Szívdobbanás: Toplenszki Zoltán
Kérdéseire válaszolva Budapest külső kerületében, egy kertes házban élek immár 28 éve mellettem kitartó párommal és két, már felnőtt korú gyermekünkkel. Az átlagtól eltérően nálunk sok a közös családi program. Színház, nyaralás, kirándulás vagy csak egy egyszerű kerti bográcsozás.Az idén töltöm a 49. életévemet. Jelenleg Igazságügyi alkalmazottként dolgozom. Hobbim az írás és a zenélgetés. Minden engem megérintő dologról készítek verset legyen az egy kép, természeti jelenség, alkalom, vagy csak egy pillanatnyi érzés, helyzet. Az írás segít abban, hogy a földtől elrugaszkodva más helyen, korban, dimenzióban járjak.
Bakancslista
Első napon sok a tervem
Könyvvel ágyam körbe vettem
Fejest ugrok egybe nyomban
Ott lehetek minden korban.
Negyedik nap házi sportok
Gyúrni fogok, amíg bírok
Kockahas és kemény karok
Erős leszek, vagy már vagyok.
Hetedik nap rendet rakok
Udvaron majd kapálgatok
Ültetek és locsolok
Kertésznek is jó vagyok
Tizedik nap, megtanulok végre főzni
Ezzel lehet majd menőzni
Megfőzhetem mit szeretek
Akár vega is lehetek
Tizennégy nap, meditálok
Magamra így rátalálok
Talán, híres guru leszek
Tanítom majd a népeket
Huszadik nap előveszem
Szekrénybe zárt régi tervem
Gitár hang szól a szobába
Hogy ’d’ vagy ’a’ moll most ki bánja?
Huszonnégy nap mit terveztem?
Mit kitaláltam elfelejtem
Hová tettem szemüvegem?
Uram Isten ráülhettem.
Huszonkilenc napja várok
Elkerülnek most az álmok
Forgolódok csak az ágyon
Legyen, vége azt kívánom
Harminchárom sok a jóból
Előkerül néhány jó bor
Sommelier leszek lassan
Ha ajtóm sokáig kell, zárva tartsam
Harminchét nappal s éj
Sorozatot nézek
A csillagok, míg háborúznak
Jégkrémmel henyélek
Negyvenegy nap fenn az égen
Mi is történt most a héten?
Nadrágom is szorít nagyon
Övem eggyel kijjebb rakom
Negyvenöt nap, kitaláltam
Varázslóvá válok
Szemfényvesztés mit tanulok
S világot is látok
Negyvenhét nap, ajtóm zárva
Festek egy tájképet
Szobám falára akasztom
Hogy künn legyek, ha ránézek.
Negyvennyolc nap, lassan vége
Miért csörög a telefon?
Nem érdekel bárki hívott
Egyedül most jó nagyon
Ma pont ötven, fél száz napja
Itthon ülők egyedül
Megtanulok egy-két nyelvet
Beszélek majd németül.
Ötvennyolc nap, mire várok?
Szabadságra vágyom
Parkban vele sétálgatni
Ó de csodás álom.
Hatvan napja gúzsba kötve
Utca nélkül, csendben ülve
Ki akarok innen menni
Engedjetek szmogba lenni.
Hatvankettő nap s rájöttem
Mi máshoz is értek
Vízvezeték szerelőként
Vidáman megélek.
Hatvannyolcszor jobb lábammal
Ágyamból kikelve
Papucsomba léptem volna
De valaki eltette.
Hetvenegy nap, bűvös szám
Már csak arra vágyom
Hogy mackó gatyám lecseréljem
Kerek hasam elveszítsem
Szobám falát kintről lássam
Ízed érezzem a számban
Kedves Söröm, újra veled
Hűs kocsmában innám leved.
Toplenszki Zoltán