"A Nézőpontváltó^® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

Zajlik az élet, szokták mondani. Ebben a zajlásban egyre több kihívás elé állítjuk a testünket, lelkünket, szellemünket nap, mint nap. A stressz, a civilizációs betegségek korában az egészségmegőrzés, a megelőzés még tudatosabb odafigyelést igényel.

Egy diagnózis nem diagnózis. Ha valakinél súlyos betegséget állapítanak meg, annak érdemes máshol is kivizsgáltatnia magát a teljesebb, biztosabb kórkép érdekében. Ilyenkor az időtényező a legszűkebb keresztmetszet. Ez igaz mindenre, ami az egészségünkkel kapcsolatos.

• Akik nem akarnak hónapokat várni egy-egy vizsgálatra,
• Akik rendszeres szűrésekre járnak a megelőzés és tartós egészség érdekében,
• Akik tisztában vannak azzal, genetikailag milyen kórokra hajlamosak, ezért elővigyázatosak,
• Akik szívesebben fordulnak magán egészségügyi intézményekhez, szakorvosokhoz,

azok 2013. óta számíthatnak a Medibon.hu oldalra. Ez a weboldal lehetővé teszi látogatói számára, hogy problémáiktól függően elérhető áron (kupon-kedvezményekkel) vehessenek igénybe különböző szakorvosi, orvosi vizsgálatokat, kezeléseket. Bizalom és őszinteség jellemzi az oldalt és csapatát, akikre számíthatnak a kuponvásárlók egészségben-betegségben.

Rendelkeznek a Net-Jog biztonságos vásárló hely minősítésével, és vásárlóikat ezenfelül BARÁTSÁG-GARANCIÁval is védik. Utóbbi azt jelenti, hogy mindenki azt kapja a pénzéért, amiért fizetett, ellenkező esetben a garancia részeként visszaadják az adott szolgáltatás árát.

Azon dolgoznak, hogy az EGÉSZség mindenki számára valóban elérhető legyen.

Kedvezményes egészségügyi ajánlataikat itt nézheted meg: https://medibon.hu/ajanlatok 

A férfiegészség hónapja alkalmából kérjük szívünknek kedves FÉRFI társainkat, hogy szánják rá magukat (és idejüket) és kérjenek időpontot egy prosztatavizsgálatra! Ha lehet, menjenek el tüdőszűrésre és a fogorvoshoz is (akkor a szájüregirák-szűrésen is túllesznek - tú in ván)!

Röviden: Éljenek a lehetőséggel és vegyék igénybe az ingyenes szűrővizsgálatokat!

Egyúttal kérjük nőtársainkat, hogy szívüknek kedves férfijaikat fogják fülön, és kísérjék el a vizsgálatra! Vigyék el a gyermekeiket is, hogy megszokják, az öngondoskodás az egészség megőrzésére is kiterjed, nemcsak az autó szervizelésére és felelősségbiztosítására vagy a nyugdíjszámla gyarapítására!

És hogy milyen, amikor valaki először megy el urológushoz? A MeNŐpauza nőregény folytatásából, a MAN♂pauza című pasisztoriból most megtudhatod!

"– Ciao! Mi újság? Mikor végzel, Bandi?

– Ciao, Michele! Kábé fél óra múlva.

– És mi a terved a péntek délután további részére?

– Miki hatra behozza a gyerekeket, mert bevásárolunk a hétvégi tengerpartozáshoz. Tengercipőt kell nekik venni, meg karúszót, és akarunk vásárolni egy hatszemélyes gumicsónakot is. Ti is belefértek, nagyon frankó lesz, majd meglátod!

– Az fasza lesz, de figyelj, négytől hatig ráérnél?

– Végül is igen. Miért?

– Gyere el velem prosztatavizsgálatra!

– Dehogy megyek! Megőrültél? Minek mennék? Ha hat ökör húzna is ellenállnék, hát még neked!

– Ne marháskodj haver, te már abban a korban vagy, amikor erre figyelni kell.

– Határozott nemet mondok. De egyébként miért pont ma?

– Egy egyetemi csoporttársam átnyergelt a pszichiátriáról, és az ország legjobb urológusaként végzett. Lehetetlen hozzá időpontot kapni, de összefutunk egy italra, meg kicsit dumálni, és előtte megvizsgálna téged is.

– Agyturkászból seggturkász. Ez nem elő, hanem lemenetel! De tudod komám, ha én találkozom a haverjaimmal, nincs nyúlkálás sehova! Nem vagyok előítéletes és vaskalapos sem, és mivel nézetem szerint mindenki úgy vezeti be a hétvégi lazulást, ahogy akarja, ezért azt mondom, egészségedre! Én speciel megyek Mikivel vásárolni!

– Ne legyél már puhány, nem hallottad még Nikotól, hogy el kéne menned?

– De már ezerszer, és nyilván egyszer majd el is megyek, de ez nem ma fog bekövetkezni. 

– Miért? Mibe lenne az neked? Eljössz, és pár perc alatt megvagyunk. Időd van, lehetőséged van, mire várnál? Tapsra?

– Ja, az sem rossz, de meg is kéne mosakodnom. Egész nap rohangáltam, és nem csak a légkondis irodámban ültem, hanem a gatyarohasztó csúcsban is vezettem délelőtt. Szóval, sajnos ilyen állapotban, még ha akarnék sem mehetnék orvoshoz, pláne a gatyaletologatóhoz.

– Feljöhetsz a legénylakásomba tusolni és átöltözni. Egyéb kifogás?

– Nem hagyod abba a szekálást, mi?

– Persze hogy nem, úgy ismersz?

– Na, jó, akkor találkozzunk nálad húsz perc múlva!

– Nem. Negyedóra múlva ott leszek érted, és én viszlek.

– Miért fontos ez neked ennyire, Michele? Félsz egyedül elmenni? – gúnyolódtam.

– Nem. Azért, mert a barátom vagy, és most, hogy megtaláltalak, nem akarlak idő előtt elveszíteni. Az orvosi szűrővizsgálatok életet menthetnek, mert felfedhetik a rákmegelőző állapotot, amikor még száz százalékban tudnak segíteni, ha baj van. Érted, pénzzsenikém?

– Oké, rendben van, gyere, szólj fel, ha ideérsz.

– Az az igazság, hogy már itt is vagyok, mert közben vezettem. Megvárlak a recepciónál, addio!

Lucreziától elköszöntem, Gina tudta a hétvégére tervezett feladatait, Paolo ügyeletesként tartotta a frontot este nyolcig a bankban, ahogy szokta, így a munkám felől nyugodtan, az előttem álló vizsgálattól viszont teljesen betojva – ezért oda sem figyelve –, beléptem a liftbe.

Automatikusan megnyomtam a földszint gombot. Az ajtó záródásakor eszméltem, hogy én nem járok lifttel a múltkori beragadós, pánikos fiaskó óta. Azonnal felszökött a pulzusom, és elöntött a víz. Remegő kézzel markoltam a telefonomat, hüvelykujjamat az ismételt hívás gombon tartva, hogy rosszullét esetén rögtön segítségül tudjam hívni Michelét, aki már amúgy is tudott a pánikrohamaimról. Arról persze elfeledkeztem, hogy a gyenge térerő miatt nem tudok telefonálni.

Mélyeket lélegeztem, és elkezdtem harminctól visszafelé számolni. Úgy éreztem, talán kibírom, amíg elérek a nulláig, mert – kalkuláltam szorongva – maga az út nem lehet több fél percnél.

Nagyot zökkenve megállt a szerkezet. Megtöröltem a homlokomat, és önuralmat erőltetve magamra, lassan nyitottam ki a rácsot. A külső, veretes fémajtót megfontoltam tártam ki, hogy az árgus szemmel figyelő portás ne fedezze fel viselkedésemben a rémületet. Nem lenne szerencsés, ha híre menne, hogy a magyar főnök pánikbeteg. Még megbillenne a kényes hatalmi egyensúly, ami a fúziót övezi a két ország között.

– Ciao, Bandi, máris itt? Látom, nagyon sietsz, hogy mielőbb odaérjünk a barátomhoz! – vágott hátba nevetve Michele, amitől majdnem orra buktam, mert a lábaim még mindig kissé remegtek. A férfi barátságosan csevegett, amíg a kocsijához értünk. Csak akkor vette észre, hogy valami baj lehet, amikor beülve lassan, de hosszan engedtem ki a levegőt.

– Valami baj van? Nem is szólaltál még meg! Betojtál, mi? Erre ráérsz utána, mert szó szerint be fogsz szarni. Maga a végbélen keresztül történő vizsgálat nem vészes, azért azt nagyon felfújják ám! Nem kellemes, de néha ki lehet bírni az egészséged érdekében. Egyébként én évente elmegyek prosztatarák-szűrésre. Te még sosem voltál? – kérdezte, és észrevétlenül kitapintotta a pulzusomat. – Jobban vagy? Most jövök rá, hogy lifttel jöttél le, nem gyalog. Kérsz vizet?

Bólintottam, mire elővett egy palack mentes vizet, amiből kicsit a zsebkendőjére öntött, és azzal hűsítette a tarkómat, homlokomat. Ittam.

– Most már jobb? – kérdezte együtt érzőn. – Rohamod volt?

– Nem – krákogtam –, csak bepánikoltam, hogy nehogy elkapjon. Végül is megúsztam. Visszafelé számoltam, és mélyeket lélegeztem, ahogy mondtad.

– Molto bene, ügyes vagy! Ez azt jelzi, hogy kezdenek használni a beépített önsegítő rendszered elemei, amiket tudatosítottunk benned. Ezentúl nem kell szorongva várnod, majd tehetetlenül végigélned a pánikrohamot, hanem már az előérzet idején cselekedni tudsz. 

– Gondolod?

– Igen. Határozottan tudom. Megtanultad megelőzni, és kézben tartani ezt az állapotot. 

– Hát legyen neked igazad, Michele! – válaszoltam kissé tamáskodva, de lényegesen nagyobb derűlátással végighallgatva a prognózisát.

– Akkor gyerünk hozzám, aztán Stefanohoz! Az urológushoz.

– Ez aztán a tökéletes hétvégébe lazulás, baszki. Más beül sörözni a haverjával, vagy kártyázik, de nekem először befigyel egy kis pánikroham, most meg önként és dalolva tartom a seggem egy másik fickó felé, hogy turkáljon benne. Mi jöhet még?

– Fiatal még a délután, bármi megtörténhet – dudorászott megkönnyebbülten Michele, és örömmel konstatálta, hogy visszatért a humorom.

Letusoltam, és átöltöztem a legénylakásában, ahonnan gyalog sétáltunk át a barátja rendelőjéhez.

– Tudod, ki az a Mario del Monaco? – kérdezte inkább kijelentve Michele, mivel tudta, hogy Niko operarajongó, ezért ezt a jellemzőt rám is kivetítette.

– Persze, ő a huszadik század egyik legjelentősebb olasz hőstenorja, de hogy jön ez most ide, amikor épp bevagyok szarva a prosztataszűréstől? – horkantam fel.

– Úgy jön ide, hogy Stefano az ő unokája. 

– Tényleg? – ébredt fel a kíváncsiságom, ami nem teljesen, de valamennyire háttérbe szorította rettegésemet a több mint kínosnak és fájdalmasnak vélt vizsgálattól.

– Aha. Neki is jó hangja van, kisgyerekkorától énekelt a RAI énekkarában. Egyetemistaként hagyta abba a szereplést, mert választania kellett az orvos- vagy a zenetudomány között. Mindkét hivatás teljes elköteleződést kíván, és ő inkább orvos akart lenni. Azt mondja, szeret emberekkel foglalkozni. Ő a testet gyógyítja, a nagyapja a zenével a lelket.

– Kedveled őt, ugye?

– Igen. Nagyon. Bár ritkán találkozunk, mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Jó barátom már húsz éve. Jó lenne, ha ti is összebarátkoznátok! Meg is érkeztünk, itt rendel – mondta Michele és becsengetett a díszes kovácsoltvas kapun.

Amikor a két férfi találkozott, megölelték egymást, kezet fogtak, úgy lapogatták a másikuk hátát, mintha ezer éve nem talákoztak volna, de mint kiderült, alig egy hónapja voltak együtt utoljára a SIO, az Olasz Operabarát Társaság rendes évi közgyűlésén.

Azután Michele bemutatott engem, amit Stefano nagy örömmel fogadott. Miközben bekísért a rendelőbe, elmondta, hogy a barátja már sokat mesélt rólam, ezért boldog, hogy megismerhet.

– Stefano esküszöm, én is nagyon boldog leszek, amint túljutok a vizsgálaton.

– Nem mondom Bandi, hogy nem lesz kellemetlen, de túl lehet élni.

– Ezt remélem őszintén én is. A feleségem azt mondja, neki meg félévente kell nőgyógyászhoz járnia, és ő is elviseli.

– Okos asszony lehet! Michele már mesélt róla, és bízom benne, hogy egyszer talán személyesen is  megismerhetem – válaszolta az orvos, majd feltett egy csomó kérdést az általam soha ilyen módon nem nevezett  húgy- és ivarszerveim állapotáról, esetleges eddigi megbetegedéseiről, szóval felvette az anamnézist. Ez a csevegés volt a vizsgálat előjátéka – röhögcséltem magamban. És valóban, ezután in medias res megkért, hogy feküdjek fel a vizsgálóágyra, a hátamra. Alaposan végigtapogatta a hasamat, a nemi szervemet, majd mondta, hogy forduljak az oldalamra, felhúzott térddel, neki háttal. Hallottam a gumikesztyű csattanását, miközben mondta, hogy most bekeni a kezét vazelinnel. Amikor megérintett, összeszorítottam a szememet, a fogamat, még a lábujjaim is görcsbe rándultak. Ezt a megfeszülés biztosan kiterjedhetett az alsó-belső részeimre is, mert többször, türelmesen kérte, hogy lazítsak, ami aztán sikerült annyira, hogy belülről is átvizsgált. Nem mondom, hogy a legüdítőbb élményem volt, de tényleg ki lehetett bírni. Ami talán igazán kellemetlennek bizonyult, az a sürgető székelési inger volt, ahogy kihúzta az ujját a végbelemből.

– Bandi, készen vagyunk! Az ott a toalett – értette el a rémületemet egy mellettünk lévő ajtóra mutatva Stefano – mindent találsz bent, le is mosakodhatsz! – kiáltotta utánam.

Amíg rendbeszedtem magamat, iszonyú büszkeség fogott el, hogy képes voltam erre a régen halogatott, Niko által sokszor a fülembe zsolozsmázgatott vizsgálat elvégeztetésére. Komolyan úgy éreztem, mintha átmentem volna egyfajta férfiasságpróbán. Amikor ezt elmondtam Michelének, bólintott.

– Igazad van, jó meglátás. Felelősségpróbának mondanám. Akinek kiskorú gyereke van, nem játszhat az egészségével. Ha nincs senki, aki iránt felelősséggel tartoznál, akkor a magánügyed, élsz-e a prevenció lehetőségével. De nekünk nem, mert fel kell nevelnünk a kicsiket. És nem hiszed el Bandi, a kollégáim nagy százaléka, az orvosi ismereteinek ellenére sem jár el szűrővizsgálatokra. Persze a betegeiknek ajánlgatják, de ők, érinthetetlennek érezve magukat, fütyülnek rá, és csak akkor kapnak észbe, amikor már akkora a baj, hogy időben és pénzben többe kerül a gyógyítás, mint amennyibe a megelőzés lett volna. Vagy – a legrosszabb esetben – már visszafordíthatatlan a károsodás. Mert nem mindegyik betegségnek vannak érezhető tünetei.

– Látod Michele, ezt így még sosem gondoltam végig, mert eddig mindenhonnan csak azt szajkózták, hogy el kell menni, mert ez prevenció, de hogy miért, azt logikusan nem vezették le. Mi, emberek pedig hajlamosak vagyunk a fejünket a homokba dugni, mint a strucc, hogy inkább ne lássunk, halljunk semmi rosszat, és azt hisszük, hogy akkor nem is érhet baj. Ez a struccpolitika.

– Struccpolitika? Ez valami magyar szójáték? Milyen találó kifejezés! Akkor mondjuk azt mától, hogy strucc off! Állítsuk meg a fejek homokba dugását! De előtte igyunk meg a nagy ijedtségre egy brandyt!

– Baromi jó ötlet, Michele, ez ma az első hallásra is jó ötleted, de komolyan! Bravó! Menjünk, dobjunk be egy felest! Szólok Paolonak, hogy az ügyelet végén vigye haza a robogómat a bank parkolójából. Miki meg úgyis jön hatra értem, majd ő hazavisz a vásárlás után. Giovanna ma nálunk alszik, mert Mikiék egy kilenckor kezdődő koncertre mennek a Colosseumba.

– Ez remek, szólok Stefanonak, jöjjön ő is, talán ma már nincs páciense. Ha majd mélyrehatóan megismered, ahogyan ő téged – vágott hátba röhögve –, meglátod, meg fogod kedvelni, amit nagyon szeretnék, mert mindketten fontosak vagytok nekem – vallotta be az érzelgősségre hajlamos lélekbúvár.

– Va bene, Szívesen haverkodom, mert jó fejnek tűnik, de én megállnék ebben a felszínen, nem vonz mély – érted, hogy értem! Amíg várjuk Stefanot, felhívom Nikot és eldicsekszem a hőstettemmel – és már nyomtam is a gyorshívón a gombot. Niko után Mikit hívtam, elmondtam, hol keressen, melyik presszóba ülünk be, és közben megérkezett Stefano is. Kiültünk a piazza Navonén lévő egyik kávéház teraszára, ahol Michelét maga Danilo, a tulajdonos sietett köszönteni. Danilo felesége Michele egyik páciense volt, ezért nemsokára két pincér leste a kívánságainkat, amelyek nagyon egyszerűek voltak. Brandy, kávé és béke. Hamarosan három illatozó eszpresszó, egy üveg víz, meg egy két és fél decis üveg Vecchia Romana volt az asztalunkon.

Természetesen Danilo nem tagadta meg olasz házigazda mivoltát, mert az előbbiekhez hamarosan csatlakoztatott egy vegyes ízelítő tálat a cukrászdájuk kínálatából. A tejszínhabbal és mascarponével töltött, csokoládéval áthúzott profiterolok mellett az olajban sült ostyába töltött, cukorral, kandírozott gyümölcsökkel, csokoládéval ízesített bárányricottás cannolo állt, és végső csapásként az éhhalál ellen egy-egy emberes adag tiramisut szolgáltak fel. 

– Stefano, az imént beszélgettünk a prosztataproblémákról, és nem jutottunk dűlőre a figyelmeztető tüneteket illetően. Mik azok? – kérdeztem arra gondolva, hogy az életben egyszer végighallgatom, onnantól már tudni fogom, hogy mi, merre és hány méter.

– Sì, előrelátásról tanúskodik, hogy a vizsgálat nemcsak megnyugvást okozott neked, hanem perspektívájában is látni akarod a dolgot. A tünetek… – kezdte és kettéharapott egy profiterolt, amitől a szája széle tejszínes és krémsajtos lett, az orra hegye pedig csokis. A hátam mögött erre nagy ováció tört ki, aminek az okát nem értettem, de hátrafordulva láttam, hogy négy harminc körüli nő figyel minket éhes szemmel. Stefano végigjártatta rajtuk a tekintetét, és közben érzékien lenyalt a szája széléről egy tejszíncseppet, amitől meg sóhajtozni kezdtek a csajok. Vigyorogtunk.

Az egyik nő felállt, Stefano elé guggolt, amitől az egész dekoltázsa beláthatóvá vált, a táskájából elővett egy zsebkendőt, a nyelve hegyével megnyalta, és scusi! felkiáltással letörölte a csokipöttyöt. Stefanon látszott, hogy felizgatta a közjáték, és amikor a nő mintegy véletlenül az ölébe ejtett egy névjegykártyát, azt azonnal az ingzsebébe csúsztatta, majd megcsókolta a nő kezét, felállt és visszakísérte őt az asztalához. A három másik nő az irigység villámait szórta negyedik társukra, de amint elültek a féltékenység hullámai, azonnal összeborulva csicseregni és vihogni kezdtek.

- Szóval, egy kis gyorstalpaló a prosztatamókáról. Ahogy öregszünk, a prosztata megnagyobbodása természetes folyamat, ami előrehaladottabb állapotban szövődményeket is okozhat. A statisztikák szerint a negyven körüli korosztály mintegy húsz százalékánál merül fel a prosztatanagyobbodás problémája, ezért tetted jól, Bandi, hogy eljöttél! Ahogy az előbb érezhettétek, a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő, gesztenye nagyságú mirigyes szervről beszélünk, az általa termelt váladék az ondó fontos összetevője. Áthalad rajta az ondóvezeték és a húgycső, megnagyobbodása esetén ezért főképp a vizeletürítéssel és a nemi élettel kapcsolatos panaszokat okoz, mint például gyakoribb és hosszadalmasabb vizeletürítés, vagy az erekció problémák. Ennyit kell és érdemes tudnotok, amíg évente jártok szűrésre, és nem merül fel probléma.

Az egyetemen volt egy öreg professzorom, imádtuk a szókimondása miatt! Sajnos már meghalt. Évente kimegyek hozzá a Campo Veranoba, viszek a sírjára egy üveg bort. Nem tudom, ki issza meg végül, de nem is ez a fontos. Ha nem veszitek zokon, hogy terített asztalnál teszem, akkor elszavalom nektek az általános orvoslás általa okított aranyszabályát. Mert mit is kell megtudni a betegtől az első vizit alkalmával? Azt, hogy enni, inni, aludni, szarni, baszni hugyozni tud-e. Ennyi. Ebben benne van az életünket mozgató szervrendszerünk összes hatása és eredménye. Meg kell keresni, mit nem tud csinálni a beteg, és akkor már el lehet indulni a diagnózis felé.

– Stefano, ez kurva jó, megjegyeztem! – lelkesedett Michele. – Ja, és elloptam, mert ez annyira jó, hogy mától én mondtam! Nézzétek, ott jön Miki, és igen, Nardot, Benedettot és Giot is hozza! – pattant fel a nálam sasszeműbb barátom, így én csak némi fáziskéséssel rohantam utána. Amikor visszaültünk az asztalhoz a kicsikkel, a mögöttünk ülő római nőkórus konkrétan elalélt, sóhajtoztak, csókot dobáltak felénk, az egyikük még fotót is készített négyünkről. Igazuk is volt, hogy elájultak tőlünk! Négy sármos fickó három elbűvölő gyerekkel, egy forró nyári koraestén egy cukrászdában. Megkértem a négyes fogat fotózós hölgyét, hogy készítsen rólunk az én gépemmel is egy fotót, amit elküldtem Nikonak azzal a hálás üzenettel, hogy köszönöm neki, amiért észre térített, és erre cseréltette velem a kokós-piás, családtalan, kivert kutya életet. Hamarosan szívecskezápor töltötte be válaszul a mobilom képernyőjét. 

A Pauza-trilógia kötetei megvásárolhatók országszerte a könyvesboltokban, a www.cserkiado.hu oldalon vagy személyre szólóan, dedikálva kérhetők a www.nezopontvalto@gmail.com címen!

KARÁCSONYI AKCIÓ!

Kettőt fizet, hármat kap!

Aki megrendeli a trilógia mindhárom kötetét, csak két kötet árát fizeti és kap mellé egy történetet lezáró novellát 2057-ből.

Az AVON által kiírt pályázatban szereplő címre a Nézőpontváltó Egyesület

Balassa Gabriellát, a Mellrákfórum - Nem vagy egyedül! Alapítvány

vezető önkéntesét jelölte.

Gabi egyike lett a három díjazottnak.

Szívből gratulálunk!

A jelölés szövege:

"Élni és nem félni!" – ez jut róla először eszembe, és az, hogy mekkora létvággyal habzsolja az életet.
Balassa Gabriella melldaganat betegséggel közvetlenül érintett, gyógyult státuszú nő, akinek a betegsége és gyógyulása erőt ad, hogy a saját traumájából fakadóan a MellrákFórum - Nem vagy egyedül! Alapítvány vezetőségében segítse a rákellenes küzdelmet évek óta.
Két gyermeke van, egy nagyfiú és egy kamaszlány. Lili ott van minden életmódnapon, sportrendezvényen, ahol édesanyja oldalán felvilágosítást adhat minden nő legrettegettebb félelméről.
Gabi példát mutat a lányának, és azt tanítja minden hozzáforduló egészségesnek és érintettnek, hogy nem félni és megijedni kell, hanem előrelátóan cselekedni, hátha a testi-lelki szemléletváltással ki lehet cselezni a mára már krónikussá szelídített betegséget.
Fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy minden nőt ráébresszen arra, hogy csakis egyedül saját maga felelős a saját testéért, és a saját jóllétéért.
Tanítja a mellönvizsgálatot, és buzdít arra, hogy aki megteheti, vegyen részt képalkotó prevenciós – mammográfiás vizsgálaton.
Munkája és gyermekei ellátása mellett előadásokat szervez, vidékre jár, tettrekészségével remek kis csapatot hozott össze, akik vállvetve segítik egymást a céljaik elérésében, és a hozzájuk forduló bajbajutottakat pedig végigkísérik a betegség kálváriáján.
A sorstárs érti csak igazán, min megy keresztül a hozzá hasonló betegségben, helyzetben lévő, ezért Gabi a saját praktikáival támogatja a betegségből éppen kilábalókat. Szóval, vagy tettel, de a beteg mellett áll, és nem számolgatja a segítségre fordított időt.
Először nem akarta, hogy jelöljem őt, de végül sikerült rábeszélni. Tudom, hogy nem azért dolgozik, hogy megköszönjék, vagy hogy elismerjék.
Azt is tudom, hogy a pályázat díját szívpárnákra költené, hogy ajándékba adhassák mellműtött lányoknak, asszonyoknak.
Ötezer szívpárna jönne ki a díjból, ötezer nőnek juttatna szívbéli segítséget.
Szívből ajánlom őt a Hétköznapi Hős-díjra.

Sári Edina elnök, Nézőpontváltó Egyesület

Mindig azt teszem, amit mond, nem ellenkezem. Igazodom hozzá, mert elég kényeskedő, néha agresszív. Sokszor a legváratlanabb pillanatokban lep meg. Kedvére van, ha idegeskedem, vagy ha olyat eszem, ami felélénkíti. Sőt, akkor a nyomomban jár folyton folyvást. De elmondhatom, hogy győztem, illetve mindig legyőzöm, amikor felbukkan. Miért? Mert nem fog tágítani mellőlem. Bármikor lecsaphat. Évek óta mégis együtt élek vele, mert muszáj. Hogy kivel, mivel? A refluxommal.

Arra gondoltam megosztom a világgal, hogy ilyen fiatalon mi vezetett el ehhez a betegséghez, illetve hogyan küzdök meg vele. Népbetegségnek mondható, sokak életét megkeseríti a reflux. Számtalan praktika, tanács olvasható az interneten, a patikák polcai roskadoznak a savlekötő, protonpumpa-gátló tablettákkal. Ha elhanyagoljuk, komoly következményekkel számolhatunk.

20 évesen voltak az első tüneteim. Sőt, nem is. Már tizenévesen is éreztem néha émelygést, gyomorégést, puffadást. Mivel nem mindennapos volt, így nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. 20 évesen komoly válságba került az életem. Elvesztettem a szeretteimet, csak Édesanyám maradt, anyagi gondok… Azt sem tudtam merre tovább. A gyomrom sokszor fájt, nem ettem, nem ittam, nem aludtam eleget. A patikában vény nélkül kapható készítményekkel próbálkoztam. Ideig- óráig segítettek. Aztán érkezett a kínzó hányinger reggelente és a savas, keserű hányás. Miután a 10. kilómat fogytam le, orvoshoz fordultam. Itt követtem el az első komoly hibát… Sokkal korábban kellett volna szakember segítségét kérnem. Komoly kivizsgálás vette kezdetét. Komoly életmódváltásra is szükség volt. Számtalan étel, ital lekerült a menüről. Oda kellett figyelnem a napi többszöri étkezésre.. Persze attól, hogy gyógyszert kaptam, még nem változott meg egy csapásra minden. 2017. decemberében a tünetek újra súlyosbodtak és kórházba kerültem. Sajnos a szabályokat sem igazán tartottam be, ahogy kellett volna, elblicceltem azokat. Negatív következményei is lehetnek ennek a betegségnek.

A reflux betegségről, szövődményeiről, megoldásairól Dr. Sümeghi László belgyógyász szakorvost kérdeztem, akinek elsők között volt magánrendelője Budapest szívében 1992-től. Rendelőjében több tízezer páciens fordult már meg.

“Hallottam egy kifejezést nemrégiben ezzel a betegséggel kapcsolatban: “néma reflux”. Mit jelent ez pontosan?

A reflux betegség nagyon gyakori és sokszor nem típusos tünetekkel jelentkezik. Ez a gyomorégés, savas felböfögés, amelyet mindenki az élete folyamán egyszer biztosan megtapasztal. A reflux viszont nem ezeket az általános tüneteket takarhatja, hanem olyanokat, amelyekből nem is gondolnánk, hogy ez áll a háttérben. Ezek az úgynevezett atípusos tünetek, például fogászati, fülészeti probléma, olyan mellkasi fájdalom, ami szívbetegség gyanúját kelti, köhögés. A “néma” szó ez esetben azt jelenti, amikor ezek a panaszok sincsenek, viszont ha elvégzünk szűrő jelleggel egy gyomor-nyelőcső vizsgálatot, akkor kiderülne, hogy akár előrehaladott, nyálkahártya-elváltozásokat okozó reflux betegsége van.

Mitől alakulhat ki a reflux?

Az általános tényezőkön kívül (stressz, helytelen életmód, dohányzás, alkoholfogyasztás stb.), sokan nem is gondolnák, de az intenzív sport, például a testépítés, súlyzózás a nagy hasüregi nyomás miatt okozhat reflux betegséget. Terhesség esetén is gyakori szintén a megnövekedett hasűri nyomás hatására kialakulhat, azonban a terhesség első trimeszterét követően általában megszűnnek a panaszok. A helytelen civilizációs szokások miatt kialakult túlsúly is nagyban hozzájárul ezen betegség kialakulásához.

Ha valaki tapasztalja saját magán a tüneteket és belgyógyászhoz, gasztroenterológushoz fordul, akkor milyen kivizsgálásokon fog átesni, milyen kezelésre lehet számítani?

Legfontosabb- ha jó szakemberhez kerül a páciens- a nagyon pontos kórelőzmény felvétel, ami azt jelenti, hogy meg kell hallgatni a beteg panaszait. Ha nem mond el mindent, bizonyos dolgokra rá kell kérdezni. Így az anamnézis betegvizsgálat alapján sokszor már valószínűsíthető, hogy refluxbetegséggel állunk szemben. Amennyiben nincsen úgynevezett további alarmírozó tünet (fogyás, vérszegénység, hányás során véres váladék), akkor tulajdonképpen műszeres, képalkotó, invazív vizsgálatra nincs szükség. Abban az esetben, ha mégis ilyen tünetekkel találkozunk, akkor nem szabad megelégedni, hogy ez egy reflux, hanem tovább kell lépni és konkrétan gyomor-nyelőcső tükrözésre van szükség.

A következő diagnosztikus teszt az, hogy elkezdjük a betegséget kezelni. Van egy adekvát, ajánlott kezelési séma erre, ami ma már egyértelműen protokollba le van írva. Elég kevés egyéni szabadságot kap az orvos. Ezek az úgynevezett evidence-based gyógyítás. Van egy ajánlás, hogyan kell csökkenteni ennek dózisát. Ha ezzel a beteg életminősége elfogadható, akkor további lépésekre nincs szükség a rendszeres felülvizsgálatokon kívül.

Mennyi ideig tart a kezelés?

Reflux esetén 2-3 hetes kezelés nem elég, ha hirtelen abbahagyjuk szedését az sem jó, mert még több sav fog termelődni, ez az úgynevezett rebound (visszacsapás). Kezdetben terápiás dózist kell alkalmazni, ez viszonylag nagy, azért hogy a tüneteket gyorsan enyhítsük, utána egy fenntartó dózis, ami a terápiás dózis fele. Ezután on demand (szükség szerinti) terápia következik, vagyis rábízzuk a betegre, hogy mikor szedje. Ha fokozódnak a panaszai, nyugodtan lehet alkalmazni. Vannak ritkán olyan esetek, hogy nem tudunk átmenni az előbb említett fenntartó dózisra sem. Ilyen esetben ki kell egészíteni másik terápiás eszközzel, például prokinetikumokkal, amely a gyomor-nyelőcső perisztaltikáját fokozzák, ezáltal a tüneteket csökkenthetjük. Amennyiben ez sem segít, felmerül a diagnózis revíziója, hogy más betegség áll a háttérben. Hogyha mégis helyes a kórkép, akkor lehet morfológiai elváltozás van a háttérben, amely már műtétre szorul.

Jelenleg én is protonpumpa-gátló gyógyszert szedek. Erről már bővebben olvastam korábban. Van sok érv mellette, viszont sok ellenérvet is hallottam. Ön hogyan vélekedik erről?

Mindkét véleményben van igazság. A protonpumpa-gátló nagyon hatékony gyógyszer, talán az elmúlt évtizedek legforradalmibb gyógyszere. Hosszú évtizedekig nem volt módszer a fekélybetegség, hiperacid kórkép kezelésére, csak tüneti szerek voltak, bázikus vegyületek (szódabikarbóna, Salvus víz, stb.). Először felfedezték a H2-receptor-blokkolókat, amelyek csak csökkentik a savtermelést, utána pedig a protonpumpa-gátlókat, amely teljes mértékben gátolja a savtermelést. A gyógyszernek vannak veszélyei is persze. Terhesség esetén csak indokolt esetben kaphatják, illetve savhiányos állapotot idézhet elő, ami pedig atrófiához (gyomornyálkahártya-sorvadás) vezethet, amely a gyomorrák kockázatát növeli. A felszívódási problémák, bakteriális fertőzések gyakorisága is megnő. nem könnyű megtalálni a helyes utat tehát. Ez a mai gasztroenterológia nagy kérdése. 

Étkezésben mire kell figyelni?

Fűszeres, csípős ételek kerülése, alkohol, kávé, szénsavas italok fogyasztásának csökkentése. Rendszeres, napi ötszöri kis volumenű étkezés az alap. Ezek közhelyek, mégsem tartják be sokan.

Elhanyagolt reflux esetén milyen szövődmények alakulhatnak ki?

Életminőséget megkeseríti a reflux, hiszen rossz érzés a savas hányás, gyomorégés. Okozhat garat, gége gyulladást, a fogak romlását. Felmaródhat a nyelőcső, amelyek eróziók, de lehetnek fekélyek is. Ez tulajdonképpen észrevétlenül vérzést produkálhat, amelynek tartós fennállása jelentős vérszegénységet okoz. A vashiányos vérszegénység leggyakoribb oka nőgyógyászati eredetű, a második oka a reflux. Fertőzésekre való hajlam megnő. Legnagyobb szövődmény ezeken túlmenően, hogy a nyelőcső nyálkahártyáján fekélyek jelennek meg a sav hatására, amely szintén a rákra hajlamosító állapot. Van egy nyelőcsőrákot megelőző állapot, ez a barrett oesophagus. A gyomor nyálkahártya felkúszik a nyelőcső-nyálkahártya felső szakaszára, az alsó 1-2 cm-es szakaszon egy kóros gyomor-nyálkahártya szigetek vannak.

A nyelőcsőrák mennyire gyakori? Mennyire gyógyítható?

A reflux-betegség hajlamosít, illetve a helytelen életmódot sem szabad kihagyni. nyelőcsőrákot. Európában 100 000 férfi közül hatnál diagnosztizálják évente, a nőknél az előfordulás ritkább. Leginkább az 50-70 év közötti férfiakra jellemzőbb. A kezelés alapja a műtét. Egyes esetekben, mikor a tumor műtéttel nem távolítható el, sugár- vagy kemoterápia hatására a daganat operációra alkalmas állapotba kerül. A kórjóslat a késői felismerés miatt nem jó, ám a korszerű terápiás lehetőségek a túlélést javítják. Korán felismert esetekben a teljes gyógyulás is elérhető.”

Jelenleg a protonpumpa-gátlók és további vizsgálatok árnyékában vagyok. Hogy miként alakul, még nem tudom. Keresem én is a megoldást és remélem mihamarabb megtalálom, hogy én és a refluxom együtt élhessünk végre úgy, ahogy én szeretném... Természetesen folytatom történetem...

További orvosi segítségért mindenképpen keresse fel http://sumeghi.hu/ oldalt. Szívből ajánljuk Dr. Sümeghi Lászlót!

2014 január 1-én a rákoscsabai vasútállomáson a sínek előtt állva, egy magánéleti krahh után, azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lehet aláugrani a vonatnak. Egy idő után jött egy ennél sokkal erősebb gondolat, hogy ha aláugrom, akkor sohasem tudom meg, hogyan kerültem ide. 

Innen indult a SpoT mentális tréning. 

Ezt a pontot megelőzően életemben nagyon sok dologgal foglalkoztam és azokat is egy magasabb szinten űztem. Számos sikerem volt az életben, amire büszke voltam. Ezer fő feletti nemzetközi bre­aktáncfesztiválok szervezése, tánciskola rendszer működtetése, rengeteg ma sikeres tanítvány, de ott a bűvészet is, amivel már fiatalon számos helyezést elhoztam, illetve saját fejlesztéseim is voltak. 9 év hálózatépítés vezetőként, rengeteg képzés, akár orvosi, akár kommunikációs, rengeteg találko­zás emberekkel, magasszintű trénerekkel. Egyébként repülőgépműszerész technikus a szakmám, illetve mezőgazdász technikus, éltem gyerekként tanyán, mindezt úgy, hogy pesti vagyok. 

Voltam nagy cégek külső marketingje, voltam vállalkozó, szinte mindent kipróbáltam az életben, és emellett tanultam az idegrendszerről és a traumákról is. 

Összegezve, rengeteg ismeretem lett magáról a valós életről, és ezek alapján nagyon jó lett a mérle­gelőképességem. Egyben viszont tehetetlen voltam, ez pedig a magánélet. 2014-ben kértem segít­séget több helyről, próbáltak segíteni, de nem tudtak. Ekkor döntöttem úgy, hogy magam felállok, és így indult ez a mentális eljárás, amiben anno egy barátomat kértem meg , hogy segítsen, az alapján, amire rájöttem. Az egész életem tapasztalatait összegezte az elmém, amikor eldöntöttem, hogy fölállok. Ez olyan jól sikerült, hogy ezt mindenki észrevette rajtam, aki ismert. Másokat is elkezdte érdekelni, hogy ezt hogyan lehet elérni, és elindult a tréning. Ez addig haladt, hogy egy üzleti reggelin beszéltem vállalkozóknak erről, ahol Kál Cecília megkért, hogy próbáljuk ki a fián is Ricsin, aki au­tista, mert már reménytelen a helyzete. Én belementem ebbe. 70 alkalom után Ricsi olyan állapotba került, hogy ma teljesen önálló, párkapcsolatot épít 16 évesen, és sok területen őstehetség. Amikor kezdtük a tréninget akkor még olyan állapotban volt, hogy nem lehetett egyedül hagyni, mert öngyil­kosság gondolata és rengeteg autista tünet uralta őt. Cecília nem tudott rendes munkába sem állni, ami a tréning folyamatának első szakaszában megoldódott a gyors fejlődés miatt. 

Ez után már magától terjedt a hír, és azóta nagyon sokan kértek már tanácsot tőlem és csapatomtól. 

Az ominózus BBC film és a valóság: https://drive.google.com/open?id=1P-F6NSfbIQy-ECGlJIKg3CrlJXHFo6Oy

Ezt a tréninget közben Krisztin Fruzsinával fejlesztettük tovább, amiből több irány is kirügyezett. 

Egyrészt a Spot mindenkinek jó, akiben ott lappang a pánik. Még állatokon is működik, amivel tréner kutyákat lehet képezni, mint pl a mi kutyánk Edison, ami sok autista, kutyától való félelmét küzdötte le. Párkapcsolati problémásoknak, vállalkozóknak, szülőknek… 

Illetve emellett indult el az OUT-izm, mint küldetés, ami egy hatalmas rendszer alapja, amire számos központot szeretnénk építeni, trénereket, és mindent , ami ahhoz szükséges, hogy könnyítsünk egy érintett család életén. Hamarosan érkezik 2 könyvünk a Szándék = Élet c. könyvem után, amire ala­pul a Spot. Az egyik könyv a Boldogság kódja, ami az emberi játszmák alap összefüggéseit vezeti le, a másik pedig az OUT-IZM, ami az autizmus teljes logikai rendszerét vezeti le. A háttérben meg­alapult az alapítványunk is, az Egyenlítő egészségügyi, oktatási, és kultúrális alapítványunk, aminek elindítottuk a mentor programját az érintett gyermekek megsegítésére. Ehhez társul a gyermekek megfelelő objektivitásának segítésére kialakított programjaink, mint pl. bútorfestés és értékesítés, amiből saját bevételük is lehet, illetve íj készítés, breaktánc, bűvészkedés, lovaglás, vályogépítés, és sok más képességfejlesztő dolog teljesen különböző területeken. Kiterjedt kapcsolati rendszerem ezt elősegítik, ahol mestereket tudok közvetlen összehozni a gyermekekkel. Ma már szakmai cso­porttal dolgozunk és fejlesszük a programunkat, illetve használunk a tréning ellenőrzésére számos precíz eszközt, mint akár az EEG gép, vagy építünk csendesítő szobákat, vagy VR, AR szerkezete­ket, illetve szimulátor szobákat. Van számos speciális könnyítő találmányunk, melyekkel a szülők otthoni küzdelmeit tudjuk csillapítani, és emellé társul a szülői képzés és felkészítő program is. 

Ma már számos sikerről számolhatunk be, illetve egy olyan levédett módszertanról, ami alapján tel­jesen feltérképezhető lett az autizmus, illetve láthatóvá válik az ok és az összefüggés rendszer. Mint tudjuk, amit megismertünk azt már meg tudjuk változtatni. 

A küldetésünk nem kisebb, mint az autizmus felszámolása, ami tudjuk, hogy nem lesz rövid idő, illet­ve ezt csak összefogással tudjuk megoldani, de mindenesetre az alapjait felismertük és működik.” 

További információs, interjú egyeztetés: Tóth Zoltán László 

Stabil Pont Technológia 

70/327-8722; 70/670-2606 

www.stabilponttechnologia.hu

www.facebook.com/StabilPontTechnologia/

technologiaazeletre@gmail.com

„Hiába próbálod megállítani az időt, előbb-utóbb belátod, hogy nem lehet. Hiába próbálod visszahozni vagy felébreszteni a múltat, az már nincs. Csak a jelen van. S, aki a múlt után sóvárog, kimarad az életből, ami maga a jelen pillanat. A jelenben élni maga a tudatosság. Ha megteszek mindent a testi egészségemért, ha a lelki békémet képes vagyok megtartani, ha szellemi síkon a bölcsesség vezet, akkor a változások szinte észrevétlenek maradnak. Ami észrevehető, az pedig természetességgel elfogadást nyer. Így élhető minden pillanatban a korunknak megfelelő teljes és minőségi élet.”

Miért jó a program?

Segít a változásban

Gyógyulást csak rendszerbe foglalt változtatással tudsz elérni.

Különleges, mert Rólad szól

Mély-holisztikusan, testi-lelki-szellemi egységben értelmez és segít Téged.  

Egyedülálló és működik

A természeti törvények RENDjéhez igazítja a gyógyulásodat.

Lényegre tör, megértést ad

A felismerések egyértelművé teszik mit, miért és hogyan kell tenned.

Nem hagy rést a pajzson

Minden dimenziódra, életterületedre kiterjed. Testre, lélekre, szellemre.

A csoda benned van

Csak a Te aktív részvételed vezethet eredményre.

Aki a „Nézőpontváltó” jelszót beírja a jelentkezési lapra, 20% kedvezményt kap a program árából!

http://hop.gyogyuljvelem.com/hop-trening-jelentkezes/

A hektikus életet élő, ráadásul a változókorral küzdő nőknek és igen, férfiaknak is! szükségük van időmenedzsmentre – ha tetszik, ha nem – katonás időbeosztásra, nehogy a megszokottól eltérő kihívások végül az összeomlást eredményezzék számukra. Sok nő – és egy-két bátor férfi – arról számol be levelében, hogy nap mint nap nemcsak a fizikális jóllétükért, hanem egyáltalán a felszínen maradásért is erősen küzdenek.

A különböző szakemberek által összeállított tippek, ötletek segítségül szolgálhatnak önértékelésük megőrzésében, életminőségük javításában, az életközepi válságba toppanó változókor tüneteiből eredő magánéleti-, munkahelyi-, párkapcsolati problémáik orvoslásában, ezen kívül a pszichés egyensúly megteremtésében és a pozitív jövőkép kialakításában.

A negyvenes, ötvenes éveiben járó nőknek és férfiaknak nemcsak magával a változással kell szembenézni, hanem mindazokkal a módokkal, ahogyan ez az állapot átszövi az életüket és kivetül a szerteágazó kapcsolati hálójukra, hiszen annyi dolog megváltozik az első tünetek felbukkanásával, de főként a diagnózis megszületése után.

Kedves változókorú (menopauza, klimax, banyakór) embertársam!

Az első sokk után – miután minden fellelhető információt magadévá tettél az interneten –, azon veszed észre magad, hogy az addig sem unalmas, tétlennek nem nevezhető életed fenekestül felfordul. A naptáradban a munka és a család főmenüpontokon kívül helyet kap az orvoslátogatás, és az alternatív “ártani biztos nem árt” módszerek, tanfolyamok, szépészeti konzultációk, tornák időpontjai.

Itt egy kis késés a munkahelyről, ott egy baráti találkozó ugrik, éjjel jössz rá, hogy ma sem volt időd beszélgetni a  pároddal, a gyerekeket sem láttad este, és máris eltelt a hét.

Mindemellett maximálisan kellene teljesítened  a munkahelyen, a háztartásban, a gyermeked mellett anyaként, a párod mellett társként – és nőként. A huszonnégy óra, ami eddig éppen elegendőnek bizonyult, most már úgy érzed, semmire sem elég.

És ráadásul a változókori tünetektől egyre jobban szenvedsz, egyre többet kínlódsz, egyre hamarabb kidőlsz.

Meddig mehet ez tovább?

Semeddig.

Vegyél elő tiszta papírt – nem véletlenül írok oldschool papírt és nem trendi okoskütyüt, laptopot, számítógépet!

Amíg a kezedet rávezeted a kissé feledésbe merült kézírásra, addig át tudod gondolni, hogy az alábbi javaslatokból melyiket tudod magadévá tenni minden különösebb meghasonlás nélkül.

Hidd el, jobb játék, mint a Monopoly, mert itt magadnak vásárolsz időt – magadtól! Persze ennek az az első szabálya, hogy betartsd a magadnak felállítottakat, és ne nagyon térj el tőle. De persze azért belefér egy jó adag spontaneitás, hiszen a röpke sétáktól, hirtelen baráti találkától, vagy a konyhában lopott csóktól lesz szép az élet. Ugye?

1. Érd be fél órával kevesebb alvással! Kelj fel mindenki előtt, és tudd le a napi adag tornát, jógát, amíg még alszik a család. Ez a kis idő nem oszt nem szoroz, de ugyanennyi mozgással máris sokat tettél az egészségedért.
2. Kösd össze a muszáj-dolgokat az új elfoglaltságaiddal. Például, ha van kutyád, és eddig minden este levitted a kutyafuttatóba, ahol kiszaladgálhatta magát, te meg a telefonodat nyomkodtad közben, most tedd őt sporttársaddá, és menjetek el inkább kocogni, vagy sétáljatok tempósan. Napi harminc perc séta a jó levegőn, harmadolja a krónikus betegségek kialakulásának esélyét.
3. Ha képes vagy rá, menj gyalog, kocogva vagy kerékpárral bevásárolni, munkahelyre és hanyagold a liftet. Ha szeretsz olvasni, tedd ezentúl szobabiciklin.
4. Ha főzöl, főzz nagyobb adagot, és fagyaszd le a maradékot, jó lesz későbbre.
5. Egyél sok zöldséget, gyümölcsöt nyersen, csonthéjasokkal, zabpehellyel, fahéjjal, mazsolával, ezt azonnal eheted, nincs felesleges pepecselés.
6. Ne félj ételt rendelni, csak jól nézd meg, honnan teszed! A közértben igenis szánj rá időt, és olvasd el az apró betűs részt. Nem ciki nagyítót használni, hiszen a célod az egészséges élet, vagy legalábbis a nem kártékony étel.
7. Vásárolj fitoösztrogéneket tartalmazó, természetes gyógynövényalapú teát és alakítsd ki a saját teaszertartásodat! Ezzel nemcsak hormonmentes tünetkezelést végzel, hanem abban a pár perc énidőben a lelked is megnyugvásra talál. Keress olyan napszakot, amikor tudod, nem fog senki megzavarni teázás közben. Fokozhatos a hatást, ha neked tetsző zenét hallgatsz, és kizárod a külvilágot magadból. Csak a zene, a csésze tea és te.
8. Ha orvoshoz, fodrászhoz, kozmetikushoz mész, vigyél magaddal laptopot, és dolgozz várakozás közben, tutira lesz csúszás. Vagy kérd meg a barátnődet, hogy kísérjen el, legalább nem lesz lelkiismeret furdalásod a „céltalan” csacsogás miatt, a lelked pedig megtelik a tőle kapott szeretettel, elfogadással, figyelemmel.
9. Szerezz be otthon elvégezhető torna-, jóga-, meridián-, csikung programokat, így megspórolod az utazást, a csili-vili cuccvásárlást, és nem kell alkalmazkodnod mások órarendjéhez.
10. Vond be a családtagjaidat a házimunkába! Ha a kütyüiket tudják nyomogatni, megtalálják az ON gombot a mosógépen, mosogatógépen, sőt, a porszívón is. Csak szoktatás kérdése. Először aktív ellenállásba ütközöl, de te vagy az erősebb, hisz’ most a léted a tét! J

+1 … és mindeközben érezd nagyon jól magadat! Mindennap gondolj arra, hogy MA vagy az életed hátralévő részében a legfiatalabb, a legerősebb, a legszebb, és most alapozod a testileg-lelkileg derűs, egész-séges és aktív öregkorodat.

Sári Edina, a MeNŐpauza nőregény és a MAnópauza önironikus pasisztori írója

A kötetek személyreszólóan dedikálva megrendelhetők a

https://cserkiado.hu/regeny-eletrajz/menopauza-9789631298802-15253.html oldalán

vagy megvásárolhatók országszerte a könyvesboltokban!

A Nézőpontváltó Egyesület alapítói és tagjai nem babonásak, ezért 2018. április 13-án, pénteken tartották pályázatuk eredményhirdetését az általuk életrehívott MeNŐKlub első estjén.

Az év elején kiírt pályázatra majd' hetven dolgozat érkezett, amelyből tizenhármat tartottak érdemesnek díjazásra.

"Az életünk tele van olyan történésekkel, jelenségekkel, amelyekkel nap mint nap szembesülünk, mégsem tudatosodnak bennünk. Annak érdekében, hogy mégis felfigyeljünk ezekre a változásokra, kiírtuk Az én változókorom – az én változásom című országos pályázatot, aminek az eredményhirdetését jelképként az első klubestünkre tettünk annak szimbolizálására, hogy közhírré tegyük a dolgozatokban lévő értékeket, amelyeket tiszteletben kell tartani, ápolni és óvni kell, mert olyan cselekvésekről számolnak be, amiből kitűnik az első döbbenet utáni jól megtervezett és végiggondolt öngondoskodás felelőssége. Semmi felmentő bűnbakkeresés, áthárítás, hanem a pályázóink kőkemény szembenézése önmagukkal, a múló idővel és az örök változással.

13 dolgozatot emeltünk ki a beérkezett majd hetven pályázatból. A nézőpontváltós pályázatok elbírálásánál mindig úgy érzem magamat, mint az az anyuka, akinek van egy fészekalja – itt éppen – 13 gyereke. Mindegyiket szereti, de másképpen, ezért dönteni sem tud arról, melyikük a legjobb, legértékesebb, hiszen számára mind az. Ezért kértem meg a szakértő orvoskollégákat, barátokat, hogy segítsenek ebben a munkában.

A zsűri elnöke Dr. Ohár Andrea pszichiáter, aki a női létből fakadó, néha testi tüneteket a lelki problémák oldásával segíti. A saját szakterületének ismereteivel Dr. Gyovai Gabriella szülész-nőgyógyász segített a dolgozatok elbírálásában. Andrea és Gabriella a MeNŐKlub két állandó vezetője. A zsűritagok pedig: Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichoonkológus, és Dr. Darnói Tibor holisztikusan gyógyító orvos, akik a MeNŐKlub társvezetői lesznek. Ők négyen állandó és aktív szakértői és szerzői a Menőpauza nőregény, és a MANópauza önironikus pasisztori könyveknek is.

A zsűrizésben társuk volt még Dr. Sipos Tibor közgazdász, gyógynövény szakértő, ezen kívül Dr. Tőkés Tímea rákkutató, a Semmelweis Egyetem orvos rezidense – aki éppen ügyeletes nem tud jelen lenni – volt a segítségünkre. A munkánkban részt vesz partnerünk, a Szereprulett szakmai társulás, akik  újító szemléletű, tabusított témákat is feldolgozó önismereti pszichodráma csoportokat vezetnek." - részlet Sári Edina, a Nézőpontváltó Egyesület elnöke beszédéből.

Holnaptól mind a 13 díjazott művet megosztjuk honlapunkon, és társ-FB oldalainkon is mindannyiunk testi-szellemi- és lelki épülésére-szépülésére. 

A Nézőpontváltó Egyesület a klimaxszal megspékelt middlelife crisis megelőzésére, illetve a változókor tüneteinek enyhítésére életre hívott MeNŐKlubban havi rendszerességgel tart személyes találkozót, amelyet igazi újdonságként élő webes közvetítés kísér a helyszín közösségi média-oldaláról.

A MeNŐklub állandó vezetői a pszichoginekológiára (női mivoltból fakadó testi tünetek lelki gyógyítására) szakosodott Dr. Ohár Andrea, pszichiáter, és a férfipraktikákkal is szolgáló szülész-nőgyógyász, Dr. Gyovai Gabriella. Társklubvezetők: Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichoonkológus és Dr. Darnói Tibor holisztikusan gyógyító orvos. Ők a test, szellem és lélek dimenzióin keresztül közelítenek a témához, és nyújtanak segítséget a női és férfi klubtagoknak.

Az életközepi válság és a klimax azok az elmúlással egyenértékű, erős társadalmi tabutémák, amiket a mai negyvenesek-ötvenesek felvállalnak, és fel akarnak oldani. Ők az első generáció, aki nyíltan felvállalja az ezeket kísérő komplex tüneteket azért, mert hosszabb ideig élnek, mert a többletéveket minőségi életvitellel akarják eltölteni, és mert ezért tenni is hajlandóak, és fizikailag, szellemileg és lelkileg is mozdulnak a jóllétükért.

A latin mondás úgy tartja: A változatosság gyönyörködtet. A MeNŐKlub alapítótagjai azt állítják: A változás gyönyörködtet. Főként akkor, ha ahhoz olyan nyitottan és konstruktívan állnak hozzá, mint a klubtagok.

Tematika, állandó rovatok

1. A központi témát, amit alaposan kivesézünk, „Beszéljünk a haviról"-nak neveztük el. Ezt a témát a klubvezetők hozzák az estre a saját praxisukból, kiválasztva legtöbbeket érdeklő témát.

2. Mindig lesz „Elfogtunk egy levelet” téma, amit az olvasók levelei alapján állítunk össze, erre szintén a klubvezetők reflektálnak a saját szakterületükről.

3. "Önbizalomkeltető": 40-50+ - os sorstárssegítés: életmódváltásból következő hivatásváltást megélt self made woman-ek: fodrász-kozmetikus, személyi edző, szakács-cukrász,

"Ráadás" rovat: hívunk közismert, híres embert - nőt, férfit -, aki beszél a saját klimaxáról, a saját megküzdéséről.

Hevesi Tamás fiatal felnőttkorában szembesült a cukorbetegségével. Huszonegy évesen, a bulizós időszak közepén volt kénytelen áttérni egy kényelmetlenebb, hatalmas önfegyelmet kívánó, élethosszig tartó életmódra. Lemondott a húsról, vegán lett, de nem érzi tehernek, sőt! Egyenesen küldetésének érzi az emberek figyelmének ráirányítását az egészséges életmódban rejlő lehetőségekre.

"Én vagyok, én vagyok,
én, a legkisebb fiú,
az egyszerű, a halk szavú,
a napszemű, a lánghajú,
tarka ménes tarka ménje,
apám, anyám szeme fénye.
Én vagyok, én vagyok,
én, a legkisebb fiú!"

A fotocellás ajtón a hirtelen támadt tavaszi förgeteggel együtt hihetetlen dinamizmussal robban be az áhítatosan rá váró hölgyrajongók gyűrűjébe vasárnap délben Hevesi Tamás, a hazai popszakma egyik három évtizede állócsillagként tündöklő, egyik legtehetségesebb és legkedveltebb képviselője. Azért jön, hogy az egészséges életmódról beszélgessünk, és arról, hogyan lehet egy együtt élni egy olyan krónikus betegséggel, mint a cukorbetegség.

„Nem baj, hogy edzés után nem mostam hajat? – kérdi. – Mert akkor elkéstem volna.” – magyarázza, miközben mosolyogva beleszánt ujjaival a hajába, mire a hölgyek félaléltan a férfias megjelenésétől, kórusban biztosítják őt, hogy jaj, dehogy! hiszen így is valami fantasztikus a megjelenése! Erre a zenész-sportember-világutazó – ahogy tetszik – közvetlenül és kedvesen azonnal mesélni kezd, mintha rég nem látott ismerőseivel nosztalgiázna az életéről. A Zabrakadabra Egészséges Cukrászműhelybe a vegán sütinapon betérők a vásárlás után meg-megállnak az asztalunk mellett kíváncsiskodni, hogy egy-egy érdekes történet végét is hallhassák tőle.

Két nagyobb testvér mellé dobta le a gólya Gyulán, egy jogász végzettségű közjegyző édesapa és egy pedagógus végzettségű, gazdasági igazgatóként dolgozó édesanya legkisebb gyermekeként.

A szülői házban a kimeríthetetlen szeretet és féltés mellé példás, emberi iránymutatásokat kapott, és bizony elvárásokkal is szembesült, amelyekből a mai napi táplálkozik a maximalizmusa.

„Szép, polgári családban nőttem fel” – mondja. Olyanban, ahol joga volt mindenhez, ha teljesítette a kötelességét – így foglalható össze a Hevesi-szülők nevelési jelmondata. Ebben a szellemben engedték szabadon szárnyalni, egyben stabil irányba is állították, amivel a mai napig képes biztonságosan elnavigálni az élet tengerén.

„Nálunk szent volt a vasárnapi ebéd, amit mindig nagy készülődés előzött meg, és aminek igenis megvoltak a maga rendszabályai – például nem nyúlhattunk bele a tálba –, amiket be kellett tartanunk, ezen kívül a nőveremmel és a bátyámmal akkor számoltunk be a szüleinknek, mi történt velünk a héten. A szüleimnek – háborús generáció lévén – az volt az ételekkel kapcsolatos hozzáállásuk, hogy nem válogathattunk, mindent meg kellett enni, ami a tányéron van, és ételt nem dobunk ki.”

Az ének-zene tagozatos osztályba járó kis Tomi a tanításoknak megfelelően, a kamaszkorba lépő, a gyulai haverok körében csak Kishevónak becézett fiú pedig már a saját maga ösztönzésére, teljesített is rendesen. Az iskolában tanulóként (három nyelven tanul: francia, német, orosz, később ehhez csatlakozott az angol, és a spanyol), a pályán sportolóként, és a próbákon muzsikusként.

„Nagyon fontosak a szülői ház szabályai, ami mederben tart, és amik a tudatosságot alakították ki az életemben, de fontos a szabad mozgástér is, mint annak az uszadékfának, amelyik lefelé, egy biztos irányba tart a folyón, de azért néha hol erre, hol arra sodródik – annak minden következményével együtt.”

Hogy milyen volt a ház, amelyben Tamás felnőtt?

„Gyulán, egy Ybl-díjas házban, egy spalettás, embermagasságban rézkilincses, kilenc szobás grófi lakásban nőttem fel, ahol három család lakott. A ház poros padlása vált az én birodalmammá, de olyannyira, hogy még bútorokkal is berendeztem.  Ott találtam egyszer egy román bélyegalbumot, amit megmutattam pucinak – nálam az apuci és anyuci „a” hangzója névelőnek számított. Neki nagyon tetszett, és azt javasolta, mutassam meg a bélyegszakkörben.”

Megmutatta, de a bélyeggyűjtés nem vált a hobbijává, viszont sokféle sportot kipróbált, szertornázott, kézilabdázott, az atlétikában komoly eredményeket elért, belekóstolt a biciklivel salakmotorozás anyarémisztő fílingjébe, de igazi szenvedélyévé a foci vált.

„Az atlétikát a bátyámnak köszönhettem, aki a szüleim és nővérem mellett a példaképem a mai napig.”

Amikor a bátyja, Imi – a gyulaiaknak Nagyhevó – gitározni kezdett, akkor Tamás is rákapott a pengetésre.

„Pedig előtte mindig kottaírós-olvasós komolyzenét tanultam. Kórusba jártam, hegedültem is, bár az nem volt a kedvencem, sőt, citerázni is megtanultam, de a vadászkürt volt a szenvedélyem! – vallja be. – Ezekből mára maradt a foci és a gitár. Apukám vett nekem ezerháromszázért egy csehszlovák Cremonát, amin magamtól tanultam meg játszani. Igazi self made man-ként idővel dalokat is elkezdtem írni. Pár éve a hangszert felajánlottam egy alapítvány javára, majd később a kérésükre visszavásároltam, aminek örülök, mert szeretném, ha megmaradna nekem örök emléknek. A gitár nyakán hátoldalt, az akkori kedvenceim, Gagarin, Kubaszov és Farkas Bertalan képe látható, és egy nagy té betű hirdeti, hogy ki a tulajdonosa.”

Aztán tizennégy évesen jöttek a lányok. Illetve csak egy lány jött: a Bea. „A” lány, akinek a Jeremy című romantikus, párnába zokogós dalt köszönheti a nyolcvanas évek magyar tinilány-generációja. Bea iránt érzett szerelemtől hogy jutunk el Jeremy-ig?

„Úgy, hogy az érzésemmel a baj csak az volt, hogy minden fiú ebbe a gyönyörű lányba volt szerelmes Gyulán, így én abszolút esélytelenként éreztem, olyasmit kell csinálnom, amit senki nem tud. Eljött a pillanat, amikor összeszedtem a bátorságomat, és elmentem Bea lakásához vadászkürttel szerenádozni a sokablakos társasház elé, este kilenckor. Csajkovszkij Régi francia dal-át kezdtem el játszani, amikor az addig – nyár lévén – nyitott ablakok sorban záródni kezdtek. Egyszer csak végre az általam bűvölt ablakon is megjelent egy fej…, egy öreg nénié, aki megkérdezte, kinek játszom. Amikor meghallotta, hogy az unokájának, biztosított róla, hogy ő szívesen hallgatja a gyönyörű muzsikámat tovább, de a szerelmem a Balatonon nyaral a szüleivel. Ha már ott voltam, játszottam még egy dalt a komolyzene rajongó nagymamának, majd összepakoltam, és a hangszert búsan a hónom alá csapva, a Kertmozi felé vettem az irányt.”

Ahol véletlenül éppen a Jeremy című, mára kultfilmmé avanzsált amerikai produkciót élvezhette a nagyérdemű.

„Amikor láttam, hogy szerelmes film, bánatomban beültem egyedül. Egyszer csak döbbenten vettem észre, hogy a főszereplő filmbeli sorsa az én valós életem, szinte minden párhuzam stimmelt: Jeremy csellista volt, én vadászkürtös. Jeremy szerelme egy tornászlány volt, az enyém atléta volt. Olyan hatással volt rám a film, hogy kissé kifordítva a sztorit, megírtam a Jeremy című dalt. Akkoriban itthon még alig értettek angolul az emberek, így sokáig azt hitték, Jeremy egy női név. Bárhogyan is volt, a mai napig, ha koncerten zongorázom és éneklem, az egy nagyon szép, lélektől-lélekig pillanat a közönség és köztem.”

A dal megszületése után, 1980-ben megalakul a három akusztikus gitárral, dob helyett kongával megspékelt, unplugged, saját dalokat játszó Névtelen Nulla. Két év múlva Tamás felvételizik a Színművészeti Egyetemre, de a szentesi gimnázium drámatagozatos előélete ellenére nem veszik fel. A kudarc hatására a sportra és a zenére koncentrál. Utcazenészként bejátssza Budapest főbb köztereit, és bár nem keres vele sokat, de a hit és kitartás meghozza gyümölcsét, mert egyik éjszaka bankó helyett egy cédula landol a gitártokban: „Hívj fel holnap! Novai Gábor” – és egy telefonszám. Telefonál, és Novai felkéri két szám eléneklésére, amiért – akkoriban lélegzetelállítóan nagy összeget –, harmincezer forintot kap. Az összeg felével beszáll egy Trabant megvásárlásába, amit a barátjával közösen vásárolnak, és azzal majdnem három hónap alatt bejárják nyugat- és észak Európát – persze a gitárjával együtt. A folyamatosan amortizálódó Trabant gyakori lerobbanásai miatt szüksége is volt rá, hiszen azzal kereste meg az alkatrészekre, javításokra valót.

Nem ez volt az első hosszabb, nyugat-európai útja, mert az utazási szenvedélye akkor ébredt, amikor 1986-ban egy KISZ-szervezésű, Peace Caravan nevű nyugat európai úton hivatalos küldöttség tagjaként tizenegy országot bejárt.

„Zárójelben mondom, hogy közben albérletben laktam Solymáron, és kocsikísérőként, fizikai munkát végeztem havi négyezer háromszázért a solymári PEMÜ-ben. A zenekarok, énekesek nem a sült galambot, vagy producerek hívását várták akkoriban két koncert között! Tehát ehhez képest kell nézni a harmincezer forintos gázsit a két dal felénekléséért!”

1985-ben meghívják az együttest Salgóbányába, egy országos szintű, tehetségkutató nyári táborba, ahova egy helyi, megyei, majd fővárosi elő- és középdöntős siker után kerültek be.

„A tíz zenekartól két-két dalt vettek fel, az egyik az általam írt Miért? című volt. Ez egy nagyon bonyolult hangzásvilágú, eléggé elvont dal volt, ezért figyelt fel erre Victor Máté, és kíváncsi lett rám, a dalszerző előadóra, Amikor feljátszottuk a dalt a táborban, azt vettem észre, hogy a keverőnél ülő hangmérnök, Lakatos Gábor ütöget egy műszert a pult tetején. Kiderült, hogy annyira kiakadt a mutató érzékeny kijelzője az általam kieresztett hang nyomán keletkezett levegő áramlásának és magasságának harmonikus összecsengésétől, hogy a skála végén megállt és meg sem rezzent többé. Miután ilyen eset nem fordult elő a szakmában, Victor Máté minden kollégának elbüszkélkedett azzal, hogy milyen hihetetlenül tökéletes hangja van ennek a Hevesi Tominak.”  

A salgóbányai megismerkedés következménye az lett, hogy Victor Máté meghívta a zenekart egy felvételre a Magyar Rádió legendás 8-as Stúdiójába, ahol felvették a Jeremyt és a Csíkos napernyőt, és kislemezre is tették a dalokat. Kis idő múlva egy szerkesztő az egyik adásban bejátszotta a Csíkos napernyőt, és óriásit szólt! Özönlöttek a levelek a kívánságműsorokba, a Poptarisznyába, mindenki azt akarta hallani!

„Hétről-hétre izgatottan vártuk az újságokban – pl. Szabad Föld, Ifjúsági Magazin – megjelenő listát, izgultunk érte, de hosszú hónapokig verhetetlen volt, magabiztosan vezette a slágerlistát. Egyszer – talán Kálmán Zsuzsa zenei szerkesztő lehetett – megfordította a bakelit korongot, és rátalált Jeremyre. Beadta az éterbe. Akkor lett országos siker a viszonzatlan szerelem hevében, tizennégy évesen írott dalom. A két dal közel két évig fenn volt az országos slágerlistán.

Hát, így kezdődött a zenei karrierem.”

1987-ben kijön a Névtelen Nulla első nagylemeze, Jeremy I-II címmel. A sikerek csúcsán egy váratlan fordulattal búcsút int Magyarországnak, és elkezdi megvalósítani életcélját, miszerint azért dolgozik, hogy utazhasson, felfedezhessen idegen tájakat, más kultúrákat ismerhessen meg. Irány a nagybetűs szerelem, Ausztrália!

„Úgy repültem, hogy Budapest-Amszterdam, ott útba ejtettem a holland barátnőmet, majd jött a pakisztán Karachi, utána (a régi nevén) Ceylon, azután tankolásnyi szünettel Kuala Lumpur, és végül, ötvenhárom óra folyamatos repülés után Melbourne-ben landoltam. Ahol ömlött az eső. Mondom, idejövök álmaim színhelyére és szakad az eső!? A napfényes Ausztráliában!? De szerencsére, mire átrepültem Sydneybe, már vakító kék ég, harmincnyolc fokos hőmérséklet, és ötvenhatban kimenekült ismerősök meleg szeretete fogadott.”

Végre beteljesül a végtelen szabadságvágya! Utazik, az utcákon zenél. Megismerve a hallgatóság reakcióit, hamarosan megtanulja, kinek milyen napszakban mit kell játszani, hogy mire vevő az alkalmi közönsége.

„Az ausztrál és nemzetközi közönség más, mint a magyar, vagy akár az európai. Más igények, más műfajok dobogtatják meg a szívet és nyitják meg a tárcát. Mivel egy ember kétszer nem dob pénzt, ezért az a cél, hogy minél nagyobb fluktuációval cserélődjön a hallgatóság. A sydney-i Operaház sétányán ráadásul erős konkurencia van, tíz méterre vannak egymástól az utcazenészek. Kiálltam az európai repertoárommal, Beatlessel, Stinggel, Peter Gabriellel, de szinte gyorsítottak mellettem, nemhogy megálltak volna. Első nap világslágerekkel öt dollárt kerestem, amennyibe egy fish and chips került. Láttam, változtatni kell a stratégián. Másnap rájöttem, hogy a humorra vannak leginkább rákattanva. Akkor elkezdtem parodizálni az ausztrál embereket, szokásokat, ami tetszett nekik. Énekeltem francia sanzonokat, orosz kalinkát úgy, hogy közben táncoltam is hozzá. Amikor Pavarottit énekeltem, megjelentek a nagybankók, a húszdollárosok.”  

Ezt az újonnan felfedezett és alkalmazott tudást anyagilag is dotálja az utca embere, így nemsokára saját egzisztenciát épít magának.

És hozzálát célja teljesítéséhez, elkezdi bejárni az addig csak könyvből megismert földrészt.

„Már második napja buszoztam Perthbe alvás nélkül, az ablakra tapadva, árgus szemmel figyelve a tájat, mert szabadon élő kengurucsordát és koalákat akartam látni. Nem állatkerti, hanem szabadon élő kengurukat! A mindig nálam lévő naplómba bejegyeztem: 1987. december 23-án, hajnali három óra tizenhét perckor teljesült az álmom: a kenguruk százas csapatokban futottak keresztbe az úton előttünk. Elmondhatatlan élmény volt!” 

1988-ban hazajön, egy négy és fél órás koncerttel elbúcsúztatják a Névtelen Nullát, majd visszamegy Ausztráliába zenélni.

Fremantle-ben folytatja az utcazenélést, a kikötői negyedben játszik, óriási sikere van. Egyik nap megismétlődik a pesti történet: egy névjegykártya landol a gitártokban. A lemezkiadóval, újsággal és éttermekkel büszkélkedő, kis bajszos, tipikusan olasz Gumina Nunzio lesz a későbbi menedzsere, aki – hogy tehetségét Tamás ne pazarolja el – koncerteket szervez neki, és a lábai elé teszi Fremantle hatszáz személyes kávéházának színpadát.

„Elkezdtem nála játszani, és az első naptól teltházakat csináltam a fellépéseimmel.

Kivettem életem első saját lakását a városközpontban. Üres volt, berendeztem. Megvettem az első saját kocsit. Huszonhárom évesen Ausztráliában saját egzisztenciát teremtettem magamnak. Összesen hat és fél évet éltem Ausztráliában.”

Időközben levelezőn marketingturizmus szakot végez, gondolva a jövőjére.

Hazajön. 1994-ben, harminc évesen kavarja fel a popzene állóvizét az Ezt egy életen át kell játszani című, azóta örökzölddé vált dalával. Presser Gábor keresi meg őt a felkéréssel, ami megint évekre biztosítja a helyét a slágerlistákon, és ami a Jeremy után ismét egy generáció himnuszává válva a kilencvenes évek újjászületés-életérzését szimbolizálja.

„Életem első budapesti otthona a Bródy Sándor utcai kis, harmincöt négyzetméteres lakás volt. A feleségemmel (Dr. Hevesi Kriszta sport- és szexuálpszichológus – a szerk.) ott raktunk fészket és bontogattuk a szárnyainkat. Akkoriban még olyan pici kazettás, üzenetrögzítős telefonok voltak, egyik nap látom, villog. Bekapcsolom, és hallom, Presser Pici kéri, hogy hívjam vissza. Minő véletlen, épp a zongora mellett ült, és megkérdezte: „Hevesi neked megy ez a hang?” És leütött egy billentyűt. Kiénekeltem. „És ez?” Az is ment. „Akkor jó! Elénekelnéd a….?” – és ebből lett az Ezt egy életen át kell játszani. Dusán írta a zseniális szöveget, miközben Picivel a dallamon dolgoztunk. Aztán Herendi Gábor közreműködésével megszületett a még ma is világszínvonalúnak számító klip, és jött vele a megismételt siker, aminek a hullámait meglovagolva megjelent az első szólólemezem az LGT áthangszerelt dalaiból. Hát így történt.”

Furcsa dolog a sors. Hevesi Tamás zabolátlan, az utazásokkal kiélt és beteljesített szabadságvágyát (százöt országban járt már, ebbe csak azokat számolva bele, ahol minimum három napot eltöltött!) kemény fegyelem keretei közé szorítja a harminchárom éve felfedezett cukorbetegsége, de mégsincs betegségtudata. Küldetésének érzi, hogy felhívja a figyelmet a helytelen életmódból fakadó betegségek veszélyeire, illetve arra, hogy ha már baj van, akkor azzal együtt is teljes életet lehet élni.

Ő maga hozzászokott és számára már természetes is, hogy napi négyszer szúrja magát, de emellett vigyáz magára és az életmódjára.

„Sokat sportolok, diplomás szakedző is vagyok – Fradi-szív dobog bennem! –, de ettől függetlenül is nagy a mozgásigényem, ezért a kortársaimnál jóval fittebb, és edzettebb állapotban vagyok. Sok gyümölcsöt és zöldséget eszem, nálunk alap a különböző csonthéjasok – diók, mogyorók – jelenléte az étkezésnél. Nem eszem húst, viszont sokszor fogyasztok halat. Humanistaként és egészségügyi szempontból is korrektnek érzem a vegán étkezést. Kenyeret soha, édességet, süteményt csak ritkán és módjával eszem ünnepekkor, hiszen az a léleknek esik jól, nem a testnek. Nem szabad csak a lelket jól szolgálni az élvezeti cikkek halmozásával, hiszen az „ép testben ép lélek” nem véletlen szlogen már több mint kétezer éve!

Az egészséges embereket is az enyémhez hasonló táplálkozási szokásokra buzdítom, mert ezzel könnyebb megelőzni a bajt, mint orvosolni azt. A betegség gyógyítása több időt, pénzt és energiát emészt fel, mint az odafigyelés önmagunkra, az életvitelünkre.

Nem azért kell tudatosan és felelősen élni, mert akkor jó lesz a megítélésem. Azért kell így élni, mert ez egy belső parancs. Aláírom, hogy mindez nem könnyű. De az emberi természet már csak olyan, hogy a könnyű dolgokat nem értékeli. Legalábbis az enyém nem, mert nem ezt hoztam otthonról” – tér vissza gondolatban az örök origó Gyulára, a szeretett szülőföldre.

Sári Edina

A Nézőpontváltó Egyesület a klimaxszal nehezített életközepi válság időbeni felismerése céljából indított tevékenységet, amelyet a mindkét nemet egyaránt érintő téma tabumentesítése miatt indítottunk.

Ennek egyik eleme a MeNŐpauza nőregény után megjelentetett MANópauza önironikus pasisztori, amelynek témája a negyvenpluszos férfiakat sújtó pszichés- és abból adódó fiziológiai problémák bemutatása (munkaalkoholizmus, kiégettség, pánikbetegség, alkohol- és narkotikum visszaélés, szexuális alulteljesítés, az egészségvédelem teljes hiánya). A kötet második részében szakemberek interjúi mutatják be a férfiak körében "nem létező"-nek vélt férfi klimaxot. 

A romantikus dráma megpróbálja átkonvertálni az egyén fejében élő, ám évezredes össztársadalmi előítéleteket, ami tabuvá emeli a negyvenpluszos férfiak (és nők) egy életszakaszát, a változókort, majd a kötet második felében elismert orvosokkal - pszichiáter, szexuálpszichológus, onkológus, belgyógyász - készített interjúkban praktikus "életszakasz-vezető" tippeket talál az olvasó.

Mivel a Nézőpontváltó Egyesület tevékenysége alapvetően rákellenes egészségfejlesztésre irányulnak, ezért fontosnak tartottuk, hogy a férfi-könyvben egy érzékletes prosztataszűrési jelenettel mutassuk be - a miértek mellett a hogyant is hangsúlyosan megjelenítve - azt.
Ehhez a rákmegelőzési célhoz nevét adta Szacsvay László színművész is a prosztatabetegségéről szóló, vele készült interjú közlésének engedélyével.

A lényeg: A nehéz téma feldolgozását könnyed, igazi nyári, strandon, vagy otthon, egy esős napon a fotelbe kucorodva egy illatos teával kikapcsolódásként lehet olvasni. A történet most is Zuglóban kezdődik, majd nagyrészt Rómában, ezen kívül Toszkánában és Szardínián játszódik.

A MANópauza - hasonlóan a MeNŐpauza nőregényhez - meglepő, moliere-i csavarokkal teletűzdelt történet, rengeteg humorral, pezsgő olasz életigenléssel, jókora traktákkal, a főhős férfiasságát visszaállító(?) flörttel, az élethelyzetéből (apuka egyedül a kisfiával távol anyukától) adódó kis szentimentális háttérrezgéssel.

Ajánló: A regény főhőse, Bandi, egy családját és munkáját szerető, ízig-vérig XXI. századi férfi, aki negyvenkét évesen élet közepi válságba kerül. Az addig munkájában és a családi életében sikeres, önmagában bízó férfi, akinek felvállaltan vannak hibái. Sokszor megbotlik az élet rögös útján, hiszen gyarló, de nem bukik el, hanem folyamatosan küzd a testi-lelki talpon maradásért, ezért végül mindig megtalálja a helyes utat.

A burnout szindrómával, pánikrohamokkal, libidó csökkenéssel, szív- és keringési rendszer problémáival megspékelt, divatosan élet-közepi válságnak nevezett útkeresésben segítik őt gyermekei, barátai, saját józan esze, és humora, no meg a szerencse és a véletlenek is kísérőtársul szegődnek hozzá. Bandi nemcsak fizikailag utazik el Rómába egy szusszanásnyi időre kiszállva a mókuskerékből, hanem egy belső, lelki utat is megtesz, aminek a végén rátalál önmagára és új életcélt találva magának visszatalál a családjához.

Ez a regény nem való annak, aki az élet asztalánál eltartott kisujjal ül, és finnyásan válogat a feltálalt fogások között, azoknak viszont bátorítást ad, akik mernek nagykanállal a sűrűjéből és elfogadják, onnan bármit is halásszanak ki. Aki megtesz saját magáért annyit, hogy a jó és rossz döntésekkel tarkított önismereti utat felvállalja, azt az élet nevű séf fantasztikus desszerttel jutalmazhatja. Jó létvágyat az utazáshoz!

Szinopszis: 2020-ban Komoróczy András, Bandi – a MeNŐpauza főhőse, Nikonak a férje –, már egy piacvezető kereskedelmi bank aligazgatója, a szoftverfejlesztési részleg biztonságtechnikai vezetője, aki sokat utazik vidéki bankfiókokba, figyelemmel kíséri a telepítéseket, eligazítást tart a műszakis kollégáknak, betanítja a vevőforgalomban dolgozó munkatársakat, külföldi konferenciákra és workshopokra jár. Munkája miatt alig vesz részt a kétéves Bence (Manó) életében, mert kinevezése óta néha heti hat napon át tizenhat órázik a bankban.

A kisfia második születésnapja előtt eszmél rá, hogy annak röpke kis életének első két éve pótolhatatlanul kimaradt az életéből.

Niko, bár konkrétan nem kéri számon a házon kívül töltött rengeteg időt, és a család elhanyagolását, de néha szemrehányóan célozgat az egyedülálló anyák keserves helyzetére, főleg amióta Bence a dackorszakba lépett. A hálószobában is állandósulni látszik Bandi levertsége, fáradtsága, amin Niko a visszatért menopauzája ellenére is szeretne változtatni, mert nem akarja magát ismét olyan csapdába zárni, mint majd’ három éve, amikor klimaxa miatt megszökött.

Bandinak a munkáján kívül más gondja is akad, amit senkinek nem mer bevallani, néha szorítást érez a szíve táján, zsibbad a bal karja, amit a sok autóvezetésre fog, néha robbanásig feszült a hangulata, egyre gyakrabban csődöt mond az ágyban, amikor nagy nehezen végre egyáltalán rászánja magát a szexre. Hogy felpörgesse magát, elkezd kokaint használni, majd lazításként inni. Egyre rosszabb fizikai és lelki állapotba kerül, de még a felszínen tartja magát.

A családi bomba akkor robban, amikor az alig kétéves kisfia talál a zakója zsebében egy kokainos zacskót, amit a fogaival széttépve akar a cukornak látszó porhoz jutni. Épp idejében találnak rá a gyerekre. Niko azonnal kirúgja a házból.

Miki – Bandi legidősebb fia –, fiatal apukaként (kislánya, Giovanna, másfél éves) és kezdő orvosként átlátja a szakmai és családi válságban vergődő férfi krízishelyzetét, aki szerinte a teljes kiégés felé halad, ezért azt javasolja Bandinak, utánozza Nikot és lépjen ki egy rövid időre a saját életéből. Meghívja az általa csak Bandiapunak nevezett mostohaapját Rómába. A férfi eleinte hallani sem akar a dologról, sőt, egyenesen letorkollja Mikit, de ahogy jobban belegondol, egyre inkább megtetszik neki az ötlet.

Csak a kedvező alkalomra vár, amit a bankja fúziója egy másik, véletlenül éppen római székhelyű, kereskedelmi- és hitelbankkal idéz elő számára, amikor két hónapra az örök városba delegálják a két bank összeolvadása számítástechnikai háttérmunkáinak levezénylésére.

Leül Nikoval beszélni - aki az eltelt két évben szinte teljesen magára hagyatva a gyermeknevelés mellett a cukrászda ügyeit és mamma Caterina vállalkozását menedzselte, közben kiadott egy magyar-olasz szakácskönyvet Antonio del Medico-val – és megkéri, engedje el vele Bencét Mikihez, Rómába, amíg ő a tárgyalásokat vezeti a kinti kollégákkal.

Niko hosszas vívódás után beleegyezik, hogy elutazzanak, mert tudja, hogy számíthat a szintén kisgyermekes Juliára, a fia fiatal, ám rendkívül talpraesett feleségének, és régi barátja, Michele feleségének, az örökbefogadott Bernardo (kétéves) anyukájának óvó felügyeletére, és persze a Trasteverén élő barátok jóindulatú, ám néha kotnyeles figyelmére.

A két bank fúziója sikeresen létrejön, és Bandi a munkájáért kapott díjazásból belefog egy, a habitusától, előéletétől teljesen távolálló, új életcélt jelentő hivatásba.

A regény érdekessége, hogy annak első része maga az izgalmas történetbe ágyazott, a negyvenpluszos férfiakat sújtó pszichés és abból adódó fiziológiai problémák bemutatása (burn out-szindróma, pánikbetegség, alkohol- és narkotikum visszaélés, szexuális alulteljesítés, az egészségvédelem teljes hiánya) a második részében szakemberek interjúi mutatják be a férfiak körében nem létezőnek vélt férfi klimaxot.

A szókimondó MANópauza másik érdekessége, hogy a regényen belül Bandi (hasonlatosan a Niko vezette MeNŐpauzához) blogot ír, amikből sokat megtudunk egy negyvenpluszos férfi szupertitkos lelki rezdüléseiből.

A könyv alkotói folyamatát egy pszichiáter szakmai hozzáértése kísérte, amint azt már a szórakoztató edukáció műfajú kötetekben megszokhatta az olvasó.

Az életigenlő, humoros, pazar olasz ételleírásokkal, erotikával fűtött, és nagy amplitúdójú érzelmekkel teli történet előszavában Aranyosi Péter humorista a kérdésének eldöntését az olvasóra bízza:

"Elvileg a negyvenes éveinek végén a FÉRFINAK már szinte mindene megvan ahhoz, hogy jól érezze magát. A gyerekek már nem betegek folyton és nincsenek is otthon sokat, a felesége már egy nem túlhajtott harmincas anyuka. A munkájában már sikeres és jó pénzt is keres vele, rutinból jól dönt és nem öli meg a ”mindennap”. Az egészsége jó, pedig sokat dolgozik, a barátai szeretnek vele eljárni borozgatni.  A hobbijait végre már tudja újra folytatni, tud rá időt szakítani... Kedves olvasó, te ilyeneket látsz a magunk fajtájából magad körül?