Sziasztok! Anya, Apa, de jó látni benneteket!
Itt vagyok, jaj, nagyon klassz, hogy ilyen ügyesek vagytok, mondtam én, hogy menni fog a skype nektek is! Egy kicsit rosszul hallak benneteket, de ne izguljatok, mindent látok! Néha ugyan szétesik a kép, de az a lényeg, hogy ti láttok engem, meg hallotok. Úgyis ismerem már a reakcióitokat, egyszerűen csak hozzáképzelem, hogy milyen büszke fejet vágtok majd, ha elmesélem, mi minden történt velem a karantén három hete alatt.
Ahogy ígértem, hogy rendszeresen jelentkezni fogok, itt is vagyok, és a jövőben is hallotok rólam rendszeresen, hogy ne izguljatok annyira. Szinte biztos, hogy két, legfeljebb három hét múlva bejelentkezem ismét, maximum négy, ha nagyon megcsúsznék, de hátha addigra ennek a karantén dolognak is vége lesz.
Nem mintha nem jöttem volna bele nagyszerűen az önálló életbe, amit máris hallani fogtok. Fölösleges volt az aggodalmatok, hogy hogyan fogok egyedül boldogulni az új lakásban. Minden a legnagyobb rendben van. Igen rendben, mert gondos rendet tartok. Rendeltem online egy olyan folyton járó porszívó-félét. Anya, az valami szenzációs, neked is ki kell majd próbálnod! Reggel bekapcsolod, és járkál magától a lakásban. Ha valamibe beleütközik, irányt változtat, és így aztán a lakás minden zugát bejárja a nap végére. Irtó vicces, Cirmi is nagyon élvezi.
Nem értem! Mit mondtok? Elég rossz a kapcsolat… Hogy Cirmi kicsoda? Ja, azt még nem mondtam? Cirmi a világ legaranyosabb macskája, örökbe fogadtam, nem sokkal azután, hogy átköltöztem ide. Igen, Anya, látom, nagyon integetsz, bár azt nem értem, hogy mit mondasz, de a lelkesedésed jogos! Cirmit tényleg látnod kell! Annyira cuki! Ráül erre a szerkezetre, és azon utazik egész nap. Nagyon vicces! Szóval igazán nagyon jól szórakozunk. Bár azt hiszem, ebből a portalanító izéből egy alkatrészt kihagyhattak… Apa, ehhez te talán műszakiként jobban értesz, mert a parkettát tényleg szuperül portalanítja, de pl. a laptopomon egyáltalán nem boldogultam vele. Úgyhogy a bútorokon már meg sem próbáltam. Így hát a képernyőm egy kicsit poros maradt, meg egy-két karcolás is került rá, de igazából nem zavaró. A múltkor sajnos egy grafikont elnéztem miatta, azt hittem, az a görbéhez tartozik, de hát a legtökéletesebb rendben is lehet egy icipici hiba, ezt még nektek is el kell ismernetek. Apa nagyon integetsz valamit, akkor jó, annak veszem, hogy valóban reklamáljak, fel is fogom hívni a céget holnap…
Hol is tartottam… Persze, a tökéletes rendről beszéltem, mert igen, nagyon meg lesztek lepődve, de mosogattam is! Azóta, hogy eljöttem otthonról, kétszer, mert erre, hogy Anya mennyire kihangsúlyoztad, hogy kétszer, emlékeztem! Bár nem tudom, pontosan erre mondtad-e. Lehet, hogy naponta kétszer volt, és valami más… De a konyhában hibátlan rend uralkodik, és eddig bármikor enni vagy inni akartam, mindig találtam – ha máshol nem, hát a kupac alján – egy használható csészét, vagy tányért. Mondtam, hogy irtó büszkék lennétek rám, de ne gesztikuláljatok annyira, csak figyeljetek, mert most jön a java. A java, ami majd a konyából jön, hogy ilyen vicces legyek… Látom, tele vagytok ti is izgalommal!
De előtte még elmondom, ha már ilyen nagyszerűt beszélgetünk a modern technika segítségével, hogy a napirendet is sikerül tartanom. Tudom, féltetek, hogy én is elcsúszom majd valami vállalhatatlan napi ritmus felé, de nem, az önfegyelmem kikezdhetetlen. Szinte soha nincs, hogy hajnali öt után még fenn lennék. Kiszámoltam, hogy ha ötkor lefekszem, akkor 11 után egy kicsivel már ott tudok lenni a meetingen, 6 óra alvás meg egy felnőtt embernek bőven elég. Nem, nem kell izgulnotok, Sári – a senior manager, akivel nagyon jóban lettem – megtanított, hogyan kell a képernyő előtt nyitott szemmel aludni. Ő nagyon profi – ahogy mondtam, ezért is senior –, ezt nem csak a képernyő előtt, de élesben is meg tudja csinálni! Sőt, még hozzá is tud szólni a megbeszélésen úgy, hogy közben senki nem veszi észre, hogy alszik. Olyan büszke vagyok rá, hogy a barátja lehetek! Közel jár a harminchoz, érett, és nagyon felnőtt. A múltkor, amikor párhuzamosan néztük azt a sorozatot, a 45. epizód után ő szólt, hogy most már ideje aludni. Mentünk is egyből, azt hiszem max. 1-1,5 órát beszéltünk már csak, de hát az egyik szereplő karaktere annyira visszaadta Robit az irodából, hogy azon végig kellett mennünk!
De vissza a konyha témához, mert most fogtok elájulni: kenyeret sütöttem! Nemhiába mondják, hogy van egy csomó jó oldala is ennek a járvány-dolognak. Az ember nagyon sokrétű új ismeretekre tehet szert önmagáról. Eddig ti is azt hittétek, hogy valami elkényeztetett, mama-hoteles városi lány vagyok, de attól, amit a kenyérsütés előtt műveltem, teljesen készen lesztek!
Először is alaposan felkészültem. Megnéztem három vagy négy you tube videót, és az utolsónál már teljesen biztos voltam benne, hogy ezt pofonegyszerű megcsinálni. Úgy döntöttem hát, hogy azokat a lépéseket – az egyébként kifejezettem ízletesre sikerült – a zacskós leves után, mint rántotta, tükörtojás, és a többi, ki is hagyhatom.
Találtam egy olyan linket, ahol egy, Apu, veled egykorú, irtó kedves fószer mutatja be a kenyér dagasztásának-kelesztésének a lépéseit. De – már meg ne sértődj – pont olyan körülményes, faksznis volt ő is, amilyen Te tudsz lenni: dagasztotta, kelesztette, megint dagasztotta, úgyhogy a végén egy másik turbó kenyérsütés forma mellett döntöttem. Előtte ripsz-ropsz megcsináltam az élesztőt, bár abba egy kis hiba került, mert valami elég bizarr, nyúlós állagú és meglehetően büdös massza lett belőle, de feltaláltam magam. Gyorsan leszaladtam a kisboltba, de nem kell félni, Anya, felöltöztem rendesem, senki nem látta alatta a pizsamát, amire a kabátot felkaptam. Felöltözöm én rendesen a karatén alatt is! Mindig van rajtam valami helyes pulcsi a pizsi felett, meg egy kis sminket is feldobok, mielőtt leülök a gép elé, a home-office-ban.
Tehát, megvettem az élesztőt, kimértem a lisztet, hozzátettem a vizet, jó hosszan dagasztottam – na jó, hát annyira nem hosszan, mert nyúlt, mint a csiríz… De nem kell félnetek, leszedtem a falról mind, ami oda került. Megdörzsöltem jól egy vizes szivacs érdes felével, attól egy kicsit zöld lett, és mivel azután is ott maradt a folt, hogy a hajszárítóval megszárítottam, zseniális ötletem támadt. Felhasználtam a spontán motívumot, és akril festékkel rögtönöztem még néhány virágot mellé. Cirmi is beszállt, fogjátok látni, ott vannak a kis mancsának a nyomai lilában, kékben, nagyon édesek! Őszintén mondom, sosem hittem, hogy ennyi kreativitás lakik bennem. Igazán feldobta a konyhát a sok új forma, új szín a falon…
Na, de vissza a kenyérhez: szóval megdagasztottam, belekanalaztam egy tepsibe, és ropogós pirosra sütöttem. Az alja egy kicsit megégett, attól tartok, a sütőpapír alá bekerült valahogy néhány lap a receptjegyzetemből, mert sehol nem találom őket. Lángolt szépen, mikor kivettem a sütőből a kenyeret, biztosan attól lett olyan szép piros. Az íze isteni volt, egy kábé félórás tejben áztatás után omlós, abszolút ehető! A sót kicsit elnéztem, mert az volt a receptben, hogy teáskanál, nekem meg itt csak ez az egy van, amivel a levest eszem, és hát a teát is azzal kavarom meg. Teljesen félreérthető…
Mutattam az új online pasimnak, hát ő is elájult, szerintem már az eljegyzési gyűrűket nézegeti… Ó tényleg! Még róla sem meséltem, nagyon kreatív, ő sört főz otthon. Most az „A csitári hegyek alatt” rap-esítésén dolgozik, a hard rock változat már megvan… Rendkívül tehetséges, majd meglátjátok!
Ó, hogy repül az idő! Drága szüleim rohanok, puszi puszi, vigyázzatok magatokra! Tényleg irtó klassz volt végre veletek egy ekkorát beszélgetni, nem kell annyira integetni, minden rendben lesz a jövőben is! Tudom, nagyon büszkék vagytok most rám – ó még meg is hatódtam egy kicsit, párás lett a szemem. Nem baj, úgyis alig láttam belőletek valamit, de legalább hallottuk egymást, bontom is a kapcsolatot… Ja, és Anya, ha bármikor kenyeret támadna kedved sütni, hívj, keress! Mindenben segítek! Csókollak titeket!
Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichoonkológus
