Nézőpontváltó® köszöntők

"A Nézőpontváltó® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Dr. Borbényi Erika, Szedlacsek Emília és Sári Edina köszöntő üzenete az oldalra látogatóknak.

 

Tovább olvasom

Holdvilágos Nézőpontváltó-est az RS9 Színházban

A Holdvilág Kamaraszínház két egyfelvonásosa 

 

FEKETE RÚZS ÉS... - Faludy Györgynek, szeretettel...

 

A keretet Faludy György Haláltánc című balladája adja. A témában elhangzó verseket, sanzonokat átszövi a feketehumor, s ha a tisztelt publikum a kabaré stílusjegyeit véli felfedezni, az egyáltalán nem a véletlen műve.

Tartalom: Egyfajta holtakból verbuválódott maffia-család teszi tiszteletét a - jelenleg még - élőknél.

Szereplők:  Jeges Krisztián Koltai Judit, Koncz Eszter, Kovács Andrea, Kókai János

Zongoránál: Varga Zoltán

Összeállította és rendezte: Kókai János

 

Az előadás a 2010-es Kaleidoszkóp VersFesztiválon Bronz Minősítést kapott, a 2011-es Fringe Fesztiválon pedig Szakmai Díjban részesült.

 

 

HOLD-KOR HOLDKÓR - variációk a Holdról, a Holdnak

 

"Nem értem, hogy lehet verset írni a Holdról. Hízodalmas és piszkos..."

Szereplők: Haik Viktória, Petyi János, Pintér Gábor

Koreográfia: Petyi János

Zene: Haik Viktória

Összeállította és rendezte: Pintér Gábor

 

Az előadás a 2012-es Kaleidoszkóp VersFesztiválon a Vizualitás Különdíját nyerte el.

Jegyvásárlás:

Telefon: 06/1 269-6610; Cím: VII. Rumbach Sebestyén u. 9.

Holdvilág Kamaraszínház: 1131 Budapest, József Attila tér 4.

Telefon/fax: 405-8759-es és a 401-0070

Színház a vásznon: A sírig tartó szerelem története - Rómeó és Júlia

Szeptember 20-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban az elismert színész-rendező, Kenneth Branagh társulatának modern Rómeó és Júlia feldolgozása produkciójával veszi kezdetét a színházi előadások moziközvetítéseinek őszi-téli évada.

Ennek során az idei Shakespeare-emlékév jegyében a Royal Shakespeare Company, a londoni Globe Színház előadásait is láthatják a mozinézők.

 

2016-ban a drámairodalom zseniális alkotója, William Shakespeare halálának 400. évfordulójára emlékezik a színházi világ.

A filmklasszikusok újra-bemutatására és színpadi produkciók moziközvetítéseire specializált Pannonia Entertainment hazai filmforgalmazó az év során több bemutatót is az emlékévnek szentelt.

Ezek közül a két legemlékezetesebb Kenneth Branagh színtársulatának Judi Dench-csel a főszerepben színre vitt Téli rege produkciója és a Royal Shakespeare Company április végi évfordulós összművészeti gálaműsora, a Shakespeare Live! élő közvetítése volt.

 

A nyári szünet után friss és izgalmas színházi produkciókkal tér vissza a mozikba a Pannonia Entertainment, Budapesten és vidéken is több helyszínen.

Az őszi-téli évad szeptember 20-án 19 órakor a Kenneth Branagh Theatre Company előadásával kezdődik az Uránia Nemzeti Színházban, ahol Shakespeare tiltott szerelemről szóló szívszorító története, a Rómeó és Júlia új felfogásban elevenedik meg. Branagh és társulata szenvedélyes hangvételű, modern darabbá formálta a klasszikus tragédiát, amelyet különleges módon – a rendezői koncepció részeként –  a fények és árnyékok játékát különösen kiemelő fekete-fehér vetítésen láthatnak a nézők.

A Kenneth Branagh és Rob Ashford közös rendezésében megvalósuló produkcióban újra együtt dolgozik Branagh Oscar-jelölt 2015-ös Hamupipőke remake-jének színészgárdája: Richard Madden alakítja Rómeót, Lily James Júliát, Sir Derek Jacobi pedig Mercutiót. Branagh produkcióját a darabja nyár eleji ősbemutatója után a londoni közönség és a kritikusok körében is elismerést aratott.

A Time Out „Nyüzsgő, energikus, kirobbanó!” jelzőkkel jellemezte, míg a Variety szerint “Ez egy pezsgő, perzselő Verona. Az egész város a forráspont határán zubog.

 

Az Urániában január végéig még további három előadás kerül műsorra a Pannonia Entertainment színházi repertoárjából.

December 20-án a Kenneth Branagh Theatre Company előadásában John Osborne modern klasszikusa, A komédiás látható, amelyben maga Kenneth Branagh alakítja a címszereplőt, Archie Rice-t.

A két ünnep között, december 27-én a Shakespeare’s Globe Színház eredeti reneszánsz díszletekkel és kosztümökkel színre vitt produkciójában a Tévedések vígjátéka lesz műsoron, amit január 31-én a Lear király bemutatója követ a Shakespeare szülővárosában, Stratford-upon-Avonben működő Royal Shakespeare Company előadásában, a kétszeres Laurence Olivier-díjas Anthony Sher főszereplésével.

 

A színházi közvetítéseket angol nyelven, műfordítások alapján készített magyar felirattal vetítik.

 

 

 Részletes előadás-ismertetők a http://www.urania-nf.hu honlapon olvashatók.

Mentális rekreáció, azaz a lelki, szellemi hatások jelentősége - Dr. Darnói Tibor holisztikus orvos írása

Egészségben és harmóniában csak akkor élhetünk, ha lényünk teljessége felé fordulunk. Nem elegendő csupán testi síkon törődni magunkkal, mert az ember egyszerre természeti és szellemi lény.

Kizárólag fizikai vonatkozású szükségleteink kielégítése az egyensúly felborulásához vezet, ami súlyos következményeket von maga után. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni a lelki-szellemi, gondolati-érzelmi hatásokat, melyek akaratunktól függetlenül határozzák meg és irányítják a fizikai test működését.

Testi-lelki-szellemi egységben kell az embert értelmezni, ha szeretnénk az egészségünket megőrizni vagy visszanyerni! A valódi holisztikus szemlélet ezt képviseli.

Eleink még tudták, hogy az ember része a természetnek. Benne van, együtt lélegzik, együtt lüktet, együtt örvénylik vele, csak a modern kor tévedt e tekintetben zsákutcába. A rákos betegséget úgy nevezték „fene”, s a Tudók erről a következő bölcseletet hagyták ránk: „A fene melegágya a megroggyant lélek”. Tökéletesen tisztában voltak az összefüggésekkel, s legfontosabbnak tartották a beteg megnyugtatását, félelmeinek feloldását. Ezt követték csak a gyógyítás lépései.

Az egészség-megőrzés illetve a gyógyulás egyik alapfeltétele tehát a háttérben zajló testi-lelki-szellemi folyamatok megismerése. Ennek az ad jelentőséget, hogy az érzelmi-gondolati, lelki-szellemi hatások alapvetően befolyásolják a fizikai test működését.

Amennyiben ezen az úton tartósan, zavaró impulzusok sora éri a szervezetet, az elhangolódik, ami tünetek, betegségek megjelenését vonja maga után. Ha ezeket a folyamatokat nem tudjuk rendezni és hosszú időn keresztül fennállnak, egészségkárosító hatásuk elkerülhetetlenül megmutatkozik. Hosszan tartó befolyásuk olyannyira meghatározó, hogy bizonyos határon túl sem gyógyszerekkel, sem egyéb készítményekkel, kezelésekkel nem lehet ellensúlyozni. Szükségszerű tehát annak a felismerése, hogy mi magunk tehetünk a legtöbbet egészségünkért. E nélkül csupán tudattalanul és kiszolgáltatva sodródunk az életünkben.

Az összefüggések megértése azonban tudatosságot teremthet számunkra, így felelősséggel tehetünk önmagunkért és szeretteinkért. Megteremthetjük általa az egyensúlyt és visszaállíthatjuk a harmóniát. Ez akár gyógyuláshoz is vezethet, amit csak gyógyszerekkel - soha nem érhetünk el.

Ennek az útnak az első lépcsője belső világunk harmóniájának megteremtése. Őszinte önvizsgálat feltárhatja a háttérben megbúvó, lelkünket rágó problémát. A megoldatlan belső konfliktus folytonosan fennálló feszültséghez, elfojtáshoz, esetleg beletörődéshez vezet, amelyek felőrlik lelkierőnket, s ezen keresztül fizikai lényünket is.

A felismerés, a kimondás, a szembesülés folyamata segíthet a feloldásban, ami az elengedés feltétele. Mindez személyiségünket komoly fejlődésen viheti keresztül, melynek végén eljuthatunk a megbocsájtáshoz. Mind önmagunk felé, mind másokkal szemben. Ez kulcsfontosságú, mert harag, gyűlölet, irigység, s egyéb negatív érzelmek mellett lehetetlen megnyugvásra jutni.

Természetesen ez megkívánja, hogy akár önérzetünket, büszkeségünket is újraértelmezzük, ha kell.

De mikor lenne indokoltabb számadást tartani és újragondolni az életünket, s változtatni, amin kell, ha nem egy daganatos betegség kapcsán…

Vissza kell találni a szeretethez mind önmagunkat illetően, mind embertársainkat érintően.

A lelki-, szellemi gyakorlatok napi rendszerességű alkalmazásának be kell épülnie a mindennapi teendők sorába!

A különféle meditációs technikák, jóga-iskolák, s egyéb gyakorlatok mellett mindenki számára elérhetőek a különböző művészet-terápiás ágak.

Akár a zene-terápia, a mozgás-terápia, a képzőművészet-terápia vagy a biblio- ill. irodalomterápia segíthet felszínre hozni, megélni és felszabadítani olyan érzelmeket, gondolatokat, pszichés tartalmakat, emlékeket, melyek kifejezése szavakkal nem vagy csak körülményesen és pontatlanul lehetséges.

Mindezek elsimítják a lelki hullámokat, lecsitítják a szellemi viharokat, miáltal megnyugvást hoznak. Így legbelső lényünk forrásából áradhat az őserő, mely szárnyakat ad és a gyógyulás útjára repít.

Amint a Tudók hagyták ránk a bölcseletet, hogy „a fene melegágya a megroggyant lélek”, úgy mondhatjuk, hogy a gyógyulás, egyensúly és harmónia melegágya a békés, tiszta lélek.

Áldás legyen mindenki útján!

 

Dr. Darnói Tibor

holisztikus orvos

 

Klasszikus keddek - Komolyzenei koncertvetítések

Klasszikus keddek” címmel komolyzenei vetítéssorozat indul a Puskin Moziban, amely minden hónapban egy-egy kiemelkedő koncertfelvétellel várja a nézőket.

Első alkalommal, szeptember 13-án André Rieu holland hegedűművész koncertjét vetítik, amit október elején Jonas Kaufmann milánói Scalában előadott áriakoncertje követ.

A „Keringők királyának” is nevezett André Rieu minden év júliusában szülővárosában, a középkori emlékeket őrző Maastrichtban koncertezik, állandó zenekara, a 60 tagú Johann Strauss Orchestra és nemzetközi sztárvendégek, szoprán és tenor énekesek közreműködésével.

Ezek a maastrichti esték André Rieu világturnéinak a legnépszerűbb epizódjai, 2015-ben hetven országból több mint 70.000-en utaztak Maastrichtba, hogy részt vegyenek az élő koncerten és világszerte további 200.000 rajongó követte az eseményt a mozivetítéseken. A legnépszerűbb keringő klasszikusokból, opera- és operett áriákból, musical- és filmzene betétdalokból, pop- és világzenei feldolgozásokból összeállított három órás műsor során André Rieu személyes karizmáját is felhasználja, hogy minden korosztály számára felejthetetlen, humorral, muzsikával és érzelmekkel teli estét varázsoljon.

Az idei júliusi koncert élő műholdas közvetítése minden eddiginél több látogatót vonzott világszerte a mozivásznak elé, ennek a közvetítésnek a felvételét láthatják a nézők szeptember 13-án a Puskin Moziban.

A popzenei stadionkoncertek látványvilágával vetélkedő produkció rögzítéséhez gondos operatőri munkával 29 mozikamerát alkalmaztak, hogy a mozivászon előtt ülők is átélhessék a festői környezetben, rajongók tízezreit előtt megvalósult koncert sajátos hangulatát.

 

A „Klasszikus keddek” vetítéssorozat következő állomása október 4-én az Egy este Puccinivel című feliratos koncertfilm lesz. A világhírű német tenor 2015 júniusában az itáliai nagyopera szentélyében, a milánói Scalában lépett színpadra az év egyik legjobban várt előadásán, ahol Puccini népszerű áriáit adta elő a Jochen Rieder vezette Scala Filharmonikusok kíséretével.

Produkciójával teljesen elkápráztatta közönséget, az előadás kirobbanó sikerét öt ráadás szám és szűnni nem akaró ováció jellemezte. A koncerten többek között a Tosca, a Manon Lescaut, A Nyugat lánya és a Turandot operák jól ismert dallamai csendültek fel, köztük a Nessun Dorma című ária is.

Ez a legendássá vált dalest áll a komolyzenei közvetítések specialistája, Brian Large által rendezett film középpontjában, amely a teljes hosszában rögzített koncert mellett betekintést nyújt Puccini életének és munkásságának részleteibe is: Kaufmann narrációjával ritka archív felvételek is megelevenednek a vásznon.

 

A Pannonia Entertaiment és a Freeway Entertainment szervezésében megvalósuló komolyzenei koncertfilm-sorozat keretében a következő hónapokban olyan neves előadók produkcióit vetítik még a Puskin Moziban, mint Anna Netrebko, Jonas Kaufmann és Thomas Hampson közös koncertje a müncheni Königsplatzon, André Rieu maastrichti városnézéssel egybekötött karácsonyi koncertje, vagy A három tenor, Pavarotti, Domingo és Carreras 1999-es karácsonyi koncertje Bécsből.

 

 

A vetítéssorozat részletes programja a www.puskinmozi.hu honlapon olvasható.

A meseírás is mentális rekreáció... - Az lenne jó

"Amikor még esti volt a hírlap, háromhatvan a kenyér, kettőhúsz a cukor, és 50 fillérért már értékelhető gombóc fagyit lehetett kapni. Amikor még beszélgettünk, rejtvényt fejtettünk, olvastunk, átjártunk egymáshoz játszani és perszehogy házi lekváros kenyeret kaptunk uzsonnára, amikor még az apukák hintázni vitték a kislányukat, pecáztak a kisfiukkal, amíg anyuka otthon rántotta a húst, sütötte a krumplit, és kézzel verte a tojáshabot. Amikor a hétfői adásszünet alatt társasoztunk, diafilmet vetítettünk, és amikor még nem voltak celebek, viszont Csupafül, Móka Miki és Winnetou volt a mi hősünk."

Az "Az lenne jó" mesékben egy 1974-ben nyolc éves kislány mulatságos és megható szövegelését hallhatjuk a minden gyermek által kalandként megélt életről. A hetvenes évek nosztalgikus retró lenyomata."

Mesélő: Koltai Judit

Az lenne jó - Strandolás

 

 

„Csak tiszta forrásból” - A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye Kolozsváron és Marosvásárhelyen

Az előadás lényege, hogy azokat a darabokat, amelyeket műzenei formában most már lassan 100 éve ismernek és szeretnek az emberek, eredeti formájukban mutassák be úgy, ahogyan Bartók és Kodály hallhatták annak idején, a gyűjtőútjaikon." (Kocsis Zoltán)

A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán vezetésével szeptember 7-én és 8-án Kolozsváron és  Marosvásárhelyen megismétli a 2016. január 20-án a Müpában tartott hangversenyüket. A „Csak tiszta forrásból” elnevezésű est célja, hogy a magyar zenei élet két géniuszának, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak szellemi örökségét a maga teljességében mutassák be a közönségnek.

A program különlegessége, hogy a két zeneszerző által feldolgozott dallamokat először eredeti formájában a „Fölszállott a páva” népzenei tehetségkutató résztvevői éneklik, muzsikálják és táncolják a tájegységnek megfelelő népviseletben, majd a művek komolyzenei feldolgozását a Nemzeti Filharmonikus Zenekar adja elő, Kocsis Zoltán vezényletével. A magyarázó szövegeket a népzene és klasszikus zene világában egyaránt jártas Sebő Ferenc mondja el. 

Mindkét esten elhangzik majd Bartóktól az Erdélyi táncok, Magyar parasztdalok – Angoli Borbála, Román népi táncok, Öt magyar népdal – Panasz, Bartók-Kocsis feldolgozásban a Húsz magyar népdal – Székely lassú. Kodály Zoltántól a Galántai táncok, majd Kodály-Kocsis feldolgozásban az Árva madár, valamint a Puciné csendülnek fel. A hangversenyt Kodály Kállai kettőse zárja. A Nemzeti Filharmonikusok turnéján a dalok eredeti formáját a 2012-es és 2014-es  Pávás fiatalok adják elő, Csizmadia Anna, Kubinyi Júlia, Kurdi Gábor, Zsikó Zoltán népdalénekesek, valamint a Parapács Zenekar és a Czifra Táncegyüttes, míg a művek feldolgozása Balga Gabriella, Palerdi András, a Nemzeti Filharmonikusok, valamint a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Kórusa közreműködősével szólalnak meg.

 Ezen a rendezvényen mindenki számára kiderülhet, hogy ha arról esik szó, hogy a magyar stílus, a magyar motívumvilág színesebb vagy bonyolultabb, mint a körülöttünk élőké az nem az az oka, hogy mi szebbek és okosabbak lennénk, hanem az, hogy olyan elemekkel is tele van, amelyek a kárpát-medencei megjelenésük előtt Európában ismeretlenek voltak. Bartók Béla erről a kérdésről így vélekedett: „A szomszédaink lényegesen nem befolyásolták sem a régi, sem a mai dallamstílus kialakulását, sőt valamennyien többé vagy kevésbé a hatása alá kerültek. Így esett, hogy régi, a keleti örökséghez tartozó dallamaink feltünedeznek a szlovák, a horvát, román gyűjteményekben. Ezek nyomát ott találjuk Magyarországtól Moldváig és a Muraköztől Galíciáig.”


Kocsis Zoltán gondolatai: „Az előadás lényege, hogy azokat a darabokat, amelyeket műzenei formában most már lassan 100 éve ismernek és szeretnek az emberek, eredeti formájukban mutassák be úgy, ahogyan Bartók és Kodály hallhatták annak idején, a gyűjtőútjaikon. Legdrágább kincsünket, azt az esztétikumot közvetíthetjük a közönségnek, amelyre Bartók és Kodály a magyar és a kelet-európai népzenét emelték. Nem lehet elégszer felhívni a nagyközönség figyelmét arra, hogy amit Bartók- és Kodály-stílusnak tartunk, honnan jött. Mindkettőjüknél a teljes kelet-európai népdalkincs a legfontosabb forrás, bár míg Kodály elsősorban a magyar népdalkincsre koncentrált, addig Bartók többek között Bulgáriába, Törökországba és Algériába is elutazott a magyar népzene eredete után kutatva. Kodály és Bartók szerint a népdal városias öltözetben, a koncerttermi közegben félszeg és elfogódott. Ahogyan Bartók és Kodály a népdalokat a közönségnek prezentálja, az olyan fantasztikus öltözet, amely nem hivalkodó. Ugyanakkor tökéletes pompájában kifejezi azt az átfogó és egyetemes értéket, amelyet ezek a dalok képviselnek. Mindegyik egy-egy élethelyzetet ábrázol és a lehető leglényegesebbet mondja el a főszereplő pillanatnyi lelkiállapotáról és arról az élethelyzetről, amely meghatározza az illető életének folyását"

 

A hangversenyek helyszínei a Kolozsvári Magyar Opera (szeptember 7.) valamint Kultúrpalota / Marosvásárhely (szeptember 8.) Mindkét előadás este 19.00 órakor kezdődik. A koncertek a Közszolgálat a Magyar Kultúráért Alapítvány támogatásával jön létre.

 

A Nemzeti Filharmonikusokkal a hazai közönség az együttes nyitóhangversenyén, szeptember 25-én 19.30 órakor a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében találkozhat, ahol Kocsis Zoltán vezényletével és Ránki Dezső zongoraművész közreműködésével Bartók műveket adnak elő.

Műsor:

Erdélyi táncok – eredeti változat, előadja: Parapács Zenekar és a Czifra Táncegyüttes

Bartók Béla: Erdélyi táncok
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Árva madár - eredeti változat, előadja: Csizmadia Anna (ének)

Kodály-Kocsis: Árva madár
Közreműködik: Balga Gabriella (ének), és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Angoli Borbála – eredeti változat, előadja: Kubinyi Júlia (ének)

Bartók Béla: Magyar parasztdalok – Angoli Borbála
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Galántai táncok – eredeti változat, előadja: Parapács Zenekar

Kodály Zoltán: Galántai táncok
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

SZÜNET

Román népi táncok - eredeti változat, előadja: Kurdi Gábor (furulya), Parapács Zenekar és a Czifra Táncegyüttes

Bartók Béla: Román népi táncok
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Puciné - eredeti változat, előadja: Zsikó Zoltán (ének)

Kodály-Kocsis: Puciné
Közreműködik: Palerdi András (ének) és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Azt akartam én megtudni - eredeti változat, előadja: Kubinyi Júlia (ének)

Bartók-Kocsis: Húsz magyar népdal - Székely lassú
Közreműködik: Balga Gabriella (ének) és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Beteg az én rózsám nagyon - eredeti változat, előadja: Csizmadia Anna (ének)

Bartók Béla: Öt magyar népdal – Panasz
Közreműködik: Palerdi András (ének) és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Nagykállói táncok - eredeti változat, előadja: Parapács Zenekar és a Czifra Táncegyüttes

Kodály Zoltán: Kállai kettős
Közreműködik: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Kórusa

Vezényel: Kocsis Zoltán

Műsorvezető: Sebő Ferenc

Időpontok és helyszínek:

2016. szeptember 7. 19.00 óra, Kolozsvári Állami Magyar Opera

2016. szeptember 8. 19.00 óra, Kultúrpalota, Marosvásárhely

 

 

A művészet templomai – Bosch: A gyönyörök kertje

El Bosco: El Jardín de los Sueños színes, spanyol ismeretterjesztő film, 90 perc,

Rendező: José Luis López-Linares, Reindert Falkenburg eredeti elgondolása alapján

Operatőr: José Luis López-Linares
Zene: Juan Carlos Cid Torrejón
Vágó: Cristina Otero, Pablo Blanco Guzmán, Sergio Deustua
Executive producer: Cristina Alovisetti

 

Közreműködők:

Művészettörténészek: Reindert Falkenburg, Pilar Silva, Alejandro Vergara, Nils Büttner, Elisabeth Taburet-Delahaye, Xavier Salomon and Philippe de Montebelo

Írók, költők: Salman Rushdie, Orhan Pamuk, Cees Nooteboom, Nélida Piñón, and Laura Restrepo

Színészek, művészek: Miquel Barceló, Cai Guo Giang, Isabel Muñóz and José Manuel Ballester

Filozófus: Michael Onfray

Zeneművészek: Renée Fleming, William Christie, Ludovico Einaudi, Leonardo García Alarcón and Silvia Pérez Cruz

Drámaíró: Albert Boadella

Történészek: John Elliot és Carmen Iglesias

Neurológus: Sophie Swartz

Tartalom: 2016-ban világszerte számos kiállítással és rendezvénnyel emlékeznek meg a különös és bizarr alakokkal teli, álomszerű festményeiről ismert németalföldi festőművész, Hieronymus Bosch halálának 500. évfordulójáról. Az évforduló alkalmából készült ismeretterjesztő film a rejtélyekkel övezett festő legismertebb művét, a madridi Prado Múzeum életmű-kiállításán bemutatott Gyönyörök kertjét állítja a középpontba. A zavarba ejtően részletgazdag festményt „virtuális tárlatvezetés” keretében, látványos közeli felvételekkel tárja a nézők elé, miközben neves művészettörténészek, filozófusok, írók, zenészek, művészek osztják meg gondolataikat a műről és kultúrtörténeti hatásairól.

 

Gyártó: López Film

Forgalmazó: Pannonia Entertainment

 

 

Magyar feliratos előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=sC_9bCW4JfI

Letölthető képanyag (jelenetképek + festmény részletek): http://pannonia-entertainment.com/BOSCH-kepanyag

Tündértalálkozó a józsefvárosi Kálvária téren, a Turayban!

2016. szeptember 10-én, szombaton, kicsi és nagy tündéreket, koboldokat várunk a Turay Ida Színház előtti térre.

A Tündértalálkozó 14.00 órakor veszi kezdetét Tündéria című mesejátékkal, mely egy varázslatos mesevilágba repíti el a gyerekeket és szüleiket. Ezt követően 15.00 órakor megnyit a Tündérkert, ahol mesével, tánctanítással, jelmezparádéval, fotózással és kézműves programokkal várjuk a kicsiket.

Tovább olvasom

Sz-Épülj velünk szeptemberben!

Sok szeretettel, meleg teával, finom kávéval, süteménnyel várjuk a Sz-Épülni vágyókat szeptember 9-én pénteken 15:00 órától a IX. Mátyás utca 18. fszt. 1-ben! Részletekért kattintson

Tovább olvasom

Egy mélyen emberi történet: Elefánthajhász - interjú Fischer Gábor filmrendezővel

1980. szeptember 1. hétfő.

Akkor találkoztunk először az óbudai Árpád Gimnázium tanévnyitó ünnepségén, merthogy az élet osztálytársakká sodort össze minket.

 

Az első irodalomóra a bemutatkozással telt, amikor mindenki eldarálta az eldarálnivalóját, és persze senki nem figyelt senkire, de amikor rákerült a sor, felpattant és elszavalta Cyrano orrmonológját. Már nem emlékszem, milyen indíttatásból, de indításnak kiváló volt, mindenki azonnal megjegyezte a fekete hajú, lobogó szemű fiút a harmadik padból.

Rövidesen tovább mélyült a renoméja, amikor kiderült, hogy Kömives Sándor, a kor nagy színészegyénisége az ő nagyapja. Akkoriban a színészek megközelíthetetlen idolok voltak, őket csak színpadon, vagy vásznon nézni és távolról imádni lehetett, esetleg nagy ritkán egy-egy autogramot elcsípni, ha a művész éppen barátkozó kedvében volt.

 

  1. július vége, nyári izzás a Felszabon. Egyszer csak megjelenik, egy kislány a karjában, egy nagyobbat kézen fogva vezet, máskülönben ugyanolyan, mint harminchat éve, vállig érő fekete haj, lobogó szem. A kislányai kedvéért a Károlyi-kert egyik padjára telepszünk játszóterezési, és az új filmje miatt interjúkészítési szándékkal, amit rendre meg-megtörnek a kislányok apjukat játékba bevonni kívánó cselvetései.

 

– A gimnázium után elsodródtunk egymástól, és hézagosan bár, de mindig tudtam rólad, hiszen egyre nagyobb sikereid voltak. Meglepetésemre először egy általad rendezett repülős filmre bukkantam az interneten. Ennyire érdekel a repülés?

 

– Egyszer kaptam egy repülőszimulátor programot, amiben valós idejű repülést lehetett végrehajtani úgy, hogy beülsz a gépbe, virtuálisan felszállsz a világ egyik pontján és átrepülsz a másikra. Ha mondjuk, Hongkongba akarsz repülni, akkor 13 óra 10 perc alatt repülheted végig az utat ugyanúgy, mint a valóságban. Egyből beleszerettem a játékba, és társat is találtam a kedvteléshez, mert egy jó barátomról kiderült, hogy őt is érdekli a polgári repülés. Később egy másik, filmmel foglalkozó barátomról is megtudtam, hogy ő is kedveli az ilyen jellegű játékot, tehát együtt kiműveltük magunkat a repülésből, és arra gondoltunk, hogy dokumentumfilmet kellene készíteni belőle.

Az első filmünk 2000-ben a Ferihegyi repülőtérről szólt. Akkor még, a Malévos érában hosszasan, viszonylag költséghatékonyan tudtunk forgatni a repülőtér minden zegzugában, így egy kétrészes film készült.

Akkora kereslet lett rá, hogy tovább akartuk folytatni a projektet, és lett is egy új film, A pilótafülke titkai, ami kizárólag arról szólt, hogy egy polgári repülési szituációban egy pilóta mit csinál attól kezdve, hogy belép a fülkébe, odáig, hogy leteszi a gépet és mindezt a néző szimulátorszerűen élvezheti, mintha ő lenne a kapitány.

„A repülés biztonságosabb, mint gondolnád!” - volt a szlogenje, mert az általunk felkért igazi pilóták végigcsinálták mindazokat a vészhelyzeteket, amik egy repülővel egy repülőút során előfordulhatnak. Ezek nem katasztrófafilmek voltak, hanem arról szóltak, hogy a megfelelő szabályok betartásával és teendők végrehajtásával minden vészhelyzetből viszonylag épen lehet landolni.

Ez a film nemzetközi siker lett, Fokvárostól Grönlandig mindenhol vetítették, és rendeltek is belőle rendesen az interneten.

 

– Milyen szakmai visszhangja lett itthon? Valami fesztiváldíj, vagy baráti kézrázás?

 

– Ilyesmi nem, viszont annyi igen, hogy amikor más esetben forgattunk a repülőtéren, akkor jó szívvel engedtek minket szabadon, mert emlékeztek ezekre a filmekre.

Ez a bizalom akkor is megmutatkozott, amikor a Cessnáról készítettünk egy filmet. A különleges hangulatú ismeretterjesztő film Kozma András pilóta, zenész és filozófus segítségével a kisgépes repülés lenyűgöző élményét tárta a nézők elé a Sierra Kilo Delta lajstromjelű Cessna 172-es fedélzetéről, miközben ugyanennek a típusnak a repülőgép-szimulátorát is megcsodálhatták. 

Utána készítettünk egy filmet a vitorlázórepülésről, aminek van egy sport része - amikor felszállnak és repkednek -, és van egy unikális műfaja is, a vitorlázó műrepülés, ami annak művészi változata. Van nekünk vitorlázó műrepülő világbajnokunk is, Tóth Ferenc, aki egyben egy jó showman is, ezért elmondtuk neki, hogy azt szeretnénk, repüljön, és a kunsztok közben folyamatosan beszéljen és magyarázzon, mit is csinál. Persze kívül-belül bekameráztuk a gépet, nagyszerű kisfilm lett belőle!

Amikor készen lett, elküldtük az előzetest az összes magyar vitorlázórepülő klubnak azzal, hogy a klubtagok kedvezményesen megvásárolhatják, de csak egyetlen egy megrendelés érkezett vissza, mert okosba’ megoldották, hogy többszöröződjön, hiszen egy letöltés már csak percek kérdése.

Emiatt elment a kedvünk – no nem a repüléstől és a filmezéstől, hanem a túinvántól -, mert egy ilyen film elkészítése, ha valóban minőséget forgatunk, akkor rengeteg idő és pénzbefektetés, tehát hobbinak igencsak drága mulatság. Bár vigaszdíjként a filmért A REPÜLÉS SZELLEME Nemzetközi Repülőfilm Fesztiválon az Ezüstoszkár díjat vehettük át.

 

– Mesélj a nagy közönségsikert megélt Montecarlo!-ról!

 

– Az úgy volt, hogy 1995. és 2000. között jártam a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Simó Sándor osztályába, Film- és TV rendező szakra. Ő, mint osztályvezető tanárunk, azt mondta, mindenkinek az lesz a vizsgamunkája, hogy készít egy nagyjátékfilmet. Ehhez ő nemcsak a parancsot adta ki, hanem pénzt, paripát, fegyvert és remek szakembereket is - mint pl. Schulze Éva dramaturg – rendelt mellénk, akik rengeteg mindenben segítettek minket.

 

– Persze, elkélt a szakmai mentorálás, de azért a művészi munkákhoz kell kreatív önerő is.

 

– Az onnan jött, hogy a Pohárnok Gergő fényképezte Hukkle filmnél segéderő voltam, és a forgatás közben, egy szörnyű ozorai reggelen Gergő mesélte, hogy azt olvasta, egy franciaországi iskola egész tanári karát lecsukták, mert elkaszinózták az iskola pénzét.

Annyira megtetszett a hír, hogy azt mondtam, ez sokkal jobban működne magyarba, ahol már iskolák dőlnek össze, és ebből írtam meg a Montecarlo! forgatókönyvét.

Az első változatot 2001. tavaszán mutattam meg Simónak, amire ő azt mondta, jó lesz, de adott még hozzá instrukciókat, ezért kicsit átírtam, és nyár végén felvittem hozzá. Nagyon tetszett neki, egy papírra leírta, mi lesz most a folytatás, beadjuk a könyvet a Hunniába, ő lesz a producer, szerez rá gyártási pénzt… és akkor elkövette azt az udvariatlanságot, hogy ezután a beszélgetés után fogta magát és meghalt.

A dolog ezzel gellert kapott, de végül 2003-ban kaptunk rá gyártási pénzt, és azon a nyáron leforgattuk a Montecarlo!-t.

 

– Sztárrendező lettél?

 

– Nem lettem. De bekerültem a köztudatba.

 

– Mi volt hozadéka a sztárszereplős filmnek számodra?

 

– Különösebb nem volt, egy-két producernek látszó személy megkeresett különböző ajánlatokkal, de végül egyikből sem lett semmi. Aztán voltak saját ötleteim is, de egyik sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeimet, bár van egy filmötletem, ami nemcsak hogy eléggé előrehaladott állapotban van már a fejemben, hanem sokat is dolgoztam rajta, ezért lehet, hogy nem engedem el végleg.

 

– Milyen filmes vagy? Dokumentum vagy játékfilmesnek tartod magadat?

 

– Ha választani kell, akkor inkább játékfilmes, bár az a mondás járja szakmai berkekben, hogy kétféle filmrendező van: a filmrendező filmrendező és az ember filmrendező. Ő magát az első, míg én magamat a második kategóriába sorolom.

 

– Ez mit jelent?

 

– Hogy én nem vagyok belehalós. Itt szaladgál ez a két kislány, nekem ők fontosabbak, mint egy akármilyen film. De az utóbbi időben már annyira hiányzott, hogy csináljak valamit, hogy írtam egy forgatókönyvet. A munka végére lett három erős karakterem egy kábé tízperces filmben. A Katapultfilm vezetője, Angelusz Iván pedig előteremtett annyi pénzt, hogy két nap forgatási idővel megcsináltuk a kisfilmet az újpesti piacon.

 

– Miről szól a film?

 

– Három öregúrról, akik nap mint nap találkoznak ugyanazon a piacon ugyanakkor, évezredek óta ismerik egymás minden rezdülését.

Egyikük hirtelen bejelenti a másik kettőnek, hogy felakasztja magát. Miközben megveszik a kis paprikájukat, uborkájukat, csalamádéjukat, elkezdenek beszélgetni. A film bepillantást enged egy piac belterjes életébe is, ami egy zárt közösség, hiába nyüzsögnek benne mindig annyian.

A történet olyan szomorkás hangvételű, keserédes, sírni lehet rajta, de közben egyfolytában csiklandoz a röhögés is. A három színész remek alakítása is garantálja ezt az ambivalenciát, nem válik egysíkúvá a történet.

 

– Kik a szereplők?

 

– Haumann Péter, Jordán Tamás és Kovács Zsolt.

 

– A szereplők kiválasztása hogyan történt?

 

– Mondtam a producernek, hogy kikre gondoltam, kiket képzeltem el, de együtt is agyaltunk rajta. Érzékeny dolog volt a felkérés, mert nagyon kevés pénzből készült a film, nem lehetett hatalmas gázsit adni, és ők mégiscsak a magyar színész szakma krémje.

Komoly tárgyalási stratégia volt, hogy mikor jöhetünk elő a farbával, vagyis, hogy milyen keveset tudunk kínálni a munkáért.

Kínos volt nekünk a számokat mondani, de amikor kötélnek álltak, onnantól remekül haladt a munka, mindenki a tehetsége legjavát nyújtotta, mintha legalábbis egy hollywoodi produkcióban vett volna részt.

 

 

– Tehát te írtad a forgatókönyvet, te rendezted, van egy producer, film a dobozban, van egy filmforgalmazó…

 

– Na, az még nincs.

 

– Akkor mi lesz?

 

– Lehet vinni a filmet fesztiválokra és lehet gerillába terjeszteni, mint az Újratervezést, amelyikben egyébként szintén Kovács Zsolt a főszereplő Pogány Judit mellett.

 

– Ha a régi ismeretség alapján szabad a zsebedben turkálnom, akkor megkérdem, miből élsz, miből neveled a kislányaidat?

 

– Filmes szakmunkákból - mint nagyon sokunk, és a feleségem nyolc órában dolgozik havi fixért. Ha már itt tartunk, elmondom a nagy keservemet: amikor mi végeztünk a Színműn, akkor még volt igazi televíziózás, készültek igazi tévéfilmek, egyéb színvonalas műsorok, amelyek sok rendezőt felszippantottak – hát most már ez sincs. Vannak viszont a tévés produkciók külső gyártási stúdiói, meg a reklámfilmszakma, amik olyan vonatok, hogyha nem pattantál fel rá időben, akkor később már nem tudsz felkapaszkodni rá. Tehát maradnak a szívességi meghívások egymás munkájába, és az említett szakmunkák.

A mostani film is szerelemből készült a részemről.

 

– Aminek még nem tudom a címét.

 

– Elefánthajhász.

 

– Elefánthajhász?

 

– Az. Elefánthajhász.

 

- Az mi? Miért?

 

– Nagyon jó kérdések, mert én már kitaláltam, hogyha megkérdezi valaki, mit válaszolok rá.

 

- Na? És megkérdezte már valaki?

 

– Nem, te vagy az első.

 

– Jaj, de jó, szóval miért?

 

- Azért, mert ez egy olyan cím, amire visszakérdeznek, és akkor el lehet beszélgetni a filmről.

 

– Ez jó. De hát mi már beszélgettünk.

 

– Igen, mi már igen.

 

Ezért nem maradt más hátra, mint hogy mielőbbi bemutatót és sok sikert kívánjak a filmhez a rendezőnek, és apukaként átengedjem Fischer Gábort a két, őt egyre türelmetlenebbül követelő kislányának.

 

 

Utózönge: Gábor másnap írta, hogy a kisebbik lánya szandálja ott maradt a Károlyi-kertben. Erősen gondolkodott, hogy pazarolja-e az időt, és pénzt arra, hogy visszamenjen érte, de mivel a legjobb szandál fél párjáról volt szó, ezért elment. És megtalálta annál a padnál, amelyen ültünk.

Remélem, ez a megtalálás valamelyes hitet ad neki, hogy mégiscsak érdemes - akár szívszerelemből is – új ötleteken, új filmeken gondolkodni, dolgozni, mert a közönség igényli és szereti a játékfilmeket és hálás a keserédes, emberi történetekért.

 

 

Sári Edina

 

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!