Az én történetem ott kezdődik, amikor 48 éves koromban, közel 30 év ülőmunka után, a sokadik derékbecsípődésem (lumbágó) után a reumán a főorvos a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek felírása után közölte velem, hogy „Csináljon magával valamit Ildikém, még sok van hátra!”

Előre kell bocsájtanom, hogy mindig is szerettem a testmozgást, sokszor eszembe jut még a mai napig is kedvenc általános iskolai torna tatárnőm – Dr. Mezei Györgyné Zsuzsa néni – amint riogatásként bemutatta a kezekkel hadonászó csámpázást még a 7-ben, hogyan ne fussunk majd a busz után felnőtt korunkban!

Több mint húsz éven keresztül próbáltam a mozgás fontosságának tudatában eljárni különféle edzésekre.

Kezdetben aerobick óra a közeli általános iskola tornatermében, majd amikor már divatosak lettek az edzőtermek, akkor a csoportos órákat látogattam heti két-három alkalommal (stepp-aerobick, zsírégető, box-aerobick, TRX, Gflex).

Persze az étrendemmel nem sokat törődtem, csak a jó magyar konyha, csirkepörkölt nokedlival, paprikás krumpli, túrós tészta, jó kis zsíros kenyér, és persze az édesség napi szinten! Volt időszak, amikor az edzések hatására leadtam 10 kilót, de az lassan vissza is kúszott egy idő után.

Kedves volt kolléganőm, és az egyik edzőm is próbáltak már akkor rávenni, hogy kicsi egészségesebb ételeket egyek, de persze keményen ellenálltam, hogy nekem az nem megy, és különben is elég a mozgás.

Mindezek után, talán a szerencsének, vagy a véletlennek köszönhetően, tavaly februárban, az aktuális derékbecsípődés után, amikor nem tudtam két hétig edzeni, az akkori csoportos óra edzője Sebestyént Tamás (személyi edző, rehabilitációs edző) javasolta, hogy próbáljam meg a személyi edzést, nagyon szívesen segítene.

Az első edzésen elmondta, hogy nem lesz könnyű, az én esetemben nagyon fontos a törzsizomzat megerősítése, hogy a derékproblémáim megszűnjenek. És bizony a heti két edzés mellett, az étrendemen is változtatni kellene. Persze szorgalmasan jegyzeteltem a kis füzetembe, hogy csirkemell, brokkoli, bulgur, zabkása, 2-3 liter víz naponta, de nem voltam biztos benne hogy ez nekem menni fog.

És elkezdődtek az edzések, ami be kell vallanom az elején nagyon nehezen bírtam, a gyakorlatok végzése közben folyton nyavalyogtam, hogy nem tudom megcsinálni, a végén hulla voltam, úgy vonszoltam magam haza.

De elkezdtek jönni az eredmények.

Először néhány kilótól sikerült megszabadulnom, kezdett fogyni az úszógumim, és ezzel párhuzamosan könnyebben tudtam a feladatokat is elvégezni, jobban éreztem magam a bőrömben.

Ekkor szántam rá magam, hogy az étkezésemre is odafigyelek - ha már többen is mondták - összegyűjtöttem néhány receptet, megvettem az alapanyagokat (csirkemell, teljes kiőrlésű liszt, barna rizs, bulgur, zabpehely, nádcukor, brokkoli stb.) és komolyan mondom olyan jókat sütöttem-főztem, hogy egészen megszerettem az egészséges ételeket.

Persze még ezen is lehetne finomítani, de szerintem fontos a fokozatosság, egyik napról a másikra nem lehet több évtizedes étkezési szokásokat megváltoztatni.

A lényeg, hogy nem érzem kényszernek, szívesen eszem reggelire a zabkását, vacsorára a kis salátámat. Megpróbálom a napi 2 liter vizet meginni, mert a folyadékbevitel is sokat számít.

És bevallom azt is, hogy vannak csalónapok, amikor én is bűnözöm, ilyenkor jöhet egy kis csoki, süti, fagyi, fehér kenyér a szalonnás rántottához, mozizás közben nachos. Vagy ha a munkahelyemen megkínálnak a lányok valami finomsággal azért elfogadom.

Egy idő után környezetem is észrevette a változást, őket is motiválta, hogy lefogytam, izmosabb lettem, és látták hogy milyen finomakat eszem, ami még egészséges is. Kérdezgették hogyan csináltam, szívesen megosztottam velük a tapasztalataimat. Közösségi oldalamra is felkerültek képek rendszeresen az ételekről, amiket sütöttem-főztem, sokaknak tetszett, néhányan el is készítették.

Anyukám 72 évesen nagyon jó egészségi állapotban van, rengeteget mozog, egész nap kertészkedik, kéthetente a nyugdíjas klubban ropja a táncot, de néhány kiló súlyfeleslege sajnos még így is van. „Nem jönnek rám a ruháim” szokott panaszkodni. Persze neki is a magyaros ételek a kedvencei, meg a saját maga sütötte bukta, pogácsa, lángos, pite, persze fehér lisztből, répacukorral. Kezdetben még nem hitt benne, hogy az étkezésen is sok múlik, de mostanában már büszkén meséli, hogy vacsorára milyen salátákat készít magának, uborkából, paradicsomból sajtból, dióból, és tényleg jóllakik vele.

Persze az edzéseket sem hanyagoltam el, most már több mint másfél éve kitartóan, rendszeresen hetente kétszer lent vagyok a teremben, akár még ünnepnapokon is.

Sokat köszönhetek az edzőmnek is, nagyon jó, hogy személyre szabott feladatokat kapok tőle, sikerélményem van, hogy képes vagyok ezeket elvégezni, az órák jó hangulatúak, szívesen megyek.

Az időközben leadott 10 kilómat nagyjából sikerült tartanom, egy-két kiló fel-le ugrál, de ez nem zavar.

Sokkal energikusabb, mozgékonyabb, magabiztosabb lettem, amellett hogy remélem sokkal egészségesebb is.

Közben észre se vettem, hogy a derekam nem fáj, nem csípődött be már másfél éve! És ez a legnagyobb eredmény!

Végszóként még becsatolnám az edzőmtől az 50. edzésemre kapott szöveges értékelésemet:

A közös munkánk rehabilitációként indult, fő célja a törzs izomzatának megerősítése volt. Az első edzések alkalmával már éreztem, hogy bizony nem lesz könnyű dolgom. Nulla szabályos fekvőtámasz, a koncentráció teljes hiányával kiegészítve. Kihívás, gondoltam magamban! Egy dolog azonban már akkor is megvolt, ami szerencsére azóta is változatlanul ott van minden egyes edzésnapon, ez pedig nem más, mint a kitartás. Sok emberből hiányzik, de az egyik legfontosabb szempont, ha hosszútávú, eredményes közös munkát szeretnénk. Az első komoly eredmény a 7-8. edzés környékén jelentkezett, amikor is végre sikerült önállóan megcsinálni az amúgy 4 "nagyon bonyolult" feladatból álló bemelegítő gyakorlatsort. Ekkor már éreztem, jó úton járunk! A köredzések alkalmával a feladatok egymásutánisága még így az 50. edzés alkalmával is komoly megpróbáltatásokat okoz Drága Tanítványomnak, de legalább sosem unatkozom. :D Az eredmények pedig magukért beszélnek! A kezdeti derék fájdalmaknak már nyoma sincs, új célokat kellett kitűznünk, úgy döntöttem, hogy sosem árt, ha van erő és erőnlét, ezek fejlesztésével persze együtt járnak bizonyos esztétikai mellékhatások is, ami ugye valahol mindenkinek célja. Az eredmények jöttek folyamatosan, most már nem okoz gondot 8!! szabályos fekvő végrehajtása, akár 5 körön keresztül és ez a fejlődés érvényes a guggolástól kezdve a Trx evezésen át egészen a Deadliftig! Igen, Deadlift! Az elején elképzelni sem mertem volna, hogy edzéseink alkalmával akár csak elhangozzon ez a szó, de Ildikó megcsinálta! Arról nem is beszélve, hogy a kezdeti 68 kg-hoz képest most 58-nál tartunk, mindenféle csodaszer és turbódiéta nélkül, szimplán csak egy tudatos, hosszú távon tartható, egészséges étrend a titok. Az eredmények eléréséhez csupán 1 dologra volt szükség, ami Ildikóban maximálisan megvan, a KITARTÁS, ez a kulcsa mindennek ;) Na meg egy vérprofi edző :P Csak így tovább Kedves Tanítványom! "A végtelenbe és tovább!" :D

                                                                                                           Soltész Ildikó