Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

A mese hatása a lélekre, a szellemre - nemcsak gyerekeknek!

Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud.

 

A jó mese öt legfontosabb ismérve:

• Teljes, eredeti formában jut el a gyermekhez, nincs rövidítve, nincs kilúgozva belőle a konfliktus. A mese csak akkor éri el jótékony hatását, ha a gyermekhez csonkítatlan változatban jut el. Minden elemének fontos szerepe van, és a megváltoztatással, rövidítéssel épp a lényegi mondanivaló sikkad el.

• Feszültséget teremt és feszültséget vezet le. A gyermeki hit alapja, hogy a világban rend van, és ha az egyensúly meg is bomlik, a harmónia helyreáll. Ugyanez történik a mesében is: a jó végkifejlet bejósolható, a feszültséget pedig az előre nem látható események adják.

• Gazdagítja, mozgásba hozza a gyermek képzeletét, belső képalkotásra ösztönöz.

• Eligazítja érzelmeiben, megbékíti félelmeivel és vágyaival, komolyan veszi nehézségeit, problémáit, erősítve a gyermek bizalmát.

• Megfelel a gyermek életkori sajátosságainak és érdeklődésének.  A mese tulajdonképpen a gyermek szemével nézett világ. Ebbe a sajátos gondolkodásba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli.

 

Minden mese az életünkről szól.

A mesében minden MI vagyunk: nem csak a legkisebb királyfival, szegélylegénnyel azonosulhatunk.

Az elindulás jelenti a saját komfortzónánkból való kimozdulást, a hamuban sült pogácsa az erőforrásainkat, a sárkányok nagyon gyakran belső sárkányok, a saját félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, amit meg kell szelídítenünk, a segítőtársak szimbolizálják a társas kapcsolati hálónkat, a párválasztás, a királylány megtalálása a saját jobbik énrészünk megtalálását, a mesében az elérendő cél pedig az önmegvalósításunk.

A mesehős utazása személyiségfejlődésünket, az önismereti utunkat is szimbolizálja. „A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban” – fogalmazza meg a belső utazás lényegét Hamvas Béla.

A népmesékből jól ismert hol volt hol nem volt világa nagyon hasonlít ahhoz, amely a lelkünk mélyén él. Ebben a megközelítésben nem a megtervezett életvitelről van szó, hanem azokról a mélységekről, ahol megalapozódik kitartásunk, elszántságunk, reményünk. Az életbátorság, a magabiztosság az a képességünk, hogy túl tudunk merészkedni saját határainkon.

Bár úgy tűnik, hogy az utazás külső tájakon történik, ez egy mély, belső barangolás, ahol rejtett erőforrásainkat keltjük életre. A saját életünkben is a gebéből táltos paripát varázsolunk, ehhez pedig meg kell találnunk az életre keltő „parazsat”.

 

A jungi lélektani iskola álláspontja a mesét szimbolikus történetnek tekinti, amely általános emberi problémákat és lehetséges megoldásokat fogalmaz meg. A mese mindig valami olyan dologról szól, ami az élet folyamatát veszélyezteti, többnyire ez a mese kiinduló helyzete, és azt mutatja meg, hogy milyen fejlődési út vezet ki ebből a problémából egy új élethelyzetbe.

Az új élethelyzet az egyensúly fölborulásával, krízissel, kerülőutakkal jár együtt, a növekedés pedig fájdalommal, de ezek mind fejlődésünk szükségszerű állomásai. A mesében a személyiségfejlődés különböző állomásai jelennek meg: a próbatételek valójában életpróbákról, életfeladatokról szólnak.

Szimbolikus formában fellelhetők benne a lelkünkben felmerülő konfliktusok is: az irigység, a féltékenység megzabolázásának módjai, az életkori krízisek, a szülőkről való leválás, a párválasztás próbatételei, a férfi-nő kapcsolat megpróbáltatásai. A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon.

A mesékben elsősorban azt vizsgálom, hogy milyen krízishelyzetet kell megoldjon a mesehős és ezt hogyan, milyen eszközökkel valósítja meg. A hős átváltozása azt közvetíti számunkra, hogy ahhoz, hogy bizonyos életfeladatokat megoldjunk, külsőleg-belsőleg át kell alakulnunk, úgy, hogy közben azonosak maradunk önmagunkkal.

Személyiségfejlődésünkben is egy korábbi szakaszon úgy tudunk túljutni, hogy hagyjuk, hogy a régi „meghaljon" és az új megszülethessen. Erik Erikson fejlődéselméletének egyik kulcsfogalma a krízis, ami az egyik szakaszból a másikba történő átlépésnél jelenik meg. A személyiségfejlődésünk ezen fordulópontok mentén alakul, a feszültség arra készteti az egyént, hogy személyes identitását újraértelmezze, hogy ciklusonként „újjászülessen”. A népmesék témája legtöbbször az az életszakasz, amely a felnövéssel, az érett személyiség megszületésével zárul.

Egy másik szempont, ami szerint a meséket vizsgálom, az az, hogy mi az, amiért a mesehős elindul, mi az, amit kíván.

A kívánságok által adunk lehetőséget olyan dolgok megszületésének, amelyek a legmélyebb lényegünkkel függenek össze, mert nagyon sok kívánság pont amiatt nem jut eszünkbe, mert védekezünk ellene.

A mesében az átváltozás a legfőbb képesség, amely által a csoda megvalósítható, és ami az ember örök vágyát testesíti meg, hogy erejét megsokszorozza, és a boldogságeszményét megvalósítsa.

A kívánság valami új megszületését szimbolizálja, a hitet abban, hogy a dolgok megváltoztathatóak, ami a bennünk lakó gyermek jelenlétére utal. A felnőtt dolga pedig az, hogy a kívánságot szemügyre vegye, elemezze, mérlegelje, a lehetségest a lehetetlennel szembeállítsa, kitágítsa a határokat és higgyen az új megszületésében.

 

Az esti mese kiválasztásában a két és fél éves Lilla Maja kislányom érdeklődése a döntő, jelenleg a Boribon, Kipkopp korszakot éljük, böngészőket, lyukas könyveket lapozunk. Gyakran szoktam varázsmeséket olvasni, mondhatni szomjazom a csodát.

A mesében, akár az életben is nem lehet a hatalom eszközeivel, csupán erővel a problémák nagy részét megoldani. Az akarat és a tudatos erőfeszítés önmagában még nem elég. A mesében ilyenkor történik meg váratlanul a csoda. A saját életünkben sem lehet erőszakkal kikényszeríteni.  Milyen szépen fogalmazza meg ezt Anselm Grün: „Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud. (...) Ahol valaminek valóban növekednie kell, annak türelmes várakozásra van szüksége”. 

 

Az óvodás és kisiskolás gyermeken sokszor feszültség, szorongás, félelem uralkodik el, nem tudja kezelni érzelmi élete ambivalenciáját. Mivel testi és lelki adottságai, akaratának fejletlensége, alacsony frusztrációtoleranciája még nem teszi lehetővé, hogy egy felnőtthöz hasonlóan eligazodjon a bonyolult külső és belső világban, gyakran tehetetlennek érzi magát.

Ennek ellensúlyozására természetesen nem elegendő egy megfelelő történet, mese elővarázsolása, amiből a gyermek megtanulja, mit is kell tennie, és máris „gombnyomásra” megoldódnak a dolgok.

Bármiféle értelmezés, kioktatás, hasonlítgatás a mesén keresztül éppen szándékainkkal ellentétes irányba hat, mert a gyermekben csak azt az érzést erősíti meg, hogy képtelen megfelelni, hogy elégedetlenek vele.

 

A gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és a saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Mesehallgatás közben nagyon intenzív belső munkát végez, elképzeli, amit hall, és egy belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. A mesélővel való személyes kapcsolata segíti abban, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágát megelevenítheti, és létrehozhatja a belső mozit.‎

A mesélő szülő vagy pedagógus is segítheti ezt a folyamatot, ha beleéli magát a történetbe, odafigyel a hanglejtésére, a mesemondás vagy olvasás ritmusára. A mese dallama könnyen átalakul képpé, és a belső képkészítés folyamatában lehetővé válik az érzelmi azonosulás a számunkra kedves hőssel.

Minél ráérősebben, megváltoztatott tonalitással, dallamosabban mesél a szülő – úgy, hogy maga is egy belső képet készít a meséhez –, annál kidolgozottabb lesz a gyermek belső képe is. Ehhez nem kell tudatos erőfeszítés, a gyermek úgy éli meg ezt a folyamatot, hogy a belső kép magától, spontán módon megjelenik.

A mesehallgatás olyan belső igény és tevékenység, ami semmivel nem helyettesíthető! Számos kutatás mutatott rá arra, hogy ha valakit nem engednek álmodni, akkor nehézségekbe fog ütközni a valóság problémáinak feldolgozásában. Bruno Bettelheim ezzel kapcsolatban írta azt, hogy „egyszer talán kísérleti úton ugyanezt a mesékkel kapcsolatban is ki fogjuk tudni mutatni: hogy sokkal rosszabb azoknak a gyermekeknek, akik nem részesülnek abban, amit a mesék nyújtanak, akiknek a mesék nem segítenek, hogy tudattalan feszültségeiket képzeletben dolgozhassák fel”.

A mesemondó szülő lelassítja, lecsendesíti a külső világot, és egy olyan teret alkot, amelyben a mesélő és mesehallgató a közösen átélt élmény során eggyé válik. Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az erre fordított idő a későbbiekben sokszorosan megtérül.

Ez lesz az alapja a későbbi bizalmas szülő-gyermek beszélgetéseknek is. Szerintem ez az egyik legfontosabb cél. Ahogy Zelk Zoltán mondja: „elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én”. 

Gyermekkorban a mesei optimista világkép és a gyermek vágyai egymásra rímelnek, a mesei vágyteljesülést nem akadályozzák sem természeti törvények, sem időbeli vagy térbeli korlátok. Minden lehetséges, mindenné át lehet változni.

Az a felnőtt, aki mesét olvas, később is megőriz egy keveset a gondolat mindenhatóságából.

Az Omuskego Cree törzs tagjai úgy készítik fel a fiatal generációt a túlélésre, hogy tapasztalataikat történetek formájában mesélik el, és ahogy nőnek a gyermekek, velük együtt változnak a történetek is – ezeket ugyanis mindig másként mesélik el, rugalmasan változtatva a narratívát.

Vagyis a gondolkodásmódot teszik rugalmassá, ami által a felnövekvő ifjú generáció az életben is képes lesz rugalmasan viselkedni, bízni. A történetek élni segítenek, állítja a törzs vénje.

A felnőtteknek is! A mese az ősbizalom élményét erősíti meg, azt, hogy jó a világ, jó volt ide megszületni. Ezzel az alapérzéssel sokkal könnyebb elviselni a nehézségeket, kudarcokat, tragédiákat és könnyebb derűsnek, vidámnak lenni.

 

 

 

Dr. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus, a Mesepszichológia 1., 2. című könyvek szerzőjével a Könyves blog készítette az interjút.

http://konyves.blog.hu

MENTÁLszínház - szenvedélybetegségek a színházművészetben

Hétköznapi függőségi (v)iszonyaink

 

A Spirit Központban működő Spirit Színház, állandó épületében a közismert, nagy népszerűségnek örvendő előadások mellett (Zorba, Ölelj át, Száz év magány), nagy figyelemmel tart műsoron és "ápol" olyan darabokat, melyek konkrét pszichológiai problémákról, függőségekről, devianciáról szólnak.

 

Az "ápol" szó kifejezi azt a törekvést is, hogy aki ezekre az előadásokra jön és részt vesz a közönségtalálkozókon, olyan lelki és gondolati útmutatót kapjon, ami az ő életében felbukkanó, elsőre problémának tűnő feladatokat is segít megoldani.

Az alapító színész-direktor szerint minden lelki gubancunk kioldásához a kulcsot saját magunkban kell megkeresni.

 

Függőségeinkről, saját felelősségünkről és felelősségvállalásunkról a sorsunk felett - indít programsorozatot előadásaiból a Spirit Színház a mentális rekreációt az egészségmegőrzés középpontjába állító Nézőpontváltó Egyesülettel karöltve.

2017. tavaszán két előadással nyitják a sorozatot, ősszel háromalkalmas bérletet hirdetnek MENTÁLszínház címen.

 

Március 2-án a CSIN-CSIN c. zenés, Örkény István által fordított francia darab apropóján, az alkoholfüggőség témáján belül is tabunak számító női alkoholizmus kerül a középpontba, keserédes nevetéssel és megdöbbentő végeredménnyel.

Perjés János elmondta, hogy a darabok nem a hollywoodi végkifejletet követik, nem félnek megmutatni a tettek következményét sem.

 

Március 31-én egy magyar ősbemutatóra készülünk. Galambos Attila, aki eddig musicalek fordítójaként, írójaként volt ismert, PLAY KRÚDY c. dalokkal tarkított darabjában egy középkorú, kikopófélben lévő színésznő harcát mutatja meg drogfüggő fiáért, miközben az újrafelfedezés lehetősége kopogtat ajtaján.

 

Az őszi programban helyet kapó JÓ ÉJT, ANYA! C. dráma az öröklődő depresszió, a PASOLINI: TÉTEL a sorstalanság, a CHATSZOBA pedig az elveink feladása és a kompromisszumképesség témáját járja körül.

 

A MENTÁLszínház program háziasszonya, aki a szakemberekkel való feldolgozó beszélgetést vezeti, a pszichológusi diplomával rendelkező Szily Nóra.

Az újságíró, coach merítve szakmai tapasztalataiból évek óta segítő témájú előadásokat, workshopokat tart, kommunikációs- és személyiségfejlesztéssel foglalkozik, hamarosan saját honlapot indít, amelynek profiljához szervesen illeszkedik a MENTÁLszínház tevékenysége.

Március 2-án Szily Nóra első beszélgetőpartnere egy élő legenda, a modern magyar addiktológia megalapítója és gyakorlati elterjesztője, Dr. Funk Sándor neurológus, pszichiáter- és addiktológus szakorvos, akivel az alkoholizmus, ezen belül pedig a női alkoholizmus témáját fogják boncolgatni a CSIN-CSIN című előadás után.

 

Március 31-én, a PlayKrúdy színmű utáni feldolgozó beszélgetésben Szily Nóra a droghelyzetet térképezi fel Dr. Rigó Péter pszichiáterrel, a Nyírő Gyula Kórház Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet Addiktológiai Ambulanciájának vezető főorvosával.

A további témák szakértői Dr. Tari Annamária, és Dr. Almási Kitti pszichológusok lesznek.

A beszélgetések interaktívak, a szervezők számítanak arra, hogy bekapcsolódnak a párbeszédbe a nézők is.

 

Február 2-ától debütál új szerepkörében Gubik Ági, aki a Nézőpontváltó Egyesület új egészségnagykövete.

A színművésznő – többek között - a Karinthy Színházon és a Barátok közt c. tévéfilm sorozaton kívül a Spirit Színházban is játszik, mégpedig a MENTÁLszínház egyik releváns előadásában, a Pasolini: Tétel című drámában, tehát személyében kétszeresen is kapcsolódik annak szemléletformáló programjához.

A színművész első egészségnagyköveti tevékenységként a február 4-i Rákellenes Világnap alkalmából Nézőpontváltó Világnapi Üzenetet olvas fel.

http://nezopontvalto.hu/hu/articles/nezopontvalto-uzenet-a-nemzetkozi-rakellenes-vilagnap-alkalmabol

 

Sári Edina, a Nézőpontváltó Egyesület elnöke szerint a legfontosabb a szembenézés saját problémáinkkal, majd leszámolni a „mentes” élettel kapcsolatos félelmeinkkel, mielőtt azokkal sikerrel megküzdenénk, ezért örömmel, és az előadások utáni feldolgozó beszélgetéshez a témákban jártas pszichiáter és addiktológus szakemberek biztosításával támogatják a MENTÁLszínház szándékait és a Függőségi (v)iszonyok  programsorozatot.

 

 

 

 

https://szinhaz.org/csak-szinhaz/csak-szinhaz-budapest/2017/01/25/mentalszinhaz-kozos-projektbe-kezd-spirit-es-nezopontvalto-egyesulet/

Tudományos rejtelmek a C-vitamin és a rákterápia kapcsolatában

A táplálékkiegészítők és azon belül a C-vitamin kereskedelme napjainkban az egész világon rekordokat dönt. A kereskedők számos táplálékkiegészítőről hitették el velünk, hogy nélkülük inkább bele se kezdjünk a napba. Hogy a legismertebbeket említsem: magnézium, K2-vitamin, cink, omega-3, koenzim Q10, flavonoidok vagy ha nem tudunk választani, akkor multivitamin. (De mi is az igazság? - a szerk.)

Tovább olvasom

Hogyan változtathatjuk meg a daganatos betegséghez való hozáállásunkat?

Évente több százezer embernél diagnosztizálnak különféle rákbetegséget a világon.

Közülük sokan elkerülhetnék a veszedelmes kórt életmódjuk időben történő megváltoztatásával.

Tudja-e, hogy a legújabb kutatások eredményei szerint a 12 leggyakoribb rákbetegség kialakulásának esélye közel 40%-kal csökkenthető megfelelő táplálkozással, rendszeres testmozgással és a káros szokások: alkohol, dohányzás mellőzésével?

Gondolná-e, hogy ennek ellenére a legtöbb ember ma még mindig azt hiszi, hogy a rák kialakulása sorsunk elkerülhetetlen része?

Pedig ez nem így van.

Tovább olvasom

KÜZDŐSPORT VAGY HARCMŰVÉSZET? - szellemi kihívás az edzőteremben

 

A ’70-es években úgy tanultuk, hogy a harcművészet azért más, mint a nyugati küzdősportok, mert filozófiai háttere van.

Abban a biztos tudatban izzadtunk, ütöttük a levegőt és egymást, hogy előbb-utóbb elérjük a megvilágosodást.

Nem értük el.

Közben persze abban bíztunk, hogy holnap vagy a jövő héten megtanuljuk végre azt a titkos technikát, ami legyőzhetetlenné tesz bennünket, faltuk a VHS kazettákon becsempészett, hangalámondásos akciófilmeket, belekóstoltunk a harcművészetek lágy tajcsi formáktól a kőkemény full contact rendszerekig tartó sokszínűségébe, megismerkedtünk a különféle harcművészeti stílusokra rakódott ezoterikus tanításokkal, és szegényebbek lettünk jó pár legendával.

 

A hagyományos harcművészetek szellemi háttere

 

Nagyon későn értettük meg, hogy a harcművészetek – bármit is állítsanak magukról – elsődlegesen önismeretre épülő pedagógiai rendszerek. A hagyományos harcművészetek pedig azért hódították meg a világot, mert úgy alkották meg őket a 19. és 20. század fordulóján, hogy összhangban legyenek a korabeli japán iskolarendszer tananyagával, oktatási-, nevelési céljaival, és módszertanával. Azzal az iskolarendszerrel, aminek Japán üstökösszerű felemelkedése köszönhető. A hagyományos harcművészetek egyik alapvető célja, hogy segítse a diákok iskolai előmenetelét – ami elég messze van a jelenlegi, a ketrecharcos összecsapások bűvöletében élő, magát harcművésznek tekintő közegtől. 

 

Versenysport és harcművészet

 

Ma a legtöbben kicsit egzotikus, távol-keleti eredetű küzdősportoknak tekintik a harcművészeteket, aminek több oka van. Az egyik, hogy a harcművészet alapja a gyakorlati alkalmazás. Minden harcművészet – még a legelvontabb, ezoterikus rendszer is – azt hirdeti, hogy az általa tanított technikák éles helyzetben is eladhatók, és számos harcművészben ég a vágy, hogy ezt bizonyítsa. A másik, hogy Kano Dzsigoro, a dzsúdó megalapítója a nyugati sportok mintájára hozta létre saját rendszerét, amelyben a verseny – és a sportversenyek szellemi hátterét adó 19. századi nyugati filozófia – komoly szerepet játszott. Ez alaposan felforgatta a harcművészetek világát: ma már alig találunk olyan irányzatot, amiben ne rendeznének versenyeket. A bajnokságok legalább olyan jelentős szerepet játszottak a harcművészetek elterjedésében, mint a távol-keleti akciófilmek.

 

A versenysport ma

 

A versenyzés azonban kétélű fegyver. A megmérettetés eszközéből napjainkra cél lett. Ma már nemigen találunk versenyzőt, aki játéknak tekintené a sportot. Aki kicsit komolyabban veszi, kőkemény munkáról beszél: edző és versenyző egyaránt. Ami régen szórakozás volt, mára a szórakoztatóipar részévé vált. Azzal, hogy a harcművészetek a versenyzés felé fordultak, ugyanúgy elveszítették szellemi hátterüket, ahogy a nyugati sportok is.

De ez egy természetes folyamat eredménye. Ahogy a 20. században lassan megszűnt a dinamikusan terjeszkedő nyugati társadalmak hegemóniája, úgy erodálódtak az amatőr sportmozgalom szellemi hátterét jelentő értékek: a fair play, az egyenlő esélyek elve, a bátorság és a testi-lelki állóképesség erősítése, az önismeret, az ellenfél megbecsülése, a csapatmunka, a taktikai készségek fejlesztése. Csak a győzelem számít – és az eredményesség mércéje a pénz. Nem véletlen, hogy a doppingszerek használata mára a hobbisták körében is általánossá vált. A gyors eredmény kényszere mindent felülír, és a legtöbb embernek nincs kedve, ideje a jóval lassabb, hagyományos utat választani.

 

Harcművészet és pedagógia

 

Azonban a harcművészet, mint már mondtam, önismeretre épülő pedagógiai rendszer. Az önnevelés eszköze. Aki harcművészetet gyakorol, ugyan nem lesz semmiféle titkos ezoterikus tudás birtokosa, de azonossá válhat önmagával. A harcművészet arra tanítja az embert, hogyan aknázhatja ki maximálisan a saját erőforrásait. Sok szempontból más, mint a versenysport, nem egy bajnokság vagy egy kupa megnyerése a cél, hanem az, hogy életünk minden pillanatában száz százalékos teljesítményt nyújtsunk.

A harcművészet eszköznek tekinti az öregedést. Nem küzd ellene, hanem alkalmazkodik hozzá. A harcművészetben megjelenik a modern pedagógia két alapelve: a lifelong learning és a learning-by-doing.

A hagyományos harcművészeteket – a dzsúdót és a karatét – eredetileg iskolai tantárgynak szánták. Anyagukat, módszertanukat a korabeli iskola követelményeinek megfelelően állították össze, ami felett mostanra eljárt az idő. De ha a mindenkori iskolarendszer tananyagát, oktatási-, nevelési céljait és módszertanát tekintjük kiindulópontnak és ennek megfelelően alakítjuk át a rendszert, a harcművészet a modern iskolai oktatás hasznos eszköze lehet.

 

R. Szabados Tamás,

4. danos ninjutsu mester

Modern harcművészet az iskolai oktatásban című könyv szerzője,

 

 

 

 

Modern harcművészet az iskolai oktatásban

 

További információ: http://modernninjutsu.eu/

Adventre hangolva

A művészet templomai – Pápai bazilikák 3D

színes, szinkronizált olasz ismeretterjesztő film, 90 perc, 2016 (6)

 

Tartalom: A „Vatikáni Múzeum 3D” és a „Firenze és az Uffizi-képtár 3D” alkotóinak új filmje Róma, az örök város négy pápai bazilikáját mutatja be, a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság rendkívüli szentéve tiszteletére.

A modern 3D technológiával és speciális kamerabeállításokkal készített filmben eddig sosem látott szemszögből tárul fel a Vatikáni Szent Péter-bazilika, a falakon kívüli Szent Pál-bazilika, a lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház és a Santa Maria Maggiore-bazilika csodálatos épülete és páratlan műkincsgyűjteménye.

Az egyes helyszíneken neves művészeti szakértők kalauzolják végig a nézőket, köztük olyan különleges termeken is, amelyeket turisták nem látogathatnak. A monumentális épületek mellett olyan kimagasló művészek munkáinak részletei tárulnak fel a mozivásznon, mint Michelangelo Buonarroti, Giotto di Bondone, Gianlorenzo Bernini és további jeles itáliai alkotók.

 

Alkotók:

Rendező: Luca Viotto

Szereplők: Micol Forti, Adriano Giannini, Antonio Paolucci, Paolo Portoghesi, Claudio Strinati

Forgatókönyvíró: Laura Allievi

Operatőr: Massimiliano Gatti

Vágó: Valentina Corti, Andrea Fiorentino

Zene: Matteo Curallo

producer: Cosetta Lagani

executive producer : Francesco Invernizzi

co-producer: Fabrizio Stinellis

 

 

Részletes leírás:

 

A művészet templomai című ismeretterjesztő mozifilm-sorozat következő részében a „Vatikáni Múzeum 3D” és a „Firenze és az Uffizi-képtár 3D” alkotói Róma, az örök város négy pápai bazilikáját mutatják be, a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság rendkívüli szentéve tiszteletére. A modern 3D/4K technológiával és speciális kamerabeállításokkal készített filmben eddig sosem látott szemszögből tárul fel a Vatikáni Szent Péter-bazilika, a falakon kívüli Szent Pál-bazilika, a lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház és a Santa Maria Maggiore-bazilika csodálatos épülete és páratlan műkincsgyűjteménye. Az egyes helyszíneken neves művészeti szakértők kalauzolják végig a nézőket: közreműködik Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója, Paolo Portoghesi nemzetközi hírű építész, Claudio Strinati művészettörténész és Micol Forti, a Vatikáni Múzeum kortárs művészeti részlegének igazgatója. A film olyan különleges helyszíneket is bemutat, amelyeket turisták nem látogathatnak, például a nyolcszögletű Szent Péter Műhely kupolatermét, a Vatikáni Apostoli Könyvtár Sixtus termét vagy az Apostoli Palota hercegi termét. A monumentális épületek mellett olyan kimagasló művészek munkáinak részletei tárulnak fel a mozivásznon, mint Michelangelo Buonarroti, Giotto di Bondone, Gianlorenzo Bernini és további jeles itáliai alkotók. Az építészeti és képzőművészeti remekművek bemutatásán túl a film felidézi a bazilikák régi csodálóit is, köztük Itália szerelmesét, a francia Stendhalt, aki „Római séták” című művében örökítette meg a négy bazilikában tett egykori látogatását.

 

 

 

A filmet Budapesten kizárólag az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte számos további helyszínen, a megyeszékhelyek többségén látható lesz.

 

Hivatalos előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=wQN3lHiA4K8

A film Facebook-oldala: https://www.facebook.com/AMuveszetTemplomai

Hasznos és haszontalan gátlásokról MOVEMBER-ben

Zoltán Áron színművészt, a Vígszínház ifjú tagját kérdeztük a MOVEMBER mozgalomhoz való csatlakozása alkalmából

 

Miért tartja fontosnak ezt a kezdeményezést?

Zoltán Áron: - Vannak hasznos és haszontalan gátlásaink.

Az előbbiek megvédenek az elvadulástól, segítenek a fölösleges konfliktusoktól mentes közös élet kialakításában, az utóbbiak viszont megnehezítik életünket, sőt sokszor bajba sodorhatnak. Ez utóbbiak közé tartozik betegségeink bagatellizálása, titkolása, rejtegetése - sokszor saját magunk elől. Vannak bizonyos tünetek, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül, vannak szűrővizsgálatok, amiknek akkor is alá kell vetnünk magunkat időnként, ha amúgy egészségesnek érezzük magunkat.

Ezért tartom fontosnak ezt a programot, mert ebben segít az embereknek. Küzdjük le gátlásainkat, forduljunk saját egészségünk felé szabad emberként - nehogy lekéssünk róla!

 

Ha igazi bajuszt növesztene, milyen fajtát részesítene előnyben?

Zoltán Áron: - Én a finom vonalú, keskeny, sokak által a francia művészvilághoz kapcsolt bajuszt kedvelem leginkább. Nem csak azért, mert csenevész arcszőrzetemből nem futja többre, hanem mert azt tartom a legelegánsabbnak is.

Nem lóg bele a főzelékbe, nem ragad rajta a sörhab - de azért még kellően férfias megjelenést kölcsönöz.

Szerepeimből kifolyólag nem tehetem meg, hogy sajátot növesszek, viszont ragasztani bármikor szívesen ragasztok, főképpen jó ügy, nemes cél érdekében!

 

Amiben jelenleg láthatjuk őt: Pál utcai fiúk, Haramiák, Földrengés Londonban, Kelet-nyugati pályaudvar (Cseh Tamás-est)

 

 

 

 

http://vigszinhaz.hu/tarsulat/449+zolt%C3%A1n+%C3%A1ron/

Iratkozzon fel hírlevelünkre!