Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Nézőpontváltó-est 2018/19. évad: Az utolsó óra - Rózsavölgyi Szalon

Az utolsó óra lesz a

Rózsavölgyi Szalonban 2018. október 2-án 18.00 órától.

 

 

Jordán Tamás partnere Alföldi Róbert, aki a darab látványtervezője és rendezője is egyben.

 


A Mark St. Germain által írott Freud's last session című történet nem sokkal az Anschluss után, 1938-ban játszódik, amikor az élete végén járó Sigmund Freudot a Német Birodalom elismerő nyilatkozat aláírására akarja kényszeríteni, lányát, a szintén pszichiáter Annát pedig elhurcolják. Ugyanezen az éjszakán egy idegen érkezik az orvos dolgozószobájába, s ezzel kezdetét veszi egy intelligens, feszültségekkel teli diskurzus.

A világhírű pszichoanalitikus, Sigmund Freud londoni otthonába egy kevésbé híres fiatal professzor, Clive Staples Lewis látogat, aki korábbi könyvében nevetségessé tette az idős lélekbúvárt. Két szakember. Az egyik legenda. A másik talán lesz. Fiatal és idős. Két generáció. Két felelős értelmiségi egy nehéz, fájdalmas és zűrzavaros történelmi pillanatban. Nehéz és fájdalmas helyzetekben. Találkoznak és beszélnek egymással. Beszélgetnek. A világról és az életről, tettekről és ideákról. Arról, hogy mi az, hogy "felelős értelmiség". A két ember diskurzusa éppen aznap veszi kezdetét, amikor Anglia belép a második világháborúba. Aztán valaki meghal. És marad a beszélgetés. Az él tovább.

 

Korabeli tudósítás: Meghalt Freud!

Vasárnapra virradó éjjel Angliában hunyt el a pszichoanalízis megteremtője
London, szeptember 24.

Sigmund Freud vasárnapra virradó éjjel hampsteadi lakosztályában nyolcvanhárom éves korában meghalt.

A lélek egyik legnagyobb orvosa örökre elaludt. Bevonult az Álmok birodalmába, amelybe már életében behatolt, hogy ezen keresztül ismerje fel az emberi lélek betegségeit. Ő az első, aki tudományos eszközökkel kutatta az álomvilágot, amely az ő munkásságáig a mágia első misztika portyázó területe volt.

Működésének első korszaka: a múlt század vége, a világhírű bécsi orvosiskola hőskora. Mialatt a többi nagy bécsi orvostudós a test kóros elváltozásait kutatta, Freud a tudomány elhanyagoltabb területén kezdett dolgozni:
A beteg lelkében búvárkodott- hogy megérthesse az egészségeset.

A freibergi születésű orvos első műveit- ezek a beszédzavarokról, a hisztériáról és a gyermekparalízisről szóltak. Még elismerték a ,,hivatalos orvosi körök”
És a harmincéves Freud egyetemi előadó lett, noha már ezekben a dolgozatokban is felfedezhetők csirái annak a szellemi forradalomnak, amellyel Freud új utakra terelte ez egész modern lélektant.

Amikor megjelentek korszakalkotó tanulmányai az álomfejtésről és a pszichoanalízis alapelemeiről, a konzervatív tudomány olyan felháborodással utasította vissza az új elméleteket, mint egykor az első boncoló anatómus, Vesalius felléptét, vagy akár Galilei tanait.

Freud azonban elviselt minden támadást, nem törődött a külvilággal, csupán a tudatalattival, a lélek mélységével és megalapította az új ma már kétségbevonhatatlan- tudományt, a pszichoanalízist, amely a filozófiának, irodalomnak és a művészeteknek is új irányt adott.

Mintegy húsz vaskos kötetet irt s e húsz kötet nyomán azóta hatalmas könyvtárakat betöltő tudományos irodalom keletkezett. Ausztriában töltötte egész életét. Csak az Anschluss után költözött Angliába.

Évek óta alig tudott beszélni, súlyos gégerákja volt. Leánya és tanítványa, Anna Freud gondozta. Ahhoz azonban volt ereje, hogy aggon és betegen is dolgozzék. Néhány hónappal ezelőtt jelent meg utolsó könyve: Mózesről és Egyiptomról.

1939. szeptember

 Forrás: www.huszadikszazad.hu

 

Freud betegsége

Freud egész életében szivarozott, még azután is, hogy 1923-ban szájüregében induló rákos burjánzást állapítottak meg. Több mint harminc műtéten és kezelésen esett át, de tizenhat év után belehalt betegségébe. Azt már kevesen tudják, hogy Freud maga kérte orvosát és egyben barátját Max Schurt, hogy segítse a halálba. Schur Freudnak tett ígéretét betartva, szeptember 23-án halálos adag morfiumot juttatott barátja szervezetébe, ezzel megszabadítva Freudot szenvedéseitől.

 

Egy anekdota Freudról

Állítólag egyik előadásán, amikor épp a fallikus szimbólumokról beszélt, rágyújtott egy szivarra. A közönsége derültségére reagálva Freud csak ennyit mondott: „Uraim, a szivar néha csak egy szivar”.

 

 

Freud elmélete a dohányzásról: a feszültség levezetése

Sigmund Freud személyiségfejlődés elméletében minden szakasz egy-egy testtájékról kapta a nevét, amely adott időszakban az örömszerzés és energia levezetés fő területe. Az első ilyen szakaszt orális szakasznak nevezi, ez megfelel az élet első 18 hónapjának. Ebben az időszakban a csecsemő külvilággal (elsősorban az őt szoptató anyamellel) való érintkezésének, feszültségcsökkentésének és a kellemes élmények szerzésének fő területe a száj és az ajkak. Freud követői szerint az az ember, akinek ez az életszakasz valamilyen szempontból problematikus volt, stresszhelyzetben nagyobb gyakorisággal vezeti le szájjal kapcsolatos tevékenységgel feszültségeit, ami evés, ivás, körömrágás mellett a dohányzás is lehet.

 

Köszönjük Az utolsó óra című darabot játszó színművészeknek, és a Rózsavölgyi Szalon munkatársainak a segítőkészségét és a Nézőpontváltó Egyesület prevenciós és rekreációs munkájában való aktív részvételét!

A darab után egyesületünk egyik alapítótagja, Dr. Tőkés Tímea onkológus, rákkutató (Semmelweis Egyetem) hívja fel a figyelmet a mentális rekreáció szükségességére, mint az egészségmegőrzés és betegségmegelőzés egyik fontos elemére.

 

 

 Az utolsó óra

 

Jegyek: https://szalon.rozsavolgyi.hu/hu/jegyinfo.html   

Fotók. Éder Vera

 

Lagalább kétmillió ittas vezetőre számítanak!

HÁY JÁNOS BEMUTATÓ - UTÁNKÉPZÉS ITTAS VEZETŐKNEK - gyomor-keserű komédia
 
Szereplők: Benkő Nóra, Csöre Gábor, Haumann Petra, Murányi Tünde, Pataki Szilvia, Varga Zoltán,  Pavletits Béla, Rancsó Dezső, Bede-Fazekas Anna, Szatmári Attila, Szűcs Sándor
 
Rendező: Lengyel Ferenc
 
Mai, már-már hétköznapi történet olyan emberekről, akiket mindannyian ismerünk. Némelykor mi magunk is ilyen ember vagyunk, bár szeretjük azt hinni, hogy inkább az olyan, aki mellettünk lakik vagy mellettünk ül a színházban.
Végtelenül mulatságos, ha nem hangozna olyan izésen, azt is mondhatná bárki, hogy ez egy bohózat. De nem az. Keserű-komédia, amit végig lehet nevetni és annyi benne a keserű csak, hogy ez tényleg van.
Van ilyen férfi, van ilyen nő, van ilyen helyzet, van ilyen élet. 
Ez legalább annyira mulatságos, mint amennyire idegesítő vagy éppen döbbenetes. 

Háy János visszatérő szerző a Magyar Színházban; Házasságon innen, házasságon túl című műve a színház egyik legnagyobb sikere.

Az Utánképzés ittas vezetőknek olyan emberekről szól, akiknek ittas vezetésért elvették a jogosítványát, s háromnapos csoportterápián kell részt venniük.

A mai magyar társadalom nagyon (vagy a legkevésbé sem!) jellegzetes alakjai vonulnak fel előttünk: intézetis férfi, olasz-magyar nem-is-annyira-menő csávó, közös képviselő, trendi műkörmös, projektmenedzser, újságíró, munka-alkoholista multis, vendéglátós és persze két pszichológusnő, akik a terápiát vezetik, és akik szintén nem egyszerű figurák! Ismerős arcok, ismerős sorsok és történetek, mégis percről percre meglepik a nézőt!

Egyszerre hihetetlenül szórakoztató és elgondolkodtató kis remekmű ez a darab – abban a két korty ital közötti szünetben, amit úgy hívnak: az Élet. Szereposztás itt: http://pestimagyarszinhaz.hu/utankepz...

Gyomorkeserű-komédia

Videó: Havas Györgyi

 

Bemutató március 23-án

Szakíts, ha bírsz! Válás esetén a nők...

Bemutató a Turay Ida Színházban 2017. március 18-án

Topolcsányi Laura - Berkes Gábor | A FÉRFIAK A FEJÜKRE ESTEK! | zenés vígjáték

 

Tervezett szereposztás

DIÁNA - SZULÁK ANDREA / SZTÁREK ANDREA
PETRA - DÉTÁR ENIKŐ
NIKI - KERESZTES ILDIKÓ / XANTUS BARBARA
ADÉL, terapeuta - NYÍRŐ BEA
ARTÚR, egyetemista - SEPRENYI LÁSZLÓ
FIFI, Adél asszisztense - TOPOLCSÁNYI LAURA
RADÓ, Adél asszisztense - SZÁNTÓ SZANDRA
LEA, divattervező - GERMÁN LÍVIA
JUCI, fiatal nő - BÓDI BARBARA
ÁGIKA, fiatal nő - LOVAS EMÍLIA
TIBOR, Petra exférje - GYŐRI PÉTER
DEZSŐ, Diána exférje - FRECH ZOLTÁN
JÁNOS, Niki exférje - BÁCSATYAI GERGELY

Továbbá: Antalfi Anett, Domnanits Lilla, Faggyas Alexandra, Meleg Bernadett

 

Zenei vezető: BERKES GÁBOR
Díszlet, jelmez: DARVASI ILONA

Koreográfus: BORBÉLY KRISZTINA

Koreográfus asszisztens: MERK LÁSZLÓ
Rendezőasszisztens: VASS JÁNOS PÁL

Rendező: SZTÁREK ANDREA 

 

Az új zenés vígjátékban három becsapott, kijátszott és megalázott, válófélben lévő feleség történet ismerhetjük meg.

De vajon mit tesznek ebben a helyzetben? Tűri ezt a három nő? Hagyja? Elviseli ezt a helyzetet? Vagy a sarkukra állnak és visszavágnak? Esetleg megbosszulják? Sok kacagásra készülhet a néző, mert itt aztán minden lesz! A nevetéstől a rekeszizmok garantáltan elfáradnak!

Fantasztikus színésznők énekelnek ebben a szenvedélyes és rendkívül mulatságos “szakítás-történetben”!

 

 

 

http://turayidaszinhaz.hu/portfolio/a-ferfiak-a-fejukre-estek/

AZ ALVÁS - ÁLOMJÁTÉK

Egy lakás magánélete - Régi és új lakók a Pesti Magyar Színházban

 

Ugye azt tudjuk, hogy ha nem kifejezetten egy újépítésű lakásba költözünk, akkor annak a helynek volt élete előttünk is?

Egy kiválasztott, megszentelt territóriuma volt valakiknek a zavaros világban.

A legbensőbb, legintimebb magánterületük volt, melegséget adott, védelmet a külvilág fenyegetése elől. A komfortos zugban elrejtőzhettek, távol tarthatták a kíváncsiskodókat, felszabadultan önmaga lehetett a benne lakó.

Végre otthon, szabadon!

 

Vagy mégsem? 

 

Hacsak nem egymagában, remete módjára élt, akkor hát, persze, hogy nem.

Mert ha akár mikroközösségben is élünk, vigyázunk egymásra, a tetteinkre, a kimondott gondolatainkra, nem akarunk a másik érzékenységébe gázolni, nem akarjuk megzavarni a nyugalmát, hiszen szeretjük, és nem mellesleg arra esküdtünk, hogy vigyázni fogunk rá holtáiglan.

 

De mi van akkor, ha az egyik fél vagy megunja ezt az önként saját magára erőltetett felvigyázói szerepet, vagy ne adj’ isten! valóban önmaga akar lenni, örökké figyelő szemek óvni próbáló kereszttüzétől mentesen, és ezért felrúgja ezt a hallgatólagos megállapodással kötött, apró súrlódásokkal csiszolt, közös békét?

 

Mert - tegyük fel -, megunja a mindennapok rutinját, a napok, hónapok, évszakok egymásutániságát, a mindig ugyanazt, a csak kicsit másképpent. És meg akarja állítani a mókuskereket, ezért csak egy alkalmas pillanatra les, amikor leteheti a talpát akár veszélyes tüzet is csiholva a földön, csak kimenekülhessen a fojtogató összezártságból?

 

És mi történik azzal, aki az önként távozó örökre kihűlt helyét bámulva marad az immár lakóingatlanná visszaminősült egykori otthonban, a saját elméjének biztonsága érdekében a látszatot önmaga előtt is fenntartva?

 

És mi lesz akkor, ha már nem áll olyan szilárd (agy)alapon az ott maradó elméje, mert a távozó után maradt űrt nem képes és nem is akarja betölteni, csak a nap mint nap rutinná nemesített képzelgéseivel hajlandó arra.

 

Ezzel a kör bezárul, mert kiderül, hogy az ott maradó, folyamatosan a saját életére törő férfi nemcsak élni nem tud a távozó nő nélkül, de meghalni sem.

Így egyre inkább, mint évmilliók során egy-egy apró lény az ősfáról lecsurgó gyantába merevül, úgy keményedik bele ő is a szokásaiba, amelyekből idővel rítusok, majd kényszerek lesznek, amíg végül egy hangot is meghall.

 

Vajon honnan szól?

A megrendült elme belső hangja ez? Vagy lehet még egy utolsó spirituális ébresztő?

 

A sok kérdés Alvás közben, a Pesti Magyar Színház április 8-án bemutatandó új álomjátékának próbája alatt merült fel, de Lengyel Ferenc rendező, Deres Péter, a Jon Fosse által írt norvég mű fordítója, annak színpadra adaptáló dramaturgja, és a többi alkotó* nyitva hagyta előttünk a felvetéseket, hadd keressük meg majd saját magunk a válaszokat a teljes darab megtekintése után.

 

A téma időtlen időszerűsége, és az ötcsillagos szereposztás láttán egy dolgunk marad: álomfejtésre fel!                                                                                                         

 

 

Sári Edina

 

*A színpadi díszlet- és látványterveket, továbbá a szereplők jelmezeit Kovács Yvette Alida tervezte. A darab zeneszerzője Vecsei László. A színpadon Gáspár Kata, Takács Géza, Móga Piroska, Horváth Illés, Csőre Gábor, Hámori Ildikó, Dengyel Iván, Benkő Nóra, Pavletits Béla, Szatmári Attila színművészek lesznek láthatóak.

 

A premierrel egyidőben egy nemzetközi szakmai workshop megrendezésére is sor kerül a Pesti Magyar Színházban, melynek célja a kortárs norvég irodalom – dráma, próza, líra – népszerűsítése a magyar olvasók, nézők számára, továbbá szakmai párbeszéd biztosítása.

A workshop programjában három norvég kortárs szerző (Tor Eystein Øverås, Marte Huke és Cecilie Løveid) is helyt kap, és tart előadást szinkrontolmácsolás keretében saját tapasztalatairól, írói pályájáról, műveiről.

 

A norvég szerzők mellett a témával foglalkozó magyarországi szakemberek – műfordítók, irodalmi és színházi szakemberek – ismertetik a kortárs norvég dráma, próza, líra magyarországi beágyazottságát, adaptációs lehetőségeit (többek között Pap Vera-Ágnes, fordító, szerkesztő, Boronkay Soma, dramaturg, fordító és Kovács katáng Ferenc, író, költő, műfordító, szerkesztő).

 

A

Ki a hibás!? A Gézagyerek a Pinceszínházban

Ki tud-e törni valaki abból a ketrecből, amibe beleszületett, belenőtt és a saját formájára alakítgattak neki hosszú évtizedek során?

 

Elhiszik-e róla, hogy érdemes kitárni a ketrecajtót és szabadon engedni őt?

 

Van-e valaki, aki megteszi a szabadon bocsátását? És aki megteszi, vállalja-e a felelősséget? Nem, nem a kint élők miatt, hanem az addig bezárt lelkének védelme miatt. Amit egy pillanatra meglegyint a szabadság fuvallata, de – amint az eleve elrendeltetett - a kaland után menthetetlenül visszamenekül a rácsai mögé, és magára zárja immár belülről a ketrecajtót.

Mindez pedig történik azok jóvoltából, akik kiengedték.

 

A Gézagyerek egy szatirikus (isten)dráma, ami egy félárva, autusztikus jeleket mutató, de a társadalom ítélete által a közösségbe illeszthető fiatalemberről szól, aki együtt él édesanyjával egy nevesincs faluban.

A körülöttük lévő szomszédok ugyanúgy a puszta lét miatt tengetik életüket, sem múltjuk, sem jelenük, sem jövőjük nincsen.

Ilyen aszfaltmentes, rozogaházas, kerítésnek támadó, acsargó kutyás, mezítláb a pocsolyában tapicskoló gyerekes, párutcás zsákfalukat szoktunk látni a híradóban – többnyire a bűnügyi beszámolók rovatban -, amin szörnyülködünk egy jót, majd még jobban fejünkre húzzuk a pehelypaplant.

 

A Gézagyereket egy nap nagy dicsőség éri, munkát kap a közeli város kőfejtőjében, mert a német tulajdonos inkább alkalmaz plusz egy főt, aki felügyeli a köveket szállító szalag biztonságos haladását, mintsem baleset esetén büntetést és/vagy kártérítést fizessen.

 

A fiú mindenki szerint különösen alkalmas erre, hiszen neki az alváson és evésen kívül eddig is az jelentette a napi teendőjét, hogy nézte a konyhájuk fekete-fehér kockaköveit, azon morfondírozva, vajon a feketén van-e a fehér, vagy fordítva.

 

A fiú a lehetőségtől megrészegül, és a kredencre kitett, halott apja fotójának és önmagának is bizonygatja, hogy „…én nem vagyok hibás, papa. Én ilyen vagyok. Ha nem lennék ilyen, nem én volnék a Géza, akkor nem, papa. Akkor nem az lennék a mamának, aki vagyok, akkor nem. Akkor én más lennék, nem a Géza, papa. Akkor én más…”

 

Az anya bár megrémül a fiának adott esély végkimenetelének latolgatása közben, de persze büszke is, hogy végre nem a lesajnálni való, semmirekellő gyerek anyjaként néznek rá szánakozva, ezért boldogan mesél a szomszédoknak az őket ért szerencséről.

Azonban azok egytől-egyig irigyek, a jó szándékot, együttérzést csak mímelik, a megértésnek helye sincsen a gondolataikban. Szerintük a fiú „hibás”, pedig - ahogyan a történet szálai felfeslenek -, kiderül, ők ugyanolyan szerencsétlen lények, mint a Gézagyerek, bár ennek felismerése éppen a helyzetükből adódóan sosem történik, történhet meg.

 

Gézagyerek a körötte forrongó indulatokról mit sem sejt, hiszen „boldogak a lelki szegények”, ő a felelősség súlyától, az iszákos bandalajosbácsi és herdapityubácsi kíséretében izgatottan és büszkén jár édesapja táskájával dolgozni a kőfejtőbe, hogy ott egész nap egy kiszuperált, műanyag buszvezetői széken, mint egy isten – a többiek fölé magasodva üljön, és a kezét az indító gombon tartva - figyelje a kőszállító szalagsort.

 

Amin soha nem történik semmi. A felismerés szikrája először csak pislákol, majd egyre nagyobb fényt gyújtva a fiú elméjében, végül tudatosul. És elkezd azon őrlődni, hogy minek kell ő oda, ahol soha semmi nem történik, soha nem kell megállítani a szalagot, nem kell újraindítani, ugyanaz a semmi történik vele egésznap, mint otthon, a fekete-fehér, fehér-fekete kockakövek nézegetése közben.

Fokozatosan ráébred, a szalag nélküle is ugyanúgy megy, működik, és ez elveszi a kedvét munkától, mert megérzi, hogy ez ugyanolyan lélekölő, napi rutin, mint a kockakövek nézegetése.

 

És akkor bandalajosbácsi és herdapityubácsi kitalál egy alapjában véve ártatlan mókának induló, a Gézagyerek munkájának szükségességére utaló, és azt bizonyító heccet, ami végül mégis a fiú tragédiájába torkollik.

Aminek következményeként Gézagyerek ismét a saját élete kispadján találja magát, ahonnan már soha többet nem akar felállni, eztán megelégszik azzal, ha az élet megkínálja egy-egy szelet vajas kenyérrel, amin a párizsi a hab a tortán.

 

Börcsök Enikő nagyszerű anyajátéka szívszorító, magában hordozza a tragédiát az első perctől fogva, Takács Géza remek mimikája és gesztikulációja láttatja az autista fiú lelkében dúló ellentmondásos érzelmeket.

 

Nagy felelősség a többségi társadalomtól, hogyan bánik a gyengébbekkel, elesettekkel, a teljesen mindegy, hogy miért hátrányos helyzetű emberekkel.

Mit engedünk meg magunknak velük szemben, tudjuk-e, ők hogyan értékelik a mi humornak szánt megnyilvánulásainkat, értjük-e, mi zajlik bennük az általunk hétköznapinak számító, de számukra ismeretlen és félelmetesnek tűnő helyzetekben?

 

Óriási divat, nagyon trendi mostanában az érzékenyítés minden területen. Akadálymentesítünk házakat, busz- és villamosmegállókat, honlapokat, Braille-írás található a gyógyszerdobozokon, alacsonypadlójú közlekedési eszközöket vetünk be az esélyegyenlőség nevében. Uniós pénzeken hatalmas projekteket kivitelezünk, programokat, rendezvényeket szervezünk társadalmi felelősségvállalás jelszóval.

 

De vajon akadálymentesítjük-e a gondolatainkat, elvetjük-e a belénk plántált előítéletet, valódi esélyt adunk-e a hátrányosabb helyzetben lévőknek, a bármilyen fogyatékkal élőknek és megbízhatóan, az ő igényeiket maximálisan figyelembe véve, hosszú távon fenntartható módon tesszük-e ezt?

A többségi társadalomnak van-e valódi igénye és elkötelezettsége az önhibáján kívül bármilyen okból a társadalom peremén rekedt bármilyen kisebbség integrációjára, a valódi esélyegyenlőség biztosítására vagy csupán mint szükséges rosszat, céges/uniós kötelezettségvállalás-púpot a hátunkon, hajszoljuk őket végig az életen?

 

A Gézagyerek egy elgondolkodtató, továbbgondolkodásra késztető történet, amit humoros, vicces közegben, szatíra műfajban írt meg Háy János, és tálal a színpadon Soós Péter, a darab rendezője, tipikusan a „bár a szájam nevetésre húzódik, a szememből mégis patakzik a könny”-érzettel.

 

Ha leásunk a mélybe, minden karakter főszereplő a maga megírt értelmében, a színészek, mintha jelmeztelenül, nem is játszanának, hanem a sajátjuk lenne a figura, aminek kölcsönzik a tehetségüket, a díszlet nyomasztósága szinte otthonos, hiszen naponta látunk ilyet tévében, újságban, neten – ami felett tudomást sem véve, elegánsan átsiklunk. Mert mi, emberek, a mássággal szemben is Janus-arcúak vagyunk. És még csak nem is istenek.

 

A történet olyan keserves, hogy a feltörő sírást visszanyelve nagyokat röhögünk az előadás közben - mint a Katona Portugálján -, csak az a gombóc ne maradna a torkunkban a végén…

 

Sári Edina

 

 

Gézagyerek a Pinceszínházban

Börcsök Enikő és Gézagyereke a Pinceszínház színpadán

Kaphat-e beilleszkedési esélyt egy autista fiú a többségi társadalomtól? Mi szükséges ahhoz, hogy ő is hasznosnak és büszkének érezhesse magát? Ezekről a kérdésekről szól Háy János, A Senák, A Pityu bácsi fia és A Herner Ferike faterja című színművek szerzőjének 2004-ben kiadott, A Gézagyerek című darabja.

Számos nagy sikerű vidékű előadás után a fővárosban a Pinceszínház mutatja be először a szatirikus hangvételű istendrámát február 25-én szombaton este.

Az egyszerre kacagtató és szívfacsaró történetet a ferencvárosi teátrum művészeti vezetője, Soós Péter állítja színpadra.

Géza autista. Ahogy Háy János darabjának szereplői mondják: hibás.

Otthon a kockás konyhaköveket nézi egész nap. Váratlanul felveszik a szobi kőfejtőbe, hogy a szalagra rakott kőáradatot figyelje, ha rendellenességet észlel, idegen anyag, netán ember kerülne rá, rögtön nyomja meg a piros gombot és leálljon a gép.

Végre büszkeség tölti el. Reggelente a távolsági busszal munkába jár a környék férfiaival
együtt. A szalag melletti széke istenné teszi, hiszen az ő kezében van az irányító szerkezet, műszak után kocsmába jár a többiekkel. Csakhogy, mivel soha semmi rendellenesség nem történik, elkezdi feleslegesnek érezni magát, ott készül hagyni a munkáját. Az őt istápoló kőfejtők maguk között akarják tartani, kitalálják, hogy egy áldozatul esett kóbor kutya tetemét dobják a szalagra, mintha egyikük lenne az.

Géza végre megnyomhatja a piros gombot. De vajon ez a hecc belefér az ő világképébe?

Produkciós színházként a Pinceszínház helyzeti előnye, hogy előadásaiba minden szerepre a legmegfelelőbb színészeket hívhatja meg az ország minden pontjáról. Gézagyereket a Pesti Magyar Színház fiatal tagja, Takács Géza formálja, míg támogató édesanyját a Vígszínház népszerű színésznője, Börcsök Enikő kelti életre. Banda Lajos és Herda Pityu komikus, sokat látott, esténként a helyi kocsmában felszabaduló kőfejtő párosát Kaszás Gergő és Tóth Zoltán alakítják.

Kaszás Gergő a Pinceszínház jelenleg legtöbbet foglalkoztatott színésze, hiszen Székely
Csaba Székelyföld-szatírjában, a Bányavirágban és Georges Simenon Szajna-parti lélektani
krimijében, a Fej nélküli holttestében is szerepel Maigret nyomozó megtestesítőjeként.

 

Háy János megható, felkavaró és legalább ennyire humoros darabja 2004-ben jelent meg könyv formájában – számos nagy sikerű vidéki előadás után – Budapesten a Pinceszínház mutatja be először. 

 

HÁY JÁNOS:  A GÉZAGYEREK

istendráma két részben

 

Szereposztás

 

Gézagyerek - Takács Géza

Rózsika néni - Börcsök Enikő

Banda Lajos -Kaszás Gergő

Herda Pityu - Tóth Zoltán

Krekács Béla - Némedi Árpád

Laci bá - Molnár Csaba

Szomszéd férfi - Lázár Balázs

Szomszéd nő - Tallián Mariann

Marika - Varga Dóra

Vizike - Juhász Réka

Karesz - Jánosi Ferenc

 

Stáb

Díszlettervező: Horgas Péter

Jelmeztervező: Pogács Zsuzsa

Zeneszerző: Barabás Béla

Súgó-ügyelő: Pogács Zsuzsa

Rendezőasszisztens: Zakar Ági

Rendező: Soós Péter

 

Bemutató: 2017. február 25. 19.00

 

Magyar mesejáték gyerekeknek - Csingiling

Bemutató a Turay Ida Színházban 2017. április 9-én 10.00 órától!

 

Történet: Csingiling a kis erdei tündér elvarázsol bennünket meseerdő közepébe, ahol híres mesefigurák és szereplők várnak bennünket, csodás mesés történetekkel.

 

Szereplők:

KIRÁLY KITTI

KOVÁCS DÉZI

NYÍRŐ BEA

RUBÓCZKI MÁRKÓ

SZÁNTÓ SZANDRA

SZILVÁSI JUDIT

LOVAS EMÍLIA

 

Stáb:

Jelmez: Kassai Judit

Díszlet: Darvasi Ilona

Rendező: Nyírő Bea

 

 

 

Jegyvásárlás: http://turayidaszinhaz.hu/jegypenztaraink/

A hullaégető - premier a Belvárosi Színházban

Történet:

Karel Kopfrkingl, a prágai krematórium dolgozója a magával és a világgal elégedett tisztességes kispolgár mintapéldánya. A rajongásig imádja feleségét és két gyermekét, nagy buzgalommal és szakértelemmel végzi munkáját, és egyáltalán nem foglalkozik politikával.

Ám 1938-at írunk, amikor is Németország elfoglalja a Szudéta-vidéket. Ekkor fokozatosan előbukkan a rendes honpolgár álarca alól az álszent szörnyeteg, a behízelgő hóhér, akinek fel sem tűnik, hogy már egy párhuzamos világrendet szolgál, melynek javáért magától értetődő természetességgel áldozza fel a hozzá legközelebb álló embereket is.

Ladislav Fuks hátborzongató regényéből a hatvanas években csehszlovák film is készült rasszizmusról, kirekesztésről, és arról a bizonyos szellemről, ami kiszabadult a palackból.

Gálvölgyi János akkor Kopfrkingl magyar hangja volt, most végre színpadon is eljátszhatja ezt az aktualitásából mit sem vesztett történetet.

A színdarab Magyarországon a DILIA Színházi, Irodalmi és Audiovizuális Ügynökség (Prága) és a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség között létrejött megállapodás alapján kerül színre.

Az előadás a Vaskakas Bábszínház és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.

 

SZEREPLŐK:

 

  • Gálvölgyi János
  • Schruff Milán
  • Szúkenyik Tamás
  • Ujvári Janka
  • Ragán Edit
  • Gergely Rozália
  • Bora Levente

 

STÁB

  • Dramaturg - Zöldi Gergely
  • Színpadra alkalmazta - Gálvölgyi Judit
  • Látvány - Kálmán Eszter
  • Világítástervező - Szondi György
  • Mozgás - Fejes Kitty
  • Zene - Matisz Flóra Lilli
  • Báb - Michac Gábor
  • Maszk - Juristovszky Sosa
  • Bábkonzulens - Tengely Gábor
  • Rendező - Pelsőczy Réka
  • Producer - Orlai Tibor
  • Fordító - Zádor Margit

 

Előadások: 2017. március 08, 27., április 9., 22. 

 

Jegyvásárlás: Belvárosi Színház

Cím: 1075 Budapest, Károly krt. 3/a, Telefon: +36/1/266-7130, Nyitvatartás: H-P: 10h-18h

 

 

 

 

 

 

Szembesítés (A karmester) - premier a Karinthyban

RONALD HARWOOD: SZEMBESÍTÉS

Dráma 2 részben

 

 

1936. Berlin. A város az olimpia lázában ég.  A játékokon horogkeresztes zászlók lengenek.

Wilhelm Furtwangler, a világhírű karmester vezényel, a náci vezérkar lelkesen ünnepli. Hívják a New York- Filharmonikusok élére, de ő marad. Így nyilatkozik: " A politikai vita számomra kellemetlen. Nem vagyok politikus, de képviselem a német zenét, amely az egész emberiségé..."

Thomas Mann, a legnagyobb német írók egyike az emigrációból lakájnak nevezi. Toscanini így nyilatkozik: "Aki a Harmadik Birodalomban vezényel, az náci."
Vajon osztoznia kell-e a náci hatalom bűnös felelősségében Wilhelm Furtwangler, a karmesternek?

Marlene Dietrich, a Kék angyal, az imádott díva elutasítja Goebbels ajánlatait és elhagyja Németországot. A háború alatt a frontokon amerikai katonáknak énekel.

1946. Berlin. A győztesek által felosztott, romokban heverő város amerikai szekciójában egy kihallgatótiszt, Steve Arnold őrnagy előtt kell a viághírű karmesternek, Wilhelm Furtwangler-nek számot adnia a náci hatalommal való kapcsolatáról. A kihallgatások során egy zene iránt közömbös amerikai átlagembernek kell ítélkeznie  a zene mágusáról. Az amerikai tiszt számára a döntés egyszerűnek látszik: aki a náciknak muzsikál, az náci. Hitler és Goebbels kedvence, náci.

A kihallgatások egy krimi izgalmával feszegetik a kérdést: mi a kötelessége a művésznek, s meddig köteles ellenállni a hatalom csábításának? Vajon a karmester  a "senki földjén" emeli fel karmesteri pálcáját?

2016. Budapest. A kérdésekkel ma is viaskodunk...

 

Szereposztás:

Steve Arnold őrnagy - Szilágyi Tibor

Wilhelm Furtwängler - Papp zoltán

Emmi Straube - Györgyi Anna

Helmuth Rode - Balázsovits Lajos

David Wills hadnagy - Baronits Gábor

Tamara Sachs - Olasz Ági

Marlene Dietrich - Dobra Mara

 

Fordította: Vajda Miklós 

Rendező Szántó Erika

Produkciós vezető: Ridzi Gábor

Művészeti vezető: Karinthy Márton

 

 Szembesítés - interjúk próba közben

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!