Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Tudományos rejtelmek a C-vitamin és a rákterápia kapcsolatában

A táplálékkiegészítők és azon belül a C-vitamin kereskedelme napjainkban az egész világon rekordokat dönt. A kereskedők számos táplálékkiegészítőről hitették el velünk, hogy nélkülük inkább bele se kezdjünk a napba. Hogy a legismertebbeket említsem: magnézium, K2-vitamin, cink, omega-3, koenzim Q10, flavonoidok vagy ha nem tudunk választani, akkor multivitamin. (De mi is az igazság? - a szerk.)

Tovább olvasom

Hogyan változtathatjuk meg a daganatos betegséghez való hozáállásunkat?

Évente több százezer embernél diagnosztizálnak különféle rákbetegséget a világon.

Közülük sokan elkerülhetnék a veszedelmes kórt életmódjuk időben történő megváltoztatásával.

Tudja-e, hogy a legújabb kutatások eredményei szerint a 12 leggyakoribb rákbetegség kialakulásának esélye közel 40%-kal csökkenthető megfelelő táplálkozással, rendszeres testmozgással és a káros szokások: alkohol, dohányzás mellőzésével?

Gondolná-e, hogy ennek ellenére a legtöbb ember ma még mindig azt hiszi, hogy a rák kialakulása sorsunk elkerülhetetlen része?

Pedig ez nem így van.

Tovább olvasom

KÜZDŐSPORT VAGY HARCMŰVÉSZET? - szellemi kihívás az edzőteremben

 

A ’70-es években úgy tanultuk, hogy a harcművészet azért más, mint a nyugati küzdősportok, mert filozófiai háttere van.

Abban a biztos tudatban izzadtunk, ütöttük a levegőt és egymást, hogy előbb-utóbb elérjük a megvilágosodást.

Nem értük el.

Közben persze abban bíztunk, hogy holnap vagy a jövő héten megtanuljuk végre azt a titkos technikát, ami legyőzhetetlenné tesz bennünket, faltuk a VHS kazettákon becsempészett, hangalámondásos akciófilmeket, belekóstoltunk a harcművészetek lágy tajcsi formáktól a kőkemény full contact rendszerekig tartó sokszínűségébe, megismerkedtünk a különféle harcművészeti stílusokra rakódott ezoterikus tanításokkal, és szegényebbek lettünk jó pár legendával.

 

A hagyományos harcművészetek szellemi háttere

 

Nagyon későn értettük meg, hogy a harcművészetek – bármit is állítsanak magukról – elsődlegesen önismeretre épülő pedagógiai rendszerek. A hagyományos harcművészetek pedig azért hódították meg a világot, mert úgy alkották meg őket a 19. és 20. század fordulóján, hogy összhangban legyenek a korabeli japán iskolarendszer tananyagával, oktatási-, nevelési céljaival, és módszertanával. Azzal az iskolarendszerrel, aminek Japán üstökösszerű felemelkedése köszönhető. A hagyományos harcművészetek egyik alapvető célja, hogy segítse a diákok iskolai előmenetelét – ami elég messze van a jelenlegi, a ketrecharcos összecsapások bűvöletében élő, magát harcművésznek tekintő közegtől. 

 

Versenysport és harcművészet

 

Ma a legtöbben kicsit egzotikus, távol-keleti eredetű küzdősportoknak tekintik a harcművészeteket, aminek több oka van. Az egyik, hogy a harcművészet alapja a gyakorlati alkalmazás. Minden harcművészet – még a legelvontabb, ezoterikus rendszer is – azt hirdeti, hogy az általa tanított technikák éles helyzetben is eladhatók, és számos harcművészben ég a vágy, hogy ezt bizonyítsa. A másik, hogy Kano Dzsigoro, a dzsúdó megalapítója a nyugati sportok mintájára hozta létre saját rendszerét, amelyben a verseny – és a sportversenyek szellemi hátterét adó 19. századi nyugati filozófia – komoly szerepet játszott. Ez alaposan felforgatta a harcművészetek világát: ma már alig találunk olyan irányzatot, amiben ne rendeznének versenyeket. A bajnokságok legalább olyan jelentős szerepet játszottak a harcművészetek elterjedésében, mint a távol-keleti akciófilmek.

 

A versenysport ma

 

A versenyzés azonban kétélű fegyver. A megmérettetés eszközéből napjainkra cél lett. Ma már nemigen találunk versenyzőt, aki játéknak tekintené a sportot. Aki kicsit komolyabban veszi, kőkemény munkáról beszél: edző és versenyző egyaránt. Ami régen szórakozás volt, mára a szórakoztatóipar részévé vált. Azzal, hogy a harcművészetek a versenyzés felé fordultak, ugyanúgy elveszítették szellemi hátterüket, ahogy a nyugati sportok is.

De ez egy természetes folyamat eredménye. Ahogy a 20. században lassan megszűnt a dinamikusan terjeszkedő nyugati társadalmak hegemóniája, úgy erodálódtak az amatőr sportmozgalom szellemi hátterét jelentő értékek: a fair play, az egyenlő esélyek elve, a bátorság és a testi-lelki állóképesség erősítése, az önismeret, az ellenfél megbecsülése, a csapatmunka, a taktikai készségek fejlesztése. Csak a győzelem számít – és az eredményesség mércéje a pénz. Nem véletlen, hogy a doppingszerek használata mára a hobbisták körében is általánossá vált. A gyors eredmény kényszere mindent felülír, és a legtöbb embernek nincs kedve, ideje a jóval lassabb, hagyományos utat választani.

 

Harcművészet és pedagógia

 

Azonban a harcművészet, mint már mondtam, önismeretre épülő pedagógiai rendszer. Az önnevelés eszköze. Aki harcművészetet gyakorol, ugyan nem lesz semmiféle titkos ezoterikus tudás birtokosa, de azonossá válhat önmagával. A harcművészet arra tanítja az embert, hogyan aknázhatja ki maximálisan a saját erőforrásait. Sok szempontból más, mint a versenysport, nem egy bajnokság vagy egy kupa megnyerése a cél, hanem az, hogy életünk minden pillanatában száz százalékos teljesítményt nyújtsunk.

A harcművészet eszköznek tekinti az öregedést. Nem küzd ellene, hanem alkalmazkodik hozzá. A harcművészetben megjelenik a modern pedagógia két alapelve: a lifelong learning és a learning-by-doing.

A hagyományos harcművészeteket – a dzsúdót és a karatét – eredetileg iskolai tantárgynak szánták. Anyagukat, módszertanukat a korabeli iskola követelményeinek megfelelően állították össze, ami felett mostanra eljárt az idő. De ha a mindenkori iskolarendszer tananyagát, oktatási-, nevelési céljait és módszertanát tekintjük kiindulópontnak és ennek megfelelően alakítjuk át a rendszert, a harcművészet a modern iskolai oktatás hasznos eszköze lehet.

 

R. Szabados Tamás,

4. danos ninjutsu mester

Modern harcművészet az iskolai oktatásban című könyv szerzője,

 

 

 

 

Modern harcművészet az iskolai oktatásban

 

További információ: http://modernninjutsu.eu/

Adventre hangolva

A művészet templomai – Pápai bazilikák 3D

színes, szinkronizált olasz ismeretterjesztő film, 90 perc, 2016 (6)

 

Tartalom: A „Vatikáni Múzeum 3D” és a „Firenze és az Uffizi-képtár 3D” alkotóinak új filmje Róma, az örök város négy pápai bazilikáját mutatja be, a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság rendkívüli szentéve tiszteletére.

A modern 3D technológiával és speciális kamerabeállításokkal készített filmben eddig sosem látott szemszögből tárul fel a Vatikáni Szent Péter-bazilika, a falakon kívüli Szent Pál-bazilika, a lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház és a Santa Maria Maggiore-bazilika csodálatos épülete és páratlan műkincsgyűjteménye.

Az egyes helyszíneken neves művészeti szakértők kalauzolják végig a nézőket, köztük olyan különleges termeken is, amelyeket turisták nem látogathatnak. A monumentális épületek mellett olyan kimagasló művészek munkáinak részletei tárulnak fel a mozivásznon, mint Michelangelo Buonarroti, Giotto di Bondone, Gianlorenzo Bernini és további jeles itáliai alkotók.

 

Alkotók:

Rendező: Luca Viotto

Szereplők: Micol Forti, Adriano Giannini, Antonio Paolucci, Paolo Portoghesi, Claudio Strinati

Forgatókönyvíró: Laura Allievi

Operatőr: Massimiliano Gatti

Vágó: Valentina Corti, Andrea Fiorentino

Zene: Matteo Curallo

producer: Cosetta Lagani

executive producer : Francesco Invernizzi

co-producer: Fabrizio Stinellis

 

 

Részletes leírás:

 

A művészet templomai című ismeretterjesztő mozifilm-sorozat következő részében a „Vatikáni Múzeum 3D” és a „Firenze és az Uffizi-képtár 3D” alkotói Róma, az örök város négy pápai bazilikáját mutatják be, a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság rendkívüli szentéve tiszteletére. A modern 3D/4K technológiával és speciális kamerabeállításokkal készített filmben eddig sosem látott szemszögből tárul fel a Vatikáni Szent Péter-bazilika, a falakon kívüli Szent Pál-bazilika, a lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház és a Santa Maria Maggiore-bazilika csodálatos épülete és páratlan műkincsgyűjteménye. Az egyes helyszíneken neves művészeti szakértők kalauzolják végig a nézőket: közreműködik Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója, Paolo Portoghesi nemzetközi hírű építész, Claudio Strinati művészettörténész és Micol Forti, a Vatikáni Múzeum kortárs művészeti részlegének igazgatója. A film olyan különleges helyszíneket is bemutat, amelyeket turisták nem látogathatnak, például a nyolcszögletű Szent Péter Műhely kupolatermét, a Vatikáni Apostoli Könyvtár Sixtus termét vagy az Apostoli Palota hercegi termét. A monumentális épületek mellett olyan kimagasló művészek munkáinak részletei tárulnak fel a mozivásznon, mint Michelangelo Buonarroti, Giotto di Bondone, Gianlorenzo Bernini és további jeles itáliai alkotók. Az építészeti és képzőművészeti remekművek bemutatásán túl a film felidézi a bazilikák régi csodálóit is, köztük Itália szerelmesét, a francia Stendhalt, aki „Római séták” című művében örökítette meg a négy bazilikában tett egykori látogatását.

 

 

 

A filmet Budapesten kizárólag az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte számos további helyszínen, a megyeszékhelyek többségén látható lesz.

 

Hivatalos előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=wQN3lHiA4K8

A film Facebook-oldala: https://www.facebook.com/AMuveszetTemplomai

Hasznos és haszontalan gátlásokról MOVEMBER-ben

Zoltán Áron színművészt, a Vígszínház ifjú tagját kérdeztük a MOVEMBER mozgalomhoz való csatlakozása alkalmából

 

Miért tartja fontosnak ezt a kezdeményezést?

Zoltán Áron: - Vannak hasznos és haszontalan gátlásaink.

Az előbbiek megvédenek az elvadulástól, segítenek a fölösleges konfliktusoktól mentes közös élet kialakításában, az utóbbiak viszont megnehezítik életünket, sőt sokszor bajba sodorhatnak. Ez utóbbiak közé tartozik betegségeink bagatellizálása, titkolása, rejtegetése - sokszor saját magunk elől. Vannak bizonyos tünetek, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül, vannak szűrővizsgálatok, amiknek akkor is alá kell vetnünk magunkat időnként, ha amúgy egészségesnek érezzük magunkat.

Ezért tartom fontosnak ezt a programot, mert ebben segít az embereknek. Küzdjük le gátlásainkat, forduljunk saját egészségünk felé szabad emberként - nehogy lekéssünk róla!

 

Ha igazi bajuszt növesztene, milyen fajtát részesítene előnyben?

Zoltán Áron: - Én a finom vonalú, keskeny, sokak által a francia művészvilághoz kapcsolt bajuszt kedvelem leginkább. Nem csak azért, mert csenevész arcszőrzetemből nem futja többre, hanem mert azt tartom a legelegánsabbnak is.

Nem lóg bele a főzelékbe, nem ragad rajta a sörhab - de azért még kellően férfias megjelenést kölcsönöz.

Szerepeimből kifolyólag nem tehetem meg, hogy sajátot növesszek, viszont ragasztani bármikor szívesen ragasztok, főképpen jó ügy, nemes cél érdekében!

 

Amiben jelenleg láthatjuk őt: Pál utcai fiúk, Haramiák, Földrengés Londonban, Kelet-nyugati pályaudvar (Cseh Tamás-est)

 

 

 

 

http://vigszinhaz.hu/tarsulat/449+zolt%C3%A1n+%C3%A1ron/

MOVEMBER - a férfiegészség hónapja

Idén novemberben is félreteszik a férfiak a borotváikat, és bajuszt növesztenek, mégpedig azért, hogy felhívják a figyelmet az őket leginkább fenyegető prosztatarák felismerésének fontosságára, mert ez náluk a leggyakoribb tumoros megbetegedés.

A világon minden 19. percben prosztatarákban huny el egy férfi, de úgy is mondhatjuk, hogy minden 6. férfi ebben a betegségben hal meg, pedig az idejében felismert prosztatarák jól gyógyítható, ezért fontos a betegség időbeni felfedezése szűrővizsgálatok által.

A Movember Mozgalom célja, hogy bajusznövesztéssel, illetve ragasztással hívja fel a figyelmet a férfiegészség megőrzésére és a betegségmegelőzésre, mivel a férfiak kevésbé törődnek a saját egészségükkel és hajlamosak elbagatellizálni a tüneteiket.

 

A Movember Mozgalom 2003-ban Melbourne-ből indult, ahol Adam Garone ausztrál lakos hátsó kertjében egy csapat férfi a vasárnap délutáni sörözés közepette nosztalgiázott a '70-es évekről. Legnagyobb fájdalmuk, hogy az akkori macsó vonulat - a BAJUSZ - szőrén-szálán eltűnt, így a barátok fogadásból úgy döntenek, hogy egy hónapon keresztül bajuszt növesztenek. A társaság még továbbfűzte a gondolatokat és megszületett a terv, és a kihívás elkötelezettségé alakult.

A harminc napos novemberi bajuszborotválási tilalom a következő évtől arra vált hivatottá, hogy a férfiakat érintő egyik legsúlyosabb egészségügyi probléma elleni harcot hirdesse az arcon.

Az elhatározást követően azt a pénzt, amit borotválkozásra költöttek volna, adományokként kezdték gyűjteni, és felajánlották a prosztatarák gyógyítására.

(A „movember” elnevezés az angol moustache (bajusz) szó kezdőbetűje és a november hónap szó összevonásából ered).

A bajusz, mint a férfiasság szimbóluma jelenik meg a jó ügyért rendezett kampányban, mert a bajuszt büszkén viselő férfiak fontosnak tartják egészségük megőrzését és a nyilvánosság erejét, ezért egyúttal a betegségmegelőzésre is felhívják férfitársaik figyelmét.

 

Az induláskor a baráti társaság még nem sejtette, hogy ötletükből nemzetközi kampány lesz, amelyhez idén a Nézőpontváltó® rákellenes színházi staféta csapata is csatlakozott.

 

Asszonyok, lányok, szia…! - interjú Szacsvay László színművésszel

 

Amikor telefonon megkerestem Szacsvay László színművészt - aki immár harminc éve a Katona József Színház tagja -, hogy beszélgessünk a prosztatarákjáról, kedvesen, de tamáskodva ódzkodott, aggódott, érdekel-e ez még valakit, a téma nem lesz-e lerágott csont, hiszen már ötven helyen elmondta a saját esetét, már csak plagizálni tudná… saját magát. Én pedig győzködtem, hogy igenis, az emberek huszadszor is kíváncsiak a harcosra, aki legyőzte a rákot, és fityiszt mutatott a halálnak, és igenis, sokszor akarjuk hallani, hogy volt, hogy történt, miként volt ez lehetséges.

Bennünk, emberekben, ezek a heroikus küzdelmekkel tarkított történetek ültetik el a reményt, és nőnek hitté, hogy igenis, mégis lehet! Le lehet győzni a gyilkos kórt, az óborzalmat, a XXI. század „pestisét”, a rákot.

 

— Mit gondol a prosztataproblémáról?

 

— Előrebocsátom, hogy kétféle férfiember van: akinek volt prosztata problémája, illetve, akinek lesz. Ez egy szerv a férfiembernél, ami úgy vagy megalkotva, hogy általában ötven éves korunktól – persze van, akinél korábban -, megváltozik a működése, és problémákat okoz - például vizelési nehézséget -, ami nem azonos a daganatos betegséggel.

A prosztataprobléma nagyon alattomos, csendes gyilkosnak is nevezik, nincs jele, nincs fájdalom, nálam legalábbis nem volt. Azt is tudni kell, hogyha a prosztatán belül rákos daganat keletkezik, és azt nem veszik észre időben, a kóros sejtburjánzás eléri a szerv szélét, kijut a nyirokrendszerbe és szétárad a testben, akkor el lehet köszönni az élettől, mert akkor már nem lehet vele mit csinálni, és az orvosok olyankor csak széttárják a kezüket: tetszett volna jönni előbb.

Hogy mi az oka ennek a betegségnek, azt az orvosok sem tudják, de minden bizonnyal köze van a stresszhez, sok köze van a lelki problémákhoz, sok köze van ehhez a szétrongált civilizált világhoz. Mondhatják erre, hogy régen is voltak népbetegségek, pestis, kolera, de kétségtelenül ez a XXI. század egyik legsúlyosabb problémája, a másik pedig a szív- és érrendszeri betegségek, mint például az infarktus.

De az is lehet, hogy egyszerűen csak minden kornak megvan a maga sajátos, a kor által kitermelt népbetegsége, ami valahol úgy van kitalálva, hogy az emberiség egyedei folyamatosan pusztuljanak, hogy jöhessenek az újak, az élet örök körforgásaként.

 

— Mi a prevenciója, mivel lehet megelőzni a prosztatarákot?

 

— A prevenció, amiről én tudok, a vérből kimutatható PSA (prosztata specifikus antigén) vizsgálatból áll, amit külön kell kérni, mert az általános vérvizsgálat ezt az elemet nem tartalmazza. (A prosztatarák korai felismerésének érzékenységét kimutató legújabb módszer a PSA szűrés és egy új vizeletvizsgálattal történő genetikai szűrés kombinációja - a szerk). A szűrés ötven év felett ajánlott, ha azonban a családban előfordult már hasonló megbetegedés, akkor a negyvenes években is javallott. Ez a vizsgálat nem azt mutatja ki, hogy rákos daganata van az embernek, hanem hogy hajlama van rá, tehát benne van a szervezetében a lehetőség, ezért folyamatosan figyelni kell ezt a PSA értéket, aminek megvan az a szintje, aminél az orvos már biopsziát rendel el, amely már egészen biztosan megállapítja a prosztatarák megelőző állapotot, és akkor el lehet kezdeni a kezelést.

 

— Hogyan kezdődött önnél a betegség, hogyan fedezte fel, hogy baj van?

 

— Az én esetemben ez úgy kezdődött, hogy elöntött a kiütés. Olyan ismeretlen eredetű kiütés jelent meg rajtam, aminek nem tudtam az okát, nem rovarcsípés, nem csalánkiütés, egyszerűen nem tudtam beazonosítani. Természetesen, mint minden baj, ez is hétvégén tört rám, s mivel azt hittem, valamiféle allergia, ezért beszaladtam egy engem éppen fogadó kórházba, ahol az ügyeletes, aki szintén nem értett hozzá, felírt valami olyat, amit magamtól is tudtam volna venni, kenőcsöt, meg tablettát, tehát nem voltam kisegítve.

Aznap éppen előadásom volt a Balatonon, nyár lévén iszonyú kínok között utaztam a fellépés helyszínére a kánikulában, majdnem véresre vakarva magamat, a kiütés pedig öntörvényűen, érdekes módon vándorolt rajtam, hol itt, hol ott bukkant fel. A fellépés előtt aztán az egyik kolléga megszánt, és adott nekem egy allergia elleni gyógyszert, ami egy félóra alatt levitte rólam a kiütést. Na, gondoltam akkor ezt kell szedni, kaptam is ajándékba pár tablettát, hogy majd felírassam, mert csak receptre lehet kapni.

Akkor voltam ötvenkilenc éves, és úgy gondolom, hogy akkor valószínűleg föntről irányíthatott valaki, mert ezt a kiütéses történetet úgy fogtam fel, na, kisöreg, itt az idő, el kell menned egy kivizsgálásra!

Elmentem a Kútvölgyibe egy ismerős orvoshoz, aki végigjáratott az összes vizsgálati állomáson, EKG, vérvétel, vizelet, végül eljutottam az urológiára, ahol a PSA vizsgálat magas értéket mutatott. Mondták, nem kell megijedni, ez mindenkivel előfordulhat, ez egy olyan dolog, ami azt jelzi, valami nincs teljesen rendben, oda kell rá figyelni. Az odafigyelés azt jelentette, hogy csináltak egy biopsziát, tehát egy mintavétel történt a prosztata belsejéből, ami egy-két napos befekvést jelentett.

A vizsgálat után nyugodt lélekkel elmentem Rómába vendégjátékra a színházzal, és amikor onnan hazajöttem, várt egy értesítés, hogy keressem fel az orvosomat.

Amikor bementem a professzor úrhoz, a mondandóját úgy fogtam fel, mintha elém tette volna a halálos ítéletemet. Daganatom van – mondta kertelés nélkül. Én meg visszakérdeztem: professzor úr, akkor ennyi volt? Azt mondja, egy túrót volt ennyi, három hónapon belül megműtöm magát és akkor jobb lesz, mint újkorában.

Hosszú idő telt el addig, amíg magamhoz tértem ezután, és eljutottam abba a fázisba, hogy elkezdtem kételkedni, hogy hátha tévedtek. Elmentem egy mások referenciát kérni, ahol négydimenziós ultrahangot csináltattam, de ugyanazt mutatta ki ugyanott, és azt ajánlották, szedjek többféle vitamint, az majd az immunrendszeremet felerősíti, és meggyógyulok. Mondták, hogy pár százezerért megvásárolhatom a vitamincsomagot, szedjem be, és fél év múlva menjek vissza kontrollra. Nekem meg szerencsére a professzor úr szavai csengtek a fülemben, hogy három hónapon belül megműt, s ekkor a referenciavizsgálaton rágódva eszembe jutott az a gyerekkori mondás, amit Zuglóban mondtunk az ilyen esetekre, hogy hiszi a piszi, aki elhiszi! és úgy véltem, nem biztos, hogy megérem azt a fél évet. Döntenem kellett. Tudtam, hogy mindegy, melyik módszer mellett teszem le a voksomat, ha döntök, az végleges, és kitartok mellette, és hinni fogok abban, és azon az úton fogok végigmenni.

Végül is nálam egy rezekció történt, annak összes előnyével és hátrányával. Az előnye az, hogy most itt beszélgethetünk, a hátránya pedig…, aki konyít valamennyit a biológiához, az úgyis tudja.

 

— Mi történt a műtét után? Milyen utókezelés történt?

 

— Nekem szerencsém volt - talán, mert VIP ellátást kaptam -, rögtön megkaptam az utókezelést, ami egy speciális intimtorna végzését jelentette, ezen kívül elektromos kezelést is kaptam, de gondolom, azóta már számos más dolog is van, ami segíti a lábadozó beteget.

 

— Véleménye szerint mi kell a gyógyuláshoz?

 

— A gyógyuláshoz kell valamifajta élni akarás. Aki nem akar élni, az meg fog halni. Valamiféle belső erő kell, én magamnak a humort hívtam segítségül. Arra gondoltam, ha én tudok nevetni a saját nyomorúságomon, akkor már nyert ügyem van. Azt tudjuk, hogy vannak jó betegek, és vannak rossz betegek. Aki nagyon sokat tud a betegségéről, és folyamatosan kérdez, az mindenképpen nagyon rossz beteg, az sokkal többet szenved, mint aki keveset tud. És többet is idegesíti az orvosokat a kérdéseivel, de akkor is kérdezni és kérdezni kell!

Ezen kívül én mindenkinek újságoltam körbe-karikába az állapotomat, nem titkoltam, mert éppen elég nagy volt a baj, nem akartam még egy nagy batyut is viselni a hátamon, tehát én mindenkinek beszéltem a betegségemről, persze csak annak, aki kíváncsi volt rá, nem álltam ki vele a sarokra, de soha nem titkoltam és soha nem tagadtam.

Persze, ez az én habitusom, nem mindenki ilyen, de nekem ez segített. Nem lehet ajánlani, mint gyógyulási utat senkinek, mert mindenkinek magának kell kitapasztalnia, mi tesz jót a lelkének.

 

— A családja, barátai, kollégái hogy álltak a betegségéhez?

 

— Nem szeretem, ha ápolnak, azt tartom, a jó Isten akkor szólítson el, amikor még tudok magamon segíteni, azt tartanám a legszörnyűbb dolognak, ha kiszolgáltatott lennék. Mondtam is viccesen a családomnak, hogyha olyan helyzetbe kerülnék, ami már méltatlan lenne hozzám, vigyenek föl a Tajgetoszra, lökjenek le inkább, de ne hagyjanak vegetálni.

Összefoglalva: mit tehetünk? Lényegében semmit! Annyit tehetünk, hogy időben elmegyünk orvoshoz, legyen az nőknél a mammográfia, méhnyak rákszűrés, mi férfiak tüdőszűrésre, szájüregi rák szűrésre, és járjunk rendszeresen urológushoz. Tudomásul kell venni, hogy szűrésekre kell járni, ha élni akarunk. Ez a rákbetegség egyik legfontosabb prevenciója. Úgy tapasztalom, a nők sokkal hamarabb elmennek, tudatosabbak, foglalkoznak az egészségükkel – tovább is élnek a statisztikák szerint -, a férfiakat unszolni kell, tegyék meg ezt a hölgyek a velük élő férfiak életéért!

A másik fontos dolog pedig, hogy ki kell harcolni mindenkinek – ha másként nem megy, anyagi áldozatok révén is – az utókezelést, ha műtétre kerül a sor.

Azt kihangsúlyozom, hogy teljesen más a prosztataprobléma, mint a prosztatarák. Az előző, az kezelhető, kinél korábban következik be, kinél később, de ez is, mint minden szervünk, az idők során elkopik, megváltozik a működése. Nem azt mondom, hogy kellemes érzés a prosztatavizsgálat, de azért nem is kibírhatatlan.

A férfiak nagyon hiúak, büszkék a férfiasságukra, tehát ez a betegség fokozottan kényes téma és terület, látom a kollégáimon is. Egyrészt közel van a szexualitást „szabályozó” szervekhez, köze van ahhoz is, hogy valaki hugyosjózsi lesz-e, tehát ez valahol titkolnivaló dolog, ami pedig nagyon lenyomja az embert, mert ráül a lelkére a takargatás. Mint például a látens identitás, szörnyű lehet, ha valaki a munkája miatt, vagy a családja előtt kénytelen titkolni az igaz valóját. Szerencsére a művészvilág sokkal könnyebben tolerálja a másságot ebben a tekintetben is.

 

— Hisz abban hogy lelki tényezők is szerepet játszhatnak a rák kialakulásában?

 

— Én nem hiszek semmiben. Az elvégzett a munkában hiszek. A hit nem jó szó ide, inkább azt gondolom, hogy nagyon sok minden függ az egyéntől. Hogy milyen környezetből jött, milyen iskolázottságú, hova jutott el kulturáltságban, pozícióban, milyen közösségi ember, mennyire frusztrált, mennyire szégyenlős, mennyire gyáva. Nekem is mondták, hogy milyen bátor vagyok, hogy nyíltan felvállalom a betegségemet, pedig dehogy! egy túrót vagyok bátor! Csak úgy éreztem, hogy az már túl sok lenne, ha ezt még titkolnám is.

Meg aztán itt van a prosztata problémával járó, a szexualitás hanyatlásának kérdése is. A betegségnek ezzel a következményével úgy voltam, hogy egy egészséges ember számára is felmerül bizonyos kor után a merevedési probléma. Zelk Zoltán egyik kétsorosa rímel erre, a címe: „Hálistennek még nem aktuális”

„Ó lányok, asszonyok, szia, / megjött az impotenszia...”  

mint már említettem, az utókezelés keretében gyógytornász járt hozzám, intimtornát végeztem, de mivel a baj nem jár egyedül, a műtét után nem sokkal lágyéksérvem lett, mert olyan erőteljesen végeztem a gyakorlatokat, szóval, erre is érvényes a kevesebb több elve. Utána lett még egy trombózisom is, azt is kivédtem, sőt, azóta már négy vas is van a szívemben.

 

— Jól megpróbálta önt az Isten!

 

— Próbált, próbált, aztán egyszer majd sikerül neki – neveti el magát. — Vannak olyanok, akik az általános, hagyományos orvoslásban nem hisznek, inkább az alternatív gyógyászatot részesítik előnyben, de azzal tisztában kell lenni, hogy szörnyű sok kókler van a piacon, akik csak a markukat tartják, és a beteg persze próbálkozik, hogy hátha valami megmenti őt, megszabadítja a betegségtől. A legetikátlanabbnak azt tartom, amikor a gyártó tudja, hogy a szer, amit árul haszontalan, és mégis tudományos szintre emeli a szer hatását, hatásosságát.

 

— A kutyusa megérezte, hogy beteg?

 

— Az első kutyám, Soma volt a nagy szerelem - aki a fiam kutyája volt tulajdonképpen -, ő biztosan megérezte volna, ha akkor lettem volna beteg. Báró, akit januárban veszítettem el, ő nem, nem érezte meg, most pedig – mivel kutya nélkül nem lehet élni, hiszen ez egy életforma – van egy Fülöpöm, aki még csak tíz hónapos, menhelyi kutyus, még tanítgatjuk őt az életre.

 

— Változtatott valamit az életmódján a betegség óta?

 

— Nyüstölnek az orvosok, dolgozzak kevesebbet, ne dohányozzak annyit, de mindig azt vallottam, mindent szabad, de csak mértékkel, hiszen végül is csak a sors dönti el, kapunk-e még egy sanszot. Az meg már csak rajtunk múlik, tudunk-e élni az új lehetőséggel.

 

— Van valami üzenete, jó tanácsa, javaslata olvasóinknak?

 

— Általános tanácsot nem lehet adni, bár e-mailben, levélben is sokan keresnek meg, hogy segítsek, de én nem tudok segíteni. Én csak el tudom mondani, velem mi történt, ezen kívül eljárok az onkológiára, ahol tartanak műtét előtti és műtét után beszélgetést, testi-lelki felkészítést. Különböző kampányokba is hívnak, és megyek is, fontosnak tartom ezt a tevékenységet, szívesen elmondom a történetemet, hogy a példámmal segítsek, lévén túléltem a betegséget, bár azt tudni kell, hogy színészként sok mindent, így a traumákat is könnyebben dolgozom fel, mint az átlagember, nekik más utakat kell keresniük.

Zárszóként csak annyit: hiába gondolja mindenki, hogy a tégla nem az ő fejére fog esni, és az élet is valóban véges, de hölgyek és urak, tessék szűrésekre járni, mert a bajt korán felfedezve lehet segíteni, és el lehet kerülni a legrosszabbat, és a pár perces vizsgálatra fordított idő is megtérül, hiszen anélkül lehet, hogy sok-sok évet veszítenénk el egy korai, hiábavaló halál által.

Sári Edina

 

Hatodik éve tapsolják vissza a "Fut a színház" váltóversenyt

A 31. SPAR Budapest Maratonon idén 28003 fő nevezett, ami abszolút rekord a magyar szabadidősport rendezvények történetében. A 6300 egyéni maratonista mellett a négy fős Flora maraton stafétában 1230 csapat is futott, köztük azok, amelyek a "Fut a színház" külön értékelt versenyében indultak.

6. évadához érkezett a "Fut a színház" elnevezésű staféta program, mely évről évre nemes vetélkedésre hívja a színházi szakma, futást kedvelő képviselőit.

Számuk folyamatosan nő, 2011-ben az induláskor nyolc csapat, idén huszonkettő futott. A vidéki színházakat két éve a Miskolci Nemzeti Színház stafétái képviselik és szintén már második éve futnak a mezőnyben a Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatói is (köztük Faur Anna filmrendező, aki most oda jár doktori iskolába (DLA) is. 2007-es első nagyjátékfilmje a Lányok volt.)

A verseny eddigi győztesei: 2011-ben a Kolibri Színház, 2012-ben az Operaház, 2013, 2014, 2015-ben a Vígszínház, 2016-ban ismét az Operaház. Az Operaház idén is a legaktívabb volt, mert a három kategóriában (férfi, női, vegyes) összesen nyolc különböző váltóval szerepeltek. Színeikben a főigazgató helyettestől (dr. Főző Virág), az operaénekeseken (Zavaros Eszter, Cser Krisztián) át a statisztériáig szinte mindenki, összesen 32 futó indult!

Az ünnepélyes díjátadón megjelent Szedlacsek Emília, az EMMI Kultúráért felelős államtitkárság főosztályvezetője, Kocsis Árpád, a Budapest Sportiroda versenyigazgatója és Nemcsák Károly, az ünnepélyes díjkiosztó házigazdája, a József Attila Színház igazgatója.

A BSI egy külön programja a „42 év 42 km”, azaz ide tartoznak az olyan futók, akik a 42. születésnapjukra életük első maratonjával, 42 km lefutásával ajándékozzák meg magukat. Az eddigi hà ­rességek, akik így ünnepeltek: Kovács „Kokó” István, Csőre Gábor, Rippel Ferenc, Kovács Áron után idén -első nőként - Lévay Viktória, a Játékszín művésznője is beállt ebbe a sorba. Ideje: 4:39:24.  Különdíjat kapott Ónodi Eszter Jászai Mari-díjas színésznő is, a Katona József Színház tagja. Ő élete első versenyét futotta a 10 km-en.

A legkitűnőbbek a stafétában:

Férfiak:
3. helyezett: József Attila Színház
Zöld Csaba, Chajnóczki Balázs, Vaszkó Bence, Előd Álmos
A csapat tagjai közül hárman a La Mancha lovagja című darabban szerepelnek. Rutinos és kezdő futók szerencsés keveréke a csapat: Zöld Csabának és Előd Álmosnak már egyéni maratonja is van, Chajnóczki és Vaszkó újoncok.

2. helyezett: Miskolci Nemzeti Színház, Viktória, 3:26:28
Oszterman Ferenc, Ódor Kristóf, Csizmadia Péter, Molnár Sándor Tamás
A csapa t összetétele reprezentálja színházi szakma sokszínűségét, akad köztük két színész,  bútor- és kelléktárvezető és diszpécser.

1. helyezett: Operaház, Fiúk, 3:06:00
Herzog András, Horváth Ádám, Zemlényi Mihály, Herzog Tamás
A Flora Maratonstafétában összesen 1230 csapat indult, köztük az abszolút 23. helyen végzett az Operaház "Fiúk” elnevezésű váltója!

Vegyes csapatok:
3. helyezett: Játékszín I., 4:12:19
Lévay Viktória, Demeter Attila, Varga Zoltán, Petrik János
A dobogó harmadik fokáig futó csapat szép eredményét tovább ékesíti az, hogy első futójuk, Lévay Viki egyúttal élete első egyéni maratonját is teljesítette.

2. helyezett: Operaház, Varázsfutoda, 4:06:12
Zsoldos Dávid, Gyüdi Melitta, Lencsés Gábor, Jászay Tamás
A váltó a névadásban aranyérmet érdemel az ötletes Varázsfutoda elnevezéssel.

1. helyezett: Operaház, vegyes, 3:50:03
Fátrai János, Szabó Gábor, Fahídi Patrícia, Bartha János

Nemcsak a nemeket illetően vegyes a győztes staféta: Fátrai János az énekkar tagja, Szabó Gábor második kürtös, Fahídi Patrícia hegedű szólamvezető, Bartha János informatikai osztályvezető.

Nők:
3. helyezett: Operaház, művészek, 4:24:42
Kovács Emese, Avvakumovits Györgyi, Bolya-Pap Nikolett, Komódi Judit, a tagok énekkari művészek és az Operaház súgója

2. helyezett: Kolibri Színház, 4:13:35

Megyes Melinda, Vancsó Éva, Relyimelyer Dóra, Bartha Katalin
A Játékszín rendszeres résztvevője a versenynek, eddig vegyes stafétáikkal szerepeltek, most először indítottak női csapatot.

1. helyezett: Operaház, Statiszta lányok, 3:57:56
Gyenge Fruzsina, Séfel Anna, Szvetnik Katalin, Szűcs Boróka
Az elmúlt évben is ők győztek. Idén két percet m ég javítottak is tavalyi idejükön.

A színházi csapatok nevezési díjait idén is jótékonysági célra, a Bajor Gizi Színészmúzeumnak ajánlotta fel a versenyt szervező Budapest Sportiroda (BSI). Az így összegyűlt 400 000 Ft-ot az intézmény digitális akadálynemesítésére fordítják.

 

 

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!