Egy boldog háromszög meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy festőművész. Remekül értette a dolgát, de titokban világéletében fával szeretett volna dolgozni.

Egy napon a felesége azt mondta, a családnak szüksége lenne egy új asztalra. Hej, de megörült ennek a festő! Azonnal a műtermébe szaladt és a bakon lévő vászon helyett egy tölgyfa tönkkel kezdett el foglalkozni. Sok éjen és nappalon át dolgozott kitartóan, s egyszer csak előállt egy szép, új, stabil lábakon álló faasztallal.

Ez a biztonságos négylábú asztal lett a ház központja, ott gyúrta a tésztát az asszony, ott gyakorolták a folyóírást a gyerekek, ott vitatták meg életük ügyes-bajos dolgait, ott gyűlt össze a család, ott fogadták a barátokat hét országra szóló vigalommal.

Egy borús, sötét éjen aztán valaki betört a házba és a családi ereklyék mellett valamilyen rejtélyes okból az asztal egyik lábát is ellopta.

Hej, de nekibúsult a festő és a felesége, s az összes gyerek! Sokáig tanakodtak, mitévők legyenek, de annyira szerették az asztalt, hogy nem dobták ki, hanem megpróbálták nehéz kövekkel ellensúlyozni a billegését, amivel csak azt érték el, hogy az ép lábak majdnem összeroppantak a nehéz teher alatt.

A festőt elöntötte a bánat, visszavonult a műtermébe, napokig siratta az asztalt, s amikor elapadtak a könnyei, erősen elgondolkodott. Bevitte az asztalt a műhelyébe és megint éjt nappallá téve dolgozott, ki sem mozdult onnan, amíg végül - lássatok csudát! - csak előjött egy… új asztallal.

Az új asztal kisebb volt, de ugyanolyan erős, stabil és biztonságos, mint az előző, ámde „csak” háromlábú. Idővel ez a háromlábú is ugyanolyan nélkülözhetetlenné és szilárd középponttá vált, mint az elődje, meg is becsülte ám a festő családja!

Egy testi, lelki, szellemi krízis után az ember olyan, mint ez a háromlábú asztal. A diagnózis előtt valószínűleg éppoly erős és ép volt az ember, mint a négylábú asztal, aztán egyszer csak – számára is érthetetlen okból – elvész az egyik része az egész-ségének.

Eleinte megpróbálja összehangolni a munkát, a családot, fenntartani a mentális egészséget, ám belülről továbbra is ingatagnak érzi magát, ezért herkulesi erőfeszítéssel próbálja kompenzálni az elveszett funkciót, hogy visszaálljon az eredeti ép-ség, de az egyedül, segítség nélkül csak nem sikerül újra. Ekkor nincs mese, újból meg kell teremtenie önmagát, amely reményei szerint ugyanolyan stabil és egész lesz, mint a régi -, de mégis más.

A négyszög csak látszólag stabilabb alakzat, azért is látunk a természetben annyi háromszög alakú formát - ezektől lesznek például szupererősek a fehérjékhez, és a DNS-hez hasonló molekulák.

Két állandó dolog van az életben: a változás és a bizonytalanság.

Aki ma boldogtalan négyszög, lehet holnap örömteli háromszög, ha lelkileg, szellemileg és fizikailag újrateremti önmagát.

Azt kívánom minden egyes olvasónak az elkövetkező minden egyes napra, hogy a rossz hírekkel való megbirkózáshoz szükséges megküzdési stratégiák legyenek sikeresek, s ezzel önmaga is váljon erősebbé - olyan stabillá, mint a festő családjának háromlábú asztala!

 

Sári Edina, Nézőpontváltó programvezető

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!