A rákellenes színházi staféta új megállójához, a Karinthy Színházhoz érkezett, ahol a Nézőpontváltó-esten a színház művészei és munkatársai feltűzték az összes rákbetegésg elleni küzdelmet jelképező levendula színű szalagot, majd Karinthy Márton igazgató felolvasta a rákellenes nyilatkozatot.
Ezután a közönség megtekintette a Gőzben című színművet, amely a Nézőpontváltó program céljának, az egészségmegőrzésnek két eszközéről, a fizikai és mentális rekreációról mesél.
Történet: Hat nő, hat különböző jellem, hat különböző társadalmi helyzet.
Két dologban mégis közös a sorsuk, mindannyian magánéleti válsággal küzdenek és imádnak a gőzbe járni, ahol nemcsak a hideg tél elől találnak menedéket, hanem megértésre, lelki támaszra, barátokra is lelnek.
Hétről-hétre kimenőt adnak a testüknek-lelküknek, hogy azután újult erővel vessék bele magukat a létért vívott küzdelembe.
A Gőzben lévő hölgyeken keresztül az örök női problémákkal szembesülhetünk a sok humorral, öniróniával, némi pikantériával, lélekmelegítő stílusban megírt és játszott műben.
Részlet A lepkehalász című, Karinthy Mártonnal készült interjúból
- Mit tesz azért, hogy karbantartsa önmagát?
- Nekem az aktív kikapcsolódás a pihenés. Amikor nem színház van, akkor csak magamban üldögélek, írogatok, olvasok, naplót írok – számomra ez a kikapcsolódás. Akkor van valami értelme az aznapnak, ha nem csak a rosszak jönnek - hogy nincs megoldva, nem sikerült -, amik deprimálttá tesznek, lehangolnak, hanem a sikerek kis lépésekben ugyan, de jönnek. Akkor jól érzem magamat és hajt előre a harmincnégy éve megszokott napi rutin. Sokat alszom, nagy igényem van rá, nehezen kelek fel, de, ha magamhoz térek, akkor aztán nagyon sokáig bírom. Az étrendem évek óta húsmentes, hét közben egyáltalán nem eszem húsfélét, hétvégén viszont bepótolom, szeretem a halételeket, néha csirkemellet fogyasztok. Minden nap meleg ebédet rendelek, levest, főzeléket, tésztát eszem, este hideget vacsorázom. Az igazi, magyaros húsokat sosem szerettem, tehát nem olyan nagy áldozat részemről a húsmentesség.
- Látszik, hogy jó kondícióban van, sportol is?
- Igen úszni járok és konditerembe heti rendszerességgel. Kell az állóképességhez, az a titok, hogy nem szabad abbahagyni. Nem szoktam betegeskedni, néha ugyan egy-egy vírus leterít, de gyorsan regenerálódom.
- Inkább természetes alapú szerrel gyógyítja magát, vagy azonnal a hatékony receptes gyógyszer után nyúl?
- Először megpróbálom a természetes alapút, de az a szomorú tapasztalatom, hogy van az a fránya kór, ami antibiotikum nélkül nem legyőzhető, mert csak a betegség idejét és a munkaképesség csökkenést növelem. Rendszeresen eszem táplálék kiegészítőket, D- és E vitamint, aszkorbinsavat teszek teába, de ha érzem, hogy nátha közelít, akkor a marokszámra falt hordós káposztán, gyümölcsökön kívül még ezres C-vitamint is szedek, ezen kívül kalcium pezsgőtablettát a mozgás miatt. Vannak nagyon jó teakeverékeim is, amelyek segítenek bizonyos problémákon. Figyelek arra, mit vásárolok, minden hétvégén elmegyek Budapest egyik legjobb biopiacára a MOM-hoz, ott veszek tejet, vajat, kenyeret és édesítőszert, mert cukrot sem fogyasztok.
Minden évben járok orvosi ellenőrzésre, és elmegyek tüdő- és prosztatarák szűrésre is, amit javasolni szoktam a barátaimnak, ismerőseimnek.
- A holisztikus szemléletű gyógyítás a test betegségei mellett a lelki eredetűekkel azonos szinten foglalkozik. Önnek okozott szorongásokat nagyapja agydaganata – tehát fizikai betegsége – és féltestvére, Karinthy Gábor, költő szellemi leépülése?
- Hát, hogyne, pánikrohamot* váltott ki belőlem, ezt írtam ki magamból az Ördöggörcs című könyvemben. Ötven éves koromban történt mindez, addig elég jól bírtam. Akkor már beindult a színház, elmondhattam, hogy én is sikeres vagyok, és arra gondoltam, vizsgáljuk csak meg a családi örökségnek ezt a részét bennem, hiszen a génjeimben hordozom az ő tragédiáikat is. Tele volt a család zsenikkel és őrültekkel, zseni már nem leszek, az kiderült, akkor mi lesz? És ekkor jött Gábor élete, mint apropó. Nagyapám agydaganata nem érintett meg, mert egyrészt azt a svéd Olivecrona professzor csapata eltávolította, meggyógyította, másrészt még két évet élt és egy sima agyvérzés vitte őt el. Hogy agydaganat nélkül is lett volna-e agyvérzése, nem tudhatjuk – bár azt mondják, az erek a műtét következtében meggyengültek, ezért következhetett be az agyi katasztrófa -, mindenesetre nagyapám fiatalon, még ötvenegy éves kora előtt ment el. Az ő betegségét és halálát inkább irodalomként – Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül – és családi legendaként éltem meg, de nagyon érdekelt, hogy az utolsó két évében hogyan élt. Az Ördöggörcs témája valóban Gábor mentális leépülése volt, nála is lehetett valami destruktív gén. Nagyon sok frusztrált és terhelt ember élt ebben a családban, akiknek az öregkorukról nem sokat tudunk, mert fiatalon haltak meg. A Karinthy-családra nem az egészséges életmód a jellemző.
- Kivéve édesapját, Karinthy Ferencet, becenevén Cinit, aki hetvenegy évesen halt meg.
- Ő a nagyszüleim életmódját látva – kávéházak, cigaretta, alkohol, rendszertelen élet – megpróbált nagyon tudatosan élni. Sportolt, elment vízilabdázni, válogatott is volt, sőt, a ’60-as években ő volt a Fradi vízilabda-, úszó-, és műugró szakosztályának az elnöke. Sokat röhögtünk otthon, mikor ugrik ő mű?, de jó volt, mert engem is megpróbált rávenni, hogy ússzak - elég kevés sikerrel -, pedig Kárpáti Tibor bácsi volt az edzőm (Kárpáti György vízilabda edző édesapja, a szerk.), aki megállapította, hogy remek kapus lennék, mert jó hosszúk a karjaim, így egy ideig jártam edzésre, de aztán ellógtam, átmentem a Vígszínházba, mert az jobban érdekelt. Apám kitett a szigeti bejárónál, intett és mondta, Marcikám, menjél csak úszni!, én megvártam, amíg elhajt, majd jobbra fordultam és irány a Víg!
- Viszont most úszik minden héten kétszer.
- Igen, az igényt megőriztem. És megtanultam, igenis dolgozni kell azon, hogy ne tespedjek el. Apám legendás alakja volt Leányfalunak, az úszáson kívül biciklizett, fejelt a gyerekekkel. Van egy híres írása erről, az Apák és fiúk című:
Dél van, augusztus. Marci egyedül ül a napsütötte verandán, és Hevesi Sándor dramaturgiai dolgozatait olvassa, jegyzeteket készít.
Valaki beszól a kerítésen:
- Hol van apukád?
- A parton fejel a gyerekekkel.
És ez így volt rendjén, ő fejelt, én meg jegyzeteltem, olvasgattam. Már kisgyerekkoromban a színház érdekelt, mindenhol és mindenből színházat játszottam és építettem, a lakásban is a leglehetetlenebb helyeken bukkantam fel azzal, hogy kedves nézőink, kezdődik az előadás, tessék befáradni!
És én a mai napig kint állok a színházam bejáratánál minden este, és én a mai napig várom az aznapi közönségemet, és én ezt a mai napig nem untam még meg.
*„Fogalmam sem volt, mit teszek a következő pillanatban. Csak azt éreztem, hogy a halálfélelem lesz úrrá rajtam. Őrültként rohangáltam fel-alá, hogy szabaduljak a kényszertől: tennem kell valamit. Leugrani az emeletről, fejemet szétloccsantani, vagy a falba verni, vagy más ehhez hasonló borzalmat, egy rajtam kívül álló erő akaratának engedelmeskedve. Éreztem, segítséget kell találnom, különben megőrülök. Bekapcsoltam a számítógépet. A betűk összemosódtak a szemem előtt. Pötyögni kezdtem, mindegy mit, bármit, ami eltereli a figyelmemet.”
(részlet Karinthy Márton: Ördöggörcs, 2003.)
Sári Edina
Forrás: www.artnews.hu
