Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

A kielégítő munkavégzés fél testi-lelki egészség!

Tegye fel a kezét, aki sosem érezte a munkahelyén, hogy edddig-eddig-eddig van! Ha van ilyen ember, az szerencsés, de a legtöbbünknek nem adatik meg ez a lehetőség, ezért csak elevickél a munkaerőpiac hullámain, ahelyett, hogy kezébe venné élete hajójának kormányrúdját.

Az alábbi interjú egy korához képest nagyon komolyan és elhivatottan gondolkodó, dolgozó és az önerőből alapított, saját cégében csapatot építő fiatalemberrel készült, aki most bővítené azt, mert...

Kell egy csapat!

 

Életében legalább egyszer, de inkább többször szinte minden ember vásárol, elad vagy cserél lakást, illetve házat, ezért már biztosan találkozott azzal a bosszantó jelenséggel, hogy hosszú időn át nem akar összejönni a kívánt adásvétel, az ingatlanos pedig széttárt karokkal magyarázkodik. Előjön ilyenkor az állami beavatkozás, az infláció, a recesszió, talán még a lakásmaffia és ki tudja még mi, de a lényeg egy, nem pörög a piac, tehát a vevő nem jut lakáshoz, az eladó nyakán marad a ház.

 

Egyáltalán nem kell ennek így lennie” – feleli erre a felvetésre határozottan Kiss László, amikor elmondom neki a több ismerőstől hallott, lehetetlen patthelyzetet.

"Már Minarik Endre is megmondta a Régi idők focijában, hogy „Kell egy csapat!” és ez igaz a sikeres ingatlanértékesítő szemléletére is" – mondja.

A FLATMAX Kft. irodavezetőjével egy forgalmas budai negyed intenzív lüktetésétől egy utcával távolabb, egy csendes utca, exkluzív irodájában beszélgettem. A rendkívüli magabiztosságot sugalló, elegáns öltözetű, határozott fiatalember még csak huszonnégy éves, de már négy és fél éve dolgozik az ingatlanszakmában. Olyan belső értékekkel és elhivatottsággal bír, mint korosztálya tagjai közül kevesen, ezért olyan sikereket ért el, amelyekkel az évtizedek óta a szakmában lévő, „nagy öregek” sem igen dicsekedhetnek. Az általa vezetett csapat tagjaitól elképzelhetetlen a fent vázolt szerencsétlen attitűd, mondja László, mert náluk mindig pörög a piac, még akkor is, amikor a nagyobb irodák félárbocra engedik a zászlajukat és megadják magukat a piac dekonjunkturális változásának. Vajon mi lehet a titka? – erről faggatom.

 

– Hogyan kezdtél az ingatlanszakmában dolgozni? Hogyan találtál rá az azóta szenvedéllyel űzött hivatásodra?

 

– Négy és fél éve egy direktmarketing cégnél dolgoztam, ahol tizennyolc hónap után éreztem, hogy váltanom kéne, de nem tudtam, merre induljak. Egy kollégámmal különösen jóban lettem, sok közös projektünk volt. Amikor elkezdett ingatlanozni, felkerestem, ő felvázolta, milyen lehetőségek vannak ezen a területen, és akkor azt éreztem, igen, ez az, ezzel akarok foglalkozni!

 

– Mi az, ami megragadott téged?

 

– Elsősorban a kötetlen munkaidő és a fejlődési lehetőség. Ezen kívül pedig az, hogy ez a tevékenység komolyabb felkészülést és tudásgyarapítást igényel, mint amit addig csináltam. Alig húszévesen arra gondoltam, hogy ebben több fantázia van hosszú távon, egyben több szakmát tudnék megtanulni.

 

– Melyek ezek?

 

– A befektetés, értékesítés, irodavezetés. Mindhárom terület különböző ismereteket, készséget kíván, amiknek a megtanulásáról, begyakorlásáról úgy éreztem, csak az előnyömre válhat, ezért izgalmas kihívásnak tűnt. Az is maradt mind a mai napig.

 

– Mit jelent a befektetés?

 

– Cégünk ingatlanokat vásárol, amit továbbadunk az ügyfeleinknek.

 

– Ahogy a munkára terelődött a szó, rögtön többes számban kezdtél fogalmazni.

 

– Igen, mert az ingatlanszakma komoly csapatjáték. Nekem az az elsőszámú feladatom,  és kötelességem, hogy vezessem az embereimet, akiket én választok ki. Betanítom őket a cég stratégiájához és koncepciójához méltón, majd a továbbiakban felügyelem a munkájukat. Az ő munkájuk ugyanolyan összetett, mint az enyém, ugyanannyi lelki támogatást igényel, mint szellemi aktivitást.

Az én irodavezetői munkám az adminisztratív tevékenységekre és a terepmunka elvégzésére is kiterjed, ami azt jelenti, hogy ki kell mennünk megnézni az ingatlanokat, tárgyalni az eladóval, vásárlóval. Lényegében nem engedem el a kezüket, hanem mindig ott állok a háttérben, ha segítségre van szükségük. Sokszor még este tizenegykor is beszélek velük, de tudják, hogy felhívhatnak akár éjfélkor is, bármi problémájuk van. Reggel hét-fél nyolctól késő estig a rendelkezésükre állok, ha kérdéseik vannak.

 

– Ez azt jelenti, hogy a munkád egyben a hobbid is?

 

– Hobbinak nem mondanám, mert az a színészet volt, inkább hivatásnak nevezném. A tökéletességre törekszem, a munkám maximális odafigyelést igényel. Mindig azt mondom, egy-egy projektnél sosem nézem mennyi az idő, akár késő estig is belefeledkezem a munkába, és sokszor talál ébren a hajnal. 

 

– Tehát a most trendi kifejezéssel élve a flow repít?

 

– Ha ez jelenti azt, hogy szenvedélyesen szeretem és élvezem, amit csinálok, akkor igen.

 

– Melyek azok a készségek a mindennapi munkádban, amiket a színészetből át tudtál emelni, hogy ezen a területen is sikeres légy?

 

– Elsőként a kiváló kommunikációs készséget említem és a jó beszédkészséget, amiket a négy éves színészképzés során sajátítottam el.

 

– Tervben van, hogy valamikor majd visszatérsz a színpadra?

 

– Nem mondom azt, hogy vége a színészkarrieremnek, de most nem fér bele az időmbe, mert más fázisban tart az életem.

 

– Nagyon sok fiatal álma, hogy saját cége, irodája legyen, de keveseknek sikerül megvalósítani. Te hogyan fogtál bele?

 

– Mindig is vágytam arra, hogy legyen egy saját csapatom, de először két éve fogalmazódott meg benne az, hogy szeretnék egy saját irodát, amelyben irodavezető akarok lenni. Akkor jutottam el tudásban, tapasztalatban arra a szintre, hogy nemcsak éreztem, hanem bizonyos voltam abban, hogy sikeresen tudom majd működtetni a saját vállalkozásomat. Azt is tudtam, hogy a munkatársaim képzésének záloga az addig bennem felhalmozott, különböző irányú és szintű információ, tudásanyag. Tehát, hogy alkalmas vagyok arra, hogy azokat átadva vezessem őket. Azt szoktam mondani, hogy ha a kollégáim csak a felét tanulják meg annak, amit én tudok, már remekül elboldogulnak ebben a szakmában, és sikerre lesznek ítélve.

 

– Milyen ismeretek ezek?

 

– Elsősorban jogi- és építészeti, ezen kívül értékesítési, fényképészeti és adminisztrációs ismeretek, amelyeket nem különállóan, hanem komplexen kell kezelni. Hiába van valakinek kiváló kommunikációs készsége, ha nincs affinitása az adminisztrációhoz, a szárazabb jogi tennivalókhoz, akkor sosem lesz jó ingatlanszakember, tehát nem lesz sikeres, ezért gyorsan lemorzsolódik, vagy kiveti magából a szakma. Kilenc fővel indítottam az irodát, de a kezdőcsapatból már senki nincsen itt. Egy dolog miatt. Ha fel akarunk építeni valamit, az előzőt szét kell rombolni. A jelenlegi hét munkatársam mindegyike újonnan jött kolléga. A célom tizenkét elkötelezett értékesítő. Amint odáig eljutok, indítom a következő irodát. Nem az a célom, hogy minél több ingatlanértékesítő irodánk legyen, hanem hogy az összes irodánkban szakképzett, hozzáértő és elkötelezett kollégák dolgozzanak. A nagy irodák és köztünk az a különbség, hogy a mi rendszerünkben a tudás átadása, megszerzése és bővítése a legfontosabb, nem pedig a minél több ember toborzása, majd azonnali mélyvízbe dobása szinte nulla tudással-ismerettel, a minél magasabb értékesítési mutatók elérése érdekében. Mi az előbb felsorolt területeken alapos ismeretekre oktatjuk a hozzánk jelentkezőket, nem pedig sok, ámde felszínes információt adunk át, hogy azzal boldoguljanak, ahogy tudnak.  

 

– Mondanál erre egy példát?

 

– Igen. Dolgozott nálunk egy nagy, ismert ingatlanértékesítési irodából jött lány, aki a negyedik napjának végén azt mondta, nálam négy nap alatt többet tanult, mint ott nyolc hónap alatt. Mi az embert is megpróbáljuk építeni, mégpedig nemcsak szakmailag, hanem mentális, szellemi és érzelmi intelligenciát is átadunk a képzése során. Ettől lesz sikeres és elégedett, és ettől tud majd teljes körű szakmai tudással érvényesülni ezen a pályán. De többet mondok! Nemcsak ezen a pályán, hanem az életben is könnyebben boldogulhat, mert életvezetése is pozitívabbá válik ezektől az ismeretektől.

 

– Milyen tulajdonsággal, attitűddel, esetleg szakértelemmel kell rendelkeznie annak, aki veletek akar dolgozni hosszú távon?

 

– A jelentkezők papírjait nem szoktam nézni, bár azt azért érdemes tudni, hogy a tevékenység gyakorlásához egy OKJ-s tanfolyamot mindenkinek el kell végeznie, de nálam a hozzáállás az elsőrendű. A legfontosabb, hogy a leendő munkatársunknak legyen akarata. Legyenek céljai. Legyen kitartása. Akarjon dolgozni és küzdeni a céljaiért. Általános tendencia, hogy a kortársaim nulla tudással nagy pénzeket akarnak, de azonnal. Tudomásul kell venni, hogy ez így nem működik, esetleg csak a filmeken vagy a mesében. A való élet azonban teljesen más hozzáállást követel meg attól, aki a siker attribútumait birtokolni akarja. Hogy mik ezek? Egy szuper autó, egy elegáns lakás, márkás ruhák, mesés utazások. De mindez a kemény munka gyümölcse, a többi csak álmodozás. Az ingatlanértékesítés egy szakma, amit meg kell tanulni.  Nézzünk meg egy orvost vagy egy ügyvédet! Mennyit kell ahhoz tanulnia, hogy végezhesse a munkáját, ráadásul jól végezze azt! Az egy óriási tévhit, hogy az ingatlanosoknak nem kell tudás, mert ha jó a beszélőkéjük, akkor anélkül is milliókat kereshetnek.

Ez a szakma is folyamatos tanulást, önképzést igényel. Én minden reggel és este olvasok, szinte kizárólag szakirodalmat, ami önfejlesztő és üzleti könyveket takar. Enélkül nem lehet fejlődni, előrébb jutni. A jelentkezőknél három dolgot szoktam figyelni. Elég célratörő-e, kitartó-e, van-e akaratereje. A többi tanulható. Ha viszont nincs célja és látszik, hogy nem akar dolgozni, mert folyamatosan nógatni kellene, akkor nem veszem fel. Nekem nem az a dolgom, hogyha nincs meg a kellő motivációja, akkor azt megadjam neki, hiszen én nem motivációs tréner vagyok, hanem egy ingatlanértékesítő szakember, aki sikeressé teheti őt, ha az alapvető ambíciója megvan. Én új információkat adok át nekik, amelyek a képességeiket javítják, ezáltal a teljesítményük is szárnyalni fog.

Csak olyan embert tudok motiválni, akinek eredendően vannak céljai. Természetesen tartunk motivációs tréningeket az irodában a képzésen belül, de az már nem az alapkiképzéshez tartozik, hanem a felsőbb osztályba lépett kollégáknak jár, például kiégés ellen. Én a jelenlétemmel, a munkám minőségével és az abból fakadó előnyök láttatásával késztetem a kollégáimat újra és újra jó és még jobb munkavégzésre. Ha jól választom ki őket, ideális esetben a saját fejlődésük fogja őket motiválni, de belső hajtóerő nélkül semmilyen pályán nem lehet boldogulni, nemcsak az ingatlanpiacon.

 

– Említetted, hogy a felvételi beszélgetés során kiderül, sokan összekevernek két dolgot. Mi a különbség a vágyak és a célok között?

 

– A vágynak nincsen határideje, az akár időtlen is lehet. Minden nagy teljesítmény kiindulópontja az égető vágy. Nekem például az egy nagy vágyam volt, hogy legyen egy saját irodám, de ki kellett várnom, amíg ehhez teljesíteni tudtam a feltételeket. Akkor tanultam meg, hogy a cél nem akkor tölt el elégedettséggel, nem akkor leszek boldog, amikor végeztem és elértem, amit akartam, hanem az odafelé vezető úton. A vágy vezethet a kitűzött célhoz, ha van mellette kitartás, akarat és küzdeni tudás. És sok-sok tanulás.

 

– Hogyan kezdődik az újoncok betanítása?

 

– Van egy harminc napos próbaidő, ami egy betanítási, ismerkedési szakasz. Ezalatt megnézzük, mit tud és hova fejleszthető, emellett hogyan tud beilleszkedni a már kialakult csapatunkba a jelentkező. Mert az is nagyon fontos, hogy leendő munkatársunk csapattaggá váljon, hiszen itt senki sem magányos farkasként dolgozik, hanem egymásra vagyunk utalva, már ami a tudásbázis megosztását illeti. A harminc napra kitűzünk egy célt, ami ha teljesül, teljes jogú csapattag lehet.

 

– Miben más a te irodád munkaközössége, mint a hasonlóan ingatlanértékesítéssel foglalkozó cégeké?

 

– Én nemcsak az elméleti és gyakorlati ismereteket adom át a betanulási időszak alatt, hanem az újonc megtanulhatja, hogy rám mindig számíthat a munkája során. Lelkileg is. Ebbe beletartozik a magánélete is, hiszen ha az nincsen rendben, akkor csak félemberként tud teljesíteni a munkájában, az pedig sem neki, sem a munkamenetnek, sem a csapat többi tagjának sem jó. És hogy ez rajtunk kívül kinek jó? Természetesen az ügyfeleinknek, hiszen náluk térül meg az, ha kiegyensúlyozott háttérrel, harmonikus személyiséggel, kizárólag a munkájára figyelő kolléga segíti őket az ingatlaneladásban, vásárlásban, cserében.

Attól vagyunk mások, mint a többi hálózat, hogy mi valódi, a gyakorlatban praktikusan használható tudást adunk át a kollégáinknak. A másik, hogy nálunk a vállalás, az ígéret nem csak szép szólam, hanem betartandó követelmény az egymásnak szóló tiszteletadással együtt. Ebben én járok elől jó példával, amit a csapat követ, mert látja, hogy ettől is működik a rendszer.

Velem ellentétben nagyon sok fiatal nem tartja fontosnak az előzőeket, mert az instant kor, amelyben élünk, rövidtávon megengedi ezt a lazaságot. Hosszú távon viszont nem térül meg, csakis a kemény munka, a tanulás, a szorgalom, a cél akarása és a siker vágya vezet elégedettséghez és továbblépési lehetőséghez. Ez a befektetés az, ami a mi munkánkban és általában az életben is megtérül. A végső motiváció az, hogy a legjobbakból, ha terjeszkedünk, irodavezető válhat, és saját csapata lehet. Ez az igazi, végső célja annak, aki nálunk dolgozik, és velünk építi a karrierjét, tervezi életét. Mi sokat kérünk, cserébe viszont sokat is kínálunk. Teljesítmény után valódi, szemmel jól látható bónuszokat adunk, amiért megéri küzdeni.

 

– Tapasztalatod szerint mitől működik jól egy csapat? Mi az, ami erős összetartozás érzéssel bír?

 

– Nekünk ez a második otthonunk, szinte egy család vagyunk, annyi időt töltünk együtt munkával. Mindig arra biztatom az embereimet, hogy legyenek jóban, legyenek barátok! Nekem például nagyon kevés, civil barátom van, aki nem értékesítéssel foglalkozik, hiszen az tölti ki a napjaim kilencven százalékát, tehát automatikusan olyan emberek ismeretségét keresem, akivel erről tudok beszélgetni. Ez természetes, hiszen csak velük tudom megosztani azokat a terveimet, amit mások nem érthetnek meg, mert nekik nem ez a fontos az életükben. Arra is szoktam őket biztatni, hogy olyan emberekkel vegyék körül magukat a fejlődésük érdekében, akikké válni szeretnének, és akitől kaphatnak valami pluszt a találkozásuk során és ezzel egymást is tudják motiválni. A munkában, az együttműködésben a legfontosabb hajtóerő a közösen kitűzött cél, amely felé, ha egy csapat közösen tart, és azt elérik, az egy igazi kohéziós erő és a továbbiakra is olyan erős muníciót ad, amit más semmi. Az egymásra figyelésből áll össze egy koncentráltabb, célratörő erő.

 

– Ezt az interjút olvasva a te személyes példád sokakra hatni fog. Ők is olyan eredményes vezetővé akarnak válni, mint amilyen te vagy. Mit ajánlasz annak, aki kedvet kapott arra, hogy a csapatod tagjaként sikeres karriert építhessen? Milyen tulajdonságokkal, személyiséggel kell rendelkeznie?

 

– Legyen erős személyisége. Tudja, mit akar. Nem az a fontos, hogy honnan jön, hanem hogy hova akar megérkezni. Most mondhatnék kulcskifejezéseket, amikkel teletűzdelik az önéletrajzot, de úgyis csak a gyakorlatban derül ki, kitartó-e, szeret és bír-e dolgozni és hogy a csapatot kölcsönösen gyümölcsözően építi-e a személyiségével. Fontos, hogy hosszú távon gondolkodjon, tehát ne a könnyű pénzszerzési lehetőség lebegjen a szeme előtt. Az itt nincs. Itt kiemelkedő kereseti lehetőség van, de mint már mondtam, azért meg kell tanulni a szakma fortélyait, és keményen meg kell dolgozni érte. Nekem az jelenti a sikert, ha elérem a kitűzött céljaimat. A sikerem másik titka az, hogy kétemberes. Van egy üzlettársam, akivel nagyszerűen kiegészítjük egymást. Ami neki az erőssége, abban ő nyújt többet, ami az enyém, abból én teszek többet a közös kalapba.

 

– Megengeded, hogy átmenjek a kollégáihoz, és név nélkül megkérdezzem őket, hogy érzik itt magukat és miért jó itt dolgozni?

 

– Természetesen igen… És tudod, mit? Legyen ez egy próba! Nem beszélek előtte velük, miért kérdezed. Ez nekem is egy remek visszacsatolás lesz, hogy jól teszem-e a dolgomat és megtudom, hogy mit gondolnak a cégről. No meg legközelebb könnyebb dolgom lesz az interjúnál, mert konkrétan tudni fogom, miben különbözik a többi, hasonló területen tevékenykedő cégtől a Flatmax csapata!

 

„Ritka az olyan cég – és leginkább az olyan vezető – akivel megoszthatsz bármit őszintén, hogy megoldást találj a téged egyébként befolyásoló problémádra, és a munkádra tudj koncentrálni. Örülök, hogy a Flatmax-nél – személyesen Lacinál – nekem maximálisan sikerült.”

 

„Azt csinálom, amit szeretek, abban határtalan fejlődési- és pénzkereseti lehetőséget látok, ezen kívül jó a légkör az irodában.” 

 

„Sokkal jobban szervezik az oktatást, a munkafolyamatot, mint a többi ingatlanos cég, így, ha sokat dolgozom, olyan sikeres lehetek, mint a vezetők!”

„Itt megvan és megtaláltam mindent, ami egy munkában keresek: fejlődési lehetőséget, személyiségfejlesztést, kihívásokat, szabadságérzetet. És jól is keresek!”

 

„Itt profiktól tanulhatom a szakmát, akik felhívják a figyelmemet arra, hogy milyen területen kell jobban fejlődnöm, de azt is elmondják, mit csinálok jól. Ez nem egy átlagos munkahely, ahol az emberek leragadnak egy szinten, itt ha megvan benned az akarat, van esély a fejlődésre, a tanulásra, és végül azt szeretem a legjobban benne, hogy annyit keresek, amennyiért megdolgozom.”

 

„Sokat fejlődik a személyiségem, a tudásom, ezáltal minden nap közelebb jutok a célomhoz. A legjobbaktól tanulhatok szakmailag, emberileg egyaránt. Kihozzák belőlem a maximumot minden feladatnál, ezzel segítenek a jó önismeret megszerzésében, amitől folyamatosan jobban teljesítek, és ezzel könnyebben elérem a célomat.”

 

– Mit szólsz a véleményekhez?

 

– Az, hogy mindenki szinte ugyanazokat az érveket emelte ki, amiket az interjúban elmondtam, az magáért beszél. Nagyon büszke vagyok a csapatomra, és persze saját magamra is az üzlettársammal együtt, hogy mindezt létrehoztuk, és sikeresen fejlesztjük, menedzseljük, mert ezzel én is közelebb jutok a saját céljaimhoz, amikkel végül megvalósíthatom az álmaimat.

 

– Mik azok?

 

– Az álmaimat csak azokkal osztom meg, akik nálunk dolgoznak! Az irodánkban még négy asztal kiadó, várja a gazdáját!

 

  

 

Sári Edina

Nézőpontváltó együttműködés MOVEMBER-től a MrSALE Öltönyüzlettel

Elfogultnak és korántsem kiegyensúlyozottnak tekinthetőek a médiában megjelenő rákellenes hírek, felvilágosító és figyelemfelkeltő írások, szakcikkek, mert azok súlypontja – minden igyekezet ellenére – a női nem irányába tolódnak el.

(Bár szomorú statisztika, hogy számos önpusztító gyakorlatban – legjobb példa erre a dohányzás – egyes korcsoportokban a nők már felzárkóztak a férfiakhoz, mindez meg is látszik például a női tüdődaganatok szaporodásában.)

A mell-, méhnyak-, és petefészekrák megelőzéséről, szűréséről, gyógyításáról, rehabilitációjáról ömlik ránk az információ,  és mellette csupán nyomokban fellelhetőek a férfiak daganatos betegségeire való figyelemfelhívó írások. Ez a tendencia épp a férfiak struccpolitikáját segíti elő, hiszen, amiről nem beszélünk, az nincs. 

Szerintük.

Szerintünk viszont van, sőt!

Egyre nagyobb méreteket ölt a férfiak triumvir daganatos betegsége (prosztata-, szájüregi- és tüdőrák) okozta halálozás Magyarországon, emellett a rengeteg, időben nem azonosított, egészségügyi problémát okoz a „nem létező” férfiklimax.

 

Büszkén jelentjük be, hogy ezért és a férfiak életközepi válságát képező testi és pszichés zavarok prevenciójának érdekében összefogtunk és együttműködésre léptünk a MrSale Öltönyüzlettel. Ők a külsőt, mi a belsőt segítjük (sz)építeni.

 

Mivel az életben nincsenek véletlenek, első találkozásunkkor Békés Zoltán, a cég vezetője elmesélte, hogy éppen aktív életmódváltás közben talált rá a Nézőpontváltó megkeresése.

Zoltán két éve ismerte fel káros szenvedélyének, a dohányzásnak pusztító hatását, ezért abbahagyta a füstölést. Fél éve továbblépett és belefogott az étkezési szokásainak tudatos megváltoztatásába. Azóta tizenkét kilót fogyott, és bár előtte is rendszeresen sportolt – heti egy-kétszer fallabdázott –, de akkor napi szintű mozgásra váltott.

Meglátásom szerint nem is az az igazán fontos, hogy mit, hanem hogy mennyit eszünk. Ha valaki egy átlagosan jó minőségű hozzávalókból készített étrenden él, akkor elég, ha visszafogja az adagokat, és máris csökkenni kezd a súlya.” – állítja. Saját szisztéma szerint fogy, amihez igénybe veszi a technika legújabb vívmányát, egy kalóriaszámláló applikációt. „Így mindig tudom, mennyit eszem és hol tartok a napi fogyasztásban.” Azonnali eredménye van az étkezése mennyiségének megváltoztatásának, hiszen szinte olvadnak le róla a kilók. „Ettől a fizikai állapotom sokkal jobb, ami kihat a szellemi és mentális állapotomra is. Egy elliptikus tréner segíti a kondícióm megőrzését, ezzel egészítem ki a diétámat, illetve, most már nevezhetem bátran valódi életmódváltásnak.” Arra a kérdésre, hogyan tudja magát a cégvezetéssel járó magas fordulatszámon való pörgés mellett folyamatosan motiválni a mindennapos testedzésre, ezt válaszolja: „Már régóta megvolt a gép, és sokszor elkezdtem, aztán idővel abbahagytam a használatát, mert valahogy elsikkadt a mindennapok rohanása közben. Most viszont a tudatos étkezés és a sport együttes hatására olyan drámai fizikai változáson megyek keresztül, hogy ez motivál a folytatásra. Azonnali eredményeket látok a mérlegen és a tükörben is, nemcsak elvekről beszélek. Egy nagyszerű „megegészségesedési” spirálba kerültem, ami csábít a folytatásra. Alapvetően nem vagyok stresszes típus, de azt érzem, hogy mostanában a munkahelyi kihívásokat is jobban bírom, és egyre kevésbé kerülök olyan helyzetbe, amely fizikailag, szellemileg vagy akár mentálisan hátráltatna a szerteágazó és rengeteg teendő elvégzésében”- összegzi megújult életvitelének sikereit.          

És hogy még inkább alátámasszam, mennyire nincsenek véletlenek, Zoltán elmesélte, hogy üzleti vállalkozása melletti megmaradt szabad vegyértékeinek lekötésére több éve önkénteskedik, mégpedig a Magyar Hospice Alapítvány fenntartásában működő, óbudai Hospice Házban. „Beszélgetek, felolvasok, bevásárolok az életük utolsó szakaszában lévő betegeknek. Van önkéntes társam, aki kertészkedik, van, aki az étkeztetésben vagy a mosdatásban segít. Mindig éppen abban, amire szükség van. Vagy csak ülünk a búcsúzó mellett és csendben fogjuk a kezét.”

 

2019. januárjától a Weiner Leó utca 6-ban működő MrSALE Caféban havonta MENőklubot tartunk, a témákat elsősorban férfiakra pozícionálva. Ennek kissé ellentmond – vagy mégsem? –, hogy első, január 11-én pénteken, 17.30 órától tartandó klubestünk vendége Kovács Bálint író, újságíró, akivel a mostanában nagy viharokat kavaró #metoo történetekről-jelenségről beszélgetünk. A férfiklub célja a férfiegészség védelme, ami nemcsak a fizikai, hanem a lelki egészségre is kiterjed, témái és vendégei pedig a legváltozatosabbak, de alapvetően a célt szolgálók lesznek!

 

Díjazzuk az elszántságot!

A MrSALE és a Nézőpontváltó csapata 2018. novemberétől belefog a rákellenes kommunikációban az ingyenes rákszűréseken való részvétel fontosságára figyelemfelhívó, pozitív irányba mutató szemléletváltásba, és egyedülálló módon díjazza azokat a férfiakat, akik bármikor részt vesznek bármilyen szűrővizsgálaton! Ha a rákszűrést orvosi igazolással bizonyítja a vásárló, akkor a vásárlása összegéből 30%, azaz harminc százalék kedvezményt kap!

 

De visszatérve a MOVEMBER-re!

 

A nők várható élettartama évekkel meghaladja a férfiakét. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint egy ma születő újszülött kislány 77 évig fog élni, míg egy mellette világra jövő kisfiú 68,5 évre számíthat. A XIX. században a nők átlagosan még rövidebb ideig éltek, mint a férfiak, ennek leginkább a magas szüléshalandóság és az alultápláltság voltak a fő okai.

Magyarország férfi daganatokra vonatkoztatott mortalitási rátája még a közép-kelet-európai régióban is kiemelkedően magas. Minket a Csehország követ, a harmadik helyen Lengyelország áll. A kelet-európai országok, közöttük Magyarország kedvezőtlen daganatos halálozási mutatói a dohányzás, nagymértékű alkoholfogyasztás, és a daganatos betegek országosan egyenetlen ellátási színvonalának következménye.

A magyarországi halálozás csökkentése elsősorban a daganatok megelőzésétől, valamint korai diagnózisától, a korszerűbb diagnosztikai módszerek és a hatékony terápiás eljárások alkalmazásától várható. Ugyanakkor mindez csak akkor járhat pozitív hozadékkal, ha a férfiakat a jelenleginél nagyobb arányban sikerül rávenni arra, hogy részt vegyenek a szűrővizsgálatokon, s betegségre utaló kezdeti tüneteikkel ne várják meg azt, amíg a panaszok elviselhetetlenné válnak.

 

A férfiak bizony későn és vonakodva fordulnak orvoshoz.

Ma, Magyarországon, az évente átlagosan 4500 prosztatarákkal diagnosztlizált férfi közül körülbelül 1500-an életüket is vesztik a betegségben, mert nem mentek el időben szűrővizsgálatra! Az időben felfedezett prosztatarák 90%-ban gyógyítható!

Leggyakrabban a tüdőrák támadja meg őket, azt a vastagbéldaganatok, majd a szájüregi rákok követik. A férfiakra a nőknél is jobban jellemző, hogy nehezen vehetők rá arra, hogy részt vegyenek orvosi vizsgálatokon.

A médiában sok szó esik azon családanyák „felelőtlenségéről”, akik nem vesznek részt emlőszűrésen és/vagy nem mennek el méhnyak rákszűrésre. A férfiakat kevesebbszer éri a felelőtlenség vádja, holott a rákbetegségek jelentős része orvosolható, a korai halálos szövődmény pedig elkerülhető volna, ha rászánnák magukat a szűrésekre – vagy ha már hamarabb nem, legalább a gyanús tünetek megjelenésekor azonnal orvoshoz fordulnának.

A leggyakoribb rákos megbetegedések nemek közötti előfordulási gyakorisága nemcsak a férfiak és a nők szervezetének eltérő felépítésével, hanem az életmódbeli különbségekkel is magyarázhatók: elsősorban a dohányzás és az alkoholizmus, másodrészt az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, az elhízás a legjelentősebb rizikófaktorok, amelyek ráadásul rendszerint halmozottan fordulnak elő.

 

Ezért is foglalkozik kiemelten a Nézőpontváltó Egyesület által 2018. márciusában megjelentetett MAN♂pauza  pasisztori, a férfiak klimaxszal megspékelt életközepi válságában felmerülő egészségügyi problémákkal. A "kék könyv" méltó folytatása a MeNŐpauza című, tematikájában a férfiakéhoz hasonló "rózsaszínű" nőregénynek.

A szórakoztató felvilágosítás műfajába tartozó mindkét könyv első része egy regény, a második részben pedig orvosok és egészségügyi szakemberek világítják meg a történetekben előforduló egészségügyi problémákat – mint például a rákbetegséget. A MűNŐpauza duplanő regénnyel trilógiává egészült sorozat kötetei elérhetők országosan a könyvesboltokban, vagy dedikálva megrendelhetők a nezopontvalto@gmail.com címen, az egyesületen keresztül is!

 

Tehát mit tehetnek azok, akik változtatni szeretnének az életvitelükön, de nem akarnak visszaesni a korábbi hibáikba – kérdeztem a Nézőpontváltó Egyesület tiszteletbeli egészségnagykövetét, Aranyosi Péter humoristát.

„Azt javaslom, először lépésről-lépésre menjenek végig azon, hogy a jelenlegi életükben mi az, amit el tudnak engedni. Mi az, ami nem annyira kell, és mi az, ami viszont fontos, mert muszáj, hogy megmaradjon. Utána gondolják végig, hogyan tudják az énidejüket a lehető legoptimálisabban felhasználni, hogy azután feltöltődve és önmagukból a lehető legjobbat adni képesen tudjanak élni, közreműködni a családban, a munkahelyükön.

Amit viszont el kell fogadni, az az, hogy kész receptek nincsenek, mindenkinek saját magának kell kialakítania azt a stratégiát, hogy ezt hogyan csinálja a mindennapokban, és azzal hogyan fogja elérni a célját, ami minden emberben közös: az örömteli, aktív és mégis hatékonyan működő, egészséges életet” – mondja Aranyosi Péter.

 

 

Mint már fentebb írtuk, amennyiben időben diagnosztizálják, a prosztatarák az esetek 90%-ában teljesen gyógyítható, ezért nem győzzük hangsúlyozni a szűrővizsgálatok és az egészséges életmód fontosságát. 

Ennek alátámasztására álljon itt egy, az egyesületünk egészségnagykövete, Kern András színművész által elmesélt történet.

"Volt egy ismerősöm - csodálatos ember egyébként, egy ideig sokat találkoztunk, munkaügyben, aztán, hogy véget ért az a dolog, eltávolodtunk egymástól. Kár, hogy nem lettünk közeli barátok, pedig lehettünk volna, de... ˝munkabarátság˝ volt ez, na. Ő, úgy tudom, minden évben elment prosztatavizsgálatra, egyszer valamiért kihagyta, s mire legközelebb ment, már rákja volt, csontáttéttel. Operálták, de ahhoz át kellett vágni a... Szóval részleges bénulás, inkontinencia, pelenka, tolókocsi; borzalmas és megalázó körülmények közt halt meg kb. egy éve. Emlékét őrzöm, szörnyű példája álljon itt, és hirdesse, el kell menni szűrésre, folyton!"

 Összeállította: Sári Edina

 

    

Magyar MeNŐpauza Nap

Hazánkban a menopauzát, változókort ezentúl minden év november 8-án Magyar MeNŐpauza Nap-ként ünnepeljük.

Bár ezen sokak szerint nincs mit ünnepelni, a Nézőpontváltó Egyesület mégis a közbeszéd tárgyává teszi, és trendin átfogalmazza MeNŐpauzára a testi, lelki és szellemi problémákat okozó, változókori életszakaszt.

A menopausa összetett görög szó, meno havit, pausa szünetet, megszűntet jelent. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy negyvenes-ötvenes asszony megszűnik nőnek lenni!

Ha időben elkezd odafigyelni a teste jelzéseire és megpróbál a lehetőségeihez képest egészségesen élni: teljes értékűen étkezni, rendszeresen sportolni, szeretetteli párkapcsolatra törekedni, megragadva a pillanatot folyamatosan a jelenben lenni, megannyi örömteli nőiségben, viruló nőiességgel teli év vár még rá az utolsó havi vérzése után is.

Amikor már nem a holdfázis szabja meg az élet dolgait, nem kell számolgatni a napokat, gyógyszert szedni, óvszerről, tamponról gondoskodni, hanem bármikor felszabadultan vetheti bele magát a napsütötte tó vizébe, vagy szeretkezhet a párjával az év akár mind a háromszázhatvanöt napján. 

Az egyesület kiemelt figyelemmel fordul a „nemlétező” férfi klimax problémáinak feltárására is, amely szintén sok testi tünettel és pszichés zavarral járhat, de kellő odafigyeléssel, az élet újratervezésével új szintre emelhető a férfiasság, a nők legnagyobb boldogságára.

Novemberben jelenik meg az egyesület hamar sikersorozattá vált Pauza-trilógiájának befejező része, a MűNőpauza duplanő regény, amely a MeNŐpauza nőregény és a MANpauza pasisztori folytatása.

Könyvbemutató helyszíne és időpontja:

Hermina Terasz Café&Grill Budapest, XIV. Hermina út 17. (Vakok Intézetével szemben), 2018. november 08. 17.30-19.30 óra.
 
További információ:
www.facebook.hu/menőklub csoport vagy
www.facebook.hu/menőpauza oldal
 

Kérdések, amelyeket körüljár a regény és a szakértők: Hogyan éli túl az amúgy is válságba torkolló házasság a mellrákbetegséget? Túlélhető-e a mellrák? Hogyan lehet elfogadni-elfogadtatni a mellműtéttel megváltozott külsőt? Engedi-e a nő, hogy segítsen, támogasson a férj? Mi történik, ha az érintett elhallgatja a betegségét? Miért lesz plasztikaiműtét- és közösségi média függő egy változókorú nő? Mitől lehet boldogtalan az, aki szép helyen él szerető családdal és barátokkal körülvéve? Hogyan tud a válásig eljutni egy majd' 30 éve tartó, kölcsönös szerelmen és tiszteleten alapuló házasság? Van-e visszaút a harmonikus párkapcsolathoz? Hogyan lesz aktív keménydrog használó egy huszonéves, egyetemista, jó családi háttérrel rendelkező lány? Lehet-e békében élni a maradandó testi és lelki következményekkel a továbbiakban? Ciki a vizeletinkontinencia? Hogyan hátráltatja a hüvelyszárazság a párkapcsolat intim részét? Betegségben kitart-e a holtomiglan-holtodiglan? Ki és mi segít a mindennapi nehézségek legyőzésében?

Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresi, és néha adja meg a választ a MűNŐpauza...
... persze a már megszokott, idilli toszkán és római hétköznapok bájával, nagy drámákkal, sok humorral, ízes olasz ételleírásokkal körítve.

Sári Edina író, egyesületi elnök

 

 

PÁLYÁZAT! Az én változókorom - az én változásom

„Egy erős és egységes kapcsolat

az elme, a test és a szellem között

eredményezi a boldogságot és az egészséget.”

 

A Nézőpontváltó® Egyesület, amelynek célja a figyelemfelhívás az egészségtudatos életvezetésre a betegségmegelőzés érdekében, pályázatot ír ki  

 

Az én változókorom – az én változásom címmel

magánszemélyek, és civilszerveződések (klubok) részére, amely magában foglalja a 

 

a társadalmi tabutémaként kezelt élet közepi válság egyik eleme, a változókor (klimax, menopauza) idején tapasztalt

testi (menstruáció rendezetlensége, hízás, fogyás, bőr megereszkedése, hajhullás),

lelki (hangulat- és alvászavar, dühkitörés),

és szellemi (feledékenység, szavak-kifejezések keresése, lassúbb gondolkodás) síkon kialakult tünetek jelentkezéséről való beszámolást, azok orvoslását – lehetőleg hormonmentes terápiák alkalmazásával az alábbiak szerint:

  • a klimaxban megjelenő fizikai, szellemi- és lelki tünetek enyhítéséről
  • teljes értékű táplálkozásra való áttérés,
  • a mozgás- és sporttevékenység elkezdése,
  • a megváltozott testtudat kialakulása,
  • a gondolkodásmód-szokásrendszer megváltozásáról-megváltoztatása,
  • ezek nehézségeiről, és
  • az elért eredményekről, ezen kívül
  • a pályázó számára zavaró, testi-lelki-szellemi tüneteket enyhítése melletti életmód fenntarthatóságának biztosítékairól szóló beszámolót, és
  • arról, mennyiben változtatta meg összességében – a saját magához való hozzáállását és emberi viszonyait – az egészséges életmódra való áttérés.

 

Olyan 39 és 61 év közötti pályázók történeteit várjuk, akik önként, saját elhatározásból, vagy baráti, családi ösztönzésre fogtak bele az életmód- és szemléletváltásba a változókor idején, illetve a hormonkezelés mellőzésével, a klimax tüneteinek mérséklését elősegítő, gyógyhatású termékek fogyasztása mellett kezdték megváltoztatni az egészségükre ártalmas szokásaik felszámolását és átalakítását.

 

Férfiak jelentkezését is várjuk a „nem létező” férfi klimaxról szóló történettel!

A humoros történeteket külön díjazásban részesítjük!

 

A pályázat témája lehet:

– a pályázó számára ideális, tüneteket enyhítő szerre való rátalálás

– új szokásrendszer kialakítása testi-lelki-szellemi vonatkozásban a mindennapokban (étkezés, sportolás elkezdése, tanfolyamra való jelentkezés, új kedvtelésnek való hódolás, stb.)

– a család bevonása az új életmódba,

– segítő csoportokra való rátalálás (edzőterem, futóközösség, FB-csoport, stb.)

– személyes inspiráló és motiváló támogató megtalálása

 

A pályázat beadási határideje: 2018. február 20. éjfél

 

Beküldési cím: a pályázatot az nezopontvalto@gmail.com ímélcímre várjuk.

 

A zsűri elnöke:

Dr. Ohár Andrea, pszichiáter (Nyírő Gyula Kórház)

 

Tagok:

Sári Edina, a Nézőpontváltó Egyesület elnöke, a MeNŐpauza nőregény írója, 

Molnár Erika gendertudatos pszichodráma vezető és coach,

A rákellenes színházi staféta® csapatának tagjai: Dr. Prezenszki Zsuzsanna, Dr. Darnói Tibor, Dr. Tóth Lászlóné, Dr. Tőkés Tímea, Dr. Sipos Tibor

Kern András, Gubík Ági és Elisa Bliss, a Nézőpontváltó Egyesület egészségnagykövetei

 

A pályázó hozzájárul, hogy a pályamunkája megjelenjen a Nézőpontváltó® Egyesület és a Gender Trainer® honlapján, és egyéb kommunikációs felületein.

 

További információk az egyesületről, a programról:

www.nezopontvalto.hu; https://www.gendertrainer.com/nezopontvalto

 

 

Fotelharcosok kíméljenek!

Új utakon- interjú Rippel Ferenccel

 

Rippel Ferenc Guinness rekorder artistaművész azt vallja, hogy a szisztematikusan, tudományos alapon kidolgozott, globális életmód változtatása nemcsak az étkezése átállítását jelenti, hanem a mentális megújulást is elhozta számára.

 

Arról kérdeztem őt, hogy kiváló fizikumú artistaként miért és miként kezdett okosan élni, és miért került kapcsolatba a deutérium megvonás tanulmányozását végző orvoscsoporttal.

 

– Miért fogtál bele az életmódváltásba?

 

– Öt éve észrevettem, hogy valami nincs rendben velem. Nem volt különösebb problémám, hiszen egész életem során sokat mozogtam, sportoltam, törekedtem az egészséges étkezésre, de a munkám miatt napjaim hajszoltsága az átlagénál jóval magasabb és a szervezetem jelzett.

Megbomlott bennem valamiféle belső egyensúly - ami addig talán a még fiatal szervezetem gyors regenerációs folyamatainak köszönhetően könnyedén feldolgozta a bevitt „mérgeket” -és ennek jeleként étkezések után diszkomfort érzésem lett, puffadtam, morgott a hasam, fáradékonyabb, sápadtabb lettem, a bőröm, a körmeim fényüket vesztették, és bizony az életörömöm is jócskán vesztett az intenzitásából.

 

Amikor ezektől a jelektől már lelkileg is mélypontra kerültem, elkezdtem gondolkodni, vajon mitől kerülhettem ilyen lerobbant fizikai-, szellemi- és mentális állapotba.

Pontról-pontra feltérképeztem a testemben-lelkemben, hogy mit ronthatok el, mi az,

amit rosszul teszek. Elkezdtem utánaolvasni a fenti tüneteknek, és azt szűrtem le, valószínűleg szivárgó-, vagy irritábilis bélszindrómám van, tehát az első és legfontosabb lépés, hogy az étkezésemen változtassak. Hogy abból kitakarítsak minden olyan komponenst, ami nem az épülésemet szolgálja.

Amikor ezzel elméleti szinten megvoltam, második lépésként a fejemben kezdtem rendet tenni.

Nem volt nehéz dolgom, mert ahogy döntésre jutottam abban, hogy változtatni akarok, az élet szinte mindent azonnal az utamba sodort, hogy segítsen ebben, és nekem már csak adaptálni kellett a világban fellelhető tudást a saját életritmusomhoz.

Az étkeim megtisztulása után a gondolataim megújulását céloztam, ami a saját magamhoz, embertársaimhoz és az önmagam világhoz való viszonyának és hozzáállásának megváltoztatását is jelentette.

 

A hozzám forduló segítségkérőktől tapasztalom, hogy a változtatás, a megszokások átalakítása szinte megoldhatatlan feladatnak tűnik, ezért az utóbbi időben egészségmentorként dolgozom, hogy támogatni tudjam őket az általam átélt és megtapasztalt tudás átadásával.

Ennek érdekében folyamatosan képezem magamat, és arra a döntésre jutottam, hogy a természetgyógyászati fakultációk mellett orvosi képzésben is szeretnék részt venni.

Annak elvégzéséig a saját tapasztalatomból leszűrt eredményeket és az ahhoz elvezető napi praktikákat viszont szívesen megosztom azzal, aki igényli, hiszen a fizikai és mentális állapotom hitelesíti ezt.

 

– Milyen típusú étkezést folytatsz?

 

– Ketogén alapú étkezést, ami azt jelenti, hogy a szénhidrátok megvonásával arra kényszerítem a szervezetemet, hogy zsírokból fedezze energiaigényét. Normális esetben az élelmiszerrel felvett szénhidrátokat a szervezet glükózzá alakítja, majd pedig a szervezet minden részében, így az agyban is, felhasználja. A ketogén diéta alatt viszont igen kevés szénhidrát áll rendelkezésre, ezért a máj a zsírokat zsírsavakká és ketonokká bontja le. A glükóz helyett ebben az esetben a ketonok játsszák az energiahordozó szerepét.

 

Öt éve kezdtem okosan táplálkozni, három éve viszont sikerrel adaptálódott a szervezetem és elfogadta a folyamatos ketózist. Onnan tudom, hogy ketó adaptált állapotban vagyok, hogy folyamatosan mérem az értékeket, de ahogy egyre gyakorlottabb leszek, már érzem is az ezt jelző feltűnően energikus, és eufórikus állapotot.

Három helyen lehet ezt a legjobban mérni: a leheletből, ami a tüdőnkből kiáramló aceton szintjét jelzi, ezen kívül a vérből, és a vizeletből az acetát sav szint mérésével. Mindhárom mérés különböző eredményt adhat egyazon időben, de én a három év alatt megtapasztaltam, hogy a ketózis szintjét nem feltétlenül a kimutatott érték adja, hanem a szervezetünk vércukorszintje, ezért olyan vércukorszintmérőt vettem, amely kettős funkciót tud mérni: a glükóz- és a keton szintet egyaránt.

 

Azt leszögezem, hogy mindenkinek a szervezete ketogén módon is működik. Ha valaki este hat-hét óra körül vacsorázik, és utána több óra (12-16) elteltével eszik ismét, akkor a szervezet átlép a ketózis állapotába, hiszen nem kapja meg a számára fontos építőanyagot, a glükózt.

A ketogén táplálkozás viszont nem más, minthogy elfogadtatjuk a szervezetünkkel a keton testek folyamatos felhasználását, főként az agyunkkal, ami egy óriási glükóz felhasználó gépezetként az energia bevitel nagy részét felhasználja -, hogy energiapótlásért ne a glükózhoz nyúljon.

Ha nem viszünk be semmiféle cukrot, a szervezetünk nagyon érdekes módon a saját magának előállítja azt. Én már több éve szinte semmilyen mesterséges cukrot nem viszek be a szervezetembe, és a különböző, csakis a természetben előforduló szénhidrátokat is a minimumra csökkentettem.

Az inzulinszintem a nullához közelít, vércukorszintem átlagosan 3.5-4.5 millimol érték között mozog, amit befolyásol egy étkezés, egy edzés - ezek okozhatnak esetleg ingadozást. Érdekesség és fontos tudni, hogy az agynak 4 millimol értékű szénhidrátra van szüksége.

Az alacsony vércukorszintért a szervezet nagyon hálás, de csak akkor, ha az magától alacsony, és nem attól, hogy sok inzulin árad szét a szervezetben - az a 2-es típusú cukorbetegség egyik komplikációja lehet.

 

Ahhoz, hogy valakinek magas legyen a keton-szintje, nagyon sokat kell tenni, és hagyni kell, hogy a szervezet saját magától működjön. Ne háborgassuk gyógyszerekkel, kemikáliákkal, de mondhatnám akár az éjszakázást, rossz étkezést, az élvezeti szerek túlzott fogyasztását is.

A magas keton szintet nem lehet fotelharcosként elérni. Egyénfüggően mindenkinél más és más, de általában a máj már pár óra éhezés után elkezdi kiengedni a keton testeket, hiszen olyan nincs, hogy bevitt táplálék híján leálljon a szervezet. Ekkor lép működésbe a ketózis. Ez a csoda, amiben élünk, a testünk több milliárd sejtje remekül tudja és teszi a dolgát, a cukor helyett a keton testek felhasználásával működteti a szervezetünket mint ahogyan azt évmilliók óta teszi a fajok túlnyomó többségében.

A keton testeket elfogadja minden szervünk, mert jóval nagyobb energia társul hozzá, mint a glükóz elégetéséhez. Kétszer annyi energia képződik a zsírok felhasználásakor, mint a szénhidrátok vagy fehérjék elégetésekor, emellett kétszer annyi anyagcserevíz is keletkezik a sejtjeinkben az ATP energia termeléséhez kapcsolva.

Egy példával tudnám szemléltetni a különbséget: ha begyújtunk a kályhába, vagy tüzet rakunk, és újságpapírral kezdünk tüzelni, akkor az azonnal magas hőmérsékletet ad, de gyorsan elhamvad, és a kívánt hatás eléréséhez folyamatosan, nagy adagokban kell pótolni a tüzelőt a meleghez. Ha viszont egy szép darab farönköt - azaz minőségi üzemanyagot - teszünk alapnak a kályhába, akkor hosszú időn át, egyenletesen ontja a meleget magából.

Az emberi test funkcióit nézve a szénhidrát egy gyors üzemanyag, amit egy-két órán belül felhasznál, eléget a szervezet, és máris előáll a farkaséhség, amire válaszul ismét bekap valami szénhidrátalapú terméket, amire a szervezet inzulinkiáradással válaszol – hiszen legtöbben étkezés után elfáradnak, pihennek, vagy akár csak az ülőmunka miatt nem mozognak -, ami előidézi a kajakómát, és ez körforgásszerűen így megy: farkaséhség – bezabálás – kajakóma.       

 

Aki változtatni akar, annak azzal is tisztában kell lennie, hogy hosszú hónapok munkája az, hogy a szervezettel elfogadtassuk, hogy nem viszünk be kívülről cukrot.

Hasonló a dohányzásról való leszokáshoz, hiszen a cukor is egy függőséget, addikciót okozó szer. Abban is hasonlít, hogy mi magunk kezdtük el kínálni a szervezetünknek azt a szert, amit magától nem kért volna, mi pedig adtuk, amíg az hozzászokott mindaddig, amíg úgy éreztük, élni sem tudunk nélküle. De ha nem pótoljuk ezeket az anyagokat, a testünk nem fog könyörögni a cukorért, a kátrányért, nikotinért, felesleges szénhidrátokért – csak megfelelő tudással felfegyverkezve túl kell élni az átállási folyamatot.

Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nekem nem hiányzott az édesség, csokoládé, sütemények, a tésztafélék, imádtam ezeket! És hát a sajtok! Azoknak most is nehezen tudok ellenállni!

Ezekért cserébe viszont jó közérzetet, magas energiaszintet, egészséget, és szép testet kaptam. Mérlegre lehet tenni a rövid távú élvezetet a hosszú távú, teljes értékű életért cserébe.

 

Nem összeesküvés elmélet gyártásként mondom, de a korunkat jellemző nagyüzemi, élelmiszeripari mérgezés akarva-akaratlanul mindenkit magával ragad, mint ahogyan engem is. Kikerülni is alig lehet, mert minden termékbe, akár egy szalonnába, kolbászba is cukrot tesznek. Többféle néven nevezik, dextróz, fruktóz, glükóz, de mind ugyanaz az ártalmas, megbetegítő cukor.

 

Ha továbbgombolyítjuk ezt a gondolatmenetet, az élelmiszerektől megbetegszünk, orvoshoz megyünk, aki gyógyszerekkel töm bennünket, hiszen ezt tanulta, ez a hivatalos a hivatalos nyugati orvoslás alapja. Megvannak az etalon laborértékek, és akinek azon felül jelez a szám, az gyógyszert kap. Pontos és hatékony életmód változtatásra azonban ritkán szólít fel az orvos, ilyen jellegű javallatot csak a legritkább esetben kap a „beteg”, aki a gyógyszerfogyasztás mellékhatásainak mérséklésére kénytelen saját maga eligazodni a kínálkozó lehetőségek dzsungelében, ezért szalad fűhöz-fához, és ezzel sokszor többet árt magának, mintha semmit nem tett volna.

 

Gyakorlatilag ez a két iparág - az élelmiszer- és a gyógyszergyártó - közvetlenül az emberi szervezetet rombolja le, és ezáltal alakulnak ki a természeti népeknél ismeretlen civilizációs betegségek, a daganatos, a szív- és érrendszeri, vagy akár a mentális betegségek.

A szivárgó bél szindróma már majdnem mindennapi eset, a mellékvese fáradtság manapság szinte mindenkire jellemző, meglátszik az embereken. Arcuk szürke, sápadt színű, lóg a bőrük, fénytelen hajuk, pattanásos, foltos az arcuk, töredezik a körmük – és ezek csak a külső tünetek!

Ha valaki nagyon körültekintően, kemény munkával és roppant tudatosan kiküszöböli az életéből a toxikus anyagokat – amiket nemcsak élelmiszerekkel visznek be, hanem a tüdőn, és a legnagyobb szervünkön, a bőrön keresztül is ártanak -, akkor nagyon sokat tesz ahhoz, hogy akár száz évig is éljen egészségesen.

Azon kevéssé változtathatunk, ha a szmogos belváros közepén, vagy egy gyár mellett lakunk, de azt, hogy mit eszünk, azt meghatározhatjuk, még ha kevés anyagi forrás is áll rendelkezésünkre.

Most sokan felhördülnek, „hogy könnyű neki, biztos sokat keres!”, de ha valaki összeszámolja, mennyi pénzt költ havonta gyógyszerre, és táplálék kiegészítőre, majd ezt szembeállítja az étkezéséből kivéve az összes chips-kóla-édesség szentháromság árát, és úgy szemléli a jobb minőségű élelmiszerekre fordítható költségeit, akkor már nem is annyira elképzelhetetlen, ugye?

 

Ha már megbékéltünk a cukormegvonással, és arra érzékenyek vagyunk, akkor a gluténtól, a laktóztól is mentesíthetjük magunkat. Ismételni tudom csak, hogy a szervezet nagyon hálás lesz az okos étkezés kialakításáért!

 

– Milyen a jó étkezés?

 

– Nem mondanám rá, hogy jó, inkább úgy jellemezném, hogy - „smart”-  okos. Azt sem mondanám, hogy ilyen vagy olyan diéta, mert a diéta a betegek gyógy étkezését jelenti. Azt viszont határozottan mondom rá, hogy folyamatosan fenntartandó, tehát nem ad hoc jellegű, nem divatétkezés, és nem fogyókúra!

Tehát először meg kell értenünk, mi az, ami jó a szervezetünknek és meg kell ismernünk a működését. Az én szervezetem a legelőn legelésző különböző állatok húsának, az egészséges növényi- és állati zsíroknak, a szabad levegőn kapirgáló szárnyasok tojásainak, és a zöld színű zöldségek fogyasztásáért a leghálásabb. De azzal is tisztában vagyok, tökéletes étkezés nincs, mert olyan lények vagyunk, akik, hogyha van étel, esznek. Ha étkezés után leülünk, szundítunk, vagy este elalszunk, akkor a szervezet nem használja fel energiaként a táplálékot, hanem zsírokká alakítva elraktározza azt. A normál zsírréteg fontos a testünkön, mert a máj szükség esetén abból nyeri vissza a keton testeket. Ahogy ezt megértjük, abban a pillanatban okafogyottá válik, hogy a zsír- és koleszterinmentes étkezés ellen legyünk.

Gondoljunk bele! Miért okolnánk a zsírt a kenyér hibájáért? Ha reggelire eszünk sonkát,  szalonnát hagymával, paprikával, tojást friss zöldsalátával, akkor ráébredünk, hogy anélkül tudunk sokáig fizikai erőkifejtést tenni, hogy közben ránk törne a farkaséhség.

Az én példám messzemenőkig igazolja ezt, hiszen én az erőkifejtésből „élek”!

Fontosnak tartom az idényjellegű étkezést is. Minden időszakban azt kell enni, amit a természet kínál. Télen nem eszünk epret, nyáron pedig banánt. Legalábbis itt, a mérsékelt égöv kontinentális éghajlata alatt.

Az okos étkezéshez nem kell diploma, csak józan paraszti ész. És az, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni és elcsábítani szép csomagolással, jó szlogenekkel, ütős tévéreklámokkal – és az oly kényelmes, megszokott, sokszor tévútra vivő emberi lustasággal!

 

Higgyük el, a szervezetünk nagyon jól megvan zsíron, és ebben a deutérium* is segíthet.

Hogy mire is képes – többek között - a deutérium, egy példával világítanám meg: ha a szervezetünkbe nem kerülne be víz, viszont egy kilogramm zsír igen, akkor az nem rakódna le rajtunk csinos kis hájréteg formájában, hanem a szervezet deutérium csökkentett vizet állítana elő, mégpedig 1,1 litert.

Amikor valaki elkezd tisztán étkezni, visszafogja a szénhidrátfogyasztást, az első napokban látványosan fogy, akár két-három kilót is. Ez azért lehetséges, mert a bent tartott, zsírokból előállított vizet a szervezet kiengedi magából - ez a fogyókúra első pár napjának eufórikus örömmel kísért eredménye, ami után megáll a látványos „fogyás”, és akkor kezdődhet az igazi harc a testtömeg vesztésért – már akinél ez az első szempont az egészség visszaszerzésénél.

 

Amikor ez a folyamat beindul, nemcsak megkönnyebbül a test, hanem éberebbé válhatunk, elmúlik az agyi tompultság, a fáradtság, nyugodtabbak vagyunk, jobban alszunk, javul a sportteljesítményünk, egyszóval: minden területen, holisztikus szemlélettel tekintve is javulnak a funkcióink.

A szervezet ilyenkor kevesebb kortizolt termel, amivel a kisebb adrenalin szint is együtt jár, ezért kisebb a szervezet stressz-szintje, ami megnyugvást ad nemcsak az agynak, idegeknek, hanem a szerveknek is.

A modern ember nem veszi figyelembe a szervezete jelzéseit, így nem érvényesül a természetes bioritmus áldásos hatása sem. Az, hogy este tizenegykor még mindenki ott ül a számítógép előtt és veri a billentyűket munka vagy szórakozás gyanánt, vagy chipset ropogtatva, koffeinbomba kólát iszogatva horrort néz a tévében, az nem normális.

Ezektől az elalvás előtt végzett tevékenységektől nem tudnak beindulni és szétáramlani a szervezetben a megnyugvásért, alvásért felelős hormonok, ennek ellenére a legtöbb ember csodálkozik, miért nem tud elaludni, vagy éjszaka miért riad fel folyton, és miért ébred kialvatlanul, heves szívdobogással. Az ördögi kör pedig folytatódik, mert sokan már felkelés után, reggeli helyett azonnal élénkítő szerhez vagy nyugtatóhoz nyúlnak.

 

Összegezve: okos étkezéssel, megfelelő mozgásprogrammal, a szervezet természetes deutérium szint csökkentésével, és a bioritmus figyelembevételével együttesen olyan óriási lendületet kap a szervezet, hogy arra csak pozitívan tud reagálni mindenféle gyógyszer, vagy táplálék kiegészítő nélkül.

 

– Felkértek egy tudományos munkában való részvételre is, mi ez és praktikusan hogyan zajlik a munka rád eső része?

 

– Dr. Boros G. László, a Kaliforniai Egyetem professzora a kísérlet elején mindhárom mintavételi ponton megmérte a deutérium értékeimet és egy, a Santa Monica klinikáján rendszeresített riportban azt az általam megadott e-mail címre név nélkül megküldte.

Hat héten keresztül megiszom bizonyos mennyiségű deutérium csökkentett vizet, ezzel párhuzamosan naponta mérem a keton- és cukor értékeket, amikről naplót vezetek. Közben folyamatosan figyelem az energiaszint változásaimat is, amelyeket szintén feljegyzek.  

A megadott idő után a professzor ismét megméri a deutérium értékeket, és beszámolok az eltelt idő alatti fizikai változásokról, érzetekről.

 

Fontos része munkámnak, hogy a Kalifornia Egyetem rangos publikációs tevékenységébe is

Bekapcsolódtam, mint természetgyógyász doktor jelölt, ahol egy, a Metabolomics folyóirat

szerkesztői bírálatán már sikeresen átment közleményben, mint társszerző szerepelek.

 

A kaliforniai professzor Brett Hundley-nak, a Green Bay Packers amerikai football csapat irányítójátékosának személyre szabott felkészítését is segítette már az anyagcsere biomarkerek és a ketogén alapú deutérium csökkentő eljárások alkalmazásával a kiváló sportoló eredményességének optimalizálására.

Így ez az együttműködés számomra egy óriási lehetőség fizikai teljesítményem növelésére egészségem megőrzésének új dimenzióba helyezése mellett, a Kaliforniai Egyetemen honos szakmai pontossággal és precíz biokémiai ismeretekkel a háttérben.

 

* A deutérium a hidrogén olyan változata, amelynek atommagja a proton mellett egy neutront is tartalmaz, így tömege kétszerese a hidrogénének. A vízmolekulák az oxigénatomok és a hidrogén mellett deutériumot is tartalmazhatnak, ahol a nehézhidrogén kétszer súlyosabb. 

 

 

 

Sári Edina

Az én életmódváltásom története 2016. - elismerő oklevélben részesült: Soltész Ildikó

Az én történetem ott kezdődik, amikor 48 éves koromban, közel 30 év ülőmunka után, a sokadik derékbecsípődésem (lumbágó) után a reumán a főorvos a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek felírása után közölte velem, hogy „Csináljon magával valamit Ildikém, még sok van hátra!”

 

Előre kell bocsájtanom, hogy mindig is szerettem a testmozgást, sokszor eszembe jut még a mai napig is kedvenc általános iskolai torna tatárnőm – Dr. Mezei Györgyné Zsuzsa néni – amint riogatásként bemutatta a kezekkel hadonászó csámpázást még a 7-ben, hogyan ne fussunk majd a busz után felnőtt korunkban!

 

Több mint húsz éven keresztül próbáltam a mozgás fontosságának tudatában eljárni különféle edzésekre.

Kezdetben aerobick óra a közeli általános iskola tornatermében, majd amikor már divatosak lettek az edzőtermek, akkor a csoportos órákat látogattam heti két-három alkalommal (stepp-aerobick, zsírégető, box-aerobick, TRX, Gflex).

Persze az étrendemmel nem sokat törődtem, csak a jó magyar konyha, csirkepörkölt nokedlival, paprikás krumpli, túrós tészta, jó kis zsíros kenyér, és persze az édesség napi szinten! Volt időszak, amikor az edzések hatására leadtam 10 kilót, de az lassan vissza is kúszott egy idő után.

Kedves volt kolléganőm, és az egyik edzőm is próbáltak már akkor rávenni, hogy kicsi egészségesebb ételeket egyek, de persze keményen ellenálltam, hogy nekem az nem megy, és különben is elég a mozgás.

 

Mindezek után, talán a szerencsének, vagy a véletlennek köszönhetően, tavaly februárban, az aktuális derékbecsípődés után, amikor nem tudtam két hétig edzeni, az akkori csoportos óra edzője Sebestyént Tamás (személyi edző, rehabilitációs edző) javasolta, hogy próbáljam meg a személyi edzést, nagyon szívesen segítene.

Az első edzésen elmondta, hogy nem lesz könnyű, az én esetemben nagyon fontos a törzsizomzat megerősítése, hogy a derékproblémáim megszűnjenek. És bizony a heti két edzés mellett, az étrendemen is változtatni kellene. Persze szorgalmasan jegyzeteltem a kis füzetembe, hogy csirkemell, brokkoli, bulgur, zabkása, 2-3 liter víz naponta, de nem voltam biztos benne hogy ez nekem menni fog.

 

És elkezdődtek az edzések, ami be kell vallanom az elején nagyon nehezen bírtam, a gyakorlatok végzése közben folyton nyavalyogtam, hogy nem tudom megcsinálni, a végén hulla voltam, úgy vonszoltam magam haza.

 

De elkezdtek jönni az eredmények.

Először néhány kilótól sikerült megszabadulnom, kezdett fogyni az úszógumim, és ezzel párhuzamosan könnyebben tudtam a feladatokat is elvégezni, jobban éreztem magam a bőrömben.

Ekkor szántam rá magam, hogy az étkezésemre is odafigyelek - ha már többen is mondták - összegyűjtöttem néhány receptet, megvettem az alapanyagokat (csirkemell, teljes kiőrlésű liszt, barna rizs, bulgur, zabpehely, nádcukor, brokkoli stb.) és komolyan mondom olyan jókat sütöttem-főztem, hogy egészen megszerettem az egészséges ételeket.

Persze még ezen is lehetne finomítani, de szerintem fontos a fokozatosság, egyik napról a másikra nem lehet több évtizedes étkezési szokásokat megváltoztatni.

A lényeg, hogy nem érzem kényszernek, szívesen eszem reggelire a zabkását, vacsorára a kis salátámat. Megpróbálom a napi 2 liter vizet meginni, mert a folyadékbevitel is sokat számít.

És bevallom azt is, hogy vannak csalónapok, amikor én is bűnözöm, ilyenkor jöhet egy kis csoki, süti, fagyi, fehér kenyér a szalonnás rántottához, mozizás közben nachos. Vagy ha a munkahelyemen megkínálnak a lányok valami finomsággal azért elfogadom.

 

Egy idő után környezetem is észrevette a változást, őket is motiválta, hogy lefogytam, izmosabb lettem, és látták hogy milyen finomakat eszem, ami még egészséges is. Kérdezgették hogyan csináltam, szívesen megosztottam velük a tapasztalataimat. Közösségi oldalamra is felkerültek képek rendszeresen az ételekről, amiket sütöttem-főztem, sokaknak tetszett, néhányan el is készítették.

 

Anyukám 72 évesen nagyon jó egészségi állapotban van, rengeteget mozog, egész nap kertészkedik, kéthetente a nyugdíjas klubban ropja a táncot, de néhány kiló súlyfeleslege sajnos még így is van. „Nem jönnek rám a ruháim” szokott panaszkodni. Persze neki is a magyaros ételek a kedvencei, meg a saját maga sütötte bukta, pogácsa, lángos, pite, persze fehér lisztből, répacukorral. Kezdetben még nem hitt benne, hogy az étkezésen is sok múlik, de mostanában már büszkén meséli, hogy vacsorára milyen salátákat készít magának, uborkából, paradicsomból sajtból, dióból, és tényleg jóllakik vele.

 

Persze az edzéseket sem hanyagoltam el, most már több mint másfél éve kitartóan, rendszeresen hetente kétszer lent vagyok a teremben, akár még ünnepnapokon is.

Sokat köszönhetek az edzőmnek is, nagyon jó, hogy személyre szabott feladatokat kapok tőle, sikerélményem van, hogy képes vagyok ezeket elvégezni, az órák jó hangulatúak, szívesen megyek.

Az időközben leadott 10 kilómat nagyjából sikerült tartanom, egy-két kiló fel-le ugrál, de ez nem zavar.

Sokkal energikusabb, mozgékonyabb, magabiztosabb lettem, amellett hogy remélem sokkal egészségesebb is.

 

Közben észre se vettem, hogy a derekam nem fáj, nem csípődött be már másfél éve! És ez a legnagyobb eredmény!

 

Végszóként még becsatolnám az edzőmtől az 50. edzésemre kapott szöveges értékelésemet:

 

A közös munkánk rehabilitációként indult, fő célja a törzs izomzatának megerősítése volt. Az első edzések alkalmával már éreztem, hogy bizony nem lesz könnyű dolgom. Nulla szabályos fekvőtámasz, a koncentráció teljes hiányával kiegészítve. Kihívás, gondoltam magamban! Egy dolog azonban már akkor is megvolt, ami szerencsére azóta is változatlanul ott van minden egyes edzésnapon, ez pedig nem más, mint a kitartás. Sok emberből hiányzik, de az egyik legfontosabb szempont, ha hosszútávú, eredményes közös munkát szeretnénk. Az első komoly eredmény a 7-8. edzés környékén jelentkezett, amikor is végre sikerült önállóan megcsinálni az amúgy 4 "nagyon bonyolult" feladatból álló bemelegítő gyakorlatsort. Ekkor már éreztem, jó úton járunk! A köredzések alkalmával a feladatok egymásutánisága még így az 50. edzés alkalmával is komoly megpróbáltatásokat okoz Drága Tanítványomnak, de legalább sosem unatkozom. :D Az eredmények pedig magukért beszélnek! A kezdeti derék fájdalmaknak már nyoma sincs, új célokat kellett kitűznünk, úgy döntöttem, hogy sosem árt, ha van erő és erőnlét, ezek fejlesztésével persze együtt járnak bizonyos esztétikai mellékhatások is, ami ugye valahol mindenkinek célja. Az eredmények jöttek folyamatosan, most már nem okoz gondot 8!! szabályos fekvő végrehajtása, akár 5 körön keresztül és ez a fejlődés érvényes a guggolástól kezdve a Trx evezésen át egészen a Deadliftig! Igen, Deadlift! Az elején elképzelni sem mertem volna, hogy edzéseink alkalmával akár csak elhangozzon ez a szó, de Ildikó megcsinálta! Arról nem is beszélve, hogy a kezdeti 68 kg-hoz képest most 58-nál tartunk, mindenféle csodaszer és turbódiéta nélkül, szimplán csak egy tudatos, hosszú távon tartható, egészséges étrend a titok. Az eredmények eléréséhez csupán 1 dologra volt szükség, ami Ildikóban maximálisan megvan, a KITARTÁS, ez a kulcsa mindennek ;) Na meg egy vérprofi edző :P Csak így tovább Kedves Tanítványom! "A végtelenbe és tovább!" :D

 

                                                                                                           Soltész Ildikó

 

Az én életmódváltásom története 2016. - elismerő oklevélben részesült: Pintér Ibolya

A lélek megbetegíti a testet.

Soha nem gondoltam volna, hogy fiatalon is ennyi megpróbáltatás érheti az embert.

21 éves vagyok, gyógyulófélben.

18 éves koromig Szolnokon éltem édesanyámmal és édesapámmal. Felköltöztem egyedül Budapestre egy albérletbe, hogy tovább tanuljak. Nagymamámat elveszítettem 2014. február 23-án, amely nagy fájdalmat okozott, de tudtam, hogy fel kell állnom. 2015. február 23-án (napra pontosan egy évvel mamám halála után) édesapámat is elveszítettem.

Depresszióba estem, szorongtam.

A lélek megbetegíti a testet?

Valóban.

A problémáimat magamba fojtottam…  Egy gyulladt gócot találtak az ínyemben, amelyet meg kellett műteni, mert könnyen szájüregi rákká alakulhatott volna. Ezután jött a vesebetegség, melyet fél éves antibiotikumos kezeléssel szüntettek meg. 50 kiló voltam, 10 kilót lefogytam.

Nem foglalkoztam a rendszeres étkezéssel, testmozgással. A depresszióm egyre eluralkodott rajtam.

A vesebetegségem húgyhólyagbetegséggé alakult, kínzó fájdalmaim voltak. Nem ittam elegendő folyadékot. Eközben a tanulmányaim folytak, dolgoznom kellett, a párom viszont végig kitartott mellettem.

Túléltem a 20. születésnapomat, az első karácsonyomat édesapám nélkül. 2016-ban a depresszióm átcsapott pánikbetegségbe. Esténként halálfélelmem volt, a szívem majd’ kiugrott a helyéből. Az orvosok antidepresszánsokat, nyugtatót adtak, melyekre szép lassan rá is szoktam.

Jött a következő hír: nagypapám 2016. április 23-án elhunyt..,

 

Ez a pont volt, ami hatalmas fordulópontot hozott az életembe. Nagypapám halála előtt egy nappal bent voltam nála a kórházban.

Csak ennyit mondott: „Édesapád nem így akar látni.” Lefogyva, betegen, szomorúan… És igaza volt.

 

Ekkor önerőből egy új életet alakítottam ki. Jelentkeztem egyetemre, elhelyezkedtem egy nagyon jó munkahelyen, amiért megküzdöttem.

Időm nagy részében tanulok, dolgozom, kirándulok a párommal.

A barátaim is nagyon sokat segítettek abban, hogy elinduljak a gyógyulás útján. Pedig makacs ember vagyok, betonerős gondolatokkal, amelyektől nem tágítok. Teljesen átreformáltam az életem.

Személyiségfejlesztéssel is foglalkozom, napjaimat a mosolygás határozza meg.

Egészséges ételeket készítek. Sok gyümölcsöt, zöldséget, paleo ételeket fogyasztok. 2-3 liter folyadékot megiszok, amely főként gyógytea és víz.

Orvosi eredményeim is javulnak. Pánikbetegségem nem jelentkezik, a vesém gyógyul.

Édesanyámat is kirángattam ebből a helyzetből. Mára már együtt állítjuk össze a menüt.

Új életcélt határoztam meg: az életem végén csak annyit szeretnék, ha édesapámmal találkozok fent a mennyekben, akkor csak annyit mondjon: „Büszke vagyok rád!”

Úgy érzem jó úton haladok!

 

Pintér Ibolya

 

Az én életmódváltásom története 2016. - elismerő oklevélben részesült: Ignácz Magdolna

Lehet,  hogy az egészet csak álmodtam. Bár mégsem, mert ha átmegyek a másik szobába,  ott az érem.

No nem is  egy,  de a legemlékezetesebb, a Wizz Air félmaraton befutóérme is ott  fénylik a többi között. És ha felemelem a karom, hát igen még érzékeny.

 

Tavaly   májusban voltam  65 éves.

Úgy  éreztem, elhagyva  a munkát, tele  tervekkel - no ebben soha nem volt hiány -, készülök a következő  harmincra. 

Lányomtól kaptam egy  pólót, amit saját kézzel festett és rajta volt  a hosszú élet titkai között az utazás, a tánc, síelés, festés, no és a futás. Ezek mind kedvenc  hobbijaim.  

A  futás  alapjaiban nem olyan régen kezdődött, úgy fél évvel a születésnapom előtt, merthogy állandóan valami megfoghatatlan fáradtság vett rajtam erőt. És  valahogy   az  életkedvem is  mintha   akadozott  volna.  Számomra  ez  furcsa  volt, mindig  tele  voltam energiával, ezért szép lassan  elkezdtem  futni, hátha  segít.

Az eleje kicsit  döcögősen ment, de  aztán hozzászoktattam magam, hogy átszaladok a Városligetbe, teszek egy-két kört.  Májusra olyan  jól ment, hogy  elindultam egy  10 és  egy  12 km-es  versenyen és gondoltam, ha ilyen jó lesz, akkor még egy 15 km-es is   belefér majd a félmaraton szeptemberben. 

Júliusban fantasztikus élmény volt Korzikán hegyet mászni. Úgy  éreztem, ide nekem a  fél világot.   Mire  hazaértem  otthon  várt  a  szokásos   behívó  a mammográfiára, a hónap végére, egy  pénteki nap késő délutánra. Hát igencsak meditáltam  hogy  elmenjek-e,  mivel  rajta  volt  hogy   65 éves  korig.  De  elszaladtam, gondoltam, na ezzel le is  tudom,  aztán ezzel sem lesz gondom. Másnap 15  km-es  versenyt futottam  hatalmas  örömmel, majd  csomagoltam, irány Mártély a festőtábor.

 

És a negyedik napon  ülök  egy  szénaboglyán elmélyülten  festek és megszólalt a  telefon…

Mit is mondjak,  a kedves hölgy  a  túlsó végén  invitált, hogy ugye be tudok menni megismételni a vizsgálatot. Mondtam nem,  merthogy  festek, meg két hét múlva megint  festek.

Addig erősködött, megígértem. Hétfő  délután, ahogy feltették  a  leletet kinagyítva minden világossá vált.

Valami nagy üresség volt bennem, mert  láttam  fehéren-feketén a  röntgenfelvételen  a  daganatot, a csápokat.

Fogalmam sem volt, mi fog történni, mit is kell csinálni. 

Irány mindjárt az ultrahang és a doktornő egyből közölte, ez ugyan rosszindulatú szúrhat-e, sőt már a nyirokcsomóknál is  lát valamit. No hát szúrjon. Eredmény három nap múlva. Tényleg  rosszindulatúnak látszott az már  előre, ugye megyek  tovább az onko teamhez. No azt már nem! mondom én, nem érek rá van még  három futóversenyem   beregisztrálva  és  egy  hegyi túrám.

A   doktornő odajött, megsimogatta  a vállamat és  azt mondta  semmi gond  majd  egy év múlva megcsinálja, de ez most itt nagyon komoly  dolog. 

Hát  így  kezdődött.

Még lefutottam  az Iron Girl 10 km-es  versenyt, könnyezve nagyon nehezen. A másodikra nem mentem el és a félmaratont töröltettem, illetve  azt mondták,  eltehetem a következő évre. Később  ez  volt  az egyik legnagyobb  terv, addigra meg kell gyógyulni.

Férjemnek  csak akkor mondtam el mindent,  amikor az összes lelet, papír megvolt, mellrák nyirokáttéttel.

 

Szeptember  1-e  már a kemoterápiás  székben talált.  És a 8. napon már   futottam. 

No nem sokat és ahogy  bírtam. Szédülve, gyengén  és akkor  úgy éreztem, amíg tudok futni, lesz értelme mindennek. És  bár  a kezelések egyre  keményebben éreztették hatásukat, amikor  a „kegyetlenke” kicsit elmúlt, folyamatosan futottam. 

Igaz  fájtak a csontjaim, az izületeim, szédültem, de hihetetlen erőt  adott, amikor látva másokat is, hogy futnak, futottam. Az  ötödik  kezelés után a rosszullét nem akart  elmúlni. És akkor  közöltem  az orvossal, ha az életminőségem ennyire  leromlana hogy nem tudok  futni, nem kérek többet a kemóból.

Orvost és  kórházat  váltottam. 2016.január 4-én  bal oldali mastectómia  az összes nyirokcsomó  eltávolításával. A  12-ből még 7 mindig rákos  volt. De  legalább  kint  voltak.

 

Jellemző  rám és  ezt a  betegtársak mesélték, amikor az orvos a műtét után odajött és   kérdezte, hogy  vagyok, azzal a kérdéssel válaszoltam, mikor mehetek síelni. A varratok  8 hétig bent voltak, de én már az orvos  engedélyével igy is futottam.

Magamnak is alig mertem bevallani,  hogy  azért húz a nyirokcsomók helye  és a karom bizony  fájdogált. De  úgy éreztem, megint élek és a futástól visszakapom a fizikai erőnlétemet, a többit meg én hozzáteszem. 

Egyébként meg a szobámban, az ágyam mellett volt egy kisasztal, azon a túracipőm, futó zoknim, pólóm, ecsetem és minden, ami a való világot és az általam  szeretett  dolgokat  megtestesítette. 

 

És  végig  futottam a  sugárkezelés  alatt is.

Még nem  volt  vége a kezelésnek, de elindultam az első 12 km-es versenyen májusban. 

Adtam magamnak 3 nap szabadságot, nem mentem el a kezelésre. Utólag  bevallottam az orvosnak. Nem, nem azt mondta, hogy hát akkor nem  használ a kezelés, azt kérdezte mennyi idő alatt  futotta le.

 

Májusra  minden véget ért. Innen már csak az általunk hormonbogyónak  nevezett tablettát  kellett szedni. Próbáltam alkudozni  az orvosommal, de aztán megegyeztünk.  Megígérte, hogy mindenképpen fogok tudni futni, ha az egyiknek nagyon rossz a mellékhatása, cserélünk.  Sőt azt is mondta, ne is higgyek azoknak a papíroknak, amik  a  dobozban vannak. Na jó, innentől kezdve nem olvastam el, mi van ráírva.

 

És  augusztus  6-án, napra pontosan egy évvel azután, amikor a diagnózist megtudtam és  hét hónappal  a  műtét  után, 66 évesen lefutottam életem  első  félmaratonját, azaz  21  kilométert.  

És szeptember 11-én ismét félmaratont futottam több  ezer emberrel Budapest utcáin, azt  amit  egy  évvel  előtte törölni kellett.

A Szabadság  hídnál a lányom várt egy nagy molinóval, ráírva „Anya,  sikerülni fog  a  21 kilométer”. De  nem adhattam  fel, mert  előtte már megkeresett a  BSI,  ha  beérek,   mint a legidősebb,  igazi  első  félmaratonistával  riportot készítenek. 

BEÉRTEM.

Szinte  hihetetlen érzés  volt.  Ennyire  feszegetni  a határokat.  Megvolt  a  riport is és azóta több  tévécsatornán is leadták.

 

A  futás  életem  része  lett. 

Ha  nem  lettem  volna  rákos, talán  soha nem kezdem el, mivel a fáradtságon kívül  semmilyen tünete nem volt. De  hatalmas célt és kitartást adott ez alatt a majd egy év alatt. 

Csökkentette  a  kezelések néha  elviselhetetlen mellékhatását, nem híztam meg, nem vesztettem el az életbe  vetett hitemet, optimizmusomat.

Jelenleg  onkológiailag negatív  vagyok. És   bele  sem merek gondolni,  ha azon a  péntek délutánon nem megyek el a mammográfiára...!

Végtelen hálás  vagyok orvosaimnak, akik inkább  biztattak, mint visszatartottak  a  futástól.

 

No igen, mindenképpen jól jönne egy  spéci  sportmelltartó,  mert  egyelőre megmosolyogtató, mire összeállítom futáshoz mindenféle pótlásokból a bal  dekoltázsomat.

Egyébként nem gond, nem is  zavar,  talán nem is kérek helyreállítást, kiválóak  az Anitában vásárolt melltartók. Holnaptól  a  versenyeken  a  Rákliga  színeiben indulok.

A lányom nagyon büszke  rám, a következő  versenyen együtt indulunk. Szeretnék jótékony futó lenni, példát mutatni az úton lévőknek. Nincs lehetetlen, nagy  célokat  kell kitűzni és soha nem feladni… ez az egyetlen  útja  a  rákból  való gyógyulásnak.

 

 Ignácz Magdolna

 

  Ilyen boldogan értem célba 66 évesen, berepültem!

Az én életmódváltásom története 2016. - elismerő oklevélben részesült: Eichinger Éva

Az egész egy hirtelen jött, kellemetlen délutánon kezdődött…


33 évesen, egy szülés és gyes utáni új munkahely-kezdést követően arra lettem figyelmes,
hogy koradélutánra – minden egymást követő nap – puffadok. Korábban sosem éreztem ilyet, és azt tudtam, hogy nem akarok azonnal gyógyszerekhez fordulni, hanem a kiváltó okot szeretném megszűntetni.

Aztán egy jól irányzott vérvizsgálat azonnal kimutatta: laktózintoleráns vagyok és a szervezetem álljt parancsolt a sok-sok elfogyasztott tejterméknek.

Bevallom őszintén, meglepett a dolog, nem számítottam rá, valahogy a sok új változó
tényezőben (új otthon, bölcsi, elszakadás a kislányomtól, új munkahely) kerestem volna az okot.

A szülés után – főként a szoptatás alatt - felszaladt kilóktól nem tudtam (vagy nem
akartam eléggé?) szabadulni, de éreztem, hogy ez most egy jel az életemben, hogy valamin változtatnom kell. Attitűdömből adódóan nem lemondásként éltem meg, sokkal inkább a lehetőséget láttam egy életmódváltásra.

Egyik napról a másikra letettem a tejet, a cukros joghurtokat, a túrós rétest, a
madártejet és társait.

És bizony a tejeskávét is, mert tej nélkül nem tudtam elképzelni.Először ennek elhagyása bizonyult nehéznek, délelőtt 10-kor bambultam magam elé, nem pörgött az agyam, de nem adtam fel, így egy hét után megszűntek az elvonási tünetek.

Előfordult, hogy megkértem egy kollégát, tegye át az asztal másik oldalára a kávéját, hogy ne kísértsen… ☺

 

Azonban nem a kávé jelentette a legnagyobb kihívást! Hanem a saját elhatározásom,
hogy ”nyakom csípem” a lehetőséget, ha meg kell vonnom magamtól a tejtermékeket,
megvonok olyan dolgokat is, amik nem szolgálták a javamat a túlsúlyos időszakban.


Helyettük pedig bevezetek olyanokat, amik egészségesebbek, „előre visznek”.

Így elhagytam a finomított cukrot, helyette édesítőt fogyasztok. Elmaradt a fehérliszt és a belőle készült péksütemény, helyette nyitottam a teljes kiőrlésű és más lisztek felé.

 

Se tej, se liszt, se cukor, se csoki; drasztikus váltás volt, nem állítom, hogy mindig
könnyen megy.

De kerestem és mindenütt megtaláltam az alternatívát, sosem éreztem
megalkuvásnak az életmódváltást. Bizony, nem diétát, mert a laktóz-mentesség miatt ez
életem végéig szól, ehhez nem elég egy könnyen jött – könnyen megy típusú diéta.

De nem az étkezés adja a legnagyobb motivációt, de nem ám!

Hanem a mozgás. Ez jelentette a legnagyobb kihívást, hiszen a család-munka-önmagam háromszögben talán a legkevesebb idő és energia a harmadikra jut. Meg kellett találnom a lehetőséget, amikor – a legkisebb lemondások árán – időt fordítok önmagamra, időt a mozgásra.

Itt kellett leginkább a család és a barátok támogatása! Hajnalban, 6 órakor már az
uszodában teljesítem a távokat, mialatt Apa elkészíti a kislányunkat, hogy hazarohanva őt
bölcsibe vigyem, és munkába indulhassak.

A futást eleinte együtt kezdtük el, de - lévén nincsen nagymama segítő keze a
közelben – folytatni nem sokáig tudtuk. A sors azonban úgy hozta, hogy egy kedves ismerős új lakóhelyén már nem akadt hely egy futópadnak, így az mára már a nappalinkat díszíti.

Lelkileg folyamatos küzdelemben vagyok, hogy kevés időt töltök a kislányommal, így azt a
rendszert találtuk ki, hogy addig Apával játszik vagy mesét néz, amíg én futok. Nyugalommal tölt el, hogy bármikor tudok mozogni és tőle sem kell elbúcsúznom (csak az „Anya, most én is futizhatok?” kérdéseket kell hárítanom ☺)

Jelenleg heti 5 napot edzem, igyekszem legalább két pihenőnapot beiktatni, de nagy
könnyebbség, hogy a futópad mindig itt van kéznél. 83 kg-ról indultam, mostanra elértem a szülés előtti súlyomat (72 kg), de folytatom, a számok (akár súlyban vagy megtett távban) iszonyatosan motiválnak.

S hogy mi motivál tovább?

Az életerő, amit a mozgás ad, ahogy könnyebben megy minden; ahogy felszökkenek egy lépcsőn; a Párom elismerő pillantása; a kolléganővel párhuzamos életmódváltás, ahogy húzzuk egymást előre; a Mozdulj Anyu! (Női különdíjasunk! - szerk. -) facebook csoportja; ahogy áll rajtam egy új ruha… és még hosszan sorolhatnám, de egy a lényeg:

a lehetőséget és a kihívást kell megtalálni, bármit is hoz az élet!

Eichinger Éva

 

Az én életmódváltásom története 2016. - elismerő oklevélben részesült: Balláné Sárosi Ágnes

53 éves vagyok, a foglalkozásom pedagógus. Három évvel ezelőtt munkából hazafelé menet zebrán, szabálytalanul elütött egy autó. Sérüléseim nagyon súlyosak voltak. A jobb karom 17 helyen tört el, a felkarcsontom két helyen, ezen kívül distalis végízületbe hatoló nyílt törést, jobb csípővápa törést és jobb szeméremcsont szártörést szenvedtem.

A baleseti sebész azt mondta, látható, hogy sokat sportolok. A sérüléseim életveszélyesek is lehettek volna, ha izmaim nem védekeznek még öntudatlan állapotban is.

 

A balesetem előtt – egész életemben – nagyon sportosan éltem. Minden sportágat amatőr szinten űztem, de nagy szenvedéllyel és kitartással. Az életem volt a futás. Azokat a sportágakat szerettem, amelyeket a monotonságot jól tűrők szeretnek. Napi rendszerességgel futottam. Részt vettem a debreceni Oxigén Kupa futóversenyen, melynek fő védnöke Balczó András.  Rendszeresen úsztam, indultam a Rentka László vezette debreceni Senior úszóversenyen. Nagyon szerettem a jógát, a pilatest, a straching tornát. Hegymászás, gyalogtúrák voltak a kedvenc szabadidős tevékenységeink a családommal. Az úszáson kívül a kajakozást és kenuzást is nagyon szerettem.

 

A sport mellett figyeltem az egészséges életmódra: rendszeres napirend, egészséges ételek és italok fogyasztása.

 

A baleset egyik pillanatról a másikra a teljes mozdulatlanság állapotába kényszerített. Mivel a kezem és a medencém is eltört, nagyon nehezen és későn kezdhettem el a járást. Több hónapig feküdtem, majd kerekesszék, járókeret, bot. Az önálló és viszonylag biztonságos mozgást kb. 8 hónap alatt értem el. Nagyon meghíztam az eltelt a három év alatt.

 

Éveken át gyógy-masszőr segítette elindítani a nyirokkeringést a sérült tagjaimban. Hihetetlen élmény volt, amikor életet lehelt azokba az izmaimba, amelyekről én másfél-két éven át nem is tudtam.

 

Orvosi utasításra a futást abba kellett hagynom. Gyalogolnom és kerékpároznom, úsznom viszont tanácsos.

 

Minden sportágért meg kell küzdenem: a kerékpározás azért nehéz, mert a sérült karomat nem tudom kinyújtani, nem tudom stabilan tartani a kormányt. Eleinte nagyon féltem a nyeregbe felülni, iszonyatos félelem volt a városi közlekedésben kerékpároznom. Lassan-lassan múlik a félelmem és milliméterről milliméterre nyúlik a könyököm.

Úszni sem tudtam eleinte, mivel a vállam mozgása nagyon beszűkült, még most sem tudom magas tartásba emelni a karomat.

Kezdetben egy karral húztam.

Apránként nyúlnak a vállízületeim és az izmaim, egyre könnyebb az úszás. Hegyet mászni, túrázni viszont nem tudok. Jógázni és tornászni is kb. két évig nem tudtam, mivel nem tudtam mozgatni a karomat, vállamat, nem tudtam lehajolni, leguggolni.

 

Most rendszeresen jógázom, úszom, kerékpározom és nagyon sokat gyalogolok.

 

Összességében teljesen átalakult az életem. Nagyon nehéz feldolgozni a változásokat és veszteségeket. A mozgáshiányos időszakban sokszor voltam kedvetlen, elkeseredett. Nem bíztam magamban.

Amióta azonban újra van lehetőségem arra, hogy elfáradjak, leizzadjak, kipirosodjam a mozgásban, azóta újra úgy tudok örülni annak, hogy élek, mint régen.

 Balláné Sárosi Ágnes

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!