MINDEN NEGYEDIK
Hogyan halhatna meg az, aki meg sem született?
Művi abortusz, spontán vetélés, sürgősségi császármetszés, félidei megszakítás fejlődési
rendellenességre hivatkozva. A perinatális veszteség hiába gyakori, társadalmi szinten
képtelenek vagyunk kezelni. Az ilyen traumán átesett nőknek illik elhallgatni problémájukat,
gyászuk érthetetlen, illegitim és tabu.
Minden negyedik várandósság idő előtt megszakad.
Hogy sirathatnánk valakit, akinek fejlődését szándékosan szakítottuk meg?
Jankát elhagyta a társa, és arra kérte, abortálja magzatukat. Anikó terhességét az orvosok
akarják megszakítani, Erika nem akart gyereket, vetélés után mégis úgy érzi magát, mint egy kiürült bádogdob. Cili és Rita habituális vetélők, Melinda az egészségügyben dolgozik.
Feltűnik Janka nagymamája is, és a régmúlt idők.
Hétköznapi emberek, akikkel szintén megtörtént, szembenézve a nehéz, de a szebb pillanatokkal is. Mert nem kizárólag sötét téma ez: az élet néha csak a halálon keresztül tud utat törni magának.
Groteszk történet elszánt nőkről, a mögöttük felsejlő férfiakról, és a társadalmi éretlenségről, ami a jelenséget kezeli. Ironikus dalok, minimalista koreográfiák átmeneti anyák legnehezebb pillanatairól.
Minden negyedik várandósság idő előtt megszakad, vagyis minden házban, ahol
él 24 felnőtt nő, bizonyítottan 6 személy átélt már vetélést, művi abortuszt vagy
orvosi javaslatra indukált terhességmegszakítást.
Sokan vannak, mégsem tudunk róluk, ugyanis az ilyesféle gyász illegitim és tabu. Hogyan halhatna meg az, aki meg sem született? Hogy sirathatnánk valakit, akinek fejlődését szándékosan szakítottuk meg? Az ilyesféle veszteség hiába gyakori, társadalmi szinten képtelenek vagyunk kezelni.
A perinatális traumán átesett nőknek illik elhallgatni problémájukat, ám ha nem
teszik, gyászukat senki nem érti, a sorstársak pedig nem tudják egymást segíteni,
mert nem tudnak a másikról, illetve nincsenek eszközeink a társadalomban ennek a
veszteségélménynek a kezelésére – ez még tovább fokozza a magányérzetet.
Előadásunkban ezt a hiányt igyekszünk pótolni a lehető legegyenesebb
módszerrel: olyan hétköznapi embereket mutatunk be, akik szintén átélték a
perinatális veszteség valamelyik formáját, szembenézve a nehéz és a szebb pillanatokról is.
Játsszák:
Csábi Anna
Gáspár Anna
Földes Eszter
Fullajtár Andrea
Sebők Maya
Szegvári Júlia
Tordai Teri
A hang: Széles Tamás
Látvány: Papp Gyopár
Zene: Szegvári Júlia
Mozgás: Bodor Johanna
Dalszöveg: Seitz Attila
Fényterv: Váradi András
Hang: Ragó Annamária
Rendezőasszisztens: Fazekas Anna
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Rendező: CSÁBI ANNA
Színpadra állította:
Támogatók: NKA, EMMI, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Amazon Egyesület
A felvételek a Signals To Noise Lab stúdiójában készültek.