Végzettségemet tekintve orvos, szakvizsgámat nézve háziorvos vagyok, több kiegészítő diplomával, végzettséggel.

Orvos családban nőttem fel, ahol én képviselem a harmadik generációt az egészségvédelem területén.

Gyerekkoromban ebben a témában két meghatározó élményem volt. Az egyik, hogy mindig azt hallgattam, hogy „az egészségnél nincs fontosabb, mert ha az van, minden van” – és tényleg, gondoljunk csak egy reggeli felkelésre, egy kiadós nátha, fejfájás mellett, hogyan tudok aznap még csak nem is teljesíteni, pusztán csak lenni!?

A másik, pedig inkább vacsoraasztal melletti téma volt a szüleim és nagyszüleim között, hogy kit hogyan kezeltek félre, mit, hogyan néztek el. Erre bőven akadt családunkban is példa, és ezért bizony a józan, szakértő szemek hiányában kevesebben lennénk.

Ebből számomra gyerekként egyenesen következett, hogyha ez ennyire fontos, és ennyi bizonytalansági faktor van a rendszerben, akkor azt kell megtanulni, hogy hogyan kell jól csinálni.

Azt hiszem, ez egy plusz motiváló faktor volt, túl a tudásvágyon ahhoz, hogy orvos lehessek.

Nincs mindent vivő gyógymód. Sajnos garancia sincs. Van nagyon sok gyógyulás - valódi gyógyulás, amit az akadémiai orvoslás előre megmondott a statisztika alapján, de van sok olyan valódi gyógyulás is, ami nem következhetett volna be, de a komplementer/kiegészítő orvoslás meg tudja magyarázni, és vannak olyan valódi gyógyulások is szép számban, amit senki nem tud megmagyarázni.

Ez az emberi lét nagyszerűsége és csodája! Ahogy a modern fizika is mondja, a bizonytalanság a rendszer része, számolni kell vele. És néha nagyon jó ez a bizonytalanság.

Ebben a csodában jó részt venni, jó részese lenni.

A magam részéről az eszközöket nem csak én határozom meg, hanem a hozzám forduló kérésének megfelelően, közösen válogatunk a palettáról.