Hogyan ismerhetjük fel a megtévesztő információkat, az áltudományos hivatkozásokat?

Például ezek alapján a kritériumok alapján. Gyanakvásra ad okot, ha a következőket látjuk, olvassuk:

1. Szenzációhajász, kattintásvadász szalagcímek:
   A cikkek címsorait általában úgy tervezik, hogy mindenképpen rávegyék az embereket a cikkre való kattintásra és olvasásra. Időnként túlságosan leegyszerűsíthetik a tudományos kutatás eredményeit. Rosszabb esetben szenzációhajhászok és hamisan ábrázolják a témát.
2. Félreértelmezett eredmények:
   A hírcikkek torzíthatják vagy félreértelmezhetik a kutatások eredményeit egy jó sztori érdekében, akár szándékosan, akár más módon. Ha lehetséges, próbálja meg elolvasni az eredeti kutatást, ahelyett, hogy egy cikk alapján tájékozódna. Komolyan vehető beszámolóknál szükséges, hogy ellenőrizhető forrást jelöljenek meg. Valamint nem elég a forrás látszólagos megjelölése, annak elérhetőnek és relevánsnak kell lennie.
3. Összeférhetetlenség:
   Sok vállalat tudományos munkatársakat alkalmaz kutatások elvégzésére és publikálására – bár ez nem feltétlenül teszi érvénytelenné a kutatást, de ennek tudatában kell azt értelmezni. A kutatás személyes vagy anyagi haszonszerzés miatt is félrevezethető lehet.
4. Ok-okozati összefüggés:
   Óvakodjon a korreláció és az ok-okozati összefüggés összetévesztésétől. A változók, az egyes összetevők közötti korreláció nem mindig jelenti azt, hogy az egyik okozza a másikat! (Pl.:  Növekedett a globális felmelegedés: az 1800-as évek óta a kalózok száma csökkent, de a kalózok hiánya nem okoz globális felmelegedést.)
5. Nem megfelelően alátámasztott következtetések:
   A spekulációs elméletek gyakran segíthetik előre vinni a tudományos kutatások irányát. Azonban a tanulmányoknak világosnak kell lenniük arról, hogy mit bizonyítanak, és hogy melyek a még nem alátámasztott következtetések. A spekulatív nyelvezettel megfogalmazott kijelentések megerősítéséhez további bizonyítékokra van szükség.
6. Túl kicsi mintaméret egy kutatásnál:
   A vizsgálatoknál minél kisebb a mintaméret, annál kisebb a megbízhatóság az adott mintából származó eredményekben. A levont következtetések továbbra is érvényesek lehetnek, és bizonyos esetekben a kis minták elkerülhetetlenek, de a nagyobb minták gyakran reprezentatívabb eredményeket adnak.
7. Nem reprezentatív minták:
   Azoknál a tudományos kísérleteknél, amelyeket embereken végeznek, úgy választják ki az alanyokat, hogy egy nagyobb populációt képviseljenek. Ha a minta eltér a populáció egészétől, akkor a vizsgálatból származó következtetések elfogultak lehetnek az előre elvárt eredmény irányában.
8. Nem használtak kontrollcsoportot egy kutatásnál:
   A klinikai vizsgálatoknál a kísérleti alanyok eredményeit össze kell hasonlítani egy „kontrollcsoporttal”, amely nem része a vizsgált anyagnak. A csoportokat is véletlenszerűen kell kiosztani. Az általános kísérletekben kontrolltesztet kell alkalmazni, ahol minden változót ellenőriznek.
9. Nem alkalmaztak vaktesztet:
   Az elfogultság megakadályozásáért az alanyoknak nem szabad tudniuk, hogy a tesztben vagy a kontrollcsoportban vannak-e. A „kettős vak” tesztelés során még a kutatók sem tudják, hogy az alanyok melyik csoportba tartoznak, ez csak a tesztelés után derülhet ki. Megjegyzendő, hogy a vakteszt nem mindig kivitelezhető vagy etikus.
10. Szelektív beszámoló az adatokról:
    “Cseresznyézésnek” (cherry-picking) is nevezik, ez azt jelenti, hogy az eredményekből olyan adatokat választanak ki, amelyek alátámasztják a kutatás által elvárt következtetéseit, miközben figyelmen kívül hagyják azokat, amik nem. Ha egy kutatásról szóló cikk az eredményeknek csak egy részéből von le következtetéseket, nem az összesből, akkor az hibás lehet.
11. Megismételhetetlen eredmények:
    Az eredményeknek független kutatással megismételhetőnek kell lenniük, és (ahol lehetséges) a feltételek széles skáláján tesztelni kell, hogy biztos legyen a levont következtetés. A rendkívüli állításokhoz rendkívüli bizonyítékra van szükség – vagyis sokkal többre, mint egy független tanulmányra.
12. Nem lektorált anyagok:
    A szakértői értékelés a tudományos folyamat fontos része. Más tudósok értékelik és bírálják a tanulmányokat, mielőtt folyóiratban publikálnák. Azok a kutatások, amelyek nem mentek keresztül a fenti folyamaton, nem annyira megismételhetők, és hibásak lehetnek. Forrás: compoundchem.com, Egészség Hídja Összefogás