Szívdobbanás pályázatunk különdíjasa: Tóth Istvánné, Anna néni

A Hosszúpályi Idősek Otthona lakójától érkezett meg az első pályamű, amiből képet kaphattunk, hogyan élték meg az otthonokban élők a COVID19 járványt és a kijárási korlátozást.

Köszönjük a verses beszámolót Anna néninek! Neki és lakótársainak további aktív szellemi életet és fizikai létet kívánunk!

 

Bemutatkozás: 1942. október 20-án született Vértesen. 2019. június 1. óta a Hosszúpályi Szociális Szolgáltató Központ lakója. Aktív korában pénztárosként és manikűrösként dolgozott.

Rendszeresen ír verseket az őt ért hatásokról, napi aktualitásokról. 
Kedvenc elfoglaltságát nagyon nehéz meghatározni, a legjobb szó rá, hogy örökmozgó. Minden érdekli: olvas, kertészkedik,énekel és persze verseket ír.  A  foglalkozások oszlopos tagja.
Egy fiú és egy lány édesanyja, 4 unoka és 2 dédunoka nagymamája.

 

Járvány idején

 

Be van zárva a nyugdíjas ház,

Mert fenyeget minket a láz.

Családunktól el van zárva,

 Nagy a bánat mostanába.

Sírunk- rívunk, énekelünk,

Napjainkat búban éljük.

Jó Istenünk, arra kérünk,

A harcunkba segíts nékünk.

Legyen eső, legyen szél,

A meleg most sokat ér.

Ettől pusztul el a vírus,

Ha harcba szállsz te is Vilmos.

Legyőzzük a „koronát”,

Így élő maradsz jó barát.

Kinyílhat a nyugdíjas ház ajtaja,

Nincs már veszély, jöhet már az unoka.

Tisztogatunk- pucolunk,

A higiénére sokat adunk.

Elpusztul a „korona”,

Vidám lesz az idősek otthona.

 

Tóth Istvánné, Anna néni

Iratkozzon fel hírlevelünkre!