Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Február 4. – Rákellenes Világnapi gondolatok

Minden diagnózisban benne feszül a közeli vég lehetősége. Nem az az eleve elrendeltetett, amely születésünk pillanatától közelít, hanem a korai, a még el nem végzett élet kényszerű befejezése. Amikor a sors váratlanul azt a feladatot rója rád, gondold végig, mit hagytál magad mögött, és mi áll még előtted.

Ha tanultál filozófiát, ha nem – ekkor feltörnek az élet alapkérdései: ki vagyok én, mit tettem eddig, miért kapom ezt a betegséget, miért pont én lettem beteg, miért ilyen kegyetlen éppen velem az élet, van-e jövőm?

Ezek végiggondolását egy krónikus betegség kezdetén nem lehet megúszni. Sokan ekkor kerülnek szembe először önmagukkal, a saját érzéseikkel.

A XXI. század egyre inkább digitalizálódó, okos kütyüs világa egyszerű kérdéseket tesz fel, instant megoldásokat kínál, gyors döntések elé állít. Venni vagy nem venni? Tetszik vagy nem? Ennyiért vagy annyiért? Nagyobbat vagy óriásit? Itt vagy ott?

De azt nem kérdezi meg: szeretni vagy eltaszítani, mondani vagy hallgatni, ölelni vagy ellökni? Most vagy elhalasztod? Azt sem kérdi, ha most elhalasztod, örökre elszalasztod, vagy lesz még időd bepótolni?

 

Az a fránya idő! Amiből nem tudod, mennyid van. Az idő nem félretehető, nem lehet vele spórolni öreg napjaidra, ezért jól kell vele sáfárkodni nap mint nap.

Amikor beteg vagy, már nincs múlt, ami fájhat, és nincs jövő, akkor elmúlik a félelmek és vágyak múlt és jövő időbeni ragozása. A most lesz az első, a legfontosabb. Többé nem köt gúzsba az idő, csak a jelenben élhetsz.

 

Ha megszabadulsz a múlt árnyaitól és a jövőbe vetített félelmeidtől, akkor hirtelen szabaddá válsz. A múlt persze nyomot hagy benned: agyad, személyiséged, szokásaid lenyomatként őrzik a veled történteket. De akkor neked már nincs dolgod a nem létező eseményekkel, csak a jelenben is benned élő hatásukkal.

A múlt nem írható át, de a jelen igen. Bármikor dönthetsz úgy, hogy mostantól más leszel. Erre tanítanak a könyvben szereplő, bátor nők történetei.

 

Ha te is szeretnél bátran - nem félve a jelentől - élni, és izgatottan várni a jövőt, magadat kell kifaggatni: jól éltem eddig? Azokkal élek, akikkel jó lennem? Azt teszem, amire születtem, amit szeretek csinálni, amiben kiteljesedem? Okoz örömöt magamnak az életem? Magammal is teszek annyi jót, mint másokkal? Zárójelbe teszem magamat, mert mások előbbre valók? Mert ők fontosabbak nekem? De miért nem én vagyok önmagamnál az első? Fontos vagyok magamnak?

Egyáltalán: éltem én eddig!? Vagy csak egy érzelmi, szellemi posványban fizikailag is siváran vegetáltam? Hagytam magamat sodortatni az árral, mert az kényelmesebb?

Ha eddig eljutsz, már inkább nyerésre állsz, mert innen már csak dönteni kell: meg akarok gyógyulni, ezért változtatok, vagy hagyom magamat sodorni az események által, teszem, amit mondanak, közben elvagyogatok, ahogy eddig is, és így minden marad a régiben.

 

Ez a szakasz az utad legnehezebb része, ekkor szembesülsz önmagaddal. Annyira közel kell menned a lelked tükréhez, mint amikor az élesen beáramló napfényben az orrodat a valóságos, foncsorozott felülethez érintve felfedezed szemed sarkában az első halvány, szabad szemmel szinte láthatatlan szarkalábat.

 

Ha ennél a lelki útelágazásnál döntesz, melyik útra térsz, menetelj előre, mint a katona, aki küldetést teljesít, ne nézz vissza, és ne gondolj a másik út lehetőségeinek elvesztésére! Biztos, hogy érzelmi viharba kerülsz, és olyan kiszámíthatatlan események is történnek majd, ami megrengeti a magadba és a gyógyulásba vetett hitedet, de addigra már csak olyanokkal veszed körül magadat, akik mindig előbbre, mindig magasabbra segítenek téged utadon, így bárhogyan is ér véget a történeted, te is győztes leszel, magad és szeretteid számára első az elsők között!

 

Mondjuk, mondogatjuk, ismételjük, szajkózzuk, hogy elhidd, a rákbetegség nem egyenlő a halállal! Kemény küzdelmet igényel sok fájdalommal, szenvedéssel, bánattal, de egyben módot is ad az újrakezdésre.

Önmagad újratanulására.

Sári Edina

 

Rákellenes Világnap: Minden év február 4-én emlékezünk a 2000-ben, Párizsban megrendezett Rákellenes Világkongresszuson aláírt történelmi dokumentumra, amely világméretű összefogásra szólít fel a halálos kór ellen, egyben ezt a napot RÁKELLENES VILÁGNAP-pá nyilvánította, hogy a rák ellen folytatott küzdelem eszméje "a világon élő összes ember szívében és gondolataiban éljen".

 

 

A Hála festő, Lakatos Norbert

A Nézőpontváltó Egyesület alapítótagjaiként úgy döntöttünk, hogy Lakatos Norbert Hála festő mögé állunk azért, hogy elméleti tudásunkkal, kapcsolati tőkénkkel és szervezőkészségünkkel támogatni tudjuk az ő kórházak felé történő munkafelajánlásainak szponzorkeresését.

Hogy a két keze munkája nyomán szépülhessenek azok a kórházi szobák, ahol gyermekek és felnőttek remélik, várják a gyógyulásukat. A szebb, komfortosabb környezet jótékonyan hat a lélekre, ami felgyorsítja a test épülését.

Hát, ezért segít ő. És hálából.

Mi az ő története?

Tavaly a kislányom egy lassú lefolyású betegség miatt bent volt a kistarcsai Flór Ferenc kórházban pár napot.

Az orvosok nagyon lelkiismeretesen bántak vele és az anyukájával. Mind tudjuk, hogy mennyit tanultak, mire doktorrá váltak, de milyen sok nehézséggel küzdenek: túl vannak terhelve, ráadásul a megfelelő eszközökkel sincsenek ellátva.

A fizetésük pedig! Botrányosan kevés!

És amilyen állapotok között kell dolgozniuk, na az kiakasztó! Gondoltam, értékelem az erőfeszítésüket és valahogy meghálálom.

Én festőként keresem a kenyerem…, nem is volt kérdés, mibenvaló lesz a hálám: a szakmai tudásomat adom nekik ingyen és bérmentve, hogy igényes környezetben gyógyíthassanak. 

Felajánlottam tehát a főorvos úrnak a munkámat, és biztos voltam benne, hogy a saját szobáját fogja kifestetni.

Hát, nem! A nővérszobát mondta egyből, hogy azt fessem ki, mert nagyon lehangoló, pedig ő azt szeretné, ha a nővérei jókedvűen tudnának ott kávézni, pihenni pár percet, hogy aztán újult erővel tudjanak tovább dolgozni. 

Ez annyira meghatott, hogy akkor találtam ki, nem hagyom abba, amíg bírok segítsgéet nyújtok a kórházaknak. 

Szükségük van a segítségre, hogy ne veszítsék el a hitüket a hivatásukban!" 

 

És mire van szüksége Norbinak ahhoz, hogy dolgozni tudjon?

Elsősorban festékre és ecsetre, ezen kívül egyéb, a felújításhoz, festéshez-mázoláshoz szükséges alapanyagokra.

 

Norbival a Semmelweis Egyetemen, a Generáció A Jövőért meet-up-ján találkoztunk, ahol fiatal orvostanhallgatók és rezidensek csoportjai hívtak meg kórházakal, orvosokkal együttműködő civil szervezeteket, és a kórházakat segítő egyéneket.

Mint például Lakatos Norbertet.

Sokat olvashattunk róla, amikor tavaly felkapta a média, de mint megtudtuk tőle, az újdonsághullám elült, és azóta kalapoznia kell szponzorokért, hogy tovább festhesse, újíthassa fel a lerobbant kórházi osztályokat.

Nagy öröm és megtiszteltetés egyesületünknek, hogy segíthetünk neki.

Kérünk mindenkit, aki festékboltokkal, barkácsáruházakkal bármilyen kapcsolatban áll, hogy hirdetési felületért cserébe, szponzorálják festékkel, ecsettel Norbit, a Hála festőjét, mert azzal egy remek célt támogatnak.

Mi, a Nézőpontváltó Egyesület honlapján és két FB oldalán kiemelt helyen adunk hírt minden szponzor-támogatóról!

 

A munkatársaim nevében köszönöm,

Sári Edina elnök, programvezető

  

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!