Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

NÁRCISZ FOTÓKIÁLLÍTÁS

Kovács JuJu Nárcisz című kiállításának képein a nárcisztikus emberek által okozott lelki sérülések lenyomatait mutatja be színészek segítségével.
Fotókon. 
 
"Célom, hogy egyre többen felismerjék, ha nárcisztikus személyiségek áldozataivá váltak, és fontos, hogy tudják: nincsenek egyedül, mindig van kiút."  
 
A fotókon egytől-egyig fiatal, tehetséges színészek jelenítik meg maró őszinteséggel, hogy milyen is egy nárcisztikus ember árnyékában élni.
Többek között: Jászberényi Gábor (szabadúszó színész, A martfűi rém c. film szereplője), Kuna Kata (Karinthy Színház), Hojsza Henrietta (SZFE, fizikai színházi rendező szak), Dömök Edina (Affér Társulat, Gózon Gyula Színház), Háda Fruzsina (TÁP Színház), Kőszegi Judit (Affér Társulat), Rumán Cintia (Tükörkép Társulat, Társulat vezető), Szabó Viktória Zsuzsanna (BBTE Kolozsvár, színművész szak), Ábel Stella (SZFE, színművész szak).  
 
Fájdalom, elnyomás, félelem – Kovács JuJu első kiállítása kendőzetlenül tárja elénk a nar­cisztikus emberek által okozott lelki sérülések kegyetlen lenyomatait.

Képein tehetséges, ifjú színészek jelenítik meg egy mérgező párkapcsolat testi-lelki gyöt­rel­meit. JuJu nem titkolt célja, hogy a saját és mások tapasztalataival átitatott sorozat megtekintése során minél többen ismerjék fel, ha egy narcisztikus személyiség áldozataivá váltak, és mindenekfelett tudják: nincsenek egyedül. A legsötétebb pillanatokból is van kiút. 


 
Kovács JuJu
Szenvedélyesen szeret fotózni, megörökíteni a fontos és megismételhetetlen pillanatokat. Számára minden ember egy érdekes és egyben izgalmas történet. Az elmúlt években színházi fotózás mellett, saját stúdiójában számtalan színész és modell fordult meg, fotói online megjelenésen felül, többek közt a Meglepetés, a Blikk, a Pesti Műsor és a Színház Folyóirat oldalain voltak láthatók.
Első kiállítás: Nárcisz, Kovács JuJu fotógráfus kiállítása. Megnyitó: február 27. szerda 18:00,
Sandava Stúdió (1062 Budapest, Andrássy út 95.) A kiállítást megnyitja Eifert János
fotóművész, továbbá közreműködik Barkász Heléna, klinikai szakpszichológus. A fotók március 13-ig tekinthetők meg.
Második kiállítás: ELTE PPK Kazinczy utca 23-27; 2019 Április 4- Április 22- ig látható
Harmadik kiállítás: Spirit Színház 2019. június 28-tól július 28-ig
 
Interjúk a kiállítással kapcsolatban:  
 
Klasszik Rádió
 
 
ATV  Start plusz - Vujity Tvrtko interjú:https://www.youtube.com/watch?v=VGxNr3ZVwBI&t=2s  
 
1., Pesti Műsor 2019 februári szám:https://www.pm.hu/index.php?sect=art&alsect=cikk&id=10857
 
2,  Fehérváry Krisztina által készített interjú az Életszépítők Magazin:https://eletszepitok.hu/a-narcisztikus-kapcsolat-fotokon-elmeselve-kovacs-juju-interju/
 
3.  Szentendre Radio Fm 91,6 Nagy Nati: https://www.youtube.com/watch?v=Viw_GfR9GUE
 
4.  Február 27- Nárcisz című fotókiállításom megnyitója. A kiállítást Eifert János fotóművész, és Barkász Heléna klinikai szakpszichológus nyitotta meg.
Látható volt február 27- március 13-ig.
 
 
 
Csizmadia Attila interju - Ergo Sum
 
Csizmadia Attila interjú - Corn and Soda
 
Csizmadia Attila interjú - Corn and Soda  
  
 
 

Imbolygó iskolabolygó

„A gyermekszínjátszás az egyik legkreatívabb tevékenység, amely a gyermek személyiségét komplexen fejleszti, közösséget teremt, és a tevé­keny­ség során megtapasztaltatja a közös alkotómunka örömét. A gyermekszínjátszó csoportok közösségi léte, együttes tevékenysége a szociális fejlődést, a személyiség érését, a társadalomban betöltött szerep elsajátításának kreatív formáit teszi lehetővé. A gyer­mek­szín­játszás céljai közé tartozik annak minden fórumán és formájában olyan kulturált, ismeretekkel bíró, kreatív, rugalmas, empatikus, érvényes és értékes megnyilvánulásokra képes gyermekek nevelése, akik a gyermekszínjátszás adta élmények segítségével kiteljesedhetnek, az értékközpontú, erőszakmentes és toleráns társadalom létrehozásában vállalhatnak fontos szerepet.”

Ez annak a XXVIII. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó és Fesztiválnak a célkitűzése, amelyen a Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője és színművésze az általa igazgatott Pogácsa az Arénában Színkör elnevezésű gyermek színiműhely tagjaival a budapesti Találkozón Arany Minősítést ért el, így eljutott  a Regionális Találkozóra is. A Találkozó zsűrije pedig továbbküldte a kis csapatot a Szegeden megrendezett Országos Fesztiválra, ahol Diplomával jutalmazták őket..

Előadásuk címe az Imbolygó iskolabolygó volt, amelyet Békés Márta tanító, könyvtáros és költő műve a felnőttekről, iskoláról gyerekszemmel. Könnyed szatíra a tükör, amelybe tekintve a jövő érdekében átértékelhetnénk és megváltoztathatnánk az oktatás mai irányát, hiszen a jövőnket építjük a ma iskolásaival... Ha nem lennénk vakok és süketek a szatírában megbúvó csendes szemrehányásra és felelősségre vonásra. Békés Márta minden szerepében a gyerekek értelmi és érzelmi nevelését, fejlődését szolgálja, jókedvű gyermekkor kialakítására törekedve adja át nekik a művészet és kultúra számára is fontos értékeit.

 

Márta a tanító, könyvtáros

1981. óta tanít általános iskolában tanítóként. Jelenleg iskolai könyvtáros a Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban. Dobszerda néven egy zenés irodalmi klubot vezet, ahol a gyerekek verseket szavalnak, énekelnek, táncolnak, báboznak, de saját verseiket, meséiket is előadják. A Dobszerdába időnként vendégeket hívnak. Sok művész, sportoló vállalta, hogy társadalmi munkában eljönnek, találkoznak a gyerekekkel, némelykor foglalkozásokat is tartanak. A teljesség igénye nélkül, néhány illusztris név a látogatók közül: Lackfi János, Szabó T. Anna, Kányádi Sándor, Mosonyi Alíz, Rigó Béla, Nyulász Péter, Nógrádi Gábor, Sebő Ferenc, Somló Tamás, Parov Nikola, Herczku Ágnes, Imre Géza, Vekerdy Tamás, Helyey László, Pelsőczy László, Kovács Éva Rebecca és természetesen Koltai Judit.

 

Márta, a kórusvezető

Egy gyerekkórust is vezet, aminek a vicces Gézamalac kórus („szárnyat igéz a malacra”) a neve. A kórus megzenésített kortárs gyerekverseket szokott előadni.

 

Márta, a költő

2006. óta jelennek meg versei a teljesség igénye nélkül: Irodalmi Jelen, Csodaceruza, Dörmögő Dömötör, Kincskereső, Taní-tani, alternatív iskolai folyóirat, Taní-tani Online folyóirat, Nők lapja, Képmás magazin, Tudorka, Új Köznevelés, Bárka irodalmi folyóiratokban, ezen kívül:

Szép írások 2007 antológia Accordia kiadó 2007. 

Aranysityak antológia 2010. Csodaceruza kiadó, később Móra

Családi kör, antológia Holnap kiadó 2013.

Önálló kötete az Iskolabolygó 2011-ben jelent meg az Ulpius háznál.

Bár nem kapott nagy reklámot, mégis sikeres volt. Szerették a pedagógusok, a szülők, a gyerekek, és a gyerekirodalmi szakma is elismerte. Talán azért, mert jól ismeri az iskola három pillérét: tanár, gyerek, szülő. Mindhárom szerepben volt és van, nem kívülállóként írt, ezért amit leírt, az hiteles.

A versgyűjteményt 2018-ban Imbolygó Iskolabolygó címmel a Móra adta ki ismét, melyben már újabb versek is voltak. A kötethez Vekerdy Tamás, a kor legkiválóbb és szeretett gyermekpszichológusa írt ajánlót.

Márta verseit sokan szavalják szavalóversenyeken, az m2 (Petőfi) Gyerekversek c. műsorában is rendszeresen felbukkannak költeményei. A bús tanító panaszai című verséből digitális rajz animáció készült, amit többször sugárzott az m2.

Eddig nyolc tankönyvben szerepeltek gyerekversei, egy közülük Erdélyben jelent meg.

 

Márta és Judit barátsága és közös munkája

Koltai Judittal először közös barátnőnk születésnapján találkoztunk. Bár csak öt éves voltam, de emlékszem, hogy nagyon szépen mondott verset. Legközelebb Tatán, az őrsvezetőképző táborban voltunk együtt, ott is nagyon jól adott elő egy mesét. Később sok közös ismerős révén mindig tudtam, mit csinál. Aztán húsz év múlva egy KRESZ-tanfolyamon találkoztunk legközelebb. Én természetesen tudtam, hogy ő ki, de legnagyobb meglepetésemre Jutka is emlékezett rám, még az óvodás babazsúrról. Azóta összefonódott a sorsunk.

A gyerekeimmel minden évben megyünk a Holdvilág Kamaraszínház előadásaira. Legutóbb az Ózt láttuk, nagyon színvonalas előadás volt, a gyerekeknek is és a pedagógusoknak is tetszett. Jutka többször volt nálunk vendégségben. A Dobszerdában kétszer is volt, drámajátékos foglalkozást tartani. Amikor még a mi iskolánk rendezte a kerületi szavalóversenyt, minden évben meghívtuk a zsűribe.

2018-ban Jutka is ott volt a Könyvhéten a könyvbemutatón, amikor a Gézamalac kórussal előadtunk néhány opust az Imbolygó Iskolabolygóból, és Gáti István Tök Magda Kalandjai c. verses meséjéből. Nyáron a növendékeivel több verset is feldolgoztak, majd megszületett az az előadás, amit az idei  Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó zsűrije Arany Minősítéssel jutalmazott. Így lett közös büszkeségünk az IMBOLYGÓ ISKOLABOLYGÓ.

 

Márta, a pedagógus a nomen est omen-elv alapján „magyarázza a bizonyítványát”:

Az Iskolabolygó verseiben az általános iskola rövid dokumentumképei villannak fel. Az általános iskola egy különös szubkultúra, ahol a fogalmak, de még a mértékegységek is különböznek a kinti világtól. Lásd, egy év az 10 hónap, egy hét az 5 nap, egy nap az 6 óra, egy óra az 45 perc, a tízperc az hol 15 perc, hol 20 perc. Rengeteg ellentmondással szembesülünk nap mint nap, (nyírunk vagy vágunk, tömeg vagy súly, kockás vagy négyzethálós stb.) Én pedig szeretek rámutatni minden fonákságra. Sokan gondolják, hogy gúnyolódom.

Ez nem igaz! Gúnyolódni kívülről lehet, én viszont lakom ezt a bolygót, és bár nem tudok azonosulni az ostobaságokkal, a szembesítéskor, (szembesüléskor) a szeretet vezérel. Sokan félreértik, és a saját szemszögükből értékelik a csipkelődést. Így például A bús tanító panaszai c. verssel kapcsolatban sok pedagógus úgy érezte, végre kimondjuk azt a közhelyet, amely minden értekezleten elhangzik: "Évről évre romlik a gyerekanyag".

Nem mindenki érzi az idézőjelet. A kívülálló pedig a gonosz, kiégett pedagógust látja, aki szeret buktatni.  Önirónia helyett inkább szarkazmust érzékelnek. Ez látható a rajzfilmen is. Az Imbolygó Iskolabolygó c. versem megjeleníti azt a reménytelen helyzetet, ami ma az iskolákban van. Az egyetlen túlélési mód, ha nem változik semmi.

Ha rajtam múlna, akkor első körben azt változtatnám meg, hogy az iskolában értékátadás legyen értékelés átadás helyett. Minden az értékelés, osztályozás körül forog. A gyerekeknek nem azt tanítjuk, amire szükségük lenne, hanem amit tételesen meg lehet tanítani és számon lehetne kérni. A számonkérés, feleltetés, dolgozat a tanítási folyamat jelentős részét elfoglalja, a gyerekek belső motivációját szétbombázza és ellenálló üzemmódba helyezi őket. Ha ezen nem változtatunk, semmi sem fog változni. Egyébként ez nem kerülne pénzbe, mégis valószínűleg nagy ellenkezést váltana ki. Elsőben még osztályzatok nélkül tanítunk az 1978-as tanterv óta. A 2000-es években néhány évig az egész alsó tagozatra kiterjesztették a szöveges értékelést, ezt 2010-ben egy tollvonással eltörölték. Remélem, legalább az első osztályban megmarad az a boldog békeév, amikor a tanulás még élvezet és az iskola egy barátságos hely is lehet.

 

Összeállította: Sári Edina

 

Fotó: Koltai Judit (rendező - tanár), Rófusz Marci, Harkai Emma, Gigacz Anna, Bardócz Áron, Milch Petra, Jaros Lalita, Penyov Jázmin Adél, Barlai - Hünlich Gréta, Tóth Bálint, Tóth Regina, Varga Zoltán (zongorista)

Anya csak egy van

Hernádi Judit az öt Oscar-díjas film színpadi változatának főszerepében

Becéző szavak premier a Szentendrei Teátrumban

 

Az Orlai Produkciós Iroda és a Szentendrei Teátrum 2019. július 5-én tartja legújabb bemutatóját: Dan Gordon csípős humorú családi drámáját, a Becéző szavakat a Jászai Mari-díjas színész, rendező Kocsis Gergely állítja színpadra a Szentendrei Teátrumban. Az öt Oscar-díjas film színpadi változatának főszerepében Hernádi Judit lesz látható, partnerei pedig Péter Kata, Gyabronka József, Horváth Illés és Cseh Judit lesznek. Az előadás szeptembertől a Belvárosi Színházban lesz látható.

Vannak strapás anyák. Sziporkázóak, szórakoztatóak, de a legrosszabbkor szólnak, tapintatlanok és mindig hibátlanul szúrják be a legbrutálisabb megjegyzést. Ha nem a mi bőrünkre menne, boldogan élveznénk imádnivaló humorukat. Na, Aurora ilyen. Pedig mindig a legjobbat akarja, az egész életét parkolópályára állítja, hogy végre gatyába rázza a lányáét – aki mellesleg férjes asszony, és gyerekei vannak. Mert ő megmondta előre... A rendkívül szórakoztató, mégis mély érzelmi húrokat megpendítő történet mindenekfelett arról szól, hogy sohasem késő az őszinteség.

„Amikor először olvastam a darabot, akkor már tudtam, hogy kik fogják játszani, az ő hangjukon szólalt meg bennem a szöveg. Valamiféle különleges derű szövi át az egész történetet, én ezt szeretem a legjobban benne. A próbák alatt az lesz a célom, hogy megtaláljuk, hogy egy ilyen szívszorító tragédiát hogy lehet ezzel a derűvel, a legemberibb módon feldolgozni. Szakmai kihívásnak érzem azt, hogy ezt képes vagyok-e ízlésesen levezényelni.” – mondta Kocsis Gergely a Becéző szavak olvasópróbáján.

Larry McMurtry világhírű regényéből James L. Brooks írt forgatókönyvet a Paramount Pictures számára, a filmváltozat 1984-ben került a mozikba. A főszerepeket a kor leghíresebb és legelismertebb színészei játszották, Aurorát Shirley McLaine, Emmát Debra Winger, Garrettet Jack Nicholson alakította. A Dan Gordon által jegyzett színpadi változat 2007 óta a világ számos színházában nagy sikerrel mutatkozott be, és most végre Magyarországra is megérkezik az Orlai Produkciós Iroda és a Szentendrei Teátrum jóvoltából.

Szereposztás:

Aurora: Hernádi Judit

Emma: Péter Kata

Garrett: Gyabronka József

Flap: Horváth Illés

Doctor Maise / Doris / Patsy: Cseh Judit

 

Díszlet: Kálmán Eszter

Jelmez: Kiss Julcsi

Dramaturg, fordító: Zöldi Gergely

Rendező: Kocsis Gergely

Producer: Orlai Tibor

 

Előadások időpontjai a Szentendrei Teátrumban: július 5., 6., 11., 12., 13.

Előadások időpontjai a Belvárosi Színházban: szeptember 12., 13., 14.

 

Nem vagy hibás

A Nézőpontváltó Egyesület szakmai partnere, a Nem vagy hibás produkció példaértékű témáról, a gyermekkori szexuális bántalmazásról szóló kortárs dráma színpadra állításán dolgozik. Az előadás után pszichológus szakértő bevonásával, interaktív edukációval segítik a közönséget a traumatizáló abúzus utólagos felismerésében.

A visszaélés – idegen szóval abúzus – általános, jogilag vagy erkölcsileg elítélő felhangú kifejezés arra a negatív következményekkel járó cselekményre – többnyire folyamatosan gyakorolt rossz bánásmódra –, amikor valaki önző módon, más kárára visszaél valamivel, valakit vagy valamit helytelenül „használ”, azzal helytelenül, többnyire tiltott módon bánik. Lásd még: az angol „abuse” szó elítélendő bánásmód-jelentéstartalmát.

Jellegénél fogva az abúzus többnyire titokban történik és nem ritkán bűncselekmény.

Melyek lehetnek a visszaélések?

  • Szexuális visszaélés: nemi erőszak, zaklatás
  • Fizikai visszaélés: erőszak, kínzás, vallatás
  • Érzelmi, lelki visszaélés: megalázás, megfélemlítés, zsarolás
  • Kábítószerrel való visszaélés: drogfogyasztás, szenvedélybetegség
  • Gyermekkel való visszaélés: sérülés, fájdalom okozása, megrontás, nemi erőszak
  • Házastárssal való visszaélés: családon belüli erőszak
  • Idősebbekkel szembeni visszaélés: öregek otthonában, velük szemben elkövethető méltánytalanságok
  • Jogokkal való visszaélés emberi jogok megsértése
  • Nyelvvel való visszaélés: trágár beszéd, hazugság,
  • Állatokkal való rossz bánásmód: kegyetlenkedés, állatkínzás

(Wikipédia)

Manapság egyre gyakrabban hallunk olyan történeteket, amelyben a fizikailag, mentálisan és lelkileg sérült károsultak tárják a világ elé a velük életük során bármikor megesett, addig tudatosan – és saját, családi vagy mikrokörnyezeti érdekében sikeresen – eltitkolt (bűn)cselekményt.

Vajon miért?

Ezek a coming out-ok kisebbítik-e a bűntudatot, amely minden, bármilyen visszaéléssel érintett áldozatban él?

Tud-e rajtuk segíteni a közüggyé tétel, az értő meghallgatás?

Elégtételt szolgáltathat-e a társadalom azzal, hogy bűnösnek ítéli az abuzáló személyt?

A nyilvánosság visszatartó erő lehet-e?

Nem tudjuk.

Talán.

De beszélgethetünk róla és talán igen, ha kimondjuk: nem vagy hibás. Te nem direkt lettél áldozat, nem kiprovokáltad a veled megtörténteket, hanem egy elvetemült vagy tudatlan személy, beteg elme önös erőszaka tett azzá.

Az idő pedig fogy, gyilkosul elveszi a jelent, megöli a jövőt. Ki a felelős ezért, ki tehet minderről?

Ennek az ön-, illetve általános áldozathibáztatásnak a megszüntetésére tesz kísérletet a Gaál Ildikó rendezésében színpadra kerülő Nem vagy hibás című kortárs dráma.

A történetben egy kislány felnőtté válását láthatjuk több idősíkon. Egy olyan kislányét, akinek felnőttként kapcsolatteremtési problémái, párkapcsolati zavarai vannak, aminek maga sem érti az okát. A történet során lassan megnyílik a tudatalattija és az addig elfojtott emlékezet apránként feltárja számára és megérteti vele, hogy élete első erotikus eseménye tabu.

Valójában nem történt semmi, mégis minden örökre megváltozott.

                 

Szereplők

Apa, nagypapa: Koltai Róbert

Anya: Szalontay Tünde

Lány: Maizácz Fanni

Fiú: Mucsi Kristóf

 

Zenei vezető: Darvas Ferenc

Látvány: Mucsi Balázs

Versszövegek: Vörös István

#me too szakértő: Sebestyén Eszter, pszichológus

Rendező: Gaál Ildikó

 

Fotók: Kovács JuJu

Kommunikáció, fellépések: Sári Edina

 

Bemutató: K11 Művészeti és Kulturális Központ, 2019. május 31.

Az előadás az NKA támogatásával jött létre.

AZ ELŐADÁS MEGTEKINTÉSÉT 14 ÉVEN ALULIAKNAK NEM AJÁNLJUK!

A művészet templomai: Leonardo

Mozifilm az ötszáz éve elhunyt Leonardo da Vinci munkásságáról

 

A művészet templomai ismeretterjesztő sorozat következő bemutatója a művészettörténet egyik legjelentősebb alakja, Leonardo da Vinci előtt tiszteleg, halálának ötszázadik évfordulója alkalmából. A Leonardo 500 című film május 9-től érkezik országszerte a mozikba, az Uránia Nemzeti Filmszínházban premier előtt már április 25-től látható.

 

Leonardo da Vinci az itáliai reneszánsz polihisztor mestere, festőművész, szobrász, építész, természettudós, humanista, feltaláló és költő volt egy személyben – ám mindenekelőtt a világ titkai után kutató, fáradhatatlan felfedező. Toszkánában, a Vinci melletti Anchianóban született 1452. április 15-én, a falu jegyzője és egy parasztleány törvénytelen gyermekeként. 1468-ban családjával Firenzébe költözött, ahol kimagasló tehetségének köszönhetően bekerült a korai reneszánsz egyik legnagyobb alakja, Andrea del Verrocchio műhelyébe. Itt festészetet, szobrászatot, építészetet, műszaki ismereteket, valamint görög és latin nyelvet tanult. Már fiatalon gyönyörűen énekelt, dalokat és verseket szerzett, amiket lanton kísért. 1472-ben a festőcéh tagja lett, de még sokáig Verocchióval dolgozott, képein hátteret és mellékalakokat festett. Első önálló alkotásai az Arno-völgyi táj vázlatrajza, a Háromkirályok imádása és a Szent Jeromos voltak. Firenzében Leonardo a festés mellett terveket készített az Arno folyó szabályozására, csatornák építésére, hadigépeket, ostromlétrákat rajzolt és hadi célokra szélmalomkereket is tervezett.

 

A Leonardo 1482-től Lodovico Sforza milánói herceg szolgálatába szegődött, akitől építészeti, szobrászi, festői, katonai és vízügyi feladatokat egyaránt kapott. Milánóban készült egyik leghíresebb képe, a herceg szeretőjét, Cecilia Galleranit ábrázoló Hölgy hermelinnel és a Sziklás Madonna első változata. Leonardo eklektikus személyisége kiteljesedhetett a herceg udvarában: ceremóniamesterként is dolgozott ünnepségek és udvari látványosságok szervezésén, emellett különféle hangszereken játszott, új zeneszerszámokat és tűzijáték látványelemeket is tervezett. Az első milánói időszak legfontosabb és leghíresebb Leonardo-műve az 1495-1497 között a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának freskója, az Utolsó vacsora. A milánói udvarban Leonardo elmélyült a katonai és műszaki tudományokban, az építészet, a folyadékok mechanikája, a ballisztika és az optika kérdéseit kutatta. Tanulmányozta a repülést, ő tervezett először a mai helikopterhez hasonló eszközt, emellett siklóernyő tervein is dolgozott. Elkötelezett természettudósként a korabeli szigorú tiltás ellenére az elsők között boncolt, az emberi test felépítésének megismerése érdekében. Több mint egy évtizedig dolgozott Francesco Sforza lovasszobrán, amelyet végül nem fejezett be. A tervek készítése közben született meg többek között híres ábrázolása az emberi test tökéletes arányairól: a Vitruvius-tanulmány.

 

A következő időszakban megfordult Mantovában, Velencében, Firenzében, majd 1500-ban mérnökként és katonai építészként Cesare Borgia szolgálatába állt. 1503-ban tért vissza Firenzébe és ekkoriban született meg leghíresebb műve, a Mona Lisa (La Gioconda) is. Életének hátralevő részét Milánóban, majd Rómában töltötte, 1516-ban pedig a Milánót meghódító I. Ferenc francia király meghívására az amboise-i királyi vár közelébe, Cloux-ba költözött. Itt fejezte be Keresztelő Szent Jánost ábrázoló festményét, és folytatta művészeti írásait. A zseniális művész, polihisztor 1519. május 2-án hunyt el.

 

Leonardo da Vinci az egyetemes ember reneszánsz eszményképének megtestesítője, akit kimeríthetetlen kíváncsisága újabb és újabb felfedezések felé.hajtott. Tudományos feljegyzései és találmányainak leírásai több ezer oldalt tesznek ki, amelyeket összefoglaló néven da Vinci kódexeknek neveznek. Az évforduló alkalmából Leonardo 500 címmel világszerte moziba kerülő film a firenzei és milánói korszak festményeinek (köztük az Angyali üdvözlet, a Háromkirályok imádása, a La Belle Ferronière vagy a Hölgy hermelinnel) részletes bemutatása mellett a kódexek megfejtését kísérli meg, egy egészen új nézőpontból vizsgálva ezt a monumentális művet.

A filmben megszólaló szakértők és mérnökök Leonardo tanulmányait olyan új megvilágításba helyezik, amely során a nézők a modern kor vívmányain keresztül ismerhetik meg a mester géniuszát. A film számos, ma már teljesen hétköznapinak számító technikai megoldás vagy eszköz kapcsán arra világít rá, hogy az ipar, a mérnöki- és orvostudományok, a kommunikáció, a várostervezés, az anatómia és a 21. századi modern művészet gyökerei valójában mind Leonardo munkásságáig nyúlnak vissza. A filmet rendező Francesco Invernizzi munkássága nem ismeretlen a hazai nézőknek, producerként az ő nevéhez fűzödnek A művészet templomai sorozat legnépszerűbb epizódjai, köztük a Vatikáni Múzeum 3D, a Firenze és az Uffizi-képtár 3D és a Raffaello - A festőfejedelem 3D c. filmek is. A rendező az Uránia Nemzeti Filmszínházban megrendezett teltházas díszbemutatón az Olasz Kultúrintézet támogatásának köszönhetően személyesen is jelen volt, hangulatos felvezetőjében összefoglalta a nyolcvan fős stáb négy évnyi munkáját, amely a film megszületéséhez vezetett.

 

A Leonardo 500 premier előtt már április 25-től látható az Uránia Nemzeti Filmszínház műsorán, május 9-től pedig országszerte számos további helyszínen, többek között Kecskeméten, Debrecenben, Szegeden, Szolnokon, Pécsett, Miskolcon, Kaposváron is bemutatják, olasz nyelven, magyar felirattal. A film oktatási intézmények számára kedvezményes csoportos vetítéseken is megtekinthető. A forgalmazó Pannonia Entertainment és a Budapesten a Király utcai Central Passage-ban megnyílt interaktív Leonardo da Vinci Kiállítás együttműködésének köszönhetően a filmre szóló mozijegy bemutatásával a kiállítás kedvezménnyel látogatható. A vetítési helyszínek részletes listája a https://www.facebook.com/AMuveszetTemplomai oldalon olvasható.

Előzetes: Leonardo da Vinci

 

A ZENE KALAND!

Ezzel a mottóval indul a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar 2019-2020-as évada. A két együttes az új évadban a hazai és a külföldi zenei élet kiválóságaival hívja kalandozni közönségét hét bérlettel hét helyszínen.

 

A Müpa által az Évad együttesei címmel kitüntetett zenekar és kórus két önálló sorozattal jelentkezik a Müpában: a Kocsis és a Kobayashi bérlettel, mely előadásokon igazi világsztárokkal találkozhat a közönség. Népszerű műveket és érdekes ritkaságokat egyaránt kínál a zeneakadémiai Ferencsik bérlet hat előadása. A Pesti Vigadóban megrendezésre kerülő hangversenyeken – a Lukács bérletben – ezúttal különleges kompozíciókkal ismerkedhetnek a hangverseny látogatók. Az Olasz Kultúrintézetben folytatódik a Nemzeti Énekkar Pászti bérlet-sorozata, ahol a Kórus a legkülönbözőbb stílusokban mutatkozhat be. Az Énekkar egy új helyszínen, a Magyar Nemzeti Múzeumban is várja közönségét Rossini és Donizetti csodálatos műveivel, majd decemberben egy Föld körüli utazásra is invitálja a hallgatóságot. A Próbatermi vendégség sorozat évek óta hagyomány a Nemzeti Filharmonikusoknál. Az új évadból sem hiányozhat az ifjúságnak szóló Zenemánia sorozat. Dinyés Dániel ezúttal a zene sokszínűségét mutatja be az érdeklődő gyermekeknek a Müpa Fesztivál Színházában, ahol szó esik a versenyművek, a koncert- és oratóriumáriák, valamint a szimfóniák keletkezéséről is.

A Nemzeti Filharmonikusok a következő évadban ismét megemlékezik Kocsis Zoltánról; halálának évfordulóján, november 6-án Ravel-Kocsis, Chopin műveivel, valamint Kovács Zoltán oratóriumának ősbemutatójával tisztelegnek néhai főzeneigazgatójuk emléke előtt. 

 

Vendégművészek a világ minden tájáról

Sebastian Weigle, Bertrand de Billy, Carlo Montanaro visszatérő karmesternek számítanak a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar élén. Michael Sanderling először dirigálja a zenekart. Igazi különlegességnek számít a Maisky-trió közreműködése: Mischa Maisky csellóművész január 16-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben gyermekeivel, Sascha Maisky hegedű- és Lily Maisky zongoraművésszel együtt szólaltatja meg Beethoven Hármasversenyét. Maxim Vengerov hegedűművész Bruch és Ravel műveivel kápráztatja el a Zeneakadémia közönségét. Ugyanitt lesz vendégük Sharon Kam klarinétművész Weber klarinétversenyének szólistájaként.  Arabella Steinbacher Prokofjev I. (D-dúr) hegedűversenyét adja elő a Müpában. Ugyancsak itt lép fel Martin Grubinger ütűhangszeres, Juliana Koch oboaművész. Hazai kiválóságaink közül Rost Andrea kétszer is fellép a Nemzeti Filharmonikusokkal, Eötvös Péter saját szerzeményei mellett Liszt Dante szimfóniáját is dirigálja a Müpában. Ránki Dezső Bartók III. zongoraversenyének lesz szólistája szeptember 25-én az évadnyitó hangversenyen. Ugyancsak ezen a koncerten lép fel Komlósi Ildikó és Cser Krisztián A kékszakállú herceg várának előadásában. 

 

Úton a zene

A Nemzeti Filharmonikusok kiemelt társadalmi szerepvállalása, hogy az „Úton a zene” című programjukon keresztül nehéz körülmények között élő gyerekekhez jussanak el. A Symphonia Alapítvánnyal együttműködve a Nemzeti Filharmonikus Zenekar művészei lelkesen járják az országot, hogy kamara-előadásaikkal inspirálják és ösztönözzék a zenét tanuló diákokat.

 

A kedvezményes bérlet- és jegyvásárlás a nagyközönség számára 2019. április 29-től elérhető online a www.filharmonikusok.hu weboldalon és személyesen a Nemzeti Filharmonikusok külső jegypénztárában, a Broadway Jegyirodában, a Deák térnél (Budapest VII. kerület, Károly krt. 21.

Nyitvatartás: hétfőtől csütörtökig 10 és 18 óra, pénteken 10 és 16 óra között. A jegyeket és bérleteket készpénzzel, bankkártyával, Szép-kártyákkal, OTP Cafeteria kártyával, Edenred kártyával, Erzsébet Plusz Kártyával, illetve Erzsébet Kultúra és Ajándékutalványokkal is fizethetik.)

Ezen kívül személyesen a Müpa jegypénztáraiban, a Zeneakadémia és a Pesti Vigadó jegypénztárában, továbbá a Jegy.hu országos jegyirodai hálózatában.

www.filharmonikusok.hu 

 

Hogyan viszonyulunk egymáshoz és önmagunkhoz?

Gázember, avagy életillúzió egyszuszra

 

Nagy izgalommal készültem a Holdvilág Kamaraszínház és a Kókai János Társulat koprodukciójában készült Gázember groteszk víziójának 2018. novemberi premierjére, mert imádom az abszurdot, amit már csak egy paraszthajszál választ el a groteszktől, ami a valóság még jobban torzított, ambivalens emocionális elemekkel tarkított változata. Az egyszerű néző csak ül a nézőtéren, és magában hezitálva kérdezi: most sírjak vagy nevessek? Mert ami a különbség, az talán a groteszk erősebben áthallásos valóságalapja, ami körülvesz bennünket a hétköznapokon a világban és amin dühöngünk vagy kétségbeesetten kérdezgetjük: hogy történhet meg ez velünk? ilyen a világképünk? ezt hagyjuk a gyerekeinkre örökségül? miért hagyjuk, hogy így legyen?

 

A színházművészetben kevesen vállalják fel groteszk darab bemutatását, mert felmerül a kérdés, érti-e majd a néző magát a történetet és az ambivalens elemeket tartalmazó műfajválasztás célját, ezért a komor komédia és a vidám tragédia egybeolvasztása bátor cselekedet.

 

A Holdvilág Kamaraszínház nem félős, ha darab- vagy műfajválasztásról van szó, sőt, azok megközelítése is sokkal inkább a formabontásról tesz tanúbizonyságot, amit a Kókai János által írt és rendezett Gázembernél is megtapasztaltunk.

 

Már a nézőtérre való beengedés sem volt mindennapos, mert a Thália által megszentelt deszkákon, a színpadon kaptunk helyet, körben, a díszletek között. A mellettem ülő nézőben felmerült, hogy esetleg interaktív helyzetbe kerültünk, de szerencsére nem, a további események a szokásos mederben folytak, a színészek játszottak, mégpedig zseniálisan, mi pedig tátott szájjal néztük, mit lehet egy ilyen kis helyen kihozni egy ennyire lehetetlen helyzetből.

 

Mert a főszereplő, Egres Béni, alias Homolya Huba (Kókai János) stabil helyzete és sorsa lassacskán ellehetetlenül. Éldegéli a sikeresnek mondott zeneszerző életét, dolgozik, a műveit még az operában is elismerik, tehát számottevő egyéniség egy számára valós világban, valós emberek között, látszólag valós kapcsolati rendszerben.

Az operában játsszák ugyan a zeneműveit, de azokat mintha rajta kívül senki sem élvezné igazán. Vajon mi lehet mégis a sikerességének a titka? – teszi fel a kérdést a hüledező néző. Az operaházba bejutni zeneszerzőként nem mindennapi teljesítmény – vakarjuk a fejünket gondolatban. De nem sokáig morfondírozhatunk ezen az anomálián, mert azonnal egy munkahely titkos románcába avat be minket a darab írója.

Ugyanis Huba, a Kultuszminiszter (Regős János) fiaként majdnem viszonyba kerül az amúgy leszbikus Primadonnával (Koncz Eszter), de amikor kiderül, hogy Huba az Eladón (Kovács Andrea) kívül senkivel sem kíván frigyre lépni, akkor durcásan visszavonul és jobb híján megelégszik az öltöztetőnő (Kalocsay Mercedes) hevületével.

Ahogy azonban halad előre a történet, egyre inkább azt vesszük észre, hogy a kezdeti lelkesedés után, mintha főhősünk körül egyre fogyna a levegő, és ezzel arányosan az ő kézzelfogható személye is egyszer csak illékony valósággá változik.

Huba egyre jobban elhalványul.

A társaságában lévők egy idő után már észre sem veszik őt, hiába áll ott és mondja a magáét. Szomorú és kétségbeesett, közben mégis keserűn kacagtató a próbálkozása, hogy ismét láthatóvá váljék, illetve, hogy legalább nehogy kirajzolódjon a világból, hogy elfeledve őt, eltűnjék a semmibe.

Huba néha nevetést, néha könnyeket csalva az arcunkra, erősen küzd a fizikai térben maradásért és az Eladó iránt érzett szerelméért, miközben a mindenkinek megfelelni vágyó, Operaigazgató (Geltz Péter) egy visszautasíthatatlan ajánlatot kap a Kultuszminisztertől az intézmény hasznosítására, miszerint focipálya lesz belőle a befolyásos és szó szerint csókos Női Futball Edzőnő (Koltai Judit) kérésére. A groteszk történet körül zajló világ társadalmi helyzetét a Pártnő (Molnár-Kovács Éva) kinyilatkoztatásai világítják meg, ami tökéletesen beleillik az operaházban éppen zajló eseményekbe.

A Kultuszminiszter és az Edzőnő a munkakapcsolat elmélyítése érdekében össze is bútoroznak és azontúl egymáson kívül nem érdekli őket semmi és senki, ami miatt Huba sorsa megpecsételődik, végzete beteljesedik. Hiszen, ha már a családtagjának sem fontos az élete, vajon kinek lenne az?

 

A Gázember című előadással jó néhány kérdésre keresik a választ az alkotók.

Képesek vagyunk-e igazán figyelni egymásra? Érdekel-e minket valójában, milyen a mellettünk élő ember? Van-e időnk valóságos kapcsolatokat építeni? Vagy… minden kapcsolat illékony, mint maga a főhős? Ja igen! És önmagunkat valóban ismerjük-e…? 

 

A vastaps után érdekes módon nem széledt szét azonnal a közönség, hanem a művészekkel és alkotókkal közösen beszélgetve bizonyítottuk, hogy azon az estén egymásnak igenis fontosak voltunk és nem tünékeny érzékcsalódás az egymás iránti figyelmünk.  

 

 

Sári Edina

 

Batang felé, avagy babok és karók, ha összetalálkoznak

Batang felé, avagy bab és karó, ha összetalálkozik

 

Minden egyes szava, minden egyes mozdulata szíven üt. Mit üt! Az első percben beledöfte a kést, utána kilencven percig csak forgatja benne a recés pengéjű tigrisölőt. Ha kihúzná, hát azon nyomban elvéreznék, bár ő erről nem is tud, hiszen el van foglalva saját magával a saját világában, mit érdekli őt, hogy velem mi van?!

 

Csak ül ott az elhanyagolt, lepukkant lakásában, hajléktalanra zilált külsejével, jobb napokat látott konyha ronggyal mániásan pucolva egy üvegbe zárt hajó makettet és üveges szemmel hunyorogva a semmivel párbeszédel.

A harmadik percben már épp kiáltanék, hogy nekem elég, köszönöm!, de tetézve a frusztráló kukkolást a lélek bugyraiba, ekkor még egy fura fazon is megjelenik, akit állítólag segíteni küldött az öreghez a szociális iroda. Elnézve és hallgatva a harminc körüli embert, inkább neki szavaznék meg támaszt, mintsem ő nyújtson bárkinek is. Aztán ezek ketten bab a karóját szindrómába esve istápolni kezdik egymást. A lelkileg összeomlott harmincas a fizikailag-szellemileg az életbe rokkant öreget.

A kezdeti rémület, bizalmatlanság és ellenségeskedés után nemcsak elfogadják egymás hóbortjait, tökéletlenségét, hanem még össze is barátkoznak. Összenőnek, mint borsó meg a héja, csak hogy folytassam a megkezdett mezőgazdasági kalandozást.

 

A demencia hullámain hánykolódó Hubert (Koltai Róbert) hajóskapitány volt és folyamatosan a tenger sok idilli emlékével traktálja a harminchét óra szociális munkára ítélt Alexet (Szirtes Balázs).

Sokat időzik kedvenc témájánál és úti céljánál, Batangnál, ahol hófehéren szikrázik a homok és azúrkék a tenger. Ahol a parton felül-semmi, alul-épphogy ruházatú, olajosbarna bőrű, fekete hajú, tüzes szemű szépségek állnak sorban az ő kegyeiért és ahol magából a kókuszdióból issza a tejet. Az elbeszélésében néha feltűnnek a kenguruk is, ami zavarba ejti a Alexet. Akkor most Palermo vagy Ausztrália? – teszi fel eleinte a későbbiekben már egyértelműen felesleges kérdést, hiszen a fiatalember tiszta elmével próbálja Batangot bekalibrálni a valóság térképén.

Végül is nem mindegy?! – kérdem én a közönség soraiban, Hubert minden szavát igaznak szavazva, hiszen gyönyörűségesek az elénk vázolt anzixok.

Kiderül, hogy nem. Mert hát Batangban voltak azok a csudadolgok, amikről Hubert fantáziál.

A történeteiben látszólag neki már minden megvolt, ami a férfiak álma lehet: minden kikötőben egy vagy két nő – sőt, több –, világutazás és még feleség, gyermek is várta őt odahaza! A fiatalnak pedig még tán nője sem volt soha? – firtatja az idősek disztingválásra való örök képtelenségével Hubert.

Alex tragédiája lassan bomlik ki, nehezen nyílik meg új barátjának, akiből saját tudtán kívül lelki segítő válik.

Feltétel nélküli elfogadásával, érdeklődésével észrevétlenül visszatámogatja Alexet az életbe, bumfordi beszólásai utáni kedveskedő gesztusai csillapítják a fiatalember hirtelen gerjedt haragját.

Ahogy halad az idő, Hubert egyre inkább elmerül a saját világában (Batangban) amelynek mélyéről már csak ritkán bukkan fel, akkor is csak azért, hogy a világ képébe kiáltsa fájdalmas, a méltóság utolsó morzsáit jelentő ellenkezése mondatait: Otthonba nem megyek! Nem kell pelenka!

 

Vak vezet világtalant? – teteti fel velem a költői kérdést a Gaál Ildikó megrázó rendezésében készült darab – témához képest fiatal – írója, a német Christian Gundlach.

 

Jó kérdés és értem én, hogy Gundlach miért a negyvenes évei végén feszegeti a témát. Annyi idős lehet az apja, mint az enyém, aki egy hathetes kórházi túlélőtúra után épp tegnap került haza megúszva egy kórházi fertőzést is meg magát a „gyógyítást és ápolást” is.

 

A válasz a feltett kérdésre az élet elkerülhetetlen végzete és ez a történet befejezése is. Ha menni kell, hát menni kell. Hol a vécére, hol Batangba, hol az otthonba – és egyszer majd a végső nyughelyre. Csak az nem mindegy, milyen úton jutunk el odáig. Számkivetettként tengődünk magányosan egy kopár szigeten egy plüsspapagáj társaságában vagy Batang-szerű körülményekben fürdőzünk és boldogan merülünk bele a langyos tengerként körbenyaldosó szeretetbe?

A Huberteknek Alexekkel az eleinte hánykolódó út luxusutazássá válhat, ha van készség, nyitottság, elfogadás egymás irányába – és ne feledjük: lehetőség, hogy összetalálkozzanak a támaszt nyújtók.

 

Ha nem imádtam volna Koltai Róbertet eddig is, akkor most végképp beleszeretnék a játékába, annyira esendően szeretnivaló az öregembere, pedig érzem a mosdatlanságának, a sose váltott ruházatának, a belső vívódásainak kivetülő, savanyú izzadtságszagát. Riasztó a dohos, szeméttel teli kislakás nyomorúsága, aminek a közepén üldögélve néha mégis kitündököl egy cseppnyi humor az egykori daliás széptevőből, a mostanra amúgy goromba és zsémbes öregből, aki iszonyúan fél a változástól, idegenségtől, mint minden vele egykorú (pszichiátriai betegségben szenvedő) ember, akik a jól begyakorolt rutinjukból élik mindennapjaikat.

 

Nem a darab témája, de bennem az előbb bevallott magánéleti analógia miatt felmerül a kérdés, mit lehet egy demens vagy afelé hajló Alzheimeres, illetve Parkinsonos beteggel kezdeni, ha a család nem tud nullahuszonnégyben vele lenni.

Mert egyedül nem lehet hagyni, otthonba nem akar menni és nem is vinnénk szívesen, enyhébb esetben (eleinte) marad az iszonytatóan drága házi ápolás a hivatalosan felírható napi négy óra mellett, és persze a lelkifurdalás, amit csillapíthatunk a tenger sok pénzzel. De megvásárolható-e a lelki béke? Csereszabatos-e a pénz a törődéssel? A szeretet felülírhatja-e a toporzékoló türelmetlenséget?

Az utolsó bekezdést csakis azért fűztem hozzá, mert tegnap a darab végén a művészeket az Alzheimer Café tagjai várták egy kis csevegésre. Koltai Róbert és Szirtes Balázs nemcsak eljátsszák Batangot, hanem kézen fogva a már ott időzőket, segítenek is.

Írhatnám, hogy társadalmi szerepvállalás, de inkább azt mondom, humánum.

Boldog vagyok, hogy a múlt havi előadást nátha miatt elszalasztottam, mert így akkor láttam, amikor eljött az ideje. Most.

Batang felé 

Koltai Róbert következő fellépése: Zenés kabaré est

 

 

Sári Edina

 

Grace és Glória a Pincében

Tom Ziegler:
GRACE ÉS GLORIA

Grace: Kútvölgyi Erzsébet
Gloria: Juhász Réka

Rendező: Méhes László

Történet: Grace és Gloria.

Két nő találkozik az élet legnehezebb pillanatában.

Az idős, halálos beteg Grace élete vége felé közeledik. Gloria önkéntes, aki a haldoklóknak segít eltávozni. Gloria kéretlen megjelenése és kényszeredett segíteni akarása mindkettejükben feszültséget kelt.
Ám ahogy jobban megismerik egymást, felfedezik, mi mindent lehet a másiktól kapni és
tanulni. Gloria az élet elengedésére akarja tanítani Grace-t. Végül Grace tanítja meg őt arra, hogyan kellene élni.

A küzdelemben mindketten nyernek.

Nyilvános főpróba: 2019. március 14. csütörtök 10.30 (félárú jegyek)


Bemutató: 2019. március 15. péntek 19.00

Jegyek válthatóak: www.pinceszinhaz.hu

 

Nézőpontváltó-est az Újszínházban

Kulcsár Lajos Zserbótangó című művének október 30-ai előadása után, az abban játszó három színművész: Bordán Irén, Esztergályos Cecília és Tordai Teri levendulaszínű szalaggal hívta fel a figyelmet a rákszűréseken való rendszeres részvétel fontosságára, és a kikapcsolódás jótékony, stresszmentesítő hatásaira az Újszínházban.

Tartalom: A színpadi játék két „nyugállományba vonult” színésznő történetét meséli el, akik élethelyzeteikből adódóan közös albérletbe kényszerülnek.
Társbérletük kacagtatóan szatirikus helyzetek, nosztalgikus visszaemlékezések és komikus sorsfordulatok kavargó forgatagává válik. Kamilla polgári családból származó, jó kedélyű, örökmozgó nő. Sikeres komikaként dolgozta végig az életét vidéki színházaknál. Klári, szintén fővárosi polgárlány, de szegény családból indult, színészként pedig vidéki „száműzetésből” Pestre került tragika.
Az egymással, és egymás múltjával, vetélkedő, a magánéletükben is folyton szerepet játszó színésznők hirtelen egy újabb szereplővel, új lakótárssal kerülnek szembe…
A két egymást egyre inkább megértő és megszerető színésznőt Esztergályos Cecília és Tordai Teri alakítja, a főbérlőt pedig Bordán Irén.

 

A darab Fodor Zsóka ötletéből készült

Rendező: Dörner György

 

Hálásak vagyunk és köszönjük nagyon a három színművésznek, hogy részt vettek a Nézőpontváltó Egyesület rákellenes figyelemfelhívásban!

A Nézőpontváltó-csapat nevében. Sári Edina, elnök

Iratkozzon fel hírlevelünkre!