Az én változókorom - az én változásom: Kovács Katalin, Kozma Cecília és Martinkó Anna V. helyezettek

KOVÁCS KATALIN

Mit csinál egy 66 éves nő hajnalok hajnalán? Én – jobbára – félfüllel hallgatom  kis rádiómat. Így történt ez ma is. Éppen Marcival szenderegtünk meghitt pozícióban úgy hajnali 4-kor (neki mindig kényelmesebb, mint nekem), amikor tudomást szereztem e pályázatról. Nosza, kipattantam az ágyból, hogy jegyzetelni tudjak, s ezzel sajnálatosan „idillünk a cicussal” véget is ért. Ő megsértve a pamlagra helyezte át magát, én viszont nagyon felvillanyozódtam. Rögtön el is határoztam, hogy megírom az én történetemet.   


„Szerencsés csillagzat alatt születtem.”- állapítottam meg magamról. Ugyan a Jó Isten háromszor is próbára tett: mármint-hogy meghagyja-e az életemet, vagy sem. 6 éves koromban súlyos szívműtéttel operáltak. 18 évesen majdnem elvitt egy betegség, utána meg jött egy másik: fertőző májgyulladás. Kiálltam a próbát. Az optimizmusom és az élet-igenlésem mindentől megmentett, azóta, köszönöm jól vagyok, egészséges,  és egyben két szép, okos gyermek édesanyja.

Szüleim elváltak. Érdekes módon egyáltalán nem viselt meg a dolog (ellentétben a nővéremmel). Mi több, kifejezetten üdítőnek találtam a vasárnapi találkozásokat. Tágas polgári lakásunkban együtt játszottunk, kártyáztunk, aztán a nővéremmel lemostuk – némi zsebpénz reményében – apám kocsiját. Közös ebéd után megnéztünk egy filmet a MoM Művelődési Házban, majd betértünk a szokásos cukrászdánkba. Minden ünnepet együtt töltöttünk nagy családi körben, szüleim között soha hangos szót nem hallottam. Nyaranta vidéken nyaraltunk nagyszüleinknél. Szerencsére egy nagyon jó légkörű iskolába jártam, ahol egy életre szóló barátságokat kötöttem. És ahol a mostani párommal először találkoztam.  Boldog gyermekkorom volt.

Kamaszként külföldre kerültem. Nehéz volt megszokni az új környezetet, távol a barátoktól, de helytálltam, és az ott szerzett nyelvtudás meghatározta további életemet.  

30 évig a közszférában dolgoztam, tele életkedvvel. Csinos voltam, vonzó, olyan igazi NŐ! A hosszú folyosón a parfümöm illatáról és az örökös dudorászásomról ismertek fel kollégáim. Népszerű voltam, azt hiszem, sokan szerettek.
Vona Gábortól hallottam egy példát. Tetszett. Na, nem azért, mert ő mondta, hanem, mert nagyon életszerű. A történet a következő: Van egy munkahely, egy kollektíva, ahol az emberek jó kedvűek, jó közérzettel járnak be dolgozni, jól megy a munka. Aztán jön egy új főnök, és egyszerre minden megváltozik. Ez történt nálunk is. Elmentem nyugdíjba. Még nem voltam hatvan éves. Nem  vártak vissza. Pontosabban, mindenki, kivéve a nagyfőnököt. Maradhattam volna, de mégis elmentem. Más okból. Sosem bántam meg! Sőt! A férjem rákos betegen feküdt, hol otthon, hol a kórházban.  Így hát, a legjobb döntést hoztam, annak ellenére, hogy imádtam a munkámat. Fél évig még „24 órás szolgálatban” adhattam neki a szeretetemből-és a féltő-óvó gondoskodásomból!

Nem tudom, hogy mások gondolnak-e arra, hogy miért is jöttek e világra? Én mostanában meditálok ezen. Rájöttem, hogy az én karmám,  - ha szabad így mondani – más emberek megsegítése. És ezt visszaadta az élet. Ösztönösen jön, nem tartom számon, ki mindenkivel milyen jót tettem. Ez gyerek- koromtól kezdve így van. Soha nem érdekelt a karrier és a pénz. Lehetett volna jóval jövedelmezőbb állásom. Mégis, sokkal inkább érdekelt a szerelem, az emberi  sorsok, kapcsolatok, a nemzetközi kapcsolatok, a kultúra, a társasági élet, a gyerekeim, a családom, stb.

Sohasem foglalkoztam politikával. Ugyanakkor, leginkább az igazságérzetem van kifejlődve, ezért aztán mostanában próbálom figyelemmel kísérni a közélet eseményeit. Rosszul mennek a dolgok. A világban, de kis hazánkban különösképpen!
 Nem tudom elfogadni, hogy barátok és családtagok hidegülnek el egymástól! Édesanyánk két lányára azt hagyta útravalóul, hogy szeressék egymást, és tartsák össze a családot. Ez a mai napig így is van. Meg tudtuk őrizni a jó rokoni kapcsolatot – talán intelligenciánk okán – holott teljesen más véleményen vagyunk, főként  országunk állapotának tekintetében!
Nekem fáj. Fáj, hogy nem beszélhetek vele azokról a félelmeimről, amelyek belém vannak fojtva. Például, hogy idősödünk, és egyre gyakrabban kell igénybe vennünk az egészségügyi intézményeket!
 Hál«Isten jól vagyok! Egészségileg. Bár most azon akadtam ki, hogy a „sarkantyúmmal” (sarokkinövés) a Kékgolyó utcába kell majd mennem sugárterápiás kezelésre. Mikor is? Fél év múlva! Ez vicc????!!!  Elintézhetném, - némi protekcióval – hogy előbbre vegyenek. Talán. De, mint megtudtam, kevés a sugárterápiás készülék, és én nem veszem a lelkemre, hogy más – sokkal inkább rászorult – rákos beteg elől vegyem el a helyet/(időt/életet)!  Így hát – lévén mást nem tehetek – minden fájdalmas  lépésemnél „csókoltatom” a kedves döntéshozókat! Nem tudom, ők hogy éreznek irántam, nem csuklanak-e? Senkinek nem jutott el a tudatáig az, hogy amit csinálnak az embertelenség?
Sokszor szoktunk – szűk körben -  néhány kiemelkedő személyiséget emlegetni, mint pl. Popper Péter, Kocsis Zoltán, Esterházy Péter. Mégpedig olyan szempontból, hogy nem befolyásolta-e  megbetegedésüket és korai elmenetelüket mindaz, ami nyomasztotta őket belülről, és aminek hangot is adtak a maguk módján? És ezzel nem lehettek egyedül. Nehéz is a sok igazságtalanságot pszichésen feldolgozni.


Fentiek kikívánkoztak belőlem. Mindazonáltal nem felejtettem el, hogy a „változó kor”, méghozzá a sajátom, a fő téma, ne kanyarodjak el hát tőle. Ennyi volt a sajnálatos és elszomorító, ami benne van a mindennapjainkban, de,  innentől – ígérem -  minden pozitív lesz!

Érdekes módon a mai napig nem érzek lényeges változást  szellemi-és testi „állapotomban”! Persze, fizikailag kevesebbet bírok. De pl. női mivoltomat megőriztem! :)  Úgy látszik „gyermekies” a lelkem, külsőleg pedig jó alkatot örököltem. A „banyalázra” gyógyszert szedek, nem megy másképp. Persze hogy felszedtem pár fölös kilót, s a  szarkalábak is jelen vannak, különösen, ha nevetek. Nagy dolog! Ez is én vagyok!  Leginkább  a barna foltjaim zavarnak, napimádó lévén, nem kíméltem a bőrömet, és – mint tudjuk, -  a bőr nem felejt! A hajam hófehér. Kis jóindulattal – svédszőke  (festem). Baromira tetszik. 20 éves koromtól fehérre melíroztattam, így hát mostani koromban senki nincs meglepődve a színén. Még régen, ezer éve, mondta egy tudós kollégám, hogy nagyon becsüli azokat a hölgyeket, akik bátran merik a fehér hajat viselni. Ugyanis az büszke öntudatra vall. Én kb. tisztában vagyok önmagammal, a korlátaimmal, harmóniában élek önmagammal. Ez persze nem azt jelenti, hogy én lennék a hibátlanság mintaképe, erről leginkább kritikus lányom tudna mesélni….

Minden kornak megvan a maga szépsége. Hiszem, hogy  – kor-társaimhoz hasonlóan – sokáig fel tudom fedezni  mindennapjaink értékeit! Hisz csak egy kis hajlandóság-és akarat kell hozzá!
Ide vonatkozik karácsonyi kis történetem: Éppen ráztam ki a szőnyeget az ablakon, amikor elsuhant a járdán egy pompon-sapkás fiatal, felnézett rám, és hirtelen azt mondta: „Boldog karácsonyt”! Én – meglepetten -  visszaválaszoltam neki ugyanezt, és közben határtalan  melegség töltötte el szívemet!
Azt is tudom értékelni, hogyha rám süt a Nap, vagy ha a belga-juhász kutyánk a nyakamba ugrik jó sáros tappancsaival – pusztán, mert nagyon  szeret! Ezek a mindennapi kis-boldogságok!
Talán tényleg  az a titok nyitja, hogy szeretni kell! Az életünket, önmagunkat- és másokat! Értékelni azt, ami van, és nem az után vágyni, ami nincs! Ez valóban közhelynek hangzik, de így van! Sokszor hallom – akár  társasági körünkből –, hogy „Thaiföldön voltunk, meg Indiában, vagy a  Kanári szigeteken”, stb. Én is szívesen elmennék, ide-oda, nem mondom. De még sincs bennem irigység. Megtehetik, menjenek. Én láttam mást. Sok olyan országot, amelyeket esetleg ők nem. Nem is ez a lényeg. Mindenki örömének tudok örülni. Azt azonban nem tudom elfogadni, amikor azt látom, hogy valaki  egyre jobban gazdagodik, és egyre több kell neki. Mert irigyli a másik házát, kertjét, földjét, autóját, helikopterét, stb… Nem is értem. Hogyan élhet az ilyen ember? A sírjába mit visz magával???? Szóval, ezért nem vonz a túl sok pénz sem. Nem mondom, ha a gyerekeimnek több lenne, megoldaná az életüket. Viszont – én hiába emésztem emiatt magam – ez már az ő sorsuk. A tudást viszont nagyra értékelem. Mindig is azt mondtam a gyerekeimnek, hogy tanuljanak, minél többet, mert a megszerzett tudás az egyedüli olyan érték, amit nem vehetnek el senkitől!!!

És most jöjjön az én „siker-sztorim”!
Életem, úgymond, befejező szakasza színesebb, mint  azt valaha is elképzeltem volna!  :)

Mint feljebb utaltam rá, még nem voltam 60 éves, amikor nyugdíjba mentem. Férjem súlyos betegsége okán szenvedés, szomorúság, könnyek lepték el otthonunkat. Iszonyatos érzés volt fölfogni, hogy itt-hagyott minket, még nehezebb volt -  földolgozni a hiányát. Több mint két évembe tellett. Viszont én élek, mondtam magamnak, kezdjek már valamit az életemmel!
Elkezdtem hát tudatosan magamra figyelni: helyesen táplálkozni, tornászni, „boldogság-hormonokat” beiktatni! Programokat szerveztem, minden napra volt egy tervem. Végre a magam ura vagyok, gondoltam jó érzéssel.

És mit hozott a sors? Összetalálkoztam egy volt iskolatársammal, aki 1-2 évvel fiatalabb nálam. Lelkesen mesélte, hogy ő annak idején mennyire felnézett rám, hisz a napköziben én olvastam  neki mesét, mert én már jól tudtam olvasni, ő meg sehogy. (Azóta sem ez az erőssége. :) ) Viszont én meg arra emlékeztem, hogy ő egy égedelem-rossz kölyök volt, egy valódi ördögfióka, aki mindig   négykézláb mászkált a pad alatt a csíkos-kapucnis mackó-fölsőjében, és leste a lányok bugyiját!!! Jókat nevettünk ezen a „szakállas”, ötven évvel ezelőtti történeten! Különösen, hogy emlékeztünk is rá!
Ezek után elkezdtünk randevúzni. Kiderült, hogy ő is szabad ember. Ugyanúgy, mint nálam, -  két házasság, két gyerek, egy fiú, egy lány innen- és onnan.  Rengeteg volt a közös élmény, a közös ismerős, „visszahoztam” neki az egész Gellért-hegyet, ahol – iskola helyett – megmászta az összes fát. Én azóta is itt lakom a környéken, ő pedig Budapest környezetében. Így hát, ingázunk a főváros és a kisváros között.  Itt egy kandúr, ott 2 kutya+2 macska. Szépen összejöttünk, ennek már majdnem 4 éve, és nagyon jól megvagyunk egymással. Munkamegosztással élünk. A fiús dolgok rá tartoznak, a lányos feladatokat én látom el.  Közös ismerőseinkkel programokat csinálunk, mint a vitorlázás, biciklizés, bográcsozás,  kirándulás, nyaralás, stb. Most már ő is nyugdíjas – de egyáltalán nem úgy nézünk ki, mint egy „öreg nyugger”! Szabadok vagyunk és miénk a világ!  
Persze, hogy változó korunkra változtunk mi is!  De ez senkit nem zavar! Jó a közérzetünk, a szexuális életünk úgy szintén! Nincs már stressz, van viszont tapasztalat... Mindkettőnknek van humorérzéke, így sokat szoktunk nevetni, legfőképpen a saját elcseszett baromságainkon. A fiatalok is kifejezetten szeretik- és keresik a társaságunkat.

Én tehát, zömében, pozitívan ítélem meg saját változó koromat!!!! :)
És azt kívánom, hogy másoknak is sikerüljön egészségben, boldogságban, elégedettségben megélniük megérdemelt éveiket!!! :)    Amíg élünk, bízunk-és remélünk!

 

KOZMA CECÍLIA

Az én nehézségeim hatványozódtak a változó korban. Elsősorban nem a változás mentális része viselt meg hanem az egészségem oly mértékű megromlása, hogy rákos műtétek jöttek sorra. 

Mindezek ellenére ma 73 éves elmúltam.

A menopauza még ma is kísért néha hőhullámok formájában, de nem nagyon figyelek rá. 

Egész életemet végigkísérte a kíváncsiság, érdeklődés a kreatív dolgok iránt annak ellenére, hogy a foglalkozásom  egészen más területen volt  (erősáramú villamosmérnök).

64 éves korom óta szenvedélyesen fotózom ( korábbi érdeklődéseim pl. bőrözés, fa intarzia készítés, legutolsó a selyem festés).

Azt hiszem Barbara lányomnak is köszönhetem, hogy még élek, mert majdnem 43 voltam amikor született és miatta élni kellett. 

Élvezem a lányom közelségét a párjával együtt.  

Fotózom, fotóstársakkal programokat szervezünk, számítógépen feldolgozom a képeket, pályázom is némi sikerrel. Hangversenyekre járok, 98 éves anyukámat pátyolom. 

Sajnos a párom már négy éve nincs közöttünk.

Akarat és önmagunk vezérlése, elfogadása nagyon fontos. Igaz ez nem olyan könnyű feladat.

 

MARTINKÓ ANNA

Kb. 48 éves koromban jelentkezett a menopauza -számomra egyetlen, ám azóta is fennálló kellemetlen tünete: a hőhullámok.
Kb. félóránként csapnak a fejem fölé (igaz, csak a nyakamtól felfelé, mégis olyan, mintha ruhástól léptem volna be egy szaunába), viszont, idegesség is kiválthatja, az átlagosnál hosszabb ideig.

Nem is tudom, hány legyező, spriccelős ventilátor vált az egyik leghasznosabb tárgyammá az életemben!  De, én sem maradtam hozzájuk hűtlen, kalandjaim erre a tanúim.
"Szólítom is őket!"

Néhány történet
⦁    Egy téli napon, a buszon, leszállásra készülve, egy férfi is várta már, hogy maga mögött hagyja a tömeget. Sajnos utolért a kór és a kor!
Az illető rám szólt:  "Ha maga miatt megfázom, ki fogja fizetni a költségeket!"
⦁    Ugyancsak hideg volt, amikor várakoztam egy megállóban. A meleg érzet előbb érkezett meg, mint a villamos, így hát előkaptam a nem éppen télikabáthoz illő kiegészítőt. A megjegyzések sem késlekedtek két fiútól: "Hú, de meleg van itt!" Mire én, már felkészülten, igyekezve nevelő hatással megszólalni hozzájuk csatlakozó cinkostársként,: "Igen, éppen itt!"
⦁    Több hasonló eset után, s talán az amerikai filmek hatására zajlott a következő jelenet: Édesanyámmal utaztunk szintén egy tömegközlekedési eszközön. Ő mindig nehezen viselte, az olyan helyzeteket, mikor normálisan mindenki majd meg fagy, ám a lánya pánikszerűen igyekszek lehúzkodni magáról mindent, amit még az illem megenged, s leszerelni a természet ráfogott fegyverét! Egy újabb értetlenkedő közönség, és az ő  szégyenérzete hozta ki belőlem, hogy felemelt hanggal szólítsak meg minden jelenlévőt: "Igen! Klimaxos vagyok!"
Nem tapsoltak meg! Na mindegy, ez legtöbbször az említett filmekben sem tetszett!
⦁    Miután sokszor a humorérzékem is segít hasonló szituációkban, mosolyt vált ki belőlem, amikor egy zárt térben, ahol meg sem mozdul a levegő, csak azt látja valaki a hátam mögött, hogy lobog a hajam, nem tudván, hogy egy praktikus kis masina hűsít, amíg még bírja az eleme!

E néhány tapasztalat is azt mutatja, hogy sokan nem gondolnak arra, hogy a "bot"  a nőknél lehet papírból, selyemből is!  Szerintem, ez azért is alakulhatott így, mert az érintettek nem merik felvállalni a harcukat, pedig nagyon is látható, hogy az arcuk verejtékével küzdenek!!

Jó volna megismerkedni e "közeli ismerőssel!"
⦁    Miért van az, hogy reggel ébredés után 1-2 percen belül rá is kezd, s ugyanakkor  a pisilési inger is erősebb?
⦁    Ahogy egy orvos magyarázta: a hirtelen fellépő melegségérzetkor becsapódik az agy.
Pontosan, hogyan kell ezt elképzelni?
⦁    Egy másik hozzáértő vélemény szerint, azért nem fáztam meg még attól, hogy, a kb. másfél percig tartó forróságérzetemet próbáltam átvészelni nagyobb hideg dózissal, + huzattal, mert, ekkor a szervezetem magasabb hőmérséklete megakadályozza.
⦁    Akiknél eddig megfordultam, egyik sem ajánlott hormonkészítményt, ezért elbizonytalanított az az interneten olvasott szakvélemény, mely szerint kevésbé káros, mint ha nem szednénk. Kire hallgassak? Hisz mindegyik nő-gyógyász!
"a klimaxban megjelenő fizikai, szellemi- és lelki tünetek enyhítéséről"
Most olyasvalamit szeretnék ajánlani, amit -csak remélni tudok-, hogy szívesen fogadnak, hiszen egy olyan könyvben található, mely könyvből a világon a legtöbbet loptak el, mégis, ha beszélni akar róla valaki, ingyen sem kell! Ez a Biblia!
Néhány (kivonatos) verssel kívánok enyhülést, hogy a felhevült testünk, ne csak verejtékezéssel hűtse le magát, hanem egy biztos lábakon álló reménységgel is!
Isten Szava nem hiszékenyeknek szól
(1Timóteusz 2:3, 4) ...Isten ...azt akarja, hogy mindenfajta ember ... megismerje az igazságot.
Minden eddigi prófécia beteljesült, ezért bízhatunk a hátralévőkben is
(Józsué 23:14) Ti pedig nagyon jól tudjátok, hogy egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül mindabból a jóból, amit *Jehova, a ti Istenetek ígért nektek. *(Zsoltárok 83:18) Tudják meg az emberek, hogy te, akinek a neve Jehova, egymagad vagy a legfelségesebb Isten az egész föld felett.
Tapasztalhatjuk Isten törődését
(Zsoltárok 41:3) Jehova megerősíti a betegágyán. Elviselhetőbbé teszed betegségét.
Isten már akkor elvárta a nők tiszteletét, amikor ez nem volt szokás
(1Péter 3:7) ... ti férjek,... Tiszteljétek őket mint gyengébb edényt – a női nemet –, mivel veletek együtt ők is örökösei az élet ajándékának, ...
Néhány áldás a közeljövőből,  mely sokakra várhat
(Jelenések 21:4) És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.
⦁    Visszafiatalodás: (Jób 33:25) Legyen egészségesebb a teste, mint fiatalkorában, legyen annyi ereje, mint azokban a napokban.
⦁    Egy nő ismét szülhet, hiszen ez volt a Teremtő eredeti szándéka (1Mózes 1:28) ...Isten...ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek, ... népesítsétek be a földet, ...
(Ézsaiás 55:10, 11) Mert ahogy az eső ...lehull az égből, és nem tér oda vissza, csak ha megitatta a földet, ... úgy lesz az én szavammal is, amely elhagyja a számat. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem mindenképpen véghez viszi azt, ...
⦁    Egészség: (Ézsaiás 33:24) Egyetlen lakos sem mondja majd: „Beteg vagyok.”

Minden pályaművet szerkesztés és átdolgozás nélkül adunk közre! A Nézőpontváltó Csapat

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!