... avagy a nagy tavaszi megújulásod elfogadtatása
Ha máskor nem is jut eszedbe az egészségesebb életmódra váltás, akkor ennek vágya vagy szükségszerűsége egy megbetegedésnél, annak kezelése alatt, majd a gyógyulás rögös útjára lépve, bizony igencsak felerősödhet.
A szenvedés időszakában elhatározod, hogy a következő csapdát elkerülöd, ezért eltervezed, hogy ezentúl odafigyelsz az étkezésedre, elkezdesz egy számodra örömöt is adó mozgásformát és megpróbálsz a jelenben élve, az élet apró szépségeire is figyelni, hogy a lelked is rendben legyen. A betegség alaposan megtanított arra, hogy az egész-ség a test, lélek és szellem szentháromsága, azok harmóniájából születik.
A terved megalapozására leülsz és a gugliban rákeresel a legeslegjobb receptekre, olvasod a dietetikai rovatokat, életmódguruk és személyi edzők ajánlatát böngészed, betegtárs-segítő csoportokba lépsz be, zoom-on keresztül bekapcsolódsz eseményekbe, részt veszel online előadásokon, ahol sok-sok okosságot hallasz és látsz.
Rövidesen letisztul előtted, mit és hogyan kell tenned. Amikor már ismered a módszert, lelkesen neki is állsz, viszont egy bizonytalansági tényezővel nem számolsz: a szerető családoddal és a hozzád legközelebb álló barátaiddal. Akik bár szilárd támogatóidként menedzselték a betegségedet, harcias felbuzdulásodat tapasztalva és azt a tevékenységedet, ami az ő életüket is feldúlja, tétován és passzív rezisztenciába burkolva, netán ellenségesen fogadják. Hisz’ ők nem betegek, prevencióról nem hallottak vagy ha igen, felesleges papolásnak veszik, tehát minek nekik bármin is változtatni. A változás kényelmetlen, fárasztó, örökös készenlétet, figyelmet igényel, főként a bevésődés idején, amíg beválttá nem válik az új szokásrendszer. És önkontrollt. Amivel egyre kevesebben rendelkeznek, illetve egyre kisebb mértékű a mindennapi élet számos területén – pláne, amit úgy hívnak: életmódváltás.
Mit kell tehát tenned, ha nem akarsz meghátrálni? Először is, olvasd az Összehangolva – Gyógyít a képzeleted Tudástárát, amelyben rengeteg gyakorlati jó tanácsot, tippet kapsz majd szakemberektől, amik abban is segítenek, hogy ne add fel.
Másodszor: légy kitartó, ne hidd el, hogy a sikert gyorsan el lehet érni, ha tartós egészségre vágysz! Az egészséged kulcsa te magad vagy, nem a csilliárdokba kerülő és mindent ígérő termékek, szolgáltatások vagy éppen a saját magukat gurunak kinevező, önjelölt kóklerek. Képes vagy rá, hogy egyedül végigcsináld, és arra is, hogy rávedd a szeretteidet, hogy támogassanak ebben a te és a saját maguk érdekében.
De vajon miért állna ez az ő érdekükben? Egyrészt, mert szeretnek téged, ezért sokáig egészségesnek akarnak tudni maguk mellett, másrészt pedig azért, mert az ő testüknek-lelküknek is jót tesznek a te változtatásaid. A téged körülvevő emberek hatással vannak a fejlődésedre, te pedig az övékére.
Mire készülj velük kapcsolatban elsősorban? A fogcsikorgatásukra. Kukkantsunk be egy vasárnapi ebédre, amikor mindannyian ott ültök az ebédlőasztalnál.
Sugárzó arccal feltálalod az általad szeretettel készített, egészséges ebédet: grillcsirkét, párolt, de roppanós zöldséget és majonézmentes, vegyes, idénysalátát. Idegesen figyeled a reakciókat. A már egyedül evő kétévesed, bekapja, majd kiköpi az egyik brokkoli rózsát. A tizenegy évesed hozzá sem nyúl az ételhez, megkérdi, lesz-e süti, majd a nemleges választ hallva, lehajtja a fejét, hogy az ölében levő mobillal játsszon inkább. A férjed próbál udvarias és támogató lenni, de már hosszú percek óta nézi és tologatja a falatokat a tányérján, forgatja a szájában - de még véletlenül sem nyeli le.
Te az idegességtől remegő kézzel és hangon, nyammogva buzdítod őket, hogy milyen finom, de nem győzöd meg őket. Most mi lesz? Hogyan tovább?
Elszajkózod nekik már századszor is, hogy azért főzöl ilyesmit, mert szereted őket? Mert a legjobbat szeretnéd nekik, egészségben, biztonságban, jó közérzetben? Szeretnéd megvédeni őket a betegségtől és fájdalomtól? Igen. Ők ezt tudják? Igen. Van hatása? Nincs. Akkor mi legyen? Valamivel meg kell őket győzni, de hogy a bánatba lehet ezt kivitelezni?
Bárhogyan is, de magad mellé kell állítanod őket, mert ez fontos neked. Sőt, már azt is tudod, hogy ez jó neked. A kontrollvizsgálatokon az orvosod meglepődik, de nagyon megdicsér és bátorít arra, hogy akármit is csinálsz, folytasd csak, ezen kívül a leleteid eredményei is igazolják a befektetett energia megtérülését. Ó, hát és ez a titokzatos energia! Amiből mintha mostanság több lenne benned! Talán még a betegsége előttinél is jobb a közérzeted. Könnyebben mozogsz, többet tudsz sétálni, néha már kocogsz is pár kört. A lépcsőzésnél nem fulladsz ki, le tudsz rendesen hajolni, hogy megkösd a cipőfűződet és nem nyom a hasad étkezés után. A kollégáid is kérdezgetik, mitől vagy ilyen sugárzóan jó kedvű és könnyed. És végre, tádááám! Szombaton feljött a már két éve a szekrényben ide-oda rakosgatott farmered!
Ha szeretteid nem veszik észre ezeket a pozitív változásokat, amik alig pár hét alatt zajlottak le benned, akkor fel kell rá hívni a figyelmüket, hiszen szükséged van támogatásra a hozzád legközelebb állóktól. Ezeket a nagy változtatásokat folyamatosan, hosszú ideig – életfogytig – egyedül véghezvinni nagyon nehéz. Mert te most nem fogyókúrázol, hanem az egészséged érdekében hosszú távra tervezett, új, neked tetsző, más módon éled az életedet.
Ha ilyen és ehhez hasonló terveid és számodra kudarcot jelentő, már-már feladással járó érzéseid vannak, ne érezd magad egyedül, mert ez roppant gyakori. Sokan küzdenek ugyanezzel a gonddal.
Nagyon nehéz úgy tartani magadat a kitűzött céljaidhoz, hogy a családod hurka-kolbászt eszik vacsorára, te pedig salátát csipegetsz, majd ők elterülnek a fotelekben a tévé előtt a mobiljaikkal, te pedig sétálni viszed a kutyát a parkba, miközben kocogsz két kört.
A körülöttünk élők életmódja és szokásai hatnak ránk, minél többen csinálnak valamit, annál valószínűbb, hogy mi is azt fogjuk csinálni. Ha a családtagjaink és a barátaink fittek és egészségesek, akkor valószínűbb, hogy mi is azok leszünk. És persze, ennek az ellenkezője is igaz, de itt megemlítem a sok lúd disznót győz effektust, még ha a disznó jelen esetben a karcsúsodó-erősödő téged jelöl is. …
Szokásainkat, beidegződéseinket nemcsak a gyerekkorunk és a környezeti hatások, hanem közvetlen körülöttünk élők szokásrendszere is befolyásolja, hiába sziklaszilárd az elhatározásod és edzett acélból gyártottad az akaraterődet.
Egy nagyevő, fizikailag lusta és szellemileg tunya típusú családban te is hajlamos leszel visszazökkenni a régi kerékvágásba ahelyett, hogy ők idomulnának hozzád. De miért működik ez így? Mert közösségben élünk és a szociális egymásrautaltság bizonyos mértékig jó dolog, hiszen ez az összetartás tart életben bennünket.
A testünk úgy reagál a szociális kirekesztésre, mint a vírusveszélyre, például megemelkedik a szervezet gyulladásszintje, csökken az ellenálló képesség, gyakoribbá válnak a krónikus betegségek és hamarabb halunk meg. Az egyedüllét félelmetes, kiszolgáltatott és nehéz.
Ezt lefordítva az előbb példának hozott vacsorára, ha te egyedül eszel salátát, a többiek pedig a disznótorosban tobzódnak, akkor egyedül fogod magadat érezni és bizony kilógsz a sorból.
Persze megteheted, hogy kitartasz az újonnan bevezetett szokásaid mellett, de tedd a szívedre a kezedet! Egyszerűbb és könnyebb lenne, jól enni és többet mozogni, ha a környezeted támogatna ebben.
De még ha a szeretteid nem is szuperlelkesek az életmódváltásoddal kapcsolatban, ez még nem jelenti azt, hogy nem érdekled őket, és hogy nem fognak segíteni.
A támogatás kétoldalú, mert a te önbizalmad, hited és kitartásod is lehet hatással a környezetedre, sőt, motiválhatja is őket erre, ha figyelembe veszed a következő, tapasztalatból született tanácsokat. Bízz benne, hogyha békésen, de határozottan és kitartóan képviseled a döntésedet, azzal előbb-utóbb megtöröd az ellenállást.
- Fogadd el, hogy esetleg nem neked van igazad! Lehet, hogy a konfliktusokat, amiket érzel, valójában te kreálod a saját bizonytalanságoddal?
Mi van, ha megváltozik a párom hozzámállása? Mi van, ha az újféle ételek borzalmasak lesznek és nem fognak szeretni, ha nem a kedvenceiket főzöm? Mi van, ha az egészséges szokásaim tükrében a családom (barátaim) szembesülnek a saját egészségtelen szokásaikkal és ezzel megszégyenülnek maguk és előttem is? Mi van, ha az emberek nem fognak így elfogadni engem? Mi van, ha ítélkezni fognak fölöttem, mert kilógok a sorból és már nem fognak szeretni? Mi van, ha megérzik, nem fognak tudni lépést tartani velem és mi van, ha mindezek hatására elveszítem őket?
Ezekre a kétségekre nincs jó válasz sem érzelmi, sem értelmi alapon. Az a fő, hogy tarts ki az elhatározásod mellett, de beszéljetek is az aggodalmaitokról! Még ha biztos vagy is abban, hogy száz százalékban neked van igazad, lehetséges, hogy a környezetednek túl sok a lelkesedésed, az eredményeid prezentációjakor mutatott önelégültséged. Elegük lehet abból, hogy folyamatosan ezekről beszélsz, hogy elmúlt a spontaneitásod, mert hiszen tudatos lettél. Ha nyitottabban, elfogadóbban hallgatod meg őket, érdeklődsz az ő szemszögük iránt, empatikus és megértő vagy velük, talán az előbbre fogja vinni az eseményeket. Vagy, ha esetleg nem minden fagyizáskor sorolnád a kalória, szénhidrát, allergén mutatókat, hanem csak hagynád, hogy csendben élvezzétek a finomságot.
Ha el tudod engedni azt, hogy "nekem van igazam" és a másik téved a szokásaival kapcsolatban, akkor belép a képbe az empátia, ami fészket rak a megértésnek. Súrlódások helyett több együttműködés, kritika helyett kapcsolódás és érdeklődés, megértés születik.
- Légy kitartó, de ne mindenáron erőltesd az akaratodat!
Az ellenállás gyakran félelemből fakad. A változás félelmetesnek tűnhet, és felszínre hozhat kontrollal, biztonsággal, identitással kapcsolatos érzéseket. Most ez vagyok, gondolják a szeretteid, ha megváltozom, ki leszek és milyen viszonyom lesz a többiekkel? Az ilyesfajta kérdésekre a kamaszkoron át az ifjú felnőttkort végigélve, nagyjából tudhatják a választ, amiben most megrendülhet a hitük. És ez fájdalmas felismerésekkel járhat. Mind az ő, mind a te részedről.
- Magaddal foglalkozz!
Hidd el, hogy mindenki csak maga alakíthatja ki a saját meggyőződését, ami másokat soha nem fog előrelendíteni. A szeretteidnek is szükségük van a saját meggyőződésük kiérlelésére. Arra, hogy belső motivációjuknak engedelmeskedve egyék meg a spenótot a hurka helyett és biciklizzenek veled mobilozás előtt. Csakis ez vezethet tartós eredményhez, viszont ezt hosszabb ideig tart kifejleszteni. Foglalkozz tehát magaddal, és haladj szilárdan előre az utadon, tudd, hogy a kitartásod, erőfeszítéseid inspirálni fogja őket. Amit te tehetsz értük, hogy még ma kezdd el nem győzködni őket a te igazad helyességéről! Azonnali eredményként ez csökkenteni fogja a súrlódásokat, a konfliktusokat. Ezen kívül semmit ne tilts és ne kritizáld a családodat, barátaidat! Inkább vond be őket a terveidbe, hallgasd meg a véleményüket, tegyél javaslatokat, de szemernyit se utasíts!
- És kérd, engedd, köszönd és ne feledd!
Kérd meg a párodat, gyermekedet hogy töltsenek le edzés utáni nyújtási tervet, rendeljék meg a receptes könyvet, válasszanak ők gerinc- és háterősítő gumiszalagot, vagy fogják meg a lábadat a hasizomgyakorlat közben, esetleg, ha van kedvük, kísérjenek el sétálni.
Kérd meg őket, hogy segítsenek megtervezni egy hétre a menüt, amihez intézzétek együtt a bevásárlást, és ha akarják, segítsenek a főzésben is, mert mindig nagyobb értéke van az együtt elkészített műnek. Itt a tavasz, ha van hol, a párod grillezhet is, ahhoz inkább elfogadja mindenki a könnyebb köretet. Kérd meg a barátnődet, ne sütizni üljetek be, hanem sétáljatok egyet a Margit szigeten, vagy a szabadtéri edzőeszközökön segítsen neked megbirkózni a gyakorlatsorral, amit kitűztél magad elé, vagy kérd meg, hogy kísérjen el a nordic walking körbe, ahová eddig egyedül nem mertél elmenni.
Engedd, hogy részt vegyenek az új életedben anélkül, hogy rájuk erőltetnéd a változást és mondd el nekik, hogy sokat jelent a számodra a támogatásuk.
Köszönd meg nekik, hogy elfogadják a bukdácsoló, újító, jobbá válni próbálkozó énedet, és végül te is fogadd el őket a szokásaikkal és a gyengeségeikkel együtt!
Utóirat: … és ne feledd elmondani nekik, hogy bármit tesznek, bármit esznek, szereted őket úgy, ahogy vannak!
