... pedig nem.

Hajlamosak vagyunk ugyan azt gondolni, hogy ránk nem vonatkoznak a szabályok, hogy mi a törvényszerűségeken kívül esünk. Még akkor is bölcs tanácsokkal látjuk el a rászorulókat, amikor mi magunk sem a javaslatainknak megfelelően élünk.

Hiába látjuk magunk előtt a fenyegető következményeket, hiába ismerjük valamelyest az összefüggéseket, még az intő példák sem tartanak vissza attól, hogy változtatások nélkül éljünk, úgy, ahogy nem kellene.

Pedig a bölcs más kárán tanul…

A megelőzés előtérbe helyezése a gyógyítással szemben felettébb kívánatos volna. Egyrészt költséghatékonysága miatt, másrészt megkíméli az embert a felesleges szenvedéstől.

Amíg azonban nincs „kézzel fogható”, elevenünkbe vágó panaszunk, hipochonder társainkat leszámítva többségünk bizony nem hajlandó tenni önmagáért. Sodródik a mindennapok forgatagával egy felborult értékrendű világ zsákutcájában. Legtöbben külsőségeket, formai dolgokat hajszolnak, valódi tartalom nélkül, mely igyekezet könnyen felemészti az egészségüket és elfordítja az embert az igazán fontos dolgoktól. Mert azt gondolják, hogy még „ez meg az” büntetlenül belefér.

De ez nem igaz.

A szervezetet nem lehet következmények nélkül megerőszakolni. És mindegy, hogy ez a túlterhelés szándékosan vagy tudattalanul történik. Mert ez alól senki sem kivétel, hiszen mindenkire ugyanazok a törvényszerűségek vonatkoznak. Még akkor is, ha apró eltérések bizonyos vonatkozásokban különbözővé is tesznek bennünket. A probléma akkor válik igazán súlyossá, ha már olyan károsodás lép fel, amely visszafordíthatatlan, amelynek célzott kezelése nyomán sem állítható vissza eredeti állapotában az egészség. Erre az útra inkább a férfiak hajlamosabbak, mert ők könnyebben legyintenek egyet, ahelyett, hogy a szükséges lépéseket megtennék.

Ezek a lépések szerencsés esetben nem korlátozódnak csupán a fizikai szintre, hiszen a lelki-, szellemi tényezők az ember életének szintén meghatározó elemei. Ezek rendezése nélkül a gyógyulás nem lehet sem teljes, sem tartós.

Lehetnek figyelmeztető jelek, melyek azt sugallják, érdemes lenne egy alapos kivizsgálással tisztázni a helyzetet. Még idejében felismerni a háttérben zajló folyamatot, s esetleges apró változtatásokkal, szükség esetén kezelésekkel visszaállítani az egyensúlyi állapotot, megelőzve a maradandó károsodást, funkcióvesztést. 40-50 éves kortól kezdődően mindez hatványozottan érvényes.

Figyeljünk oda magunkra, vegyünk részt az ajánlott szűrővizsgálatokon, s menjünk el a szükséges kivizsgálásokra! Forduljunk magunk felé nagyobb tudatossággal és felelősséggel!

Ne féljünk szeretteinkkel megosztani aggályainkat, problémánkat!

Lehet, hogy tőlük kaphatjuk a legnagyobb segítséget és bíztatást. De lelki támogatást mindenképp!

És az Urak bátran hallgassanak a Hölgyekre, mert az ő intuíciójuk, megérzésük jóval erősebb! Ők érzékenyebbek a finomabb rezdülésekre!

A Hölgyek pedig bátran hallgassanak saját magukra!

dr. Darnói Tibor