Örkény István Tóték című drámája után az író leggyakrabban színházban játszott műve a Macskajáték. A tragikomédiát októberben, az Újszínház mutatta be Esztergályos Cecília főszereplésével.

Esztéták serege már minden bőrt lenyúzott a műről és az abból készült színpadi adaptációkról is, ezért én a praktikum felől közelítek a darab témájához. Elöljáróban elárulom, hogy nekem ez volt a harmadik változat, amit láttam, de mind közül a legkedvesebb. Mindjárt elmesélem, miért. Az elsőt az Örkény Színházban láttam Molnár Piroskával és Pogány Judittal a főszerepben, a második egy Berényi-átirat volt, A Szkalla lányok címmel, amit Béres Ilona és Tordai Teri játszott a Nemzeti Színházban. Utóbbiban a két idős nő testvérvoltát emelték ki, nem pedig ellentétes jellemükből adódó életmód- és véleménykülönbséget, köztük dúló harciasságot.

De hogy miért ez a most bemutatott darab lett számomra a három közül a dobogó legtetején álló? Hát azért, mert mostanra hozzáöregedtem a témához, illetve – stílusosan – megértem rá. Mert már megértem Erzsit, a szenvedélyes öreglányt, aki féltékenyen óvja függetlenségét, őrzi vitalitását, ám mivel lehetőséget kap rá Viktortól, a fiatalkori, örök szerelmétől, megpróbál még egyszer abban a lángban elégni, amit önmaga csihol évtizedek óta saját magának, és ami végül nem lesz több egy futótűznél. De neki akkor is megéri – üzeni nekem a darab Erzsije, akinek szenvedélyes lobogását látva és átérezve rájöttem, idős koromra nem szeretnék, és soha nem is leszek Giza.

Gizákkal teli a padlás, mondhatnám szarkasztikusan, de tudom, hogy nem mindenki önként választja az időskori magányt, sőt! Nem az egyedüllét aranyéletéről beszélek, amit sokan a házastársukkal közös magányból kiszabadulva élnek át, hanem a szívszaggató, keservesről. Ami a hűvös, elfüggönyözött szobába űz, amiben csak a televízió kékesen villogó, és a mobilkészülék éles fénye jelenti a külvilágot. A Csermlényi Viktorok rárepülnek ezekre az Egérkékkel a nagy Ő-ről fantáziáló Erzsikékre, de lángolónak mutatott szerelmük csupán pávatánc, aminek dísze elvonja a figyelmet és elaltatja a józan éberséget a más területen különben okos és érzékeny nőkben.

Esztergályos Cecília Erzsijének esszenciája a szenvedély, amivel nem hagyja magát belesodorni az unalomba, a szürkeségbe. Nem, ő nem akar kényelmes, biztonságos családi életet élni távol a kedvestől, holott tudja, hogy a társas magányban élő Gizának ez lenne a leghőbb vágya, hanem felpattan az élet nevű érzelmi hullámvasútra, int a nézőnek, gyere velem, ha mersz, ezzel vállalja a csúcsra repítő boldogságot, egyben a lejtmenet éles és hirtelen, olykor gyomorugrató változékonyságát is, felmutatva saját sebezhetőségét. Neki ott, a nézőtéren ülve elhittem, hogy talán mégis sikerülhet, talán magával tudja rántani a hőn szeretett férfit az emésztő szerelembe, amiben együtt, Főnixként hamvadnak el. De most sem, és mégsem így lett. Ha tovább írhatnám a történetet, megszavaznék neki egy sírig tartó szerelmet, mert ő megérdemli. És minden más, az otthonában álmodozó, vágyakozó, hatvanpluszos Erzsinek, Gizának, Egérkének kívánok egy igazit, és igen, a csalárd Paulák mellé is rendelnék valakit – lehetőleg nem virtuálisan –, aki nemcsak enyhítené az időskori magányt, és elűzné az abból kialakuló testi és lelki betegségeket, hanem élettel, érzelemmel teli öleléssel, valódi szeretettel tölthetné meg az utolsó, addig eufemizmusként ezüstnek hazudott éveiket.

Bár Esztergályos Cecília köztudottan harmonikus házasságban él férjével, elementáris drámai erővel, és rendkívüli empátiával jelenítette meg Erzsi boldogságkeresését, és széles palettáját vonultatta fel a női lét életkorokhoz rendelhető jellemábrázolásának. A fiatal lány ábrándozó, szerelmes tekintetét váltotta a kacér nőé, majd az asszonyossá váló érett szerelem fényét ragyogtatta, hogy végül megtört tekintetű öregasszonyként megadja magát a megcsalatással járó, szerelemtelen sorsnak. Energikus játékának decens ellentéte volt Frajt Edit elegáns karakterének magára kényszerített visszafogottsága, felszín alatti vulkánként nyugvó, ám sejthető elfojtottsága. Gregor Bernadett Paulája és Koncz Andrea Egérkéje remekül tovább görgette a történetet, hol segítve, hol gátolva Orbánné útját. A szerelmi háromszög végül megtört, Erzsi kilépett a magában kölcsönösen boldognak hazudott kapcsolatból. Ezzel véget ért a tragédia, amelyben semmibe vette a tisztes öregségről szőtt társadalmi elvárást és illuzórikus víziót, de a komédiát záró macskajátékban csak azért is hadat üzent a halálnak.  

Villáminterjú, amiben Esztergályos Cecília (83) elmeséli, hogyan őrzi az életerejét, és miből táplálja kimeríthetetlennek tűnő energiáját  

„Amiért érdemes, felkelek!” – ez a mottója a színművésznek. – A Macskajáték próbái ilyenek voltak. Vass György rendező jól ismer engem, és engedett játszani. Bízott bennem, tudta, hogy szellemileg és szuflával is bírom a két felvonásnyi, folyamatos és erőteljes színpadi jelenlétet. Remek előadás született az együttműködésünkből, hálás vagyok neki! És persze, a sorsnak is, hogy az is engedi, hogy játszhassak.

A művésznő két szenvedélyében, a szobrászkodásban és a festészetben is megtalálta az életmeghosszabbító örömgént. A Macskajáték díszletének szerves részét képezik festményei, amit az ujjaival fest, nem ecsettel.

Fontosnak tartja az egészségére való odafigyelést. Az emberek szeretete számára erőforrás a hétköznapokban. „Tegnap tévéfelvételre taxival hoztak-vittek, és mindkét taxis nagyon örült, hogy én vagyok az utasuk. Ez a szeretetmegnyilvánulás még akkor is feltölt, ha fáradt vagyok. Lélekerőt kaptam tőlük, amit képes vagyok másoknak is átadni.”

A hit óriási erőt ad számára. „Az Úristentől kapom adományként, hogy tudok mosolyogni. Hogy ki tudok kelni az ágyból, hogy ki- és bemegyek, leülök és felállok. Négy csípőízület-cserém volt, egy orvos szerint már az első után érett voltam egy járókeretre, de én fityiszt mutattam neki.” A hit előrevisz, és az is, ha az ember boldogságot áraszt maga körül. Segítő kezet nyújtani, megnyitni a szívünket egymás felé – ezeréves tapasztalat, hogy ettől jobb lesz az életminőség. A hiten kívül elengedhetetlen a türelem, ameynek aktuális kifejeződse a tanulás. Rengeteg nagy szerepe van, a legnagyobb a most bemutatott Macskajáték. „Óriási szerep, óriási lehetőség! Régen diktafonra, most már mobilra mondom fel a végszavakat, amik után jön az én szövegem. Ezt a módszert még Darvas Ivántól tanultam. Jelenleg hat darabban játszom, amiből három százoldalasnál is hosszabb, nagy szerep.”

Ugyanilyen fontos számára a hála kifejezése azok számára, akik segítik őt az életében. Például a családjának, ami elsősorban a férjét jelenti, de számíthat két testvérére, és számos unokaöccsére és- húgára, akik a legdrágábbak az életében.

“Nem szabad azon gondolkodni, meddig élhetsz. Foglald el magad reggeltől reggelig, és fogadd el, amit az Úristen ad.”

Fotók: Kaunitz Miklós