"A Nézőpontváltó^® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

Érdekes állatfajta az ember!

A hajnali futásból hazajövet a lépcsőházban találkoztam a szembe-szomszédasszonyommal. Maszk volt rajta, amit meg is értek, mert jóval hatvan felett van és ő így gondolja jónak védeni önmagát. Ez nem is baj, sőt, az öngondoskodás, mint az öntudatos egészségvédelem része, ritka kincs az idősebb korosztályban.

De!

1. A lakásából, amikor a függőfolyosón elhaladok előtte, mindig dől ki a cigifüst.
2. Túlsúlyos - nem kicsit.
3. Nem mozog - a tévé kékes fénye vetül ki a folyosóra délutántól késő éjszakáig az ablakából.
4. Isteni illatok, jó magyaros ételek szaga burkolja be a folyosón járókat, én is nagyokat nyelve sétálok el előtte, elképzelve, milyen finomságokat főzhet-süthet.
5. Mivel szeret sütni, ha én sütök, az illatra átjön és érdeklődik, ez most mi lesz. Amint azonban meghallja, hogy cukormentes vagy lassan felszívódó szénhidrátból, illetve gyümölcsös/zöldséges sütemény készül zabpehelyből, korpával, szárított biocsírával, rögtön visszavonulót fúj, úgy már nem is olyan érdekes.
A dohányzásról és az étkezési anomáliák okozta túlsúlyról évek, évtizedek óta tudjuk, hogy káros és hosszú időn át művelve korai (akár szív) halálhoz vezethet - persze vannak kivételek, de mint tudjuk, azok csak erősítik a szabályt.

Jubileumi vallomás a Nézőpontváltó Egyesület elnökétől

Ma 10, azaz tíz éve, hogy futok. 

Ennek örömére ma 10 kilométert futottam, közben a tíz év összes futásának emlékére összegeztem, mit adtam ezzel saját magamnak, mit köszönhetek ennek, mit tanultam magamról és a világról a rendszeres sport által.

VÁLTOZÁS: Negyven évszak változását tapasztaltam a saját bőrömön, élvezettel figyeltem, idomultam hozzá és megtanultam szeretni mindegyiket.

BIZONYOSSÁG: Képes vagyok mindarra, amiről még csak nem is álmodtam – bár ez rossz szó, mert álmodozni sosem, csak tervezni szoktam.

TUDATOSSÁG: Ésszel futok, a lábam csak eszköz és ez vonatkozik mindenre, amit el akarok érni. Ha fejben megvan, meglesz mindenképpen.

ELFOGADÁS: A világ olyan, amilyen és csakis én változhatok benne úgy, hogy nekem jó legyen, a világ sosem fog alkalmazkodni hozzám. A szél arról fúj, amerről, én viszont eldönthetem, hogy szembe megyek-e erővel, vagy hagyom, hogy hátulról segítsen előre.

ELENGEDÉS: Van úgy, hogy nincs kedvem futni, sőt, felkelni se, mert a lustaság mázsás démona az ágyhoz szegez. Olyankor el kell engedni az aznapit és másnap megkétszerezett kedvvel és erővel – no lelkifurka! – nekibuzdulni és rájönni, nem vagyok normális, hogy ezt az érzést egy napra is kihagytam.

HIT: feltétel nélkül magamban, ezen kívül megtanultam másokban bízni, ami addig nemigen volt a sajátom.

BÜSZKESÉG: megengedem magamnak, hogy elismerjenek, elfogadom és megköszönöm azt, mert tudom, miben vagyok jó.

HÁLA: azért, hogy egészséges vagyok, és képes vagyok arra, hogy akármennyit fussak, mozogjak, amivel remekül karbantartom a testemet. Meg persze az ősztől tavaszig tartó úszással és a szobabiciklizéssel is.

PÉLDAMUTATÁS: Azon kívül, hogy a lányom is elkezdett futni, sok barátom és ismerősöm szintén kipróbálta az élménybeszámolóim, írásaim alapján, mert kedvet kaptak hozzá. Sokuk meg is tartotta jó szokását és időközönként felveszi a nyúlcipőt.

KÖLCSÖNHATÁS: a fizikai állapotom kihat a szellemi teljesítményemre és a mentális hogylétemre, és mivel az energia termel csak új energiát, ezért ha jókat futok, akkor sokat és jól dolgozom, ezzel pénzt keresek (és találok), amit egyéb szenvedélyeimre, pl. utazás, színház – költhetek.

ÉLVEZET: Ezek fizikai érzetek, amiket az időjárás idéz elő: szél simogatása, esőcseppek és hózápor az arcon, jégen csúszkálás, a hó ropogásának hallgatása, a felkelő nap látványa a különböző évszakokban, a hold fázisainak figyelése, a szeszélyes időjárás szinte napi változásának testi érzete, a madártrilla-koncert hallgatása, a virágok illatának beszívása, futás után leülni a fűre vagy leheveredni, megmosni hideg vízben a forró arcot... Tenger vagy tó vagy bármilyen természetes víz mellett futni megsokszorozott élvezet, főleg, ha utána a vízbe vethetem magamat. Higgyétek el, a felkelő napba beleúszni jó pár kilométer futás után elmondhatatlan érzés! Ha akkor és ott meghalnék, már megérte – bár ezt inkább még elodáznám.

KAPCSOLATÉPÍTÉS: A futó barátokkal való napi szintű találkozás fontos, mert én magányos munkát végzek, ezek a rövidebb-hosszabb találkozások viszont átsegítenek azon a szociális hiányon, amit egy munkahely közössége adhat és ki is elégíti a társas kapcsolatokra törekvésemet, no meg egymás bátorítása sem utolsó tényező.

MEGHATÓ és VICCES SZTORIK, amiket megosztok veletek, és ti élvezitek, mert feldobja a napotokat, és ez engem örömmel tölt el, tehát visszatér hozzám az energia, amit befektetettem a... futásba.

MUNKA: Rengeteg történet ötletét bontottam ki, amíg a lábaim falták a kilométereket. A regényeim, novelláim, napi karcaim mindegyike vagy döntő részük futás közben született, aztán itthon a gépnél csak le kellett írni a szöveget, mintha diktálnák. Érdekes, hogy úszás közben nem írok fejben, hanem verseket mondok visszafelé, ami megnyugtató a víz surrogásával együtt. Próbáld ki, ha nem hiszed!

Aki sosem futott, illetve sportolt bármit, aki sosem feszegette fizikai teljesítőképessége határait, az nem tudja, milyen eufórikus érzésről marad le. Lemond mindarról a kirobbanó életerő-érzésről, ami a testet tölti el a végén jóleső fáradtság, valamint a tudatot a büszkeség elegyének formájában. Ez leírhatatlan, talán ahhoz hasonlítanám, mint amikor a Számkivetettben Tom Hanks karakterének sikerül először tüzet gyújtania: Megcsináltam. Én. Egyedül. Képes vagyok rá. Akármikor.

Messze jutottam tíz év alatt, nem is hittem volna egy évtizeddel ezelőtt. Így is, úgy is – mindenképpen. De hogy a futásnak óriási szerepe volt benne és annak is köszönhetem mindezt, abban szemernyi kételyem sincsen.
Szóval, futok tovább... vagyis lábbal. És ésszel, szívvel és lélekkel.

Sári Edina

Akadálymentesítés az előadó-művészet területein

Lehet-e teljes értékűen befogadhatóvá tenni egy színházi előadást a fogyatékkal élő emberek számára? Mit lehet átadni a színházi látványvilágból egy látássérült nézőnek, és hogyan érzékeltetheti a jeltolmács a darab szövegének stílusát a hallássérült látogatóknak?

Akadálymentesítés az előadó-művészet területein II. - a témában október 14-én második konferenciáját tartja a Pesti Magyar Színház a Fehér Bot Nemzetközi Világnapja alkalmából.

„Színházunk évek óta elkötelezett az akadálymentesített színházi élmény megvalósításában, kiemelt célja, hogy a kultúrához való hozzáférést a kihívással élők számára is egyenlő mértékben tegye lehetővé – vallja Dr. Zalán János, a Pesti Magyar Színház igazgatója. – Látássérült és hallássérült nézők a számukra fenntartott helyeken bármikor részesei lehetnek a repertoáron futó nagyszínpadi előadásoknak, s ebben van segítségükre a Phonak Roger hallássegítő rendszere, a Sennheiser Mobile Connect applikációján keresztül elérhető élő audionarráció, valamint a helyszínen színpadbejárás, élő jelnyelvi tolmácsolás, és az előadásokhoz letölthető előnarráció.”

„Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, az egyiket idézném: Régen nem szórakoztam ilyen felszabadultan és önállóan! Köszönöm az élményt, hogy akkor jöhetek színházba, amikor a kedvem tartja, nem kell egy-egy véletlenszerűen kitűzött akadálymentes előadásra várnom, így teljes értékű nézőnek érezhetem magam, mint bárki más! – meséli Tóth Cecília, a színház társadalmi felelősségvállalási referense, az akadálymentesítési konferencia házigazdája – Az október 14-i szakmai találkozó lehetőséget ad a tapasztalatcserére, az érintettek mellett várjuk az előadó-művészeti területeken dolgozó elszánt szakembereket is, akik különösen fontosnak és természetesnek tartják a sérült emberek művészeti élményekhez való segítését.”

A konferencia célja egy olyan széles körű szakmai fórum megteremtése, amelyen a téma szakemberei, érdekeltjei a tapasztalatcsere mellett megvitathatják többek között:

- a fogyatékkal élők hozzáférési lehetőségeit a színházi és egyéb előadó-művészeti produkciókhoz, 

- a speciális igénnyel jelentkezők problémáinak megoldásait, 

- az akadálymentesítési kötelezettségek aktualitásait, 

- az audionarrációs és a jelnyelvi tolmácsolás fejlesztési lehetőségeit ezen a területen. 

A konferencia meghívottjai, előadói érdekvédelmi szervezetek képviselői, audionarrátorok, jelnyelvi tolmácsok, szakmai vezetők, intézményvezetők és egyetemi hallgatók.

A konferencia fő szervezője és házigazdája: Dr. Zalán János PhD, DLA a Magyar Színház igazgatója és Tóth Cecília audionarrátor, társadalmi felelősségvállalási referens  

A részletes program itt olvasható: A tájékoztató letöltéséhez kattints ide! 

Az eseményt Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár nyitja meg, és előadást tart Dr. Tapolczay Gergely országgyűlési képviselő is. 

A lenti linken megtalálható a teljes program, benne az előadók neve és a szekciók témái.

Bár a regisztráció lezárult, de a helyszínen egyedi jelentkezés alapján korlátozott számban még fogadunk érdeklődőket.

A konferencia – nem kérdés – akadálymentesített. 

Bizonyára mindenkinek vannak függőségei, rossz szokásai, amikről nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak lemondani, még akkor sem, ha indokolt lenne, akár egészségügyi, akár anyagi vagy más okok miatt.

Nekem ilyen volt a dohányzás, amit sajnos már 38 éve műveltem. Az évek során sok mindenen tudtam változtatni gond nélkül – pl. még több mozgás beiktatása, még egészségesebb táplálkozás, alkohol- és koffeinfogyasztás teljes elhagyása -, de valahogy a dohányzást nem sikerült abbahagynom. Persze, próbálkozások többször voltak, de 2-3 napnál tovább nem jutottam, és kifogások is szép számmal akadtak: „már teljesen hozzászoktam, ennyi idő után nem lehet lemondani róla, megnyugtat, ha stresszes vagyok” stb.

Természetesen, mint volt egészségügyi dolgozó tisztában voltam a dohányzás szervezetre gyakorolt káros hatásaival, és bár az utóbbi három évben sikerült a napi egy doboznyi adagot napi kb. 8-10 félig elszívott szálra lecsökkenteni, és hiába áltattam magamat azzal, hogy milyen jó eredmény, valljuk be őszintén ez is csak önbecsapás volt.

Akkor már kicsit elgondolkodtam, hogy tényleg abba kellene hagynom, amikor azon kaptam
magamat, hogy a saját cigim füstjét hessegetem, és lelkiismeret-furdalást okoz egy fél szál cigi elszívása is (heves szívdobogás, majd stresszoldó jógalégzés, egyéb nyugtató tevékenységek beiktatása, nem gondolás a cigaretta elszívására), ami végül is megadta a végső lökést, egy nem igazán kedvező orvosi lelet volt. Nos, igen, ha már nem tanultam a más kárából, legalább a sajátoméból próbáltam a maximumot kihozni, így egy szombati napon, délelőtt, 10 óra magasságában elszívtam az utolsó fél cigarettámat, és eldöntöttem, hogy többet nem szeretnék rágyújtani.

Ennek már lassan tíz hete, és még egy dugi slukk sem volt azóta (eskü!).

Igen, nehéz volt, igen, rossz volt, több stresszhelyzetbe is kerültem ez idő alatt, de kitartottam és szeretnék a továbbiakban is kitartani. A legnehezebb időszak az első 3-4 hét volt, amikor tényleg durva, főleg pszichés elvonási tüneteim voltak (idegesség, nyugtalanság, feszültség).

Ilyenkor megálltam egy pillanatra és azt mondtam magamnak: „most baromira jól esne elszívni egy cigit, de az nem oldaná meg a helyzetet, csak még jobban rontaná, mert már egy szál elszívása is valójában stresszeli a szervezetemet és nem megnyugtat.” Így beszélgettem magammal óráról órára, napról napra, hétről hétre, míg egyszer azon vettem észre magamat, hogy már stresszhelyzetben sem a cigi jut először az eszembe, hogy nem zavar, ha a környezetemben dohányoznak (persze, a passzív dohányzás sem egészséges), már nem akarok az első velem szembe jövő cigiző emberre ráugrani és kikapni a kezéből a cigit, és tulajdonképpen sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

Egyrészt elmúlt a dohányzás miatti lelkiismeret-furdalásom, másrészt szebb lett a bőröm, a fogam, még jobb lett a kondim, plusz egy edzésformát beiktattam és még sorolhatnám. A közhiedelemmel ellentétben nem híztam, a cigi helyett nem nassolok.

Az eredeti állapotomat - ahogy az orvosom is mondta - már visszaállítani csak időutazással lehetne, mivel ez még nem lehetséges, annyit tehetek az egészségem érdekében, ami rajtam múlik: rendszeres mozgás, egészséges táplálkozás, időszakos orvosi ellenőrzések.

Szóval kedves hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, ha trendi vagy cool, izgat, hogy milyen lehet, azt tudom tanácsolni, hogy ne próbáljátok ki, ha már rászoktatok, akkor rakjátok le most, ha nem megy egyedül, kérjetek segítséget a háziorvostól!

És tudom, hogy ezt a kérdést sokan nem szeretitek, de muszáj beszélni arról is, hogy
mit csinálok az eddig cigire költött pénzemmel?

Eltáncolom.

Maradok tisztelettel: Vravuska-Tóth Erika, jelenleg majdnem 10 hete absztinens nikotinista

Elfogultnak és korántsem kiegyensúlyozottnak tekinthetőek a médiában megjelenő rákellenes hírek, felvilágosító és figyelemfelkeltő írások, szakcikkek, mert azok súlypontja – minden igyekezet ellenére – a női nem irányába tolódnak el.

(Bár szomorú statisztika, hogy számos önpusztító gyakorlatban – legjobb példa erre a dohányzás – egyes korcsoportokban a nők már felzárkóztak a férfiakhoz, mindez meg is látszik például a női tüdődaganatok szaporodásában.)

A mell-, méhnyak-, és petefészekrák megelőzéséről, szűréséről, gyógyításáról, rehabilitációjáról ömlik ránk az információ,  és mellette csupán nyomokban fellelhetőek a férfiak daganatos betegségeire való figyelemfelhívó írások. Ez a tendencia épp a férfiak struccpolitikáját segíti elő, hiszen, amiről nem beszélünk, az nincs. 

Szerintük.

Szerintünk viszont van, sőt!

Egyre nagyobb méreteket ölt a férfiak triumvir daganatos betegsége (prosztata-, szájüregi- és tüdőrák) okozta halálozás Magyarországon, emellett a rengeteg, időben nem azonosított, egészségügyi problémát okoz a „nem létező” férfiklimax.

Büszkén jelentjük be, hogy ezért és a férfiak életközepi válságát képező testi és pszichés zavarok prevenciójának érdekében összefogtunk és együttműködésre léptünk a MrSale Öltönyüzlettel. Ők a külsőt, mi a belsőt segítjük (sz)építeni.

Mivel az életben nincsenek véletlenek, első találkozásunkkor Békés Zoltán, a cég vezetője elmesélte, hogy éppen aktív életmódváltás közben talált rá a Nézőpontváltó megkeresése.

Zoltán két éve ismerte fel káros szenvedélyének, a dohányzásnak pusztító hatását, ezért abbahagyta a füstölést. Fél éve továbblépett és belefogott az étkezési szokásainak tudatos megváltoztatásába. Azóta tizenkét kilót fogyott, és bár előtte is rendszeresen sportolt – heti egy-kétszer fallabdázott –, de akkor napi szintű mozgásra váltott.

„Meglátásom szerint nem is az az igazán fontos, hogy mit, hanem hogy mennyit eszünk. Ha valaki egy átlagosan jó minőségű hozzávalókból készített étrenden él, akkor elég, ha visszafogja az adagokat, és máris csökkenni kezd a súlya.” – állítja. Saját szisztéma szerint fogy, amihez igénybe veszi a technika legújabb vívmányát, egy kalóriaszámláló applikációt. „Így mindig tudom, mennyit eszem és hol tartok a napi fogyasztásban.” Azonnali eredménye van az étkezése mennyiségének megváltoztatásának, hiszen szinte olvadnak le róla a kilók. „Ettől a fizikai állapotom sokkal jobb, ami kihat a szellemi és mentális állapotomra is. Egy elliptikus tréner segíti a kondícióm megőrzését, ezzel egészítem ki a diétámat, illetve, most már nevezhetem bátran valódi életmódváltásnak.” Arra a kérdésre, hogyan tudja magát a cégvezetéssel járó magas fordulatszámon való pörgés mellett folyamatosan motiválni a mindennapos testedzésre, ezt válaszolja: „Már régóta megvolt a gép, és sokszor elkezdtem, aztán idővel abbahagytam a használatát, mert valahogy elsikkadt a mindennapok rohanása közben. Most viszont a tudatos étkezés és a sport együttes hatására olyan drámai fizikai változáson megyek keresztül, hogy ez motivál a folytatásra. Azonnali eredményeket látok a mérlegen és a tükörben is, nemcsak elvekről beszélek. Egy nagyszerű „megegészségesedési” spirálba kerültem, ami csábít a folytatásra. Alapvetően nem vagyok stresszes típus, de azt érzem, hogy mostanában a munkahelyi kihívásokat is jobban bírom, és egyre kevésbé kerülök olyan helyzetbe, amely fizikailag, szellemileg vagy akár mentálisan hátráltatna a szerteágazó és rengeteg teendő elvégzésében”- összegzi megújult életvitelének sikereit.          

És hogy még inkább alátámasszam, mennyire nincsenek véletlenek, Zoltán elmesélte, hogy üzleti vállalkozása melletti megmaradt szabad vegyértékeinek lekötésére több éve önkénteskedik, mégpedig a Magyar Hospice Alapítvány fenntartásában működő, óbudai Hospice Házban. „Beszélgetek, felolvasok, bevásárolok az életük utolsó szakaszában lévő betegeknek. Van önkéntes társam, aki kertészkedik, van, aki az étkeztetésben vagy a mosdatásban segít. Mindig éppen abban, amire szükség van. Vagy csak ülünk a búcsúzó mellett és csendben fogjuk a kezét.”

2019. januárjától a Weiner Leó utca 6-ban működő MrSALE Caféban havonta MENőklubot tartunk, a témákat elsősorban férfiakra pozícionálva. Ennek kissé ellentmond – vagy mégsem? –, hogy első, január 11-én pénteken, 17.30 órától tartandó klubestünk vendége Kovács Bálint író, újságíró, akivel a mostanában nagy viharokat kavaró #metoo történetekről-jelenségről beszélgetünk. A férfiklub célja a férfiegészség védelme, ami nemcsak a fizikai, hanem a lelki egészségre is kiterjed, témái és vendégei pedig a legváltozatosabbak, de alapvetően a célt szolgálók lesznek!

Díjazzuk az elszántságot!

A MrSALE és a Nézőpontváltó csapata 2018. novemberétől belefog a rákellenes kommunikációban az ingyenes rákszűréseken való részvétel fontosságára figyelemfelhívó, pozitív irányba mutató szemléletváltásba, és egyedülálló módon díjazza azokat a férfiakat, akik bármikor részt vesznek bármilyen szűrővizsgálaton! Ha a rákszűrést orvosi igazolással bizonyítja a vásárló, akkor a vásárlása összegéből 30%, azaz harminc százalék kedvezményt kap!

De visszatérve a MOVEMBER-re!

A nők várható élettartama évekkel meghaladja a férfiakét. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint egy ma születő újszülött kislány 77 évig fog élni, míg egy mellette világra jövő kisfiú 68,5 évre számíthat. A XIX. században a nők átlagosan még rövidebb ideig éltek, mint a férfiak, ennek leginkább a magas szüléshalandóság és az alultápláltság voltak a fő okai.

Magyarország férfi daganatokra vonatkoztatott mortalitási rátája még a közép-kelet-európai régióban is kiemelkedően magas. Minket a Csehország követ, a harmadik helyen Lengyelország áll. A kelet-európai országok, közöttük Magyarország kedvezőtlen daganatos halálozási mutatói a dohányzás, nagymértékű alkoholfogyasztás, és a daganatos betegek országosan egyenetlen ellátási színvonalának következménye.

A magyarországi halálozás csökkentése elsősorban a daganatok megelőzésétől, valamint korai diagnózisától, a korszerűbb diagnosztikai módszerek és a hatékony terápiás eljárások alkalmazásától várható. Ugyanakkor mindez csak akkor járhat pozitív hozadékkal, ha a férfiakat a jelenleginél nagyobb arányban sikerül rávenni arra, hogy részt vegyenek a szűrővizsgálatokon, s betegségre utaló kezdeti tüneteikkel ne várják meg azt, amíg a panaszok elviselhetetlenné válnak.

A férfiak bizony későn és vonakodva fordulnak orvoshoz.

Ma, Magyarországon, az évente átlagosan 4500 prosztatarákkal diagnosztlizált férfi közül körülbelül 1500-an életüket is vesztik a betegségben, mert nem mentek el időben szűrővizsgálatra! Az időben felfedezett prosztatarák 90%-ban gyógyítható!

Leggyakrabban a tüdőrák támadja meg őket, azt a vastagbéldaganatok, majd a szájüregi rákok követik. A férfiakra a nőknél is jobban jellemző, hogy nehezen vehetők rá arra, hogy részt vegyenek orvosi vizsgálatokon.

A médiában sok szó esik azon családanyák „felelőtlenségéről”, akik nem vesznek részt emlőszűrésen és/vagy nem mennek el méhnyak rákszűrésre. A férfiakat kevesebbszer éri a felelőtlenség vádja, holott a rákbetegségek jelentős része orvosolható, a korai halálos szövődmény pedig elkerülhető volna, ha rászánnák magukat a szűrésekre – vagy ha már hamarabb nem, legalább a gyanús tünetek megjelenésekor azonnal orvoshoz fordulnának.

A leggyakoribb rákos megbetegedések nemek közötti előfordulási gyakorisága nemcsak a férfiak és a nők szervezetének eltérő felépítésével, hanem az életmódbeli különbségekkel is magyarázhatók: elsősorban a dohányzás és az alkoholizmus, másodrészt az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, az elhízás a legjelentősebb rizikófaktorok, amelyek ráadásul rendszerint halmozottan fordulnak elő.

Ezért is foglalkozik kiemelten a Nézőpontváltó Egyesület által 2018. márciusában megjelentetett MAN♂pauza  pasisztori, a férfiak klimaxszal megspékelt életközepi válságában felmerülő egészségügyi problémákkal. A "kék könyv" méltó folytatása a MeNŐpauza című, tematikájában a férfiakéhoz hasonló "rózsaszínű" nőregénynek.

A szórakoztató felvilágosítás műfajába tartozó mindkét könyv első része egy regény, a második részben pedig orvosok és egészségügyi szakemberek világítják meg a történetekben előforduló egészségügyi problémákat – mint például a rákbetegséget. A MűNŐpauza duplanő regénnyel trilógiává egészült sorozat kötetei elérhetők országosan a könyvesboltokban, vagy dedikálva megrendelhetők a nezopontvalto@gmail.com címen, az egyesületen keresztül is!

Tehát mit tehetnek azok, akik változtatni szeretnének az életvitelükön, de nem akarnak visszaesni a korábbi hibáikba – kérdeztem a Nézőpontváltó Egyesület tiszteletbeli egészségnagykövetét, Aranyosi Péter humoristát.

„Azt javaslom, először lépésről-lépésre menjenek végig azon, hogy a jelenlegi életükben mi az, amit el tudnak engedni. Mi az, ami nem annyira kell, és mi az, ami viszont fontos, mert muszáj, hogy megmaradjon. Utána gondolják végig, hogyan tudják az énidejüket a lehető legoptimálisabban felhasználni, hogy azután feltöltődve és önmagukból a lehető legjobbat adni képesen tudjanak élni, közreműködni a családban, a munkahelyükön.

Amit viszont el kell fogadni, az az, hogy kész receptek nincsenek, mindenkinek saját magának kell kialakítania azt a stratégiát, hogy ezt hogyan csinálja a mindennapokban, és azzal hogyan fogja elérni a célját, ami minden emberben közös: az örömteli, aktív és mégis hatékonyan működő, egészséges életet” – mondja Aranyosi Péter.

Mint már fentebb írtuk, amennyiben időben diagnosztizálják, a prosztatarák az esetek 90%-ában teljesen gyógyítható, ezért nem győzzük hangsúlyozni a szűrővizsgálatok és az egészséges életmód fontosságát. 

Ennek alátámasztására álljon itt egy, az egyesületünk egészségnagykövete, Kern András színművész által elmesélt történet.

"Volt egy ismerősöm - csodálatos ember egyébként, egy ideig sokat találkoztunk, munkaügyben, aztán, hogy véget ért az a dolog, eltávolodtunk egymástól. Kár, hogy nem lettünk közeli barátok, pedig lehettünk volna, de... ˝munkabarátság˝ volt ez, na. Ő, úgy tudom, minden évben elment prosztatavizsgálatra, egyszer valamiért kihagyta, s mire legközelebb ment, már rákja volt, csontáttéttel. Operálták, de ahhoz át kellett vágni a... Szóval részleges bénulás, inkontinencia, pelenka, tolókocsi; borzalmas és megalázó körülmények közt halt meg kb. egy éve. Emlékét őrzöm, szörnyű példája álljon itt, és hirdesse, el kell menni szűrésre, folyton!"

 Összeállította: Sári Edina

Hazánkban a menopauzát, változókort ezentúl minden év november 8-án Magyar MeNŐpauza Nap-ként ünnepeljük.

Bár ezen sokak szerint nincs mit ünnepelni, a Nézőpontváltó Egyesület mégis a közbeszéd tárgyává teszi, és trendin átfogalmazza MeNŐpauzára a testi, lelki és szellemi problémákat okozó, változókori életszakaszt.

A menopausa összetett görög szó, meno havit, pausa szünetet, megszűntet jelent. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy negyvenes-ötvenes asszony megszűnik nőnek lenni!

Ha időben elkezd odafigyelni a teste jelzéseire és megpróbál a lehetőségeihez képest egészségesen élni: teljes értékűen étkezni, rendszeresen sportolni, szeretetteli párkapcsolatra törekedni, megragadva a pillanatot folyamatosan a jelenben lenni, megannyi örömteli nőiségben, viruló nőiességgel teli év vár még rá az utolsó havi vérzése után is.

Amikor már nem a holdfázis szabja meg az élet dolgait, nem kell számolgatni a napokat, gyógyszert szedni, óvszerről, tamponról gondoskodni, hanem bármikor felszabadultan vetheti bele magát a napsütötte tó vizébe, vagy szeretkezhet a párjával az év akár mind a háromszázhatvanöt napján. 

Az egyesület kiemelt figyelemmel fordul a „nemlétező” férfi klimax problémáinak feltárására is, amely szintén sok testi tünettel és pszichés zavarral járhat, de kellő odafigyeléssel, az élet újratervezésével új szintre emelhető a férfiasság, a nők legnagyobb boldogságára.

Novemberben jelenik meg az egyesület hamar sikersorozattá vált Pauza-trilógiájának befejező része, a MűNőpauza duplanő regény, amely a MeNŐpauza nőregény és a MAN♂pauza pasisztori folytatása.

Könyvbemutató helyszíne és időpontja:

„Egy erős és egységes kapcsolat

az elme, a test és a szellem között

eredményezi a boldogságot és az egészséget.”

A Nézőpontváltó^® Egyesület, amelynek célja a figyelemfelhívás az egészségtudatos életvezetésre a betegségmegelőzés érdekében, pályázatot ír ki  

Az én változókorom – az én változásom címmel

magánszemélyek, és civilszerveződések (klubok) részére, amely magában foglalja a 

a társadalmi tabutémaként kezelt élet közepi válság egyik eleme, a változókor (klimax, menopauza) idején tapasztalt

testi (menstruáció rendezetlensége, hízás, fogyás, bőr megereszkedése, hajhullás),

lelki (hangulat- és alvászavar, dühkitörés),

és szellemi (feledékenység, szavak-kifejezések keresése, lassúbb gondolkodás) síkon kialakult tünetek jelentkezéséről való beszámolást, azok orvoslását – lehetőleg hormonmentes terápiák alkalmazásával az alábbiak szerint:

• a klimaxban megjelenő fizikai, szellemi- és lelki tünetek enyhítéséről
• teljes értékű táplálkozásra való áttérés,
• a mozgás- és sporttevékenység elkezdése,
• a megváltozott testtudat kialakulása,
• a gondolkodásmód-szokásrendszer megváltozásáról-megváltoztatása,
• ezek nehézségeiről, és
• az elért eredményekről, ezen kívül
• a pályázó számára zavaró, testi-lelki-szellemi tüneteket enyhítése melletti életmód fenntarthatóságának biztosítékairól szóló beszámolót, és
• arról, mennyiben változtatta meg összességében – a saját magához való hozzáállását és emberi viszonyait – az egészséges életmódra való áttérés.

Olyan 39 és 61 év közötti pályázók történeteit várjuk, akik önként, saját elhatározásból, vagy baráti, családi ösztönzésre fogtak bele az életmód- és szemléletváltásba a változókor idején, illetve a hormonkezelés mellőzésével, a klimax tüneteinek mérséklését elősegítő, gyógyhatású termékek fogyasztása mellett kezdték megváltoztatni az egészségükre ártalmas szokásaik felszámolását és átalakítását.

Férfiak jelentkezését is várjuk a „nem létező” férfi klimaxról szóló történettel!

A humoros történeteket külön díjazásban részesítjük!

A pályázat témája lehet:

– a pályázó számára ideális, tüneteket enyhítő szerre való rátalálás

– új szokásrendszer kialakítása testi-lelki-szellemi vonatkozásban a mindennapokban (étkezés, sportolás elkezdése, tanfolyamra való jelentkezés, új kedvtelésnek való hódolás, stb.)

– a család bevonása az új életmódba,

– segítő csoportokra való rátalálás (edzőterem, futóközösség, FB-csoport, stb.)

– személyes inspiráló és motiváló támogató megtalálása

A pályázat beadási határideje: 2018. február 20. éjfél

Beküldési cím: a pályázatot az nezopontvalto@gmail.com ímélcímre várjuk.

A zsűri elnöke:

Dr. Ohár Andrea, pszichiáter (Nyírő Gyula Kórház)

Tagok:

Sári Edina, a Nézőpontváltó Egyesület elnöke, a MeNŐpauza nőregény írója, 

Molnár Erika gendertudatos pszichodráma vezető és coach,

A rákellenes színházi staféta^® csapatának tagjai: Dr. Prezenszki Zsuzsanna, Dr. Darnói Tibor, Dr. Tóth Lászlóné, Dr. Tőkés Tímea, Dr. Sipos Tibor

Kern András, Gubík Ági és Elisa Bliss, a Nézőpontváltó Egyesület egészségnagykövetei

A pályázó hozzájárul, hogy a pályamunkája megjelenjen a Nézőpontváltó^® Egyesület és a Gender Trainer^® honlapján, és egyéb kommunikációs felületein.

További információk az egyesületről, a programról:

www.nezopontvalto.hu; https://www.gendertrainer.com/nezopontvalto

Új utakon- interjú Rippel Ferenccel

Rippel Ferenc Guinness rekorder artistaművész azt vallja, hogy a szisztematikusan, tudományos alapon kidolgozott, globális életmód változtatása nemcsak az étkezése átállítását jelenti, hanem a mentális megújulást is elhozta számára.

Arról kérdeztem őt, hogy kiváló fizikumú artistaként miért és miként kezdett okosan élni, és miért került kapcsolatba a deutérium megvonás tanulmányozását végző orvoscsoporttal.

– Miért fogtál bele az életmódváltásba?

– Öt éve észrevettem, hogy valami nincs rendben velem. Nem volt különösebb problémám, hiszen egész életem során sokat mozogtam, sportoltam, törekedtem az egészséges étkezésre, de a munkám miatt napjaim hajszoltsága az átlagénál jóval magasabb és a szervezetem jelzett.

Megbomlott bennem valamiféle belső egyensúly - ami addig talán a még fiatal szervezetem gyors regenerációs folyamatainak köszönhetően könnyedén feldolgozta a bevitt „mérgeket” -és ennek jeleként étkezések után diszkomfort érzésem lett, puffadtam, morgott a hasam, fáradékonyabb, sápadtabb lettem, a bőröm, a körmeim fényüket vesztették, és bizony az életörömöm is jócskán vesztett az intenzitásából.

Amikor ezektől a jelektől már lelkileg is mélypontra kerültem, elkezdtem gondolkodni, vajon mitől kerülhettem ilyen lerobbant fizikai-, szellemi- és mentális állapotba.

Pontról-pontra feltérképeztem a testemben-lelkemben, hogy mit ronthatok el, mi az,

amit rosszul teszek. Elkezdtem utánaolvasni a fenti tüneteknek, és azt szűrtem le, valószínűleg szivárgó-, vagy irritábilis bélszindrómám van, tehát az első és legfontosabb lépés, hogy az étkezésemen változtassak. Hogy abból kitakarítsak minden olyan komponenst, ami nem az épülésemet szolgálja.

Amikor ezzel elméleti szinten megvoltam, második lépésként a fejemben kezdtem rendet tenni.

Nem volt nehéz dolgom, mert ahogy döntésre jutottam abban, hogy változtatni akarok, az élet szinte mindent azonnal az utamba sodort, hogy segítsen ebben, és nekem már csak adaptálni kellett a világban fellelhető tudást a saját életritmusomhoz.

Az étkeim megtisztulása után a gondolataim megújulását céloztam, ami a saját magamhoz, embertársaimhoz és az önmagam világhoz való viszonyának és hozzáállásának megváltoztatását is jelentette.

A hozzám forduló segítségkérőktől tapasztalom, hogy a változtatás, a megszokások átalakítása szinte megoldhatatlan feladatnak tűnik, ezért az utóbbi időben egészségmentorként dolgozom, hogy támogatni tudjam őket az általam átélt és megtapasztalt tudás átadásával.

Ennek érdekében folyamatosan képezem magamat, és arra a döntésre jutottam, hogy a természetgyógyászati fakultációk mellett orvosi képzésben is szeretnék részt venni.

Annak elvégzéséig a saját tapasztalatomból leszűrt eredményeket és az ahhoz elvezető napi praktikákat viszont szívesen megosztom azzal, aki igényli, hiszen a fizikai és mentális állapotom hitelesíti ezt.

– Milyen típusú étkezést folytatsz?

– Ketogén alapú étkezést, ami azt jelenti, hogy a szénhidrátok megvonásával arra kényszerítem a szervezetemet, hogy zsírokból fedezze energiaigényét. Normális esetben az élelmiszerrel felvett szénhidrátokat a szervezet glükózzá alakítja, majd pedig a szervezet minden részében, így az agyban is, felhasználja. A ketogén diéta alatt viszont igen kevés szénhidrát áll rendelkezésre, ezért a máj a zsírokat zsírsavakká és ketonokká bontja le. A glükóz helyett ebben az esetben a ketonok játsszák az energiahordozó szerepét.

Öt éve kezdtem okosan táplálkozni, három éve viszont sikerrel adaptálódott a szervezetem és elfogadta a folyamatos ketózist. Onnan tudom, hogy ketó adaptált állapotban vagyok, hogy folyamatosan mérem az értékeket, de ahogy egyre gyakorlottabb leszek, már érzem is az ezt jelző feltűnően energikus, és eufórikus állapotot.

Három helyen lehet ezt a legjobban mérni: a leheletből, ami a tüdőnkből kiáramló aceton szintjét jelzi, ezen kívül a vérből, és a vizeletből az acetát sav szint mérésével. Mindhárom mérés különböző eredményt adhat egyazon időben, de én a három év alatt megtapasztaltam, hogy a ketózis szintjét nem feltétlenül a kimutatott érték adja, hanem a szervezetünk vércukorszintje, ezért olyan vércukorszintmérőt vettem, amely kettős funkciót tud mérni: a glükóz- és a keton szintet egyaránt.

Azt leszögezem, hogy mindenkinek a szervezete ketogén módon is működik. Ha valaki este hat-hét óra körül vacsorázik, és utána több óra (12-16) elteltével eszik ismét, akkor a szervezet átlép a ketózis állapotába, hiszen nem kapja meg a számára fontos építőanyagot, a glükózt.

A ketogén táplálkozás viszont nem más, minthogy elfogadtatjuk a szervezetünkkel a keton testek folyamatos felhasználását, főként az agyunkkal, ami egy óriási glükóz felhasználó gépezetként az energia bevitel nagy részét felhasználja -, hogy energiapótlásért ne a glükózhoz nyúljon.

Ha nem viszünk be semmiféle cukrot, a szervezetünk nagyon érdekes módon a saját magának előállítja azt. Én már több éve szinte semmilyen mesterséges cukrot nem viszek be a szervezetembe, és a különböző, csakis a természetben előforduló szénhidrátokat is a minimumra csökkentettem.

Az inzulinszintem a nullához közelít, vércukorszintem átlagosan 3.5-4.5 millimol érték között mozog, amit befolyásol egy étkezés, egy edzés - ezek okozhatnak esetleg ingadozást. Érdekesség és fontos tudni, hogy az agynak 4 millimol értékű szénhidrátra van szüksége.

Az alacsony vércukorszintért a szervezet nagyon hálás, de csak akkor, ha az magától alacsony, és nem attól, hogy sok inzulin árad szét a szervezetben - az a 2-es típusú cukorbetegség egyik komplikációja lehet.

Ahhoz, hogy valakinek magas legyen a keton-szintje, nagyon sokat kell tenni, és hagyni kell, hogy a szervezet saját magától működjön. Ne háborgassuk gyógyszerekkel, kemikáliákkal, de mondhatnám akár az éjszakázást, rossz étkezést, az élvezeti szerek túlzott fogyasztását is.

A magas keton szintet nem lehet fotelharcosként elérni. Egyénfüggően mindenkinél más és más, de általában a máj már pár óra éhezés után elkezdi kiengedni a keton testeket, hiszen olyan nincs, hogy bevitt táplálék híján leálljon a szervezet. Ekkor lép működésbe a ketózis. Ez a csoda, amiben élünk, a testünk több milliárd sejtje remekül tudja és teszi a dolgát, a cukor helyett a keton testek felhasználásával működteti a szervezetünket mint ahogyan azt évmilliók óta teszi a fajok túlnyomó többségében.

A keton testeket elfogadja minden szervünk, mert jóval nagyobb energia társul hozzá, mint a glükóz elégetéséhez. Kétszer annyi energia képződik a zsírok felhasználásakor, mint a szénhidrátok vagy fehérjék elégetésekor, emellett kétszer annyi anyagcserevíz is keletkezik a sejtjeinkben az ATP energia termeléséhez kapcsolva.

Egy példával tudnám szemléltetni a különbséget: ha begyújtunk a kályhába, vagy tüzet rakunk, és újságpapírral kezdünk tüzelni, akkor az azonnal magas hőmérsékletet ad, de gyorsan elhamvad, és a kívánt hatás eléréséhez folyamatosan, nagy adagokban kell pótolni a tüzelőt a meleghez. Ha viszont egy szép darab farönköt - azaz minőségi üzemanyagot - teszünk alapnak a kályhába, akkor hosszú időn át, egyenletesen ontja a meleget magából.

Az emberi test funkcióit nézve a szénhidrát egy gyors üzemanyag, amit egy-két órán belül felhasznál, eléget a szervezet, és máris előáll a farkaséhség, amire válaszul ismét bekap valami szénhidrátalapú terméket, amire a szervezet inzulinkiáradással válaszol – hiszen legtöbben étkezés után elfáradnak, pihennek, vagy akár csak az ülőmunka miatt nem mozognak -, ami előidézi a kajakómát, és ez körforgásszerűen így megy: farkaséhség – bezabálás – kajakóma.       

Aki változtatni akar, annak azzal is tisztában kell lennie, hogy hosszú hónapok munkája az, hogy a szervezettel elfogadtassuk, hogy nem viszünk be kívülről cukrot.

Hasonló a dohányzásról való leszokáshoz, hiszen a cukor is egy függőséget, addikciót okozó szer. Abban is hasonlít, hogy mi magunk kezdtük el kínálni a szervezetünknek azt a szert, amit magától nem kért volna, mi pedig adtuk, amíg az hozzászokott mindaddig, amíg úgy éreztük, élni sem tudunk nélküle. De ha nem pótoljuk ezeket az anyagokat, a testünk nem fog könyörögni a cukorért, a kátrányért, nikotinért, felesleges szénhidrátokért – csak megfelelő tudással felfegyverkezve túl kell élni az átállási folyamatot.

Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nekem nem hiányzott az édesség, csokoládé, sütemények, a tésztafélék, imádtam ezeket! És hát a sajtok! Azoknak most is nehezen tudok ellenállni!

Ezekért cserébe viszont jó közérzetet, magas energiaszintet, egészséget, és szép testet kaptam. Mérlegre lehet tenni a rövid távú élvezetet a hosszú távú, teljes értékű életért cserébe.

Nem összeesküvés elmélet gyártásként mondom, de a korunkat jellemző nagyüzemi, élelmiszeripari mérgezés akarva-akaratlanul mindenkit magával ragad, mint ahogyan engem is. Kikerülni is alig lehet, mert minden termékbe, akár egy szalonnába, kolbászba is cukrot tesznek. Többféle néven nevezik, dextróz, fruktóz, glükóz, de mind ugyanaz az ártalmas, megbetegítő cukor.

Ha továbbgombolyítjuk ezt a gondolatmenetet, az élelmiszerektől megbetegszünk, orvoshoz megyünk, aki gyógyszerekkel töm bennünket, hiszen ezt tanulta, ez a hivatalos a hivatalos nyugati orvoslás alapja. Megvannak az etalon laborértékek, és akinek azon felül jelez a szám, az gyógyszert kap. Pontos és hatékony életmód változtatásra azonban ritkán szólít fel az orvos, ilyen jellegű javallatot csak a legritkább esetben kap a „beteg”, aki a gyógyszerfogyasztás mellékhatásainak mérséklésére kénytelen saját maga eligazodni a kínálkozó lehetőségek dzsungelében, ezért szalad fűhöz-fához, és ezzel sokszor többet árt magának, mintha semmit nem tett volna.

Gyakorlatilag ez a két iparág - az élelmiszer- és a gyógyszergyártó - közvetlenül az emberi szervezetet rombolja le, és ezáltal alakulnak ki a természeti népeknél ismeretlen civilizációs betegségek, a daganatos, a szív- és érrendszeri, vagy akár a mentális betegségek.

A szivárgó bél szindróma már majdnem mindennapi eset, a mellékvese fáradtság manapság szinte mindenkire jellemző, meglátszik az embereken. Arcuk szürke, sápadt színű, lóg a bőrük, fénytelen hajuk, pattanásos, foltos az arcuk, töredezik a körmük – és ezek csak a külső tünetek!

Ha valaki nagyon körültekintően, kemény munkával és roppant tudatosan kiküszöböli az életéből a toxikus anyagokat – amiket nemcsak élelmiszerekkel visznek be, hanem a tüdőn, és a legnagyobb szervünkön, a bőrön keresztül is ártanak -, akkor nagyon sokat tesz ahhoz, hogy akár száz évig is éljen egészségesen.

Azon kevéssé változtathatunk, ha a szmogos belváros közepén, vagy egy gyár mellett lakunk, de azt, hogy mit eszünk, azt meghatározhatjuk, még ha kevés anyagi forrás is áll rendelkezésünkre.

Most sokan felhördülnek, „hogy könnyű neki, biztos sokat keres!”, de ha valaki összeszámolja, mennyi pénzt költ havonta gyógyszerre, és táplálék kiegészítőre, majd ezt szembeállítja az étkezéséből kivéve az összes chips-kóla-édesség szentháromság árát, és úgy szemléli a jobb minőségű élelmiszerekre fordítható költségeit, akkor már nem is annyira elképzelhetetlen, ugye?

Ha már megbékéltünk a cukormegvonással, és arra érzékenyek vagyunk, akkor a gluténtól, a laktóztól is mentesíthetjük magunkat. Ismételni tudom csak, hogy a szervezet nagyon hálás lesz az okos étkezés kialakításáért!

– Milyen a jó étkezés?

– Nem mondanám rá, hogy jó, inkább úgy jellemezném, hogy - „smart”-  okos. Azt sem mondanám, hogy ilyen vagy olyan diéta, mert a diéta a betegek gyógy étkezését jelenti. Azt viszont határozottan mondom rá, hogy folyamatosan fenntartandó, tehát nem ad hoc jellegű, nem divatétkezés, és nem fogyókúra!

Tehát először meg kell értenünk, mi az, ami jó a szervezetünknek és meg kell ismernünk a működését. Az én szervezetem a legelőn legelésző különböző állatok húsának, az egészséges növényi- és állati zsíroknak, a szabad levegőn kapirgáló szárnyasok tojásainak, és a zöld színű zöldségek fogyasztásáért a leghálásabb. De azzal is tisztában vagyok, tökéletes étkezés nincs, mert olyan lények vagyunk, akik, hogyha van étel, esznek. Ha étkezés után leülünk, szundítunk, vagy este elalszunk, akkor a szervezet nem használja fel energiaként a táplálékot, hanem zsírokká alakítva elraktározza azt. A normál zsírréteg fontos a testünkön, mert a máj szükség esetén abból nyeri vissza a keton testeket. Ahogy ezt megértjük, abban a pillanatban okafogyottá válik, hogy a zsír- és koleszterinmentes étkezés ellen legyünk.

Gondoljunk bele! Miért okolnánk a zsírt a kenyér hibájáért? Ha reggelire eszünk sonkát,  szalonnát hagymával, paprikával, tojást friss zöldsalátával, akkor ráébredünk, hogy anélkül tudunk sokáig fizikai erőkifejtést tenni, hogy közben ránk törne a farkaséhség.

Az én példám messzemenőkig igazolja ezt, hiszen én az erőkifejtésből „élek”!

Fontosnak tartom az idényjellegű étkezést is. Minden időszakban azt kell enni, amit a természet kínál. Télen nem eszünk epret, nyáron pedig banánt. Legalábbis itt, a mérsékelt égöv kontinentális éghajlata alatt.

Az okos étkezéshez nem kell diploma, csak józan paraszti ész. És az, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni és elcsábítani szép csomagolással, jó szlogenekkel, ütős tévéreklámokkal – és az oly kényelmes, megszokott, sokszor tévútra vivő emberi lustasággal!

Higgyük el, a szervezetünk nagyon jól megvan zsíron, és ebben a deutérium* is segíthet.

Hogy mire is képes – többek között - a deutérium, egy példával világítanám meg: ha a szervezetünkbe nem kerülne be víz, viszont egy kilogramm zsír igen, akkor az nem rakódna le rajtunk csinos kis hájréteg formájában, hanem a szervezet deutérium csökkentett vizet állítana elő, mégpedig 1,1 litert.

Amikor valaki elkezd tisztán étkezni, visszafogja a szénhidrátfogyasztást, az első napokban látványosan fogy, akár két-három kilót is. Ez azért lehetséges, mert a bent tartott, zsírokból előállított vizet a szervezet kiengedi magából - ez a fogyókúra első pár napjának eufórikus örömmel kísért eredménye, ami után megáll a látványos „fogyás”, és akkor kezdődhet az igazi harc a testtömeg vesztésért – már akinél ez az első szempont az egészség visszaszerzésénél.

Amikor ez a folyamat beindul, nemcsak megkönnyebbül a test, hanem éberebbé válhatunk, elmúlik az agyi tompultság, a fáradtság, nyugodtabbak vagyunk, jobban alszunk, javul a sportteljesítményünk, egyszóval: minden területen, holisztikus szemlélettel tekintve is javulnak a funkcióink.

A szervezet ilyenkor kevesebb kortizolt termel, amivel a kisebb adrenalin szint is együtt jár, ezért kisebb a szervezet stressz-szintje, ami megnyugvást ad nemcsak az agynak, idegeknek, hanem a szerveknek is.

A modern ember nem veszi figyelembe a szervezete jelzéseit, így nem érvényesül a természetes bioritmus áldásos hatása sem. Az, hogy este tizenegykor még mindenki ott ül a számítógép előtt és veri a billentyűket munka vagy szórakozás gyanánt, vagy chipset ropogtatva, koffeinbomba kólát iszogatva horrort néz a tévében, az nem normális.

Ezektől az elalvás előtt végzett tevékenységektől nem tudnak beindulni és szétáramlani a szervezetben a megnyugvásért, alvásért felelős hormonok, ennek ellenére a legtöbb ember csodálkozik, miért nem tud elaludni, vagy éjszaka miért riad fel folyton, és miért ébred kialvatlanul, heves szívdobogással. Az ördögi kör pedig folytatódik, mert sokan már felkelés után, reggeli helyett azonnal élénkítő szerhez vagy nyugtatóhoz nyúlnak.

Összegezve: okos étkezéssel, megfelelő mozgásprogrammal, a szervezet természetes deutérium szint csökkentésével, és a bioritmus figyelembevételével együttesen olyan óriási lendületet kap a szervezet, hogy arra csak pozitívan tud reagálni mindenféle gyógyszer, vagy táplálék kiegészítő nélkül.

– Felkértek egy tudományos munkában való részvételre is, mi ez és praktikusan hogyan zajlik a munka rád eső része?

– Dr. Boros G. László, a Kaliforniai Egyetem professzora a kísérlet elején mindhárom mintavételi ponton megmérte a deutérium értékeimet és egy, a Santa Monica klinikáján rendszeresített riportban azt az általam megadott e-mail címre név nélkül megküldte.

Hat héten keresztül megiszom bizonyos mennyiségű deutérium csökkentett vizet, ezzel párhuzamosan naponta mérem a keton- és cukor értékeket, amikről naplót vezetek. Közben folyamatosan figyelem az energiaszint változásaimat is, amelyeket szintén feljegyzek.  

A megadott idő után a professzor ismét megméri a deutérium értékeket, és beszámolok az eltelt idő alatti fizikai változásokról, érzetekről.

Fontos része munkámnak, hogy a Kalifornia Egyetem rangos publikációs tevékenységébe is

Bekapcsolódtam, mint természetgyógyász doktor jelölt, ahol egy, a Metabolomics folyóirat

szerkesztői bírálatán már sikeresen átment közleményben, mint társszerző szerepelek.

A kaliforniai professzor Brett Hundley-nak, a Green Bay Packers amerikai football csapat irányítójátékosának személyre szabott felkészítését is segítette már az anyagcsere biomarkerek és a ketogén alapú deutérium csökkentő eljárások alkalmazásával a kiváló sportoló eredményességének optimalizálására.

Így ez az együttműködés számomra egy óriási lehetőség fizikai teljesítményem növelésére egészségem megőrzésének új dimenzióba helyezése mellett, a Kaliforniai Egyetemen honos szakmai pontossággal és precíz biokémiai ismeretekkel a háttérben.

* A deutérium a hidrogén olyan változata, amelynek atommagja a proton mellett egy neutront is tartalmaz, így tömege kétszerese a hidrogénének. A vízmolekulák az oxigénatomok és a hidrogén mellett deutériumot is tartalmazhatnak, ahol a nehézhidrogén kétszer súlyosabb. 

Sári Edina

Az én történetem ott kezdődik, amikor 48 éves koromban, közel 30 év ülőmunka után, a sokadik derékbecsípődésem (lumbágó) után a reumán a főorvos a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek felírása után közölte velem, hogy „Csináljon magával valamit Ildikém, még sok van hátra!”

Előre kell bocsájtanom, hogy mindig is szerettem a testmozgást, sokszor eszembe jut még a mai napig is kedvenc általános iskolai torna tatárnőm – Dr. Mezei Györgyné Zsuzsa néni – amint riogatásként bemutatta a kezekkel hadonászó csámpázást még a 7-ben, hogyan ne fussunk majd a busz után felnőtt korunkban!

Több mint húsz éven keresztül próbáltam a mozgás fontosságának tudatában eljárni különféle edzésekre.

Kezdetben aerobick óra a közeli általános iskola tornatermében, majd amikor már divatosak lettek az edzőtermek, akkor a csoportos órákat látogattam heti két-három alkalommal (stepp-aerobick, zsírégető, box-aerobick, TRX, Gflex).

Persze az étrendemmel nem sokat törődtem, csak a jó magyar konyha, csirkepörkölt nokedlival, paprikás krumpli, túrós tészta, jó kis zsíros kenyér, és persze az édesség napi szinten! Volt időszak, amikor az edzések hatására leadtam 10 kilót, de az lassan vissza is kúszott egy idő után.

Kedves volt kolléganőm, és az egyik edzőm is próbáltak már akkor rávenni, hogy kicsi egészségesebb ételeket egyek, de persze keményen ellenálltam, hogy nekem az nem megy, és különben is elég a mozgás.

Mindezek után, talán a szerencsének, vagy a véletlennek köszönhetően, tavaly februárban, az aktuális derékbecsípődés után, amikor nem tudtam két hétig edzeni, az akkori csoportos óra edzője Sebestyént Tamás (személyi edző, rehabilitációs edző) javasolta, hogy próbáljam meg a személyi edzést, nagyon szívesen segítene.

Az első edzésen elmondta, hogy nem lesz könnyű, az én esetemben nagyon fontos a törzsizomzat megerősítése, hogy a derékproblémáim megszűnjenek. És bizony a heti két edzés mellett, az étrendemen is változtatni kellene. Persze szorgalmasan jegyzeteltem a kis füzetembe, hogy csirkemell, brokkoli, bulgur, zabkása, 2-3 liter víz naponta, de nem voltam biztos benne hogy ez nekem menni fog.

És elkezdődtek az edzések, ami be kell vallanom az elején nagyon nehezen bírtam, a gyakorlatok végzése közben folyton nyavalyogtam, hogy nem tudom megcsinálni, a végén hulla voltam, úgy vonszoltam magam haza.

De elkezdtek jönni az eredmények.

Először néhány kilótól sikerült megszabadulnom, kezdett fogyni az úszógumim, és ezzel párhuzamosan könnyebben tudtam a feladatokat is elvégezni, jobban éreztem magam a bőrömben.

Ekkor szántam rá magam, hogy az étkezésemre is odafigyelek - ha már többen is mondták - összegyűjtöttem néhány receptet, megvettem az alapanyagokat (csirkemell, teljes kiőrlésű liszt, barna rizs, bulgur, zabpehely, nádcukor, brokkoli stb.) és komolyan mondom olyan jókat sütöttem-főztem, hogy egészen megszerettem az egészséges ételeket.

Persze még ezen is lehetne finomítani, de szerintem fontos a fokozatosság, egyik napról a másikra nem lehet több évtizedes étkezési szokásokat megváltoztatni.

A lényeg, hogy nem érzem kényszernek, szívesen eszem reggelire a zabkását, vacsorára a kis salátámat. Megpróbálom a napi 2 liter vizet meginni, mert a folyadékbevitel is sokat számít.

És bevallom azt is, hogy vannak csalónapok, amikor én is bűnözöm, ilyenkor jöhet egy kis csoki, süti, fagyi, fehér kenyér a szalonnás rántottához, mozizás közben nachos. Vagy ha a munkahelyemen megkínálnak a lányok valami finomsággal azért elfogadom.

Egy idő után környezetem is észrevette a változást, őket is motiválta, hogy lefogytam, izmosabb lettem, és látták hogy milyen finomakat eszem, ami még egészséges is. Kérdezgették hogyan csináltam, szívesen megosztottam velük a tapasztalataimat. Közösségi oldalamra is felkerültek képek rendszeresen az ételekről, amiket sütöttem-főztem, sokaknak tetszett, néhányan el is készítették.

Anyukám 72 évesen nagyon jó egészségi állapotban van, rengeteget mozog, egész nap kertészkedik, kéthetente a nyugdíjas klubban ropja a táncot, de néhány kiló súlyfeleslege sajnos még így is van. „Nem jönnek rám a ruháim” szokott panaszkodni. Persze neki is a magyaros ételek a kedvencei, meg a saját maga sütötte bukta, pogácsa, lángos, pite, persze fehér lisztből, répacukorral. Kezdetben még nem hitt benne, hogy az étkezésen is sok múlik, de mostanában már büszkén meséli, hogy vacsorára milyen salátákat készít magának, uborkából, paradicsomból sajtból, dióból, és tényleg jóllakik vele.

Persze az edzéseket sem hanyagoltam el, most már több mint másfél éve kitartóan, rendszeresen hetente kétszer lent vagyok a teremben, akár még ünnepnapokon is.

Sokat köszönhetek az edzőmnek is, nagyon jó, hogy személyre szabott feladatokat kapok tőle, sikerélményem van, hogy képes vagyok ezeket elvégezni, az órák jó hangulatúak, szívesen megyek.

Az időközben leadott 10 kilómat nagyjából sikerült tartanom, egy-két kiló fel-le ugrál, de ez nem zavar.

Sokkal energikusabb, mozgékonyabb, magabiztosabb lettem, amellett hogy remélem sokkal egészségesebb is.

Közben észre se vettem, hogy a derekam nem fáj, nem csípődött be már másfél éve! És ez a legnagyobb eredmény!

Végszóként még becsatolnám az edzőmtől az 50. edzésemre kapott szöveges értékelésemet:

A közös munkánk rehabilitációként indult, fő célja a törzs izomzatának megerősítése volt. Az első edzések alkalmával már éreztem, hogy bizony nem lesz könnyű dolgom. Nulla szabályos fekvőtámasz, a koncentráció teljes hiányával kiegészítve. Kihívás, gondoltam magamban! Egy dolog azonban már akkor is megvolt, ami szerencsére azóta is változatlanul ott van minden egyes edzésnapon, ez pedig nem más, mint a kitartás. Sok emberből hiányzik, de az egyik legfontosabb szempont, ha hosszútávú, eredményes közös munkát szeretnénk. Az első komoly eredmény a 7-8. edzés környékén jelentkezett, amikor is végre sikerült önállóan megcsinálni az amúgy 4 "nagyon bonyolult" feladatból álló bemelegítő gyakorlatsort. Ekkor már éreztem, jó úton járunk! A köredzések alkalmával a feladatok egymásutánisága még így az 50. edzés alkalmával is komoly megpróbáltatásokat okoz Drága Tanítványomnak, de legalább sosem unatkozom. :D Az eredmények pedig magukért beszélnek! A kezdeti derék fájdalmaknak már nyoma sincs, új célokat kellett kitűznünk, úgy döntöttem, hogy sosem árt, ha van erő és erőnlét, ezek fejlesztésével persze együtt járnak bizonyos esztétikai mellékhatások is, ami ugye valahol mindenkinek célja. Az eredmények jöttek folyamatosan, most már nem okoz gondot 8!! szabályos fekvő végrehajtása, akár 5 körön keresztül és ez a fejlődés érvényes a guggolástól kezdve a Trx evezésen át egészen a Deadliftig! Igen, Deadlift! Az elején elképzelni sem mertem volna, hogy edzéseink alkalmával akár csak elhangozzon ez a szó, de Ildikó megcsinálta! Arról nem is beszélve, hogy a kezdeti 68 kg-hoz képest most 58-nál tartunk, mindenféle csodaszer és turbódiéta nélkül, szimplán csak egy tudatos, hosszú távon tartható, egészséges étrend a titok. Az eredmények eléréséhez csupán 1 dologra volt szükség, ami Ildikóban maximálisan megvan, a KITARTÁS, ez a kulcsa mindennek ;) Na meg egy vérprofi edző :P Csak így tovább Kedves Tanítványom! "A végtelenbe és tovább!" :D

                                                                                                           Soltész Ildikó

A lélek megbetegíti a testet.

Soha nem gondoltam volna, hogy fiatalon is ennyi megpróbáltatás érheti az embert.

21 éves vagyok, gyógyulófélben.

18 éves koromig Szolnokon éltem édesanyámmal és édesapámmal. Felköltöztem egyedül Budapestre egy albérletbe, hogy tovább tanuljak. Nagymamámat elveszítettem 2014. február 23-án, amely nagy fájdalmat okozott, de tudtam, hogy fel kell állnom. 2015. február 23-án (napra pontosan egy évvel mamám halála után) édesapámat is elveszítettem.

Depresszióba estem, szorongtam.

A lélek megbetegíti a testet?

Valóban.

A problémáimat magamba fojtottam…  Egy gyulladt gócot találtak az ínyemben, amelyet meg kellett műteni, mert könnyen szájüregi rákká alakulhatott volna. Ezután jött a vesebetegség, melyet fél éves antibiotikumos kezeléssel szüntettek meg. 50 kiló voltam, 10 kilót lefogytam.

Nem foglalkoztam a rendszeres étkezéssel, testmozgással. A depresszióm egyre eluralkodott rajtam.

A vesebetegségem húgyhólyagbetegséggé alakult, kínzó fájdalmaim voltak. Nem ittam elegendő folyadékot. Eközben a tanulmányaim folytak, dolgoznom kellett, a párom viszont végig kitartott mellettem.

Túléltem a 20. születésnapomat, az első karácsonyomat édesapám nélkül. 2016-ban a depresszióm átcsapott pánikbetegségbe. Esténként halálfélelmem volt, a szívem majd’ kiugrott a helyéből. Az orvosok antidepresszánsokat, nyugtatót adtak, melyekre szép lassan rá is szoktam.

Jött a következő hír: nagypapám 2016. április 23-án elhunyt..,

Ez a pont volt, ami hatalmas fordulópontot hozott az életembe. Nagypapám halála előtt egy nappal bent voltam nála a kórházban.

Csak ennyit mondott: „Édesapád nem így akar látni.” Lefogyva, betegen, szomorúan… És igaza volt.

Ekkor önerőből egy új életet alakítottam ki. Jelentkeztem egyetemre, elhelyezkedtem egy nagyon jó munkahelyen, amiért megküzdöttem.

Időm nagy részében tanulok, dolgozom, kirándulok a párommal.

A barátaim is nagyon sokat segítettek abban, hogy elinduljak a gyógyulás útján. Pedig makacs ember vagyok, betonerős gondolatokkal, amelyektől nem tágítok. Teljesen átreformáltam az életem.

Személyiségfejlesztéssel is foglalkozom, napjaimat a mosolygás határozza meg.

Egészséges ételeket készítek. Sok gyümölcsöt, zöldséget, paleo ételeket fogyasztok. 2-3 liter folyadékot megiszok, amely főként gyógytea és víz.

Orvosi eredményeim is javulnak. Pánikbetegségem nem jelentkezik, a vesém gyógyul.

Édesanyámat is kirángattam ebből a helyzetből. Mára már együtt állítjuk össze a menüt.

Új életcélt határoztam meg: az életem végén csak annyit szeretnék, ha édesapámmal találkozok fent a mennyekben, akkor csak annyit mondjon: „Büszke vagyok rád!”

Úgy érzem jó úton haladok!

Pintér Ibolya