lánygyermek és egy tízéves kisfiú édesanyja vagyok, aki sokkal inkább kamasz, mint a tizenhárom éves, és akivel nap mint nap harcba megyünk, ami egy kőkemény lelki és szellemi erőnléti edzés a részemről.

A gyerekek sokat sportolnak, a lányom naponta másfél órát edz, az MTK-ban röplabdázik, leigazolt versenyző.

A mozgás szeretetét tőlem örökölték, mert sporttagozatos voltam, művészi tornára is jártam, később sportakrobata voltam, majd a Mednyászky Henriett művészképzőben táncoltam (Balázs Péter színművész édesanyja, balettmester – a szerk.), és utána az Operettszínházban voltam több mint egy évtizedig.

Vegyesen étkezünk, mert abban hiszek, hogy a szervezetünk érzi, mire van szüksége éppen. Néha rászólok a kisfiamra, hogy nem, kisfiam, biztos nem a csipsz a legjobb izomtömeg növelő szer! - mert ő hajlamos lenne azon és csokoládén felnőni, a kislányom viszont nagyon egészségesen étkezik. Ráadásul ő odafigyel arra is, hogy vacsorára már csak salátát egyen, esetleg sajtokat. Ő nemcsak szép és egészséges, hanem már tudatos is. A kisfiamnál a tudatot még én képviselem.

Ha a két szerelem, a munka és a család mellett esetleg még belefér az időmbe, tornázom, mert az létszükséglet számomra a korábbi gerincsérvem miatt, ami a második terhességem alatt alakult ki, ezért nem is engedhetem meg magamnak, hogy ne mozogjak, de mégis: első a család, a gyerekeim!

 

 

2016. november 10-én 19.00 órától speciális Gőzben című előadást láthat a Karinthy Színházba érkező közönség, mert akkor tartják a Nézőpontváltó® rákellenes színházi staféta-estet, amelyhez idén országszerte 57 színház csatlakozott.

A Nézőpontváltó program az egészségtudatos életvitel kialakítására és a rendszeres orvosi szűrővizsgálatokon való részvétel fontosságára hívja fel a figyelmet.

Az előadás végén a szereplők a közönség körében feltűzik a program jelképét, az összes rákbetegség elleni küzdelmet jelképező levendulaszínű szalagot és aláírják a Nézőpontváltó nyilatkozatot.

 

Sári Edina

 

 

www.karinthyszinhaz.hu

Szegedi szikra - Szegedi Nemzeti Színház - 1956. október 16.

Az 1956-os forradalom szikrája Szegeden, az egyetemen gyúlt ki. Ez a szikra volt az, mely nemsokára lángba borította az országot lelki, társadalmi és fizikai értelemben is.

 

Az ’56-os forradalom első fővárosi dokumentuma, a Budapesti Műszaki Egyetem Határozat című kiáltványa, mely október 22-én jelent meg az egyetemisták követelésének 14 pontjával, a következő szavakkal kezdődik: „Csatlakozunk a szegedi egyetemisták javaslatához és megalakítottuk az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem MEFESZ szervezetét.”

 

A MEFESZ ifjúsági szervezet volt 1956-ban, amely megtörve a kommunista ifjúsági szövetség egyeduralmát, kulcsszerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában, a forradalom és szabadságharc hangulati előkészítésében és elindulásában.

 

A MEFESZ így fogalmazta meg célját: „A szövetség célja, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, mely a nemzet agyát van hivatva képviselni, ne közönyös passzív tömeg, ne gyáva, gerinctelen és önző réteg legyen, hanem népéért, hazájáért, boldogabb jövőnkért harcoló bátor, lelkes sereg. Ne riadjon vissza az igaz szó kimondásától, hanem képzettségével, tudásával, tehetségével népünket, hazánkat szolgálja.”

 

A szegedi egyetemen már a szemesztert is izgatott hangulatban kezdték a diákok, és megtörtént az is, amit korábban nem mertek volna: politikai kérdéseket vitattak meg egymás közt. Október 16-án az egyetem hallgatói a szokásos „fejtágító” gyűlések egyikét kezdték volna a BTK Auditorium Maximumában, amikor nem várt, bár a terem hőfokát tekintve nem teljesen meglepő fordulat következett be. Kiss Tamás és Lejtényi András a még üres elnöki asztalhoz állva azt javasolták: alakítsanak független szervezetet. A már amúgy is forró hangulatban érkező mintegy ezer diák a javaslaton kapva el is határozta, hogy ifjúsági érdekvédelmi szervezetet hoznak létre.

„A gyűlés úgy indult, mint ahogy a gyűlések általában. Mondják a magukét, mint a színházban, mi meg oda se figyelünk. (…) Valami kavarodás van az elnöki emelvény mellett. A szundikálók felébrednek, a beszélgetők elhallgatnak. Szokatlan látvány ez a zűrzavar az ilyen előre megrendezett gyűlésen. Feszülten figyelünk, s ekkor egy hang hallatszik a kavarodásból: A szegedi MEFESZ-t képviselem, engedjetek a mikrofonhoz. … Míg a párttitkár szól, mindannyiunknak ugyanaz jár az eszében: Ez a srác megőrült! Minimum kicsapják az egyetemről, de lehet, hogy börtönbe kerül … Istenem, ez is megőrült! – fut át az agyamon, amikor Mécs Imi tapsolni kezd az előttünk lévő sorban … A teremben teljes a fejetlenség… A terembe riporterek érkeznek, filmfelvevő gépek zakatolnak, reflektorok gyulladnak, s a kis szegedi kemény hangja betölti a termet: Műegyetemisták, magyarok! Hozom a szegedi egyetemisták üzenetét, s hozom a Szegeden tanuló lengyel diákok üzenetét is! Nektek itt hazudnak! Lengyelországban most söpör végig a szabadság szele… Aztán felolvassa a szegedi egyetemisták követeléseit, majd mintha elakadt volna, elcsuklik a hangja, már-már sírva fakad, mikor halljuk, hogy szaggatottan, majdnem dallam nélkül a Himnuszt kezdi énekelni. Mint benzinbe dobott láng, úgy terjed a teremben az ének, s mire végére érünk, új emberekké váltak ezek az átszellemült arcú, könnyes szemű, vigyázzba merevedett diákok…”

 

Dokumentumokkal bizonyítható az az eddig visszhangot nem kapott tény is, hogy Debrecenen kívül Sopron, Budapest, Veszprém, Pécs, Győr, Miskolc, Gödöllő, Mosonmagyaróvár és Eger egyetemi és főiskolai hallgatóit és oktatóit szintén a szegedi diákküldöttek forradalmasították.

 

Október 22-én, a forradalom kitörése előtti napon csatlakoztak a MEFESZ-hez a budapesti, miskolci, pécsi és soproni diákgyűlések. A budapesti nagygyűlés vendége volt a szegedi Kiss Tamás is. Október 23-ára az ország majd minden egyetemének hallgatói csatlakoztak a szervezethez.

A Szegedi Nemzeti Színházban október 16-án este a Szent Johannát játszották, amit később a visszaemlékezők az első szegedi tömegtüntetésként minősítenek.

Délmagyarország c. lap: „Szombaton este fél 8 órai kezdettel mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház G. B. Shaw: Szent Johanna című történelmi színművét Horváth Jenő főrendező rendezésében. Johannát Papp Teri, a főbb szerepeket pedig Kaló Flórián, Bicskey Károly Jászai Mari-díjas, Kormos Lajos, Kátai Endre, Károlyi István, Kovács János alakítja."

 

Az előadás után Bicskey Károly színművész a színház erkélyére kilépve elszavalta a Nemzeti dalt, amivel lángra lobbantotta a szegedi szikrát, amely aztán az egész országban hatalmas tisztítótűzként söpört végig, hogy röpke három hétre a szabadság ízével ajándékozza meg az embereket.

 

 „Áthallások és hatások

Tömegtüntetéssel ért föl a Szegedi Nemzeti Színház Shaw-bemutatója. A Szent Johannát október 6-án vitték színre, annak a napnak az estéjén, mikor – a Délmagyarország tudósítása szerint – délután

„Hatalmas részvét mellett temették el a párt nagy halottait", vagyis Rajk Lászlót és társait. Azon az esten többletjelentést kaptak Szent Johanna szavai: „És abbahagynád a harcot, amikor még angolok tapodják az édes Franciaország szent földjét?!" Amikor pedig az utójátékban Landvenu, a domokosrendi szerzetes jelenti a királynak, hogy Johannát föloldozták a boszorkányság vádja alól 25 év után, az eljárás ismertetését hallgatva mindenkinek az 1949-es pesti Rajk-per jutott az eszébe. „A tárgyaláson… csak úgy hemzsegett a sok hazugság, a szemérmetlen igazságszolgáltatásnak ebből a meggyalázásából … mégis az igazság derült ki, napnál fényesebben." E leleplezést hallgatva többször is fölcsattant a nyíltszíni taps – demonstrált a közönség." (Kisalföld.hu)

 

 

 

 

STAFÉTA PÁLYÁZATI FELHÍVÁS 2016. - Előtted az utódod!

Budapest Főváros Önkormányzata második alkalommal is meghirdeti a STAFÉTA pályázatot - a tehetséggondozás és a független előadó-művészet támogatása érdekében. A tavalyi évhez hasonlóan, a FÜGE Egyesület lebonyolításában, de az idei évtől nem meghívásos, hanem nyílt pályázat formájában.

A projekt célja a fővárosi független színházi kezdeményezések támogatása oly módon, hogy az elmúlt években munkájukkal kitűnő, fiatal, pályakezdő színházi alkotók és alkotói csoportok számára biztosít további megmutatkozási lehetőséget és anyagi forrást.

 

PÁLYÁZÓK KÖRE:

Alkotóművészek/magánszemélyek vagy alkotói csoportok/együttesek valamint a pályázat céljának megfelelő már működő szervezetek. Nyertes pályázó esetén a szerződés megkötéséhez szükség lesz lebonyolítói szervezeti háttérre.

 

PÁLYÁZAT TÍPUSA, LEÍRÁSA:

Nyílt pályázat, a pályázók köre minden olyan fiatal, pályakezdő színházi alkotó vagy alkotói csoport, aki az elmúlt néhány évnek köszönhetően már színházi referenciával rendelkezik. A pályázat a tervezett színpadi produkció szinopszisát, produkciós leírását valamint annak költségvetését tartalmazza a befogadó helyszín és a forráshiány feltüntetésével.

2017. február 1 – december 31. között megvalósuló új bemutatókra lehet pályázni.
A megpályázható és elnyerhető támogatás pályázónként maximum 3.000.000 Ft.

 

PÁLYÁZAT ELBÍRÁLÁSA:

A pályázat elbírálása két fordulóban zajlik. A beérkezett pályázati anyagokat a FÜGE stábja ellenőrzi és a formailag megfelelt anyagokat küldi tovább a felkért konzulensi kör számára.

A konzulensek a benyújtott pályázatok színvonala, a tervezett produkciók megvalósíthatósága, társadalmi hasznossága és művészeti értéke valamint a forrásigények nagysága alapján dönt arról, hogy az adott időszakban hány pályázót (maximum 15 pályázó) juttat tovább a kuratórium elé, ahol a végleges döntés megszületik és kiderül, hogy az adott évben kik kapnak lehetőséget arra, hogy színpadra állítsák a szükséges anyagi és infrastrukturális háttérrel a projekt-tervüket.

A felkért konzulensek az alábbi játszóhelyek, produkciós házak és ernyő-szervezetek képviselői:
Bethlen Téri Színház, Jurányi Ház, Manna, MU Színház, Műhely Alapítvány, Orlai Produkciós Iroda, Sín, Szkéné Színház, Trafó

 

A felkért kuratórium tagjai:

Szalay-Bobrovniczky Alexandra (Humán főpolgármester-helyettes- Budapest Főváros Önkormányzata)

Böszörményi-Nagy Gergely (főigazgató – Design Terminál)

Lőrinczy György (az Előadó-művészeti Bizottság tagja, főigazgató – Budapesti Operettszínház)

Mácsai Pál (igazgató – Örkény István Színház)

Szabó György (menedzser igazgató - Trafó)

Rozgonyi-Kulcsár Viktória (elnök - FÜGE)

 

A PÁLYÁZAT BENYÚJTÁSÁNAK IDEJE, MÓDJA ÉS ELBÍRÁLÁSA:

 

A pályázatokat 2016. szeptember 30-ig – az aláírt és beszkennelt pályázati adatlapot és annak szükséges mellékleteit - e-mailben kell benyújtani a stafetapalyazat@gmail.com  e-mail címre, „STAFÉTA – pályázat” tárgy megjelöléssel.

 

A pályázat kötelező mellékletei:

•       kitöltött pályázati adatlap
•       szakmai önéletrajz és referenciák
•       a produkció rövid leírása, rendezői koncepció (max. 2 oldal terjedelemben)
•       a produkció részletes technikai paraméterei, szcenikai leírása, infrastrukturális igénye
•       játszóhely befogadó szándéknyilatkozata
•       költségvetés-terv a létrehozásról a költség jogcímek pontos megjelölésével és az igényelt támogatási összeg feltüntetésével

Az elbírálás határideje és a hivatalos eredményhirdetés:

A pályázatok elbírálásának várható időpontja és közzé tétele: 2016. december 10-ig a FÜGE honlapján: www.fugeprodukcio.hu.

A STAFÉTA pályázati felhívás letölthető itt...

 A STAFÉTA pályázati adatlap letölthető itt...

Érdeklődés, információ: Antal Klaudia
E-mail: stafetapalyazat@gmail.com
Tel.: +3670/466 3889

 

 

Utolsó Happy Ending a Belvárosi Színházban!

2016. október 20-án utoljára tűzi műsorára az Orlai Produkció a Happy ending című, sztárszereposztással játszott prózai revüjét.

Gergye Krisztián rendező így mesélt a darabról: "Egy sikeres színésznő rákbeteg lesz, s ezzel fenekestül felfordul az élete, mert már nem az lesz a legfőbb gondja, hogy milyen szerepeket vállaljon vagy utasítson el, kivel játsszon, és mekkora gázsiért, hanem hogy túl tudja-e élni az élet által ráosztott főszerepet, a rákbetegséget, illetve milyen módon jut el a fináléig. Ez egy merőben új szerep a számára, amelynek rendezője maga a sors, és a darab arra keresi a választ, hogy dramaturgként kezébe veheti-e a saját élete feletti rende(lke)zést. Élete főszerepében sok mellékszereplő is kíséri, például három másik, szintén rákbeteg nő, akiket az első kemoterápiás kezelésen ismer meg. Négyüknek a betegség megközelítésének és az azzal való megküzdés módjának, és életútjuk tanulságainak egymással való megosztása, és azok egymásra rímelő összjátéka adja a főszereplő kezébe a kulcsot sajátmagához.

A főszereplő, Thalia – akit Hernádi Judit játszik – nagyon erős karakter, akit az első kemoterápián ér az igazi sokk, amikor szembesül azzal, mivel is jár a gyógyulásnak ez a fajta útja. Ő az, aki egyáltalán elkezd gondolkodni az élet nagy kérdésein, arra keresi a választ, hogy az ember meddig dönt a saját sorsáról, a saját életéről, és bár ez ijesztően hangzik, hogyan dönt a saját haláláról, illetve a halálának lehetőségéről, és hogy egy ilyen sorshelyzetben miként tud dönteni saját magáról. Ettől igazán izgalmas, és szerintem bátor is ez a darab, amit Anat Gov izraeli írónő írt a saját rákbetegsége alatt."

— Érdekes a történet szempontjából, hogy a főszereplőnek milyen rákja van?

 — Az előadás szempontjából érdektelen, az az érdekes, hogy egy végstádiumban lévő nőről van szó, akinek az utolsó pillanatban fedezték fel a betegségét, amikor már nem nagyon lehet tenni semmit. Amúgy az eredeti műben hasnyálmirigyrák szerepel, és sokat gondolkodtunk arról, hogy kell-e nekünk ezzel foglalkozni, vagy esetleg azzal, hogy négyük közül ki miért milyen rákfajtában betegedett meg, de a történet alapvetően nem is a rákról szól, hanem, hogy mi emberek hogyan gondolkodunk az életről és a halálról, illetve, hogy a halálról mennyire nem gondolkodunk.

 — Négy - mondjuk úgy - halálraítélt. Megcsillantja a darab az eutanázia lehetőségét is?

 — Nem, azt egyáltalán nem. A darab arról szól, hogy mennyire tabuként kezeljük a halált, és hogy mindenki - még a végstádiumos rákbeteg is - a saját halhatatlanságában hisz, ami gyógyulási szempontból lehet hasznos, ám az nem tesz jót a lelkünknek, hogy általában negligáljuk az a tényt, hogy egyszer meg fogunk halni, és nem leszünk többet.

— Ki fedezte fel a darabot? Ki hozta Magyarországra?

— Mátyási Bence és Köves Zsuzsa Izraelben talált rá Anat Gov izraeli, rákban elhunyt írónő darabjára. Megnézték, és azt mondták, ezt mindenképpen el kell hozni Magyarországra, hogy az itthoniak is lássák. Ezután elindult a munka, és kezdetét vette az együttműködés az Orlai Produkciós Irodával. Le a kalappal a producerek vállalása előtt, hogy az alapvetően és jó értelemben vett szórakoztatóiparon belül ilyen témát feldobnak a színpadra. Büszke vagyok rájuk, hogy fel merik vállalni, hogy legyen egy olyan darab, ami a közbeszédbe beviszi a rákbetegséget. Nagyon remélem, hogy a mondanivaló átmegy majd a közönséghez, nyitott fülekre és lélekre talál a helyzetek játékossága, és leveszi azt a súlyt rólunk, hogy erről ne lehessen gondolkodni és beszélni. Ezzel talán át tudjuk törni a hallgatás falát, mert az nem normális, hogy valaki megbetegszik, és arról nem lehet nyíltan kommunikálni, mert az egy titok, ami elzárkózáshoz, majd magányhoz vezet, ami lássuk be, nem emberhez méltó. De az érzés akár átcsaphat a másik végletbe, a mártíromságba is, tehát a betegség különböző szélsőségei abban a pillanatban, ahogy kimondhatóak - félek, beteg vagyok, meg akarok gyógyulni, segíts! -, tehát lehet beszélni ennek a megéléséről, a tapasztalatokról, akkor már mentálisan építkezni lehet, és az már a gyógyulás útja is lehet egyben. Szerintem erre lehet jó példázat ez a darab.

— Hogyan lettél a darab rendezője?

— Számomra roppant megtisztelő, hogy felkértek egy ilyen parádés szereposztású darabhoz rendezőnek. Azt gondolom, akik felkértek, tudták, miért engem bíznak meg ezzel, én meg érteni vélem, miért én kaptam meg a lehetőséget.

— És miért?

— Azért, mert van egy olyan fokú lelki szabadságom, amivel tág keretek között tudok mozogni, ezért roppant nyitottan és kíváncsian közeledem emberekhez, témákhoz, helyzetekhez. Azt vallom, hogy ennek a szabadságnak a birtokában nincsen olyan téma, aminél ne arra törekednék, hogy a lehető leghitelesebben ábrázoljam, illetve, ami engem fantasztikusan izgat, hogy a történet humor és dráma része folyamatos párhuzamban legyen, és egymásnak feszüljön úgy, hogy ne oltsák ki egymást. Mert, ha belegondolunk, az élet is így működik, különböző határok felé billenünk, és én ezeket a jól működő szélsőséget találom meg, és definiálom a néző számára - emiatt eshetett rám a választás.

— Mi fogott meg a történetben?

— Azok a kérdésfelvetések, hogyha életveszélyesen megbetegszünk, akkor hogyan döntünk, miről döntünk, dönthetünk-e a kezelésünkről, dönthetünk-e arról, hogy hogyan akarunk a betegségünk alatt élni, dönthetünk-e arról, hogyan akarunk meghalni, arról, hogy az orvosi protokollban szabályozottakhoz képest másként is kezeltetjük magunkat, illetve, ha belekerülünk egy egészségügyi mókuskerékbe, akkor abban a helyzetben hogyan viselkedünk, abból hogyan lehet, illetve lehet-e kilépni, van-e hozzá jogunk, bátorságunk.

— Érdekes a produkció műfaji meghatározása: prózai revü. Mit jelent ez?

— Ami a filozófia boncolgatáson kívül igazán jó a darabban, az éppen a műfaja, ami azt jelenti, hogy azon túl, hogy egy nagyon súlyos témakört jár körbe, mégis egyfajta minőségi szórakoztatást is ígér - zenével, tánccal -, mert egy színvonalas szórakoztatóipari közegbe emeljük azt. Számomra az a nagy kihívás, hogy az egész hogyan áll össze úgy, hogy egyszerre humoros is legyen, néhol ironikus, önironikus is egyben, de emellett hogy tud mégis hiteles lenni, mély, drámai és elgondolkodtató, de közben mégis szórakoztató, néha abszurd – tehát olyan, mint maga az élet. Arra törekszem, hogy kérdéseket vessek fel, amiket a függöny legördülése után, hazafelé menet mindenki a saját habitusának megfelelően fog feltenni magának, és bízom abban, hogy a választ is megkeresi rá, mert a darab erőt adott neki ahhoz.

 — A színészek hogyan élik meg, hogy egy ilyen, halálos betegségről szóló darabban szerepelnek?

 — Szerintem a próbák megkezdése előtt sokkal nagyobb volt a félelem, mint most, hogy már a történet sűrűjében járunk. Azt látom, hogy egyre inkább feloldódunk, egyre inkább merünk szabadok, merészek és játékosak lenni. Nem tartanám jónak, ha túlságosan beleélnénk magunkat a darab tragédia voltába, tehát nem gondolom, hogyha a Sztanyiszlavszkij módszerrel most hirtelen paranoid módon elkezdenénk rettegni, attól jobb és hitelesebb lenne az előadás. A színpadon szituációk vannak, amik bonyolódnak, emberi, érzelmi történetek zajlanak, mi itt és most nem egy kisrealista produkciót akarunk csinálni,  hanem ez végső soron egy olyan történet, amelyben a helyzetek egyszerre zenévé, vagy zenei helyzetté válnak, amelyek igényesen szórakoztatnak. Nyilván fekete humorú, abszurd lesz, de mégiscsak zenévé válik a tragédia, az pedig abban a pillanatban már egy elemelt szituáció, ezért egyfajta univerzálisabb gondolatot is tud képviselni és felmutatni a színpadon. Erre mondtam, hogy egyre szabadabban merünk játszani, szélsőségesednek a karakterek is – természetesen pozitív értelemben. Arra kell nagyon vigyáznunk, hogy ízlésesen tudjunk pengeélen táncolni, hogy a sírva nevetésen belül maradva tudjunk nevetni a tragédián, és sírni az abszurd helyzeteken, mert kell, hogy legyen valami oldása is az előadásnak a végén, hogy a közönség tehetetlenségéből fakadó frusztrációt enyhítsük, mert a humor gyógyító erejénél jobbat, kevesebbet tudok elképzelni.

— Apropó, közönség! Szerinted a nézők hogyan fogják fogadni ezt a darabot?

— A társadalom elvárásai, és a betegségtudat irgalmatlan súlyokat rak ránk, ezeken talán könnyít kicsit. De hogy hogyan fog reagálni a közönség? Csak remélem - mivel a darab remek, a színészek remekek -, hogy jól és értőn fogják fogadni, mert ma már nincsen ember köztünk, akit közvetve vagy közvetlenül ne érintene a rákbetegség. Ezért mondtam az előbb, hogy számomra ijesztő ez a fajta elzárkózás a téma elől, pedig az ember egyik legfontosabb dolga a születésén kívül a halála, és pont arról nem beszélni, nem gondolkodni, mi lesz, mit csinálok, mit szeretnék, illetve mit nem akarok, szinte bűn önmagunkkal és a szeretteinkkel szemben. A gyermek születése örömünnep, készülünk rá kilenc hónapig, beszélünk róla, óriási változást hoz az életünkbe. A másik végpont a halál - amire egész életünkön át készülünk, illetve éppen ez az, hogy nem –, amiről lehet és kell is beszélni, mert ezek az önértékelésünk részei, és ha nem foglalkozunk vele, akkor csak bedarálódunk a napi rutinba, és készületlenül, váratlanul ér minket és a környezetünket, amivel mindenkit megterhelünk lelkileg.  

— Miért Happy Ending a darab címe, és nem Happy End?

— Nagyon sokat hezitáltunk, mert a darab eredeti címe Happy Ending, mi, magyarok viszont inkább a happy end formulát ismerjük. Azért döntöttünk így, mert - aki kicsit is beszél angolul, tudja, hogy többféle igealak létezik az angol nyelvben - az „end” a befejezett alak, az „ending” pedig az egyszerű jelen, tehát a folyamatosságot szimbolizálja. És általában mi, emberek, de most konkrétan is, mi mint a mű alkotói, alapvetően a folyamatosságban hiszünk, azt szuggerálva és sugallva a darabbal, hogy néha, meg-megállva, el kell tűnődnünk az életünk befejezésén, és a vég hogyanján, ha azt akarjuk, hogy az is boldog lehessen.

 

Sári Edina

Jegyvásárlás: 1075 Budapest, Dohány u. 1/a; Telefon: 06/1 266-7130

Iratkozzon fel hírlevelünkre!