"A Nézőpontváltó^® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

A Nézőpontváltó Egyesület alapítói és tagjai nem babonásak, ezért 2018. április 13-án, pénteken tartották pályázatuk eredményhirdetését az általuk életrehívott MeNŐKlub első estjén.

Az év elején kiírt pályázatra majd' hetven dolgozat érkezett, amelyből tizenhármat tartottak érdemesnek díjazásra.

"Az életünk tele van olyan történésekkel, jelenségekkel, amelyekkel nap mint nap szembesülünk, mégsem tudatosodnak bennünk. Annak érdekében, hogy mégis felfigyeljünk ezekre a változásokra, kiírtuk Az én változókorom – az én változásom című országos pályázatot, aminek az eredményhirdetését jelképként az első klubestünkre tettünk annak szimbolizálására, hogy közhírré tegyük a dolgozatokban lévő értékeket, amelyeket tiszteletben kell tartani, ápolni és óvni kell, mert olyan cselekvésekről számolnak be, amiből kitűnik az első döbbenet utáni jól megtervezett és végiggondolt öngondoskodás felelőssége. Semmi felmentő bűnbakkeresés, áthárítás, hanem a pályázóink kőkemény szembenézése önmagukkal, a múló idővel és az örök változással.

13 dolgozatot emeltünk ki a beérkezett majd hetven pályázatból. A nézőpontváltós pályázatok elbírálásánál mindig úgy érzem magamat, mint az az anyuka, akinek van egy fészekalja – itt éppen – 13 gyereke. Mindegyiket szereti, de másképpen, ezért dönteni sem tud arról, melyikük a legjobb, legértékesebb, hiszen számára mind az. Ezért kértem meg a szakértő orvoskollégákat, barátokat, hogy segítsenek ebben a munkában.

A zsűri elnöke Dr. Ohár Andrea pszichiáter, aki a női létből fakadó, néha testi tüneteket a lelki problémák oldásával segíti. A saját szakterületének ismereteivel Dr. Gyovai Gabriella szülész-nőgyógyász segített a dolgozatok elbírálásában. Andrea és Gabriella a MeNŐKlub két állandó vezetője. A zsűritagok pedig: Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichoonkológus, és Dr. Darnói Tibor holisztikusan gyógyító orvos, akik a MeNŐKlub társvezetői lesznek. Ők négyen állandó és aktív szakértői és szerzői a Menőpauza nőregény, és a MANópauza önironikus pasisztori könyveknek is.

A zsűrizésben társuk volt még Dr. Sipos Tibor közgazdász, gyógynövény szakértő, ezen kívül Dr. Tőkés Tímea rákkutató, a Semmelweis Egyetem orvos rezidense – aki éppen ügyeletes nem tud jelen lenni – volt a segítségünkre. A munkánkban részt vesz partnerünk, a Szereprulett szakmai társulás, akik  újító szemléletű, tabusított témákat is feldolgozó önismereti pszichodráma csoportokat vezetnek." - részlet Sári Edina, a Nézőpontváltó Egyesület elnöke beszédéből.

Holnaptól mind a 13 díjazott művet megosztjuk honlapunkon, és társ-FB oldalainkon is mindannyiunk testi-szellemi- és lelki épülésére-szépülésére. 

A Nézőpontváltó Egyesület a klimaxszal megspékelt middlelife crisis megelőzésére, illetve a változókor tüneteinek enyhítésére életre hívott MeNŐKlubban havi rendszerességgel tart személyes találkozót, amelyet igazi újdonságként élő webes közvetítés kísér a helyszín közösségi média-oldaláról.

A MeNŐklub állandó vezetői a pszichoginekológiára (női mivoltból fakadó testi tünetek lelki gyógyítására) szakosodott Dr. Ohár Andrea, pszichiáter, és a férfipraktikákkal is szolgáló szülész-nőgyógyász, Dr. Gyovai Gabriella. Társklubvezetők: Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichoonkológus és Dr. Darnói Tibor holisztikusan gyógyító orvos. Ők a test, szellem és lélek dimenzióin keresztül közelítenek a témához, és nyújtanak segítséget a női és férfi klubtagoknak.

Az életközepi válság és a klimax azok az elmúlással egyenértékű, erős társadalmi tabutémák, amiket a mai negyvenesek-ötvenesek felvállalnak, és fel akarnak oldani. Ők az első generáció, aki nyíltan felvállalja az ezeket kísérő komplex tüneteket azért, mert hosszabb ideig élnek, mert a többletéveket minőségi életvitellel akarják eltölteni, és mert ezért tenni is hajlandóak, és fizikailag, szellemileg és lelkileg is mozdulnak a jóllétükért.

A latin mondás úgy tartja: A változatosság gyönyörködtet. A MeNŐKlub alapítótagjai azt állítják: A változás gyönyörködtet. Főként akkor, ha ahhoz olyan nyitottan és konstruktívan állnak hozzá, mint a klubtagok.

Tematika, állandó rovatok

1. A központi témát, amit alaposan kivesézünk, „Beszéljünk a haviról"-nak neveztük el. Ezt a témát a klubvezetők hozzák az estre a saját praxisukból, kiválasztva legtöbbeket érdeklő témát.

2. Mindig lesz „Elfogtunk egy levelet” téma, amit az olvasók levelei alapján állítunk össze, erre szintén a klubvezetők reflektálnak a saját szakterületükről.

3. "Önbizalomkeltető": 40-50+ - os sorstárssegítés: életmódváltásból következő hivatásváltást megélt self made woman-ek: fodrász-kozmetikus, személyi edző, szakács-cukrász,

"Ráadás" rovat: hívunk közismert, híres embert - nőt, férfit -, aki beszél a saját klimaxáról, a saját megküzdéséről.

Hevesi Tamás fiatal felnőttkorában szembesült a cukorbetegségével. Huszonegy évesen, a bulizós időszak közepén volt kénytelen áttérni egy kényelmetlenebb, hatalmas önfegyelmet kívánó, élethosszig tartó életmódra. Lemondott a húsról, vegán lett, de nem érzi tehernek, sőt! Egyenesen küldetésének érzi az emberek figyelmének ráirányítását az egészséges életmódban rejlő lehetőségekre.

"Én vagyok, én vagyok,
én, a legkisebb fiú,
az egyszerű, a halk szavú,
a napszemű, a lánghajú,
tarka ménes tarka ménje,
apám, anyám szeme fénye.
Én vagyok, én vagyok,
én, a legkisebb fiú!"

A fotocellás ajtón a hirtelen támadt tavaszi förgeteggel együtt hihetetlen dinamizmussal robban be az áhítatosan rá váró hölgyrajongók gyűrűjébe vasárnap délben Hevesi Tamás, a hazai popszakma egyik három évtizede állócsillagként tündöklő, egyik legtehetségesebb és legkedveltebb képviselője. Azért jön, hogy az egészséges életmódról beszélgessünk, és arról, hogyan lehet egy együtt élni egy olyan krónikus betegséggel, mint a cukorbetegség.

„Nem baj, hogy edzés után nem mostam hajat? – kérdi. – Mert akkor elkéstem volna.” – magyarázza, miközben mosolyogva beleszánt ujjaival a hajába, mire a hölgyek félaléltan a férfias megjelenésétől, kórusban biztosítják őt, hogy jaj, dehogy! hiszen így is valami fantasztikus a megjelenése! Erre a zenész-sportember-világutazó – ahogy tetszik – közvetlenül és kedvesen azonnal mesélni kezd, mintha rég nem látott ismerőseivel nosztalgiázna az életéről. A Zabrakadabra Egészséges Cukrászműhelybe a vegán sütinapon betérők a vásárlás után meg-megállnak az asztalunk mellett kíváncsiskodni, hogy egy-egy érdekes történet végét is hallhassák tőle.

Két nagyobb testvér mellé dobta le a gólya Gyulán, egy jogász végzettségű közjegyző édesapa és egy pedagógus végzettségű, gazdasági igazgatóként dolgozó édesanya legkisebb gyermekeként.

A szülői házban a kimeríthetetlen szeretet és féltés mellé példás, emberi iránymutatásokat kapott, és bizony elvárásokkal is szembesült, amelyekből a mai napi táplálkozik a maximalizmusa.

„Szép, polgári családban nőttem fel” – mondja. Olyanban, ahol joga volt mindenhez, ha teljesítette a kötelességét – így foglalható össze a Hevesi-szülők nevelési jelmondata. Ebben a szellemben engedték szabadon szárnyalni, egyben stabil irányba is állították, amivel a mai napig képes biztonságosan elnavigálni az élet tengerén.

„Nálunk szent volt a vasárnapi ebéd, amit mindig nagy készülődés előzött meg, és aminek igenis megvoltak a maga rendszabályai – például nem nyúlhattunk bele a tálba –, amiket be kellett tartanunk, ezen kívül a nőveremmel és a bátyámmal akkor számoltunk be a szüleinknek, mi történt velünk a héten. A szüleimnek – háborús generáció lévén – az volt az ételekkel kapcsolatos hozzáállásuk, hogy nem válogathattunk, mindent meg kellett enni, ami a tányéron van, és ételt nem dobunk ki.”

Az ének-zene tagozatos osztályba járó kis Tomi a tanításoknak megfelelően, a kamaszkorba lépő, a gyulai haverok körében csak Kishevónak becézett fiú pedig már a saját maga ösztönzésére, teljesített is rendesen. Az iskolában tanulóként (három nyelven tanul: francia, német, orosz, később ehhez csatlakozott az angol, és a spanyol), a pályán sportolóként, és a próbákon muzsikusként.

„Nagyon fontosak a szülői ház szabályai, ami mederben tart, és amik a tudatosságot alakították ki az életemben, de fontos a szabad mozgástér is, mint annak az uszadékfának, amelyik lefelé, egy biztos irányba tart a folyón, de azért néha hol erre, hol arra sodródik – annak minden következményével együtt.”

Hogy milyen volt a ház, amelyben Tamás felnőtt?

„Gyulán, egy Ybl-díjas házban, egy spalettás, embermagasságban rézkilincses, kilenc szobás grófi lakásban nőttem fel, ahol három család lakott. A ház poros padlása vált az én birodalmammá, de olyannyira, hogy még bútorokkal is berendeztem.  Ott találtam egyszer egy román bélyegalbumot, amit megmutattam pucinak – nálam az apuci és anyuci „a” hangzója névelőnek számított. Neki nagyon tetszett, és azt javasolta, mutassam meg a bélyegszakkörben.”

Megmutatta, de a bélyeggyűjtés nem vált a hobbijává, viszont sokféle sportot kipróbált, szertornázott, kézilabdázott, az atlétikában komoly eredményeket elért, belekóstolt a biciklivel salakmotorozás anyarémisztő fílingjébe, de igazi szenvedélyévé a foci vált.

„Az atlétikát a bátyámnak köszönhettem, aki a szüleim és nővérem mellett a példaképem a mai napig.”

Amikor a bátyja, Imi – a gyulaiaknak Nagyhevó – gitározni kezdett, akkor Tamás is rákapott a pengetésre.

„Pedig előtte mindig kottaírós-olvasós komolyzenét tanultam. Kórusba jártam, hegedültem is, bár az nem volt a kedvencem, sőt, citerázni is megtanultam, de a vadászkürt volt a szenvedélyem! – vallja be. – Ezekből mára maradt a foci és a gitár. Apukám vett nekem ezerháromszázért egy csehszlovák Cremonát, amin magamtól tanultam meg játszani. Igazi self made man-ként idővel dalokat is elkezdtem írni. Pár éve a hangszert felajánlottam egy alapítvány javára, majd később a kérésükre visszavásároltam, aminek örülök, mert szeretném, ha megmaradna nekem örök emléknek. A gitár nyakán hátoldalt, az akkori kedvenceim, Gagarin, Kubaszov és Farkas Bertalan képe látható, és egy nagy té betű hirdeti, hogy ki a tulajdonosa.”

Aztán tizennégy évesen jöttek a lányok. Illetve csak egy lány jött: a Bea. „A” lány, akinek a Jeremy című romantikus, párnába zokogós dalt köszönheti a nyolcvanas évek magyar tinilány-generációja. Bea iránt érzett szerelemtől hogy jutunk el Jeremy-ig?

„Úgy, hogy az érzésemmel a baj csak az volt, hogy minden fiú ebbe a gyönyörű lányba volt szerelmes Gyulán, így én abszolút esélytelenként éreztem, olyasmit kell csinálnom, amit senki nem tud. Eljött a pillanat, amikor összeszedtem a bátorságomat, és elmentem Bea lakásához vadászkürttel szerenádozni a sokablakos társasház elé, este kilenckor. Csajkovszkij Régi francia dal-át kezdtem el játszani, amikor az addig – nyár lévén – nyitott ablakok sorban záródni kezdtek. Egyszer csak végre az általam bűvölt ablakon is megjelent egy fej…, egy öreg nénié, aki megkérdezte, kinek játszom. Amikor meghallotta, hogy az unokájának, biztosított róla, hogy ő szívesen hallgatja a gyönyörű muzsikámat tovább, de a szerelmem a Balatonon nyaral a szüleivel. Ha már ott voltam, játszottam még egy dalt a komolyzene rajongó nagymamának, majd összepakoltam, és a hangszert búsan a hónom alá csapva, a Kertmozi felé vettem az irányt.”

Ahol véletlenül éppen a Jeremy című, mára kultfilmmé avanzsált amerikai produkciót élvezhette a nagyérdemű.

„Amikor láttam, hogy szerelmes film, bánatomban beültem egyedül. Egyszer csak döbbenten vettem észre, hogy a főszereplő filmbeli sorsa az én valós életem, szinte minden párhuzam stimmelt: Jeremy csellista volt, én vadászkürtös. Jeremy szerelme egy tornászlány volt, az enyém atléta volt. Olyan hatással volt rám a film, hogy kissé kifordítva a sztorit, megírtam a Jeremy című dalt. Akkoriban itthon még alig értettek angolul az emberek, így sokáig azt hitték, Jeremy egy női név. Bárhogyan is volt, a mai napig, ha koncerten zongorázom és éneklem, az egy nagyon szép, lélektől-lélekig pillanat a közönség és köztem.”

A dal megszületése után, 1980-ben megalakul a három akusztikus gitárral, dob helyett kongával megspékelt, unplugged, saját dalokat játszó Névtelen Nulla. Két év múlva Tamás felvételizik a Színművészeti Egyetemre, de a szentesi gimnázium drámatagozatos előélete ellenére nem veszik fel. A kudarc hatására a sportra és a zenére koncentrál. Utcazenészként bejátssza Budapest főbb köztereit, és bár nem keres vele sokat, de a hit és kitartás meghozza gyümölcsét, mert egyik éjszaka bankó helyett egy cédula landol a gitártokban: „Hívj fel holnap! Novai Gábor” – és egy telefonszám. Telefonál, és Novai felkéri két szám eléneklésére, amiért – akkoriban lélegzetelállítóan nagy összeget –, harmincezer forintot kap. Az összeg felével beszáll egy Trabant megvásárlásába, amit a barátjával közösen vásárolnak, és azzal majdnem három hónap alatt bejárják nyugat- és észak Európát – persze a gitárjával együtt. A folyamatosan amortizálódó Trabant gyakori lerobbanásai miatt szüksége is volt rá, hiszen azzal kereste meg az alkatrészekre, javításokra valót.

Nem ez volt az első hosszabb, nyugat-európai útja, mert az utazási szenvedélye akkor ébredt, amikor 1986-ban egy KISZ-szervezésű, Peace Caravan nevű nyugat európai úton hivatalos küldöttség tagjaként tizenegy országot bejárt.

„Zárójelben mondom, hogy közben albérletben laktam Solymáron, és kocsikísérőként, fizikai munkát végeztem havi négyezer háromszázért a solymári PEMÜ-ben. A zenekarok, énekesek nem a sült galambot, vagy producerek hívását várták akkoriban két koncert között! Tehát ehhez képest kell nézni a harmincezer forintos gázsit a két dal felénekléséért!”

1985-ben meghívják az együttest Salgóbányába, egy országos szintű, tehetségkutató nyári táborba, ahova egy helyi, megyei, majd fővárosi elő- és középdöntős siker után kerültek be.

„A tíz zenekartól két-két dalt vettek fel, az egyik az általam írt Miért? című volt. Ez egy nagyon bonyolult hangzásvilágú, eléggé elvont dal volt, ezért figyelt fel erre Victor Máté, és kíváncsi lett rám, a dalszerző előadóra, Amikor feljátszottuk a dalt a táborban, azt vettem észre, hogy a keverőnél ülő hangmérnök, Lakatos Gábor ütöget egy műszert a pult tetején. Kiderült, hogy annyira kiakadt a mutató érzékeny kijelzője az általam kieresztett hang nyomán keletkezett levegő áramlásának és magasságának harmonikus összecsengésétől, hogy a skála végén megállt és meg sem rezzent többé. Miután ilyen eset nem fordult elő a szakmában, Victor Máté minden kollégának elbüszkélkedett azzal, hogy milyen hihetetlenül tökéletes hangja van ennek a Hevesi Tominak.”  

A salgóbányai megismerkedés következménye az lett, hogy Victor Máté meghívta a zenekart egy felvételre a Magyar Rádió legendás 8-as Stúdiójába, ahol felvették a Jeremyt és a Csíkos napernyőt, és kislemezre is tették a dalokat. Kis idő múlva egy szerkesztő az egyik adásban bejátszotta a Csíkos napernyőt, és óriásit szólt! Özönlöttek a levelek a kívánságműsorokba, a Poptarisznyába, mindenki azt akarta hallani!

„Hétről-hétre izgatottan vártuk az újságokban – pl. Szabad Föld, Ifjúsági Magazin – megjelenő listát, izgultunk érte, de hosszú hónapokig verhetetlen volt, magabiztosan vezette a slágerlistát. Egyszer – talán Kálmán Zsuzsa zenei szerkesztő lehetett – megfordította a bakelit korongot, és rátalált Jeremyre. Beadta az éterbe. Akkor lett országos siker a viszonzatlan szerelem hevében, tizennégy évesen írott dalom. A két dal közel két évig fenn volt az országos slágerlistán.

Hát, így kezdődött a zenei karrierem.”

1987-ben kijön a Névtelen Nulla első nagylemeze, Jeremy I-II címmel. A sikerek csúcsán egy váratlan fordulattal búcsút int Magyarországnak, és elkezdi megvalósítani életcélját, miszerint azért dolgozik, hogy utazhasson, felfedezhessen idegen tájakat, más kultúrákat ismerhessen meg. Irány a nagybetűs szerelem, Ausztrália!

„Úgy repültem, hogy Budapest-Amszterdam, ott útba ejtettem a holland barátnőmet, majd jött a pakisztán Karachi, utána (a régi nevén) Ceylon, azután tankolásnyi szünettel Kuala Lumpur, és végül, ötvenhárom óra folyamatos repülés után Melbourne-ben landoltam. Ahol ömlött az eső. Mondom, idejövök álmaim színhelyére és szakad az eső!? A napfényes Ausztráliában!? De szerencsére, mire átrepültem Sydneybe, már vakító kék ég, harmincnyolc fokos hőmérséklet, és ötvenhatban kimenekült ismerősök meleg szeretete fogadott.”

Végre beteljesül a végtelen szabadságvágya! Utazik, az utcákon zenél. Megismerve a hallgatóság reakcióit, hamarosan megtanulja, kinek milyen napszakban mit kell játszani, hogy mire vevő az alkalmi közönsége.

„Az ausztrál és nemzetközi közönség más, mint a magyar, vagy akár az európai. Más igények, más műfajok dobogtatják meg a szívet és nyitják meg a tárcát. Mivel egy ember kétszer nem dob pénzt, ezért az a cél, hogy minél nagyobb fluktuációval cserélődjön a hallgatóság. A sydney-i Operaház sétányán ráadásul erős konkurencia van, tíz méterre vannak egymástól az utcazenészek. Kiálltam az európai repertoárommal, Beatlessel, Stinggel, Peter Gabriellel, de szinte gyorsítottak mellettem, nemhogy megálltak volna. Első nap világslágerekkel öt dollárt kerestem, amennyibe egy fish and chips került. Láttam, változtatni kell a stratégián. Másnap rájöttem, hogy a humorra vannak leginkább rákattanva. Akkor elkezdtem parodizálni az ausztrál embereket, szokásokat, ami tetszett nekik. Énekeltem francia sanzonokat, orosz kalinkát úgy, hogy közben táncoltam is hozzá. Amikor Pavarottit énekeltem, megjelentek a nagybankók, a húszdollárosok.”  

Ezt az újonnan felfedezett és alkalmazott tudást anyagilag is dotálja az utca embere, így nemsokára saját egzisztenciát épít magának.

És hozzálát célja teljesítéséhez, elkezdi bejárni az addig csak könyvből megismert földrészt.

„Már második napja buszoztam Perthbe alvás nélkül, az ablakra tapadva, árgus szemmel figyelve a tájat, mert szabadon élő kengurucsordát és koalákat akartam látni. Nem állatkerti, hanem szabadon élő kengurukat! A mindig nálam lévő naplómba bejegyeztem: 1987. december 23-án, hajnali három óra tizenhét perckor teljesült az álmom: a kenguruk százas csapatokban futottak keresztbe az úton előttünk. Elmondhatatlan élmény volt!” 

1988-ban hazajön, egy négy és fél órás koncerttel elbúcsúztatják a Névtelen Nullát, majd visszamegy Ausztráliába zenélni.

Fremantle-ben folytatja az utcazenélést, a kikötői negyedben játszik, óriási sikere van. Egyik nap megismétlődik a pesti történet: egy névjegykártya landol a gitártokban. A lemezkiadóval, újsággal és éttermekkel büszkélkedő, kis bajszos, tipikusan olasz Gumina Nunzio lesz a későbbi menedzsere, aki – hogy tehetségét Tamás ne pazarolja el – koncerteket szervez neki, és a lábai elé teszi Fremantle hatszáz személyes kávéházának színpadát.

„Elkezdtem nála játszani, és az első naptól teltházakat csináltam a fellépéseimmel.

Kivettem életem első saját lakását a városközpontban. Üres volt, berendeztem. Megvettem az első saját kocsit. Huszonhárom évesen Ausztráliában saját egzisztenciát teremtettem magamnak. Összesen hat és fél évet éltem Ausztráliában.”

Időközben levelezőn marketingturizmus szakot végez, gondolva a jövőjére.

Hazajön. 1994-ben, harminc évesen kavarja fel a popzene állóvizét az Ezt egy életen át kell játszani című, azóta örökzölddé vált dalával. Presser Gábor keresi meg őt a felkéréssel, ami megint évekre biztosítja a helyét a slágerlistákon, és ami a Jeremy után ismét egy generáció himnuszává válva a kilencvenes évek újjászületés-életérzését szimbolizálja.

„Életem első budapesti otthona a Bródy Sándor utcai kis, harmincöt négyzetméteres lakás volt. A feleségemmel (Dr. Hevesi Kriszta sport- és szexuálpszichológus – a szerk.) ott raktunk fészket és bontogattuk a szárnyainkat. Akkoriban még olyan pici kazettás, üzenetrögzítős telefonok voltak, egyik nap látom, villog. Bekapcsolom, és hallom, Presser Pici kéri, hogy hívjam vissza. Minő véletlen, épp a zongora mellett ült, és megkérdezte: „Hevesi neked megy ez a hang?” És leütött egy billentyűt. Kiénekeltem. „És ez?” Az is ment. „Akkor jó! Elénekelnéd a….?” – és ebből lett az Ezt egy életen át kell játszani. Dusán írta a zseniális szöveget, miközben Picivel a dallamon dolgoztunk. Aztán Herendi Gábor közreműködésével megszületett a még ma is világszínvonalúnak számító klip, és jött vele a megismételt siker, aminek a hullámait meglovagolva megjelent az első szólólemezem az LGT áthangszerelt dalaiból. Hát így történt.”

Furcsa dolog a sors. Hevesi Tamás zabolátlan, az utazásokkal kiélt és beteljesített szabadságvágyát (százöt országban járt már, ebbe csak azokat számolva bele, ahol minimum három napot eltöltött!) kemény fegyelem keretei közé szorítja a harminchárom éve felfedezett cukorbetegsége, de mégsincs betegségtudata. Küldetésének érzi, hogy felhívja a figyelmet a helytelen életmódból fakadó betegségek veszélyeire, illetve arra, hogy ha már baj van, akkor azzal együtt is teljes életet lehet élni.

Ő maga hozzászokott és számára már természetes is, hogy napi négyszer szúrja magát, de emellett vigyáz magára és az életmódjára.

„Sokat sportolok, diplomás szakedző is vagyok – Fradi-szív dobog bennem! –, de ettől függetlenül is nagy a mozgásigényem, ezért a kortársaimnál jóval fittebb, és edzettebb állapotban vagyok. Sok gyümölcsöt és zöldséget eszem, nálunk alap a különböző csonthéjasok – diók, mogyorók – jelenléte az étkezésnél. Nem eszem húst, viszont sokszor fogyasztok halat. Humanistaként és egészségügyi szempontból is korrektnek érzem a vegán étkezést. Kenyeret soha, édességet, süteményt csak ritkán és módjával eszem ünnepekkor, hiszen az a léleknek esik jól, nem a testnek. Nem szabad csak a lelket jól szolgálni az élvezeti cikkek halmozásával, hiszen az „ép testben ép lélek” nem véletlen szlogen már több mint kétezer éve!

Az egészséges embereket is az enyémhez hasonló táplálkozási szokásokra buzdítom, mert ezzel könnyebb megelőzni a bajt, mint orvosolni azt. A betegség gyógyítása több időt, pénzt és energiát emészt fel, mint az odafigyelés önmagunkra, az életvitelünkre.

Nem azért kell tudatosan és felelősen élni, mert akkor jó lesz a megítélésem. Azért kell így élni, mert ez egy belső parancs. Aláírom, hogy mindez nem könnyű. De az emberi természet már csak olyan, hogy a könnyű dolgokat nem értékeli. Legalábbis az enyém nem, mert nem ezt hoztam otthonról” – tér vissza gondolatban az örök origó Gyulára, a szeretett szülőföldre.

Sári Edina

A Nézőpontváltó Egyesület a klimaxszal nehezített életközepi válság időbeni felismerése céljából indított tevékenységet, amelyet a mindkét nemet egyaránt érintő téma tabumentesítése miatt indítottunk.

Ennek egyik eleme a MeNŐpauza nőregény után megjelentetett MANópauza önironikus pasisztori, amelynek témája a negyvenpluszos férfiakat sújtó pszichés- és abból adódó fiziológiai problémák bemutatása (munkaalkoholizmus, kiégettség, pánikbetegség, alkohol- és narkotikum visszaélés, szexuális alulteljesítés, az egészségvédelem teljes hiánya). A kötet második részében szakemberek interjúi mutatják be a férfiak körében "nem létező"-nek vélt férfi klimaxot. 

A romantikus dráma megpróbálja átkonvertálni az egyén fejében élő, ám évezredes össztársadalmi előítéleteket, ami tabuvá emeli a negyvenpluszos férfiak (és nők) egy életszakaszát, a változókort, majd a kötet második felében elismert orvosokkal - pszichiáter, szexuálpszichológus, onkológus, belgyógyász - készített interjúkban praktikus "életszakasz-vezető" tippeket talál az olvasó.

Mivel a Nézőpontváltó Egyesület tevékenysége alapvetően rákellenes egészségfejlesztésre irányulnak, ezért fontosnak tartottuk, hogy a férfi-könyvben egy érzékletes prosztataszűrési jelenettel mutassuk be - a miértek mellett a hogyant is hangsúlyosan megjelenítve - azt.
Ehhez a rákmegelőzési célhoz nevét adta Szacsvay László színművész is a prosztatabetegségéről szóló, vele készült interjú közlésének engedélyével.

A lényeg: A nehéz téma feldolgozását könnyed, igazi nyári, strandon, vagy otthon, egy esős napon a fotelbe kucorodva egy illatos teával kikapcsolódásként lehet olvasni. A történet most is Zuglóban kezdődik, majd nagyrészt Rómában, ezen kívül Toszkánában és Szardínián játszódik.

A MANópauza - hasonlóan a MeNŐpauza nőregényhez - meglepő, moliere-i csavarokkal teletűzdelt történet, rengeteg humorral, pezsgő olasz életigenléssel, jókora traktákkal, a főhős férfiasságát visszaállító(?) flörttel, az élethelyzetéből (apuka egyedül a kisfiával távol anyukától) adódó kis szentimentális háttérrezgéssel.

Ajánló: A regény főhőse, Bandi, egy családját és munkáját szerető, ízig-vérig XXI. századi férfi, aki negyvenkét évesen élet közepi válságba kerül. Az addig munkájában és a családi életében sikeres, önmagában bízó férfi, akinek felvállaltan vannak hibái. Sokszor megbotlik az élet rögös útján, hiszen gyarló, de nem bukik el, hanem folyamatosan küzd a testi-lelki talpon maradásért, ezért végül mindig megtalálja a helyes utat.

A burnout szindrómával, pánikrohamokkal, libidó csökkenéssel, szív- és keringési rendszer problémáival megspékelt, divatosan élet-közepi válságnak nevezett útkeresésben segítik őt gyermekei, barátai, saját józan esze, és humora, no meg a szerencse és a véletlenek is kísérőtársul szegődnek hozzá. Bandi nemcsak fizikailag utazik el Rómába egy szusszanásnyi időre kiszállva a mókuskerékből, hanem egy belső, lelki utat is megtesz, aminek a végén rátalál önmagára és új életcélt találva magának visszatalál a családjához.

Ez a regény nem való annak, aki az élet asztalánál eltartott kisujjal ül, és finnyásan válogat a feltálalt fogások között, azoknak viszont bátorítást ad, akik mernek nagykanállal a sűrűjéből és elfogadják, onnan bármit is halásszanak ki. Aki megtesz saját magáért annyit, hogy a jó és rossz döntésekkel tarkított önismereti utat felvállalja, azt az élet nevű séf fantasztikus desszerttel jutalmazhatja. Jó létvágyat az utazáshoz!

Szinopszis: 2020-ban Komoróczy András, Bandi – a MeNŐpauza főhőse, Nikonak a férje –, már egy piacvezető kereskedelmi bank aligazgatója, a szoftverfejlesztési részleg biztonságtechnikai vezetője, aki sokat utazik vidéki bankfiókokba, figyelemmel kíséri a telepítéseket, eligazítást tart a műszakis kollégáknak, betanítja a vevőforgalomban dolgozó munkatársakat, külföldi konferenciákra és workshopokra jár. Munkája miatt alig vesz részt a kétéves Bence (Manó) életében, mert kinevezése óta néha heti hat napon át tizenhat órázik a bankban.

A kisfia második születésnapja előtt eszmél rá, hogy annak röpke kis életének első két éve pótolhatatlanul kimaradt az életéből.

Niko, bár konkrétan nem kéri számon a házon kívül töltött rengeteg időt, és a család elhanyagolását, de néha szemrehányóan célozgat az egyedülálló anyák keserves helyzetére, főleg amióta Bence a dackorszakba lépett. A hálószobában is állandósulni látszik Bandi levertsége, fáradtsága, amin Niko a visszatért menopauzája ellenére is szeretne változtatni, mert nem akarja magát ismét olyan csapdába zárni, mint majd’ három éve, amikor klimaxa miatt megszökött.

Bandinak a munkáján kívül más gondja is akad, amit senkinek nem mer bevallani, néha szorítást érez a szíve táján, zsibbad a bal karja, amit a sok autóvezetésre fog, néha robbanásig feszült a hangulata, egyre gyakrabban csődöt mond az ágyban, amikor nagy nehezen végre egyáltalán rászánja magát a szexre. Hogy felpörgesse magát, elkezd kokaint használni, majd lazításként inni. Egyre rosszabb fizikai és lelki állapotba kerül, de még a felszínen tartja magát.

A családi bomba akkor robban, amikor az alig kétéves kisfia talál a zakója zsebében egy kokainos zacskót, amit a fogaival széttépve akar a cukornak látszó porhoz jutni. Épp idejében találnak rá a gyerekre. Niko azonnal kirúgja a házból.

Miki – Bandi legidősebb fia –, fiatal apukaként (kislánya, Giovanna, másfél éves) és kezdő orvosként átlátja a szakmai és családi válságban vergődő férfi krízishelyzetét, aki szerinte a teljes kiégés felé halad, ezért azt javasolja Bandinak, utánozza Nikot és lépjen ki egy rövid időre a saját életéből. Meghívja az általa csak Bandiapunak nevezett mostohaapját Rómába. A férfi eleinte hallani sem akar a dologról, sőt, egyenesen letorkollja Mikit, de ahogy jobban belegondol, egyre inkább megtetszik neki az ötlet.

Csak a kedvező alkalomra vár, amit a bankja fúziója egy másik, véletlenül éppen római székhelyű, kereskedelmi- és hitelbankkal idéz elő számára, amikor két hónapra az örök városba delegálják a két bank összeolvadása számítástechnikai háttérmunkáinak levezénylésére.

Leül Nikoval beszélni - aki az eltelt két évben szinte teljesen magára hagyatva a gyermeknevelés mellett a cukrászda ügyeit és mamma Caterina vállalkozását menedzselte, közben kiadott egy magyar-olasz szakácskönyvet Antonio del Medico-val – és megkéri, engedje el vele Bencét Mikihez, Rómába, amíg ő a tárgyalásokat vezeti a kinti kollégákkal.

Niko hosszas vívódás után beleegyezik, hogy elutazzanak, mert tudja, hogy számíthat a szintén kisgyermekes Juliára, a fia fiatal, ám rendkívül talpraesett feleségének, és régi barátja, Michele feleségének, az örökbefogadott Bernardo (kétéves) anyukájának óvó felügyeletére, és persze a Trasteverén élő barátok jóindulatú, ám néha kotnyeles figyelmére.

A két bank fúziója sikeresen létrejön, és Bandi a munkájáért kapott díjazásból belefog egy, a habitusától, előéletétől teljesen távolálló, új életcélt jelentő hivatásba.

A regény érdekessége, hogy annak első része maga az izgalmas történetbe ágyazott, a negyvenpluszos férfiakat sújtó pszichés és abból adódó fiziológiai problémák bemutatása (burn out-szindróma, pánikbetegség, alkohol- és narkotikum visszaélés, szexuális alulteljesítés, az egészségvédelem teljes hiánya) a második részében szakemberek interjúi mutatják be a férfiak körében nem létezőnek vélt férfi klimaxot.

A szókimondó MANópauza másik érdekessége, hogy a regényen belül Bandi (hasonlatosan a Niko vezette MeNŐpauzához) blogot ír, amikből sokat megtudunk egy negyvenpluszos férfi szupertitkos lelki rezdüléseiből.

A könyv alkotói folyamatát egy pszichiáter szakmai hozzáértése kísérte, amint azt már a szórakoztató edukáció műfajú kötetekben megszokhatta az olvasó.

Az életigenlő, humoros, pazar olasz ételleírásokkal, erotikával fűtött, és nagy amplitúdójú érzelmekkel teli történet előszavában Aranyosi Péter humorista a kérdésének eldöntését az olvasóra bízza:

"Elvileg a negyvenes éveinek végén a FÉRFINAK már szinte mindene megvan ahhoz, hogy jól érezze magát. A gyerekek már nem betegek folyton és nincsenek is otthon sokat, a felesége már egy nem túlhajtott harmincas anyuka. A munkájában már sikeres és jó pénzt is keres vele, rutinból jól dönt és nem öli meg a ”mindennap”. Az egészsége jó, pedig sokat dolgozik, a barátai szeretnek vele eljárni borozgatni.  A hobbijait végre már tudja újra folytatni, tud rá időt szakítani... Kedves olvasó, te ilyeneket látsz a magunk fajtájából magad körül?

Elfogultnak és korántsem kiegyensúlyozottnak tekinthetőek a médiában megjelenő rákellenes hírek, felvilágosító és figyelemfelkeltő írások, szakcikkek, mert azok súlypontja - minden igyekezet ellenére - a női nem irányába tolódnak el.

A mell-, méhnyak-, és petefészekrák megelőzéséről, szűréséról, gyógyításáról, rehabilitációjáról ömlik ránk az információ,  és mellette csupán nyomokban fellelhetőek a férfiak daganatos betegségeire való figyelemfelhívó írások. Ez a tendencia épp a férfiak struccpolitikáját segíti elő, hiszen, amiről nem beszélünk, az nincs. 

Szerintük.

Szerintünk viszont van, sőt, egyre nagyobb méreteket ölt a prosztata-, szájüregi- és tüdőrák okozta halálozás Magyarországon.

Ezért is foglalkozik kiemelten a márciusban megjelenő MANópauza című, a férfiak klimaxszal megspékelt életközepi válságáról szóló önironikus pasisztori a prosztataszűrés elméleti és rettegett gyakorlati részével. A "kék könyv" a Nézőpontváltó Egyesület kiadásában jelenik meg és méltó folytatása a MeNŐpauza című, tematikájában a férfiakéhoz hasonló "rózsaszínű" nőregényhez.

A szórakoztató felvilágosítás műfajába tartozó mindkét könyv első része egy regény, a második részben pedig orvosok és egészségügyi szakemberek világítják meg a történetekben előforduló egészségügyi problémákat - mint például a rákbetegséget. Mindkét könyv elérhető országosan a könyvesboltokban, vagy megrendelhető a https://cserkiado.hu/regeny-eletrajz/menopauza-9789631298802-15253.html oldalon, de kérhető az egyesületen keresztül is!

Egy kis motiváló elrettentés:

A nők várható élettartama évekkel meghaladja a férfiakét. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint egy ma születő újszülött kislány 77 évig fog élni, míg egy mellette világra jövő kisfiú 68,5 évre számíthat. A 19. században a nők átlagosan még rövidebb ideig éltek, mint a férfiak, ennek leginkább a magas szüléshalandóság és az alultápláltság voltak a fő okai.

Magyarország férfi daganatokra vonatkoztatott mortalitási rátája még a közép-kelet-európai régióban is kiemelkedően magas. Magyarországot a Csehország követi, a harmadik helyen Lengyelország áll. A kelet-európai országok, közöttük Magyarország kedvezőtlen daganatos halálozási mutatói a dohányzás, nagymértékű alkoholfogyasztás, és a daganatos betegek országosan egyenetlen ellátási színvonalának következménye.

A magyarországi halálozás csökkentése elsősorban a daganatok megelőzésétől, valamint korai diagnózisától, a korszerűbb diagnosztikai módszerek és a hatékony terápiás eljárások alkalmazásától várható. Ugyanakkor mindez csak akkor járhat pozitív hozadékkal, ha a férfiakat a jelenleginél nagyobb arányban sikerül rávenni arra, hogy részt vegyenek a szűrővizsgálatokon, s betegségre utaló kezdeti tüneteikkel ne várják meg azt, amíg a panaszok elviselhetetlenné válnak.

Férfiak: későn és vonakodva fordulnak orvoshoz

2003-ban Magyarországon több mint 40 ezer(!) férfiről derült ki, hogy daganatos betegségben szenved. A férfiakat leggyakrabban a tüdőrák támadja meg, azt a vastagbéldaganatok, majd a szájüregi rákok követik. A férfiakra a nőknél is jobban jellemző, hogy nehezen vehetők rá arra, hogy részt vegyenek orvosi vizsgálatokon.

A médiában sok szó esik azon családanyák „felelőtlenségéről”, akik nem vesznek részt emlőszűrésen és/vagy nem mennek el méhnyakvizsgálatra. A férfiakat kevesebbszer éri a felelőtlenség vádja, holott a rákbetegségek jelentős része orvosolható, a korai halálos szövődmény pedig elkerülhető volna, ha a férfiak rászánnák magukat a szűrésekre – vagy ha már hamarabb nem, legalább a gyanús tünetek megjelenésekor azonnal orvoshoz fordulnának.

A leggyakoribb rákos megbetegedések nemek közötti előfordulási gyakorisága nemcsak a férfiak és a nők szervezetének eltérő felépítésével, hanem az életmódbeli különbségekkel is magyarázhatók: elsősorban a dohányzás és az alkoholizmus, másodrészt az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, az elhízás a legjelentősebb rizikófaktorok, amelyek ráadásul rendszerint halmozottan fordulnak elő.

Szomorú statisztika, hogy számos önpusztító gyakorlatban – legjobb példa erre a dohányzás – egyes korcsoportokban a nők már felzárkóztak a férfiakhoz, mindez meg is látszik például a női tüdődaganatok szaporodásában.

Forrás: www.rakgyogyitas.hu

Számos táplálkozási módszer és diéta ismeretes, melyek alapelveikben kisebb-nagyobb mértékben eltérőek.

Mindegyik mögött komoly elméleti háttér és gyakorlati tapasztalat húzódik meg, s közülük több is alkalmas arra, hogy különböző betegségek esetén nyerjen alkalmazást attól függően, melyik milyen módon érinti a szervezetünk működését. Akár vannak köztük átfedések, akár távol állnak egymástól, van valami, ami a legtöbbjükből hiányzik. Pedig ez az elem legalább annyira fontos, mint a többi!

Táplálkozásunk során anyagot és energiát viszünk be a szervezetünkbe. A bevitt anyagok mennyisége, összetétele, aránya, eredete mellett egyre hangsúlyosabb kérdés azok minősége. Mindez érthető, hiszen ezek a tápanyagok testünk építőkövei, s nem mindegy, miből „épülünk”.

A táplálékkal bevitt energia mennyisége szintén fajsúlyos kérdés, hiszen ez ad erőt számunkra és ez az alapja biokémiai és anyagcsere-folyamatainknak. Jelentőségéhez méltóan feltüntetésre is kerül az élelmiszereken kJ vagy kCal jelöléssel.

A táplálékkal bekerülő energia minősége azonban már jóval kevesebb figyelmet kap, pedig szerepe kulcsfontosságú! Láthatatlan, mérhetetlen, de ettől még jelentősége megkerülhetetlen. Nem tudjuk az érzékszerveinkkel fogni, ezért úgy teszünk, mintha nem létezne.

Pedig az energiának is van mennyiségi és minőségi aspektusa, s hol bírna ez hangsúlyosabb szereppel, mint a táplálkozásunkban? Vannak kultúrák, amelyek e tekintetben megőrizték a tradícióikat, de a nyugati világ táplálkozástudományából és gyakorlatából ez többé-kevésbé kikopott.

Van azonban olyan táplálkozási rendszer, amely úgy van erre figyelemmel, hogy miközben épít a hagyományokra, minden téren megfelel a modern kor elvárásainak is. Figyelembe veszi az évszakot, az egyén alkati sajátságait, célirányosan igazítható a különféle betegségekhez, állapotokhoz, s feldolgozási technikájában, az ételek elkészítési módjában meghatározóak az alapanyagok egyedi jellemzői. Ez az energetikailag jól hangolt étkezési rendszer a makrobiotikus étkezés.

Érdemes a figyelemre betegségek, működészavarok, elhízás esetén vagy az egészség megtartására!

Dr. Darnói Tibor (www.darnoitibor.hu)

 sándorerzsi írása

A Naptárlányok előadásban van egy pillanat, amikor az égből (zsinórpadlás) hullanak alá azok a levelek, amelyeket azok írtak, akik valóban megvették a Rystone-i nők naptárát. Hálás, megható sorokat és sorsokat olvasnak fel a színésznők a levelekből, Annie (Igó Éva) pedig zsákszámra gyűjti össze a rengeteg rajongó levelet, amelyek közt sok száz olyan van, amely valóban sorstársi. Olyan nők írták, akik elveszítették a párjukat „ebben a szörnyű betegségben” vagy olyanok, akik maguk is éppen a rákkal küzdenek.

„Velük is megtörtént ugyanaz, ami velem!” – mondja Igó Éva a szerepe szerint.

Sokszor hallani a nézőtéri szipogásból, hogy ülhetnek érintettek a nézőtéren. Nem volt ez ügyben közvélemény kutatás, nem kellett a nézőtéren kérdőíveket beikszelni, de mégis tudható. Vannak jelenetek, van egy két szöveg, amely mélyebbre szalad azoknál, akik ismerik az onkológiai osztályok folyosóit, a kemoterápia furcsa hidegét, amint bekerül a véráramba. Hallani ezt a nevetésekből is. Megkönnyebbült, sokat tudó, felhabzó nevetés ez, túlélőnek lenni mindennél jobb.

A Naptárlányok társulata sokszor kap üzenetet a Facebook-on. Sokan megköszönik az élményt és hálásak azért,  hogy lehetett nevetniük  valami olyanon, amin egyébként sírni szoktak.

Varga Kati ezt írta:

Sírtam, mert 5 évet töltöttünk Apukámmal különböző helyeken én a váróban (ott még kanapé sem volt csak kényelmetlen székek) Ő a kezelőben. Őt sajnos ez évben már elvesztettük.... Az előadáson nevettem, mert az élet megy tovább és alapvetően napraforgó vagyok én is. A pozitív gondolkodás sokat tud ebben a betegségben segíteni. Nagyon rossz a helyzet a kórházakban. A RENDEZŐNEK NAGYON KÖSZÖNÖM ÉS A SZEREPLŐKNEK IS. TOVÁBBI SOK SIKERT ÉS JÓ EGÉSZSÉGET MINDENKINEK!

A sok-sok üzenetet a Naptárlányok megköszönték és megosztották. Hadd lássák minél többen, hogy a színdarabbá lett valóság tovább éli hétköznapi életét az előadás után.

Aztán jött Pelényi Márta email-je és kiderült, hogy nem csak a betegség, a gyógyulás, az ahhoz vezető út hasonlít Angliától Budapestig, hanem a kórházi helyzetek is, amelyek nincsenek tekintettel arra, hogy forintban vagy fontban kellene biztosítani az emberi körülményeket.

Pelényi Márta arról írt, hogy miközben dr. Boér  Katalin osztályán várta hetente a betevő kemoterápiáját addig üldögélt a Szent Margit Kórház Onkológiai Osztályán míg arra nem jutott, hogy nem várja meg az egészségügyi kormányzat célirányos lépéseit, hanem felújíttatja az onkológiai váró szakadt és kiült foteljeit. Bízik abban, hogy meggyógyul, és nem fogja koptatni őket, de akiknek muszáj lesz, azok legalább kényelmesen használhassák.

A felújítás ötletét tett  követte, fellármázta a barátnőit, a lánya az ismerős orvosokat, mindenki adakozott valamennyit  és a fotelok új életet kezdhettek az új huzattal. A barátnők nem nagyon csodálkoztak azon, hogy a kemoterápiás barátnőjüknek kárpitos ötletei vannak. Megértették, hogy vannak helyzetek, amikor érdemesebb egy megoldható problémára koncentrálni, mint egy olyanra, aminek a megoldása szerencsétől és a sötét erőktől is függ. Értékelhető természet az, amelyik abban a pillanatban, amikor a legjobban önmagára kéne gondolnia, inkább másokkal foglalkozik. Igaz, azt is nevezhetjük önzésnek, hogy ha már a rohadt kemora kell várnia az embernek, akkor legalább várjon kényelmesen.

A fotelek készen állnak a Margit Kórház Onkológiai Osztályán, Márta pedig színházba jár. 

Megnézte a Magyar Színházban a Naptárlányokat, aztán elküldte a fényképeket és a köszönetét: "ezért tetszett a darab is, vidáman fogadja, csinálja az ÉLET-et és olyan pörgősen volt rendezve, előadva, hogy észre sem vettem a majd 3 órát. Köszönöm a szép estét, az élményt, és ha segíthetek bárkinek is a történetemmel, hát nagyon szívesen."

A kétségtelen jó az, hogy Aranyosi Péter, a méltán egyik legelfoglaltabb stand up-os humorista, első hívó szóra elfogadta a felkérést, hogy Kern András egészségnagykövet mellett képviselje, és arcát adja a Nézőpontváltó Egyesület Movember-i, prosztata szűrővizsgálatra felhívó figyelmeztetéséhez.

Péter nem titkolja, sőt, sokszor elmeséli saját - hát, fogalmazzunk barokkos túlzással így – élményét a rossznak tartott urológiai vizsgálatról, ami férfiember számára kifejezetten kellemetlen és kínos, viszont életmentő is lehet, ezért kötelező.

A humorista nem titkolt célja a történet ismételt elmesélésével, hogy szórakoztassa a közönséget, de amióta felelősségre ébredt saját maga és családja egészségének megóvása iránt, azzal burkolt figyelemfelhívásként is célozza férfitársait.

A csúf pedig az az indokolatlanul magas halálozási szám, ami azt mutatja, hogy ma, Magyarországon, az évente átlagosan 4500 prosztatarákkal diagnosztlizált férfi közül körülbelül 1500-an életüket is vesztik a betegségben, mert nem mentek el időben szűrővizsgálatra!

Az időben felfedezett prosztatarák 90%-ban gyógyítható!

Közös nézőpontunk szerint a szűrővizsgálatok igénybevétele mellett a humor az egyik legjobb fegyver a betegségmegelőzésben.

Péternél jó kezekben van a fegyver, ezért a története jól sül el a férfiegészség védelmében.

Nézőpontváltó részletek a 2016. nyarán Életmódváltó beszélgetés Aranyosi Péterrel, avagy: mi a jó és a rossz, amitől csúfak leszünk? - címmel Péterrel készített interjúból:

Miért tértél át a tudatosabb életmódra?

„Én magamért szeretnék változtatni, és nemcsak a súlyom, meg a fizikai jóllétem miatt, hanem a mentális eltunyulásom ellen is. Na, meg persze azért, mert ha egészséges vagyok, akkor hosszabb minőségi időt tölthetek a családommal.

Az életmódváltás azzal is jár, hogy kicsit visszaveszek a tempóból, és megpróbálok szervezettebben élni. Megfogadtam, hogy nem ugrom azonnal ezerfelé ezerféle dologba kapva – divatos szóval élve multitaskingolva -, mert a posta, a mosógép, a telefon megvárja, amíg végzek az előző tevékenységgel.

Egyre inkább azt érzem, hogy többet ér, és több feladatot is el tudok végezni, ha néha kimenőt adva magamnak, otthon videózom, és kikapcsolódva feltöltődöm, mintha rohangálnék összevissza, tehát elfogadtam, hogy úgysem tudok mindent egyszerre elintézni.”

Miben látod a változás kulcsát?

„Tehát ez egy lassú, hosszú folyamat lesz, amint a neve is sugallja: az életem módját, hogyanját, napi rutinomat, szokásaimat fogom megváltoztatni.

Ez nagyon egybecseng a mostani életérzésemmel, ezért az élet minden területén próbálom ezt a lassulást, a saját magammal töltött időt beépíteni a mindennapi mókuskerékbe.

Az ezt akadályozó, életvitelemből fakadó nehézségeken – mint időhiány, a fellépések az ország legkülönbözőbb részén való összehangolása a családi élettel – változtatok kisebb, de biztosabb lépésekben.

Másként állok önmagamhoz, és a családommal is éreztetem, hogy a velük töltött idő a legértékesebb dolog az életemben, és azért teszek meg mindent, hogy megőrizzem az egészségemet, és megelőzzem a helytelen életmódból eredő betegségek kialakulását.”

Mit tanácsolsz az olvasóknak?

„Azt javaslom, először lépésről-lépésre menjenek végig azon, hogy a jelenlegi életükben mi az, amit el tudnak engedni. Mi az, ami nem annyira kell, és mi az, ami viszont fontos, mert muszáj, hogy megmaradjon. Utána gondolják végig, hogyan tudják az énidejüket a lehető legoptimálisabban felhasználni, hogy azután feltöltődve és önmagukból a lehető legjobbat adni képesen tudjanak élni, közreműködni a családban, a munkahelyükön.

Amit viszont el kell fogadni, az az, hogy kész receptek nincsenek, mindenkinek saját magának kell kialakítania azt a stratégiát, hogy ezt hogyan csinálja a mindennapokban, és azzal hogyan fogja elérni a célját, ami minden emberben közös: az örömteli, aktív és mégis hatékonyan működő, egészséges életet.”

A Nézőpontváltó Csapat tagjainak nevében köszönöm Aranyosi Péternek a részvételt és jó ügy melletti elköteleződését!

Sári Edina

Magyarországon évente átlagosan 4500 férfit diagnosztizálnak prosztatarákkal, közülük körülbelül 1500-an életüket is vesztik ebben a betegségben – így a prosztatarák a második legmagasabb halálozási ok. Pedig, amennyiben időben diagnosztizálják, a prosztatarák az esetek 90%-ában teljesen gyógyítható, ezért nem győzzük hangsúlyozni a szűrővizsgálatok és az egészséges életmód fontosságát. 

Ennek alátámasztására álljon itt egy, az egyesületünk egészségnagykövete, Kern András színművész által elmesélt történet.

"Volt egy ismerősöm - csodálatos ember egyébként, egy ideig sokat találkoztunk, munka ügyben,aztán, hogy véget ért az a dolog,eltávolodtunk egymástól. Kár, hogy nem lettünk közeli barátok, pedig lehettünk volna, de...˝munkabarátság˝volt ez,na. Ő, úgy tudom, minden évben elment prosztatavizsgálatra, egyszer valamiért kihagyta,s mire legközelebb ment, már rákja volt, csontáttéttel. Operálták, de ahhoz át kellett vágni a... Szóval részleges bénulás, inkontinencia, pelenka,tolókocsi; borzalmas és megalázó körülmények közt halt meg kb. egy éve. Emlékét őrzöm, szörnyű példája álljon itt, és hirdesse, el kell menni szűrésre, folyton!"

A férfiakat érintő négy legnagyobb egészségügyi probléma, amivel életük során szembe kell nézniük:

• Prosztatarák (a második leggyakoribb ráktípus a férfiak körében)
• Hererák (az egyik leggyakrabban diagnosztizált ráktípus 15-34 év közötti fiatal férfiak körében)
• Kiegyensúlyozatlan érzelmi állapot – mély depresszió (világszerte percenként egy férfi lesz öngyilkos)
• Fizikai inaktivitás (A felmérő adatok szerint magyar férfiak csupán 5%-a végez rendszeres testmozgást - soha nem sportol 53%.

Aktuális szűrések:

Prosztataszűrő vizsgálat (Semmelweis Egyetem Urológia Klinika)

Korlátozott számban! Prosztataszűrő vizsgálat A vizsgálatra 50 év felett lehet jelentkezni. Kérjük lakcímkártyát, TAJ kártyát hozzon magával! Helyszín: Urológiai Klinika, 1082 Budapest Üllői út 78/b.

Dátumok:

2017. október 21.  9-13 között

2017. november 04.  9-13 között

2017. november 25.  9-13 között

Jelentkezni a következő linken lehet: http://semmelweis.hu/urologia/szurovizsgalat/

2017. november 30.  9-13 között PSA-szűrés + Véradás (korlátlan)
Cím: 1051 Budapest, Arany János utca 31. (Magyar Vöröskereszt Székház)
További információ: LINK

Aktuális programok:

Hivatalos Záróbuli (részletek és link hamarosan)

Dátum: 2017. december 02.
Helyszín: 1073 Budapest, Akácfa u. 49-51.

FlashMob borotválkozás & Margitszigeten futás az egészségért
Hozd el kedvenc borotvádat a Margitszigetre nov. 4-én és borotválkozzunk meg együtt, majd fussunk egy kört az egészségért bajuszban.

Helyszín: Budapest, Margitsziget, Szökőkút

Dátumok: 2017. november 04. (szombat) (részletek hamarosan)

Oké, de hogyan!?

A legbiztonságosabb védekezés, ha szűrésekre jársz!

Főként lányoknak, hölgyeknek és persze partnereiknek szól egészségnapunk: elsősorban a tipikus női daganatos betegségekről és okaikról. Az is kiderül, hogy tényleg káros-e a mammográfia, ahogyan néhányan állítják.

A felvilágosító kampányoknak, valamint az emlőrákszűrésnek köszönhetően a daganatok korai stádiumban történő felismerésének aránya egyre növekszik, a megbetegedések kezdeti stádiumaiban a betegek meggyógyulnak.

Az országban először itt, az Országos Onkológiai Intézetben született meg az onkológia és a rekonstrukciós plasztikai sebészet házasságából az onkoplasztikai emlősebészeti centrum, ahol már arra is odafigyelnek, hogy a hölgyek melle szép, esztétikus legyen a műtét után.

A teljes mell eltávolítása sokszor okozhat szorongást, depressziót, a családi kötelékek hanyatlását, a rekonstrukció viszont helyreállítja a testképet, erősíti a vitalitást, a nőiességet, a szexualitást. 

Manapság a mellrák témája már nemcsak onkológiai, hanem a női pszichét, a családban, a szociális viszonyokban, a munkaerőpiacon, a szexualitásban betöltött női szerepet hangsúlyozó kérdéssé is vált. Az új szemléletről és az új technikáról is beszámolnak az Onkológiai Intézet emlőcentrumának orvosai.  

Tudtad, hogy a nők 80 százaléka találkozik élete során a HPV-vel? A fiúk és a férfiak is hordozzák a vírust, a fertőzöttség mértéke sajnos a 15-20 éves korosztályban is 25 százalékos! Kevesen tudják, hogy a HPV nem csak a nemi aktus révén, hanem a petting során is bejuthat a szervezetbe.

És, hogy ez miért fontos?

Mert a méhnyakrák kialakulásában két tényező játszik döntő szerepet: a dohányzás – különösen a fiatal lányok esetében - és az ún. humán papillomavírus (HPV) fertőzés.  Ma már létezik HPV-ellenes vakcina, az oltást azon korosztályban – a 9-10 éves lányok körében – javasolt megkezdeni, amelyik még nem folytat aktív szexuális életet.

A méhnyakrák évente még mindig 420-520 áldozatot szed, miközben ma már senkinek sem lenne szabad ebben a betegségben meghalnia, hiszen a szűrések során, a rákmegelőző stádiumban felfedezett méhnyakrák 100%-ban gyógyítható.

Egy másik nőgyógyászati daganattípus, a petefészekrák. Sajnos a megbetegedések 75 százalékát előrehaladott stádiumban fedezik fel, amikor már csekély a túlélés esélye, holott a korai stádiumban diagnosztizált esetek 90 százalékban gyógyíthatóak. Ezért nagyon fontos, hogy hasi panaszok és menstruációs ciklusváltozás esetén a lányok, asszonyok azonnal forduljanak orvoshoz!

Különleges divatbemutatóra is sor kerül az Anita Hungária modelljeinek közreműködésében, akik mellrákból gyógyult fiatal lányok és asszonyok. Ők vállalva arcukat és betegségüket, fürdőruhában és fehérneműben lépnek a rögtönzött kifutóra, hogy megmutassák: a mellműtét után is lehet vonzó és szép egy nő.

Házigazdák:

Király Györgyi, elnök,  Kor Kontroll Társaság, és

Dr. Kásler Miklós, főigazgató, Országos Onkológiai Intézet                  

PROGRAM

10.00 Megnyitó és köszöntők

Fővédnök: Dr. Szentes Tamás helyettes államtitkár, Országos Tisztifőorvos

Dr. Kásler Miklós

Király Györgyi

10.10- 11.30 A női rákok új diagnosztikái és új terápiái

Levezető elnök: B. Király Györgyi és Kásler Miklós

Dr. Gödény Mária radiológus professzor

Dr. Mátrai Zoltán centrumvezető/ emlősebész

Dr. Varga Szilvia főorvos /sugárterápia

Dr. Sárosi Zsuzsanna   főorvos / nőgyógyász

Dr. Rubovszky Gábor osztályvezető főorvos / klinikai onkológia

11.30- 11.50

Rendhagyó divatbemutató

Vezeti: Tóth Zsuzsanna

12.10-13.00 Az emlősebészet XXI. századi kihívásai

Dr. Mátrai Zoltán osztályvezető főorvos

Dr. Kelemen Péter  főorvos emlősebész,

Dr. Gulyás Gusztáv professzor rekonstrukciós plasztikai sebész, a rekonstrukciós részleg vezetője

Halom Borbála  elnök Mellrákinfo Egyesület

Patay Gyöngyi emlőterápiás nővér, főnővér

13.00- 14.00 Ne hagyd ki a szűrést!

A méhnyakrákról és a petefészekrákról.

Dr. Kulcsár Tamás főorvos

Dr. Sárosi Zsuzsanna  főorvos

Koncz Zsuzsanna klinikai szakpszichológus

Helyszín: Budapest XII. Ráth György u 7-9

Időpont: 2017.november 7.

Egyesületünk Sári Edinát kérdezte új könyvéről, a már országszerte kapható MeNŐpauza című nőregényről.

„ A klimax nálam egy csütörtöki napon kezdődött.

Akkor már nem volt pénzünk fűtésre, a főgáz rég kikapcsolta a központit, ezért a színház legkisebb irodájába húzódtunk az egyetlen elektromos radiátor köré.

Csak a kapucnit toltam le a munkahelyemen, és kabátban, szinte az egész testemmel a fűtőtestre tapadtam, megküzdve a kiáradó meleg minden köbcentiliteréért. A kollégák szintén, a főnök viszont az ablaknál ült, ami zárva volt ugyan, de a hideg kúszott be a gitteletlen réseken. Ő bírta hideget, a kőszívűek ilyenek.

Hideg március vége volt egy hosszú, kemény tél után, amikor már minden női lélek a langymeleget, a madárdalt, a tarka szirmokat bontogató újjászületést, a szerelmes tavaszt várta.

Ebben a fogvacogtató helyzetben egyszer csak kényelmetlenül melegem lett, a forróság elöntötte a testemet, a homlokomon, a hátamon folyt az izzadtság. Mondtam az ablaknál ülő igazgatónak, hogy nyissa már ki, erre gonoszul mosolyogva visszakérdezett, hogy na mi van, csak nem banyakór? Felhorkantottam, és mint a szurikáta, kiegyenesedtem, és kikértem magamnak a gyanúsítgatást.

Egy hónap híján negyvennégy éves voltam, szellemileg, fizikailag és mentálisan jól karbantartva, tehát még egyáltalán nem számítottam banyakór őkelmére.

Ő csak idétlenül vigyorgott tovább. És mit ad isten, neki lett igaza!

A klimax váratlanul, ravasz hőhullámokkal kerített be, időt sem hagyva a csodálkozásra, a rémületre, de a felkészülésre sem. 

A hőhullám állandó kísérőm lett a mindennapokban, otthon és a külvilágban, a munkában, a közlekedésben, a társas életben, a szabadidőm eltöltésében.

Attól a naptól fogva vörös fejjel, gyöngyöző homlokkal, a testemre tapadt, csuromvíz göncökkel kellett megküzdenem a harmóniát, az élet ígéretét magában hordozó, kedvenc évszakomra való várakozás élvezete helyett.

Egy idő után azon kaptam magamat, hogy mindenhol a szellősebb, kihaltabb, alacsonyabb népsűrűségűbb helyeket keresem, ablak/ajtó mellé ülök, inkább a huzatot, mintsem a kínos, mindenki érdeklődését felkeltő, csatakosra izzadt hajjal, pipacsképpel végzett bősz legyezgetést választva, amire sokatmondóan oldalba bökve egymást súgják a hátam mögött, hogy: „höhö, banyakóros!”. (Nem vicc, hanem tapasztalat: mindenkit elér az ellene való összeesküvés elmélete!)

Lassacskán észrevettem, hogy ebben a kórban nemcsak a férfiak szemében értékelődünk le, hanem mi nők, nem vagyunk sem toleránsak, sem szolidárisak egymással a változókorban. Ha egyikünk kinyitja az ablakot, és a süvítő északi szélbe tartva gyöngyöző homlokát nagy élvezettel, és József Attilával együtt kiáltja a semmibe, hogy „Levegőt!”, a másik azonnal ráugrik, visszazárja és jól hallhatóan banyákkal tarkított nyanyasággal, és egyéb sanda megjegyzésekkel illeti nőtársát.

Tehát, hölgyeim, egymásban sem bízhatunk, ezért mindenekelőtt magunknak, magunkkal, magunkban kell rendezni a sorainkat.

Elsőként is be kell szereznünk egy szívbéli barátnőt, aki megért minket, és vigasztal. Jó, ha ez a barátnő, már régtől fogva van, ismer és ennek ellenére még szeretni is bír minket.

Másodsorban a párunkat kell magunk mellé állítani a mi kis házi csatánkban. Mi nők nem szeretünk harcolni, de most igenis fel kell venni a kesztyűt! Nem az idővel, vagy annak a múlásával, mert az megállíthatatlan, hanem elsősorban a gondolatainkkal, beidegződéseinkkel, a hozzáállásunkkal.

És a tetteinkkel, hölgyeim, mert a klimax beköszönte a végső gongszó az életmódunk jobb irányba terelésének. Ha eddig Churchillel együtt szavaltuk fennhangon, hogy „no sport!”, ha csak a távirányítót emelgettük karizomgyakorlatként, ha csak a fotel-konyha távot tudtuk tíz alatt teljesíteni, amikor a sütő jelezte a mézes krémes harmadik lapjának elkészültét, ha eddig nem érdekeltek a nyúlkajának csúfolt teljes értékű étkek, a pozitívabb gondolkodás, akkor most ütött az óra!

Ha nem változtatunk, és nem állunk a saját változásunk élére, akkor alulmaradunk, és belőlünk lesz az a zsémbes, sajátmagát elfogadni, elfoglalni nem tudó, és ezt a környezetére kivetítő, irigy banyanyák egyike, akiket mindig is utáltunk, szánakoztunk rajtunk, de mindenképpen kinevettünk a hátuk mögött.

Ha senkire, sem közeli barátnőre, nőtestvérre, kolléganőre, sem a mellettünk lévő férfira nem számíthatunk, akkor szakembert kell keresni és punktum! Egyedül ugyanis nem megy. Illetve megy, csak nagyon nehéz, és sok lelki sebesülés árán juthatunk el az önelfogadásig, megnyugvásig, ahhoz pedig rövid az élet, tisztelt hölgyeim! 

Az eltelt hét év során a barátnőim, kolléganőim is követtek a változókor, illetve banyakór rögös útján, ki könnyedén véve az akadályokat, szinte meg sem érezve azt, ki pedig nagyon megszenvedve, orvosi asszisztencia mellett.

De ami közös volt bennük mégis, az a nőiségük elvesztésétől való félelem.  Hét év, és egy majdnem lezárt változókorral a hátam mögött kijelenthetem, nem veszítjük el a nőiességünket, csak átalakul. Ahogyan nemcsak mi, hanem a körülöttünk lévő világ is állandó mozgásban van, semmi sem állandó.

Csak egyvalami. A szeretet.

Az a szeretet, amivel mi vehetjük körül a családunkat, barátainkat, és amivel ők tehetik elviselhetőbbé és igenis széppé számunkra a változó korban az életet, és saját magunk elviselését.

Az utóbbi évben sokat gondolkodtam azon, hogy írni kellene erről egy olyan könyvet, ami érzelmi mankót ad a nők kezébe, és kerestem is ilyeneket, de csak orvosi tanácsokra, javallatokra bukkantam, semmi olyanra, amit én is szívesen fogadtam volna. Kellett volna azokba valami színes, valami szagos, valami vicces, valami sírós, egyszóval: valami ÉLET.

És akkor egyik nap kitaláltam a megváltó szót: MeNŐpauza! Egy-két hétig ízlelgettem, mondogattam, a barátaimnak tetszett, a nőknek felcsillant a szemük, igen, ez kell nekünk, nem az ósdi, beskatulyázó menopauza! Egy trendi változókor, amit átélve egy új szintre emelt, minőségi korba lépünk, amit egyáltalán nem kellene szégyellnünk!

És megírtam Niko történetét, aki te vagy, és én, meg ő, szóval, mi nők, mindannyian. És hogy mi a meséje a MeNŐpauzának?

Íme, a főhősnő Niko, illetve mindannyiunk története:

Komoróczy-Gál Nikoletta egy 42 éves, igazi XXI. századi nő, aki egy 23 éves orvosi egyetemista fiú (Miki), egy 16 éves gimnazista lány (Lilikém), és egy 14 éves általánost végző fiú (Kisbandi) édesanyja. Férje, Bandi 3 évvel fiatalabb nála, aki csak a két kisebb gyerek édesapja. Zuglóban laknak egy családi házban. A család tagjai sikeresek, jól élnek, szeretik egymást, bizalmas a kapcsolatuk.

A Nikonak becézett főhős barátnőjével trendi „mindenmentes” cukrászdát vezet Zuglóban, és igényes művészeti rendezvényeket szervez. A regény elején szerzi meg oklevelét egy divatos budapesti akadémián művészeti menedzser szakon.

Ebbe a hétköznapi idillbe egyszer csak beüt a krach. Niko egyik napról a másikra kedvetlenné, életunttá, fáradékonnyá válik. Migrénnel küzd, alvászavarai lesznek, menstruációja rendezetlenné válik, kajakómákba esik, zugivó lesz, visszaszokik a cigarettára. Munkája mellett hanyagolja a családját is, mert szinte fizikai fájdalmat okoz a velük való törődés.

Az intim házastársi kapcsolat is kárát látja az ő főként pszichés lerobbanásának, szexmegvonásban részesíti a férjét, aki eleinte megértően fogadja ezt, de a későbbiekben máshol keres vigaszt, ami még inkább elkeseríti az önmagát (is) nehezen elviselő nőt.

A bomba a Dolce Vital nevű cukrászdában robban, amikor Niko egy jól fizető, ám gusztustalan kuncsaftot kirúg az irodájából. Hazamegy, az ájultságig leissza magát, miközben férje és barátnő-kollégája már a rendőrséggel keresteti.

Ez kissé észre téríti, és elmegy a háziorvoshoz, aki a tünetek alapján menopauzára gyanakodva elküldi őt laborvizsgálatra és javasolja nőgyógyász felkeresését.

A zugivás-, dohányzás-, és az édesség addikció miatt Niko felkeres egy ismerős pszichiátert, s a vele való beszélgetés során felmerül benne a menekülés, a kilépés lehetősége ebből az élethelyzetből. 

Hova menne máshova, mint fiához, Mikihez, aki Rómában ösztöndíjas orvostanhallgató. Mivel Niko nem akarja a családja és a vállalkozása pénzét költeni az „elvonulásán”, ahogyan nevezi, ezért beáll főzőnőnek a Trastevere egyik XVIII. században épült villájába a fia professzorának apjához, Bernardo Bianchihoz, akinél kosztot, kvártélyt kap a munkájáért cserébe.

Niko izgalmas és sorsfordító tíz hetet tölt Rómában, ahonnan egy kis párizsi kitérő után kívül-belül megújulva, megtalált, új életcéllal tér vissza a családjához. A humorosan, pazar olasz ételleírásokkal, erotikával tarkított, nagy empátiával és emberismerettel, jó jellemábrázolással megírt történetben az olvasó átélheti a romantikus álmaiban megjelenő Róma hétköznapjait.

A romantikus regény után a szakorvosokkal (pszichiáter, szexológus, onkológus, paleoketogén táplálkozási tanácsadó) készített interjúk szinte mindegyikében elhangzik: „Ez fejben dől el”. Mit is jelent ez a mára már közhellyé vált fogalom?

Képzeld el, hogy az agyad egy számítógép, amely folyamatosan új és újabb parancsokat kap tőled. A kapott információkat minden megerőltetés nélkül magába fogadja és feldolgozza, majd aszerint irányítja a testedet, szellemedet, és azokra rezdül a lelked is.

Az utasításokat ennek a gépnek te adod, minden egyes gondolatoddal és elhatározásoddal.

Tehát, ha te elhatározol valamit, az agyad parancsként fogadja, majd a megfelelő könyvtárba helyezi azt várva, hogy megfelelő időben ismét elővedd és használd. Ha pozitív, elfogadó és megerősítő parancsot adsz, az agyad akként fogadja és használja majd életed során. Minél többször játszod le magadnak ezt a parancsnak nevezett üzenetet, annál inkább beépül a tudatodba, és észrevétlenül a sajátoddá válik.

A gondolatokból szavak lesznek,

a szavakból tettek,

a tettekből szokás,

és végül a szokás a jellemünk részévé válik.

Így lehet a nemszeretem banyakóros menopauzából változásokkal teli, trendi MeNŐpauza!”

A MeNŐpauza című nőregény kapható a

http://cserkiado.hu/regeny-eletrajz/menopauza-9789631298802-15253.html vagy a

https://www.libri.hu/konyv/sari_edina.menopauza.html , illetve dedikálva a

nezopontvalto@gmail.com címen megrendelve.