Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Raffaello, a festőfejedelem az Urániában

December 14-től országszerte mozikba kerül „A művészet templomai” című, idén ötödik évadjába lépő ismeretterjesztő mozifilm sorozat következő epizódja, amely a művészettörténet egyik legmeghatározóbb alakjának, Raffaello Sanziónak állít emléket.

Rafaellót – aki Leonardo Da Vinci és Michelangelo Buonarroti oldalán a híres reneszánsz triád tagja volt – a kortársai és a későbbi generációk is csodagyereknek tekintették.

Munkássága nemcsak a reneszánsz és a manierizmus közötti hidat jelentette, hanem a figuratív ábrázolást is példa nélküli magasságokba emelte. A hazánkban is nagy sikerű Vatikáni Múzeum 3D, Firenze és az Uffizi-képtár 3D és a Pápai bazilikák 3D alkotóinak új filmje eddig példa nélküli alapossággal mutatja be a Mester életét és művészetét: harmincnyolc Raffallo-mű és további hat, általa inspirált alkotás kerül bemutatásra, többek között a urbinói Raffaello-ház, a firenzei Uffizi-képtár és a Vatikáni Múzeum műkincseiből válogatva és nézőket olyan neves művészettörténészek kaluzolják végig ezeket a csodálatos helyszíneken, mint Vincenzo Farinella egyetemi tanár és Raffaello-szakértő, Antonio Natali, az Uffizi-képtár korábbi vezetője és Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója.

A műelemzéseket és az alkotások páratlanul részletgazdag közeli felvételeit történelmi rekonstrukciók alapján készített rövid játékfilmes betétek színesítik, amelyek betekintést nyújtanak a művész mindennapjaiba és fontos életeseményeibe.

A filmet december 14-től vetítik országszerte a mozikban, magyar szinkronnal, a színpadi produkciók moziközvetítéseire és művészeti dokumentumfilmekre specializált Pannonia Entertainment forgalmazásában.

Budapesten kizárólag az Uránia Nemzeti Filmszínházban lesz műsoron, emellett a megyeszékhelyek többségén, többek között Szombathelyen, Szolnokon, Kecskeméten, Miskolcon, Szegeden, Debrecenben és Nyíreházán is bemutatják. A vetítési helyszínek részletes listája a sorozat Facebook oldalán, a https://www.facebook.com/AMuveszetTemplomai címen olvasható.

 

 Bepillantó: Raffaello, a festőfejedelem

 

 

Adventre hangolva

A Nemzeti Filharmonikusok egykori főzeneigazgatója, Kocsis Zoltán nevét viselő bérletben a korszakos jelentőségű zongoraművész és karmester olyan muzsikus partnerei lépnek fel, akikkel gyakran lépett színpadra, valamint zeneszerzői-hangszerelői életművének legjelentősebb darabjai közül is megszólal néhány. A december 10-én este fél nyolckor az Olasz Kultúrintézetben tartandó hangverseny karmestere, Rácz Zoltán az utóbbi évtizedekben komoly érdemeket szerzett a zenekari repertoár felfrissítésében, elhanyagolt remekművek, klasszikus szerzők méltatlanul elfeledetett alkotásainak bemutatásában, nemcsak, mint az Amadinda ütőhangszeres együttes vezetőjeként. Ezen a koncerten szólistaként is fellép, Bach E-dúr hegedűversenyében. Ezen kívül megszólal még a spanyolos hangzásvilágú Ravel Alborada de gracioso. Kocsis Zoltán hangszerelésében Debussy Images oubliées műve, Gershwin Egy amerikai Párizsban alkotása, majd az est befejezéseként Leonard Bernstein legnépszerűbb musical zenéje a West Side Story csendül fel, amelyből később az itt hallható zenekari szvit készült.

Maurice Ravel 1904/1905-ben komponálta Miroirs (Tükrök) című ciklusát zongorára. A sorozat öt darabból áll: Noctuelles (Éjjeli lepkék), Oiseaux tristes (Szomorú madarak), Une barque sur l’océan (Bárka az óceánon), Alborada del gracioso és La vallée des cloches (Harangok völgye). A zeneszerző mindegyik zongoradarabot egy-egy barátjának ajánlotta, akikkel 1902-től rendszeresen találkozott az Apaches (Apacsok) nevű, a kortárs irodalom, zene és képzőművészet kérdéseiről eszmecserét folytató csoport összejövetelein. Az Alborada címzettje Michel-Dimitri Calvocoressi, zenetörténész és kritikus, akivel Ravel a párizsi Conservatoire növendékeként ismerkedett meg, és kötött életre szóló barátságot.
Az Alborada del gracioso a sorozat talán legnépszerűbb darabja, az egyetlen, amely nem francia, hanem spanyol címet visel. Az „alborada” (hajnali dal, szerenád) a nagy ünnepek alkalmával hangzott el, s a népi gyakorlatban is előfordult a legkülönfélébb funkcióban. A „gracioso” a spanyol színpadi szerzők, többek között Calderon és Lope de Vega darabjainak komikus szolgafigurája (angol nyelvterületen általában „bolond”-nak, nálunk „bohóc”-nak szokták fordítani). Ravel műve ugyan a címén kívül nem mutat semmilyen konkrét hasonlóságot a spanyol népi alboradákkal, a zene mégis egyértelműen „spanyolos”. A komponistára általában jellemző volt a Franciaországban egzotikusnak számító zenei elemek használata; a számos művében jelen lévő spanyol kolorit azonban mással magyarázható: édesanyja baszk/spanyol származású volt, így az ibériai félsziget zenei világa szinte születésétől fogva ismerős lehetett számára. Ravel korának egyik legkiválóbb hangszerelője volt.

Claude Debussy 1894-ben már komponált egy három darabból álló, Images (Képek) című zongoraciklust. A teljes sorozat nyomtatásban csak 1977-ben jelent meg, Images (oubliées) címmel – az oubliées (elfelejtett) jelzővel azért egészítették ki az eredeti címet, hogy a ciklus ne legyen összetéveszthető a két népszerű, 1905-ben és 1907-ben publikált Images sorozattal. A Sarabande-ot Maurice Ravel hangszerelte meg 1923-ban, a másik két darabból pedig Kocsis Zoltán készített zenekari átiratot. A „melankolikusan és édesen” előadandó első darab után következő Sarabande elé ezt írta Debussy: „…méltóságteljes és lassú eleganciával, kicsit úgy, mint amilyen egy régi portré, emlék a Louvre-ból stb.…” A nagyon élénk, sziporkázóan humoros harmadik darab a „Nous n’irons plus au bois” kezdetű francia gyermekdal első sorára épül.

George Gershwin a nagy sikerű Rosalie című show – melynek zenéjét a magyar származású Sigmund Romberggel közösen komponálta – 1928. januári bemutatója után márciusban Európába utazott, hogy kissé kipihenje magát. Ekkor tervezte befejezni a két évvel korábbi párizsi utazásakor „Very Parisienne” felirattal papírra vetett vázlatait, azaz az Egy amerikai Párizsban című művét. A párizsi sugárutakon hallható taxidudák hangja olyannyira elkápráztatta, hogy egy barátjával az Avenue de la Grand Armee autósüzleteiben vásárolt néhányat, hogy hangjukat készülő művébe is belekomponálhassa. A három egymáshoz szorosan kapcsolódó részből álló műben Gershwin – saját szavaival élve – megjeleníti „egy amerikai látogató impresszióit, amint kóborol Párizsban, hallgatja a különböző utcai zajokat és magába szívja a francia atmoszférát.” Ez a leírás leginkább az első részre illik, amelyet egy blues-os második szakasz követ, amelyben „amerikai barátunk megadja magát a honvágynak”. Ugyanakkor – mint Gershwin írja – „a nosztalgia nem halálos betegség”, így az amerikai látogató a mű harmadik részében „ismét éber szemlélője a párizsi életnek”. Az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus zenekari kompozíció ősbemutatójára 1928. december 13-án került sor a Carnegie Hallban, a New Yorki Filharmonikus Zenekar előadásában, Walter Damrosch vezényletével. Gershwin arra a kérdésre, hogy vajon a klasszikus repertoár részévé válhat-e a műve, így válaszolt: „Tudják, ez nem egy Beethoven-szimfónia. Ez egy humoros darab, semmi ünnepélyesség nincs benne. Nem arra való, hogy könnyeket fakasszon. Ha – mint egy könnyű, vidám darab, benyomások sorának zenei kifejezése – örömöt okoz a szimfóniák közönségének, akkor elérte a célját.” Az Egy amerikai Párizsban Gershwin egyik legnépszerűbb kompozíciója lett. 

Bach : Hegedűverseny E-dúr – vibrafonra és zenekarra

A fiatal J. S. Bach számára meghatározó élményt jelentett az olasz concerto (versenymű) megismerése. Weimari udvari orgonistaként Vivaldi és más szerzők hegedűversenyeit írta át orgonára, illetve csembalóra, s ettől kezdve pályájának minden szakaszában komponált versenyműveket. Hegedűversenyei a legújabb kutatások szerint valószínűleg lipcsei szolgálata idején keletkeztek. A zeneszerző a Tamás-templom karnagyaként működött a városban 1723-tól haláláig, 1750-ig; világi zene komponálására mindenekelőtt egy hivatásos zenészekből és egyetemi diákokból álló társaság, a Collegium Musicum adott számára lehetőséget, melyet 1929-től egy rövid megszakítással egészen az 1740-es évek elejéig vezetett. Az együttes heti rendszerességgel tartott hangversenyeire nyáron szabad téren, télen egy kávéházban került sor.
Hogy a Collegium Musicumot hetente ellássa játszani valóval, Bach minden bizonnyal gyakran fordult az átírás jól bevált, a barokkban mindennapos gyakorlatához: egy kivétellel például valamennyi csembalóversenye más hangszerre komponált concerto átirata – többek között az E-dúr hegedűversenyt is átírta csembalóra, D-dúrban. Mivel hegedűversenyeinek legnagyobb része elveszett, különös szerencse, hogy legalább ezekből az átiratokból többé-kevésbé rekonstruálni lehet az eredetit – például a híres d-moll oboa-hegedű kettősverseny is ilyen későbbi, a kétcsembalós verzióból készült rekonstrukció. Eredeti formájában mindössze két szóló-hegedűverseny – az E-dúr és az a-moll –, valamint a d-moll kéthegedűs verseny maradt fenn.

Leonard Bernstein West Side Story című műve az első mai értelemben vett musical. A műfaj többi, főleg későbbi kompozíciójához képest maradandó értékét részben a jól megválasztott irodalmi alapnak köszönheti: a mű ugyanis Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájának zenés adaptációja. Bernstein és szövegírói kezdetben egy Manhattanben élő zsidó és katolikus család közti vallási konfliktus keretei közt tervezték feldolgozni a klasszikus szituációt, azonban később a szereplők identitását kétszer is megváltoztatták. Előbb a helyszín átkerült a Keleti partra, mint amerikaiak és mexikói bevándorlók feszültsége, s csak évekkel később nyerte el a szövegkönyv a végső formáját, amelyben az amerikaiak és a Puerto Rico-i bevándorlók a konfliktus főszereplői. A West Side Story 1957-es Broadway premiere hatalmas siker lett, a produkciót hat Tony-díjjal jutalmazták, majd a musical 1961-es filmadaptációja a 11 Oscar-díj jelölésből tízet elnyert. A West Side Storyban fontos szerepet kap a tánc: színpadi látványelem, kommunikációs és érzelemkifejezési lehetőség is egyben. Nemcsak a tánciskolai jelenet színes kavalkádjában, de a z amerikai Jets banda és vezetője, Riff fojtott hangvételű jelenetében (a „Cool” fúgában) is táncot látunk, sőt a két ellenséges tábor vezetője közti párbajjelenet is eltáncolva megy végbe. A táncok igen hangsúlyos jelenléte indokolja, hogy Bernstein a West Side Story zenéjéből 1961-ben összeállított zenekari szvitnek a Szimfonikus táncok címet adta. A Szimfonikus táncok a West Side Storyból virtuóz zenekari mű, méltán népszerű repertoárdarabja a szimfonikus zenekaroknak. Zenéjében az eredeti mű összes zenei rétege megtalálható a cool jazztől latin-amerikai társastáncokon át egészen a szinte Stravinskyra emlékeztető klasszikus zenéig.

A szvit az eredeti darab tételeinek sorrendjét követi. A Prológban megismerhetjük a Jets és a Sharks nevű két bandát. A „Somewhere” című dal és az azt követő Scherzo álomszerű képek a két csoport kibéküléséről. A Mambo, a Cha-cha és a Találkozás a tánciskolai jelenet táncait és a két ellenséges táborhoz tartozó fiatal első találkozását jelenítik meg. A virtuóz vibrafon-szólóval kísért „Cool” fúga a Jets csapat feszült tánca, ezt követi a tragikus Párbajjelenet. A szvitet a „Somewhere” dallamát visszaidéző Finale zárja.

 

2010. december 10. (vasárnap) 19.30 óra Olasz Kultúrintézet

Ravel Alborada del gracioso

Debussy-Kocsis Images oubliées

Gershwin Egy amerikai Párizsban

Bach Hegedűverseny E-dúr – vibrafonra és zenekarra

Bernstein West Side Story – szimfonikus táncok

Km.: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Karmester és vibrafon RÁCZ ZOLTÁN 

 

Következő hangversenyünk:

 

2010. december 14. 19.30 óra Müpa

Penderecki II. szimfónia “Karácsony”

Mahler IV. szimfónia G-dúr

Km.: Zemlényi Eszter szoprán, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Keri-Lynn Wilson

 

KARÁCSONYRA HANGOLÓDVA KERI-LYNN WILSONNAL

Világhírű kanadai karmester vezényli a Nemzeti Filharmonikusokat: Keri-Lynn Wilson a Szlovén Filharmonikusok egykori első karmestere, pályakezdőként Claudio Abbado asszisztenseként dolgozott a Salzburgi Fesztiválon, ma már neves európai operaházakban lép fel visszatérő vendégként. A műsorban két szimfónia csendül fel, mindkettő különleges valamilyen szempontból. Penderecki, aki az 1960-70-es évek egyik vezető avantgárd zeneszerzőjeként került az élvonalba, ma már kizárólag „könnyen fogyasztható”, tetszetős és hatásos műveket ír, amelyek rendkívül népszerűek a közönség körében. A 2017-ben nyolcvannegyedik életévét betöltő zeneszerző – Lengyelország legjelentősebb művészeinek egyike – éppen az 1980-ban befejezett a II. szimfóniával nyitott új, neoromantikus korszakot életművében; ebben az egytételes kompozícióban a Csendes éj kezdetű német karácsonyi dal foszlányai térnek vissza idézetként, innen származik a mű megkülönböztető címe. Mahler IV. szimfóniája többek között abban egyedi, hogy utolsó tétele zenekari dal, amely az előző három tétel utólagos magyarázata is egyben. A különleges érzelemvilágú művet túlvilági idill, bölcs derű hatja át, vagy ahogyan a zeneszerző közeli barátja, Bruno Walter megfogalmazta: „bensőséges áhítat álmodja égi álmát”. Kiemelkedő tehetségű fiatal énekes szólista a közreműködő; Zemlényi Eszter a 2016-os szegedi Simándy Nemzetközi Énekverseny különdíjasa és a debreceni Petrovics Emil Énekverseny győztese.

 

 

A Pesti Magyar Színház decemberi bemutatói

Házasságon innen, házasságon túl

- felújítás vagy újrarendezés?

Interjú Pinczés Istvánnal, az előadás rendezőjével

 

A Házasságon innen, házasságon túl 2008-as bemutatója óta sikeres előadása a Magyar Színháznak. Az eredetileg a 80 férőhelyes Sinkovits Imre Színpadra rendezett keserédes komédiára mindig napok alatt kapkodják el a jegyeket, ezért merült fel a színház vezetésében a gondolat, hogy a 10. évadban átvigyék az előadást a nagyszínpadra, így a földszinti nézőtér megnyitásával egyszerre több mint háromszáz néző láthatja azt.

Házasságon innen, házasságon túl december 12-től a Magyar Színház Kamaraszínpadán.

 

Az eredeti előadás kifejezetten intim volt, a színészek a nézők között átsétálva léptek be a jelenetükbe, és a közönségtől mindössze 3-4 méterre játszottak. Hogyan lehet ezt az intimitást megőrizni a nagyszínpadon?

Az új előadás ugyanúgy „kifejezetten intim” marad – ezt garantálom. Meghánytuk-vetettük ezt a nagyon-nagyon lényegi kérdést – hisz itt nem pusztán előadási formaváltásról van szó. Aggályos volt, hogy nagyobb térben nem vesznek-e majd el a színészi játékmódnak azok a filmesen hiteles, hipernaturalista stílusjegyei, amelyek szinte napra pontosan 9 éven át (2008. nov.21-e óta) telt házak előtt éltették Háy János húsbavágóan rólunk szóló, premierplánban és szuperplánban mutatott, hozzánk karnyújtásnyi távolságban játszódó életvalóság-drámáját. Kérdéses volt, hogy a mind rendezői, mind tervezői szempontból „ráközelítős”, ablakon bekukucskálós, erkélyfüggönyön benézős, kocsmapult mellett állós, tükörben egy-az-egyben (nem homályosan, hanem kegyetlenül kristálytisztán) láttatott, szűk kivágásos jelenetfelrakás megvalósítható-e a vasfüggöny előtti térben. És ami ennél is lényegesebb: az ezekhez a filmes formanyelvi elemekhez szorosan tartozó, személyiséggel hitelesített színészi jelenlét megmarad-e?  Ugyanolyan torokszorító „de-hisz-ez-rólam-szól” hatással szögezi-e majd oda a székhez a nézőt a nagyszínház földszintjén, mint a Sinkovits Színpadon.

Hónapokkal ezelőtt úgy fogtunk a munkához, mint teljesen szűz produkcióhoz: állítópróbát tartottunk, modelleztük a nagyszínpad vasfüggöny előtti játékterében a kamaraszínházira méretezett játékteret – és nézőteret! A döntő mozzanat az volt, amikor pontosan kimértük, kifeszített kötéllel jelöltük: a nézőtér nem hosszabb, mint a stúdiószínház nézőterének mélysége, az utolsó széksorban ülő néző sem lesz távolabb a színészektől, mint a stúdiószínházban, sőt! Mivel elöl. a zenekari árokban, a nézőtől karnyújtásnyira helyeztem el a legfontosabb jeleneteket, az első sorban ülők akár bele is kortyolhatnak a színészek sörébe a kocsmajelenetben. És a feleségével beszélgető pszichológus kiégett lárvaarca is 60 centiméterre lesz a közönségtől a karácsonyi autózás jelenetében. Marad tehát az intimitás.

 

Az eredeti előadáshoz képest sokat változott a szereposztás. Más színészekkel mások a hangsúlyok?

Iglódi István igazgató úrral annak idején egyetlen éjszaka alatt döntöttünk úgy, hogy a darabot bemutatjuk, abban a szereposztásban, ami a premieren és az azt követő évadok előadásain megvalósult. Többszöri szereplőcsere után most az új bemutatón az eredeti szereplőkből 7 színész maradt, és 5 új művész állt be. A főhangsúlyok abszolút nem tolódtak el. A darabbéli öt jóbarát az előadás öt pillére, négyük lelkéhez már szinte hozzánőtt a szerep - Bede-Fazekas Szabolcs, Tóth Sándor, Fillár István, Rancsó Dezső - a premier szereposztásának ötödik oszlopa, Sipos Imre helyett pedig Kálid Artúr csatlakozott. A feleségek-szeretők közül Tóth Éva és Benkő Nóra a régi, Gregor Bernadett, Nagyváradi Erzsébet és Csomor Csilla a legnagyobb szívfájdalmamra kikerültek időközben a produkcióból. Soltész Bözsével, aki később állt be az előadásba, már többször dolgoztam, Haumann Petrával és Frank Ágnessel viszont most először dolgozom. Nagy-nagy öröm számomra, hogy a darabbeli két idős nénit kifogyhatatlan energiával és tehetséggel játszó Dániel Vali és Csernus Mariann továbbra is vállalta a szereplést – a kilencvenedik évében járó Csernus Mariann darabvégi szívszorító óriásmonológja nélkül elképzelhetetlen lenne az előadás.

 

Az eredeti előadásnak a rendezés mellett te voltál a díszlettervezője is. Mit kellett áttervezni az eredeti koncepcióhoz képest?

Gyakorlatilag a teljes játékteret újraterveztem. Balázs András szcenikai közreműködésével az eredeti, négyzetekbe zárt képkompozíciók elvét nem feladva újra pozícionáltunk néhány helyszínt úgy, hogy minden bútort-kelléket, minden szcenikai hatáselemet megtartottunk. Mminimális költséggel a zenekari árok egyes részeit is játszóhellyé alakítva elhelyeztük a 15 jelenet 12 helyszínét az előszínpadi játéktérben. A stúdiószínházban sínen gördülő lamellákkal mélységében osztott három játéktérbe kerültek be az előadás során az ajtó, ablak, tükör, kocsmapult, autószélvédő, stb. négyzetei és téglalapjai, amelyek a színészarcok premier plánjait keretezték. Az új kamaraszínházi előadásban nem tudtuk hátrafelé osztani a színpadot a vasfüggöny miatt, helyette széltében és függőlegesen tagoltuk a játékteret a gördülékeny előadáslebonyolítás érdekében.

 

„Szeretem, de unom”, „Hányan is vagyunk egy kapcsolatban”, „Miért nem engem választ, míg a halál el nem választ...” - olyan kérdések, melyeket mindenki átél, aki párkapcsolatban él. Ez a darab örökre aktuális lesz? A tíz évvel ezelőtti állapothoz képest számodra változtak-e a hangsúlyok?

Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb. Persze, az emberfaj sárkányfogvetemény is… Az emberről szóló színdarabok – mint Háy János műve is – ennek a csodálatos-szörnyű lénynek a működését vizsgálják. Itt a házasság intézményének széthulló vagy szétfeszegetett keretei között vergődő emberáldozatok bemutatása áll a középpontban. Az elfoglalt felesége mellett családfenntartásba savanyodott apa, a gazdag orvosférj mellett unalmában szeretőt tartó szépasszony, a feleségét és barátait is átverő amorális ügyvéd, az anyaszereppel takaródzó frigid fiatalasszony, mások lelkének gyógyítására felesküdött, burn out szindrómás pszichológus, halálos kórral küszködő férje mellett gyanútlanul élő feleség, nős férfibe kapaszkodó szerető – megannyi ismerős figura gombostűhegyen vergődése döbbenti rá a nézőt az ember esendő mivoltára és az élet rövidségére. A tíz évvel ezelőtti állapothoz képest – a saját életem során megélt nehézségek hozadékaként – az élet egyszeriségének, egyediségének hangsúlyozása értékelődött fel bennem.

   

Van olyan jelenet, amelynél úgy érzed, hogy most végre átrendezheted, vagy inkább kihívásnak tekinted azt, hogy az új körülményekhez kell igazítani az eredeti koncepciót?

Nem, átrendezni nem kívántam soha, mindent meg tudtunk oldani kitűnő és a figurát önmaguk életeseményeiből építő színészkollégáimmal – ha mondhatom ezt, mert hát egy előadás soha nincs befejezve. Kihívás újra megrendezni ugyanazt a történetet más térben. Más színészekben más inspirációt találok a rendezői munka során, ez természetes. És az is természetes, hogy a szövegek-helyzetek-történések azonossága ellenére teljesen új előadás születik.

 

Összességében tehát: felújítás vagy újrarendezés lesz a 2017-es előadás?

Nagyon precízen fogalmazva: a klasszikus színházi szóhasználatban felújításnak számít az, amikor hosszabb-rövidebb szünet után ugyanazt az előadást változatlan díszletben, változatlan térben, ugyanazon szereplőkkel (vagy akár cserélődő szereplőkkel) ugyanazon rendezői koncepció jegyében műsorra tűzi a színház. A mostani helyzet teljesen egyedi: a Házasságon innen… esetében nem volt kényszerszünet a játékrendben, ám változott a díszlet, más a játéktér, másként kell világítani, másként kell a mondatokat artikulálni, az indulatokat kisütni, kisebb térből nagyobb térbe került át a produkció, és a színészeknek csaknem fele új.

Panta rhei – nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni; pláne nem, ha keskeny patak helyett széles medrű folyamba ugyanazzal a lábbal, de másik cipőben lépünk… Minden bizonnyal új előadás születik – de ezt döntsék el azok a nézők, aki az eredeti előadást is látták!

 

Kérdező: Vasvári Judit

 

 

 

 

A képmutogató - költői show Arany János balladáira

Látványos, rockos, táncos és animációs színházi előadásra készül a Magyar Színház társulata.

A téma: Arany János balladái. Ez a dobbantó, az elrugaszkodási pont, a cél Arany János költői és emberi világának megmutatása, amelyben a családi, a politikai és a történelmi tragédiák egymásba fonódnak. A hosszú életű költőnek lehetősége volt megélni a forradalmi lelkesedést, és idővel a rezignált cinizmust. Hosszú az út a nagyszalontai tanítóságtól a Tudományos Akadémia elnökének posztjáig, és ebben a hosszú életben sokat lehetett fájni, szenvedni, kompromisszumokat kötni, és az élet vége felé visszanézve leltárt készíteni. Mi érte meg és mi nem?

Arany János balladáiból összeállított zenész este alkalom egy invenciózus, minden ízében mai előadásra, amelyben egyaránt szerephez jutnak a színészek, a táncosok, a rockzene, az animáció, a kép, a látvány és a számítógépes technika. A versek ismerős sorai már-már slágerek - ez az alap, erre épít az alkotók fantáziája, és arra, hogy Arany János, bár betöltötte a 200. életévét, nem szűnt meg látni minket és írni rólunk.

A Magyar Színház a 21. század eszközeivel segíti a 200 éves kortárs költő mondanivalóját megértetni a mai nézőkkel. Nem riadunk vissza semmitől. Se képtől, se zajtól, se szoftvertől.

Arany imádná!

A képmutogató a Magyar Színház verses-zenés Arany János estje, amelynek rendezője Lengyel Ferenc.

Az előadás színlapja: http://pestimagyarszinhaz.hu/a-kepmutogato/

Az előadás 21. századi látványvilágát interaktív vetített háttér biztosítja. Ennek egyik eleme a fasor, Arany János aláírása és még számos más animált kép.

A fasor: https://www.youtube.com/watch?v=aCw6T4CxyEI&feature=youtu.be

Arany János aláírása: https://www.youtube.com/watch?v=-ZTaoGNpfAI&feature=youtu.be

 

Szereplők: Arany János - Szatmári Attila

Közreműködnek még: Hámori Ildikó, Pataki Szilvia, Szűcs Sándor, Kovács Zsuzsa  

 

 

Fotó: Zsigmond László

Amikor a tudás meghajlik a csoda előtt

A Semmelweis Egyetem Pető András Pedagógiai Intézetének jótékonysági gálaműsorán nemcsak a kicsiket, hanem a tudományos élet neves képviselőit is varázsbuborékok repítették el a csodák birodalmába.

A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsorának sztárja Agustín Viglione héliummal teli szappanbuborékai nemcsak létükkel kápráztatták el a Magyar Tudomány Ünnepe záró eseményének résztvevőit, hanem azt is jól igazolták, hogy az emberi szorgalommal, leleménnyel és hallatlan türelemmel végrehajtható csodák legnemesebb szimbóluma az artistaművészet.

 

Nem lenne igazságos, ha nem emlékeznénk meg a műsor további vendégeiről: az emberi helytállás példaképéről, Makrai Katalinról, Kató Béla püspökről és Rost Andrea Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, érdemes művészről, akinek szopránja ezerféle árnyalatban szólalt meg. Egyszer volt kislányosan könnyed és naiv, nagy szenvedéllyel zendült meg, máskor ízléssel volt naturalisztikus. Az est lendületét Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke a gálaműsor házigazdája tette zökkenőmentessé.

 

A Pető Intézet évtizedek óta hagyományosan csatlakozik az MTA által szervezett Magyar Tudomány Napja rendezvénysorozatához. Ebben az évben az idei mottó elfogadása mellett a névadó Pető András halálának 50 évfordulójához csatlakozva az életművét tette a tudományos diskurzus középpontjába.

 

 

Filmcsemegék Advent időszakára a Pannonia Entertainmenttől

MOSZKVA TÉR
November 30-tól limitált vetítéssorozatban újra mozivásznon látható Török Ferenc kultikussá vált egyetemi vizsgafilmje, a Moszkva tér, amely egy 1989-ben érettségiző osztály kalandjait mutatja be jellegzetesen laza stílusban és korszak hangulatának kiváló ábrázolásával. A kultikussá vált filmet a Filmalap égisze alatt működő Magyar Nemzeti Filmarchívum digitális felújítási programjában restaurálták.

1989 tavasza. Az ország változások előtt áll...Petya, az érettségi előtt álló gimnazista épp 18. születésnapját ünnepli. Szombat esténként haverjaival, Rojállal, Kiglerrel és Csömörrel a Moszkván találkoznak az Óra alatt, hogy begyűjtsék a bulicímeket, aztán fel a hegyre, buliról bulira, majd hajnalban vissza a Moszkva térre egy jó kis reggeli hamburgerre. Ballagás, majd pár nap múlva érettségi. Az 1945 utáni történelem tételeket eltörölték, a magyar tételek kiszivárogtak, a teljes káoszban még a síkhülye Kiglert átengedik matekból. Rojál felajánlja Petyának, hogy részt vehet egy vonatjegy-hamisító bizniszben, dől a lé, csajok, buli, verdák – élükön a kultikussá vált piros Zsigulival – nyugat-európai utazás, és maga a nagybetűs élet...és természetesen feltűnik a Nagy Szerelem is.

Török Ferenc sok kézikamerás felvételt tartalmazó egyetemi vizsgafilmje szinte tökéletes pontossággal adja vissza a rendszerváltás korszakának életérzését, a kamaszélet viszontagságaival keverve. Csalamádés hamburger és egyforintos fagylalt, szombat esti házibulik és kiszivárgott érettségi tételek, miközben a tévéből a lánchídi csatáról, Kádár János haláláról, Nagy Imre újratemetéséről szólnak a hírek. A Karalyos Gábor, Balla Eszter, Pápai Erzsi, Szabó Simon, Béres Ilona és Csuja Imre főszereplésével elkészült játékfilmet a hangulatteremtés és a korrajz mellett a párbeszédek emelik igazán értékes alkotássá: szinte minden mondat egyszerre hiteles és erőlködés nélkül jópofa, ennek köszönhetően sok párbeszéd és poén vált szállóigévé. Pápai Erzsi, aki alakításával a Magyar Filmszemlén a Legjobb női epizódszereplő díját nyerte el, egy interjúban elmondta, hogy a dialógusok nagy része improvizáció volt, de a szövegkönyv hiánya csak életszerűbbé tette a filmet.

A 2001-es Magyar Filmszemlén a Legjobb első filmnek járó díjat és a Közönségdíjat is elnyert, mára kultuszfilmmé vált alkotást a Filmalap égisze alatt működő Magyar Nemzeti Filmarchívum digitális felújítási programja keretében képkockáról képkockára restaurálták. A Filmlabor szakemberei és neves operatőrök közreműködésével zajló restaurációs program célja, hogy a magyar filmművészet kincsei kiváló képi és hangminőségben, a mozivásznon kerülhessenek ismét a közönség elé. Ennek a sorozatnak első epizódja a Pannonia Entertainment által idén nyáron országos moziforgalmazásban bemutatott Vuk volt, majd Fábri Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából újra mozikba került legismertebb ifjúsági filmje, A Pál utcai fiúk.

A sort most a Moszkva tér folytatja: Petya, Rojál, Kigler, Csömör kalandjai november 30-tól rövid ideig újra mozivásznon láthatók. Budapesten a Toldi Moziban, az Urániában, az Art+ Cinemában a Buda Bed Cinemában és Pólus Moziban vetítik, emellett országszerte számos további helyszínen, többek között Szolnokon, Jászberényben, Visegrádon és Szombathely is bemutatják. A vetítési helyszínek teljes listája a https://www.facebook.com/PannoniaEntertainment/ címen olvasható.

A film 2017-es trailere a klasszikus magyar filmek modern hangulatú, újravágott előzeteseiről ismert „Palóc Videótéka” csapat munkája: https://www.youtube.com/watch?v=hYDWobvu4SY

 

December 5. Puskin Mozi - Intimissimi on Ice Andrea Bocellivel - A szépség legendája
Jégtánc-show és dalkoncert a Veronai Aréna festői környezetében, december 5-én a Puskin Moziban és január 1-jén a Pólus Moziban
Trailer: https://youtu.be/gf2S564rAv4

December 8. Pólus Mozi - Prince: Sign O' The Time
Prince kultikus 1987-es koncertfilmje digitálisan felújítva és újrakeverve visszatér a mozikba. A Pólus Mozi december 8-i premier előtti díszvetítésére szeretettel várjuk a sajtó képviselőit is! A meghívót hamarosan küldöm egy külön emailben, de a dátumot más most érdemes felírni :) A koncertfilm január 11-től országos moziforgalmazásba kerül.
Trailer: https://youtu.be/ewjawAryx_A

December 10. Uránia Nemzeti Filmszínház - Csehov: A sirály
A moszkvai Szatirikon Színház előadása a "Stage Russia HD" színházi közvetítés-sorozatban
Részletek: http://www.urania-nf.hu/stage-russia-hd-2018/stage-russia-a-p-csehov-a-siraly

 

December 14-től országszerte:

A művészet templomai: Raffaello - A festőfejedelem 3D
Művészeti ismeretterjesztő sorozatunk következő epizódja, a hazánkban is nagy sikerű Vatikáni Múzeum 3D, Firenze és az Uffizi-képtár 3D és a Pápai bazilikák 3D alkotóinak új filmje a legkiválóbb reneszánsz mesterek egyikének, a művészettörténet egyik legmeghatározóbb alakjának, Raffaello Sanziónak állít emléket, eddig példa nélküli alapossággal bemutatja a művész életét és munkásságát.

Trailer: https://youtu.be/WkD-S2olSqw

 

A BRITISH MUSEUM KIÁLLÍTÁSAI AZ URÁNIÁBAN

December 17. 19:00, Vikingek: Élet és legenda
Részletek: http://www.urania-nf.hu/kiallitas/british-museum-vikingek-elet-es-legenda

December 18. 19:00, Hokuszai: A nagy hullámon túl
Részletek: http://www.urania-nf.hu/kiallitas/british-museum-hokuszai-a-nagy-hullamon-tul

 

KONCERTFILMEK A PÓLUS MOZIBAN

December 22. The Doors Live at the Bowl 1968
Jim Morrison és legendás zenekarának egyetlen teljes hosszában rögzített koncertje, az 1968-as Live at the Hollywood Bowl digitálisan restaurált és 5.1-ben újrakevert változata

December 27. Hungarian Rhapsody: QUEEN Live in Budapest 1986
A Queen legendás 1986-os Népstadion-koncertjéről készült film Zsombolyai János rendezésében, digitálisan felújítva és 5.1-ben újra keverve

 

KOMOLYZENEI PROGRAMOK

December 25. Puskin Mozi - Csajkovszkij: A diótörő
A londoni Royal Opera House balettelőadása felvételről, Peter Wright káprázatos koreográfiája Lev Ivanov nyomán

December 26. Puskin Mozi - Pavarotti és barátai: Duettek
Luciano Pavarotti hagyományos modenai jótékonysági koncertsorozatának legjobb pillanataiból összeállított film


December 28. Uránia Nemzeti Filmszínház: A Silbermann-varázs
Varnus Xaver koncertfilmje a világ leghíresebb barokk hangszerén, a röthai Silbermann orgonán

Január 2. Puskin Mozi: Dmitrij Hvorosztovszkij és Anna Nyetrebko koncertje a Vörös Téren
A világhírű operasztárok 2013-as moszkvai koncertjével emlékezünk a közelmúltban elhunyt legendás baritonra

 

Kávéház a vén fiákerhez

Tudták-e Önök, hogy a „boldog békeidők” budapesti kávéházaiban még nem szolgálhattak fel nők, csak a pult mögött ülhettek „kaszírnőkként”, és húzhatták a strigulát a férfiak által elfogyasztott kávék, italok után…?

Mi köze a pincérnek a briós árához? Miért kell több pengőt fizetni a WC-s néninek? Kibe szerelmes a kávéház zongoristája?

Ha ezt nem is, de azt bizonyára sejtik, hogy a női természet akkor is – mint mindig a világtörténelemben – megtalálta a boldogulás olykor vakmerő, olykor pikáns formáit…

A Vén Fiákerben zavartalanul zajlik a megszokott kávéházi élet, de arra senki ne vegyen mérget, hogy a nadrágban az van, aminek lenni kell, s hogy akik idegennek hiszik egymást, azok nem alszanak-e közös szobában már hetek óta…

Hogy ezek nem fontos dolgok? Dehogynem! Csak jöjjön el és nevessen a vidám jeleneteken, élvezze a kor nagy slágereit, garantáltan nosztalgiája lesz!

Mindezen titkok alá a kor jellemző zenéje fest feledhetetlen hangulatot. Érezzék jól magukat a mai, budapesti éjszakai élet híres kiválóságával, hiszen a zongoránál Túri Lajos, – LUI – ül!

 

Szereplők:

CSENGERI ATTILA

TÚRI LAJOS LUI

XANTUS BARBARA

SZÁNTÓ SZANDRA

RUBÓCZKI MÁRKÓ

ANTALFI ANETT

VALÁZSIK PÉTER

 

Zenei vezető: BERKES GÁBOR

Rendező: BOZSÓ JÓZSEF

 

BEMUTATÓ: 2017. november 30.

 

 

 

Irma, te édes!

 

A több évtizeddel ezelőtt született musical zenéje s a pikáns szerelmi történet ma is folytatja diadalútját a világ színpadain, s New Yorktól Párizsig újra és újra bemutatásra kerül. Hogy mi a titka? Megfejthetetlen és mégis sikert sikerre halmoz. Tündérmese, kis szépséghibával. Irma és Nestor fiatalok és szerelmesek. Összeköltöznek, hogy elkezdjék közös életüket. Hol itt a hiba? Nos ott, hogy Irma utcalány, Nestor pedig – érthető módon – halálosan féltékeny Irma kuncsaftjaira. Hogy kiiktassa életükből a többi férfit, Nestor végzetes lépésre szánja el magát, nem is sejtve, hogy a bonyodalmak egész láncolatát indítja el ezzel. Szövetségesekre talál egy bártulajdonosnő személyében és egy ügyetlen tolvajbandában; viszont szembe találja magát a hivatali bürokrácia értetlenkedésével és az igazságszolgáltatás ostobaságával. Amíg a történet bájos tündérmeséből abszurd komédiába fordul, Nestor és Irma élete – ha akarják, ha nem – végérvényesen közös útra terelődik. A felhőtlen szórakozást ígérő zenés vígjátékból a hatvanas években film is készült, Shirley MacLaine és Jack Lemmon főszereplésével.

 

Szereplők:

 

Josephina, bártulajdonos KERESZTES ILDIKÓ

Irma LOVAS EMÍLIA

Nestor, Oscar PÁSZTOR MÁTÉ

Jojo, bandatag / Ügyész / Adószedő BÁCSATYAI GERGELY

Roberto, bandatag / Hekus / Achille BOROS ZOLTÁN

Pepi, bandatag / Elnök /Angol utazó GYŐRI PÉTER

Továbbá:
Kereki Anna, Kovács Dézi, Merk László, H. Varga Tamás

 

 Fordította: Ungvári Tamás, Blum Tamás
Zenei vezető: BERKES GÁBOR

Rendező: SZTÁREK ANDREA

 

Bemutató: 2017. november 17.

 

 

 

További információ: www.turayidaszinhaz.hu

A Nemzeti Filharmonikusok nyitóhangversenye Kocsis Zoltán emlékére

A Nemzeti Filharmonikusok a Kocsis Zoltán emlékének szentelt bérletüket október 4-én nyitják meg az Olasz Kultúrintézetben. „A név kötelez, mondhatnánk, és valóban szeretnénk olyan hangversenyekkel tisztelegni az emléke előtt, amelyeket Ő is szívesen hallgatna.” – mondja Hamar Zsolt, az együttes zeneigazgatója, az est karmestere.

 

A programban elhangzik a Nemzeti Filharmonikusokat két évtizeden keresztül irányító muzsikus különleges hangszerelése, mintegy százötven átdolgozásának egyike. Az Obermann völgye a Zarándokévek ciklus svájci élményeket összegyűjtő kötetének filozofikus mélységű darabja, amelynek kottájában számos zenekari effektusra utaló bejegyzés található – Kocsis Zoltán ezek alapján indult el, és készített el egy olyan átdolgozást, amely akár Liszttől is származhatott volna.

Gondos odafigyeléssel kísérte fia, Krisztián pályáját, akivel többek között az itt hallható Mozart-zongoraversenyt is előadták. Kocsis Krisztián nemzedékének egyik legígéretesebb tehetsége, aki a Zeneakadémián zongora és zeneszerzés szakon is tanul.

Kocsis Zoltán zeneszerzőként is tevékenykedett, alapító tagként részt vett például az 1970-as években létrejött Új Zenei Stúdió munkájában, 1986-ban gyászzenét írt a csernobili atomkatasztrófa áldozatainak emlékére. „Kocsis Zoltán egy igazi remekművet komponált, minden tekintetben. Egyebek mellett arra is rávilágít, hogy a hétköznapi életünkbe bármikor belehasíthat egy szörnyűség, egy szerencsétlenség. Amikor ez a borzalmas élmény elmúlik és folytatjuk megszokott életritmusunkat, csak utólag érezzük annak megdöbbentő hatását. A tragédia lehet éppúgy egy ember által okozott, mint egy természeti katasztrófa, vagy éppen az, hogy egy olyan ember hagy el bennünket idő előtt, akinek még köztünk lett volna a helye és csak most érezzük át igazán, hogy mily pótolhatatlan Ő.” – vallja Hamar Zsolt Kocsis Zoltán Memento műve kapcsán. 

A műsort egy különleges kompozíció zárja, Richard Strauss Metamorfózisok című alkotása. A szerző 23 vonós szólistára írta meg megrendítő tanulmányát a második világháború utolsó hónapjaiban, emlékeiben a lebombázott München látványával, a több ezer éves európai kultúra feletti gyász érzésével. A mintegy félórás, de egytételes alkotásban Beethoven Eroica-szimfóniájának gyászinduló-témája vonul végig – erre is utal az Átváltozások cím.

 

  1. október 4. 19:30 óra - Olasz Kultúrintézet

 

Liszt-Kocsis Obermann völgye

Mozart Zongoraverseny C-dúr, K. 467

Kocsis Zoltán Memento

  1. Strauss Metamorfózisok

Km.: Kocsis Krisztián zongora, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Hamar Zsolt

 

 

Következő hangversenyünk

 

  1. október 14. szombat, 20:00 óra

Szent István Bazilika

 

Mozart Négy templomi szonáta C-dúr K. 336 F-dúr K. 244 G-dúr K. 274 C-dúr K. 329

Respighi Templomablakok

Honegger III. szimfónia “Liturgikus”

Km.: Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Hamar Zsolt karmester

 

Négy impresszió zenekarra – ez az alcíme Ottorino Respighi Templomablakok című szimfonikus tetralógiájának, amely varázslatos színvilággal ábrázol bibliai jeleneteket, alakokat, szentek portréját a misztikustól az eksztatikusig terjedő hangulati skálán. A sajnálatosan ritkán hallható, szimfónia jellegű mű ihletője az olasz szerző által csodált középkori gregorián ének, amely Respighi a 20. század második és harmadik évtizedében kibontakozó, a színek franciás kavalkádjára súlyt helyező szimfonikus stílusával ötvözve különleges kompozíciót eredményezett. A koncert második felében megszólaló nagyszabású alkotás Honegger talán legismertebb műve, amelyben a svájci szerző a 2. világháború borzalmait és béke utáni vágyakozását foglalta hangokba 1946-ban. Mint írta: „A felvilágosult ember reakcióját szerettem volna jelképezni a minket elárasztó barbárságra, butaságra és szenvedésre; azt a harcot, amit a szívében vív a boldogságösztön, a békeszeretet és az isteni menedék iránti óhaja.” A Szent István Bazilika fenséges terében megszólaló műsor elején Mozart Salzburgban, liturgikus célra írott, egytételes templomi szonátáiból hallhatunk egy csokorra valót.

 

 

 

http://www.filharmonikusok.hu/

Őszi ARANYlás az Országos Széchenyi Könyvtárban az Örkény Színházzal

A magyar irodalom Arany-tartalékának aposztrofált, az Országos Széchenyi Könyvtár birtokában lévő Arany János kéziratokból az Örkény Színház művészeinek tolmácsolásában állt össze az Aranyozás című verses, a költőre emlékező est.

A Mácsai Pál és Ferencz Győző szerkesztette összeállításban az Arany Jánost követő költőnemzedékek írásai, versei hangoznak el Petőfitől a nyugatosok költeményein át, a kortársak – köztük Várady Szabolcs, Nádasdy Ádám, Kovács András Ferenc és Varró Dániel – szövegéig. 

Az előadás az Országos Széchényi Könyvtár Őszi ARANYlás című programsorozatának része. Az október végéig zajló rendezvények között olyan programok várhatóak mint Parti Nagy Lajos tárlatvezetése a nemzeti könyvtár Arany-kiállításán; Arany szobrásza, Stróbl Alajos leszármazottja, Stróbl Mátyás előadása; és a Toldi-trilógia kézirategyüttesének bemutatása.

Arany szellemi öröksége évfordulóktól függetlenül is eleven hagyaték: költészete és alakja minden pályatársának mérték, ösztönző példa vagy épp vitára ingerlő nagyság. Jellegzetes, nyugodt tempójú hangját nemzedékeken át seregnyi költő idézte meg tisztelgő, megrendítő, szellemes és mulatságos művekben. Petőfinek „imádott Jankó”, Babitsnak „Hunyt mestere” volt, Ady számára nem követendő, de kikerülhetetlen előd, Radnóti és Vas István nagyapjukként tekintettek rá. Sokan megszólítják, míg mások, mint például Weöres Sándor, pazar versciklusban imitálják művészetét.

A kortárs költők közül többen is játékosan komoly stílusgyakorlatokban idézik meg szellemét: átírják verseit, utánozzák, parodizálják, csúfolkodnak rajta, hogy életműve nehogy szoborrá merevüljön.

 

A szövegeket olvassák:

Bíró Kriszta, Csuja Imre, Dóra Béla, Epres Attila, Ficza István, Für Anikó, Gálffi László, Hámori Gabriella, Jéger Zsombor, Kókai Tünde, Máthé Zsolt, Nagy Zsolt, Novkov Máté, Patkós Márton, Pogány Judit, Polgár Csaba, Takács Nóra Diána, Tenki Réka, Vajda Milán, Znamenák István, Zsigmond Emőke

Zene: Kákonyi Árpád

Az est házigazdája: Mácsai Pál

Szerkesztette és válogatta: Ferencz Győző és Mácsai Pál

Rendezőasszisztens: Szabó Julcsi

Rendező: Mácsai Pál

 

 

A Semmelweis Egyetem Onkológiai Központját támogatják bevételükkel a Naptárlányok a Magyar Színházból

Interjú a darab rendezőjével, Tallós Ritával

 

A Zalán János igazgató nevével fémjelzett Pesti Magyar Színház már számos esetben bizonyította, hogy társadalmi szerepvállalásával sokat tesz az elesettekért, a kisebbségben, illetve betegségben élőkért, és műsorpolitikájával felhívja a figyelmet egy-egy hátránnyal élő embercsoportra, majd amennyire lehetséges, igyekszik őket az egészségesekkel azonos helyzetbe hozni.

A színházak közül szinte elsőként akadálymentesítették előadásaikat vakok és gyengénlátók számára beavató programmal és audionarrációval, a siketek számára pedig jelnyelvi tolmácsolással elérhetők egyes produkciók.

 

2015 októberében a Chioggiai csetepaté című előadásuk előtt a rákellenes programokra, a szűrések fontosságára hívták fel a figyelmet – amellyel új, színházi egészségfejlesztési fórumot teremtettek a daganatos betegségek elleni küzdelem területén, amelynek hatására megalakult a Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta program, amelynek mind a mai napig stratégiai partnerei. A programnak azóta mintegy hatvan aktív színház a tagja, amelyek évről évre felhívják a figyelmet az egészségmegőrzés és betegségmegelőzés fontosságára.

Ezt a tevékenységet erősíti a Magyar Színházban 2017. szeptember 29-én bemutatandó Naptárlányok című vígjáték is, amelynek rendezője Tallós Rita, színművész-rendező.

 

– Hogyan találtál rá a darabra?

 

– Másfél éve megrendeztem a Royal Orfeumban az Anyád kínja című előadást, amit megnézett Zalán János és akkor kezdődött az a beszélgetésünk, amelynek a végén felkért, hogy rendezzek nála is. Gondoltam egy merészet, és a Naptárlányokat ajánlottam a színház igazgatójának. Olvastam a forgatókönyvet, láttam a filmet Helen Mirrennel és beindult a fantáziám.

Megegyeztünk, és amikor felocsúdtam a meglepetésből, tudtam, hogy innen már nincs visszaút, tehát belevágtam - remek munkatársakkal - a megvalósításba. A nyaram nagy része annak a tervezésével telt, hogyan rakjam össze a darabot.

Tim Firth színművének nyersfordítását Deres Péter dramaturg műfordítássá dolgozta át, azután együtt átnéztük és a fejemben lévő szereposztásra szabtuk.

Az olvasópróba megvolt még júniusban, de csak most, a nyári szünet után, augusztus közepén kezdtünk próbálni. Szerencsére az elkészült díszletben próbálhatunk, így egészen kivételes helyzetben vagyunk, a darab, a szereplők és én. Bizalmat kaptam a színház vezetésétől. Nem okozhatok csalódást...

 

– Miről szól a történet?

 

– A darab igaz történeten alapul, egy angol kisvárosban játszódik. A nőegylet egyik tagjának, Annie-nek (Igó Éva) rákbetegségben meghal a férje, John (Tahi József). Az ő emlékére a kórháznak szeretnének adományozni egy kanapét, mert csak kényelmetlen fotelek állnak a várakozó hozzátartozók rendelkezésére. A kanapé hatszáznegyven fontba kerül, de a nőegyletnek nincsen rá elég pénze. Az egylet egyik tagja, Chris (Hegyi Barbara) gondol egy merészet és elhatározza, hogy az évente kiadott tájképes fotók helyett az idei naptáron ők szerepeljenek, de a minél nagyobb bevétel érdekében meztelenül!

Így lesznek az egyszerű, kisvárosi asszonyokból Naptárlányok. Mivel John emlékének szánják az akciót, képesek túllépni a saját határaikon, ezzel meglepve a környezetüket, sőt saját magukat is.

A nőegyletben főként ötvenpluszos, hatvanas nők vannak, akik eleinte nem is tudják, mi rejlik bennük. Nem mindennapi tettükkel megmutatják, hogyan tud összefogni egy csapat különböző hátterű, érdeklődésű, és eltérő világnézetű nő, hogyan kovácsolódik össze közösségé, és együtt meddig tudnak és hajlandók elmenni közös céljuk elérésében, a jó ügyért.

 

– Hogyan állítottad össze a szereposztást?

 

– Nem tudom, ki hogy van vele, de én, amikor olvasok egy könyvet vagy darabot, ott hátul a tarkómnál egy vetítővásznon forog a film, megelevenedik a sztori és a szereplők. Ebben a történetben először Hegyi Barbarát és Igó Évát láttam. A szereposztásnál arra is figyelnem kellett, hogy a szereplők kompatibilisek legyenek egymással, tehát korban, habitusban, humorban passzoljanak egymáshoz a színésznők.

 Hegyi Barbara és Igó Éva sokszor dolgoztak már együtt, ismerik egymást, és szeretnek együtt játszani, ezért nagyon örültek, hogy ismét közösen állhatnak színpadra. Hozzájuk hívtuk meg a többi színészt. Kivételes helyzetben vagyok, mert a szereplőválasztásban szabad utat kaptam Zalán János igazgatótól.

 

– Szerepet játszik az a rendezésedben, hogy te magad is gyógyult érintett vagy?

 

– Nem tudom. Ezen nem gondolkoztam. Sok mindenben indulok ki a saját életemből, nyilván itt is. Biztosan nem lehet könnyű a színészeknek, például Tahi Józsefnek, aki John-t játssza.

Sokszor annyira elragad a rendezés szenvedélye, hogy nem gondolok a magam egykori küzdelmére, de valahol, tudat alatt biztos benne van a munkámban, de tudatosan nem foglalkozom ezzel. Az is igaz, hogy a darabban a daganatos betegség, illetve John halála nem a fő szál, de a kiváltó ok, ami miatt megszületik a gondolat a jótékony cél elérésére.

Az is lényeges a számomra, hogy megmutassam a nézőknek a karakterek fejlődését. Honnan indulnak érzelmileg, azután jelenetről jelenetre hová és hogyan jutnak el.

Szeretem ezt a darabot, mert ismét nőkkel dolgozhatom. Az Anyád kínja is női darab, ott négy remek színésznőt rendezhettem. Vannak még ehhez hasonló ,,nőügyes" terveim, amiket nagyon szeretnék megvalósítani, de most a Naptárlányokra fókuszálok.

Azt szeretném, ha a nézők velünk együtt felülnének az érzelmi hullámvasútra, amin lehet nevetni és szabad sírni.

 

– Milyen hangulatúak a próbák?

 

–Egymást ismerő és kedvelő színészek dolgoznak együtt, akiknek szó szerint játék a munka.

Nekem rendezőként az a legfontosabb, hogy a színész bármit csinál, jól érezze magát benne. Nincsenek látomásaim, és nem akarok rájuk erőszakolni semmit.  Színészként tudom, hogy ez nem vezetne célhoz.

Abban bízom, hogy a nézők megérzik azt a jó hangulatot, amiben az előadás született, és jól fognak szórakozni.

Nemcsak a próbákon, hanem a naptár és a kampányfotók készítésekor is kiderült, hogy nagyon jól állunk egymásnak-egymáshoz, és biztos vagyok abban, hogy a nézők is megérzik ezt, hatni fog rájuk és szeretnek majd bennünket.

 

– A te elképzelésed valósul meg a jelenetek során, vagy hagyod, hogy a színészek beleszóljanak a rendezésbe?

 

– Egyrészt nem érzem úgy, hogy szigorúan kötnöm kellene magam bizonyos dolgokhoz, amit otthon pragmatikusan kitaláltam a színészeknek. Tehát inkább belőlük építkezem, hiszen a próba nekem is izgalmas társasjáték.

Az viszont elengedhetetlen, hogy a színész érezze, hogy aki ott lent ül a sötétben, drukkol és magyaráz meg kalimpál a kezével, az tudja, mit akar. Tudom, honnan hova akarok eljutni, a kormány az én kezemben van, de soha nem fogom ráerőszakolni a színészre azt a helyzetet, amit ő nem fogad szívesen. 

 

- Kiknek ajánlod a Naptárlányok előadást?

 

Bátran mondhatjuk, hogy ez egy feminista darab, a szó legnemesebb értelmében.

Ez a vígjáték minden nőnek szól húsztól százéves korig. Minden családanyának, asszonynak, vagy egyedülálló nőnek szól az üzenetünk: a legfontosabb, hogy mindig nők maradjanak és legyenek boldogok azért (is), mert nőnek születtek. És természetesen minden férfinak is szól az előadás, aki tiszteli és szereti a női nemet. Remélem, egyre többen vannak...!

A világ huszonöt országában játszott előadás jelképe a napraforgó, és ezzel a virággal a civil összefogáson túl a rákbetegségek elleni küzdelemre is szeretnénk felhívni a figyelmet. A naptárt a színésznőkkel már elkészítettük, így azok, akik eljönnek az előadásra, megvásárolhatják, hazavihetik, és nézegethetik egész 2018-ban, ráadásul úgy, hogy közben egy jó célt is támogatnak vele, mert a színház is segíti az adománygyűjtést a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központja tornatermének és meditációs szobájának berendezéséhez. 

Ezért nem utolsó sorban ez a vígjáték azoknak is szól, akik a saját lehetőségükhöz mérten segíteni szeretnének a rákbetegek gyógyításában.

 

Sári Edina

 

 

 

Az Orlai Produkció szeptemberi bemutatói

Az ORLAI PRODUKCIÓS IRODA bemutatja:

 

John Patrick Shanley: A KÉTELY

 

Helyszín: Belvárosi Színház (1075 Budapest, Károly krt. 5/a)

Játszási időpontok: 2017. szeptember 11., 12., 24., október 9., 10., 20., 

 

Történet:

1964-et írunk. A bronxi St. Nicholas Egyházi Iskola igazgatónője, Aloysius nővér kemény kézzel és alapvető gyanakvással kezeli a gondjaira bízott gyerekeket. Az iskola azonban új tanítót kap Flynn atya személyében, aki modern gondolkodást és személyes odafigyelést hoz a szigorú intézménybe. Hamarosan összetűzésre kerül sor kettejük között, és amikor egy fiatal nővér elárulja, hogy a férfi különös figyelemmel viseltet az egyik diák iránt, az események váratlan fordulatot vesznek. A Pulitzer- és Tony-díjas dráma több, mint ötszázszor ment a Broadway-n, filmváltozatában, melyet maga a szerző rendezett, Meryl Streep és Philip Seymour Hoffman játszotta a főszerepeket.

 

Játsszák:

Udvaros Dorottya

Fekete Ernő

Kéri Kitty

Simkó Katalin

 

Díszlet: Kálmán Eszter

Jelmez: Ignjatovic Kristina

Zene: Vajdai Vilmos

Rendező: Pelsőczy Réka

Producer: Orlai Tibor, Kövesd Zsuzsa

 

 

 

Jonathan Maitland: TAGADJ, TAGADJ, TAGADJ!

 

Helyszín: Budapest, Hatszín Teátrum (1066 Budapest, Jókai utca 6.)

Játszási időpont: 2017. szeptember 17., október 10., 24., 19.00 óra

 

Történet: 

2026-ot írunk, vagy mégsem? Eve, az ígéretes ifjú futóbajnok nő megismerkedik a sportág egyik legjobb edzőjével, aki hamarosan új 'kiegészítő kezelést' ajánl neki. Ha vállalja, ő lehet a világ leggyorsabb futója – de vajon biztonságos, legális és etikus ez a kezelés? A cím a doppingolók kézikönyvének legfontosabb mondatát idézi: "Tagadj mindent, amíg csak képes vagy." A Londonban nagy sikert aratott színdarab leleplezően őszinte, hátborzongató képet ad a sportvilág farkastörvényeiről.

Mi az  ára egy-egy bajnoki (olimpiai) címnek?

 

Szereplők:

Lovas Rozi

Sztarenki Dóra

Ullmann Mónika

Nagy Dániel Viktor

Ficzere Béla

 

Fordította: Zöldi Gergely

Díszlet-jelmeztervező: Ondraschek Péter

Plakát: Csáfordi László

Rendező munkatársa: Szakács Zsuzsa

 

Rendező: Szabó Máté

Producer: Orlai Tibor

 

 A színdarabok Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség között létrejött megállapodás alapján kerülnek színre.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!