Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

„Csak tiszta forrásból” - A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye Kolozsváron és Marosvásárhelyen

Az előadás lényege, hogy azokat a darabokat, amelyeket műzenei formában most már lassan 100 éve ismernek és szeretnek az emberek, eredeti formájukban mutassák be úgy, ahogyan Bartók és Kodály hallhatták annak idején, a gyűjtőútjaikon." (Kocsis Zoltán)

A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán vezetésével szeptember 7-én és 8-án Kolozsváron és  Marosvásárhelyen megismétli a 2016. január 20-án a Müpában tartott hangversenyüket. A „Csak tiszta forrásból” elnevezésű est célja, hogy a magyar zenei élet két géniuszának, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak szellemi örökségét a maga teljességében mutassák be a közönségnek.

A program különlegessége, hogy a két zeneszerző által feldolgozott dallamokat először eredeti formájában a „Fölszállott a páva” népzenei tehetségkutató résztvevői éneklik, muzsikálják és táncolják a tájegységnek megfelelő népviseletben, majd a művek komolyzenei feldolgozását a Nemzeti Filharmonikus Zenekar adja elő, Kocsis Zoltán vezényletével. A magyarázó szövegeket a népzene és klasszikus zene világában egyaránt jártas Sebő Ferenc mondja el. 

Mindkét esten elhangzik majd Bartóktól az Erdélyi táncok, Magyar parasztdalok – Angoli Borbála, Román népi táncok, Öt magyar népdal – Panasz, Bartók-Kocsis feldolgozásban a Húsz magyar népdal – Székely lassú. Kodály Zoltántól a Galántai táncok, majd Kodály-Kocsis feldolgozásban az Árva madár, valamint a Puciné csendülnek fel. A hangversenyt Kodály Kállai kettőse zárja. A Nemzeti Filharmonikusok turnéján a dalok eredeti formáját a 2012-es és 2014-es  Pávás fiatalok adják elő, Csizmadia Anna, Kubinyi Júlia, Kurdi Gábor, Zsikó Zoltán népdalénekesek, valamint a Parapács Zenekar és a Czifra Táncegyüttes, míg a művek feldolgozása Balga Gabriella, Palerdi András, a Nemzeti Filharmonikusok, valamint a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Kórusa közreműködősével szólalnak meg.

 Ezen a rendezvényen mindenki számára kiderülhet, hogy ha arról esik szó, hogy a magyar stílus, a magyar motívumvilág színesebb vagy bonyolultabb, mint a körülöttünk élőké az nem az az oka, hogy mi szebbek és okosabbak lennénk, hanem az, hogy olyan elemekkel is tele van, amelyek a kárpát-medencei megjelenésük előtt Európában ismeretlenek voltak. Bartók Béla erről a kérdésről így vélekedett: „A szomszédaink lényegesen nem befolyásolták sem a régi, sem a mai dallamstílus kialakulását, sőt valamennyien többé vagy kevésbé a hatása alá kerültek. Így esett, hogy régi, a keleti örökséghez tartozó dallamaink feltünedeznek a szlovák, a horvát, román gyűjteményekben. Ezek nyomát ott találjuk Magyarországtól Moldváig és a Muraköztől Galíciáig.”


Kocsis Zoltán gondolatai: „Az előadás lényege, hogy azokat a darabokat, amelyeket műzenei formában most már lassan 100 éve ismernek és szeretnek az emberek, eredeti formájukban mutassák be úgy, ahogyan Bartók és Kodály hallhatták annak idején, a gyűjtőútjaikon. Legdrágább kincsünket, azt az esztétikumot közvetíthetjük a közönségnek, amelyre Bartók és Kodály a magyar és a kelet-európai népzenét emelték. Nem lehet elégszer felhívni a nagyközönség figyelmét arra, hogy amit Bartók- és Kodály-stílusnak tartunk, honnan jött. Mindkettőjüknél a teljes kelet-európai népdalkincs a legfontosabb forrás, bár míg Kodály elsősorban a magyar népdalkincsre koncentrált, addig Bartók többek között Bulgáriába, Törökországba és Algériába is elutazott a magyar népzene eredete után kutatva. Kodály és Bartók szerint a népdal városias öltözetben, a koncerttermi közegben félszeg és elfogódott. Ahogyan Bartók és Kodály a népdalokat a közönségnek prezentálja, az olyan fantasztikus öltözet, amely nem hivalkodó. Ugyanakkor tökéletes pompájában kifejezi azt az átfogó és egyetemes értéket, amelyet ezek a dalok képviselnek. Mindegyik egy-egy élethelyzetet ábrázol és a lehető leglényegesebbet mondja el a főszereplő pillanatnyi lelkiállapotáról és arról az élethelyzetről, amely meghatározza az illető életének folyását"

 

A hangversenyek helyszínei a Kolozsvári Magyar Opera (szeptember 7.) valamint Kultúrpalota / Marosvásárhely (szeptember 8.) Mindkét előadás este 19.00 órakor kezdődik. A koncertek a Közszolgálat a Magyar Kultúráért Alapítvány támogatásával jön létre.

 

A Nemzeti Filharmonikusokkal a hazai közönség az együttes nyitóhangversenyén, szeptember 25-én 19.30 órakor a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében találkozhat, ahol Kocsis Zoltán vezényletével és Ránki Dezső zongoraművész közreműködésével Bartók műveket adnak elő.

Műsor:

Erdélyi táncok – eredeti változat, előadja: Parapács Zenekar és a Czifra Táncegyüttes

Bartók Béla: Erdélyi táncok
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Árva madár - eredeti változat, előadja: Csizmadia Anna (ének)

Kodály-Kocsis: Árva madár
Közreműködik: Balga Gabriella (ének), és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Angoli Borbála – eredeti változat, előadja: Kubinyi Júlia (ének)

Bartók Béla: Magyar parasztdalok – Angoli Borbála
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Galántai táncok – eredeti változat, előadja: Parapács Zenekar

Kodály Zoltán: Galántai táncok
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

SZÜNET

Román népi táncok - eredeti változat, előadja: Kurdi Gábor (furulya), Parapács Zenekar és a Czifra Táncegyüttes

Bartók Béla: Román népi táncok
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Puciné - eredeti változat, előadja: Zsikó Zoltán (ének)

Kodály-Kocsis: Puciné
Közreműködik: Palerdi András (ének) és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Azt akartam én megtudni - eredeti változat, előadja: Kubinyi Júlia (ének)

Bartók-Kocsis: Húsz magyar népdal - Székely lassú
Közreműködik: Balga Gabriella (ének) és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Beteg az én rózsám nagyon - eredeti változat, előadja: Csizmadia Anna (ének)

Bartók Béla: Öt magyar népdal – Panasz
Közreműködik: Palerdi András (ének) és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Nagykállói táncok - eredeti változat, előadja: Parapács Zenekar és a Czifra Táncegyüttes

Kodály Zoltán: Kállai kettős
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Kórusa

Vezényel: Kocsis Zoltán

Műsorvezető: Sebő Ferenc

Időpontok és helyszínek:

2016. szeptember 7. 19.00 óra, Kolozsvári Állami Magyar Opera

2016. szeptember 8. 19.00 óra, Kultúrpalota, Marosvásárhely

 

 

A művészet templomai – Bosch: A gyönyörök kertje

El Bosco: El Jardín de los Sueños színes, spanyol ismeretterjesztő film, 90 perc,

Rendező: José Luis López-Linares, Reindert Falkenburg eredeti elgondolása alapján

Operatőr: José Luis López-Linares
Zene: Juan Carlos Cid Torrejón
Vágó: Cristina Otero, Pablo Blanco Guzmán, Sergio Deustua
Executive producer: Cristina Alovisetti

 

Közreműködők:

Művészettörténészek: Reindert Falkenburg, Pilar Silva, Alejandro Vergara, Nils Büttner, Elisabeth Taburet-Delahaye, Xavier Salomon and Philippe de Montebelo

Írók, költők: Salman Rushdie, Orhan Pamuk, Cees Nooteboom, Nélida Piñón, and Laura Restrepo

Színészek, művészek: Miquel Barceló, Cai Guo Giang, Isabel Muñóz and José Manuel Ballester

Filozófus: Michael Onfray

Zeneművészek: Renée Fleming, William Christie, Ludovico Einaudi, Leonardo García Alarcón and Silvia Pérez Cruz

Drámaíró: Albert Boadella

Történészek: John Elliot és Carmen Iglesias

Neurológus: Sophie Swartz

Tartalom: 2016-ban világszerte számos kiállítással és rendezvénnyel emlékeznek meg a különös és bizarr alakokkal teli, álomszerű festményeiről ismert németalföldi festőművész, Hieronymus Bosch halálának 500. évfordulójáról. Az évforduló alkalmából készült ismeretterjesztő film a rejtélyekkel övezett festő legismertebb művét, a madridi Prado Múzeum életmű-kiállításán bemutatott Gyönyörök kertjét állítja a középpontba. A zavarba ejtően részletgazdag festményt „virtuális tárlatvezetés” keretében, látványos közeli felvételekkel tárja a nézők elé, miközben neves művészettörténészek, filozófusok, írók, zenészek, művészek osztják meg gondolataikat a műről és kultúrtörténeti hatásairól.

 

Gyártó: López Film

Forgalmazó: Pannonia Entertainment

 

 

Magyar feliratos előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=sC_9bCW4JfI

Letölthető képanyag (jelenetképek + festmény részletek): http://pannonia-entertainment.com/BOSCH-kepanyag

Tündértalálkozó a józsefvárosi Kálvária téren, a Turayban!

2016. szeptember 10-én, szombaton, kicsi és nagy tündéreket, koboldokat várunk a Turay Ida Színház előtti térre.

A Tündértalálkozó 14.00 órakor veszi kezdetét Tündéria című mesejátékkal, mely egy varázslatos mesevilágba repíti el a gyerekeket és szüleiket. Ezt követően 15.00 órakor megnyit a Tündérkert, ahol mesével, tánctanítással, jelmezparádéval, fotózással és kézműves programokkal várjuk a kicsiket.

Tovább olvasom

Sz-Épülj velünk szeptemberben!

Sok szeretettel, meleg teával, finom kávéval, süteménnyel várjuk a Sz-Épülni vágyókat szeptember 9-én pénteken 15:00 órától a IX. Mátyás utca 18. fszt. 1-ben! Részletekért kattintson

Tovább olvasom

Egy mélyen emberi történet: Elefánthajhász - interjú Fischer Gábor filmrendezővel

1980. szeptember 1. hétfő.

Akkor találkoztunk először az óbudai Árpád Gimnázium tanévnyitó ünnepségén, merthogy az élet osztálytársakká sodort össze minket.

 

Az első irodalomóra a bemutatkozással telt, amikor mindenki eldarálta az eldarálnivalóját, és persze senki nem figyelt senkire, de amikor rákerült a sor, felpattant és elszavalta Cyrano orrmonológját. Már nem emlékszem, milyen indíttatásból, de indításnak kiváló volt, mindenki azonnal megjegyezte a fekete hajú, lobogó szemű fiút a harmadik padból.

Rövidesen tovább mélyült a renoméja, amikor kiderült, hogy Kömives Sándor, a kor nagy színészegyénisége az ő nagyapja. Akkoriban a színészek megközelíthetetlen idolok voltak, őket csak színpadon, vagy vásznon nézni és távolról imádni lehetett, esetleg nagy ritkán egy-egy autogramot elcsípni, ha a művész éppen barátkozó kedvében volt.

 

  1. július vége, nyári izzás a Felszabon. Egyszer csak megjelenik, egy kislány a karjában, egy nagyobbat kézen fogva vezet, máskülönben ugyanolyan, mint harminchat éve, vállig érő fekete haj, lobogó szem. A kislányai kedvéért a Károlyi-kert egyik padjára telepszünk játszóterezési, és az új filmje miatt interjúkészítési szándékkal, amit rendre meg-megtörnek a kislányok apjukat játékba bevonni kívánó cselvetései.

 

– A gimnázium után elsodródtunk egymástól, és hézagosan bár, de mindig tudtam rólad, hiszen egyre nagyobb sikereid voltak. Meglepetésemre először egy általad rendezett repülős filmre bukkantam az interneten. Ennyire érdekel a repülés?

 

– Egyszer kaptam egy repülőszimulátor programot, amiben valós idejű repülést lehetett végrehajtani úgy, hogy beülsz a gépbe, virtuálisan felszállsz a világ egyik pontján és átrepülsz a másikra. Ha mondjuk, Hongkongba akarsz repülni, akkor 13 óra 10 perc alatt repülheted végig az utat ugyanúgy, mint a valóságban. Egyből beleszerettem a játékba, és társat is találtam a kedvteléshez, mert egy jó barátomról kiderült, hogy őt is érdekli a polgári repülés. Később egy másik, filmmel foglalkozó barátomról is megtudtam, hogy ő is kedveli az ilyen jellegű játékot, tehát együtt kiműveltük magunkat a repülésből, és arra gondoltunk, hogy dokumentumfilmet kellene készíteni belőle.

Az első filmünk 2000-ben a Ferihegyi repülőtérről szólt. Akkor még, a Malévos érában hosszasan, viszonylag költséghatékonyan tudtunk forgatni a repülőtér minden zegzugában, így egy kétrészes film készült.

Akkora kereslet lett rá, hogy tovább akartuk folytatni a projektet, és lett is egy új film, A pilótafülke titkai, ami kizárólag arról szólt, hogy egy polgári repülési szituációban egy pilóta mit csinál attól kezdve, hogy belép a fülkébe, odáig, hogy leteszi a gépet és mindezt a néző szimulátorszerűen élvezheti, mintha ő lenne a kapitány.

„A repülés biztonságosabb, mint gondolnád!” - volt a szlogenje, mert az általunk felkért igazi pilóták végigcsinálták mindazokat a vészhelyzeteket, amik egy repülővel egy repülőút során előfordulhatnak. Ezek nem katasztrófafilmek voltak, hanem arról szóltak, hogy a megfelelő szabályok betartásával és teendők végrehajtásával minden vészhelyzetből viszonylag épen lehet landolni.

Ez a film nemzetközi siker lett, Fokvárostól Grönlandig mindenhol vetítették, és rendeltek is belőle rendesen az interneten.

 

– Milyen szakmai visszhangja lett itthon? Valami fesztiváldíj, vagy baráti kézrázás?

 

– Ilyesmi nem, viszont annyi igen, hogy amikor más esetben forgattunk a repülőtéren, akkor jó szívvel engedtek minket szabadon, mert emlékeztek ezekre a filmekre.

Ez a bizalom akkor is megmutatkozott, amikor a Cessnáról készítettünk egy filmet. A különleges hangulatú ismeretterjesztő film Kozma András pilóta, zenész és filozófus segítségével a kisgépes repülés lenyűgöző élményét tárta a nézők elé a Sierra Kilo Delta lajstromjelű Cessna 172-es fedélzetéről, miközben ugyanennek a típusnak a repülőgép-szimulátorát is megcsodálhatták. 

Utána készítettünk egy filmet a vitorlázórepülésről, aminek van egy sport része - amikor felszállnak és repkednek -, és van egy unikális műfaja is, a vitorlázó műrepülés, ami annak művészi változata. Van nekünk vitorlázó műrepülő világbajnokunk is, Tóth Ferenc, aki egyben egy jó showman is, ezért elmondtuk neki, hogy azt szeretnénk, repüljön, és a kunsztok közben folyamatosan beszéljen és magyarázzon, mit is csinál. Persze kívül-belül bekameráztuk a gépet, nagyszerű kisfilm lett belőle!

Amikor készen lett, elküldtük az előzetest az összes magyar vitorlázórepülő klubnak azzal, hogy a klubtagok kedvezményesen megvásárolhatják, de csak egyetlen egy megrendelés érkezett vissza, mert okosba’ megoldották, hogy többszöröződjön, hiszen egy letöltés már csak percek kérdése.

Emiatt elment a kedvünk – no nem a repüléstől és a filmezéstől, hanem a túinvántól -, mert egy ilyen film elkészítése, ha valóban minőséget forgatunk, akkor rengeteg idő és pénzbefektetés, tehát hobbinak igencsak drága mulatság. Bár vigaszdíjként a filmért A REPÜLÉS SZELLEME Nemzetközi Repülőfilm Fesztiválon az Ezüstoszkár díjat vehettük át.

 

– Mesélj a nagy közönségsikert megélt Montecarlo!-ról!

 

– Az úgy volt, hogy 1995. és 2000. között jártam a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Simó Sándor osztályába, Film- és TV rendező szakra. Ő, mint osztályvezető tanárunk, azt mondta, mindenkinek az lesz a vizsgamunkája, hogy készít egy nagyjátékfilmet. Ehhez ő nemcsak a parancsot adta ki, hanem pénzt, paripát, fegyvert és remek szakembereket is - mint pl. Schulze Éva dramaturg – rendelt mellénk, akik rengeteg mindenben segítettek minket.

 

– Persze, elkélt a szakmai mentorálás, de azért a művészi munkákhoz kell kreatív önerő is.

 

– Az onnan jött, hogy a Pohárnok Gergő fényképezte Hukkle filmnél segéderő voltam, és a forgatás közben, egy szörnyű ozorai reggelen Gergő mesélte, hogy azt olvasta, egy franciaországi iskola egész tanári karát lecsukták, mert elkaszinózták az iskola pénzét.

Annyira megtetszett a hír, hogy azt mondtam, ez sokkal jobban működne magyarba, ahol már iskolák dőlnek össze, és ebből írtam meg a Montecarlo! forgatókönyvét.

Az első változatot 2001. tavaszán mutattam meg Simónak, amire ő azt mondta, jó lesz, de adott még hozzá instrukciókat, ezért kicsit átírtam, és nyár végén felvittem hozzá. Nagyon tetszett neki, egy papírra leírta, mi lesz most a folytatás, beadjuk a könyvet a Hunniába, ő lesz a producer, szerez rá gyártási pénzt… és akkor elkövette azt az udvariatlanságot, hogy ezután a beszélgetés után fogta magát és meghalt.

A dolog ezzel gellert kapott, de végül 2003-ban kaptunk rá gyártási pénzt, és azon a nyáron leforgattuk a Montecarlo!-t.

 

– Sztárrendező lettél?

 

– Nem lettem. De bekerültem a köztudatba.

 

– Mi volt hozadéka a sztárszereplős filmnek számodra?

 

– Különösebb nem volt, egy-két producernek látszó személy megkeresett különböző ajánlatokkal, de végül egyikből sem lett semmi. Aztán voltak saját ötleteim is, de egyik sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeimet, bár van egy filmötletem, ami nemcsak hogy eléggé előrehaladott állapotban van már a fejemben, hanem sokat is dolgoztam rajta, ezért lehet, hogy nem engedem el végleg.

 

– Milyen filmes vagy? Dokumentum vagy játékfilmesnek tartod magadat?

 

– Ha választani kell, akkor inkább játékfilmes, bár az a mondás járja szakmai berkekben, hogy kétféle filmrendező van: a filmrendező filmrendező és az ember filmrendező. Ő magát az első, míg én magamat a második kategóriába sorolom.

 

– Ez mit jelent?

 

– Hogy én nem vagyok belehalós. Itt szaladgál ez a két kislány, nekem ők fontosabbak, mint egy akármilyen film. De az utóbbi időben már annyira hiányzott, hogy csináljak valamit, hogy írtam egy forgatókönyvet. A munka végére lett három erős karakterem egy kábé tízperces filmben. A Katapultfilm vezetője, Angelusz Iván pedig előteremtett annyi pénzt, hogy két nap forgatási idővel megcsináltuk a kisfilmet az újpesti piacon.

 

– Miről szól a film?

 

– Három öregúrról, akik nap mint nap találkoznak ugyanazon a piacon ugyanakkor, évezredek óta ismerik egymás minden rezdülését.

Egyikük hirtelen bejelenti a másik kettőnek, hogy felakasztja magát. Miközben megveszik a kis paprikájukat, uborkájukat, csalamádéjukat, elkezdenek beszélgetni. A film bepillantást enged egy piac belterjes életébe is, ami egy zárt közösség, hiába nyüzsögnek benne mindig annyian.

A történet olyan szomorkás hangvételű, keserédes, sírni lehet rajta, de közben egyfolytában csiklandoz a röhögés is. A három színész remek alakítása is garantálja ezt az ambivalenciát, nem válik egysíkúvá a történet.

 

– Kik a szereplők?

 

– Haumann Péter, Jordán Tamás és Kovács Zsolt.

 

– A szereplők kiválasztása hogyan történt?

 

– Mondtam a producernek, hogy kikre gondoltam, kiket képzeltem el, de együtt is agyaltunk rajta. Érzékeny dolog volt a felkérés, mert nagyon kevés pénzből készült a film, nem lehetett hatalmas gázsit adni, és ők mégiscsak a magyar színész szakma krémje.

Komoly tárgyalási stratégia volt, hogy mikor jöhetünk elő a farbával, vagyis, hogy milyen keveset tudunk kínálni a munkáért.

Kínos volt nekünk a számokat mondani, de amikor kötélnek álltak, onnantól remekül haladt a munka, mindenki a tehetsége legjavát nyújtotta, mintha legalábbis egy hollywoodi produkcióban vett volna részt.

 

 

– Tehát te írtad a forgatókönyvet, te rendezted, van egy producer, film a dobozban, van egy filmforgalmazó…

 

– Na, az még nincs.

 

– Akkor mi lesz?

 

– Lehet vinni a filmet fesztiválokra és lehet gerillába terjeszteni, mint az Újratervezést, amelyikben egyébként szintén Kovács Zsolt a főszereplő Pogány Judit mellett.

 

– Ha a régi ismeretség alapján szabad a zsebedben turkálnom, akkor megkérdem, miből élsz, miből neveled a kislányaidat?

 

– Filmes szakmunkákból - mint nagyon sokunk, és a feleségem nyolc órában dolgozik havi fixért. Ha már itt tartunk, elmondom a nagy keservemet: amikor mi végeztünk a Színműn, akkor még volt igazi televíziózás, készültek igazi tévéfilmek, egyéb színvonalas műsorok, amelyek sok rendezőt felszippantottak – hát most már ez sincs. Vannak viszont a tévés produkciók külső gyártási stúdiói, meg a reklámfilmszakma, amik olyan vonatok, hogyha nem pattantál fel rá időben, akkor később már nem tudsz felkapaszkodni rá. Tehát maradnak a szívességi meghívások egymás munkájába, és az említett szakmunkák.

A mostani film is szerelemből készült a részemről.

 

– Aminek még nem tudom a címét.

 

– Elefánthajhász.

 

– Elefánthajhász?

 

– Az. Elefánthajhász.

 

- Az mi? Miért?

 

– Nagyon jó kérdések, mert én már kitaláltam, hogyha megkérdezi valaki, mit válaszolok rá.

 

- Na? És megkérdezte már valaki?

 

– Nem, te vagy az első.

 

– Jaj, de jó, szóval miért?

 

- Azért, mert ez egy olyan cím, amire visszakérdeznek, és akkor el lehet beszélgetni a filmről.

 

– Ez jó. De hát mi már beszélgettünk.

 

– Igen, mi már igen.

 

Ezért nem maradt más hátra, mint hogy mielőbbi bemutatót és sok sikert kívánjak a filmhez a rendezőnek, és apukaként átengedjem Fischer Gábort a két, őt egyre türelmetlenebbül követelő kislányának.

 

 

Utózönge: Gábor másnap írta, hogy a kisebbik lánya szandálja ott maradt a Károlyi-kertben. Erősen gondolkodott, hogy pazarolja-e az időt, és pénzt arra, hogy visszamenjen érte, de mivel a legjobb szandál fél párjáról volt szó, ezért elment. És megtalálta annál a padnál, amelyen ültünk.

Remélem, ez a megtalálás valamelyes hitet ad neki, hogy mégiscsak érdemes - akár szívszerelemből is – új ötleteken, új filmeken gondolkodni, dolgozni, mert a közönség igényli és szereti a játékfilmeket és hálás a keserédes, emberi történetekért.

 

 

Sári Edina

 

 

 

Magyarországon is közvetítik André Rieu 2016-os maastrichti koncertjét

A népszerű holland hegedűművész szülővárosában szervezett nagyszabású koncert műholdas közvetítését július 23-án ill. 24-én a Pesti Vigadóban és a Várkert Bazárban, valamint országszerte számos művészmoziban is láthatják a nézők.

 

A több mint 40 millió eladott albumot és DVD-t, számos nagy sikerű világturnét és budapesti koncertet maga mögött tudó, sokak által a „Keringők királyának” is nevezett André Rieu minden év júliusában nagyszabású koncertet ad szülővárosában, a középkori emlékeket őrző Maastrichtban.

A koncerten állandó zenekara, a 60 tagú Johann Strauss Orchestra mellett nemzetközi sztárvendégek, szoprán és tenor énekesek is közreműködnek, Rieu pedig igazi hangszer-ritkaságon, egy 1732-es Stradivari-hegedűn játszik. Ezek a maastrichti esték André Rieu évente több mint 600.000 nézőt vonzó világturnéinak a legnépszerűbb epizódjai. 2015-ben hetven országból több mint 70.000-en utaztak Maastrichtba, hogy részt vegyenek az élő koncerten és világszerte további 200.000 rajongó követte az eseményt a mozivetítéseken.

 

A legnépszerűbb keringő klasszikusokból, opera- és operett áriákból, musical- és filmzene betétdalokból, pop- és világzenei feldolgozásokból összeállított három órás műsort műholdas közvetítéssel juttatják el a vetítővásznakra. A szervezők évről évre egyre magasabb színvonalú rögzítési technikákat alkalmaznak, hogy a nézőknek hasonló koncertélményben legyen részük, mintha ott lennének a helyszínen. A 2016-os koncertközvetítés az eddigi leglátványosabbnak ígérkezik, idén 29 kamerát, köztük mozi minőségű felvételekre képes, repülő drónkamerákat is alkalmaznak.

 

A popzenei stadionkoncertekkel vetekedő látványvilágú koncertet mindössze egyetlen hétvégén, de hazánkban is számos helyszínen láthatják a nézők, a színpadi produkciók moziközvetítéseire és filmklasszikusok újbóli bemutatására specializált Pannonia Entertainment forgalmazásában. Budapesten július 23-án a Pesti Vigadóban és 24-én a Várkert Bazárban vetítik, emellett országszerte művészmozikban is látható lesz: július 23-án Szegeden, Debrecenben és Szolnokon, 23-én és 24-én Pécsett, végül július 31-én Sopronban és Kiskunhalason tűzik műsorra André Rieu 2016-os maastrichti koncertjét.

 

Magyar feliratos előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=nnTueMBNT-Y

Az opera királya Budapesten!

Augusztus 10-én 20.00 órától Plácido Domingo és vendégei ingyenes koncerten lépnek fel a budapesti Szent István Bazilikánál.

Plácido Domingót, a világ egyik legismertebb operaénekesét, sokoldalú előadóként ismerhette meg a közönség pályafutása során. Ezúttal fiatal tehetségek társaságában ad elő népszerű operaáriákat, operett- és musicalrészleteket valamint zarzuelákat Budapesten, a Bazilikánál. 2016. januárjában ünnepelte 75. születésnapját, de kirobbanó energiája továbbra is töretlen.

A világhírű tenor rendkívüli énekesi és színészi képességei mellett karmesterként is elismert művész, az utóbbi években pedig a Los Angeles-i Opera főigazgatójaként kamatoztatja páratlanul gazdag tapasztalatait. 2016 januárjában ünnepelte 75. születésnapját, de kirobbanó energiája továbbra is töretlen. Domingo kiemelt figyelmet fordít a fiatal tehetségek felkutatására és támogatására, augusztus 10-i áriaestjén is ifjú művészek társaságában lép színpadra. Az általa alapított Operalia énekverseny két felfedezettje, Angel Blue és Micaëla Oeste mellett a magyar szoprán, Pasztircsák Polina, valamint Váradi Gyula hegedűs, a Virtuózok című klasszikus zenei tehetségkutató egyik idei díjazottja is meghívást kapott a mestertől. Az esten a Magyar Állami Operaház Zenekara működik közre Eugene Kohn vezényletével.

Plácido Domingo augusztus 10-i fellépése a Szent István Bazilika előtti téren, rossz idő esetén a Bazilika épületében lesz este 20.00 órától. A várható nagy érdeklődésre való tekintettel az eseményt a tér körüli utcákban kivetítőkön is lehet majd követni.

Az ingyenes állókoncertre a szervezők fél nyolctól várják az érdeklődőket.

 

A művész életrajza:

Vokális repertoárja, az opera történetében egyedülálló módon, 147 színpadi szerepet ölel fel. A lista a jelentős tenor szerepek mellett az utóbbi években olyan híres Verdi-bariton alakításokkal egészült ki, mint a Simone Boccanegra, Rigoletto, Francesco Foscari (I Due Foscari), Germont (Traviata), Nabucco, Macbeth, Giacomo (Giovanna d'Arco), Luna gróf (A trubadúr) és Don Carlos (Ernani) valamint Athanaël megformálása Massenet Thaïs-ában. Legutóbb Giacomo Puccini Gianni Schicchi-jének címszerepében debütált. Több mint száz hangfelvétel őrzi hangját a teljes operáktól, az áriaalbumokon keresztül, duettek és crossover lemezekig. Felvételeit 11-szer díjazták Grammy-vel, háromszor nyerte el a latin Grammy-díjat, a „Homage to Seville” és a MET „Silver Gala” televíziós műsorokért Emmy-díjjal is kitüntették.  Több mint ötven zenei videó mellett operafilmekben, a Carmenben, a Traviatában, az Otellóban és a Toscában szerepelt, és nevéhez fűződik az eredeti helyszínen, Mantovában forgatott Rigoletto televíziós közvetítése, amelyben a címszerepet énekelte. Emlékezetes operaelőadásokat vezényelt többek között a Metropolitan Operában, a Covent Gardenben, a Bécsi Staatsoperben és a Los Angeles-i Operában. Dirigensként olyan együttesekkel dolgozott együtt, mint a Chicagói vagy a Londoni Szimfonikusok és a Berlini Filharmonikusok. 1990-ben José Carreras-szal és Luciano Pavarottival egy spontán ötlet nyomán megalakították a Három tenor formációt, amellyel az operarajongókon kívül a szélesebb közönséget is egycsapásra meghódították.

Plácido Domingo 1941-ben született Madridban zarzuela-énekesek gyermekeként. 8 éves volt, amikor a család átköltözött Mexikóba. Zenei tanulmányait a mexikóvárosi Zeneművészeti Konzervatóriumban kezdte, eredetileg zongoristának és karmesternek készülve, de amikor felfedezték vokális adottságait, áttért az éneklésre. 18 évesen debütált a Rigoletto egyik kis szerepében a Mexikói Nemzeti Operában. Első vezető tenor szerepére 20 évesen került sor, amikor Monterreyben elénekelte Alfredo szerepét a Traviatából. Az Izraeli Nemzeti Operában eltöltött három szezonja alatt 280 előadáson tizenkét különböző szerepben tűnt fel, ezután robbant be 1965-ben a nemzetközi operavilágba, ahol azóta is állócsillagként tündököl.

Kiemelt figyelmet szentel a következő nemzedék tehetségeinek felkutatására: 1993-ban Operalia néven nemzetközi énekversenyt alapított, ahonnan azóta is évente számos ifjú énekes karrierje indul el. Az énekverseny mellett manapság jelentős szerepet játszik számos operaház Fiatal Művész Programjában az Egyesült Államokban.

Művészi és humanitárius tevékenységei miatt több állam is – Spanyolország, Mexikó, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy Britannia és Olaszország - a legmagasabb, művésznek adható kitüntetéssel tisztelte meg, díszdoktora lett a Harvard és a New York-i Egyetemnek, 2012 óta pedig jószolgálati nagykövetként az UNESCO-t is képviseli.

2011-ben 70. születésnapja mellett énekesi pályája kezdetének 50., Covent Garden-beli debütálásának 40. évfordulóját ünnepelte, de a lendülete továbbra is irigylésre méltó: napjainkban évente közel 100 előadáson lép fel énekesként vagy karmesterként, Bécs, New York, Santiago de Chile, Milánó, Madrid, Verona és Salzburg között ingázva arra is marad ideje, hogy a Los Angeles-i Opera főigazgatói teendőit ellássa.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!