Jubileumi vallomás a Nézőpontváltó Egyesület elnökétől

Ma 10, azaz tíz éve, hogy futok. 

Ennek örömére ma 10 kilométert futottam, közben a tíz év összes futásának emlékére összegeztem, mit adtam ezzel saját magamnak, mit köszönhetek ennek, mit tanultam magamról és a világról a rendszeres sport által.

VÁLTOZÁS: Negyven évszak változását tapasztaltam a saját bőrömön, élvezettel figyeltem, idomultam hozzá és megtanultam szeretni mindegyiket.

BIZONYOSSÁG: Képes vagyok mindarra, amiről még csak nem is álmodtam – bár ez rossz szó, mert álmodozni sosem, csak tervezni szoktam.

TUDATOSSÁG: Ésszel futok, a lábam csak eszköz és ez vonatkozik mindenre, amit el akarok érni. Ha fejben megvan, meglesz mindenképpen.

ELFOGADÁS: A világ olyan, amilyen és csakis én változhatok benne úgy, hogy nekem jó legyen, a világ sosem fog alkalmazkodni hozzám. A szél arról fúj, amerről, én viszont eldönthetem, hogy szembe megyek-e erővel, vagy hagyom, hogy hátulról segítsen előre.

ELENGEDÉS: Van úgy, hogy nincs kedvem futni, sőt, felkelni se, mert a lustaság mázsás démona az ágyhoz szegez. Olyankor el kell engedni az aznapit és másnap megkétszerezett kedvvel és erővel – no lelkifurka! – nekibuzdulni és rájönni, nem vagyok normális, hogy ezt az érzést egy napra is kihagytam.

HIT: feltétel nélkül magamban, ezen kívül megtanultam másokban bízni, ami addig nemigen volt a sajátom.

BÜSZKESÉG: megengedem magamnak, hogy elismerjenek, elfogadom és megköszönöm azt, mert tudom, miben vagyok jó.

HÁLA: azért, hogy egészséges vagyok, és képes vagyok arra, hogy akármennyit fussak, mozogjak, amivel remekül karbantartom a testemet. Meg persze az ősztől tavaszig tartó úszással és a szobabiciklizéssel is.

PÉLDAMUTATÁS: Azon kívül, hogy a lányom is elkezdett futni, sok barátom és ismerősöm szintén kipróbálta az élménybeszámolóim, írásaim alapján, mert kedvet kaptak hozzá. Sokuk meg is tartotta jó szokását és időközönként felveszi a nyúlcipőt.

KÖLCSÖNHATÁS: a fizikai állapotom kihat a szellemi teljesítményemre és a mentális hogylétemre, és mivel az energia termel csak új energiát, ezért ha jókat futok, akkor sokat és jól dolgozom, ezzel pénzt keresek (és találok), amit egyéb szenvedélyeimre, pl. utazás, színház – költhetek.

ÉLVEZET: Ezek fizikai érzetek, amiket az időjárás idéz elő: szél simogatása, esőcseppek és hózápor az arcon, jégen csúszkálás, a hó ropogásának hallgatása, a felkelő nap látványa a különböző évszakokban, a hold fázisainak figyelése, a szeszélyes időjárás szinte napi változásának testi érzete, a madártrilla-koncert hallgatása, a virágok illatának beszívása, futás után leülni a fűre vagy leheveredni, megmosni hideg vízben a forró arcot... Tenger vagy tó vagy bármilyen természetes víz mellett futni megsokszorozott élvezet, főleg, ha utána a vízbe vethetem magamat. Higgyétek el, a felkelő napba beleúszni jó pár kilométer futás után elmondhatatlan érzés! Ha akkor és ott meghalnék, már megérte – bár ezt inkább még elodáznám.

KAPCSOLATÉPÍTÉS: A futó barátokkal való napi szintű találkozás fontos, mert én magányos munkát végzek, ezek a rövidebb-hosszabb találkozások viszont átsegítenek azon a szociális hiányon, amit egy munkahely közössége adhat és ki is elégíti a társas kapcsolatokra törekvésemet, no meg egymás bátorítása sem utolsó tényező.

MEGHATÓ és VICCES SZTORIK, amiket megosztok veletek, és ti élvezitek, mert feldobja a napotokat, és ez engem örömmel tölt el, tehát visszatér hozzám az energia, amit befektetettem a... futásba.

MUNKA: Rengeteg történet ötletét bontottam ki, amíg a lábaim falták a kilométereket. A regényeim, novelláim, napi karcaim mindegyike vagy döntő részük futás közben született, aztán itthon a gépnél csak le kellett írni a szöveget, mintha diktálnák. Érdekes, hogy úszás közben nem írok fejben, hanem verseket mondok visszafelé, ami megnyugtató a víz surrogásával együtt. Próbáld ki, ha nem hiszed!

Aki sosem futott, illetve sportolt bármit, aki sosem feszegette fizikai teljesítőképessége határait, az nem tudja, milyen eufórikus érzésről marad le. Lemond mindarról a kirobbanó életerő-érzésről, ami a testet tölti el a végén jóleső fáradtság, valamint a tudatot a büszkeség elegyének formájában. Ez leírhatatlan, talán ahhoz hasonlítanám, mint amikor a Számkivetettben Tom Hanks karakterének sikerül először tüzet gyújtania: Megcsináltam. Én. Egyedül. Képes vagyok rá. Akármikor.

Messze jutottam tíz év alatt, nem is hittem volna egy évtizeddel ezelőtt. Így is, úgy is – mindenképpen. De hogy a futásnak óriási szerepe volt benne és annak is köszönhetem mindezt, abban szemernyi kételyem sincsen.
Szóval, futok tovább... vagyis lábbal. És ésszel, szívvel és lélekkel.

Sári Edina