Amikor Tari Katalinról kiderült, hogy rákos, senki nem hitt a gyógyulásában. A tüdődaganat következtében ugyanis a szervezete már tele volt áttétekkel, ám ő elhatározta: mindent elkövet, hogy meggyógyulhasson.

Kati tudta, hogy a betegnek joga van hozzájutni a tudomány legújabb vívmányaihoz és élt a lehetőséggel.

Részt vett egy spanyolországi kúrán és a családjától távol, a magánya elűzése érdekében naplóírásba kezdett. Mihalicza Csilla újságíró végigkövette Kati gyógyulásának útját és amikor az asszony tünetmentes lett, a
naplói alapján ketten megírták az Akinek kétszer kelt fel a nap… című dokumentum-regényt. A leghosszabb zarándokút alcímű könyv nemcsak betegségtörténet, hanem egy igaz mese a gyógyulásról. Kati sorsa példaértékű, hiszen gyógyulása az akarás és küzdés eredménye.

A Kossuth Kiadónál megjelent kötet a többi betegnek és orvosnak is reményt ad és tanúbizonyság arra, hogy
az életért a legreménytelenebb helyzetekben is érdemes harcolni.