Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Claude Monet és vízililiomai

A víz és fény bűvkörében
színes, feliratos olasz ismeretterjesztő film, 90 perc, 2019
Rendező: Giovanni Troili
Főszereplők: Elisa Lasowski, Ross King
Magyarországi bemutató: 2019. március 28.

A művészet templomai:

Claude Monet és vízililiomai – Egy mestermű születése a mozikban

Március 28-tól érkezik a magyar mozikba A művészet templomai ismeretterjesztő sorozat következő epizódja, amely az impresszionizmus géniuszának világába és egyik leghíresebb festmény-sorozatának születésébe nyújt betekintést, Ross King Dühödt ámulat – Claude Monet és a Vízililiomok című bestsellere nyomán.

Az író – aki szakértőként is megszólal a filmben – ebben a könyvében levelek és visszaemlékezések alapján mutatja be a legendás festő portréját, és meséli el legemlékezetesebb művészi vállalkozásának történetét.

A háború sújtotta Franciaországban Monet alapjaiban változtatta meg a művészet világát, miután világossá vált számára, hogy alkotásai jelenthetik országa számára a béke, a remény és az ellenállás szimbólumait a vérrel áztatott valóságban. A film bemutatja azt a megszállottságot, ahogyan a hetvenes éveiben járó, családi tragédiákkal és látásának megromlásával sújtott és az alkotással már-már felhagyó festőzseni a vászonra álmodta a fények és a víz iránti csillapíthatatlan rajongását és megalkotta a Vízililomok (Tavirózsák) mintegy 250 festményből álló monumentális sorozatát.

A másfél órás ismeretterjesztő alkotásban megismerhetjük azokat a csodálatos tájakat, ahol alkotott és amelyekből ihletett merített. Kiemelt szerepet kap a filmben Monet Giverny-ben lévő kertje, amelyet ma is az ő eredeti elképzeléseinek megfelelően gondoznak. Narrátorként Elisa Lasowski olasz színésznő vezeti be a nézőket Monet világába és gondolataiba. A film különleges archív felvételeket is felvonultat az alkotó Mesterről, valamint ízelítőt nyújt a párizsi Musée de l’Orangerie, a Musée Marmottan, a Musée d’Orsay és a Musée des Impressionnismes Giverny páratlan gyűjteményéből.

A film Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban látható, emelett országszerte számos további helyszínen, a megyeszékhelyek többségén is vetítik.

Vetítési helyszínek:

Budapest, Uránia Nemzeti Filmszínház, 2019. 03. 28-tól
Tapolca, Városi Mozi 2019.03.28-04.03
Debrecen, Apolló Mozi 2019.03.28-04.03
Berettyóújfalu, Makk Károly Mozi 2019.03.28-31
Pécs, Apolló Mozi 2019.03.28-31.
Balassagyarmat, Madách Imre Mozi 2019.03.28-04.03.
Szombathely, Agora Savaria Filmszínház 2019.03.28-04.03.
Cegléd, Uránia Mozi 2019.03.28-04.03.
Nagykőrös, Art Mozi 2019.03.28 , 04-01,2,4,8,9,
Szolnok, TiszapART Mozi 2019.03.28-04.03.
Jászberény, Lehel Film-Színház 2019.04.01-03.
Szigetszentmiklós, Nádasdy Filmszínház 2019.04.01-03.
Szeged, Belvárosi Mozi 03.31-től
Szentendre, Part Mozi 03.28-tól
Győr, Rómer Ház 04.11
Sárospatak, A Mozi, 2019.03.29,04.04.,11,18,26,
Székesfehérvár, Barátság Mozi, 2019.04.02,08,11
Kecskemét, Otthon Mozi, 2019.04.29,30

A gáláns indiánok és a Nemzeti Filharmonikusok

Jan Vogler csellóművész a Nemzeti Filharmonikusokkal

 

2019. március 22., péntek, 19:30 - Müpa

 

Rameau A gáláns indiánok – szvit

Saint-Saëns I. csellóverseny (a-moll), op. 33

Bruckner IV. szimfónia (Esz-dúr)

km: Jan Vogler gordonka, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Hamar Zsolt 

  

A New Yorkban élő Jan Vogler napjaink egyik legjelentősebb gordonkaművésze, aki március 22-én a Nemzeti Filharmonikusok vendégművészeként Saint-Saëns I. csellóversenyét adja elő a Müpában. A német muzsikus húszévesen lett a Drezdai Staatskapelle szólamvezetője, több mint húsz éve pedig szólistaként járja a világot. Mesés hangú (és értékű) Stradivari hangszerén a zeneirodalom valamennyi nagy művét eljátszotta már, ezek közül szólaltatja meg a francia romantikus szerző alkotását, amely különleges helyet foglal el a repertoárban. Éppen Saint-Saëns szellemi vezetésével kezdték újra felfedezni a 19. második felében a francia zene klasszikusait, például Rameau-t, hogy aztán megint évtizedekre elfelejtsék, és csak a 20. század végén csodálkozzanak rá zenéjének eredetiségére és változatosságára – ezen stílusjegyek valóságos tárháza A gáláns indiák című operából készült zenekari szvit. Az est második részében Hamar Zsolt a német romantikus szimfonikus zene egyik legnépszerűbb alkotását vezényli: a szerény osztrák szerző nagyszabású, magával ragadó mesterműve a 4. szimfónia, tele lélekmelengető dallammal és átható erővel; igazi kihívás a zenekarnak, semmihez sem hasonlítható akusztikai élmény a közönségnek.

 

Rameau: A gáláns indiánok – szvit

1725 novemberében indián küldöttség érkezett Amerikából Franciaországba, Agapit Chicagou törzsfőnök vezetésével. Chicagou beszédet intézett a királyhoz, XV. Lajoshoz, amelyben biztosította őt hűségéről a britek elleni harcban. Az indián küldöttség a Théâtre Italien­ben is fellépett, ahol három törzsi táncot mutattak be: a béke, a háború és a győzelem táncát. Az eseményen jelen volt Jean-Philippe Rameau, aki ezután komponálta a Les Sauvages (A vademberek) című csembalórondóját, s ez az élmény inspirálta a tíz évvel később bemutatott opera-balettjét, A gáláns indiákat is. Ez az énekes számokat és táncokat váltogató opera-balett Rameau egyik legsikeresebb műve. Négy felvonása négy egzotikus vidéken játszódik: Törökországban, Peru inkái közt, egy perzsa virágfesztivál forgatagában és az amerikai indiánok földjén. A szerző életében 185-ször játszották, és Rameau a tételekből egy zenekari szvitet is összeállított, amely a felvonások tartalmát követi.

  

Saint-Saëns: I. (a-moll) csellóverseny, op. 33

Camille Saint-Saëns 1872-ben, harminchét éves korában írta meg első csellóversenyét, amely napjainkban is egyik legnépszerűbb műve. Három személy alapvetően inspirálta a versenymű szerzőjét. Elsőként Augus­te Franchomme említhető, a francia vonótechnika egyik kifejlesztője és Chopin csellóművész-partnere, akinél Saint-Saëns diákkorában zongorakíséretet tanult. A második Auguste Tolbecque francia hangszerkészítő és zenész, aki a cselló mellett viola da gam­bán is játszott. A csellóverseny ajánlása neki szól. Ő mutatta be a versenyművet 1873-ban, és a versenymű közepén hallható rokokó menüett Tolbecque régizene iránti vonzalmáról tanúskodik – illetve arról is, hogy a francia-porosz háború után a francia zene hagyományai mindennél fontosabbak voltak egy francia zeneszerző számára. A harmadik inspirációs forrás pedig Liszt Ferenc, akit Saint-Saëns élete végéig nagyra tartott. Tőle vette át a versenymű formáját: a mintegy húszperces concerto – bár különböző szakaszokra osztható – egybekomponált, és egyes motívumok vissza-visszatérnek a tételek folyamán.

 

Bruckner: IV. (Esz-dúr, „Romantikus”) szimfónia

Anton Bruckner zeneszerzői életművének legfontosabb pilléreit monumentális szimfóniái képezik. Szimfonikus zenekari írásmódján ugyanakkor érződik, hogy elsődleges hangszere az orgona volt: sokszor úgy váltogatja a hangszercsoportokat, mint az orgonista hangszerén a regisztereket. Tíz befejezett és az utolsó, befejezetlen szimfóniája közül az egyik legkedveltebb a IV., „Romantikus” melléknevet viselő szimfónia. Ahogy az Bruckner életművében megszokott, a műből több eltérő, önmagában is érvényes verzió létezik. Az első megfogalmazás 1874-ben keletkezett, majd 1878-ban új scherzo-tételt komponált hozzá a zeneszerző, míg 1880-ban a zárótételt dolgozta át jelentős mértékben. 1881-ben, Bécsben hangzott el először a mű, amelyből azonban 1888-ban még egy verzió elkészült. Bruckner életében csak ez a legkésőbbi verzió jelent meg nyomtatásban, napjainkban leggyakrabban a második, az 1878-as és 1880-as verziók vegyítésével létrejött változatot játsszák. A szerény osztrák szerző nagyszabású, magával ragadó mesterműve tele van lélekmelengető dallammal és átható erővel. Igazi kihívás a zenekarnak, és semmihez sem hasonlítható akusztikai élmény a közönségnek.

 

Következő hangversenyünk:

2019. március 24., vasárnap, 11:00 és 15:00 - Müpa, Fesztivál Színház

Zenemánia, avagy minden, ami zene

 

Csajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia, op. 64

Km.: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Házigazda és vezényel: Dinyés Dániel 

 

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Dinyés Dániel vezetésével Csajkovszkij V. szimfóniáját mutatják be úgy, hogy a közönség megértse, hogyan születik egy-egy mű, és miért lett olyan, amilyennek ismerjük. Sorozatunkkal abba, a zenehallgatók által sosem látható folyamatba próbálunk betekintést nyújtani, amely feltárja, mi minden történik, történhet egy zeneszerzővel komponálás közben. Hogyan válnak a kottapapírra rótt pontok és vonalak egy életünket végigkísérő dallammá, zeneművé. Kutakodunk a hangszerelés lenyűgöző és mindennél sokszínűbb világában, a hangszerkezelés és hangszínkeverés utánozhatatlan tudományában. Megkeressük, mitől válhat élővé egy dallam, és választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a kíséret miként lesz tűnél is pontosabb iránymutatója az érzéseknek és formáknak. Mindezt ráérősen tesszük, cseppet sem siettetve a zene bennünk való megszületését.” (Dinyés Dániel)

 

Hogyan viszonyulunk egymáshoz és önmagunkhoz?

Gázember, avagy életillúzió egyszuszra

 

Nagy izgalommal készültem a Holdvilág Kamaraszínház és a Kókai János Társulat koprodukciójában készült Gázember groteszk víziójának 2018. novemberi premierjére, mert imádom az abszurdot, amit már csak egy paraszthajszál választ el a groteszktől, ami a valóság még jobban torzított, ambivalens emocionális elemekkel tarkított változata. Az egyszerű néző csak ül a nézőtéren, és magában hezitálva kérdezi: most sírjak vagy nevessek? Mert ami a különbség, az talán a groteszk erősebben áthallásos valóságalapja, ami körülvesz bennünket a hétköznapokon a világban és amin dühöngünk vagy kétségbeesetten kérdezgetjük: hogy történhet meg ez velünk? ilyen a világképünk? ezt hagyjuk a gyerekeinkre örökségül? miért hagyjuk, hogy így legyen?

 

A színházművészetben kevesen vállalják fel groteszk darab bemutatását, mert felmerül a kérdés, érti-e majd a néző magát a történetet és az ambivalens elemeket tartalmazó műfajválasztás célját, ezért a komor komédia és a vidám tragédia egybeolvasztása bátor cselekedet.

 

A Holdvilág Kamaraszínház nem félős, ha darab- vagy műfajválasztásról van szó, sőt, azok megközelítése is sokkal inkább a formabontásról tesz tanúbizonyságot, amit a Kókai János által írt és rendezett Gázembernél is megtapasztaltunk.

 

Már a nézőtérre való beengedés sem volt mindennapos, mert a Thália által megszentelt deszkákon, a színpadon kaptunk helyet, körben, a díszletek között. A mellettem ülő nézőben felmerült, hogy esetleg interaktív helyzetbe kerültünk, de szerencsére nem, a további események a szokásos mederben folytak, a színészek játszottak, mégpedig zseniálisan, mi pedig tátott szájjal néztük, mit lehet egy ilyen kis helyen kihozni egy ennyire lehetetlen helyzetből.

 

Mert a főszereplő, Egres Béni, alias Homolya Huba (Kókai János) stabil helyzete és sorsa lassacskán ellehetetlenül. Éldegéli a sikeresnek mondott zeneszerző életét, dolgozik, a műveit még az operában is elismerik, tehát számottevő egyéniség egy számára valós világban, valós emberek között, látszólag valós kapcsolati rendszerben.

Az operában játsszák ugyan a zeneműveit, de azokat mintha rajta kívül senki sem élvezné igazán. Vajon mi lehet mégis a sikerességének a titka? – teszi fel a kérdést a hüledező néző. Az operaházba bejutni zeneszerzőként nem mindennapi teljesítmény – vakarjuk a fejünket gondolatban. De nem sokáig morfondírozhatunk ezen az anomálián, mert azonnal egy munkahely titkos románcába avat be minket a darab írója.

Ugyanis Huba, a Kultuszminiszter (Regős János) fiaként majdnem viszonyba kerül az amúgy leszbikus Primadonnával (Koncz Eszter), de amikor kiderül, hogy Huba az Eladón (Kovács Andrea) kívül senkivel sem kíván frigyre lépni, akkor durcásan visszavonul és jobb híján megelégszik az öltöztetőnő (Kalocsay Mercedes) hevületével.

Ahogy azonban halad előre a történet, egyre inkább azt vesszük észre, hogy a kezdeti lelkesedés után, mintha főhősünk körül egyre fogyna a levegő, és ezzel arányosan az ő kézzelfogható személye is egyszer csak illékony valósággá változik.

Huba egyre jobban elhalványul.

A társaságában lévők egy idő után már észre sem veszik őt, hiába áll ott és mondja a magáét. Szomorú és kétségbeesett, közben mégis keserűn kacagtató a próbálkozása, hogy ismét láthatóvá váljék, illetve, hogy legalább nehogy kirajzolódjon a világból, hogy elfeledve őt, eltűnjék a semmibe.

Huba néha nevetést, néha könnyeket csalva az arcunkra, erősen küzd a fizikai térben maradásért és az Eladó iránt érzett szerelméért, miközben a mindenkinek megfelelni vágyó, Operaigazgató (Geltz Péter) egy visszautasíthatatlan ajánlatot kap a Kultuszminisztertől az intézmény hasznosítására, miszerint focipálya lesz belőle a befolyásos és szó szerint csókos Női Futball Edzőnő (Koltai Judit) kérésére. A groteszk történet körül zajló világ társadalmi helyzetét a Pártnő (Molnár-Kovács Éva) kinyilatkoztatásai világítják meg, ami tökéletesen beleillik az operaházban éppen zajló eseményekbe.

A Kultuszminiszter és az Edzőnő a munkakapcsolat elmélyítése érdekében össze is bútoroznak és azontúl egymáson kívül nem érdekli őket semmi és senki, ami miatt Huba sorsa megpecsételődik, végzete beteljesedik. Hiszen, ha már a családtagjának sem fontos az élete, vajon kinek lenne az?

 

A Gázember című előadással jó néhány kérdésre keresik a választ az alkotók.

Képesek vagyunk-e igazán figyelni egymásra? Érdekel-e minket valójában, milyen a mellettünk élő ember? Van-e időnk valóságos kapcsolatokat építeni? Vagy… minden kapcsolat illékony, mint maga a főhős? Ja igen! És önmagunkat valóban ismerjük-e…? 

 

A vastaps után érdekes módon nem széledt szét azonnal a közönség, hanem a művészekkel és alkotókkal közösen beszélgetve bizonyítottuk, hogy azon az estén egymásnak igenis fontosak voltunk és nem tünékeny érzékcsalódás az egymás iránti figyelmünk.  

 

 

Sári Edina

 

Batang felé, avagy babok és karók, ha összetalálkoznak

Batang felé, avagy bab és karó, ha összetalálkozik

 

Minden egyes szava, minden egyes mozdulata szíven üt. Mit üt! Az első percben beledöfte a kést, utána kilencven percig csak forgatja benne a recés pengéjű tigrisölőt. Ha kihúzná, hát azon nyomban elvéreznék, bár ő erről nem is tud, hiszen el van foglalva saját magával a saját világában, mit érdekli őt, hogy velem mi van?!

 

Csak ül ott az elhanyagolt, lepukkant lakásában, hajléktalanra zilált külsejével, jobb napokat látott konyha ronggyal mániásan pucolva egy üvegbe zárt hajó makettet és üveges szemmel hunyorogva a semmivel párbeszédel.

A harmadik percben már épp kiáltanék, hogy nekem elég, köszönöm!, de tetézve a frusztráló kukkolást a lélek bugyraiba, ekkor még egy fura fazon is megjelenik, akit állítólag segíteni küldött az öreghez a szociális iroda. Elnézve és hallgatva a harminc körüli embert, inkább neki szavaznék meg támaszt, mintsem ő nyújtson bárkinek is. Aztán ezek ketten bab a karóját szindrómába esve istápolni kezdik egymást. A lelkileg összeomlott harmincas a fizikailag-szellemileg az életbe rokkant öreget.

A kezdeti rémület, bizalmatlanság és ellenségeskedés után nemcsak elfogadják egymás hóbortjait, tökéletlenségét, hanem még össze is barátkoznak. Összenőnek, mint borsó meg a héja, csak hogy folytassam a megkezdett mezőgazdasági kalandozást.

 

A demencia hullámain hánykolódó Hubert (Koltai Róbert) hajóskapitány volt és folyamatosan a tenger sok idilli emlékével traktálja a harminchét óra szociális munkára ítélt Alexet (Szirtes Balázs).

Sokat időzik kedvenc témájánál és úti céljánál, Batangnál, ahol hófehéren szikrázik a homok és azúrkék a tenger. Ahol a parton felül-semmi, alul-épphogy ruházatú, olajosbarna bőrű, fekete hajú, tüzes szemű szépségek állnak sorban az ő kegyeiért és ahol magából a kókuszdióból issza a tejet. Az elbeszélésében néha feltűnnek a kenguruk is, ami zavarba ejti a Alexet. Akkor most Palermo vagy Ausztrália? – teszi fel eleinte a későbbiekben már egyértelműen felesleges kérdést, hiszen a fiatalember tiszta elmével próbálja Batangot bekalibrálni a valóság térképén.

Végül is nem mindegy?! – kérdem én a közönség soraiban, Hubert minden szavát igaznak szavazva, hiszen gyönyörűségesek az elénk vázolt anzixok.

Kiderül, hogy nem. Mert hát Batangban voltak azok a csudadolgok, amikről Hubert fantáziál.

A történeteiben látszólag neki már minden megvolt, ami a férfiak álma lehet: minden kikötőben egy vagy két nő – sőt, több –, világutazás és még feleség, gyermek is várta őt odahaza! A fiatalnak pedig még tán nője sem volt soha? – firtatja az idősek disztingválásra való örök képtelenségével Hubert.

Alex tragédiája lassan bomlik ki, nehezen nyílik meg új barátjának, akiből saját tudtán kívül lelki segítő válik.

Feltétel nélküli elfogadásával, érdeklődésével észrevétlenül visszatámogatja Alexet az életbe, bumfordi beszólásai utáni kedveskedő gesztusai csillapítják a fiatalember hirtelen gerjedt haragját.

Ahogy halad az idő, Hubert egyre inkább elmerül a saját világában (Batangban) amelynek mélyéről már csak ritkán bukkan fel, akkor is csak azért, hogy a világ képébe kiáltsa fájdalmas, a méltóság utolsó morzsáit jelentő ellenkezése mondatait: Otthonba nem megyek! Nem kell pelenka!

 

Vak vezet világtalant? – teteti fel velem a költői kérdést a Gaál Ildikó megrázó rendezésében készült darab – témához képest fiatal – írója, a német Christian Gundlach.

 

Jó kérdés és értem én, hogy Gundlach miért a negyvenes évei végén feszegeti a témát. Annyi idős lehet az apja, mint az enyém, aki egy hathetes kórházi túlélőtúra után épp tegnap került haza megúszva egy kórházi fertőzést is meg magát a „gyógyítást és ápolást” is.

 

A válasz a feltett kérdésre az élet elkerülhetetlen végzete és ez a történet befejezése is. Ha menni kell, hát menni kell. Hol a vécére, hol Batangba, hol az otthonba – és egyszer majd a végső nyughelyre. Csak az nem mindegy, milyen úton jutunk el odáig. Számkivetettként tengődünk magányosan egy kopár szigeten egy plüsspapagáj társaságában vagy Batang-szerű körülményekben fürdőzünk és boldogan merülünk bele a langyos tengerként körbenyaldosó szeretetbe?

A Huberteknek Alexekkel az eleinte hánykolódó út luxusutazássá válhat, ha van készség, nyitottság, elfogadás egymás irányába – és ne feledjük: lehetőség, hogy összetalálkozzanak a támaszt nyújtók.

 

Ha nem imádtam volna Koltai Róbertet eddig is, akkor most végképp beleszeretnék a játékába, annyira esendően szeretnivaló az öregembere, pedig érzem a mosdatlanságának, a sose váltott ruházatának, a belső vívódásainak kivetülő, savanyú izzadtságszagát. Riasztó a dohos, szeméttel teli kislakás nyomorúsága, aminek a közepén üldögélve néha mégis kitündököl egy cseppnyi humor az egykori daliás széptevőből, a mostanra amúgy goromba és zsémbes öregből, aki iszonyúan fél a változástól, idegenségtől, mint minden vele egykorú (pszichiátriai betegségben szenvedő) ember, akik a jól begyakorolt rutinjukból élik mindennapjaikat.

 

Nem a darab témája, de bennem az előbb bevallott magánéleti analógia miatt felmerül a kérdés, mit lehet egy demens vagy afelé hajló Alzheimeres, illetve Parkinsonos beteggel kezdeni, ha a család nem tud nullahuszonnégyben vele lenni.

Mert egyedül nem lehet hagyni, otthonba nem akar menni és nem is vinnénk szívesen, enyhébb esetben (eleinte) marad az iszonytatóan drága házi ápolás a hivatalosan felírható napi négy óra mellett, és persze a lelkifurdalás, amit csillapíthatunk a tenger sok pénzzel. De megvásárolható-e a lelki béke? Csereszabatos-e a pénz a törődéssel? A szeretet felülírhatja-e a toporzékoló türelmetlenséget?

Az utolsó bekezdést csakis azért fűztem hozzá, mert tegnap a darab végén a művészeket az Alzheimer Café tagjai várták egy kis csevegésre. Koltai Róbert és Szirtes Balázs nemcsak eljátsszák Batangot, hanem kézen fogva a már ott időzőket, segítenek is.

Írhatnám, hogy társadalmi szerepvállalás, de inkább azt mondom, humánum.

Boldog vagyok, hogy a múlt havi előadást nátha miatt elszalasztottam, mert így akkor láttam, amikor eljött az ideje. Most.

Batang felé 

Koltai Róbert következő fellépése: Zenés kabaré est

 

 

Sári Edina

 

Grace és Glória a Pincében

Tom Ziegler:
GRACE ÉS GLORIA

Grace: Kútvölgyi Erzsébet
Gloria: Juhász Réka

Rendező: Méhes László

Történet: Grace és Gloria.

Két nő találkozik az élet legnehezebb pillanatában.

Az idős, halálos beteg Grace élete vége felé közeledik. Gloria önkéntes, aki a haldoklóknak segít eltávozni. Gloria kéretlen megjelenése és kényszeredett segíteni akarása mindkettejükben feszültséget kelt.
Ám ahogy jobban megismerik egymást, felfedezik, mi mindent lehet a másiktól kapni és
tanulni. Gloria az élet elengedésére akarja tanítani Grace-t. Végül Grace tanítja meg őt arra, hogyan kellene élni.

A küzdelemben mindketten nyernek.

Nyilvános főpróba: 2019. március 14. csütörtök 10.30 (félárú jegyek)


Bemutató: 2019. március 15. péntek 19.00

Jegyek válthatóak: www.pinceszinhaz.hu

 

Nézőpontváltó-est az Újszínházban

Kulcsár Lajos Zserbótangó című művének október 30-ai előadása után, az abban játszó három színművész: Bordán Irén, Esztergályos Cecília és Tordai Teri levendulaszínű szalaggal hívta fel a figyelmet a rákszűréseken való rendszeres részvétel fontosságára, és a kikapcsolódás jótékony, stresszmentesítő hatásaira az Újszínházban.

Tartalom: A színpadi játék két „nyugállományba vonult” színésznő történetét meséli el, akik élethelyzeteikből adódóan közös albérletbe kényszerülnek.
Társbérletük kacagtatóan szatirikus helyzetek, nosztalgikus visszaemlékezések és komikus sorsfordulatok kavargó forgatagává válik. Kamilla polgári családból származó, jó kedélyű, örökmozgó nő. Sikeres komikaként dolgozta végig az életét vidéki színházaknál. Klári, szintén fővárosi polgárlány, de szegény családból indult, színészként pedig vidéki „száműzetésből” Pestre került tragika.
Az egymással, és egymás múltjával, vetélkedő, a magánéletükben is folyton szerepet játszó színésznők hirtelen egy újabb szereplővel, új lakótárssal kerülnek szembe…
A két egymást egyre inkább megértő és megszerető színésznőt Esztergályos Cecília és Tordai Teri alakítja, a főbérlőt pedig Bordán Irén.

 

A darab Fodor Zsóka ötletéből készült

Rendező: Dörner György

 

Hálásak vagyunk és köszönjük nagyon a három színművésznek, hogy részt vettek a Nézőpontváltó Egyesület rákellenes figyelemfelhívásban!

A Nézőpontváltó-csapat nevében. Sári Edina, elnök

Holdvilág Kamaraszínház rövid története és jelene

„Hiszek az emberi intelligenciát meghaladó, számunkra gyakran érthetetlennek tűnő összefüggésekben; hiszek a jelenségek felszíne alatt rejlő és csak ritkán megnyilatkozó mélyebb értelemben; hiszek az álmokban, a jelekben, a titkokban, a csodákban. Babonás vagyok; vagy más szóval: alázatos vagyok.” (Darvas Iván)

 

SZÍNHÁZBA JÁRNI JÓ!

 

A Holdvilág Kamaraszínház csapata nevében köszöntelek kedves Néző a 24. évad küszöbén!

S MERT SZÍNHÁZBA JÁRNI JÓ, bemutatkozásunkkal segíteni szeretnénk Neked, hogy könnyen megtalálj bennünket és megtaláld a számodra kedves előadásokat nálunk!

 

Fontosnak tartjuk, hogy színvonalas előadásokkal szoktassuk a jövő nemzedékét a színházhoz, a „színházba járáshoz”.

Hiszen tudjuk – mert megtapasztaltuk – , hogy aki gyerekkorában szeret bele a

színházba, az felnőttként is színházlátogató lesz!

 

MERT SZÍNHÁZBA JÁRNI JÓ!

Részben a korszerű gyermekszínház, részben az új formanyelvet kereső, ifjúságnak és

felnőtteknek szóló előadások létrehozása a célunk.

 

Hogy miért egyik alapvető tevékenységünk értékes gyermekdarabok létrehozása és

műsoron tartása?

Mert ezek segítenek kezelni a konfliktusokat, mert ezek választ adhatnak a kimondott és

ki nem mondott kérdésekre, mert ezek megoldásokat is kínálnak, mert ezek segítenek

eligazodni a nagyvilágban! Gyerekeknek és felnőtteknek is! Anyának és apának is!

Nagymamamának és nagypapának is! De úgy ám!

 

MERT SZÍNHÁZBA JÁRNI JÓ!

S mert a művészet és az oktatás „kézen fogva jár” és mert az együtt átélt élmény megsokszorozódik, szeretettel várjuk az óvodásokat és az iskolásokat is az előadásainkon!

 

HISZEN SZÍNHÁZBA JÁRNI JÓ!

 Koltai Judit művészeti vezető, az egyesület elnöke

 

 

HOLDVILÁG - a „nézőcsalogató” színház

A Holdvilág Kamaraszínház Kulturális Egyesület 1995-ben alakult Budapest egyik peremkerületében, Rákosszentmihályon. Itt 2012-ig működhettünk.

Azóta az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ ad otthont színházunknak. Független színházként koncepciónk alapja a tudatos építkezés. Társadalmi hasznosságunk erősítéseként 2016-tól kezdve – az országban az elsők között! – akadálymentesítettünk mesejátékokat gyerekeknek, az idősebb korosztálynak pedig verses estet.

 

Az elmúlt évtized eredményei

 

2008. A Holdvilág Kamaraszínház társulatának a CSILLAGJÁRÓ című drámai vízió 2006-os ősbemutatatójáért, „Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc eszméinek ápolása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként” a POFOSZ az „1956–2006 Emlékplakett”-et adományozta. Ebből az alkalomból a darab írója,  Dr. Pruzsinszky Sándor, az előadás rendezője, Koltai Judit, valamint főszereplői, Kókai János és Haik Viktória a „Hazáért Érdemkereszt” kitüntetésben részesültek.

 

2009. A Pogácsa az Arénában Színkör A Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozón EZÜST minősítést kapott. Az előadás címe: KIS HERCEG - Találkozásunk Vele... álom és ébrenlét határán... Rendező-tanár: Koltai Judit

 

2010. Kaleioszkóp Nemzetközi VersFesztivál - Pécs

A FEKETE RÚZS ÉS... című versszínház-performance BRONZ minősítést kapott, az ERŐLTETETT MENET című előadásban nyújtott alakításáért pedig Petyi János a LEGJOBB SZÍNPADI JELENLÉTÉRT járó díjat érdemelte ki. Mindkét előadást Kókai János rendezte.

 

2011. FRINGE Fesztivál - Budapest A FEKETE RÚZS ÉS... SZAKMAI DÍJ-ban részesült, amely részvételt jelentett az augusztusi Sziget Fesztiválon. A 6. Gyermek - és Ifjúsági Színházi Szemle - Budapest SZÉLIKE KIRÁLYKISASSZONY - Az előadást beválasztották - 79 nevezett közül - a legjobb 20 közé. Rendezte: Koltai Judit;

Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó, Budapest A „KIRE ÜTÖTT EZ A GYEREK?” című előadás ARANY Minősítést ért el a Pogácsa az Arénában Színkör színrevitelében. Rendező-tanár: Koltai Judit

Az ART16 Művészcsoport a Magyar Kultúráért Díjat Koltai Juditnak ítélte a „színművészet területén kifejtett lelkes, akadályt nem ismerő, kitartó tevékenységéért”.

 

2012. Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztivál - Nyíregyháza KÉPZELNI LEHET... 2.0, Koltai Judit önálló estje FŐDÍJBAN részesült, a HOLD-KOR HOLDKÓR című versszínházi-performance a VIZUALITÁS KÜLÖNDÍJÁT nyerte el, amelynek rendezője Pintér Gábor volt. Először kaptunk szavazatot a legjobb gyermek- és ifjúsági előadások kategóriájában a Színikritikusok Díjáért folyó versenyben. Az ÓZ! VARÁZSLÓ! című zenés mesejátékunk volt a jelölt. Színpadra írta: Albert Péter Zene: Tóth Tamás Rendező: Koltai Judit

 

2013. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó - Celldömölk. A legjobb női alakítás díját, a FIGER SZABINA DÍJAT nyerte el Koltai Judit a KÉPZELNI LEHET...2.0 című előadásban nyújtott alakításáért. A Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó - Budapest - HA ÉN FELNŐTT VOLNÉK című újabb Janikovszky Éva - adaptációval ARANY minősítést kapott a gyerekcsapat. Rendező-tanár: Koltai Judit.

Az év májusában színházi egyesületünk ELISMERŐ OKLEVELET vehetett át a XIII. kerületi Önkormányzattól „ a 2012. évi kulturális feladatok ellátásában végzett kiemelkedő tevékenységéért”.

 

2014. A Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozón Varró Dani műve nyomán készült TÚL A MASZAT HEGYEN című adaptáció EZÜST Minősítést kapott, Szegeden pedig, az Országos Fesztiválon az előadást DIPLOMÁVAL jutalmazták. Rendező-tanár: Koltai Judit.

Ugyanaz év májusában színházunk ELISMERŐ OKLEVELET kapott a XIII. kerületi Önkormányzattól „a 2013. évi kulturális tevékenységek, valamint – 75 éves a XIII. kerület – programjai előkészítésében és lebonyolításában végzett magas színvonalú tevékenységéért”. Júliusban a SZÉLIKE KIRÁLYKISASSZONY című mesejátékunk nagy sikerrel vett részt a Független Színházak seregszemléjén Zalaegerszegen, a ZAKO Fesztiválon.

 

2015. A Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozón a MI PADLÁSUNK - 2015. című előadás kapott EZÜST minősítést.

„A 2014. évi kulturális rendezvényeken nyújtott magas színvonalú művészeti tevékenységéért” a XIII. kerületi Önkormányzattól pedig ELISMERŐ OKLEVELET.

Novembertől rendszeresen vettünk részt az RS9 Színház OFF-OFF FESZTIVÁL programjában Csehov: SIRÁLY című darabjával. Rendező: Kókai János.

 

A 2016-os év is elismeréssel kezdődött. Januárban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából oklevéllel értékelte munkánkat az Önkormányzat „A 2015. évi kulturális rendezvényeken nyújtott magas színvonalú művészeti tevékenységéért”.

A Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozón ezúttal a KÉSZ VAN MÁR AZ EBÉD?! című „kajaoperett egyben tálalva” érdemelte ki az EZÜST minősítést. Rendező-tanár: Koltai Judit.

A XIII. kerületi Önkormányzat 2017-ben is oklevéllel ismerte el az előző évben kifejtett művészi munkát a Magyar Kultúra Napján.

 

2017. áprilisában pedig a Pogácsa az Arénában Stúdió ért el ARANY minősítést a Weöres Sándor Színjátszó Találkozón A MI KIS TÁNCDALFESZTIVÁLUNK című zenés játékkal, a melynek rendező-tanára: Koltai Judit, koreográfusa: Hermál Henriett, zenei vezetője Varga Zoltán volt.

 

2018-ban is nagyra értékelte a XIII. Kerületi Önkormányzat a kerületért kifejtett előző évi művészi munkát, melyet a Magyar Kultúra Napján dicsérő oklevéllel honorált.

Márciusban a Pogácsa az Arénában Stúdió vett részt a derecskei Kótsi Patkó János Diákszínjátszó Fesztiválon, ahol II. helyezést és Ezüst Minősítést ért el A TAVASZ ÉBREDÉSE című előadással, Lukács Ádám a férfiak között a Legkiemelkedőbb Alakítás Díját érdemelte ki. Rendező-tanár: Koltai Judit

Májusban A NAGY GÓRKY című groteszk road-movie aratott megérdemelt sikert a Magyar Művek Fesztiválján. Rendező: Kókai János

 

A 2018-as év felnőttbemutatója a GÁZEMBER

Kókai János:  GÁZEMBER -  groteszk vízió egyszuszra

Korhatár: 14+

 

Homolya Huba, sikeresnek mondható festőművész, a kiállítás-megnyitó után a MÜPÁ-ban kissé sokat iszik. Másnap fejfájással ébred, és gyengébb látással. Hipochonder lévén rögtön az orvosi ügyeletre siet, ám ott nincs senki, se orvos, se nővér. Egy ismeretlen az alagsorba irányítja, ahol egy furcsa doktor megvizsgálja, és szemcseppet ad neki.  Elkezdi használni, és a látása napról-napra élesebb, olyan dolgokat lát meg, amit eddig soha. Szinte látja a körülötte levők jövőbeni cselekedeteit, viszont ezzel arányosan kezd egyre inkább elhomályosul a teste. Elsőként közvetlen rokonai veszik észre, mintha kicsit halványabb lenne az embertársainál. Először a fényhatás miatt gondolják, később egyre világosabb lesz, hogy Huba mind homályosabb. Elkezdődik a tortúra, meg kell állítani a teljes elhomályosodást, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy végképp "kirajzolódik a világból". Ahogy testileg halványul, úgy csappan meg az érdeklődés a személye iránt is. Gyakran elfelejtik, hogy ott van a társaságban, hogy mi a neve, hogy ki is ő. Hubának sokszor a közvetlen ismerőseinek is fel kell idéznie a közös dolgaikat, hogy emlékeztesse őket önmagára. Ilyenkor jót nevetnek, és úgy tűnik minden rendben, de lassan már senki sem vesz róla tudomást, és nem is nagyon emlékeznek, hogy volt valaha egy ilyen ember. Amíg csak Huba teljesen el nem tűnik, GÁZZÁ válik, ám itt még várat magára egy meglepő csavar.

 

A darab azt boncolgatja, hogy manapság a Figyelem mennyire hanyatlóban van. Felteszi a kérdést számunkra, hogy valóban érdekel-e minket a másik ember, vagy csak önmagunk szempontjából fontos, akár egy-egy létrafok. Hogy van-e időnk ebben a taposómalomban valóságos kapcsolatokat építeni, vagy minden érintkezés csak egy illékony GÁZANYAG. És nem gázemberek vagyunk-e mindnyájan? Megfoghatatlanok, mások és talán leginkább önmagunk számára. Hisz a figyelemnek elsősorban önmagunkra kellene irányulnia, természetesen nem egoizmus formájában, hanem az önmegismerésben, hiszen ebből indulhat ki mások szeretete, ami egyrészt: a Figyelem. Persze előkerül a virtuális tér, ami bizonyos helyzetben lehet pozitív, máshol meg a figyelem feketepiaca. Ahogy Weöres Sándor mondta, mikor megszületett a televízió: "Lehet jóra és rosszra is használni". Ezzel a groteszk terminológiával szeretne a rendező nagyon is reális, és égető sürgősség kérdést feltenni, mint Munch Sikoly c. képe. Az előadás küzd a figyelemért.

Író, rendező: Kókai János

Zene, dalok: Kókai János és a társulat

Díszlet, jelmez: a társulat

Szereplők: Regős János, Koltai Judit, Geltz Péter, Koncz Eszter, Kovács Andrea, Molnár-Kovács Éva, Kalocsay Mercedes, Kókai János

 

Bemutató 2018. november 28-án 19.30 órától a Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta program meghívásával!

 

Novemberben indul a Holdvilág-évad!

 

MÁR KÉT JÁTSZÓHELYEN A HOLDVILÁG KAMARASZÍNHÁZ ELŐADÁSAI!

 

ANGYALFÖLDI JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT

1131 Budapest, József Attila tér 4.Tel: 06/1 320-3842

Holdvilág-pénztár: Előadás előtt egy órával illetve minden szerdán 15.30 és 19.30 óra között

Megközelíthető: 105-ös autóbusz, 3-as metró Gyöngyösi utcai megállójától 5-10 perces sétával.

 

Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház

1138 Budapest,  Dagály u. 15/a

Holdvilág-pénztár: Előadás előtt 1 órával!

Megközelíthető: 1-17 villamos Róbert Károly körút felől és a 115-ös busszal

 

Elérhetőségünk: http://holdvilag.hu;

AJAMK - Iroda: 1131 Budapest, József Attila tér 4. III. em. Tel: 06/1 401-0070, 405-8759 (fax is) e-mail: szinhaz@holdvilag.hu;

 

A Herner Ferike faterja a Pinceszínházban

Börcsök Enikő első rendezésére készül a Pinceszínházban

 

A Ferencvárosi teátrum harmadik évada nagy sikerrel futó előadásának, A Gézagyereknek a színésznő maga is szereplője, az autista főszereplő, Géza édesanyját alakítja.

Háy János folytatásdarabjának, A Herner Ferike faterjának színpadra állításakor Börcsök Enikő pályafutása új szerepét próbálja ki: a rendezői székbe ül.

Mi lesz egy év múlva? Mi az élet értelme? Előre meg van írva a létezésünk, vagy van lehetőségünk beleszólni?

Ezekről a kérdésekről moralizál nap, mint nap lapátjaikra támaszkodva – szikrázó éles látással és humorral – három közmunkás az árok partján. Azért dolgoznak, hogy megkapják az állami segélyt. Tulajdonképpen bármelyik vidéki településen járhatnánk ma Magyarországon.

A főszereplők A Gézagyerekben megismert Krekács Béla, Herda Pityu és Banda Lajos lesznek, a több generációs történetben az apákat és a fiúkat egyaránt Kaszás Gergő, Borbiczki Ferenc és Lázár Balázs alakításában ismerhetjük majd meg.

Börcsök Enikő első rendezésében Jánosi Ferenc, Molnár Csaba, Búza Tímea, Gerő Soma/Tóth Viktor, Juhász Réka és Tallián Mariann szintén színpadra lépnek majd.

A produkció a szeptember 21-ei bemutató után folyamatosan a Pinceszínház műsorán szerepel majd, ahogy Háy János előző darabja, A Gézagyerek is.

 

 

Sally Bowles és Zita királyné a Kálvária téren

John Kander - Fred Ebb:  CABARET

musical

 

1930-as évek, Berlin. A város izgalmas, szabad, a mulatókban repkednek a harisnyatartók, a

táncos lányok szexisek és olcsón kapható gyönyörökkel csábítanak mindenkit, aki ebbe a

világba téved.

Ide érkezik Amerikából Cliff, a lelkes de még kezdő író, hogy megírja élete nagy regényét.

Ehelyett azonban, már az első nap beleszeret egy angol énekesnőbe (Sally), aki a politikához

nem ért, de annál többet gondol a férfiakról és magáról. S ha már első éjszaka egymás

karjaiban kötnek ki, Schneider kisasszony panziójában elkezdik közös életüket, abban a

korban, amikor már annyira nem lehet hinni semmiben, hogy szinte mindent elhisznek amire csak vágynak.

A nagy kérdés: ellen tud-e állni a szerelem a hatalom, a pénz, a politika befolyásának?

Megmaradhat-e a tisztesség a nehéz időkben?

 

Sally Bowles                                                   KISFALUDY ZSÓFIA

Konferanszié                                                   CSERVENÁK VILMOS

Clifford Bradshaw                                           BARSI MÁRTON

Ernst Ludwig                                                   PÁSZTOR MÁTÉ

Schneider kisasszony                                       HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ

Kossuth-díjas, Magyar Érdemrend lovagkeresztje

Schultz úr                                                        MIKÓ ISTVÁN

Érdemes művész, Jászai Mari-díjas

Kost kisasszony                                              DÉTÁR ENIKŐ

További szereplők:

BODOR SZABINA, KEREKI ANNA, LOVAS EMÍLIA, MERK LÁSZLÓ, TÓTH ALEX, VALÁZSIK PÉTER, VASS JÁNOS PÁL

 

Díszlet: DARVASI ILONA

Jelmez: VESZTERGOMBI ANIKÓ

Koreográfus: BORBÉLY KRISZTINA

Rendezőasszisztens: VASS JÁNOS PÁL

 

Rendező:

KOLTAY GÁBOR

Balázs Béla-díjas, Érdemes művész

 

Bemutató: 2018. október 06.

 

 

Topolcsányi Laura: ZITA - "MAGYAR KIRÁLYNÉK" sorozat

történelmi játék 80 percben

 

Egy svájci falucska kolostorának régi lakójához, a titokzatos, meggyötört de megtörhetetlen asszonyhoz látogató érkezik: egy fiatal rebellis lány. A Habsburg dinasztiáról írja szakdolgozatát, és azért jött ebbe az eldugott faluba, mert itt él a leghitelesebb ember, akitől mindent megtudhat: Zita asszony, az utolsó magyar királyné. Aki egyébként a nagyanyja…

Múlt és jelen, hagyomány és változás, két – szinte végletekig eltérő – világnézet ütközik meg, hogy végül valami egészen különös kapcsolat szülessen a két nő között.

Jöjjenek velünk egy elképesztően izgalmas, időn és tereken átívelő utazásra.

Nem tart sokáig. Mindössze száz év – hetvenhét percben.

 

Tervezett szereposztás:

BENCZE ILONA Érdemes művész, Jászai Mari-díjas

PÁNICS LILLA, FEHÉRVÁRI PÉTER

 

Rendező: SZEREDNYEY BÉLA

Érdemes művész, Jászai Mari-díjas

 

Bemutató: 2018. október 20.

 

 A változtatás jogát fenntartjuk!                                  

 

 

 

 

http://turayidaszinhaz.hu/online-jegyvasarlas/

Zenés, minisztériumi érzékiséggel nyitja évadát a Pesti Magyar Színház

Hartai Petra az Oltári csajok főszereplője és Végh Péter országosan ismert színész (szinkronok, Média Markt-hős) főszereplésével a
 Magyarban az évad nevetéssel indul, kedves kolléga, tarts velünk!
 
Rendező: Horváth Illés
Szereplők: Takács Géza, Végh Péter, Hartai Petra, Soltész Bözse, Gémes Antos
zene: Zságer-Varga Ákos
 
 
Maurice Hennequin – Pierre Veber:
FOLYTASSA, CICERÓ! – avagy: Botrány a törvényszéken
zenés, minisztériumi érzékiség
Rendező: Horváth Illés
Bemutató: 2018. szeptember 21.
 
Az igazságügyi miniszter egy véletlen folytán kénytelen a kerületi bírósági elnök házában éjszakázni és innentől nem várt bonyodalmak indulnak el. Kétes erkölcsök, korrupció gyanús kinevezések, egymástól rettegő hivatalnokok, zsarolás közeli események tarkítják a bohózatot, amely nyomokban nagyon is ismerős valóságot tartalmaz. Senki sem az, akinek látszik, és egyiküktől sem vennénk használt autót. 
A bohózat francia, tehát vérbő erotikus, szexi, életvidám.
A természetes ízfokozók: szerepcserék, véletlenek, a minisztériumban (és bárhol) elkövetett érzékiség, sok átöltözés és sláger gyanús dalok.   
 
Egy komment a
nyár eleji
főpróba után:
unnamed (1).png
 

Hogyan lesz a bohózat?  - Folytassa, Ciceró!

Olyan instrukció nincsen, hogy "Géza, itt most a meglepetéstől menj le hídba, vagy esetleg a testeddel a színpadhoz képest zárj be 65 fokos szöget". - Szegény rendező ilyet nem mondhat még akkor sem, ha egyébként talán az eszébe jut. Leszámítva azt az esetet, ha a rendező Takács Gézával dolgozik. Mondani persze akkor sem mondja, de arcizma sem rezdül, amikor Géza rendre olimpiai „C” elemeket iktat a karakterábrázolásba.

Ilyen ember nincs is! – hümmögné a néző maga elé a nézőtéren, de hát éppen látja, hogy van. Mert nem az az érdekes, hogy Takács Géza mozgáskultúrája voltaképpen rajzfilmszínészi, hanem az, hogy minden úgy természetes és magától értetődő, ahogyan az látszik. Cyprien Gaudet éppen ilyen. Szélsőséges érzelmekhez szélsőséges gesztusok járnak és a dőlésszöge, a gravitációval való ellenkezése, a légben való közlekedése, minden tökéletesen hihető és emberi. Gaudet úr politikus, és mint ilyen, minden pillanatban az életéért küzd. Nem az életben-, hanem a hatalomban maradásáért. És ebben a harcban - mint ismeretes – minden megengedett, mint a szerelemben. És éppen erről a két dologról van szó a Folytassa, Ciceró!-ban.

Horváth Illés nem bohózatot rendez, mert ha azt rendezne, akkor patronokat puffogtatna, és a nézők hervadtan üldögélnének a zsöllyékben, hiszen minden patron már régen elsült, valamikor az ősidőkben. Horváth Illés jól tudja, hogy bohózattá lenni nem eszköz, hanem cél.  Előadást kell rendeznie, valódi élettel megtámasztott sorsú és karakterű emberekkel, akiknek a szélsőséges helyzetük és az abban való kapálózásuk lesz majd féktelenül mulatságossá. Azáltal, hogy mindenki a szemünk előtt lepleződik le. A kisstíl éppen úgy, mint a nagyvonal. Egy bohózatban természetes, hogy az előző jellemzi a feddhetetleneket és a másik a feddhetőket.

Jószívű és szerelmes strici, erotikus kényszerpályára került színésznő keresi a boldogságát ebben a darabban a többiekkel együtt.

Takács Géza koreográfiájának tökéletes ellentéte Végh Péter és az általa kockára szabott hivatalnok. Végh Péter viszont azt tudja megmutatni, milyen az, amikor a fortyogó tűzhányó tetejét megpróbálják leukoplaszttal betapasztani. Persze ezt sem lehet instruálni. A szenvedély az is csak olyan dolog, ami van vagy nincs. Na, itt van.

Azt se lehet kérni Hartai Petrától, hogy igazat hazudj. Petra csak úgy tudja, milyen az, amikor az ember igazat mond a színpadon, még akkor is, ha a megírt szövege szerint torkaszakadtából hazudik.

Mindennek a tetejében időről-időre megérkezik Gémes Antos, aki hol ügyeskedő, majd a hatalom által satuba szorított nyilvánosház tulajdonos, hol pedig daloló narrátor már-már brechti mélységekkel. Azt sem lehet feltétlenül instruálni, hogy a politika minden napvilágra került szemetét majd veled, a kisemberrel viteti el, mindenért téged tesz felelőssé. Erről is csak beszélni lehet.

Kérni meg azt lehet, hogy mindez legyen tele energiával és életörömmel. Ááá, az életörömöt sem lehet kérni, az is csak úgy van. Mindennek ellenére.

 

 
 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!