Félévszázados „A Stúdió”

Ünnepi megemlékezés a Nemzeti Stúdió megalapításának 50. évfordulója alkalmából

Június 11-én, egy szemerkélő esős, szürke, szomorkás időjárású szombati nap estéjén a Pesti Magyar Színház épülete tündöklő fényárban úszva, bensőséges melegséget árasztva tárta ki kapuját a mintegy hatszáz meghívott előtt.

Nem vendégek érkeztek aznap este, hanem jó barátok, művésztársak, akik hazatértek, hiszen hosszabb-rövidebb időt az életükből a patinás falak között töltöttek.

A házigazdák, Zalán János, a Magyar Színház igazgatója – maga is egykori stúdiós – és Benkő Nóra, a jogutód Pesti Magyar Színiakadémia vezetője ragyogó arccal fogadta a Magyar Színházba érkező egykori tanítványokat.

Az emlékezős, rácsodálkozós, egymásra ismerős ünnepségen tiszteletét tették a Nemzet Színészei, Kossuth-díjas művészek, és mellettük számos, a színművészet területén kimagasló sikereket elért, a közönség körében is népszerű művész jött el, szakmai életútjával bizonyítva, hogy méltó volt a nagy elődök bizalmára, és az alma mater szellemiségéhez egyaránt.

De mi is az „A Stúdió”?

A Nemzeti Stúdió legendás színészképző intézmény volt, amely azzal a céllal jött létre, hogy gyakorlati képzést nyújtson a színpadi szerepléshez. Az egykor a Blaha Lujza téren álló, „régi” Nemzeti Színház, amely már csak a nagyon idősek lelki szemei előtt lebeg a maga valójában, praktikus okokból hívta életre a mára legendássá vált intézményt.

Mégpedig azért, mert sok statiszta és rezonőr szerepet játszó, de nem az utcáról jött utánpótlást akart kinevelni saját magának. Az elődök, ha színt játszottak, akkor nem volt megalkuvás: sokszereplős, díszes jelmezes, monumentális díszletes előadásokat állítottak színpadra.

A 60’-as években nagyon sok – főleg vidéki - fiatal látta kitörési pontnak, ha feljön Pestre és elmegy színészetet tanulni, de nem mindenkit vettek fel a Vas utcai Színművészeti Főiskolába.

Nos, ezek a fiatalok, ha valóban elkötelezettek voltak a színművészi hivatásra, lehetőséget és a hatvanas évek szocialista érájához képest kimagasló képzést kaptak a kor legnagyobb színészeitől, rendezőitől, pluszban reggeltől estig gyakorlatozhattak a nemzet első színházában.

Az 1966-ban Bodnár Sándor rendező alapította Nemzeti Stúdióban a tanítványok rendszeresen tanultak énekelni, táncolni, arcot festeni, maszkot készíteni, megismerkedtek a színpadi mozgással, a színházi etikával, a társulat belső életével, s igen nagy hangsúly esett a színpadi munkára, a segédszínészi feladatok ellátására. A Stúdió mintegy előkészítőül is szolgált a következő évi főiskolai felvételi vizsgára.

Kadelka László, aki 1960-ban ügyelőként kezdte a pályáját a már Hevesi Sándor téren álló Nemzeti Színházban, kiemelte, hogy a ma színpadon és kamerák előtt álló színészek, televíziós személyiségek hetven! százaléka stúdiósként kezdte a szakmát.

Jelentős részük főiskola nélkül, hosszabb időt vidéken töltve került a pályára, másoknak pedig ugródeszkát jelentett a Nemzeti Stúdió a színművészeti diplomához.

Az egykori tanítványok közül heten később színházigazgatók lettek, közülük négy ma is aktív.

Mit kaptak pluszban azok a fiatalok, akik egy-két, sőt három évig koptatták a (szín)padot a Stúdióban?

Életszemléletet, hivatástudatot, pontosságot, fegyelmet tanultak és igen, alázatot, amiről oly kevés szó esik manapság – mintha kiment volna a divatból.

Pedig alázat kell minden szakma, hivatás elsajátításához és annak gyakorlása közben is, különben elvész a lényeg abból, amit csinálnak. Persze a színészmesterség felkészíti a színészt a rutinból játszásra, egy jó művész a kisujjából kiráz bármilyen szituációt, de ha nincs lélek, hol marad a néző öröme, katarzisa?

Az 50. jubileumi találkozón emlékműsor keretében köszöntők hangzottak el, archív felvételeket és az egykori jeles tanárok és tanítványok visszaemlékezéseinek filmjeit vetítették, de a legnagyobb ovációt a Nemzeti Stúdió 20. jubileumi ünnepségén készített emlékfilm vetítése vívta ki, amelyben a rendezvényen is jelenlévő Lukács Sándor színművész, egykori stúdiós mondott beszédet.

Nagy sikere volt az 50. évfordulóra készített ünnepi film vetítésének, ahol Kossuth-díjas színművészek (Hámori Ildikó, Bánsági Ildikó, Csákányi Eszter, Lázár Kati, Lukács Sándor) és a Nemzet Színészei (Andorai Péter és Szacsvay László) emlékeztek egykori iskolájukra, a Nemzeti Stúdióra, a mai nevén Pesti Magyar Színiakadémiára.

Ezután a zsúfolt nézőtéren lévő, addig izgatottan bekiabáló, tapsoló, bravózó egykori növendékek egy perc néma felállással emlékeztek azokra, akik már csak az égi társalgóból figyelve ünnepelhettek együtt velük.

A megemlékezéshez kapcsolódóan már csak egy protokoll programja volt az estnek, az egykori tanárok emléktáblájának és az alapító Bodnár Sándor rendező szobrának avatása, egyben tisztelgés az alapítók és az elhunyt tanárok előtt.

A hivatalos megemlékezés után hajnali háromig bulizott együtt egykori és mai stúdiós, Kossuth-díjas színművész és pályakezdő, színidirektor és televíziós kolléga. A svédasztalos állófogadás után a nagyszínpadon játékos és interaktív beszéd-, tánc- és szituációs gyakorlatokat mutattak be a mostani akadémisták - a régi stúdiósok instrukciói alapján. Régiek és újak közös játékra invitálták egymást a színpadon.

A nézői fogadóterek minden négyzetcentiméterét az együttlét örömétől és a hűs pezsgőtől megrészegült, boldog és sugárzó arcú, egykor csoporttársak, jelenleg kollégák töltötték meg, de a jókedv akkor hágott tetőfokára igazán, amikor a HARMADIK FIGYELMEZTETÉS színészzenekar a húrok közé csapva, a színpadra csábította táncolni az egybegyűlteket.

Az esemény és a képzőintézmény rangját az is mutatta, hogy sok színművész jelen volt a délutáni kezdéstől, tehát nem vállaltak fellépést aznapra, például Lukács Sándor, Hámori Ildikó, Csákányi Eszter és Lázár Kati, de Szacsvay László, aki nem tudta lemondani aznapi színházi elfoglaltságát, azt üzente fél 11-ig senki ne menjen el, ő akkor érkezik a kutyájával együtt, és mindenkit látni akar.

Többen fogadkoztak lelkesen és el is hiszem nekik, hogy betartják: 50 év múlva veled, ugyanitt. Úgy legyen - boldog születésnapot Stúdió!

 

Sári Edina

fotó: www.vous.hu

Iratkozzon fel hírlevelünkre!