Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Szívbobbanás pályázatunk II. helyezettje: Szép Györgyi

Bemutatkozás: Grafológiával foglalkozom, igazságügyi szakértő vagyok. Munkámmal segítem az igazságszolgáltatást.

Régebben dolgoztam a családi vállalkozásunkban, tanultam és dolgoztam nyomdai montőrként, voltam iskolatitkár, óvodatitkár, pénztáros, közművelődésszervező, adminisztrátor, adatrögzítő, általános művelődési központ alapítványának adminisztrációját végeztem, grafológia rovatot vezettem a hetente országosan megjelenő Meglepetés Magazinban, grafológia könyveket írtam, jelenleg "késik" a járvány miatt a mesekönyvem megjelenése.
Írtam újságcikkeket egyik volt munkahelyem tevékenységéről és grafológia témában, grafológia témájú tanulmányt és könyvet, meséket, verseket, részt vettem a Gábriel József festőművészről készült könyv megírásában, az Izsák Imre tudós csillagászról készült könyv készítésében is közreműködtem és a róla szóló film elkészítéséhez is hozzájárultam a régi levelezések-kézírások vizsgálatával, analízis készítésével.
Kedvenc elfoglaltságok: grafológia, melyet a hivatásomnak tekintek, írás, olvasás, zene, színház... Szívesen szerepeltem televízióban, rádióban. 

Egyedül élek, gyermekem nem születhetett.

 

Kedves Olvasó!

Most valóban megtudhatod, introvertált vagy ambivertált alkat vagy-e, mert ha ezen típusokba tartozol, egészen jól tűröd a karantént, nem visel meg túlzottan! Azért, mert rendkívül mélyen érzel, szenzitív vagy, folyton rengeteg impulzus ér el hozzád. Ha viszont extrovertált vagy, sajnos valóban megszenveded ezt az időszakot! Hiszen neked folyton menni és látni kell, körülötted állandóan történnie kell valaminek, hogy jól érezd magad. Nem észleled, hogy még a csendnek is hangja van, s annyi minden történik akkor is, amikor úgy látszik „messziről”, hogy nem is történik semmi.

De:

Minden rosszban van valami jó! – tartja a mondás.

Először is: gondolkodjunk!

Komoly és nehéz feladatot kaptunk, melyet csak akkor lehet hamar megoldani, ha kollektíven teszünk érte! Mindenki végezze a saját dolgát lelkiismeretesen!

Tartsuk szem előtt: Sok kicsi sokra megy! Semmi nem tart örökké! Aminek kezdete, annak vége is van! 

Mi az, amit megtehetünk saját magunk és mások egészsége érdekében?                       Maszkot viselünk és lehetőleg gumikesztyűt, gyakran mosunk kezet, rendszeresen takarítunk, csak akkor mozdulunk ki a lakásból rövid időre, ha muszáj. Ésszerűen vásárolunk, amit lehet, házhoz rendelünk. Nem stresszeljük magunkat azzal, hogy egész álló nap (ál) híreket olvasunk! Lehetőleg minden nap levegőzünk, szívunk egy kis friss oxigént és gyűjtünk a Naptól D-vitamint jobb híján az erkélyen, nyitott folyosókon járkálva. Szobabiciklizhetünk, tornázhatunk televíziós segítséggel is, hogy termeljünk magunknak elegendő boldogsághormont a nehéz időkben! Étkezésnél is igyekezzünk kedvezni a szervezetünknek! Ha jól van a testünk, a lelkünk jobban érzi magát, a szellemünk élesebben zakatol! Próbáljuk ezek működését egyensúlyba hozni – most igazán van rá időnk, ne keressünk kifogást! Álmodjuk és tervezzük a jövőt!

Miért is lenne rossz a csend, a tisztább levegő, hogy ráérsz figyelni a természetet?! Végre hallod a madarakat, a finom kis neszeket, melyeket eddig nem vettél észre a nyüzsgő, zajos városban. Napról napra éled a tavaszban a sok gyönyörű zöld. Minden nap más és más színeket látsz! Ha rácsodálkozol, talán eztán igényed lesz rá, hogy majd sétálj, kóricálj egyet „csak úgy”, magad örömére, ha ennek vége lesz!

Most van időd alaposan kitakarítani, rendszerezni a lakásban felgyülemlett holmikat, megszabadulni a lomoktól, csinosítgatni a környezetedet... Magadban is a megfelelő polcokra tenni a történteket, megélteket, emlékeket. Jól kialudni, kipihenni magad.

Olvashatsz, tévézhetsz, zenét hallgathatsz, meditálhatsz, kártyázhatsz, használhatod a modern kütyüket, ha társaságra vágysz. Számtalan módon töltődhetsz, találd meg a módját!

Ne arra gondolj, hogy mit nem lehet tenni, hanem arra, hogy miket lehet mégis! Miből mit lehet építeni!

Ne azt hidd, hogy a pohár félig üres, hanem azt, hogy félig tele van!

Figyelj! Ha az életben is mindig arra fókuszálsz, hogy mid nincs, mit nem birtokolsz, mi nem lehet valószínűleg sosem a tiéd, mit nem próbálhatsz ki, soha nem leszel elégedett és boldog ember. S a szomszéd fűje sem mindig zöldebb, ha igazán közelről alaposan megvizslatjuk! Mindig körül kell nézni magadban és magad körül!

Krízishelyzetben vagyunk mindannyian. Rossz stresszben. De ez is előrevisz! Hidd el! Csak idő kérdése! Ne legyél türelmetlen!

Végezetül álljon itt néhány „házi bölcsesség” a tarsolyomból:

  • jobb a jó szűkebb úton járni, mintsem a bő, de veszélyesen
  • ismerd meg magad, mert a csoda benned van
  • fedezd fel a környezeted, mert a segítség közel van
  • ne légy irigy, gonosszá, elégedetlenné, beteggé tesz
  • a harag rossz tanácsadó
  • hallgass a szívedre
  • hallgass az eszedre
  • mosolyra mosoly a válasz!
  • ha kapni akarsz, elébb adj
  • az élet rövid: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra
  • ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan
  • a szépség múlandó, a csúnyaság maradandó
  • légy szeretetre méltó, ne csak magadra gondoló
  • szólj, gondolj, tégy jót - minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád
  • legyen tiszta a lelkiismereted, nyugodtan alszol
  • a remény hal meg utoljára
  • a koporsónak nincsen zsebe
  • bánj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak
  • inkább légy becsületesen szegény, mint becstelenül gazdag.

Szép Györgyi 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szívdobbanás pályázatunk I. helyezettje: Kulcsár Péter

Lezárult a SZÍVDOBBANÁS - Az én koronás bakancslistám – hétköznapi vágyaim az önkarantén idején című pályázatunk értékelése. Rengeteg remek pályamű érkezett a témában, éreztük, hogy a pályázók kiéhezettek a vágyaik közzétételére, hogy legalább ebben a formában átélhessék a szabadság örömét.
Amíg a test fogoly volt, a lélek szabadon szárnyalt.
A következő hetekben közzétesszük azokat a műveket, amelyeket a Bayer Ilona, televíziós újságíró által vezetett zsűri érdemes talált a közlésre a tartalma vagy pedig a stílusa miatt.
Olvasóinknak teljék bennük olyan sok örömük, mint amellyel mi válogattunk az írások között, amely élményt ezúton is köszönjük a pályázóinknak, akikkel egy nyárvégi felolvasóesten személyesen is találkozunk a tabáni Mr és Mrs Columbo Étterem Sörözőben!

Bemutatkozás: 

Az idén április hónapban töltöttem be a negyvenhetedik életévemet, de a lelkemben és a szívemben örök gyerek szeretnék maradni.

Jelenleg a Balaton közelségében lévő festői szépségű Rezi településen hatalmas méretű földterület rendbetételén munkálkodom. Hosszú távú céljaim között egy vegyszermentes kisgazdaság létrehozása is szerepel. Szabadföldiben termesztett paradicsomjaink reméljük a közeljövőben sok örömet fognak okozni.

Korábban szociális munkásként hajléktalanokkal, majd fiatal bűnelkövetőkkel foglalkoztam, mindamellett büntetőügyi mediátorként tevékenykedtem.

Felzárkóztató néven középiskolában iskolaújságot alapítottunk, amelynek főszerkesztője voltam. Több évet követően Hajlék-talán néven hajléktalan emberek számára is indítottam egy lapot, amibe hontalan emberek írásait publikáltuk, ami igen nagy népszerűségnek örvendett.

Tavaly  egyik blogom díjazásban részesült, több százezren olvasták írásaimat. Többek között gyógynövényekről, egészséges életmódról, gasztronómiáról, állatokról és emberi történetekről írok. Kedvenc elfoglaltságom az írás és régi álmom, hogy egyszer sok örömet okozó szerző válhasson belőlem. Novellákat is írok, központban az emberi kapcsolatok és  sorsok állnak.

Feleségemmel és családtagnak tekintett Mira nevű négylábúval élünk hármasban. Őket édesanyámat és nővéremet egyben a legjobb barátaimnak is tekintem.

 

A fődíjas pályamű:

A kórság

Órára, percre pontosan 80 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot. Anyám a születésem körülményeiről nem anekdotázott. Az apám sem, mert nem tehette, ő a háború áldozata lett. A fronton lehelte ki a lelkét, a teste tömegsírban nyugszik, a fényképe az éjjeliszekrényen van. Ez maradt. Anyámmal vannak rajta ketten. Ő sincs már velem, 20 esztendeje temettem el. Testvérem nem született, anyám megtehette volna, hogy szüljön. De ő csak az apámat szerette. Más férfira csak ránézni tudott, az érintést sem tűrte. Tömören ez a magyarázata egykeségemnek.

20 éven keresztül együtt laktunk. Évekig társbérletben, albérletben húztuk meg magunkat. Anyám szorgos ember volt a munkában látta az élet értelmét. Vagy ebbe temetkezett. Nem tudom. A szavak helyett a tettekben hitt. Minden munkát elvállalt. Uraknál takarított, cselédnek állt, napszámot vállalt. Ami szembejött, azt nem kerülte el. A takarékosságának köszönhetően lakást is tudott venni, igaz némi segítséggel. Ez lett az én örökségem, most is itt írom a sorokat. Tanulni nem tudott, arra nem volt elegendő pénz. A szüleit is korán temette el. Ez lehetett a sorsa. Mindenkit eltemetett, akit szeretett. A kivétel én voltam. Sokáig egyetlen örömforrása.

Nekem mindent megadott, amit tőle elvett a sors. Visszagondolva egy szavam sem lehet. Soha semmiben nem szenvedtem hiányt. Étel mindig volt az asztalon. Annyira élelmes volt, hogy hetente egy-két alkalommal még húst is tálalt. Kuriózum volt az ínséges időben. A ruhatáram miatt sem kellett szégyenkeznem. Az öreg Singeren éjszaka varrta a ruháimat, amiket vasalva öltött reám.

Megadatott, hogy iskolába járhassak. Kitüntetésnek és nem tehernek vettem az oktatást. Anyám ebben is nagyon következetes volt. Naponta átélte a fizikai munka nyüvét, nekem jobbat akart. Iskola után, ha tehette mindig meleg étellel fogadott. Ha elszólította a munka a spájzban tette el. Nekem csak meg kellett melegítenem, majd magam után rendet raknom.

Hamar elrepültek az iskolai évek. A szorgos következetes tanulásnak meg lett az eredménye. Színötösre érettségiztem le. Emlékszem anyám büszke pirospozsgás arcára. Akkor láttam egyszerre sírni és nevetni.  Mindketten biztosak voltunk a sikeres egyetemi felvételin. Tévedtünk. Éveket kellett várnom a tovább tanulásra. A köztes időben anyám megtanított háztartást vezetni. Dolgozni nem engedett, a felszabaduló időmben tanultam. Tudtam egyszer újra az iskolapadot koptathatom.

Messze kerültem a vidéki kisvárosból. Egészen Budapestig repített az utam. Az orvosi karra nyertem felvételt. Egy aprócska szobában a házkörüli munkáért cserében kaptam lakhatást. Óriási szerencsének tudható be, hiszen nem tudtam volna fizetni a lakbért. Anyám így is hetente küldött csomagot. Élelmiszerre nem nagyon kellett költeni.

Éjjel nappal tanultam. Hiába volt színötös az érettségim, mégis volt lemaradásom. Elsősorban latinból kellett sokat bepótolnom.  Második év végére a fáradozásaim a jegyeimen is megmutatkoztak. Motivált, hogy beteg emberek gyógyításában fogok aktívan részt venni. Egy idő után a tanárok és a többi diák is elismerte igyekezetemet.

Anyámat havonta egyszer meglátogattam. Szeméből mérhetetlen büszkeség mellett riadalom is megmutatkozott. Egyre soványabb lett. Az orvos rákot diagnosztizált. Nem lehetett ott a diplomaátadón. Csak lélekben, de ez nem nyújtott vigaszt.

Árva maradtam, teljesen egyedül a nagyvilágban. A magány hamarosan elillant. Az egyetem után állásba kerültem. Egy közkórház segédorvosa lettem. Napi 12-16 órában dolgoztam. Nem tűnt robotnak, hivatásnak tekintettem a munkámat. A szerelem egy ideig elkerült, majd rám röppent.

Természetesen egy kollégámmal jöttem össze. Az egészségügyieken kívül szinte senkivel nem érintkeztem. Pár évvel idősebb volt nálam, ő is orvos, mint én. Az esküvő után pár évvel két gyermekünk született. A férjemmel szeretetben neveltük őket. Szerencsénkre a férjem szerető nagycsaládban nevelkedett, sokat segítettek, ha kellett. A lurkóknak legalább voltak nagyszülei.

Teltek múltak az évek. A gyerekek kirepültek a családból. Az apjukkal ketten maradtunk. Nyugdíj mellett is dolgoztunk. Gyógyítani akkortájt is kellett. Jól éltünk, minden tekintetben. A gyerekekkel rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, leginkább telefonon. Mindketten más földrészt választottak. A hazájuk maradt, az otthonuk változott. Büszkék voltunk rájuk. Ketten a férjemmel. Én még mindig az vagyok, a férjem meghalt. Türelemmel viselt betegségben. Békében. Én itt vagyok. Kissé betegen, de élek.

A gyerekeket várom, pár hete ígérkeztek, de valami közbeszólt. A vírus. Koronának nevezték el. Viharos, erőteljes, és nem kímél senkit és semmit. Engem még békén hagyott. A lakást nem hagyom el, csak végső esetben. A magamfajta öregeknek szánt időben bevásárolhatok. Legalább hetente kétszer el kell mennem. Egyszerre nem tudok mindent bevásárolni. Nem is beszélve a négy falról. Üresek, konganak. Több mint negyven évig emberek között sürögtem. Nehéz, de betartom, még akkor is, ha vén idiótának néznek. Sokan. Pedig a kór nem én vagyok.

Kulcsár Péter

MeNŐpauza-adomány a VIII. kerületi Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal munkatársainak

A koronavírus-veszélyhelyzet alatti köszönetnyilvánításként történő felajánlásokat hallgatva azon gondolkodtam, hogy mi, a Nézőpontváltó Egyesület tagjai, mivel tudnánk honorálni azok munkáját, akik a közösségért, értünk, a frontvonalban végzik mindennapi munkájukat.

Hogy meg tudjuk-e hálálni nekik valamivel. Azoknak, akik napról-napra veszélyeztetik saját és családjuk egészségét miattunk. És egyáltalán: kiknek köszönjük meg, hiszen rengeteg ember dolgozott számunkra láthatatlanul ezekben a hónapokban értünk.

Sok ötlet jött az alapítóktól, de mivel a székhelyünk a Józsefváros, ezért végül a helyi hivatal front office-ban munkát végző munkatársainak ajánlottunk fel 100, azaz száz darab Pauza-trilógiát 1.200.000 forint értékben.

A Pauza-trilógia kötetei a szórakoztató egészségügyi edukáció irodalmi alműfaj megteremtői Magyarországon.

Szerdán megtörtént a könyvek átadása a Cser Kiadó-ban, és reméljük, hogyha az élet visszatér a "rendes"ebb medrébe, akkor a hivatal munkatársai szabadidejükben vagy akár a nyári szabadságuk alatt szeretni fogják Niko és családja történetét.

A szív zugai

Mi a szív? Szünet nélkül kalapáló és zakatoló motor, ami az egész testet életben tartja. Az ember legnagyobb, folyamatosan mozgó izomkötege, ami ritmikus mozgásával pumpálja az ereken és vénákon át az életet adó testnedvet, a rubinvörös vért.

És mi lakik a szívben? Érzelmek.

A mese arról szól, hogyan viszonyulnak ezek egymáshoz, milyen lakóközösséget alkotnak az ember legfontosabb szervében.

Sári Edina: A szív zugai

Előadja: Huszárik Kata

 

SZÍVDOBBANÁS - Az én koronás bakancslistám

A Nézőpontváltó® Egyesület, amelynek célja a figyelemfelhívás az egészségtudatos életvezetésre a fizikai, szellemi és mentális egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés érdekében, pályázatot ír ki:  

SZÍVDOBBANÁS - Az én koronás bakancslistám

– hétköznapi vágyaim az önkarantén idején

címmel, otthonmaradt magánszemélyek részére, amelyet Bayer Ilona, televíziós újságíró Facebook posztja inspirált, ami az amúgy is távol élő unokák hiányát fogalmazta meg szívszorító egyszerűséggel:

SZÍVDOBBANÁS
Hosszan sorolhatnám, mi minden hiányzik a karantén előtti életből. De mindent megelőz az én kicsi kincseimnek a hiánya. Az odabújásuk, az öröm a szemükben, amikor megérkezem, és reggel, ha én csinálom a kakaójukat…

Most kérdezgetik, miért nem jön Szamszocó? Az apjuk magyarázza. Mégsem értik. Skype, meg hangüzenet... Több a semminél. De az ölelésüket semmi más nem pótolja. Békeidőben sem. De ebben a bizonytalan „harci” helyzetben ezerszer súlyosabb a hiányuk… Kicsi szamurájom már hosszú, egész mondatokban beszél magyarul (is). Noemi huncutkozik a videó beszélgetésekben. Most ért a halandzsa korszakba. A pici szőke herceg nevetve érkezik, mikor a nővére hívja: – Itt van Szamcocó!

Éneklem nekik a Tavaszi szél vizet áraszt, meg a Hinta palintát! Ezt már mindhárman jól ismerik, a legnagyobb már velem együtt énekli a világnak ebben a hatalmas háromszögében, amelynek csücskei: Magyarország-Ausztria-Japán…”

 

Várjuk az otthonmaradásból adódó, hétköznapi vágyak bakancslistáját!

A pályamű a 13+1 óhaj, vágy megfogalmazásán kívül magában foglalhatja a koronavírus ellen való védekezés egyik elemének, a társadalmi önkarantén idején tapasztalt

testi (hízás, mozgáshiányból eredő fáradtság, anyagcsere- és egyéb külső-belső zavarok),

lelki (hangulat- és alvászavar, türelmetlenség, dühkitörés),

és szellemi (feledékenység, szavak-kifejezések keresése, lassúbb gondolkodás) síkon kialakult tünetek jelentkezéséről való beszámolást, azok házi orvoslását.

 

A 13+1 pontos listaszerűen felsorolt vágyakon kívül a Bírálóbizottság szívesen olvasna

  • a teljes értékű, időigényesebb táplálkozásra való áttérésről,
  • a mozgás- és sporttevékenység elkezdéséről,
  • az esetlegesen megváltozott testtudat kialakulásáról,
  • kapcsolati problémák megoldásáról,
  • a gondolkodásmód-szokásrendszer megváltozásáról-megváltoztatásáról,
  • ezek nehézségeiről, és
  • az elért eredményekről, ezen kívül
  • a fentiek tükrében a pályázó saját magához és családtagjaihoz való megváltozott hozzáállásáról és emberi viszonyairól
  • arról, hogy mely új szokásokat kívánja átmenteni a vírusmentes hétköznapokba,
  • virtuális segítő csoportokra való rátalálásról (ZOOM-os edzőterem, futóközösség, FB-csoport)
  • személyes inspiráló és motiváló támogató megtalálásáról
  • tehát tulajdonképpeni egy egészségesebb életmódra való áttérésről.

A versbe szedett karantén-bakancslista pályázatokat külön kategóriában kezeljük, és Tarjányi Melinda által felajánlott meglepetéssel díjazzuk!

  

Férfiak jelentkezését is várjuk!

A humoros történeteket külön díjazásban részesítjük!

 

A pályázat terjedelme: max. 2 A/4-es gépelt oldal, 12-es betűnagysággal, másfeles sortávval.

A pályázat beadási határideje: 2020. május 20. éjfél

Eredményhirdetés: 2020. június 1.

Beküldési cím: a pályázatot az nezopontvalto@gmail.com ímélcímre várjuk.

 

Bírálóbizottság:

Bayer Ilona, televíziós újságíró

Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichoonkológus (Nyírő Gyula OPAI), Nézőpontváltó Egyesület szakmai vezetője, Összehangolva - "Gyógyít a képzeleted!" Alapítvány alapítója

Sári Edina író, Nézőpontváltó Egyesület elnöke

Tarjányi Melinda művészeti vezető, REGEA Alapítvány

 

Nyeremények, felajánlók:

Fődíj: Karanténban kötött zokni 

II. díj: Sári Edina Pauza-trilógiája: MeNŐpauza nőregény, MAN♂pauza önironikus pasisztori és MűNŐpauza duplanő regény, amelynek átadása az írónő új könyvének bemutatóján, szeptemberben lesz

III. díj: Részvétel VIP vendégként a korlátozások feloldása utáni könyvbemutatók egyikén (nyár vége-ősz elején) plusz személyre szóló, dedikált könyvajándék

 

A pályázó hozzájárul ahhoz, hogy a pályamunkája megjelenjen a Nézőpontváltó® Egyesület honlapján, és egyéb kommunikációs felületein.  

 

Sári Edina sk.

elnök

Nézőpontváltó Egyesület

 

Budapest, 2020. április 29.

 

Élet a Mama-hotel után: kenyérsütés karanténban

Sziasztok! Anya, Apa, de jó látni benneteket!

Itt vagyok, jaj, nagyon klassz, hogy ilyen ügyesek vagytok, mondtam én, hogy menni fog a skype nektek is! Egy kicsit rosszul hallak benneteket, de ne izguljatok, mindent látok! Néha ugyan szétesik a kép, de az a lényeg, hogy ti láttok engem, meg hallotok. Úgyis ismerem már a reakcióitokat, egyszerűen csak hozzáképzelem, hogy milyen büszke fejet vágtok majd, ha elmesélem, mi minden történt velem a karantén három hete alatt. 

Ahogy ígértem, hogy rendszeresen jelentkezni fogok, itt is vagyok, és a jövőben is hallotok rólam rendszeresen, hogy ne izguljatok annyira. Szinte biztos, hogy két, legfeljebb három hét múlva bejelentkezem ismét, maximum négy, ha nagyon megcsúsznék, de hátha addigra ennek a karantén dolognak is vége lesz.

Nem mintha nem jöttem volna bele nagyszerűen az önálló életbe, amit máris hallani fogtok. Fölösleges volt az aggodalmatok, hogy hogyan fogok egyedül boldogulni az új lakásban.  Minden a legnagyobb rendben van. Igen rendben, mert gondos rendet tartok. Rendeltem online egy olyan folyton járó porszívó-félét.  Anya, az valami szenzációs, neked is ki kell majd próbálnod! Reggel bekapcsolod, és járkál magától a lakásban. Ha valamibe beleütközik, irányt változtat, és így aztán a lakás minden zugát bejárja a nap végére. Irtó vicces, Cirmi is nagyon élvezi.

Nem értem! Mit mondtok? Elég rossz a kapcsolat… Hogy Cirmi kicsoda? Ja, azt még nem mondtam? Cirmi a világ legaranyosabb macskája, örökbe fogadtam, nem sokkal azután, hogy átköltöztem ide. Igen, Anya, látom, nagyon integetsz, bár azt nem értem, hogy mit mondasz, de a lelkesedésed jogos! Cirmit tényleg látnod kell! Annyira cuki! Ráül erre a szerkezetre, és azon utazik egész nap. Nagyon vicces! Szóval igazán nagyon jól szórakozunk. Bár azt hiszem, ebből a portalanító izéből egy alkatrészt kihagyhattak… Apa, ehhez te talán műszakiként jobban értesz, mert a parkettát tényleg szuperül portalanítja, de pl. a laptopomon egyáltalán nem boldogultam vele. Úgyhogy a bútorokon már meg sem próbáltam. Így hát a képernyőm egy kicsit poros maradt, meg egy-két karcolás is került rá, de igazából nem zavaró. A múltkor sajnos egy grafikont elnéztem miatta, azt hittem, az a görbéhez tartozik, de hát a legtökéletesebb rendben is lehet egy icipici hiba, ezt még nektek is el kell ismernetek. Apa nagyon integetsz valamit, akkor jó, annak veszem, hogy valóban reklamáljak, fel is fogom hívni a céget holnap…

Hol is tartottam… Persze, a tökéletes rendről beszéltem, mert igen, nagyon meg lesztek lepődve, de mosogattam is! Azóta, hogy eljöttem otthonról, kétszer, mert erre, hogy Anya mennyire kihangsúlyoztad, hogy kétszer, emlékeztem! Bár nem tudom, pontosan erre mondtad-e. Lehet, hogy naponta kétszer volt, és valami más… De a konyhában hibátlan rend uralkodik, és eddig bármikor enni vagy inni akartam, mindig találtam – ha máshol nem, hát a kupac alján – egy használható csészét, vagy tányért. Mondtam, hogy irtó büszkék lennétek rám, de ne gesztikuláljatok annyira, csak figyeljetek, mert most jön a java. A java, ami majd a konyából jön, hogy ilyen vicces legyek… Látom, tele vagytok ti is izgalommal!

De előtte még elmondom, ha már ilyen nagyszerűt beszélgetünk a modern technika segítségével, hogy a napirendet is sikerül tartanom. Tudom, féltetek, hogy én is elcsúszom majd valami vállalhatatlan napi ritmus felé, de nem, az önfegyelmem kikezdhetetlen. Szinte soha nincs, hogy hajnali öt után még fenn lennék. Kiszámoltam, hogy ha ötkor lefekszem, akkor 11 után egy kicsivel már ott tudok lenni a meetingen, 6 óra alvás meg egy felnőtt embernek bőven elég. Nem, nem kell izgulnotok, Sári – a senior manager, akivel nagyon jóban lettem – megtanított, hogyan kell a képernyő előtt nyitott szemmel aludni. Ő nagyon profi – ahogy mondtam, ezért is senior –, ezt nem csak a képernyő előtt, de élesben is meg tudja csinálni! Sőt, még hozzá is tud szólni a megbeszélésen úgy, hogy közben senki nem veszi észre, hogy alszik. Olyan büszke vagyok rá, hogy a barátja lehetek! Közel jár a harminchoz, érett, és nagyon felnőtt.  A múltkor, amikor párhuzamosan néztük azt a sorozatot, a 45. epizód után ő szólt, hogy most már ideje aludni. Mentünk is egyből, azt hiszem max. 1-1,5 órát beszéltünk már csak, de hát az egyik szereplő karaktere annyira visszaadta Robit az irodából, hogy azon végig kellett mennünk!

De vissza a konyha témához, mert most fogtok elájulni: kenyeret sütöttem!  Nemhiába mondják, hogy van egy csomó jó oldala is ennek a járvány-dolognak. Az ember nagyon sokrétű új ismeretekre tehet szert önmagáról. Eddig ti is azt hittétek, hogy valami elkényeztetett, mama-hoteles városi lány vagyok, de attól, amit a kenyérsütés előtt műveltem, teljesen készen lesztek!

Először is alaposan felkészültem. Megnéztem három vagy négy you tube videót, és az utolsónál már teljesen biztos voltam benne, hogy ezt pofonegyszerű megcsinálni. Úgy döntöttem hát, hogy azokat a lépéseket – az egyébként kifejezettem ízletesre sikerült – a zacskós leves után, mint rántotta, tükörtojás, és a többi, ki is hagyhatom.

Találtam egy olyan linket, ahol egy, Apu, veled egykorú, irtó kedves fószer mutatja be a kenyér dagasztásának-kelesztésének a lépéseit. De – már meg ne sértődj – pont olyan körülményes, faksznis volt ő is, amilyen Te tudsz lenni: dagasztotta, kelesztette, megint dagasztotta, úgyhogy a végén egy másik turbó kenyérsütés forma mellett döntöttem. Előtte ripsz-ropsz megcsináltam az élesztőt, bár abba egy kis hiba került, mert valami elég bizarr, nyúlós állagú és meglehetően büdös massza lett belőle, de feltaláltam magam.  Gyorsan leszaladtam a kisboltba, de nem kell félni, Anya, felöltöztem rendesem, senki nem látta alatta a pizsamát, amire a kabátot felkaptam. Felöltözöm én rendesen a karatén alatt is! Mindig van rajtam valami helyes pulcsi a pizsi felett, meg egy kis sminket is feldobok, mielőtt leülök a gép elé, a home-office-ban.

Tehát, megvettem az élesztőt, kimértem a lisztet, hozzátettem a vizet, jó hosszan dagasztottam – na jó, hát annyira nem hosszan, mert nyúlt, mint a csiríz… De nem kell félnetek, leszedtem a falról mind, ami oda került. Megdörzsöltem jól egy vizes szivacs érdes felével, attól egy kicsit zöld lett, és mivel azután is ott maradt a folt, hogy a hajszárítóval megszárítottam, zseniális ötletem támadt. Felhasználtam a spontán motívumot, és akril festékkel rögtönöztem még néhány virágot mellé. Cirmi is beszállt, fogjátok látni, ott vannak a kis mancsának a nyomai lilában, kékben, nagyon édesek! Őszintén mondom, sosem hittem, hogy ennyi kreativitás lakik bennem. Igazán feldobta a konyhát a sok új forma, új szín a falon…

Na, de vissza a kenyérhez: szóval megdagasztottam, belekanalaztam egy tepsibe, és ropogós pirosra sütöttem. Az alja egy kicsit megégett, attól tartok, a sütőpapír alá bekerült valahogy néhány lap a receptjegyzetemből, mert sehol nem találom őket. Lángolt szépen, mikor kivettem a sütőből a kenyeret, biztosan attól lett olyan szép piros. Az íze isteni volt, egy kábé félórás tejben áztatás után omlós, abszolút ehető! A sót kicsit elnéztem, mert az volt a receptben, hogy teáskanál, nekem meg itt csak ez az egy van, amivel a levest eszem, és hát a teát is azzal kavarom meg. Teljesen félreérthető…

Mutattam az új online pasimnak, hát ő is elájult, szerintem már az eljegyzési gyűrűket nézegeti… Ó tényleg! Még róla sem meséltem, nagyon kreatív, ő sört főz otthon. Most az „A csitári hegyek alatt” rap-esítésén dolgozik, a hard rock változat már megvan… Rendkívül tehetséges, majd meglátjátok!

Ó, hogy repül az idő! Drága szüleim rohanok, puszi puszi, vigyázzatok magatokra! Tényleg irtó klassz volt végre veletek egy ekkorát beszélgetni, nem kell annyira integetni, minden rendben lesz a jövőben is! Tudom, nagyon büszkék vagytok most rám – ó még meg is hatódtam egy kicsit, párás lett a szemem. Nem baj, úgyis alig láttam belőletek valamit, de legalább hallottuk egymást, bontom is a kapcsolatot… Ja, és Anya, ha bármikor kenyeret támadna kedved sütni,  hívj, keress! Mindenben segítek! Csókollak titeket!

Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichoonkológus

 

 

 

Jótékonysági fonalgyűjtés daganatos betegeket támogató civilszervezet és kórházban fekvő gyermekek részére

A 2019. október 12-én a TEMI Fővárosi Művelődési Háza-ban (a Budapest, XI. Fehérvári út 47.) tartandó Kacskaringó Fonalfesztiválon kérjük és örömmel vesszük, ha bármilyen-bármekkora gombolyag maradék fonalat elhoznál és felajánlanál a REGEA Alapítvány daganatos betegségből gyógyuló hölgyeinek terápiás kötő-horgoló foglalkozásaira, valamint a Horgoljunk a beteg gyermekeknek – Amigurumi jótékonysági csoport részére, akik kórházban kezelt, illetve rászoruló gyereknek készítenek amigurumi figurákat.

Az ajándék gombolyagokat a kiállításon a belépőjegyeket árusító kolléganőnk mellett elhelyezett dobozba gyűjtjük.

A FONALadományokat köszönjük!

A Kacskaringó Fonalbolt munkatársai, a Nézőpontváltó Egyesület, a REGEA Alapítvány önkéntesei és az Amigurumi jótékonysági csoport

 

A REGEA Alapítvány tagjai és önkéntesei már dolgoznak is azért, hogy meglepjék a kórházakban hosszú ideig tartózkodó kisgyermekeket

 
A Kacskaringó Fonalfesztivál fő támogatója a CSER Kiadó Kft.

Magyar dalok jelnyelven

Az alábbiakban egy nagyszerű kezdeményezésről adunk hírt. Olvassátok Bihari Brigitta ötletgazda és projektvezető beszámolóját. Jó szívvel ajánljuk!

 

"Első daljelelős videómat kb. két éve tettem közzé a privát oldalamon. Az egész mókából indult: egy nagyothalló ismerősöm tett közzé a fészbukon egy hasonló videót és komment követett kommentet, végül nekem is „kellett” egy videót készítenem.

Az a videóm még hang nélkül került nyilvánosságra a technika ördöge miatt, ennek ellenére nagy sikere lett az ismerősök körében.

Ezen felbuzdulva készítettem még egyet, már hanggal. Természetesen a fények, a videó és hangminőség akkor még hagyott bőven kívánni valót maga után, amit ma férjem segédletével már igyekszünk élvezhető szintre emelni.

Aztán eltelt egy teljes év, amikor is újra elkapott a vágy, hogy alkossak. Az lett a legnézettebb videóm, így ismerősök unszolására létrehoztam a Magyar Dalok Jelnyelven facebook oldalamat, majd a YouTube csatornám -at.

Ennek épp egy éve, azóta töretlen a lelkesedésem, igyekszem kéthetente újabb videót alkotni. Sőt! Nemrégiben elkészült a bemutatkozó videóm is, nem is gondoltam, hogy ennyien kíváncsiak lesznek rá. Én magam halló vagyok, de siket családból származom, ennek köszönhetően tettem szert erre a jelnyelvi tudásra, amit a tánc iránt érzett szeretetemmel talán megfűszerezhetek. 

Ahogy ebben a videóban is elmondom, nem az a célom, hogy „hírnévre” tegyek szert, az igazi célom a jelnyelv megismertetése az emberekkel. Ugyanis szomorúan tapasztaltam, hogy főleg a fiatalok körében nagyon kevesen tudják, hogy mit jelent az ha valaki siket (nem süket!), vagy azt, hogyan is kommunikálnak a hallássérült emberek.

Így arra gondoltam, két legyet ütök egy csapásra: a halló világnak megmutatom a jelnyelv-, a hallássérült embernek a zene varázsát.

Tehát amikor a videóim megosztását kérem, azt azért teszem, mert úgy gondolom, hogy igenis szükség van arra, hogy a jelnyelv minél szélesebb körben váljék ismertté.

Visszaigazolásul pedig nagyon sok üzenetet kapok, hogy miattam kezdtek el jelnyelvet tanulni, vagy fejleszteni magukat a videóim által. 

Üdvözlettel: Bihari Brigitta"

 

Harry Potter a Dzsungel-ben

Gyerekkorunk álmát meséli el a színes, magyarul beszélő ausztrál-kolumbiai kalandfilm, amely nem valamelyik nagy társaság produkciója, hanem független film.

Az álomban egyedül kóborolunk az őserdőben, megküzdünk a fenevadakkal, életben maradunk, és egy békés, szabad törzs befogad, hogy ott éljük a bennszülöttek békés életét.

Aha.

Csakhogy az álomból valóságos rémálom lesz, és a fantasztikus tájkép filmrészletekkel tarkított sztoriban együtt izgulunk a természet vad elemeivel vívó főhőssel, akit varázslótanoncként láthattunk utoljára.

A végefelé már könyörgünk neki, vedd már elő a varázspálcádat, suhints már vele egyet, és ökölbeszorított kézzel sóhajtjuk vele a felmentőseregként arra tévedő Kevin nevét.

Aki rátalál, biztonságba viszi, és ezzel továbbélteti bennünk a nosztalgiát gyerekkori álmunk iránt.

Remek kikapcsolódást nyújtó majd' másfél órás film. szívből ajánljuk a megtekintését!

Magyarországi bemutató: 2017. október 26.

A horror-veterán Greg McLean (Wolf Creek – A haláltúra, Rogue – A fenevad) Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütált új mozija az Ausztráliában élő izraeli kalandor és író, Yossi Ghinsberg memoárjából készült.

A valós eseményeken alapuló történet a civilizált életre ráunó, 22 éves Yossi útját követi, aki 1980-as évek elején a bolíviai La Paz városába utazott egy életre szóló kaland reményében. A városban új barátokat szerez és megismerkedik egy rejtélyes alakkal, Karl Ruprechterrel, aki a dzsungel kiváló ismerőjének vallja magát rábeszéli a kalndvágyó fiatalokat egy extrém túrára az amazóniai őserdő lenyűgöző, még felfedezetlen területeire.

A fiatal kalandorok valóra vált álma azonban igazi rémálommá vált, miután kényszerűségből kettéválik a csapat és Yossiék újdonsült túravezetőjük nélkül kénytelenek folytatni útjukat egy veszélyes folyószakaszon  a dzsungel mélyén.

A következő három hét drámai küzdelemmel telik az életben maradásért egy ismeretlen és veszélyekkel teli helyen - ahonnan nem mindegyikük tér vissza élve. Ghinsberg szerepében Daniel Radcliffe (Harry Potter, Az ember, aki mindent tudott) szakállasan és drámaian lefogyva alakítja a nagy túlélőt.

 

Alkotók:

Rendező: Greg Mclean

Szereplők: Daniel Radcliffe, Thomas Kretschmann, Alex Russell, Lily Sullivan, Jacek Koman, Yasmin Kassim, Joel Jackson, Angie Milliken, Luis Jose Lopez, Joey Vieira
Forgatókönyv: Yossi Ghinsberg, Justin Monjo
Zene: Johnny Klimek
Operatőr: Stefan Duscio
Vágó: Sean Lahiff
Producer: Todd Fellman, Mike Gabrawy, Gary Hamilton, Mark Lazarus, Dana Lustig, Greg McLean

Forgalmazó: Pannonia Entertainment
Korhatár: 16 éven felülieknek

 

 

Magyar feliratos előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=uL8cGrISZiQ

Ébredés - Az új kezdet: művészi fotókiállítás nőgyógyászati daganattal érintett hölgyek képeivel

Gondolkodtak már azon, hogy miből fakad a női szépség? Egy bájos mosoly, karcsú derék, csilingelő kacaj, vagy inkább egy szép dekoltázs, esetleg egy dús hajkorona?

Mi történik, ha az utóbbiakat elveszítve, lecsupaszítva áll a nő egymagában?

Lehet úgy is igazán nő, megélheti úgy is a nőiességét, ha már találkozott a ráknak nevezett rettegett betegséggel, amely nemcsak a testén, hanem a lelkén is mély sebeket ejtett?

Sugározhat pusztán e sérült lélek is szépséget, és a sok trauma átélése után is hordozhat mindenki számára értékes tartalmat egy művészi aktfotó?

Szép lehet az a test is, amely átélte a kezeléseket és műtétek által szabták újra?

Bánhalmi Norbert profi fotós – Dr. Csernus Imre inspirálására – arra a feladatra vállalkozott, hogy nőgyógyászati daganattal érintett hölgyekről készült különleges aktképekkel mutassa meg „a formán túli szépséget”.

Célja az volt, hogy a betegséggel most küzdőknek és családtagjainak átadja az üzenetet,
hogy a rák csak egy állomás, létezhet új kezdet ezen állapot után is.

Erről az érdeklődők és az érintettek is megbizonyosodhatnak a május 3-án, 18 órakor megnyitásra kerülő, Dr. Dank Magdolna, a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központ igazgatója és Dr. Csernus Imre pszichiáter védnöksége alatt nyíló kiállításon a Stefánia Palotában.

A zuglói impozáns kiállítótérben május 15-éig láthatóak a képek és a hozzájuk írt versek, majd május 20 - szeptember 30-ig a noszvaji Csendülőben tekinthetőek meg. Aki esetleg lemaradna a kiállításokról, vagy a képek mögé akarna nézni, az megismerheti a modellek történetét a 15 fotóból összeállt könyvből.

A kötetben szereplő hölgyek az elmesélt történeteikkel szeretnék felvillantani, mennyivel többek ők a megélt betegségnél. Mindenki egy–egy külön világ, különböző családi háttérrel, személyiséggel, sorssal, de mindenkinek küzdenie kell, vagy kellett egy olyan diagnózissal, aminek már rövid, hárombetűs neve is rettegést vált ki az emberekben.

Bánhalmi Norbert elmondása szerint a projekt során valamennyi modellje egy jellemfejlődésen ment keresztül. A képek elkészültével, történeteik papírra vetésével mindannyian magabiztosabbá váltak, készen arra, hogy május 3-án több száz ember előtt megmutassák képekbe álmodott csupasz valójukat, és azon érzelmeket, amelyek ezen testek mögött vannak.

A szervezők és a modellek szeretettel várják az érdeklődőket, akik elgondolkodni és töltekezni vágynak a művészi fotókból és történetekből.

 



 

 

Bővebb információ, illetve a kiállítás megnyitását követően a képek itt lesznek megtekinthetőek: www.norbertbanhalmi.com/ebredes 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!